Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-28 / 177. szám

1858 JÚLIUS 28

N A P r ó

8

PÁRT ÉS PÁRTEPATÉS

rr

Ossre a falu fele bent less a termelőssövetkesetben

BERKESD szomszédságában, Marton fán és Perekeden termelőszövetkezetek alakultak a tavasszal „Ha ott lehet, akkor nálunk is lehet” — gondoltuk a községi MDP szervezetben és mi is megpróbálkoztunk csoportunk erősítésével.

A szép tervből azonban nem lett semmi. A berkesdi egyéni parasztok így válaszoltak: „Mit keressünk ebben a szegény csoportban? Majd ha jobban megy nekik, akkor beszélhetünk róla!”

Be kellett látnunk, hogy Igazuk van. A tizennyolc forint egynéhány filléres értékű munkaegységgel meg a sok adóssággal valóban nem dicsekedhettünk.

Ma már emelt fővel lépünk a falu színe elé. Tartozásaink jelentős részét törlesztettük, termésátlagaink szebbek, állatállományunk nagyobb, mint az egyénieké. Lássuk a számokat! Nálunk 11—12 mázsát fizet a búza, az egyénieknél 8 —9-et, nálunk 15 mázsát adott az árpa, náluk csak 12-őt. Nálunk 1.8 szarvasmarha és 3.4 sertés jut egy tsz-tagra a háztájival együtt, az egyénieknél csak 1.2, illetve 1.6. Az idén nem 18 forintot ér majd egy munkaegység, hanem legalább 37-et és nem néhány forint készpénzt vesz át a csoporttag mint tavaly, hanem tíznél jóval többet, hiszen hat forintot már kiosztottunk előlegként. Dicsekvés nélkül mondhatjuk: termelőszövetkezetünk meggazdagodott és valósággal ömlik kasszájába a pénz! A tejfeldolgozó, fafűrészelő és

Köszönet

Krémer Jánosnak,

a palotabozsokl gépállomás traktorosának a Jó gépi munkáért. Krémer János, a legnagyobb igyekezettel összes őszi árpánkat és búzánk háromnegyed részét dombos területen learatta. Jövő évben minden gabonánkat géppel aratjuk.

A fekedi tsz intézőbizottsága

Kupó Istvánnak,

a vajszlói gépállomás traktorosának, aki 139 holdas aratási tervét már 240 holdra teljesítette. Nálunk, a magyarmecs- kei Béke Tsz földjén másfél nap alatt 20 hold őszi árpát aratott le, s ugyancsak másfél nap alatt 31 hold búzát mindannyiunk megelégedésére. Nagy érdeme van abban, hogy már egy hete befejeztük az aratást.

A magyarmecskef Béke Tsz tagsága

téglaégető például vagy 400 000 forint tiszta hasznot, jövedelmet ad az év végére.

Mit mondanak most a berkesdi egyéni parasztok? Mást, mint a tavasszal. Varga István ezüstkalászos gazda: „Nem lehet eltagadni, hogy a csoport még nem gazdálkodott olyan jól, mint az idén”. Somogyi Ferenc középparaszt: „Úgy csináljátok a vetéstervet, hogy ősszel én már a csoportban vetek”,

NEM TAGADJUK, mondanak mást is. Hallottuk például, hogy „Fuccs lesz” a mi csoportunknak. Fülünkbe jutott, hogy „másfajta termelő- szövetkezetek lesznek a jövőben”. Olyan, ahol elég lesz néhány holddal belépni, a többi pedig kint maradhat. Sajnos, megfelelő választ sokáig nem adhattunk. Végre megjött a Központi Vezetőség határozata és most már nyugodtan álljuik a kérdéseket.

Boldogan vettük elő régi terveinket is. Arra a tsz-fej- lesztési munkatervre gondolunk, amit a községi MDP- szervezet már az aratás előtt elfogadott. Jó terv. Pontosan megírtuk benne, hogy hány parasztcsaládot látogatnak meg és kik lesznek az agitátorok. Arra is kiterjedt, hogy mikor tartsuk meg az agitátor eligazításokat, és mikor a beszámolókat. Egyszóval: alapos terv, minden eshetőségre felkészültünk.

Aratás után hozzálátunk a rendszeres agitációhoz. (Eddig is volt, de rendszertelen. Csak Szebeli Mihályné, Auth Flóriánná és még néhányan látogatták a családokat). S hogy a népnevelők ne menjenek üres kézzel, ezen a héten és

a jövő hét elején statisztikusok lesznek a községi MDP-szer- vezet vezetőségének tagjai Nekifekszünk a számoknak, mert sok érdekességet lehet „kihámozni”. Alig számolgattunk például valamennyicskét, s máris kiderült, hogy a csoport legjobban dolgozó családjának, a Pécsi családnak 17 mázsa búzája tisztán megmarad, míg Varga Istvánnak, a falu egyetlen ezüstkalászos gazdájának mintegy 12—13 mázsa marad meg a beadás, a fejadag és vetőmag leszámításával. Azt is tudjuk már, hogy a pécsi család több mint öt és félezer forintot vágott zsebre az előlegekből és a háztáji tej árából, csak azt nem, hogy mennyit pénzelt ugyanez idő alatt Varga István. Érdemes pedig utánajárni és meg is nézzük, mert nagyon könnyen kiderülhet, hogy a tsz legjobbja többet keresett, mint a falu legtekintélyesebb középparasztja.

Termelőszövetkezetünkben kevés a fiatal s ez arra kötelez, hogy „rétegagitációt" folytassunk. Ez annyit jelent, hogy a fiatal tsz-tagok jövedelmét külön is ismertetni fogjuk.

ÖSSZEGEZVE: nem tudjuk pontosan megmondani, hogy hány új belépőt köszönthetünk majd cséplés után. A község hangulatáról ítélve, mégis arra számítunk, hogy őszre a falu fele bent lesz a tsz-ben.

Elmondta:

Vudi Antal

a községi MDP-szervezet titkára,

Taskó József a tsz-pártvezetőségének tagja,

Németh István

tanácselnök.

Egy hónap Belgiumban

Vili László elvtárs, a Komlói Szénbányászati Tröszt Igazgatója a napokban tért vissza 31 napig tartó belgiumi tanulmányút! áról. Lapunk munkatársa megkérte, számoljon be olvasóinak tapasztalatairól, élményeiről. A komlói tröszt Igazgatója készséggel tett eleget kérésúnknek és a kővetkezőket mondotta:

rjT anulmányutam célja -*■ volt tapasztalatokat gyűjteni a belga bányákból. Különösen a meleg munkahelyek hűtésének technikáját vizsgáltam, mert erre Komlón a komló—zobáki aknában nagy szükség lesz. A meleg munkahelyek hűtése most a belga bányákban időszerű, mert egyre mélyebb művelé- sűek. Többféle hűtési eljárást ismertem meg. Számunkra azonban nem egy egész bánya hűtésének megoldása a legfontosabb, hanem. egy-egy önálló munkahelyé. Igen hasznos tapasztalatokat szereztem és előreláthatóan vásárolunk majd a látott bányahűtőgépekből, amelyek ott nagyszerűen beváltak.

A belga bányák hasonlóak a mieinkhez. Az eltérés leginkább a bánya korszerű biztosításánál van. Bejártam körülbelül 10 kilométer hosz- szú bányavágatot, de mindössze három faácsolatot láttam, a többi vas és beton- idomkő. Jó érzés volt, hogy a magyar bányászokról elismerően beszélnek Belgiumban. A második világháború előtt — mint ismeretes — igen sok magyar bányász vándorolt Belgiumba. Jelenleg azonban már kevés magyar bányász- szál lehet találkozni.

Az egy hónap alatt, amit Nyugaton töltöttem, természetesen nemcsak a bányákat jártam. Megismertem az ottani életet is. El kell ismerni, hogy a házak gyönyörűek. Amerre jártam, egyetlen tatarozásra szoruló épületet sem láttam, pedig nemcsak a fővárosban, másutt is megfordultam. Belgiumban a lakáskultúrát illetően szinte

„Biztos megélhetés, nyugodt élet^ a Rákóczi termelőszövetkezetben11

Január legvégén alakult meg Szentlászlón a Rákóczi termelőszövetkezet, de hat hónap sem kellett ahhoz, hogy máris meglássuk a szövetkezés első eredményeit. Az egyéni gazda korukból magukkal hazott kertészkedési hagyományokat nem felejtették el a társasgazdálkodás során sem. Három és fél holdon cukorborsót termesztettek, amiből 8000 forintot vettek be. A borsó leszedése után uborka került ugyanerre a helyre és reméljük — hasonló szép ösz- szeggel gyarapítja majdmind- annyiuk jövedelmét. A kertészkedés adta meg számukra azt a lehetőséget, hogy öt hónappal az alakulás után 10.000 forint előleget oszthassanak szét tagjaik között;

De nemcsak ez a tízezer forint tanúskodik a szövetkezet életképessége mellett. Már most gondoskodott a szövetkezet arról, hogy hová helyezze el a közös állatállományt. Saját erejükből két istállót alakítottak át és tervbevették, hogy a növekvő állatállomány részére sertésfiaztatót, ólat, illetve tehénistállót építenek. Teljesen a saját erejükből egy fűkaszálógépet, két lógereblyét és egy villanymotort is beszereztek.

Most aratnak, ősziárpájuk egy-két mázsával többet fizetett az egyéni gazdákénál, ami idén még csak a tavaszi pétisó használat következménye, hiszen vetni még mindenki kisüzemi módon, egyénileg vetett. Mégis, már ez a műtrágyahasználat — amely az egyéni gazdáknak idén tavasszal sajnos még nem állott rendelkezésére — lehetővé tette, hogy másfél kiló szemet csz- szanak ki munkaegységelőlegre. Bódis István 244 munkaegységére 366, Fekete Gyula, Németh Gyula, Bódis Lajos 150—160 munkaegységükre 225 —240 kiló árpát vitt haza.

A szövetkezet ereje teljében, bizakodva néz a jövő elé és várja az egyénileg dolgozó parasztok közeledését. Tudják, — jó munkának jó az eredménye is és mindannyiunkra biztos megélhetés, nyugodt élet vár a Rákóczi termelőszövetkezetben^

Ságody Lajos,

v. b. titkár.

nem lehet falu és város közti különbségről beszélni. Bármelyik úgynevezett vidéki ház, ha Pestre a Rózsadombra tennénk át, sem vallana szégyent. Legtöbb ház emeletes, még a kisebb családi házak is.

Általános közlekedési eszköz a városban a villamos és az autóbusz. Trolibusz Brttsz- szelben nincs, viszont a villamosok hangtalanul járnak, igaz, hogy lassan is. A villamosok nem zsúfoltak, szabad ülőhely csaknem mindig akad. Már teljesen bevezetett közlekedési eszköz a helikopter, mind a személyforgalom, mind a teheráru szállításban. Brüsszelben a helikopter repülőtér a város közepén van, így a gépből kiszállva mindjárt a város szivében találja magát az utazó. A vonatközlekedésük gyors. Kevés a Diesel- és még kevesebb a gőzmozdony. A villamosmozdony az uralkodó. A gyorsaságra jellemző, hogy például Brüsszeltől a 103 kilométer távolságra fekvő Liegebc. gyorsvonaton a menetidő egy óra.

Filmkultúrájukon nagyon érződik az amerikai hatás. Több filmet láttam. Ezek közül kettő a prostituáltak, kettő pedig a gengszterek életével foglalkozott és részletesen mutatta be a gengszterbanda működését. Láttam a „Két éjszaka Kleopátrával” című filmet is. Egyáltalán nem mondható jó filmalkotásnak. Ezenkívül láttam egy angol háborús filmet és egy német zenés vígjátékot. E két utóbbi eléggé érdekes volt.

Sok az utcán a könyvárus. A hasznos könyvek mellett azonban rengeteg a ponyvairodalom. Az úgynevezett magazinok útón-útfélen vásárolhatók.

A belga vendéglőben a kiszolgálást külön felszámítják, de elvárják, sőt megkövetelik a borravalót is. Feltűnt, hogy a kávéházak és az éttermek korántsem annyira

zsúfoltak mint nálunk, sőt mondhatni üresek.

Érdekes, hogy a belga üz*

letek közül sokban kiárusít« ják a nyári holmikat és eze- két az árukat olcsóbban ad- ják el. A kereskedőkre az udvariasság, az árukra a gazdag választék a jellemző. Az udvariasságról egy példa: pár hanglemezt mentem vásárolni az egyik hanglemez- boltba. Kezemmel a pultra támaszkodtam s kezem súlyától véletlenül egy ottlévő hanglemez megpattant. Az eltört hanglemezt természete- sen meg akartam fizetni. A kereskedő azonban nem fogadta el a pénzt és még S kért bocsánatot, hogy a lemezt olyan helyre tette, ahol véletlenül eltörhetik. Az árubőség mellett, az áru csomagolása is tetszetős. A fehérneműt például cellofánpapir- ba csomagolják s így árulják. Belgiumban az életszínvonal magasabb, mint nálunk. Ennek oka nem titok. Belgium igen nagy és gazdag gyarmattal rendelkezik.

Az emberek általában jól öltözöttek, s ruhájuk kitűnő anyagokból készült. Divatjuk erősen a párizsi felé hajlik. A belga nők, különösen a brüsszeliek nagyon elegánsak, de — az én véleményem szerint — a magyar nők csi- nosabbak.

