Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-25 / 174. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI NAPLÓ BARANYA MEGYEI PART BÍZOTT 5 A' C* Második ötére* tervünk kö zponti feladata: népünk anyagi jólétének emelése, növekvő' kulturális igé* nyelnek fokozott kielégítése. MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 174. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR SZERDA, 1956 JÜLIUS 25 A népgazdaság fejlesztésével a népjólét emeléséért Hegedűs András elvtárs beszámolója az MDP Központi Vezetőségének ülésén a második ötéves terv irányelv-tervezetéről Hegedűs András elvtárs beszédének, első, az ipar fejlesztésével foglalkozó részét tegnapi számunkban közöltük. A mezőgazdaság fejlesztésének irányelvei Néhány „jólértesült“ ember oly buzgalommal köti az ebet a karóhoz, hogy több községből már tőlünk várnak rá feleletet a gazdák: marad-e hát a begyűjtés, vagy eltörlik azt is? Később majd kiderül, kinek az érdekében költötték ki ezt a legújabb kacsát is, előtte azonban álljon itt válasz mindazok részére, akiknek fülét e híresztelések megütötték volna. Nem igaz, hogy a Központi Vezetőség, vagy a Minisztertanács ilyen döntést hozott. A beadásban előírt állampolgári kötelezettségeket a törvény előírásai szerint változatlanul köteles teljesíteni mindenki, nemcsak idén, hanem még a következő esztendőkben is. Amikor azt mondjuk: „a beadási kötelezettség pontos teljesítésével járulj hozzá népünk ellátásához!“ 1— nem valami színehagyott, üres szólamot ismételgetünk. Szüntelenül növekedő és kizárólag a péktől, hentestől élő városi és sok esetben falusi lakosságunkat, — figyelembevéve a mezőgazdaság elmaradottságát és korlátozott anyagi erőforrásainkat — a beadás most érvényben lévő rendszere nélkül élelmezni nem tudjuk. Csak akkor, ha rendes művelés alá kerülnek a most féllg-meddig szinte parlagon heverő tízezer holdak is, ha a meglévő földeken a jelenleginél összehasonlíthatatlanul gazdagabb terméseket takarítunk be, — csak akkor kerülhet sor esetleg a begyűjtési rendszer megváltoztatására. A begyűjtés eltörléséről szóló dajkamesék csak olyan edzett hazudozók képzeletvilágából pattanhattak ki, akiknek már mindegy, ha ország-világ színe előtt is pirítják rájuk a megszégyenítés bélyegét. A mi pártunk nem árult zsákban macskát, amikor az ország elé tárta hibáink kijavításának és második ötéves tervünknek útját. A Központi Vezetőség határozatait ezért nemcsak a kommunisták kapták meg, hanem lapunk hasábjain elolvashatták azok is, akik most _ e hírek eredő forrásai. Az írás- tudatlanok a rádió reggeli és esti híradásából élőszóban hallhatták pártunk célkitűzéseit, amelyben a beadás eltörlésének még csak gondolatát sem fedezhették fel. Ám nálunk akadnak némelyek, akik mindenen túllicitálnak Ellenségeink ők? Nehéz lenne szétválogatni a félrevezetőket és a félrevezetetteket, de ha egy kVsit nyomon követjük szándékaikat, mindjárt kiderül, hogy „a hang Jákobé, de a kéz Ézsaué.“ 1953 nyarán ezek a híresztelések egyszer már úgy megrendítették a begyűjtési fegyelmet, hogy azt nyögte és nyögi még most is külföldi adósságok formájában a munkás, a paraszt. Nem gyűjtöttük be a hazai búzát, de az argentin rozsért és a francia kenyérgabonáért akkora árat kértek tőlünk a tőkések, hogy egyelőre még törleszteni is alig bírjuk. Döntsék el hát olvasóink: kinek az érdeke, hogy a magyar paraszt ne adja be és ne adja el búzáját az államnak? A francia, argentin, kanadai nagybirtokosoké! ö bennük reménykedik a külföldre szökött grófi és hercegi siserehad, az ő segítségükkel álmodozik arról, hogy a földeket visszavegye a parasztoktól. Éppen ezért azok, akik most ilyen rémhírek terjesztésével akarják megingatni az állam- polgári fegyelmet — ellenségeink kezére dolgoznak, népünk ellenére cselekszenek, A népgazdaság arányos fejlődése, hazánk lakosságának élelmiszerrel, hússal, zsírral, vajjal, stb. való bőségesebb ellátása, a könnyűipar nyersanyaggal való ellátása megköveteli a mezőgazdasági termelés fellendítését. Enélkül