Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-26 / 175. szám

VILÁG PROTEl ÁRT4t EGYESÜLJETEK DUNÁNTÚLI # * 300 NAPLÓ A BARANYA MEGYEI PA'R7BIZOT]\SA'ü ÉS A MEGYEI JANAC5' LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 175. SZÄM ARA 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1956 JÚLIUS 26 T«66 emberseggel! ; fiata, kmd^ A szerkesztőségben minden ezután? Először is sértődött- ^ nap egymásnak adják a kilin- ség. Az egyik megbírált elv- eset a látogatók. Emellett ha- társ az utcán nem fogadta a ”—*" ',c/' cn" 1—köszönését, hanem ( Jövőre megkezdik az egyetemi város építését vonta 450—500 levél érkezik, s percenként csöng a telefon. Magyarázhatjuk ezt a népsze­rűséget a dolgozók megnöve­kedett bizalmával is, de meg­figyeléseink szerint a levelek és látogatók jelentős része panaszos^ Miért panaszkodnak az em­berek? Az esetek többségében olyan panaszok futnak be hoz­zánk, amelyeket kis jóakarat­tal kis emberséggel rugalmasan el lehetett volna intézni. De nem ez történt. A hivatalok, és vállalatok vezetői, ügyin­tézői legtöbb esetben nem ma­gyarázzák meg a panaszos­nak, hogy miért döntöttek ügyében úgy, mint ahogy ép­pen döntöttek. A dolgozóknak joguk van mindenre, ami őket érinti, a lehető legteljesebb választ, felvilágosítást kérni. A XX. kongresszus után ezt a jogukat egyre többen érvényesítik, amit a levelek és látogatók száma bizonyít. A dolgozónak joga van meg­kérdezni, hogy miért nem úgy fizették ki bérét, mint ahogy ő számította, s várta. Joga van tudni, miért késik az au­tóbusz. Joga van megkérdez­ni, miért áll egyes állomáso­kon félórát a vonat. Joga van tudni, hogy miért hónapok múlva fizetik ki a táppénzét. Joga van felvilágosítást kérni arra, hogy miért emelkedik a piacon egyik napról a másikra az uborka ára. A vezetőknek, ügyintézőknek, s mindenkinek, akinek beosztása szerint az embertársainak ügyeivel kell foglalkozni, s viszont köteles­sége mindenre kimerítő vá­laszt adni, s az intézkedése­ket, a helyzetet megindokol­ni. Ez azonban a legtöbb eset­ben elmarad. A panaszok rideg elintézé­sének, s általában a rideg ügyintézésnek az alapja egy téves nézet. Sokan azt hiszik, hogy elvesztik tekintélyüket, ha helyet adnak a panasznak, s ha az jogos, megmondják nyíltan, hogy tévedtek, s el­intézik rendesen az ügyet. A múlt hónapban tapasztaltuk ennek a helyzetnek klasszi­kus példáját. Az egyik pécsi vállalat dolgozóját baleset ér­te. A táppénzes állományba helyezésnél sérelem érte a munkást, s panaszkodott az illetékes ügyintézőknek. Azok állítólag meghallgatták, s el­utasították a panaszt, mond­ván, úgy van jól, minden ahogy ők csinálták, az ügy lezajlott, nincs helye a pa­nasznak, a módosításnak. A munkás bejött a szerkesztő­ségbe, s itt is elmondta sé­relmét. Az ügyet meg is írtuk, mert úgy láttuk, a munkás­nak van igaza. Mi következett elfordította fejét, f sem a dolgozónak, ( cikkíró tüntetőén A cikkre sem a lapnak nem adtak vá­laszt, hanem felsőbb szervek­hez folyamodtak, ott próbálták igazukat bebizonyítani, s fel­sőbb utasítással, vagy jóváha­gyással fedezni magukat. A ( lapnak volt igaza, s minisz- f tériumi utasításra kénytelenek ( voltak a sértett ügyintézők teljesíteni a panaszos munkás kérését. A legérdekesebb azon- jf ban az, hogy a járandóságot i megfizették utólag, de egyet-} len szóval sem mondták a panaszosnak, hogy igaza volt, tévedtünk, helyrehozzuk a melléfogást. Nem. Nem szól­tak, hanem továbbra is meg vannak sértődve, s méltatlan­nak találják a kritikát; Ezeknek ■ az embereknek nyilván nincs igazuk, mert nem tudják felfogni, hogy a dolgozónak joga van sérelmére orvoslást keresni, s attól fél­nek, elvesztik a munkások előtt a tekintélyüket. Téved nek. A tekintélyt éppen ak ko vesztik el, ha elszakadnak' a munkásoktól, s ügyeiket ha­nyagul, mereven, ridegen in­tézik. Nyilván, a munkásnak még több joga van megsér­tődni, ha jogos követelését nem teljesítik. Ehhez az egész dologhoz csak annyit, hogy egy csöppnyi jóindulattal, csöppnyi rugalmarrággal el­kerülhették volna az egész tor­túrát, nem lett volna panasz, s nem lett volna nyilvános bírálat; A párt és állami életünk demokratizálásával dolgozóink egyre bátrabban szólnak hoz­zá a maguk egyéni problémá­ján túl a nagy országos ügyek­hez is. Ez örvendetes szá­munkra, s ebből következik, hogy vezetőink a panaszokat is a legkövetkezetesebben, em­berségesen és mindenkor igaz­ságosan intézzék el, mutassa­nak utat a dolgozók mindeh- napi gondjaiban» problémái­ban. Akkor járunk el helye­sen, ha így cselekszünk, és nem kétséges a panaszok csök­kennek, az elégedettek tábo­ra pedig napról-napra szélese­dik. De még helyesebb lenne, ha a vezetők nem várnák meg, hogy a dolgozók kérjenek fel­világosítást, ha a kalauzok nem arra várnának, hogy az utasok megkérdezzék miér áll, vagy késik már negyed­órája a vonat, hanem magá- tólértetődő természetességgel adnának felvilágosítást min­denről, amiről feltehető, hogy a dolgozókat érdekli. Higyjék el: szebb, nyugodtabb és nap- sugarasabb lenne mindennapi életünk! Ha Pécs térképe fölé hajolsz, és meg akarod keresni, hol van az Orvostudományi Egye­tem, nehéz feladatra vállalkoz­tál. Az egyetem ugyanis nem az ismert Rákóczi úti tornyos épület csupán — itt C6ak a szíté dobog. Az egyetem klini­kái, diákszállói, tudományos intézetei, hivatalai az egész vá­ros területén szétszóródtak, mintha csak valami szeszélyes­kedvű óriás egy széles mozdu­lattal a magasból hintette vol­na szét a magvait. A szülé­szeti klinika a Szigeti úriól északra, az orvo6kari diák­szálló a Negyvennyolcas téren, a szlomatológia a Sallai ufcá- l ban, a központi konyha a Kór- ház téren talált othonra, és jfa medikusoknak bizony sokat i kell gyalogolniok, ha egyik m- t főzetből a másikba akarnak J eljutni. f Ee nemcsak ez a különle- f gesség, szétszórtság jellemzi a ipéeri egyetemi intézményeket, f hanem az is, h >gy egyetlen J egy épületét sem annak ter- f vezték, ami ma. Az egyik ár- J vaház volt, a másik iskola, a ^haimadik bíróság, a negyedik í lakóház. Ezenkívül: a mi k i- t nikáink — tehát tudományos t és oktató munkát szolgáló :n- (I tézményeink — egyben kórhá- zak is. A kórház pedig első­sorban a gyógyítás szolgálatá­ban áll. Csak tudományos ku­tatóink, egyetemi oktatóink kitűnő munkájának, nagy lel­kesedésének köszönhető, hogy a klinikákon folyó gyógyító munka nagy megterhelése mellett is világhírű eredmé­nyek születtek a Pécsi Orvos- tudományi Egyetemen, és kli­nikáink nemcsak belföldön, hanem külországokban is jó névnek örvendenek. Mégis, a követelmények nö­vekedésével sürgős megoldást kerestek egyetemünk vezetői, együttes megoldást a három hibára: a szétszórtságra, a kli­nikák és kórházak egybeol- vadtságára és az épületek kor­szerűtlenségére. A megoldás meg is született. A Miniszter- tanács és az Egészségügyi Mi­nisztérium, valamint a helyi szervek segítségével már ké­szülnek a tervek az új egyete­mi város megépítésére. Ahol ma a Dózsa Gyalogos­tiszti Iskola épülete és húsz­holdas területe fekszik, ott épül majd fel az új egyetemi város. A hatalmas épületből már költözni készülnek a ne­velőtisztek és növendékeik, nemsokára megürül a Zrínyi és a tervek szerint tavasszal megszállják a területet az épí­tészek, kőművesek, betonozóik, hogy hozzákezdjenek az első klinikai tömb építéséhez. Ez lesz az első lépcsőfoka az új egyetemi városrész megte­remtése felé haladó útnak. Az új klinikai épülettömb a Dózsa főépületétől északra lesz — négyszáz ágyasra tervezik. Itt kap helyet az egyes számú sebészet és egyes számú bel­klinika (120—120 ággyal), a belklinika sugárártalomvizs- gáló osztálya (40 ággyal), a szemklinika (60 ággyal) és az idegsebészet vagy az ortopé­dia (ugyancsak 60 ággyal). A klinikák mellé két tanterem épül, tehát két-két klinika kap egy-egy tantermet, ugyancsak itt épül egy 2 000 személy ré­szére főző konyha is. Az előzetes tervek szerint az első klinikai tömb 1958 végére, legkésőbb 1959 elejére elké­szül. Ekkor az említett klini­kák átköltöznek és régi he­lyükön megalakul ugyancsak 400 ággyal a városi közkór­ház. Erre annál is inkább szükség lesz, mert Pécs lakos­sága már addig erősen felduz­zad, tehát szükség lesz a gyó­gyító intézmények szaporítá­sára. A második lépcsőfokra 1959 —60-ban lépünk. Addigra a Dózsa főépülete megürül (a tisztiiskola kivonulása után itt ideiglenes munkásszállás lesz), (Folytatás a 2. oldalon) a húsz éves Dinka Mária ma utazik Komlóról Budapestre, a bányászati dolgozók szakszer­vezetének XVI, kongresszu- (f sára. A fiatal lány a szénosz­tályozó dió-szérgép kezelője, 1955. márciusa óta „Kiváló K ■ dolgozó“-szinten végzi mun- _ f káját. Belterjesebben gazdálkodik majd a beremendi Dózsa A beremendi Dózsa tsz tag­jai szerdán nagy érdeklődéssel olvasták a második ötéves A 300 000 tonna terven felüli szénért Előváj óbrigádok versenye Megválaszolják a második ötéves terv irányelveivel kapcsolatos javaslatokat A második ötéves terv irányelveinek vitájában az or­szágnak sokszázezer dolgozója vett részt. Dolgozóink kez­deményező segítőkészségére vall, hogy a Politikai Bizott­ság által kiküldött bizottsá­gokhoz több mint 35.000 javas­lat érkezett a vita során. A Központi Vezetőség a javasla­tok jórészét felhasználta, s amint az irányelvek végleges szövegéből kitűnik, második ötéves tervünk már e javasla­tok alkalmazásával készül. A bizottságok egyébként Valamennyi javaslatra vála­szolnak. A választ közvetlenül a javaslattevőnek, vagy an- hak a szervnek küldik, amely a javaslatot továbbította. A válaszleveleket a Központi Vezetőség bizottságainak ve. zetői írják alá, s részletesen elemzik, hogy mi tette indo­kolttá a javaslat elfogadását, elvetését, vagy más szervhez történő továbbítását. Azokra a javaslatokra, amelyek részlet- kérdésekkel foglalkoznak, és ezért a minisztériumokhoz, ta­nácsokhoz, stb. küldött a Köz­ponti Vezetőség, az illetékes szerv ad részletes választ. A sajtóban megjelent javaslatok' kai kapcsolatban a következő a helyzet: ha a vita-cikkel kapcsolatban levél i6 érkezett a KV bizottságaihoz, úgy levélre válaszolnak. Ha levél nem érkezett, akkor a sajtó­szervnek küldik a választ. A válaszlevelek küldését jgy héten belül megkezdik és a levelek zöme egy-másfé1 hónapon belül Műt a javas­tevőkhöz. A fűtő- és tüzelőanyagellá­tás biztosításáért a párt arra kérte a bányászokat, hogy a második félévben terven felül 300 000 tonna szenet termelje­nek. A baranyai bányászok között élénk visszhangot keltett a kérés s azonnal hozzáláttak annak teljesítéséhez. A pécsi bányászok megígérték, hogy a második félévben előirányza­ton felül 12 ezer tonnával já­rulnak hozzá a 300 000 tonna szénhez. István aknán 43 elővájóbri- gád kezdte meg nemes vetél­kedését. A vetélkedés során derekas munkát végez Vásár­helyi István elővájóbrigádja. A brigád nagyszerű lendület­tel dolgozik: egészhavi tervük 65 méter, s jelenleg már a 70 métert is túlhaladták. Pécsett is játszik az Aarhus A hét végén Magyaror­szágra érkező Aarhus dán labdarúgó bajnokcsapat két mérkőzést játszik. Július 28-án a Népstadion­ban a Bp. Kinizsi ellen, majd augusztus 1-én, szerdán pedig Pécsett a Pécsi Dózsa ellen lép pályára a dán együttes. terv irányelveit ismertető új­ságokat. Mint a szövetkezet elnöke, Kocsis István elmon­dotta; „a Központi Vezetőség határozata és az irányelvek számos sürgető kérdésre ad­tak feleletet.“ Legfőbb prob­lémájuk az, hogy kevés a föld és a belépők nagyrésze is nincstelen dolgozó. Most el­határozták, hogy a második ötéves terv során belterjeseb­bé teszik gazdaságukat és több jövedelmező üzemágat indíta­nak be. Ezzel két célt érnek el: egyrészt több munkalehe­tőség adódik a tagok számára, másrészt a nagyobb jövedelem nyilván vonzólag hat a kívül­álló középparasztokra is. Mint az irányelvek is meg­határozzák főként a szarvas­marhaállományt fejlesztik. Je­lenleg 41 tehenük van, ezek­nek számát meg akarják két­szerezni és a mostani tíz lite­res fejési átlagot tizenkettőre emelik. Evégett száz férőhe­lyes tehénistállót építenek az idén nagyobb részt saját erő­ből. Tervbe vették, hogy tej- feldolgozó üzemet is létesíte­nek. Eddig hatvan hold gyü­mölcsöst telepítettek, két-há- rom év múlva ez is termést ad már. Tizenhét holdas ker­tészetük van, tizet jelenleg is öntöznek. A közeljövőben teherautót vásárolnak — a pénz már együtt van— és az­zal szállítják majd el a termé­nyeket. A jövedelem gyarapí­tására ez év végéig 40 va­gon meszet és 300.000 szén­poros téglát égetnek.- A „Dózsa“ tsz vezetősége a Központi Vezetőség határoza­tának szellemében még na­gyobb gondot fordít a jövőben a tagok jólétének növelésé­re. Több dolgozó számára pél­dául házat építenek. Havonta hat forint pénzelőleget oszta­nak minden munkaegységre. A napokban kerül sor a ga­bona előleg szétosztására is: egy-egy munkaegységre két és fél kiló búza, valamint egy kiló árpa jutott. A virágzó gazdaság iránt faluszerte meg­nőtt az érdeklődés. Csupán az idén 36 új tagot vettek fel és a napokban újabb két dolgozó paraszt kérte a felvételét. cA lakattól tnejferei BEHUNYOM A SZEMEM, úgy szimatolok bele a levegő­be. Hm... ez csak párizsi le­het. Vastag zsírban töményen sercegő hús, s valami tojásfé­le is, mert érzem. De... újabb illat. Csípős, kemény paprika. Halpaprikás? Az valahogy nehezebb, vaskosabb lenne. Talán lecsó? Abban meg ezer más árnyalat keveregne. Csak pörkölt lehet, méghozzá borjúpörkölt — galuskával vagy spagettivel. — Spagettivel — mutat rá egy hatalmas edényre Perino- vics Antalné, a vezető szakács­nő. Hát abban az edényben ak­kora halom a tészta, hogy egy fél városnak elegendő lenne. No, nem amolyan Pécs-fé le nagyvárosnak, dehát hogy is gondolhatnák, hogy ma min­denki spagettit ebédeljen. Aki akar, az borjú rizottőt ehet, a másik rakott burgonyát, vagy éppen párizsi szeletet. Van választék a Déldunántúli Uzemélelmezési Vállalat Ka­zinczy utcai telepén elég. S a szakácsnők arany-kéz­zel mindent finomra főznek. Bele is kóstolnék az egyik nagy kondérba, de nem me­rem kérni, hátha tiltakozná­nak, meg már el is árultam, hogy nem értek a főzéshez, így aztán nem is tudnám úgy dicsérni, ahogy a szakértelem megkívánja. így csak nézem a pörköltet, érem a smarnit, nézem a pá­rizsit s az ügyeskezű asszo­nyokat, Azt mondják, ez a Perinovicsné « legügyesebb. Nem felejti el a főztjét, aki már egyszer evett belőle. — Van már kis gyakorla­tom — szerénykedik. — Ti­zenegyéves koromban főztem az első ebédet. Szüret volt, minden kézre szükség, ö állt hát oda a tűz­helyhez, alig érte ugyan fel, de olyan pörköltet meg töpör- tyüs pogácsát készített, hogy a vendégek megnyalták utána a szájuk szélét. Igaz, akkor csak pár embernek főzött, most meg majdnem kétezernek. Ak­kor 2—3 kiló hús ha belefőtt abba a pörköltbe, most meg százkilós tételekben számol. — De hozzá is szoktam már — mondja. — Ha otthon fő­zök, mindig a lányommal só- zatom meg a levest, nehogy szórakozottságból egy kilós zacskóval beleszórjak. — Es sokszor elsózta? Hát melyik szakácsnő nem szerelmes? — nevet. — Vagy a vőlegényébe, vagy az urába, vagvtii hát a mester­ségébe. Bizony abba is lehet szerel­mes az ember. Mert nem akár­milyen dolog ott állni fehér kötényben a kondér mellett fa­kanállal a kézben és figyelni, hogy elég sűrű-e már a főze­lék vagy hogy ropogósra sült-e már a hús. Hiszen egy pilla­nat alatt tönkre is lehet tenni az egészet. — Az pedig nálunk nem fordulhat elő, mert mit szól­nának hozzá a vendégek, a A vendégek még nem na­gyon gyülekeznek. Tizenegy óra alig valamivel múlt el, s csak rendezgetik, terítik az asztalokat. Vizet is tesznek rá, meg tiszta poharakat, mert a panaszkönyvben többen kifo­gásolták már. Egy pillanat, a panasz- könyv . i) Ahogy belenézek, éppen a vállalat igazgatója fe­leségének egy bejegyzését lá­tom. Panaszkodik a hamisgu­lyásra. — Ez tromf akart lenni — nevet Zaller László igazgató. — Ugyanis mióta a vállalat­nál vagyok, mindig találok a vasárnapi ebédben valami ki­vetnivalót. — Es itt? Nevet: — Kérdezze meg inkább a vendégektől. Az első éppen megérkezik. Feketeruhás nénike. Határo­zd* léptekkel megy a maga asztalához. Leül és vár. De a felszolgáló helyett én megyek oda hozzá. — Mi a véleménye az ét­kezde főztjéről? — Nagyon finom, nagyon jó ! hajtogatja többször is, s aztán dicséretként még meg­említi, hogy ő is üzemi kony­hán dolgozott és mégis na­gyon jónak találja itt az ebé­det. JÓ IS. Erre mérget lehet venni. Különben nem lenne kö­zel n ezer előfizetője a vál­lalatnak. ínyencek, gyomor- betegek — mind-mind talál­nak maguknak megfelelő me. nüt. Es mindössze csak három forintba ikerül. Szóval -még tíz deka felvágottat sem le­hetne kapni érte. Akinek pe­dig mára be volt fizetve, az rizslevest ehet meg rakott burgonyát uborka salátával s ráadásként egy nagy szelet tortát. Jó étvágyat hozzá! (ONODY)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents