Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-25 / 174. szám
1956 JÚLIUS 25 NAPLÓ 3 Hegedűs András elvtárs beszámolója (Folytatás a 2. oldalról) rokra, a kerékpárokra, a motorkerékpárokra, a rádió- és televíziós készülékekre, amelyekben nálunk hiány van. A lakosság köréből érkezett sok javaslatra forgalomba kell hoznunk segédmotoros kerékpárokat, valamint 350 köbcentiméteres motorkerékpármotorral hajtott fedettfülkés járműveket is. A lakosság számára — erőnkhöz mérten — lehetővé kívánjuk tenni személyautók vásárlását is, ezért a behozott személygépkocsik egy részét a belkereskedelem útján hozzuk forgalomba. A dolgozó nők számára igen jelentős, hogy lényegesen növekszik a korszerű háztartási gépek. köztük új típusú, olcsóbb gépfajták, valamint az új szintetikus tisztító- és mosószerek árusítása. Nagy gondot fordítunk a falu ellátására: a személyes fogyasztási cikkeken kívül a falut jobban kell ellátnunk műtrágyával és növényvédőszerekkel, építőanyagokkal. A legutóbbi, különösen az 1953-at megelőző években, gazdaságpolitikánk egyik legnagyobb hiányossága az volt, hogy jórészt áruellátási nehézségek miatt a dolgozó parasztság — beleértve a*termelőszövetkezeteket is, — áruér- 'ékesítésből származó jövedelmének csak nagyon kis részét, 1955-ben 10—15 százalékát fordította a mezőgazdasági termeléshez szükséges cikkek vásárlására. Ez természetesen kihatott a mezőgazdasági termelés fejlődésére is. Ezen a helyzeten a mezőgazdasági termelés fellendítése érdekében a I második ötéves terv során fel- I tétlenül változtatnunk kell. Hogyan biztosítjuk a teljes foglalkoztatottságot ? Népi demokratikus országunkban a dolgozók életkörülményeinek megjavításában igen nagy szerepet játszik a teljes foglalkoztatottság biztosítása. Röviden ki kell térnünk arra a kérdésre, hogyan biztosítja a tervelőirányzat a munkaképes lakosság teljes foglalkoztatását. Jelenleg vidéken, valamint a tovább nem tanuló általános iskolát végzett városi fiatalok között kétségtelenül van bizonyos számú hasznosításán munkaerő. Városokban, különösen Budapesten nehézség jelentkezik a nők munká- baállításánál és nagy gondot jelent az igazgatási apparátusból leépítésre kerülők megfelelő elhelyezése is. Ugyanakkor a népgazdaság egyes ágazataiban — különösen a bányászatban és az építőiparban — komoly mértékű munkaerőhiány van. Népi demokratikus rendszerünkben biztosítani tudjuk, hogy minden ember munkát kapjon, azaz a gyakorlatban érvényesüljön alkotmányunknak az az előírása, amely szerint minden dolgozónak joga van a munkához. E cél elérését szolgálja, hogy iparunkban a kevésbé anyagigényes, erősebben munkaigényes gyártmányok termelését fejlesztjük és a mezőgazdaságban határozottan a belterjesség növelésére törekszünk. Az irányelvtervezet szerint az állami vállalatokban és intézményekben dolgozók száma öt év alatt mintegy 250.000 fővel növekszik. Figyelembevéve a termelésből kiesőket, a szocialista szektorban — a mező- gazdaság nélkül számítva — Valójában az újonnan munkába állók száma, ennek több mint két és félszerese, azaz több mint 600.000 lesz. Az új munkaerőt elsősorban az ifjúság soraiból kell biztosítanunk, ezenkívül a mezőgazda- sági és más lakosság köréből is nagyszámú munkaerő lép a munkások és alkalmazottak sorába. A teljes foglalkoztatottság biztosításához jelentősen hozzájárul a mezőgazdasági termelés belterjesebbé tétele. Sok munkaerőt köt le a szántóterületek növekedése, az árvíz- védelem és a belvízrendezés. Ezenkívül fel kell karolni a túlnyomórészt helyi anyagok, helyi erőforrások felhasználásával, a népgazdaság számára szükséges termékeknek a tervezettnél nagyobb mértékű növelésére irányuló kezdeményezésekét is, amelyek szintén elősegítik a munkaerő foglalkoztatását. Az általános iskolát végzett 14—16 éves fiatalok foglalkoztatása érdekében növeljük a technikumokban és az általános gimnáziumokban továbbtanulók számát. A Miniszter- tanács lehetővé tette a Munkaerőtartalékok Hivatala rendszerén kívül is a szakmunkás- képzést. Egyes ipari üzemekben, a kereskedelemben a 14—18 éves korú fiatalokat 4 órás munkaidővel kisegítő munkára lehet alkalmazni, A jelenleg munkaerőhiánynyal küzdő népgazdasági ágak helyzetét gépesítéssel is javítani kell, de ezen túlmenően megfelelő kedvezményekkel elő akarjuk segíteni, hogy a munkabíró férfiak a könnyebb munkakörökből ide átlépjenek és helyüket nők, ifjak, vagy részben csökkent munkaképességűek foglalhassák el. Mindenképpen teljesítenünk kell a lakásépítési programot A lakosság életkörülményeinek megjavításában különösen égető kérdés a lakás- helyzet. Lakásállományunkban a háború hatalmas károkat okozott; a lakóépületeknek országosan mintegy 20 százaléka, Budapesten pedig 75 százaléka rongálódott meg, illetve pusztult el. Ma már több lakással rendelkezünk, mint a háború előtt, de ez. a jelentős népszaporulat és az iparosítás következtében az igényektől jelentősen elmaradt. Ezenkívül 1953. júniusa előtt viszonylag kevés összeget és ^Pítkezési anyagot fordítottunk lakásépítkezésekre és tatarozásokra. Ugyanebben az időben, elsősorban az építőanyagellátás zavara miatt, háttérbe szorult a kislakás építkezés is. Ezen a helyzéten a legutóbbi három évben valamelyest már változtattunk. Az irányelvek a második ötéves terv időszakára kétszer annyi — mintegy 210.000 lakás építését írják elő, mint amennyit az első ötéves terv során ténylegesen építettünk. ^ lakáshelyzet megjavul Budapesten, ahol állami eszkö- Jjökből 38.000, összesen pedig flO.OOO, és a bányavidékeken, ' Ihol 30,000 új lakás épülj Ez utóbbi azt jelenti, hogy 1960- ig csaknem minden harmadik bányászcsalád új lakásba költözhet. A lakásépítés jelentős fokozásán kívül gondoskodni kell arról, hogy minél több — azelőtt lakás célját szolgáló — helyiséget adjanak vissza eredeti rendeltetésének. Fokozott gondot kell fordítani a lakóépületek felújítására és tatarozására is. Biztosítani kell a feltételeket ahhoz, hogy a sürgős karbantartási munkálatok huzavona nélkül, a szükségleteknek megfelelően kerüljenek elvégzésre. A lakáskérdés megoldásában az eddiginél jobban kell támaszkodnunk a helyi kezdeményezésekre. Lehetővé kell tennünk, hogy az üzemek és a városi végrehajtó bizottságok megtakarított anyagi erőforrásaikból, a dolgozók számára egyszerű és olcsó lakásokat építhessenek. A lakáskérdés megoldását a második ötéves terv során a szó szoros értelmében közüggyé kell tenni. A második ötéves terv lakásépítési feladatát olyan programnak tekintjük, amelyet mindenkeppen teljesítenünk, sőt túlteljesítenünk kell. Tervek az egészségügyi ellátás javítására, a műveltségi színvonal emelésére A lakosság életkörülményeinek megjavításában nagy szerepe van az egészségügyi ellátás fejlesztésének. E tekintetben a fő súlyt a betegségek megelőzésére és a gyógy- ellátás minőségének megjavítására kell helyezni. A legutóbbi hat év alatt hatalmas mértékben megnőtt a társadalombiztosításban részvevők száma, azonban az intézmények fejlődése, a szolgáltatások minősége ezzel nem tudott lépést tartani. A következő öt évben tovább növekszik ugyan a biztosítottak száma — különösen falun, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésével párhuzamosan — azonban a fő feladat a szolgáltatások színvonalának emelése. Ennek érdekében, számos hozzászólás alapján, a gyógyintézeti és a szülészeti ágyak számát a tervezett 7500 helyett 8500-zal kell felemelni. Az orvosok és az egészségügyi személyzet létszámának növelése lehetővé teszi nemcsak a város, hanem a falu egészség- ügyi helyzetének jelentős javítását is. A 10.000 lakosra jutó orvosok száma tekintetében Magyarország a második ötéves terv során nem csak eléri, hanem a legtöbb esetben túl is haladja a legfejlettebb ’-apitalista országok jelenlegi színvonalát is. Különös gondot fordítunk az anyák és a kisgyermekek egészségének védelmére. Ezt a célt szolgálja szülési szabadság két héttel történő meghosszabbítása is. Több észrevétel alapján az irányelveket ki kell egészíteni azzal, hogy az anyák három éven aluli beteg gyermekük ápolása esetén, mehatározott időtartamra táppénzt kapjanak. Szocialista építésünk nagy célkitűzései megkövetelik népünk műveltségi színvonalának további emelését. A legutóbbi években az általános iskolákban, a közép- és felsőfokon tanulók száma jelentősen megnőtt; a felszabadulás előttihez képest 1955-ben több mint háromszor annyi diák tanult a közép- és felsőfokú iskolákban. Jelenleg komoly nehézségeink vannak az iskolák tantermekkel és korszerű tanszerekkel való ellátásában. Ezen a helyzeten csak fokozatosan segíthetünk. Nyíltan megmondjuk, hogy egy-két év alatt minden nehézséget nem tudunk leküzdeni. Az alapműveltséget nyújtó általános iskola fokozott fejlesztéséért — az igen sok hozzászólásban kifejtett jogos igényeket méltányolva az irányelvek tervezetében szereplő 4100 helyett 4500 általános iskolai tantermet kell létesíteni, azaz több mit kétszer annyit, mint az első ötéves terv idején. A tantermek számának növelését nemcsak újak építésével, hanem volt iskolaépületek oktatási célokra történő visszaadásával is biztosítani kell. Évről-évre emelkedik a középiskolai oktatásban részvevők és ezen belül elsősorban a technikumokban tanulók száma. Az általános iskolákban és a gimnáziumokban fokozatosan be kell vezetni a politechnikai oktatás elemeit. Ennek során az ifjúság megismerkedik a fontosabb termelési ágak sajátságaival, készségeket szerez a korszerű munkaeszközök használatában, hozzászokik a természeti törvényeknek, az elméleti ismereteknek a termelésben történő alkalmazásához. Ezenkívül az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani az ifjúság esztétikai nevelésére is. Több észrevétel alapján szükséges az irányelvek kiegészítése a gyermekvédelemre vonatkozó feladatokkal. A gyermekek fokozottabb védelme érdekében bővítjük a gyermekotthonok hálózatát és fejlesztjük a gyógypedagógiai oktatást szolgáló intézményeket is. A főiskolai oktatás területén a hallgatók létszámának az elmúlt években végrehajtott csökkentése után ismét bizonyos emelésre van szükség, Különösen a műszaki egyetemeken. A mérnökök arányszáma például a fejlett ipari országokhoz képest, országunkban még mindig alacsony. Az előttünk álló nagy feladatok a „kiművelt emberfők“ sokaságát követelik meg s jelentős részben az egyetemektől és a főiskoláktól függ, hogyan tudunk ennek az igénynek eleget tenni. A főiskolai létszámnövekedésnek azonban feltétlenül együtt kell járnia az oktatás színvonalának lényeges emelésével és a gyakorlati oktatás lehetősé- génék kiszélesítésével. A felsőoktatási intézmények tanszerekkel, műszerekkel, kísérleti eszközökkel való ellátására a második ötéves terv folyamán évi átlagban, mintegy 65 százalékkal nagyobb összeget fordítunk, mint 1955-ben. Az egyetemi ifjúság nevelésének megjavítása kívánatossá teszi a jelenlegi diákotthonoknak fokozatosan kollégiumokká történő fejlesztését. Külön gondot kell fordítani arra, hogy a főiskolát végzettek szakképzettségüknek megfelelő munkakörökbe kerüljenek, ahol megfelelően érvényesíthetik tudásukat és ezzel együtt biztosítva van továbbfejlődésük is. Jobban figyelembe vesszük a helyi sajátosságokat Az első ötéves terv időszakában végbement fejlődés jelentékenyen megváltoztatta az ország egyes megyéinek arculatát, sok területen számottevő iparosodás és kulturális átalakulás ment végbe. Mégis a társadalmi-gazdasági viszonyok és a természeti sajátosságok különbözősége miatt, valamint a fejlesztés bizonyos aránytalanságai következtében ma is lényeges különbségek vannak az ország egyes területeinek ipari és mezőgazdasági fejlettsége, munkaerő- helyzete, kulturális ellátottsága között. A második ötéves terv irányelvei az ország egyes területeinek fejlesztésénél abból indulnak ki, hogy folytatni kell az Iparilag elmaradott területek iparosítását, és a termelőerők fejlesztésénél gondosan figyelembe kell venni a helyi adottságokat, jobban kell hasznosítani a helyi erőforrásokat. Az ipari területi kiterjesztésének gátat szab az a körülmény, hogy a