Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-27 / 176. szám

MM JŰLITTS *1

M > P I fi

3

PÁRT £S PÁRTÉP1TÉS

Megnőtt az érdeklődés a pártoktatás iránt komlón

Délelőtt tíz óra körül már megcsappan a forgalom a komlói Kossuth-bánya szenes í«körletének pártirodáján. Az éjjelesek hazamentek, esetleg egy-két kései kiszálló állapodik meg néhány percre, szabadságon lévők ugranak be rövid „miújság”-ra, „hogy vagy”-ra. _Ezt a viszonylag csendes időszakot használom fel arra, hogy beszélgessek Vu- kicsevics elvtárssal, a pártszervezet titkárával a pártoktatás előkészítéséről.

— Eddig 114-en jelentkeztek — mondja. — Azért mondom, hogy jelentkeztek, mert ebben az évben egészen másként kezdtünk az előkészítéshez. Nem adtunk névsort az elbeszélgető bizottságok tagjainak, hogy ezeket meg ezeket keressétek fel. Csupán azt kértük tőlük: menjetek el mindenkihez. A papirosmunka is csak annyi volt, hogy a beszélgetés után egy ívre kellett írni nevüket, s hogy milyen oktatási formában akarnak tanulni. A választást teljesen rájuk bíztuk. Előtte természetesen nagyon sokoldalúan — többek között taggyűlésen, népnevelő értekezleten, faliújságon^ röp- gyűlésen — népszerűsítettük a pártoktatás különböző tanfolyamait. Most valóban önkéntes a jelentkezés és a választás ., i

— Nincs-e ennek következtében túlságosan nagy eltérés az egyes szemináriumok

zem

rovására?

Vukicsevics

kérdeelvtárMiniszteri

dicséretet

és 1000 forint pénzjutalmat kapott Szabó János, a bólyi állami gazdaság főagronómusa a gazdaság rendkívül jól sikerült Kolbai-féle kukorica kultúrájáért; Pogácsás György elvlán? az állami gazdaságok minisztere a múlt héten látogatott Bólyba Kolbai professzorral, az ikersoros kukoricaművelés kezdeményezőjével. Mint ismeretes, művelési eljárásának lényege az, hogy a kukoricát ikersorba vetik, majd egy két méternél szélesebb területet vetetlenül hagyva következik az újabb ikersor. Az üresen hagyott részeket tárcsával lazítják és gyomta- lanítják, így a kukorica növényápolása teljesen gépesíthető. A bólyi állami gazdaságban ezt olyan sikerrel csinálják, hogy Kolbai elvtárs kijelentette: „így képzeltem el én is gyakorlati Jkalmazá- sát.“

sat. — Az íróasztal fiókból papírlapokat tesz elém.

— Nincs és őszintén szólva ez bennünket is kellemesen érintett. Nézze csak! — A pártszervezet négy féle szemináriumot indít. Az időszerű kérdések és a gazdasági ismereteik tanfolyamon 55 elvtárs akar tanulni, többnyire aktivisták, pártvezetőségi tagok és műszakiak. Ebből látható, hogy megértették: ma a gazdasági problémák kerültek előtérbe. A nemzetközi munkásmozgalom történetét 40 elvtárs kívánja tanulmányozni, olyanok, akik már megfelelő alappal rendelkeznek. Rajtuk kívül 19 idős párttag kérte: ők is szívesen hallgatnának havonta egy-egy előadást, ez nem esne nehezükre. Ezt is megcsináljuk. Nos, ezekből azt a következtetést szűrtük le, hogy a párttagok nagyon lelkiismeretesen és a körülményeket figyelembe véve, a legjobban választottak. Csupán egy elv- társat kellett a szó szoros értelmében lebeszélni arról, hogy a pécsi esti egyetemre jelentkezzék. De megértett bennünket, nekünk adott igazat.

— Ezek szerint a párttagság mintegy negyven százaléka tanul majd. Lesz-e elegendő és megfelelő képzettségű propagandistájuk?

*— Igen, erről időben gondoskodtunk. öt pártiskolát végzett propagandistánk van, bátran rájuk bízzuk az elvtársak oktatását. Már velük is beszélgettünk, s hamarosan — ha az előkészítést teljesen befejezzük — megtudják, melyik

szemináriumot vezetik. Egyébként az a tervünk, hogy melléjük „segéd-propagandistákat” osztunk be; előfordulhat ugyanis betegség, nem várt szabadság, ilyenkor se érjen meglepetés bennünket. Ok viszont alaposan megismerik a szemináriumvezetés csínját- bínját s jövőre már rájuk is számíthatunk.

— Az elmúlt évben kevés műszaki vezető tanult, milyen változás lesz itt?

— A műszaki vezető elvtársak elismerték, hogy egyikük, másikuk politikai tájékozottsága nem éri el sok párttag és pártonkívüliét. Ma már így nem lehet körletet, harmadot igazgatni. Külön pártvezetőségi ülést szenteltünk ennék a kérdésnek és eredménye az, hogy kivétel nélkül mindnyájan tanulnak. Sokat várunk tőlük és bízunk bennük.

— Még egy utolsó kérdés: milyen terveik vannak a jövőre vonatkozóan?

— Két dolgot mondhatnék. Októberig, az első foglalkozásig a következőket tesszük: most készítjük a beosztást, amit taggyűlésen is ismertetünk s elfogadunk. Augusztusban összehívjuk a hallgatókat és az oktatás anyagáról, a propagandista személyéről tájékoztatjuk őket. Szeptemberben az elbeszélgető bizottság tagjai ismét felkeresik őket: tőlük tudják meg majd a szeminárium helyét, időpontját, stb. A pártoktatási év közben a pártvezetőség ülésein beszámoltatjuk a propagandistákat.

Bocz József

FÓ RU M

lör/ük le a mas,as piád söldsézárakatl

Györkó elvtárs, a városi tanács elnöke a sajtónak adott nyilatkozatában töl> bek közt a zöldségellátássai is foglalkozott. Szerinte a zöldségellátásban javulás nem igen várható, csupán az a biztató, hogy tárgyalni fogják.

Természetesen annak örülni lehet, hogy a városi tanács tárgyal a zöldségellátásról, de véleményem szerint kevesebb tárgyalással és több támogatással, gyorsabban érhetnénk el eredményt. Ha a Pécsi Állami Gazdaság a városi tanácstól a közeljövőben megfelelő támogatást kapna, azonnal hozzáfoghatnánk egy újabb 50 holdas kertészet létesítéséhez.

Gazdaságunknak jelenleg

50 holdas kertészete van és nem három, mint ahogy Györkő elvtársat tájékoztatták. Az idén 10 katasztrális holdon termeltünk salátát és zöldhagymát. Erről 120 ezer fej salátát, 1.200 csomó zöldhagymát, 10.000 csomó egyéb zöldséget szállítottunk el és adtunk el a piacon. Ugyancsak megkezdtük a paprika és a paradicsom árusítását. Jövő szombaton olyan mennyiséggel megyünk piacra, mellyel a jelenlegi magas paprika árakat jelentősen letörjük. Ennek érdekében az elmúlt hetekben már vittünk ki árut. Igyekeztünk alacsonyabb áron értékesíteni és ezzel már hozzájárultunk főképpen a paradicsom, paprika, burgonya árak csökkenéséMegőrisxük az utókornak a kézműipar remekeit

örömmel értesültünk a közelmúltban a Dunántúli Naplóból, hogy az idős pécsi iparosmesterek tulajdonában van még egy-két re- mekbekészült munka, sőt ezeket szívesen át is adnák a múzeum gyűjteményének.

Ezt a kezdeményezést annál is inkább szívesen fogadjuk, mert múzeumunk várostörténeti, ipartörténeti anyaga bizony még nagyon szegényes. Az elmúlt évtizedekben még aligha gondoltak arra, hogy egy-egy „iparcikk" muzeális érték is lehet. A hatalmas léptekkel megindult gyáripari fejlődés azonban egyre inkább kiszorítja a gyakran magas művészi színvonalat elérő kézműipart. A mi közös feladatunk tehát — a ma működő kézműiparo- soké és a múzeumé, — hogy az utókor számár ra megőrizzük e szép mesterségek tárgyi emlékeit és halhatatlanná tegyük mestereik nevét.

Célunk, hogy 1—2 év múlva, kellő mennyiségű anyag begyűjtése után nagyszabású várostörténet! kiállítást rendezzünk, amelyen belül aztán természetesen külön helyet kapna a város iparossága, kézművessége is. Persze, ha anyagunk lenne hozzá, kisebb jellegű, időszakos kiállításon már előbb is bemutathatnánk néhány kiemelkedő munkát.

Ezért arra kérjük mindazokat, akiknek sajátkészítésű, vagy más, ismert helyi mestertől származó kézműipari termék, vagy az iparosságra vonatkozó egyéb dokumentum (régi szerszám, oklevél, vagy fénykép) van a birtokában, ajánlja fel a múzeumnak. Szívesen elfogadunk minden olyan tárgyat, amelynek készítője vagy készitőmühelye ismert, bizonyítható, s amelynek helyi, vagy megyei vonatkozása van. E tárgyak gyűjtésével múzeumunk művészettörténeti osztálya foglalkozik (Pécs, Káptalan u. 2.), ahol esetleges bejelentésekre, vagy kérdésekre bővebb tájékoztatással, felvilágosítással szolgálunk.

A JANUS PANNONIUS MUZEUM

művészettörténeti osztálya

hez. Nem csökkenhetnek azonban az árak a kívánt mértékben, ha a piacon csak mi adjuk olcsóbban és a többi állami és szövetkezeti árusító „árszabályzó szerepe tudatában’’ fenntartja a magas árakat.

Az árumennyiséget a piacon a mi viszonyaink között nemcsak termeléssel lehet bővíteni, hanem azzal is, hogy a megtermelt árut gyorsan és teljes mennyiségben a fogyasztókhoz juttatjuk. Előfordul ugyanis, hogy az áru jelentős része nem jut el a termő területtől a dolgozók asztaláig. Útközben megfonnyad, megromlik, megeszik a sertések, tehenek, vagy meg sem szedik. Az elmúlt évnek ebben az időszakában a tehenekkel etettük meg 500 mázsa kelkáposztát, mert nem volt, aki átvegye. Az elmúlt héten

60.000 fej saláta ment tönkre gazdaságunkban csak azért, mert nem vették át. Ugyanis csak azt a salátát vették át, amelyik 16 dkg-on felül volt. Ha a tanács e súlyon aluli salátára 30 filléres árat állapít meg, és kötelezi a vállalatokat az elárusításra, akkor az az áru is a dolgozók asztalára került volna, és azok a családok is több salátához jutottak volna, akiknek kevés S0 fillérjük volt salátára. Átvétel hiányában végül már magunk vittük piacra az „osztályon aluli salátát". A dolgozók örömmel vették át 30 filléres áron, a gazdaság meg többet kapott, mint a kereskedelmi vállalatnak átadott áruért, mert azért a vállalat 26 fillért adott.

A bőséges zöldségellátás úgy biztosítható, ha a termelők anyagi érdekeltségét az eddigieknél jobban biztosítjuk. Természetesen nem azzal a megoldással, hogy

i________ T|

végnélkül növeljük a piád árakat, hanem az áruközve- tités költségeit kell csökkenteni. Az elmúlt évben tava- soltuk a nagyobb ipari üzemeknek, hogy dolgozóik főbb -öldscmg nyét (paradicsom, paprika, burqonya, stb.) írják össze és szerződjék le velünk. Mi azt az érés idején szükségszerint beszállítjuk a gyárban és onnan mun kaidő után a dolgozók ha- zavihetik. Ezzel elérnék, hogy a fogyasztók jelentős része nem jelentkezne a piacon és kevesebb gonddal, fáradtsággal jutna áruhoz, másrészt a piacon megjelenő áru megmaradna az egyéb vásárlóknak. Viszont gazdaságunknak is hasznos lenne, mert ismerné a szükségleteket, bátrabban fogna hozzá nagyobb területen a zöldségtermeléshez, nem lennénk kitéve annak, hogy Budapestre kelljen szállítani, vagy átvétel hiányban feletetni. Természetesen jőve* delmezőbb is lenne számunkra, mert annak ellenére, hogy a piaci áron alul adnánk, még mindig többet kapnánk az áruért, mint a különböző kereskedelmi vállalatoktól. Ennek csak egy feltétele van, hogy az üzemek is foglalkozzanak dolgozóik ellátásával.

Mivel a zöldségellátás városunk lakosságának, minden családnak, háziasszonynak egyik legégetőbb problémája, azért hogy viszonylag olcsón jusson minél több és változatosabb vitamindús ételhez, helyes lenne, ha sokan szólnának hozzá ehhez a kérdéshez. Kívánatos lenne, hogy széleskörű vita során a fogyasztókkal együtt állapítsuk meg a tennivalókat.

BURGERT ROBERT a pécsi állami gazdaság igazgatója.

Levelezőink írják

Balatoni kirándulásra küldi a pécsváradi járási tanács a szebényi tánccsoport tagjait. A Balaton körüli út jutalom a szebényi népi együttes eddigi sikeres szerepléseiért, lelkes munkájáért; A kirándulásról hazajőve hozzákezdenek a három felvonásra tervezett népi táncjáték próbáihoz. (Hocz- man Márton igazgató tanító levelébőL)

*

A dióspusztai ifjúság megérdemelné, hogy vasárnap szó- rakozhassék. Erre azonban nincs lehetőség: nincs villany,

Aratás — búzakeresztek nélkül

telefon, kövesút. A legközelebbi állomás 17 kilométer. Ha legalább egy héten egyszer lenne filmvetítés megelégednénk vele. Vásárosbécen van hordozható mozigép, áramfejlesztő is, de Dióspusztára sohasem jut el. Kérjük, hozzák el Dióspusztára is! (Frank József leveléből.)

*

A 60 tagú mágocsi úttörő énekkar szorgalmasan készül az úttörő mozgalom megindulásának tízéves évfordulójára. A kórus részt vett a körzeti és járási kulturális versenyen, melyen első helyezést ért eh Az utolsó két év alatt ezzel 40-re emelkedett az énekkar

Egy régi fogadalmamnak!

teszek eleget, amikor a sátorhelyi állami gazdaság aratásáról szóló riportom elején megemlékezem a volt főhercegi uradalom tót sommásairól. Az 1890-es évek egyik forró júliusában vérhas tört ki a zsúfolt Fekete-kapui tömegszállásokon, mert a magyar cselédségnél is számkive- tettebb páriák egy ital vízért is az árok posványára szorultak. A Szepességből megélhetésükért idekényszerült tót kaszások a járvány lázában gyötrődő övéik láttán kikiáltották a sztrájkot — a délbaranyai földműves szegénység első megmozdulását. Nevük nem maradt fenn, tetteik híre lassacskán elmerül a régmúlt messzeségében, de rájuk emlékeztet az a nagy aratás, ahol most az őserejű talaj dús termését magunknak aratjuk.

Olyan gabonatenger verte itt hullámait ezerötszáz holdon, melynek egyik partja az eszéki országutat mosta és a másik oldalon, jó pár kilométerrel odébb csak a majsi dombsor vetett neki gátat Bár a fele már tarló, de a keresztek? Csak egy harmincholdas, vörösherével felülvetett részen, másutt sehol.. • Aratnak kévék nélkül, aratnak anélkül, hogy egy kévét is összehordanának. A tükörsima dűlőúton arra robogunk, ahol, mintha harckocsi oszlop rohamozna, por és pelyvafelhő kering a magasba tizenegy komb/motorzúgása

nyomán.- Negyvennégy méteres rendet vágnak egyszerre, és idén úgy fejeződik be Sátorhelyen az aratás, hogy a másfélezer holdba nem törik be egyetlen kézikasza sem és az aratógépek zöme is ugyanúgy marad a gépszínekben érintetlenül, ahogy lezsírozva a téli gépjavítás után odaállították. A főherceg azért tartott aratógépeket, hogy letörhesse velük a summások sztrájkját. Sátorhelyen, 1956- ban már csak afféle kisegítség, ha a kombájn netán valamiért leállana. Bár épek a motolláik s nem törött le egyik fogaskerekük sem, vadonatúj léttükre ezek az aratógépek ócskábbak, mintha a legutolsó roncstelepről gyűjtötték volna össze darabonkint őket; A haladás koptatta el őket, erkölcsileg, a könyörtelenül száguldó haladás. A gépek egyszerűen keresztülhúzzák a mezőgazdaság kalendáriumának megszokott lapjait;

Ugye az aratás útján cséplés jön? Hát nem jön! Sátorhelyen idén nem csépelnek gabonát, vagy alig. Ha vége az aratásnak, csépelni sincs már mit. És a sokat megért Takács Sándor főagronómus úgy beszél erről, mintha csak legyet hessintene.

— Itt ma délután mentek el a kombájnok. Holnap reggel a búza már bent lesz a mohácsi tárházban, pénteken esti pedig kiszórják a műtrágya' és lehántják a tarlót»

S mintha csak azokat a

kétségeimet akarná eloszlatni, amelyet a tarlón hagyott szalmakupacok keltettek bennem — két harmincöt lóerős traktor vág neki, egymástól jó tízméterre a táblának. Drótkötél feszül közöttük, rajta drótháló és ahogy mennek, tíz méter széles sávon magukkal vonszolják az összes szalmát a tábla végéig, ahol már kaz- lazzák is a motorhajtotta elevátorok.

Ami meglep, ami eltölt, az nem más, mint az a kapkodás réiküü, mély, komoly nyugalom, amely valahogy eltölti ezt az egész gazdaságot. Távol áll a szájtátiság, a tunya nemtörődömség nyugalmától: ez a nyugalom erőink ismeretéből és józan ítéletünkből származik. Ha szél lebben végig Majstól Feketekapuig, csak úgy zörög, zizeg a tökéletesen száraz, a viaszérésen már túllévő búza. És Takács Sándor elvtárs leugorva a kocsiról, teljes erejével odaveri a ma- rokrafogott kalászokat csontos tenyeréhez és a búza «— nem pereg. Két évvel ezelőtt jegyzőkönyvek garmadája született volna ebből és 6 jobb meggyőződése ellenére nekiesett volna kézzel is, aratógéppel is, hiszen neki családja van;;s s pár százezer forinttal többe került volna a betakarítás, mint most. Minek •’-'reskedni?

Mi tudjuk, hogy Takács i Sándor- mu fcreg «zakemher

I

ízig-vérig a mi emberünk, a

párté, a népé s minden úgy megy a legjobban, ha szabadjára »hagyjuk — tegyen a legjobb tudása szerint. Ahogy elolvasta a Központi Vezetőség határozatát és értesült a szabadabb kezet adó tervezésről — nem tudta elrejteni örömét. Most, majd most kiderül, ki mit tud kihozni a rábízott gazdaságból;

— Ezt a búzát január 27- én vetettem. Értsd meg, jegyezd meg, januárban nem szabad búzát vetni. De ősszel olyan lehetetlen volt jó magágyat csinálni, hogy inkább kivártam vele a januárt. Nézd — megadja a tizenkét mázsát;

Kocsink mellett tülkölő Ze- tor nyargal el, odébb búzás zsákokkal megrakott pótkocsikat vonszol egy vontató. A gépesítés rászorította az agro- nómusokat, hogy jó üzemszervezők legyenek és sokat, nagyon sokat törődjenek a be.ső úthálózattal, a szállítás Ütőerével. Mintha aszfalttal öntötték volna le, olyan a tárcsázott, gyűrűshtngerezett dű- óút: négy tehergépkocsi és vontatók járják állandóan — mégis kitart. A magtár előtt felállított Kombájnszérű elé pedig bejár a kisvasút, amely azonnal Mohácsra továbbítja a kitisztított búzát;

Egyik tábla tű’sé végén, vaav czáz méterre lőhink hormt-fc óján messze por/Tk va«aki.

A J**“ék Fis.*, Ha valaki'

állva hajtja a lovat, az a Jurák Pista;

Jurák Pista:;: A személyzeti osztályon do’gozott valamikor, űzte-haitetta magát az irodában s vidéken, míg )e nem döntötte lábáról a tüdő- vérzés, Most itt kint, napbar- nítottan, izmosán, szilaion vágtázik a dűlőn. Megkérdeztem: a világért sem jönne vissza a városba:

Megértem — a gépek korszakában, amikor segítségükkel mindent úgy csinálhatunk, ahogy azt az agronómia nagy könyvében Kreybig professzor és Manninger G. Adolf megírták — gyönyörű dolog ngro- nomusnak lenni;

Fekete-kapuval kezdtem,

Fekete-kapuval végzem. Az egykori tömegszállások sehol, vagy alig van már belőlük valami. Mint egy rossz múlt jelenben is kísértő emlékeit, javarészüket elbontotta az állami gazdaság és a téglákból, melybe beleivódott a nyomor, az izzadtság, a másnak végzett munka haszontalan erőpocsé- kolása «— Sátorhely központjában nagyablakos, családi házakat húztak fel a kőművesek. Betakarítás ez is: annak a magnak termése érlelődik be, amelyet még a századvégi ara- tósztrájkolók hintettek el Sá- környékén.

Km>v0

szerepléseinek a száma. (Rad- ványi József, énektanár.)

Játékból — tűz

A mohácsi Béke termelő- szövetkezetben mindenki végezte a maga munkáját hétfőn délben. Senki sem gondolt veszélyre. Két órakor váratlanul és pillanatok alatt lánnyelvek futottak fel a termelőszövetkezet udvarán rakott hatalmas szénakazal tetejére s máris lángokban állt 670 mázsa takarmány.

Az udvaron tartózkodó tagok és a tűzoltók azonnal megkezdték az oltást. Nyolc órai kemény, megfeszített munkával sikerült este tíz órára megfékezni a pusztító tüzet. A hatalmas szénakazalt teljesen szétbontották és felkutattak minden kis parázs-fészket, nehogy feléledjen a tűz.

A tüzet kéf fiw gondatlansága okozta. Titokban cigarettáztak és a szénakazalhoz bújtak, hogy az idősebbek észre ne vegyék. Rágyújtottak és a gyufát eldobták. Mikor látták, hogy a lángok felkúsznak a kazal tetejére —t elszaladtak.

A kárt még nem becsülték fel. A széna több mint fele hamuvá égett. A megmentett

takarmányt most kihordják a mezőre, mert átjárta a füst és vem eszi a jószán Ahb--, reménykednek, hogy hí ki I szellőzik talán feletethetik.