Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-29 / 178. szám

1956 JÚLIUS 29 NAPLÓ 5 Új városrész salaképitőelemekbőt Novemberben működni kezd a legújabb pécsi gyár Múlt év áprilisa óta az Épí­tőanyagipari ES telepén kísér­leteket folytatunk a Pécsi Erő­mű salakjának építőanyagként való felhasználására. Az eddi­giektől teljesen eltérő módon, cement nélkül akarunk téglát vagy építőelemet előállítani: a salaknak mésszel való kötését és szilárdítását tűztük ki célul. Salak kimeríthetetlen mennyi­ségben (többmillió m* 2 3 *) van, meszet pedig áz erőmű salak­hegyének lábánál égetünk az Építőanyagipari ÉS mészke- mencéjében. A kísérletek megfelelő labo­ratórium és anyagiak hiányá­ban lassan, a mészkemence te­lepén összeütött primitív bó­dét,an történtek. Pécsi szak- ér iberekbő! munkabizottságot alakítottunk és háromnegyed év alatt 200-nál több keverési. se'- adási és gyorskötési próbát vé^--'*ünk el. E’őször 30 kg/cm5-es nyomó- szí’árdságú téglát készítettünk, további kísérletek során a sa­la1' úibőli kiégetésével és a ki­préselt massza szénmonoxid- dal való szárításával már 52 ks'cm1 nyomószilárdságot ér­tünk el. Eközben — mivel nem volt megfelelő felszerelésünk — tárgyalásokat kezdtünk az É’-'^éstudományi Intézettel. A gyártástechnológia kimunkálá­sa közben az Építéstudományi Intézet kutató laboratóriuma jobb felkészültséggel és be­rendezéssel, különféle eljárá­sokkal 120, majd 200 kg/cms nyomószilárdságú építőelemet készített pécsi salakból és mészből. Ilyen nagyszilárdsá­gú építőelem már emeletes ház felépítésére is megfelelő. Az eljárás technológiai kidolgozá­sa folyamatban van. Már ter­vezik a gyártáshoz szükséges gépi berendezéseket és épüle­teket is. A tervek elkészülése augusztus 15-ére várható. A szerény anyagi lehetősé­gek miatt egyelőre egy heten­ként 40—50 ezer téglának meg­felelő mennyiségű épületele­met gyártó üzemet szándéko­lunk építeni, amelyet a későb­biek során bővíteni és nagy­üzemmé lehet alakítani. — Az épületelemeket 6 téglának megfelelő nagyságúra tervez­zük, üreges .megoldással, tehát akkorára, hogy egy ember könnyen mozgathatja. Ilyen elemekből gyorsabban és ol­csóbban építhetünk házat, mint téglából. Az üzem felépítésére a mi­nisztérium és a városi tanács végrehajtó bizottsága eddig 230 ezer forintot biztosított, ami a legszükségesebb üzemi ípület és gépi berendezés egy- 'észének elkészítésére elegen­dő. Az üzemet még idén olyan állapotba hozzuk, hogy novem­berben már a termelést is megkezdhessük. A városi tanács már terve­ket készített a salaktégla fel- használására is. Gyárvároson új lakótelepet fogunk kialakí­tani. Családi jellegű, esetleg ikerházakat építünk és ked­vezményes fizetési feltételek­kel átadjuk azoknak a dolgo­zóknak, akik saját házat akar­nak szerezni. Az így elkészült és átadott házak árából újakat lehet építeni. Ily módon utcák, sőt egész városrészek épülhet­nének fel. Úgy gondoljuk, he­lyes lenne a házakat 2—3 szo­básra építeni, összkomfortos formában, de a fürdőszoba be­rendezést és egyéb felszere­lést, ami elég nagy összeget tesz ki, későbbi időpontra ha­lasztani. A salakelem üzem kapacitá­sát később bővíteni szeretnénk, hogy necsak Pécs és Baranya, hanem a Dél-Dunántúl építő­elem-szükségletét is kielégít­hesse. Ez azért is szükséges, mert a pécsi téglagyár agyag­Megkezdte munkáját a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének XVI. kongresszusa bányái kimerülőben vannak, a 1 megyében működő téglagyárak 1 pedig Korszerűtlen gépekkel 1 