beruházási eszközök hatékonyabb felhasználása céljából, a második ötéves terv során viszonylag kevés új üzem létesül, a termelés bővítését elsősorban a meglévő üzemek fejlesztése és újjáalakítása — rekonstrukciója — biztosítja. Ezenkívül gazdasági okokból célszerű sok új üzemet a már amúgy is iparosodott vidékre telepíteni, a nyers- és fűtőanyaglelőhelyek közelsége, vagy egyéb tényezők miatt. Ennek következtében az irányelvek tervezete némelyik területnek, így mindenekelőtt a Nyírségnek, az Alföld déli részének és a Dunántúl egyes vidékeinek iparosítására vonatkozóan viszonylag kevés célkitűzést tartalmaz. Jóllehet a második ötéves terv során nem valósítható meg gyökeres fordulat ezeknek a területeknek a fejlesztésében, e kérdésnek az eddigieknél sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk. A második ötéves terv során további erőfeszítéseket kell tennünk abból a célból, hogy nagy és túlzsúfolt ipari városainkat — elsősorban Budapest — tehermentesítsük. Minden esetben, amikor budapesti üzemek, korszerűsítésére kerül sor, meg kell vizsgálni, nem lenne-e célszerűbb, ugyanezen összegből új üzemet létesíteni vidéken. Budapest tehermentesítése segítené a főváros lakás-, közlekedési és ellátási nehézségeinek megoldását. A második ötéves terv — főleg kisebb — létesítményeinél nem történt még meg a telephely megválasztása. Ezeknél irányelvül kell megszabni az illetékes miniszterek számára azt, hogy új üzemeket — figyelembe véve a helyi nyersanyagszükségleteket — a kevésbé iparosodott és munkaerővel jól ellátott helységekben létesítsenek. A beérkezett javaslatok alapján az Országos Tervhivatal és a kiküldött bizottság számos ilyen lehetőséget vizsgált felül. E vizsgálatok eredménye alapján kitűnt, hogy az eredetileg tervezettnél nagyobb lépés tehető a Nyírség iparosítása felé. A nyírségi fejlett gyümölcstermelés jobb hasznosítása végett Nyíregyházán célszerű élelmiszeripari üzemet létesíteni és fokozottan biztosítani a gyümölcs tárolásához, csomagolásához és feldolgozásához szükséges berendezéseket. Tovább kell bővíteni a nyírbátori növényolajüzemet és fejleszteni a kisvárdai öntődét. A csempetermelés bővítését, a Budapesti Porcelángyár eredetileg tervezett újjáalakítása helyett, indokolt lenne egy Sátoraljaújhelyen létesített új üzemmel megoldani. A költségkülönbözet viszonylag csekély, viszont Sátoraljaújhely környékén jó minőségű nyersanyag és a városban elegendő munkaerő áll a gyár rendelkezésére. Tovább kell vizsgálni a Tiszántúl, valamint a Dunántúl különböző területeinek iparosítási ' lehetőségeit. A kevésbé iparosodott területek ipari fejlődésének segítésére a helyi erőforrásokat felhasználó, viszonylag rövid idő alatt megtérülő ipari beruházások céljaira a Nemzeti Banknak 100 millió fórint hitelt kell biztosítania, amelynek hova- fordítására a helyi tanácsok tegyenek majd javaslatokat. Az eddiginél jobban figyelembe kell vennünk a mezőTeremtsünk szór< a tudomány és a A második ötéves terv folyamán meg kell teremteni hazánkban a tudomány, a kutatómunka további felvirágoztatásához, kibontakoztatásához szükséges feltételeket. Az első ötéves tervben anyagi lehetőségeinkhez képest jelentős összegeket áldoztunk az egyes tudományágak fejlesztésére, erőforrásainkat azonban nem mindig oda összpontosítottuk, ahova leginkább kellett volna. Sok esetben fölöslegesen szétforgácsolt, elaprózott, egymástól elszigetelten működő kutatási területeken folytattunk kísérleteket, olyan tudományágakban, amelyekben a Szovjetunió, vagy a szomszédos népi demokratikus országok egyike-másika már komoly eredményeket tudott felmutatni, s amelyek átvételével jelentős mennyiségű „iskolapénzt” tudtunk volna megtakarítani. Az Ilyen hibák kiküszöbölése szükségessé teszi a tudományos kutatómunka távlati, 10—15 éves és a szocialista országokéval összehangolt fejlesztési tervének elkészítését. A párt és a kormány tudatában van a tudományok fejlesztése fontosságának és ezért a második ötéves tervben is jelentős összegeket javasolt erre a célra fordítani nem számítva az ipari, mező- gazdasági és az egyetemi kutatásokat, a Magyar Tudományos Akadémia céljaira fordított beruházásokat, mintegy 370 millió forintban javasoljuk megállapítani. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy ne ismételjük meg az előző években elkövetett hibát, azaz a tudomány fejlesztésére szolgáló összegeket mindenekelőtt országunk legfontosabb gazdasági és kulturális kérdéseinek tudományos megoldására fordítsuk. Hangsúlyoznunk kell a tudomány és a gyakorlat kapcsolatának fontosságát, azaz elsősorban az olyan tudományos kutatást kell támogatnunk, ameiy az országunk gazdaság fejlesztésénél is az egyes területek sajátos adottságait. A természeti adottságokon kívül különös gondot kell fordítani a belterjesebb gazdálkodás megvalósítására, elsősorban a kevésbé iparosodott vidékeken. Például elsősorban a Tiszántúlon van erre lehetőség, mivel itt a második ötéves terv során jelentős öntözőtelepek lépnek üzembe. A mezőgazdaság gépesítését viszont elsősorban a munkaerőhiánnyal küszködő, erősen iparosodott területeken kívánatos gyorsabban előrevinni. További lényeges kérdés egyes vidékek és települések sokoldalú fejlesztésének megvalósítása. Az eddigi vizsgálatok alapján helyesnek látszik Budapesten 600 helyett 700 tanterem, Miskolcon 3000 lakás helyett mintegy 5000 lakás építése állami eszközökből, illetve állami hozzájárulással. Az Alföld egészségügyi helyzetének megjavítása céljából Karcagon rendelőintézettel egybekötött kórház építése látszik szükségesnék. Jobban el kell látni kulturális intézményekkel egyes, az irányelvtervezetben nem szereplő városokat is. Tatabányán új mozit kell létesíteni. Mindez természetesen megközelítően sem meríti ki az egyes területek fejlesztésére fennálló lehetőségeket. A lakásépítésre, a szociális és egészségügyi, valamint kulturális intézmények létesítésére előirányzott összegek pontos területi elosztása még nem történt meg és nem is nyerhet addig jóváhagyást, amíg a főváros és valamennyi megyei tanács nem dolgozta ki részletesen indokolt tervjavaslatát. A tervjavaslatok kidolgozása után nagyobb lehetőségünk lesz az ország különböző területeinek fejlesztésében előttünk álló konkrét feladatok meghatározására. sabb kapcsolatot gyakorlat között előtt álló gazdasági és kulturális kérdések megoldását szolgálja. Ezt azonban nem szabad leszűkítve értelmezni: nagy jelentőséget tulajdonítanunk az elsőrendű fontosságú elméleti alapkérdésekben, a fizikában, a kémiában, a matematikában, a biológiában kifejtett tudományos munkáknak, ha ezek egy részének nincs is közvetlen kapcsolatuk a termeléssel. Látnunk kell, hogy ha az ipari, mező- gazdasági, orvostudományi és egyéb kutatások nem tudnak megfelelő elméleti alapkutatásokra támaszkodni, elvesztik tudományos perspektívájukat és egyre kevesebb segítséget adnak a gyakorlatnak. A tudomány és a gyakorlat szoros kapcsolatának hangsúlyozása, tehát nem jelentheti az alapkutatások elhanyagolását. Az alapkutatás fontos területe a fizika. A magfizika bővítette az energiahordozók körét, és a rádióaktív izotópok alkalmazása révén a kémiában, a biológiában és a tudomány más területein, lehetővé tette a folyamatok behatóbb megismerését. A szilárd testek fizikája, az elektrofizika fejlődése pedig az elektrotechnikában, a híradástechnikában és a műszeriparban hozott létre hatalmas fejlődést. A második ötéves terv során hazánkban is megépülő atomreaktor módot ad arra, hogy szakembereink széleskörű kutatásaik eredményeivel gazdagíthassák ezt a nagyjövőjű tudományágat. Az ilyen irányú alapkutatásokon kívül természetesen nem hanyagolhatjuk el azokat a kutatási területeket sem, amelyek nagy szerepet játszanak iparunk műszaki fejlesztése mindennapi feladatainak megoldásában. Az ipari kutatás figyelmét az ipar területén népgazdaságunk előtt álló legfontosabb feladatokra kell irányítani, hogy ily módon a tudományos kutató munka segítse a nyersanyag- és energiaellátás bizto(Folytatás a 4, oldalon.)