aránytalanság következne be a növekvő szükséglet és az élelmiszerek termelése között és nem teljesíthetnénk exporttervünket sem, amely pedig a gépkivitel mellett számottevő mértékben épül a mezőgazda- sági termékek kivitelére is. Mindebből kiindulva a második ötéves terv időszakában — az első ötéves tervhez képest — a mezőgazda- sági termelést 27 százalékkal kívánjuk növelni. A mezőgazdasági termelés fellendítését lehetővé teszi az, hogy gyorsan fejlődő szocialista iparral rendelkezünk és Az elmúlt hónapokban sok vita folyt a mezőgazdasági termelés előirányzott 27 százalékos növelésének lehetőségéről és a mezőgazdaság szocialista átszervezésében magunk elé tűzött célok elérésének lehetőségéről, azaz arról, hogy a kettős feladatot: a mezőgazda- sági termelés fellendítését és a mezőgazdaság szocialista átszervezésében való lényeges előrejutást együtt elérhetjük-e? Néhány mezőgazdasági szakember túlzottnak tartotta mezőgazdasági termelésünk elő irányzatát és talán még annak tartja ma is. E cél elérésére azonban, — sok tény bizonyítja ezt — megvan a gazdasági lehetőség. A mezőgazdaságban nagyon sok olyan tartalékkal rendelkezünk, amelyeknek felhasználása a mi társadalmi és gazdasági viszonyaink között lehetséges. A mezőgazdasági termelés fellendítéséhez természetesen komoly erőfeszítésre, az erők összpontosítására van szükség és arra, hogy a mezőgazdasági termeléís fellendítését továbbra is a népgazdaság fejlesztése egyik kulcskérdésének tekintsük. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének anyagi feltételei között különösen nagy jelentőségű a beruházások növelése. A mezőgazdasági termelés fejlesztésére kereken 14mil- liárdot fordítunk a második ötéves terv során, azaz mintegy 50 százalékkal többet, mint az első ötéves tervben. Ez mindenekelőtt a mezőgazdaság gyorsabb ütemű gépesítését, teszi lehetővé. A második ötéves terv csaknem kétszer annyit irányoz elő gépekre, mint amennyit az első ötéves tervben fordítottunk erre. Az erőgépek között nagymértékben növekszik az univer- zál traktorok száma és az előző évekhez viszonyítva több hogy mezőgazdaságunkban egyre inkább tért hódít a szocialista gazdálkodás, amely a mezőgazdasági tudományok vívmányait hatékonyan használhatja fel a termelésben. Az állami gazdaságok fölénye és a gépállomások segítségét felhasználó termelőszövetkezetek előnye egyre inkább kifejezésre jut termés- eredményeinkben. Ez elősegíti, hogy a második ötéves tervben további jelentős haladást érjünk el a mezőgazdaság szocialista átszervezésében és a termelőszövetkezetbe az önkéntesség elve alapján, egyre több és több egyénileg gazdálkodó paraszt lépjen be s ily módon a mezőgazdaság szocialista szektora a második ötéves tervidőszak végére elérje az ország szántóterületének 55—60 százalékát. munkagéphez jut a mezőgazdaság. Mindez növeli a gépesítés hatását mind a mezőgazdasági termelés nö /elésében, mind a munka termelékenységének emelésében; A gépesítés a mi mezőgazdaságunkban — egyes elvtársak véleményével ellentétben — nem teremt munkaerőfelesleget, hanem megkönnyíti a munkát és lehetővé teszi, hogy a még nem gépesíthető munkafolyamatokat jobb minőségben és gyorsabban végezzük el, s ilymódon belterjessé tegyük növénytermelésünket és állattenyésztésünket. Nagymértékben megjavult a mezőgazdaság műtrágyaellátása. A műtrágya-felhasználás növelése a termésátlagok fokozásának igen fontos tényezője, ezenkívül azonban az istállótrágya helyes kezelésével, idejében és megfelelő módon történő alászántásával, a talajművelés további javításával, a talajjavítással még igen sok reális tartalékot szabadíthatunk fel a hozamok növelésére. A felsoroltakon kívül még különösen jelentősek az új és nagyobb arányban felhasználásra kerülő növényvédőszerek, állati tápszerek, antibiotikumok. A hozamok növelésében igen nagy jelentősége van a vetőmagvak minőségének és a vetőmagtermesztés megszervezésének. Az a korábbi határozat, mely szerint a kenyér- és takarmánygabona vetésterületeinket négyévenként nemesített