Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-29 / 178. szám
2 NAPLÓ 1956 JÚLIUS 29 Tanulni jöttem Magyarországra Követendő példa Tanfolyam a városi pártbizottságon Hogy kinek az ötlete volt? Ezt ma már nehéz lenne közmegelégedésre pontosan megállapítani. Többek véleménye szerint Tóth és Kárpáti elvtársak voltak az „értelmi szerzők“. Ebben meg is egyeznénk, ha..: — Igaz, hogy a pártvégrehajtó bizottság engem bízott meg az irányításai, de az igazi érdem Kárpáti elvtársé — mondja Tóth elvtárs. — ... írja csak Tóth elvtárs nevét.. rítja el a dicséretet. Itt már nem jutunk dűlőre. Mindegy, mert a lényeg — s ebben teljesen megegyezünk, — hogy a pécsi városi párt- bizottságon hetekkel ezelőtt tanfolyam indult, ahol a pártapparátus tagjai szakmai ismereteiket gyarapítják. Pécs ipari város, a munkatársak naponta látogatják az üzemi pártszervezeteket. Bizony, egy- egy délután, amikor napi munkájukról végeztek számvetést, gyakran oda lyukadtak ki, blokkjába .háhogy a tanácsadás helyett ők kaptak tanácsokat... — Szakképzettség nélkül semmire sem megyünk — három évvel ezelőtt még valahogy megjárta az olyan instrukció, hogy „elvtársak nyomjátok meg a munkaversenyt”, meg hogy „foglalkozzatok behatóbban az önköltség csökkentésével“. Ma ez nem jó. A pártvezetőségek azt igénylik tőlünk, hogy gyakorlatiasan, hozzáértően meg is mutassuk, mit tegyenek. Szeptember közepéig tíz előadást tartanak. Az elkészített „menetrend“ szerint szó lesz a tervezésről, az ütemszerű, egyenletes termelésről, a termelékenységről, önköltségről. Külön előadást szentelnek a bérezésnek és befejezésül, mintegy a tanulmányaikat lezáróan Czárt elvtárs, a pártbizottság első titkárának vezetésével beszélik meg a termelés pártellenőrzésének módszerét. És az előadók? — A város legkiválóbb szak- tekintélyei, — mondják a hallgatók. — Szoyka elvtárs, (a képen éppen előadást tart) Ve- reczkei Lajos, a Szénbányászati Tröszt igazgatója, Tamási Lajos főmérnök, Gerbecz elvmondja Kárpáti elvtárs. — Két, társ és mások... M. H. Szavcsenko látogatása Baranyában Két napig tartózkodott megyénkben kedves vendégként Maria Haritonovna Szavcsenko elvtársnő, a Harkov melletti Lenin kolhoz kiváló fejőnóje. Azért jöttem Magyarországra — mondotta — hogy tanulmányozzam a magyar állattenyésztést, főleg a tehenészetet. Már jártam Bulgáriában, Romániában, Németországban és Lengyelországban, ahol szintén az állattenyésztés fejlett módszereivel, gyakorlati kérdésekkel ismerkedtem meg. Megyénkben felkereste a szentlőrinci tangazdaságot, látta a csobokapusztai állami gazdaságban a Czukort, az ország legjobb tehenét. Reménypuszta után pedig agy teljes napot töltött Iván- dárdán, az országoshírü tehenészetben. — En eddig úgy takar- mányoztam a teheneket, hogy reggeltől estig teli jászlat tartottam az állatok előtt — mondotta Szavcsenko elvtársnő. — Ez izgatja az állatokat és egész nap esznek, keveset pihennek. Sokkal helyesebb és takarékosabb módszer az, amit itt láttam. Az állatoknak reggel, délben és este pontosan meghatározott időben adnali enni. Utána pihennek és éhesen várják a következő etetést. A silózást is pontosan megjegyezte, mert helyesnek találta a nálunk megszokott keveréket és elkészítési módot. A nedvdús takarmány, mely nálunk a siló alapanyaga, a több tejhozam előfeltétele. Azt azonban megfigyelte, hogy kevés sót adnak a teheneknek, ami pedig fontos és nélkülözhetetlen tápanyag. Búcsúzáskor a kiváló szovjet fejőnő megkérte Hajba Dezső elvtársat, az országos hírű tehenészt, hogy ezentúl legyenek versenytársak és levelezzenek egymással. Hajba elvtárs örömmel fogadta a vendég javaslatát és megígérte, hogy rendszeresen ír levelet, melyben beszámol munkájáról, eredményeiről. i A Minisztertanács ülése A Minisztertanács pénteki ülésén megtárgyalta a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége július 18—21-i ülésének határozatait, legteljesebb egyetértését fejezte ki a határozatokban foglaltakkal, s megállapította, hogy azokat állami életünk minden területén maradéktalanul érvényesítem kell. Megjelölte a határozatból az állami szervekre háruló legfontosabb feladatokat és úgy döntött, hogy intézkedési tervet dolgoz ki a Központi Vezetőség vonatkozó határozatainak végrehajtására s azt a Mi- niszertanács legközelebbi ülésén megvitatja. A Minisztertanács a második ötéves tervnek a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőség ülésén elfogadott irányelveivel teljes egészében egyetért és szükségesnek tartja, hogy azok alapján mielőbb elkészüljön a második ötéves tervjavaslat. Utasítja az Országos Tervhivatal elnökét, a minisztereket és a Miniszter- tanácshoz tartozó országos főhatóságok vezetőit, hogy — az elfogadott irányelvek alapján — haladéktalanul kezdjék meg a második ötéves tervre vonatkozó törvényjavaslatuk kidolgozását. A második ötéves tervre vonatkozó törvényjavaslatot november 30-ig kell a Minisztertanács elé terjeszteni ,s a minisztertanács ez év decemberében terjeszti azt az országgyűlés elé. Az ülés a továbbiakban megvitatta a Minisztertanács beszámolóját, amelyet az országgyűlés július 30-án kezdődő ülésszakán Hegedűs András ad elő. A Minisztertanács határozatot hozott még az idegen államok külügyi szerveinek Magyarország területén időző tagjai és a velük azonos elbírálás alá eső személyek utazásának újabb szabályozásáról. A határozat megszünteti a Magyarországon lévő külképviseletek tagjainak utazás előtti bejelentési kötelezettségét, s ugyanakkor jelentősen bővíti azt a területet, amelyen a külképviseletek tagjai mindennemű korlátozás nélkül utazhatnak. Hétévtizedes 1956 július 27—28-án iilé- sezett a bányamunkásmozgalomban mindig nagy jelentőségű eseménynek számító szakszervezeti kongresszus. A kongresszus több mint 7 évtizedes, harcos múltra tekinthet vissza. Az országos szervezet nem egycsapásra jött létre, hanem állandó harcban a rendőrséggel és a kormánynyal. Létrehozásában és programjának kidolgozásában a pécsi bányamunkásság úttörő szerepet játszott. 1882. május 1., a Pécsre összehívott gyűlés és ezzel kapcsolatos sztrájk a szervezkedésért megindított harc első eseménye volt. Az első összeütközésben a karhatalom bizonyult erősebbnek. A szervezkedés vezetőinek el kellett hagyniok munkahelyüket. A 90-es évek elviselhetetlen körülményei miatt az országnak szinte valamennyi bányavidékén ellenállhatatlanul tört fel a szervezkedés vágya/ A pécsi bányákban évente törtek ki sztrájkok és a legfontosabb követelések között csaknem mindig ott szerepel a szervezet felállításának kívánsága is. 1892-ben a petrozsényiek szervezetet alakító kísérletét a rendőrség letartóztatásokkal akadályozta meg és a tiltakozó sztrájkot véresen szétverték. Ugyanerre a sorsra jutott a pécsi kísérlet is. 1903 december 26-án a pécsi bányászok kezdeményezésére országos értekezletet hívtak össze. Küldötteit a rendőrség hamarosan letartóztatta. Gyakorlatilag a szervezkedés nem jutott előbbre. De a későbbi években is az útat ismét a pécsi bá- nyászság mutatta. 