iolgoznak. amelyekkel az egy­re növekvő szükségletekét ki­elégíteni nem lehet. Az üzem negvalósítása mellett szól az a körülmény is, hogy a salak- hegy közvetlen közelében a , mészüzem mellett építhető fel. így a nyersanyag tengelyen való szállítására szükség nincs. A legyártott elemek elszállítá­sára kevés költséggel iparvá­gány és rakodó építhető a kö­zeli vasútvonalhoz. Ezen a he- 'yen megvannak tehát mind­azok a feltételek, amelyek a gyártás gazdaságosságát bizto­sítják. A nagyüzem felépítése azon­ban jelentősebb beruházást igényel, ami a városi tanács erejét meghaladja. Kértük a VKG Minisztériumot és az Országos Tervhivatalt, hogy a szükséges összeget rendelke­zésünkre bocsássák. Amíg a felsőbb szervek döntését meg­kapjuk, a kisebb kapacitású üzemet saját erőnkből is meg­valósítjuk. Gyúró István a pécsi városi tanács ipari osztályának vezetője Három pécsi professzor látogat ezekben a napokban külföldre. Kerpel-Fronius Ödön vasárnap utazott el Koppenhágába, ahol a gyer­mekgyógyász kongresszuson tart előadást. Ernst Jenő, a biofizikai intézet vezetője és Lissák Kálmán az élettani In­tézet vezetője pedig pénteken utazott Brüsszelbe. Mindket­ten az élettani kongresszuson' vesznek részt és számolnak be 1 a Pécsi Orvostudományi Egye-] tem e téren elért eredményei­ről. A három . pécsi professzor] meghívása a nemzetközi kong­resszusokra újabb bizonyítéka j a Pécsi Orvostudományi Enye- tem hírnevének és annak a' megbecsülésnek, amelyet ku.\ tató tudósaink az egész vilá­gon élveznek. * 2 3 A bányászat legjobbjai szom­baton és vasárnap az ÉDOSK székház tanácstermében a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszer­vezetének XVI. kongresszusán tárgyalják meg az elmúlt kongresszus óta végzett mun­kát és megjelölik a tovább feladatokat. A bányászszak­szervezet kongresszusán részt- vesz Zadravec Iván, a jugo­szláv bányász és kohász szak- szervezet titkára és Érien Stein, az NDK bányász szak- szervezete elnökségének tagja A tanácskozást Varga György, a szakszervezet titká­ra nyitotta meg, majd az el­nökség és a különböző bízott-* ságok megválasztása után Blaha Béla, a bányász szak- szervezet elnöke mondotta el a Szakszervezet Központi Ve­zetőségének beszámolóját. Tanácskozik az országgyűlés címmel a Kossuth-rádic hét­főtől kezdve naponta este húsz órától húsz óra harminc percig közvetítést ad a par­lament ülésszakának munká­járól. lavui az ellátás Gazdaságosabb lesz a termelés A siklósi községi tanács sa­ját kezelésbe kívánja vermi a helyiipari .és a közszolgáltató vállalatokat. Horváth István I elvtárs, a községi tanács el­nöke ezzel kapcsolatban a kö­P á I y a z ati felhívás a Baranya Megyei Pártbizottság Marxizmus-Leninizimis Esti Egyetemére A Baranya Megyei Pártbi­zottság felvételi pályázatot hir­det a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemének 1956-57. tan­évére. Az egyetem célja, hogy értelmiségi és fizikai dolgo­zók (tudományos kutatók, or­vosok, mérnökök, techniku­sok, jogászok, írók, művé­szek, pedagógusok stb.) párt-, állami és tömegszervezeti funkcionáriusok, vezető pro­pagandisták szervezett mar­xista-leninista oktatását egye­temi színvonalon biztosítja. A hallgatók az egyetem el­ső évében dialektikus és tör­ténelmi materializmust, a második évben politikai gaz­daságtant, a harmadik évben a nemzetközi munkásmozga­lom történetét és pártunk történetét tanulják. A tár­gyakból minden félévben vizs­gát tesznek. A tanulmányi eredményekről, illetve az egyetem elvégzéséről bizo­nyítványt kapnak. A tanul­mányi idő 3 év. A tanév szeptember 15-től július 15-ig tart. Hetenként egyszer meg­határozott napon délután 5— 9 óráig kötött foglalkozás (előadás, osztályfoglalkozás) van, amelyen a részvétel kö­telező. A tandíj egy évre 100 forint. Az egyetemre való felvé­tel feltétele: általában egye­temi, főiskolai végzettség, il­letőleg megfelelő szakmai ta­pasztalat. Az egyetemre pár- tonkívüliek is kérhetik fel­vételüket. Nem kérheti fel­vételét, aki más egyetem stb. hallgatója, vagy más egye­temre, tanfolyamra jelentke­zett, illetve akinek munkahe­lye, lakása nem Pécsett vagy Komlón van. A pályázatot, illetve a fel­vételi kérelmet a Baranya Megyei Pártbizottság Mar­xizmus-Leninizmus Esti egye­temére (Pécs, Sztálin u. 11.) kell beküldeni 1956. augusz­tus 10-ig. A pályázathoz mellékelni kell: 1. részletes önéletrajzot, 2. a pártszervezet ajánlását 3. a vállalat, intézmény iga­zolását jelenlegi munkaköré­ről. BARANYA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG. vetkezőket mondotta a Dunán­túli Napló munkatársának: — A helyiipari és a közszol­gáltató vállalatok tanácsi ke­zelésbe vételénél elsősorban a malomra, a sütőipari vállala­tokra, a szikvízüzemre, a ven­déglátó vállalatra, a temetke­zési vállalatra és a TÜZÉP- te gondolunk, mert ezek a vál­lalatok a lakosság szükségle­teinek kielégítésére létesültek. S hogy a helyi szükségletek milyenek, azt feltétlenül job­ban tudja a községi tanács, mint egy pécsi esetleg buda­pesti irányító szerv. Ha ezek a vállalatok a köz­ségi tanács kezelésébe kerül­nének, sok hibát kijavíthat­nánk. Itt van például a sütő­ipar' és a malom. Mintegy négyszáz méternyire fekszik egymástól a két üzem és mégis az történik, hogy a malom vi­dékre szállítja a lisztet, a sü- őipari pedig a FÜSZÉRT-tő1 és vidékről kapja a lisztet. A sütőiparinak nincs szárítóhe- ’yisége, a malom viszont az övét nem adja át. Ez természe­tesen kihat a kenyér minő­ségére is, hiszen a kenyér csak akkor lehet jó, ha a lisz­tet, amiből sütik, előzetesen megszárítják. De ez még csak a kisebb hiba volna. A na­gyobb ott kezdődik, hogy a ke­nyér még nem elég tiszta és fadarabot, zsákkócot, meg rajzszöget találtak benne több esetben. ha a községi tanácsok veszik át a közszo'gáltató vállalatukat A központi irányítás lassú­sága, körülményessége hason­ló hibákat okoz majdnem mindegyik vállalatnál. Ha a tanács irányítaná eze­ket a vállalatokat valószínű­leg megszűnnének a pana­szok. Vegyük a sütőipari vál­lalat és a malom előbb emlí­tett példáját! Ha a tanács ke­zelésébe kerülnének, a szárítás azonnal megoldódhatna (ké­sőbb új szárítót is építhet­nénk,) és vége lenne a hanyag­ságnak is, mert az ellenőrzés a tanácstagokra és tanácsaktí­vákra lenne bízva a központi ellenőrök helyett, olyan embe­rekre, akik közvetlenül érde­keltek abban, hogy a sütőipa­ri jól dolgozzék. Hasonlót mondhatnék a töb­bi vállalatról is. Ha például az italboltot megkapnánk, a tanács gondoskodni tudna ar­ról, hogy az italboltosok ne keverjék össze a siklósi boro­kat silányabbakkal. Lényegében tehát sok elő­nye lenne annak, ha a tanács irányítaná a közszolgáltató vállalatokat. Megszűnne a sok panasz, a vállalatok jövedel­mét a lakosság szükségleteire tudnánk fordítani, felesleges­sé válna az olyan vállalatok közvetítése mint a FŰSZERT, feleslegessé válna a központi ellenőrzés is, ami viszont meg­takarítást jelentene az állam- háztartásnak. GtPOS JOLÁN most harmincnégy éves, de sokkal többnek látszik. Korán indult