vetőmaggal kell felújítani, eredményesnek bizonyult. Fokozná kívánjuk a fajtahyb- rid és beltenyésztett hybrid kukoricavetőmag termesztését. Csupán ez az intézkedés biztosítja, hogy a kukorica termésátlaga mintegy 15 százalékkal emelkedjék. Takarmánynövényeink közül a kukoricán kívül elsősorban a lucerna és a vöröshere termesztését kívánjuk jelentősen növelni. Nagy jelentőségű az a tényező is, hogy a második ötéves terv időszakában a víz- gazdálkodás fejlesztésére csaknem kétszer annyi beruházás jut, mint az első ötéves terv időszakában. E téren olyan igen fontos feladatokat kell megoldanunk, mint belvízlevezető hálózatunk rendbehozása, illetve további kiépítése és nem utolsó sorban az árvíz- védelem fokozása, amelynek elhanyagolása az utolsó években nagyon súlyos károkat okozott. Hazánk értékes — elsősorban tiszántúli — területei sokat szenvedtek a szárazságtól. Öntözőgazdálkodásunk fejlesztésével fokozzuk mezőgazdasági termelésünk biztonságát ezeken a területeken. Fontos feladatunk, termőföldjeink mentesítése a belvizektől. Főleg a múlt évben, de az idén is sok kárt okozott, hogy a lezúduló, hatalmas víztömegek nagy területeken egy-két év fáradságos munkáját éG termését is tönkretették. 1960-ig mintegy A tervezett termelésnövelés eléréséhez szükséges, hogy a terméshozamok a mezőgazdaság minden szektorában, de mindenekelőtt az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben növekedjenek. A szántóterület 13 százalékát elfoglaló állami gazdaságok általában megszilárdultak és ma már rendelkeznek a terméshozamok állandó növeléséhez szükséges anyagi feltételekkel. 1955. évi termésátlaguk és minden jel szerint ez évi terméseredményeik még inkább bizonyítják ezt. Minden reális lehetőség megvan arra, hogy az országosan előirányzott 27 százalékos termésnövekedésen belül az állami gazdaságok legalább 40 százalékos emelkedést érjenek el. Hasonló a helyzet a korábban megalakult termelőszövetkezeteknél is. Országunkban kereken 3 200 régi termelőszövetkezet van, amelyek már tavaly is minden fő növényféléből többet tudtak termelni kát. holdanként, mint az egyénileg gazdálkodók. Gazdálkodásuk megszilárdulása, erősödése hazánkban kétségtelenül kedvezőbb feltételek között megy végbe, mint a korábbi időszakban, vagy különösen, mint a kollektivizálás idején a Szovjetunióban végbement. Fejlett szocialista iparunk, sokoldalú szervezési tapasztalataink, a mezőgazdaságban is megszilárdult szocialista szektorunk, valamint a szocialista országok közötti együttműködés nagymértékű kiszélesedése, az átszervezésnek olyan feltételei, amelyek alátámasztják, reálissá teszik a mezőgazdasági termelés tervezett erőteljes fejlesztését. A mezőgazdaság rendelkezésére álló gépek felhasználás sában, a termelőszövetkezetek gazdasági megerősítésében és fejlesztésében igen nagy szerepük van a gépállomásoknak. A gépállomások munkáját tovább kell javítanunk, növelni 1,5 millió kát. holdat kívánunk a belvizektől mentesíteni. Az ezzel kapcsolatos kiadásokra csaknem 1 milliárd forintot irányoztunk elő. Párt- és állami szerveink mozgósítsanak minél nagyobb társadalmi erőt e cél megvalósítására. A tervezett 27 százalékos termelésnövelés lényeges feltétele a talaj termőerejének fokozása. Számításba kell itt vennünk, hogy sok gyenge termőképességű homoktalajunk és mintegy egymillió kát. hold szikes talajunk van. Fontos feladatunk ezek termővé tétele. Olyan feladat ez, amelynek a végrehajtása az erők nagyszabású összpontosítását igényli. A kísérletek azt bizonyítják, hogy e földek két-három év alatt elérhetik jó termőföldjeink hozamát és a javítási költségek viszonylag rövid idő alatt bőségesen visszatérülnek. Kutatóink szorgos munkájának eredményeként ma már megtaláltuk a talajok megjavításának gépi eszközeit is. A legeredményesebb módszernek bizonyul a többi között a savanyú talajok meszezése, homoktalajaink zöldtrágyázása. kell befolyásukat és felelősségüket a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. A gépállomások vezetőit, dolgozóit