1905-ben 1382 taggal alakult meg egy helyi szakszervezet jellegű, úgynevezett bányász szakegylet. 1906-ban ez a szervezet már harcra vezette a bá- nyászságot. S bár a 14 napig tartó sztrájkot leverték a harci kedv azért nem csökkent. Bolívia Köztársaság új elnökének, dr. H. Siles Zuazo- nak beiktatására Molnár Erik igazságügyminiszter vezetéséharcos múlt További lépést jelent előre a következő évben a pécsi szervezet által kiadott „Bányász“ c. lap. Az 1910-es években a helyi hatóságok állandó zaklatása készteti a bányamunkások képviselőit arra, hogy kétízben a belügyminiszterhez forduljanak alapszabályaik elfogadása végett. Természetesen ez a kísérlet eredménytelen maradt. 1913-ban a Szakszervezeti Tanács nagy szolgálatot tett az önálló bányász szak- szervezet kialakítása ügyének azzal, hogy egy országos jellegű lapot adott ki, magyar nyelven „Bányamunkás", német nyelven „Der Bergarbeiter“ címen. E két lap kétségtelenül hozzájárult a bányászság öntudatának, formájához,.azonban az önálló szervezet létrehozásához nem vezetett. A harc a világháború okozta nyomorúság és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom talaján magasra lobbanva hozta meg első eredményeit. Az 1918-as általános sztrájkok idején Pécsett és Tatabányán sokezer bányász követelésére a belügyminiszter kénytelen rende'e- tileg jóváhagyni az országos szervezet alapszabályait. 1918 szeptember 21—23-án tartották az első országos Bánva- munkás Szakszervezeti Közgyűlést, amely lényegében a bányaipari dolgozók első kongresszusának tekinthető. Az 1918-as év harcai a bányamunkásmozgalomnak csak az első szakaszát jelentették. A küzdelem továbbra is változatlan erővel folyt. Az ellenforradalmi rendszer idején nem egyszer életével bizonyította be bányászsá- gunk, hogy pártunknak a legodaadóbb harcosa. A mostani kongresszus alkalmával kötelességünk, hogy tisztelettel adózzunk a harcos bányász mozgalom úttörőinek. vei július 28-án háromtagú magyar kormánydelegáció utazott Bolíviába. Szita László s. levéltáros. Magyar bormányde'egáció utazott Bolívia új elnökének beiktatására Sombereki látogatásom óta. én már ezentúl csak azon leszek, hogy mindenütt agro- nómust válasszanak meg tér* melőszövetkezetá párttitkárnak. Ne értsenek félre: neip tartok minden megbízólevéllel és oldaltáskáva] kellően felszerelt „falujárót“ agronómus- nak csak azért, mert okkal- m óddal hozzádörgöl ődzött a világnak e legszebb foglalkozásához. De forró szívével, pallérozott eszével Szentes Lázár igazi agronómus. Két forrás ojtódott össze roppant szerencsésen ebben a fiatalemberben. Szent türelmetlenség a falu régimódi arculatának átformálására, meg a szakértelem nyújtotta magabiztossag. Nemcsak az világos előtte, hogy egy-két tehene, meg lovai farkához kötözve sohasem lehet szabad ember a parasztból; hanem azt is tudja, — hová vezeti ki őket ebből a kátyúból. Ha szól a sombe re- kiekkel, nem azzal példázódik, hogy aki lovakkal szánt, az többet gyalogol, mintha traktor nyergében ülne (írják hát alá a belépési nyilatkozatot!), hanem saját termelőszövetkezetének életét szinte tükörként eléjük tartva rádöbbenti őket arra az erőre, amely a saját boldogulására szövetkezett falu parasztjaiban rejlik. Roppant szükséges egy ilyen tükör! Az egyéniek ugyanis ösztönösen érzik, hogy kisüzemű- leg gazdálkodni éppen abban a 'formában a legjobb, ahogy nagyapáik, apáik sok küszködés árán kialakították a maguk kicsi gazdaságát. Ismerik takarójuk terjedelmét és nem nyújtóznak messzebbre nála. Ezt a hagyományos, régi gazdálkodási formát «Svédül akkor cserélik el önérdekből és igazán, ha látják: a szövetkezet nagy takarója alatt — kécA i)é(jteleu takaró Képzeljék el: egyetlen esztendő leforgása alatt a sombereki Béke Termelőszövetkezet az egyéni gazdaság és a nagyüzem játszmájában három halastavat vág ki adukér.: a közvélemény asztalára. — Van-e erre tromfjuk a még kívülállóknak? Ha színre színt kéne tenni, legfeljebb az elszalasztott halastavakat játszhatnék ki vele szemben. A Vörös-malmi nyolc holdas halastó alatti rétek egyéni gazdák nevén állnak, oda tehát a szövetkezet azért nem építhet tavat, mert a terület másé, az egyéniek közül pedig egyiknek sincs pénze rá. A másik oldalon sem fest másként a he.y- zet. Ha szövetkeznének, öt év múltán rá sem lehetne ismerni Somberek környékére, öt tóban teremne a pénz még akkor is, ha ezek a réttulajdo- nosok nem mennének be a Béké-be, hanem valahonnan pénzt teremtve elő saját maguk állnának össze, egy esetleg csak a halastó létesítésére irányuló szövetkezetbe. Szentes Lázár azt tartja, hogy az egyéni parasztok között sem az számít jó gazdának, aki mindig tudja, mikor vessen, mikor arasson és szépen beszegi a táblát. A ló gazda spekulál, s paraszti kifejezéssel élve, „tudja forgatni magát." Kis gazdaságából viszont, ha megaszalódik, akkor sem képes esztendőről- esztendőre állandóan többet kihozni. Van egy határ, amelyen nesm léphet túl. A szövetkezetben nincs ilyesmi s az esvén’eknek rendkívül tetszik, ha a Béke jól forgatja magát és pénzt csinál mindenből, ahová csak nyúl. — „Higyje el — nevetett ä párttitkár ezen a halálosan komoly dolgon, — megérné, ha egy embert egyedül azért fizetnénk, hogy gondolkodjék. Hogy spekulálja ki, mit tudnánk még kihozni a szövetkezetből .. A falu északi bejárójánál széliünk le a motorról. A pokol tornácára érkeztünk, ahol a júliusi hőségtől és a téglaégető kemencék észbontó forróságától iramló hullámokban párázik a levegő. A téglaégető is a szövetkezeté. Soha sem volt ilyesmi Somberekén. Akkor ötlött eszükbe, amikor a szigetet elborította a jeges ár. Megérezték, hogy Mohácsról bajosan jutnak téglához ezután az épülni akaró környékbeli szövetkezetek. Gyorsan felfogadtak hát négy híres téglavető családot és egymillió tégla égetésére szerződtek velük. Rendkívül értik mesterségüket a bajaink: ösz- szeütött tégláik úgy csengenek, mint a porcelán. Igaz, sokba került a szén, a tucatnyi szárító, de megéri, mert minden nyolcezer tégla után a kilencedik ezer teljesen ingyen van — az már a somberekiek tiszta nyeresége. A téglavetéshez tömérdek homok kellett, de ez drága portéka errefelé: 58 forint köbmétere. Az elnök, meg az agronómus kibicikliztek a bári du- napartra — körülnézni. Észrevették, hogy az eavik homokzátonyhoz szekérre] is begázolhatnak a sekély vízben, — Mondani sem kell talán, hogy azóta a Duna is a sombereki téglaégetőknek dolgozik. En- gedelmet kérek: mikor mondhatja magát egy egyénileg dolgozó paraszt téglagyártulajdo- nosnak? Soha! És hogy dolgozó paraszt, azt ->zért szedtük dőlt betűkkel, mert a somberekiek nem kupecked- nek, hanem elsősorban gazdálkodnak. Búzájuk kettő, árpájuk átlagtermése három mázsával jobb az egyéniekénél, akik, ha szövetkeznének, akkor nemcsak halastó és téglagyártulajdonosok lehetnének s lesznek is, de tíz vagon búzával többet is csépelhetnének a sombereki határról. A szövetkezés lehetőségei nem ismernek természet tes határokat, csak mesterséges akadályokba ne ütközne lépten-nyomon az ember. Ha az én apám — vélekedik az ag- ronómus-párttitkár — vásárolt egy pár ökröt és azt tíz évig megtartotta, akkor egy évtized múltán sem volt neki egy pár ökörnél többje. De ha évenkint meghízlalva továbbadta, akkor az új pár ökör ára mellett négyszáz, tíz esztendő múltán négyezer pengője lett. Nyilván ő is tudta, melyik a jobb. S ha tudta .;;-...Megvalósította! A somberekiek nem akarják beleártani magukat az Állatforgalmi Vállalat ügyeibe, de azt szeretnék, ha tejüket és szabad disznaikat saját maguk dolgozhatnák fel. Nem titok, többet szeretnének keresni rajta. Nincsen meg ehhez a joguk? Ezt ugyan, amikor a párt minden erejével kiáll a szövetkezetek gazdasági megerősítése mellett, senki sem meri nyíltan megtámadni, —' de a jog érvényesülését sokan kézzel-lábbal meggátolják. — Már ki is nézték maguknak a tejfeldolgozó felszerelését, de elmondásuk szerint a Tejipari Vállalat és a járási tanács mezőgazdasági osztálya ellene szegült terveiknek. A húsfeldolgozást ezért hivatalos helyen meg sem merték eddig említeni, pedig okos dolog az is. Akár Somberekén, akár bármelyik közeli városban - széket nyithatnának (tég’^juk és hentesük van hozzá), rr° ‘ 110 szabad hízott sertés •Hl rendelkezésükre. Közismert, hogy falun szinte lehetetlenség húshoz jutni, (gy viszont hetente egyszer, vagy akárhányszor friss húst, zsirt. ‘°- pertőt vásárolhatna tőlük a környék, és jelentős több’“’- bevétel folyna be a szövetkezetbe. Minden szokatlan, ami új: ez nem a földművesszövetkezetek konkurrenciáját jelentené elsősorban, hanem azt a tényt, hogy nemcsak a termelésben érvényesülne a szöve>- kezés, hanem a termények értékesítése során is. Végére hagytam csattanónak — dehát miféle -sat- tanó az, amelyik nem okoz meglepetést! — a sombereki szövetkezetbe ősszel nyolcvon- ketten léptek be és rövidesen megint megkezdődnek a tavaly sok sikert elért kisgyűlé- sek. Szentes Lázár agronómus- párttitkár úgy tartja eléjük a szövetkezet egyéves munkálkodásának tükrét, hogy abból minden sombereki a korlátlan lehetőségek új korszakát, — saját szövetkezetben jövőjét olvashassa ki. Oroszlán Imre pes értelemben szólva, — akkorát nyújtózhatnak, mint es egyéni korukban soha. 80 _ V<; De elég a hosszú beveze- a tésből, mert a motorkerékpár rc hátsó ülésén nem tanácsos so- a kát boszélni. Azokat a helye- y két keressük fel sorra, ahol a ví szövetkezet ebben az évben olyan dolgokat teremtett, ame- sz lyet nem csinálhat utána a vi- lág egyetlen egyénileg dolgozó rg parasztja sem. Ismerem a tá- jat s behúnyt szemmel áttalál- n< nék Hímesházára innen, de az ve egyik fordulójánál, ahol rétet v. tudtam azelőtt, — széles víz- e‘ tükör csillantja hátát. Hosszú töltéssel állták útját a Vörös- jQ malom patakjának s csak úgy Z€ engedik tovább, ha feltölti a ^ tavat. Tavaly augusztus 20-án m eresztették be a halastóba a q vizet. A faluban akadt egy öreg gazdatiszt, aki széliében- n< hosszában híresztelte: két- g százötven nap alatt sem telik meg a meder vízzel. Ehhez jV kontrázott aztán néhány tag is, de az 1 elnök, meg a párt- ■ titkár agronómus kitartott. — Nyolcvanezer forintot hoz az ősszel innen piacra kerülő h ponty és a tagok már most a z legszívesebben lehalásznák egy n aratóünnepély fénypontjául, v De ez csak az egyik halastó, f A falu keleti szegélyén Vé- g ménd felől folyó patak 12 hol- f das tavat táplál nemsokára, r zsiliprendszerén most beto- \ noznak a kőművesek. A ha- 1 szontalan békarokkás terül?- < ten, emögött a tó mögött ősz- 1 szel még egy harmadik is vtz 1 alá kerül mételykórós jószág 1 he’yett kövér tükörpontyokat < növesztve^ í