Repülőgépen utaztunk Belgiumba, haza vonaton jöttünk. Egész hazáig a vonat egyik állomáson sem állt 20 percnél tovább, pedig nem egy országhatáron is átjöttünk. Hegyeshalomnál csaknem négy órát várakoztunk. Azt hiszem, ezen is változtatni kellene.

Nagyon hálás vagyok pártunknak és kormányunknak, hogy a tanulmányutat lehetővé tette. Annak ellenére, hogy kezdetben kissé idegenkedve fogadtak, később nagyon barátságossá vált a hangulat s a bányák vezetői szívesen segítettek.

A belga bányákban szerzett hasznos tapasztalatok sokat segítenek itthoni munkámban,

15.000 tégla vándorútja

Töttösön község- fejlesztési hozzájárulással kultúr- házat építenek. A járási tanács kiutalt 15 ezer téglát, amit megrendeltek a mohácsi TÜZÉP-től. -r- Eddig rendben is van az ügy.

Józan ésszel úgy gondolná az ember, hogy ezután a következő történik: a Pécsről vasúton jövő tég- laszálii tmányból három vagonnal (kb. 15 ezer tégla) lekapcsolnak a bó- lyi állomáson, ahonnan aztán a töttösiek hazafuvarozzák. De nem ez történt, mert így túl egyszerű lenne. Az egész rakományt Mohácsra vitték, kirakták, újból berakták a töttösi téglát és innen visszavitték Bóly- ba.

Egyszóval a' bonyolultabb, költségesebb, időt és pénztpazarló úton- módon került a 15 ezer tégla Töttös- re. Kinek hoz ez hasznot?!

Hirdet nem lehet Budapestről irányítani

Orosházi Béla, a hirdi gazdasági vasút üzemvezetője a napokban telefonált a szerkesztőségbe és kérte: sürgősen menjünk ki hozzájuk egy félnapra, mert segítségre lenne szükségük;

Hirden Harangozó Mihály, a fűtőház főnöke fogadott.

— Azért kértük ide az elvtársat, hogy segítségünkre legyen egyik égető problémánk megoldásában. Dolgozóink javarésze pécsi, Pécsről reggel három óra harminckét perckor indul a vonat. így leg* többjüknek éjjel kettőkor kell felkelnie. A délutáni visszautazásnál a Hirdről 17.25-kor, vagy a — legkésőbbi — 20.39- kor induló vonatot vehetik igénybe. így a munkások nagyrésze nem nyolc, hanem 14— 16 órát tölt távol a családjától. Ezt sérelmesnek tartják.

Ez csak a fűtőház szerelőire, lakatosaira vonatkozik. A forgalomnál lévők helyzete rosszabb, mert munkaidejük hajnali öt órától este tízig tart. ilyenkor nincs vonat, de Hir- flen maradni sem kellemes, inert viz hiányában nem használható a fürdő, s nincs szállásuk sem;

— Miért nem busszal _ járnak, hiszen az gyors és sűrűbben közlekedik? — kérdeztem Harangozó Mihálytól.

— Ez az, amivel baj van! — válaszolt a fűtőház főnöke. — Régebben busszal jártak az emberek, de most már nem téríti meg az igazgatóság a korábbi 60 százalékot. Saját zsebéből viszont kevés dolgozó tudja fizetni a bérletet

Kiderült, hogy a Gazdasági Vasútak Igazgatósága azért nem fizet, mert alkalmazottai térítés nélkül utazhatnak a vonaton, s ez olcsóbb. Ebben igazuk van, csupán azt feledték megnézni, előnyös-e intézkedésük a dolgozóknak?! A másik ok, amiért visszavonták a korábbi engedményt az, hogy a gazdasági vasútak általában (A hirdire kevésbé vonatkozik!) ráfizetéssel működnek. A ráfizetéssel dolgozó vállalatoknak összébb kell húzniuk nadrágszíjukat. Ezzel egyetértünk, de helytelenftíük, ha a ráfizetés miatt a nr,-okútok nadrágszíját húzzák öszszébb!;:: Helyesebb lenne, *-> mondjuk átgondolt műszaki és szervezési — intézkedéssel jövedelmezőbbé tenni a gazdasági vasútak működését;

Az utazással kapcsolatos panaszokat kétségtelen könnyen el lehet intézni. Az igazgatóságnak csupán vissza kell

vonnia rendelkezését, amit

nyilvánvalóan nem kellően átgondolva adott ki,

Gondoltam, ha már itt vagyok, szétnézek a fűtőházban, hogyan élnek, hogyan dolgoznak itt az emberek.

A hirdi gazdasági vasút a komlói bányáknak szállít homokot az iszapoláshoz. Ezért építették meg a 15—18 kilométer hosszúságú pályát a közbeeső őrházakkal, s ezért építették a homokbánya közelébe csaknem két és fél millió forintból az ország egyik legmodernebb kis fűtőházát. 74 ember dolgozik jelenleg a gazdasági vasútnál, s havonta 7.000—10.000 tonna homokot szállítanak Komlóra. Tervüket általában teljesítik, a szükséges homokot elszállítják, de sokszor zökkenőt okoz a munkaerővándorlás. Ezt Harangozó Mihály is panaszolta. Úgy gondoltam, erre a kérdésre akkor kapok alnnn« választ, ha masukat a munkásokat keresem meg,

Megkérdeztem F. Tóth Gábor fűtőt, miért akar elmenni. Megmagyarázta:

— Nézze elvtársi En szeretem a szakmámat, de májusban 950 forintot kerestem. Júniusban 836 forintot kaptam. Családos ember vagyok. Piacról, péktől, hentestől élünk, de ennyi keresetből.;:

Ebben az esztendőben 11 fűtő közül kilenc elment jobb munkahelyet keresni. A környező bányákban többszörösét keresik a munkások.

A szénszerelők azt kifogásolják, hogy havi 216 kötelező munkaórájukat májustól felemelték 240 órára, de a kereset maradt a régi: 750—800forint. Igazságtalannak tartják a megszorítást. — Érthető.

Beszéltem egy idősebb jól dolgozó lakatossal. Világos Lajossal. ö is felmondott, de visszautasították kérelmét.

— Mennyit keres? — kérdeztem tőle.

— Levonások után 750—800 forintot

— Hányán élnek ebből «keresetből?

— N yolcadmagammal vagyok;:?

Ennyi pénzből megélni — kétségtelen — bajos Ezt látnia kellene a Gazdasági Vas- utak Ií»a7srr!i:^4í?<P9k is Ha közvetlenül ismernék, látnák

ezeket a problémákat, valószínű, találnának is megoldást a fizetések javítására. A helyzet visszásságát az okozza, hogy a hirdi ügyeket Budapesten intézik, ott könyvelnek, ott terveznek, s onnan történik a kifizetés.

S Hirdtől messze van Budapest

Komáromi László vonatfékező áprilisi kilométerpénzét rosszul számfejtették, de hogy mennyivel károsodott, azt nem tudja. Májusban például együtt dolgoztak hárman: Agátz György, Komáromi László és Lajos János. Azonos besorolásban, azonos feltételek között Agátz 280 forintot Komáromi 302 forintot és Lajos 350 forintot kapott kilométerpénzként. Ezen nem tudnak eligazodni!

Agátz György a ruhaellátásra panaszkodik. Három éve van a gazdasági vasútnál, s azóta egy posztóöltönyt kapott. Két ruhával adós a vállalat

Cserkúti Lászlótól — bár gyereke van, — gyermektelen- ségl adót vontak le, amit csak hosszas reklamáció utón kapott kézhez.

A sok panaszból, hibából csak egy tanulságot szűrhetünk le: Budapestről Hirdet hányítam nem lehet! Itt is a

túlzott centralizálás levét isz- szák az emberek: ? ?

Azt javasoljuk a munkásokkal és vezetőkkel egyetértésben, hogy a hirdi gazdasági vasutat adják át a Komlói Szénbányászati Trösztnek. Az átadásnak számtalan előnye lenne. A gazdasági .vasút emberei jobban érdekelve lennének a bánya terv teljesítésében, hiszen éppen az a fő feladatuk, hogy a szénbánya iszapolásához homokot szállítsanak. Az utazás problémái is egyszerűen megoldódnának, mert a munkások igénybe vehetnék a bányászjáratokat. Emellett többet keresnének, s a közvetlen irányítás megszüntetné a bérelszámolás és kifizetés zavarait.

Az átadásnak meg lenne még az az előnye is, hogy új szén- mezők feltárásával egyidőben fejleszthetnék a gazdasági vasutat is, hiszen ezután szenet is kell majd szállítania. A jövő hónapban már a kisvasút viszi a Sztálinvárosnak szánt kokszolható szenet Béta-aknáról Kossuth-aknára.

Kétségtelen tehát, hogy a* átadásnak nagy gazdasági haszna lenne, emellett a közvetlen irányítás, s a nagyobb kereseti lehetőségek megszüntetnék, vagy legalábbis rnyhfnék a jeler'r-i

Tenkcly Mik’ 'j