anyagilag is érdekeltebbé kell tenni a hozzájuk tartozó termelő- szövetkezetek és községek terméseredményeinek növelésében. A mezőgazdasági termelés fellendítése azonban megköveteli a termelőszövetkezeti szervezés módszereinek alapvető megjavítását. A legdöntőbb követelmény, hogy a szervezés során az önkéntesség elvének betartásával és a nagyüzemi gazBeszélnünk kell még a mezőgazdasági terv néhány sokat vitatott és ténylegesen nem könnyű kérdéséről. Egyik ilyen probléma a tervezett 29- 30 millió mázsa kenyérgabona megtermelése 1960-ban. Ez a kérdés szorosan összefügg a takarmánybázis növelésével, illetőleg a mezőgazdaság belterjes irányú fejlesztésével; Az irányelv tervezetnek ehhez a részéhez számos hozzászólás érkezett a Központi Vezetőség tagjai, a mezőgazdasági vezetők és a termelésben dolgozók köréből is. Az észrevételek és módosító javaslatok lényege a kenyérgabona vetés- területének bizonyos csökkentése, a takarmány-, az ipari és más munkaigényes növények vetésterületének növelése javára; A kérdés vizsgálatánál abból kell kiindulnunk, hogy országunk kenyérgabona szükségletének biztosítása nem függhet tőké6 piacoktól. Az ország kenyérellátásán kívül kenyérgabonából megfelelő tartalékot is képeznünk kell. Az ország lakosságának ellátása kenyérrel és liszttel mindaddig a mezőgazdaság előtt áldálkodás előnyeinek meggyőző bizonyításával jöjjenek létre életképes nagyüzemi gazdaságok, a régebbi termelőszövetkezetek fejlesztése pedig gazdasági alapjaik megszilárdításával, nagyüzemi szervezetük kiépítésével történjék. Annak érdekében, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésében ne kövessük el az 1953. júniusa előtti hibákat, jobban kell támogatnunk a termelőszövetkezeti csoportokat, az alacsonyabb típusú szövetkezeti gazdaságokat és a dolgozó parasztok különböző termelési társulásait, amely utóbbiakat a legcélszerűbb a földművesszövetkezetek kereteiben létrehozni; A fokozatosság érvényesítése különböző termelési társulások, termelőszövetkezeti csoportok fokozottabb támogatása semmiképpen sem jelentheti azonban a termelő- szövetkezetek gazdasági megszilárdításának és fejlesztésének az elhanyagolását. A termelőszövetkezeti út továbbra is a mezőgazdaság szocialista átszervezésének fő útja lesz. A mezőgazdaság szocialista szektora mellett nem szabad elhanyagolnunk az egyéni termelők gazdálkodását sem. A tervezet szerint jelentősen növekszik az egyénileg gazdálkodók termelésének fejlesztéséhez szükséges anyagi eszközök, gépek, műtrágya és növényvédő- szerek mennyisége, s növekszik az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok érdekeltsége is a hozamok növelésében. — Ezeknek az anyagi eszközöknek és az anyagi érdekeltségnek alkalmazása mellett helyes politikával, a dolgozó parasztok termelési biztonságának növelésével elérhető, hogy az egyéni gazdaságokban is növekedjék a termelés. ló legfontosabb feladat marad, amíg ezt a kérdést országon belül, vagy a szocialista tábor országai közötti együttműködés keretében véglegesen meg nem oldottuk. Az ország számára szükséges kenyérgabona-mennyiséget elsősorban a búza és a rozs termésátlagának növelésével kívánjuk biztositani, de amíg ezen a téren számottevő eredményt felmutatni nem tudunk, a kenyér- gabona vetésterületét jelentősen nem csökkenthetjük. Látnunk kell azonban azt is, hogy a mezőgazdasági termő- terület tervezett arányai a takarmány termelés jelentős növelése ellenére sem biztosítják kielégítő mértékben a takarmányellátást, figyelembevéve az állatállomány tervezett növekedését. A tervezetben különösen fehérjetakarmányokból mutatkozik bizonyos hiány, bár hozzá kell tennem, ez a hiány kisebb, mint az elmúlt években. A hiány kiküszöböléséért komoly erőfeszítéseket kell tennünk elsősorban a ho« (Folytatás a 2. oldalon) A mezőgazdasági termelés 27 százalékos növekedése reális célkitűzés Meg kell javítani a termelőszövetkezeti szervezés módszereit A termésátlagok lényeges növelése nélkül nem csökkenthetjük jelentősen a kenyérgabona vetésterületét