őszülésnek, hamar sírvafakad, beteg. Másfél esztendő alatt a keménykiállású, határozott, csinos Sipos Jolánból, — elfáradt, megalázott nő lett. Ujjai között remeg a cigaretta, csak félig szívja el, vagy még addig sem, aztán türelmet­lenül eldobja. Kekszet rág, mást nem bír a szervezete. Az epével van baj, tavaly operál­ták, félévig nyomta az ágyat. Most megint rá­gyújt: — Már gondoltam a Szabad Népre is»»» hogy Mocsár elvtárs majd megírja, ő szokott ilyesmit.;» Dehát»»» Keserűen legyint. Semmihez nincs már ked­ve. Pedig ;: | »..Pedig Sipos Jolán egyike volt azoknak a pártfunkcionáriusoknak, akik negyvenöt óta állandóan talpon voltak. Kerékpárral, vagy gyalog járta a falvakat, sokszor két napig nem evett, nem aludt, mert hát miből is? Abban az időben havi három-négyszáz forintos fize­téssel végezte munkáját, de nem számított. Mozgalmi, ember volt, s a mozgalomért min­dent! .»» — Három évvel ezelőtt befejeztem a mező- gazdasági akadémiát. Kineveztek a felsőbogáti állami gazdaság igazgatójává. Abban a gaz­daságban néhány év alatt én voltam a tizen­egyedik igazgató. A gazdaság siralmas állapotban volt, amikor átvette. A burgonyát csak úgy tudták kiszed­ni, hogy a másfélméteres gazt először lekaszál­ták. Munkaerő alig akadt. Az őszi szántást is az enyhe januári hetekben végezték el, meg­késtek a munkákkal még a tavasszal is. s ak­kor ráadásként májusban megváltoztatták ve­lük a tervet. _ Igyekeztem rendbehozni a gazdaságot. Ér tettem is hozzá, hiszen az akadémiát kitű­nően végeztem el, nem is lett volna itt semmi baj. Csakhogy;»» Nos hát, bekövetkezett a következő év telén az, amitől nem tartott ugyan, mert semmi ta- kargatnivalója nem volt, de elődei „lelé- pése" Damokles-kardjaként lebegett a feje fö­lött. Januárban ágynak dőlt. S míg ő betegen fe­küdt, a gazdaságban megkezdődött ellene az A becsület bürokráciája intrika, a mocskolódás, amire ő jobban ki volt szolgáltatva, mint elődei, mert ő nő volt és senki nem állt mellette, még egy férj sem... Hogy-hogy senki nem állt melléje? Hol volt a pártszervezet? — Vadicskó párttitkár volt a legnagyobb el­lenségem, ő szőtte a rágalmakat, pedig tőle vártam a legnagyobb segítséget. A „segítség“ ez volt: az igazgatónő szerelmi viszonyt folytat ezzel, meg ezzel... Az igaz­gatónő — részeges... Az igazgatónő össze- paktál a környéken lévő honvédalakulat tiszt­jeivel ..» Sipos Jolánt porig alázták ezek az aljassá­gok. Tudta, hogy mire megy a játék: lejárat­ják a tekintélyét, s aztán a többi már megy magától. Levelet írt a Somogy megyei pártbizottság­nak és pártfegyelmit kért maga ellen. Vagy neki lesz igaza, vagy az ocsmányság terjesz­tőinek! De az igazságot ki kell, hogy derítse a pártbizottság. TV ÉH ANY HÉT MÚLVA FELKERESTÉK ' őt a pártbizottságról. Az igazgatónő ren­delkezésükre bocsátotta az irodát. A két ki­küldött behívta Vadicskót, majd Csontost, a kocsist. Sokáig tárgyaltak velük, hívtak be másokat is, majd délután őt is: — Mi a véleménye az elvtársnőnek ezekről a dolgokról? — kérdezte az egyik bizottsági tag. — Ezért tudja, hogy fegyelmit indítunk? Sípos Jolán nyugodtan felelt: — Hogyne tudnám! Hiszen én magam kér­tem a fegyelmit. — Nem egészen... Mert van ám itt más is! S akkor a két ember ridegen felsorolta a „tényeket“. Az igazgatónő igyekezett legyűrni a felhá­borodását, elnézte azt is, hogy a bizottság tag­jai úgy faggatják, mint bíró a tolvajt. De egyáltalán nem úgy, ahogy ez kommunistá­hoz méltó lenne. Ezekben a napokban mór naeyon beteg volt. Hetven’--'"v n^hárv n.oov vennyolc kilóra fogyott le, az idegei teljesen tönkrementek. Az orvos kórházba küldte, de nem ment. Ott a tavasz, dolgozni kell, vetni kell, a gazdaságot vezetni kell még az áskálő- iások ellenére is. A PÄRTBIZOTTSÄGRA HIVATTAK ez­után, a fegyelmi bizottság elé. Arany János brigádvezetőt — mint tanút kérték fel: — Igaz mindez, amit Sipos Jolánról híresz­telnek? <. A brigádvezeto'emelt fővel felelt: — Nem! Hazugság egy szóig! — Miért írta alá a jegyzőkönyvet? — Kérem, velem aláíratták. Nem tudom, mit írtam alá! Következő tanú: Rosta bácsi, a gazdaság kertésze. — Kérem, semmi sem igaz! Fúrás ez, nem más! Nálunk szokás az ilyesmi... Behívják Vadicskót, az egész rágalmazás el­indítóját: — Kérem, én nem tapasztaltam, csak az em­berek beszélik. Behívják Csontost, Vadicskó „jobbkezét“: — Én láttam, hogy részegeskedett! Hol és mikor? Gondolkozik: — Három asszonnyal ittak, azt hiszem pá­linkát. De lehet, hogy sört. Mit tudom én már — felelte zavartan és egyre nézi Vadicskót. A bizottság határozott, valahogy így, hogy: „Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél!" ... Szigorú megrovást kapott Sipos Jolán — ár­tatlanul! Az igazgatónőt összetörte a megalázó meg­hurcoltatás. Kórházba került, megoperálták, fél év után elhagyta a kórházat, hazament a gazdaságba. Anyja és húga ápolta. És akkor meghallotta a következőt: Vadicskó részegen bemegy az egyik üzem­egység udvarára, „összehivatja“ az embereket és kijelenti nekik: — Megjött az új igazgatótok! Keresik, nézegetnek körbe, hol van, ki az, hadd 'ássák' , — - üt a mellére.; — Mától kezdve én vagyok! — No és Sípos elvtársnővel mi van! — koc­káztatja meg a kérdést valaki. < — Most kórházban, de onnét a börtönbe jut­tatom! Az üzemegység vezetője közben odaérkezett, Vadicskót fölrakta egy kocsira és kiutasította a gazdaságból... Ez történt. Sipos Jolán fásultan vett tudo­mást róla. És 1956 januárjában kapott egy levelet, . amelyben közölték vele, hogy leváltották. Két nap múlva egy másik levelet az új igazgatótól, hogy a szolgálati lakásból költözzön ki, mert különben karhatalom segítségét veszik igény­be. Sipos Jolán kiköltözött. A tanács adott egy helyiséget a bútorok részére (a bútor most is ott van még!) Sípos Jolánt, édesanyját és hú­gát pedig befogadta egy asszony, jólelkű asz- szony, az erdőgazdaság párttitkárnője . Sipos Jolán fut az Igazság után. Utazgat Pestre a minisztériumba, Ígéreteket kap, le­velet ír kétszer Pogácsás miniszter elvtársnak, de választ nem kap. Megy a KEB-hez, végül meghallgatja egy elvtárs, majd nemsokára válaszként közli vele, hogy igazat ad Sipos Jolánnak, és az állami gazdaságok miniszté­riumával felveszi a kapcsolatot, hogy teljes anyagi és erkölcsi elégtételt kapjon és helyez­zék vissza állásába. Varga miniszterhelyettes elvtárs is tud a dologról, másfél hónappal ez­előtt megígérte, hogy egy héten belül rendben lesz minden. Másfél hónapja.». S még semmi sem tör­tént. Egy becsületes, igazszívű kommunista nő keresi igazságát, küzd a becsületéért, amelyet sárba tapostak. C IPOS JOLÁN DOLGOZNI AKAR... ^ Nemcsak azért hogy harmadma gát eltar' 'a hanem mert tudja, hogyha valamikor, — hát most nagyon kell a szakember a falu népié­nek! Nagyon szeretne visszamenni valame­lyik állami gazdaságba. Hiszen a párt azért küldte annakidején akadémiára, hogy tanul­jon, hogy a falu átalakításának vezető poszt­ján álljon, nempedig a pécsi vetőmagboltban a pult niögöttj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents