Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-24 / 173. szám
! 1956 JÚLIUS 24 N A P L fi 3 Pártegységgel a szocialista demokráciáért !1 (Folytatás a 2. oldalról) tonkívülieket: munkásokat, dolgozó parasztokat, érteLmi- ségieket és másokat. A kommunisták alakítsanak ki a népfront-bizottságokban s a népfront-mozgalomban tevékenykedő pártonkívülieklkel jó baráti együttműködést, a mozgalomban a türelmes fel- világosító munka, a meggyőzés fegyverével éljenek. A párt- : ts e'ok s a pártszervezetek bátort rítsák, karolják fel a Hazafias v Népfront bizottságaiban és gyűlésein is az építő bírálat ],-a-v-.ri+f)ko7ását. a falu, a közélet fellendítését célzó javaslatok kidolgozását és tevékeny végrehajtását, a haladó, építő. demokratikus közszellem megerősítését. A párttagok s a pártszervezetek példamutatóan vegyenek részt a Hazafias Népfront bizottságaiban s mozgalmában. ezzel is elősegítve, hogy a Hazafias Népfront-mozgalom valóban munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség és a középrétegek átfogó. nagy, haladó mozgalmává váljék. b) A szakszervezetek az utöbbi hónapokban fokozottab- \ban vették ki részüket a termelés és a termelékenység emelésére irányuló munkából, jobban mozgósítottak a tervek teljesítésére, az üzemi rend és fegvelem megerősítésére, a má- . sodik ötéves terv irányelvei * eredményes megvitatására. A szakszervezeteknek változatlanul a termelést kell munkájuk homlokterébe állítaniok, mert a dolgozó nép felemelésére irányuló politika legfőbb feltétele a termelés növelése. Különösen nagy gondot fordítsanak a szakszervezetek a műszaki színvonal fejlesztésére. az ipar technikai színvonalának emelésére, a dolgozók szakmai képzésére; ^ A szakszervezetek határozottabban és harcosabban lépje- y nek fel a munkásság érdekeinek védelmében, őrköd ienek a kollektív szerződések betartásán. bátrabban kezdeményezzenek. következetesebben állítsák munkájuk középpontjába a dolgozókkal való törődést. A szakszervezeteknek, mint a munkások és alkalmazottak önkéntes, nem pártjellegű demokratikus tömegszervezeteinek. pártunk és kormányunk minden lehetőséget megad an-a. hogy teljesen megfeleljenek a dolgozók beléjük helyezett bizalmának. A Központi fi felelős párt- és állami funkcionáriusoktól elI várja, hogy határozottan vessenek véget a szakszervezetek és a szakszervezeti munka még gyakran előforduló lebecsülésének. Üzemi pártszervezeteink kötelessége, hogy minden irányban bátorítsák és támogassák az üzemi szakszervezeti bizottságok tevékenységét. A demokratizmus fejlesztése az üzemekben, a munkahelyeken magában foglalja azt a követelményt. hogy a szakszervezeti szerveket az eddiginél sokkal bátrabban vonják be a tervezés, a gazdasági vezetés kérdéseinek megtárgyalásába, s egyre nagyobb mértékben rájuk bízzák a dolgozók szociális ügyeinek intézését. A szakszervezeti vezetőknek, aktivistáknak lelkiismeretesen foglalkoztok kell a dolgozók ügyesbajos dolgaival, panaszaival, s elő kell segíteniök a dolgozók és a műszaki gazdasági vezetők közötti konfliktusok gyors és igazságos megoldását. A túlzott központosítás megszüntetése, a demokratizmus fejlesztése kulcskérdés magában a szakszervezeti mozgalomban is. Ily módon kell a függetlenített apparátust fokozatosan csökkenteni, az önkéntes társadalmi munkát nagymértékben kibontakoztatni és eredményesen harcolni a megcsontosodott, bürokratikus módszerek ellen. c) A Dolgozó Ifjúság Szövetsége az utóbbi időben szervezetileg megerősödött, s némileg nevelőmunkája is megjavult. A termelésben is helyes kezdeményezések történtek a szövetség, valamint az ifjúsági tömegek részéről. „ A DISZ-ben lehetőséget kell teremteni arra, hogy az ifjúsági tömegek százezrei megtalálják képzésük, szórakozásuk, sportolási lehetőségük fontos eszközeit. A DISZ-nek le kell küzdenie a bürokratikus módszereket, a szövetség vezetőinek szoros kapcsolatba kell kerülniök az ifjúsági tömegekkel, közöttük kell élniök. valódi vezetőikké kell válniok. Ezen az úton vehet részt, legjobban a DISZ szocialista demokráciánk fejlesztésében. 8. A magyar külpolitika egyes kérdései A Központi Vezetőség a párt politikája sarkalatos részének tartja a béke megőrzésére, a nemzetközi feszültség további enyhítésére irányuló törekvését. Magyarország — testvéri szövetségben a Szovjetunióval — a külpolitika kérdéseiben azonos nézeteket vall a szovjet kormánnyal. Támogatja a békés egymás mellett élés öt alapelvét. Különösen fontosnak tartja a leszerelésre, az atomfegyverek eltiltására, és megsemmisítésére vonatkozó javaslatokat. A nemzetközi feszültség enyhítésére, a leszerelésre irányuló óhaja kifejezéseként a Központi Vezetőség javasolja a kormánynak, hogy újabb 15.000 fővel csökkentse a hadsereget, s a felszabaduló eszközöket állítsa a szocialista építés békés szolgálatába. A párt s a kormány támogatja az európai kollektív biztonsági szerződés megkötésére irányuló erőfeszítéseket. Az európai kollektív biztonság megteremtéséig is nemzeti biztonságunk pillérének tekinti a vansói szerződést. Támogatja a német kérdés demokratikus rendezésére irányuló törekvést. Külpolitikánk változatlan célja, hogy egyre szélesebbé, mélyebbé és sokoldalúbbá tegye testvéri együttműködésünket a felszabadító Szovjetunióval, Kínával és a többi szocialista országgal. Kimeríthetetlen erőforrásunk, hogy tagja vagyunk a hatalmas, az emberiség több mint egyharmadát felölelő szocialista világrendszernek. Tovább akarjuk mélyíteni és szilárdítani baráti kapcsolatainkat és megteremteni a termékeny tapasztalatcsere lehetőségét a szocializmust építő Jugoszláviával. A Központi Vezetőség Kívánatosnak tartja, hogy szorosabb baráti kapcsolatok kialakítására tárgyalások induljanak meg a Magyar Dolgozók Pártja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége között. A két párt közötti baráti, elvtársi kapcsolatok létrehozása nemcsak népeink, párjaink érdeke, hanem érdeke a békéért, a demokráciáért, szocializmusért folyó világméretű harcnak is. A szocialista országok közötti szoros barátság és együttműködés további ápolása mellett sokoldalú gazdasági, tudományos, művészeti, sport-és egyéb-kapcsolatokat óhajtunk kiépíteni a szocialista világ- rendszeren kívül álló országokkal, HL Szilárd elvi. lenini politikáért , Szocializmust építő orszá- gunkban most jöttek létre a kedvező feltételek a népi de- ' mokrácia demokratikus tartalmának fejlesztésére, a szocialista-demokrácia kiterjesztésére. Elhárulnak azok a gátló körülmények, amelyek korlátozták a szocialista demokratizmust. « Kezdetben államunk erősen centralizált formát öltött, korlátozódott a demokrácia. Hozzájárult a demokrácia korlátozásához a marxizmustól idegen személyi kultusz elmélete és gyakorlata. Jelenleg mind e hibás elmélet és gyakorlat ellen pártunk harcot folytat. A szocialista építés viszonyai között különösen az osztályharc helyes értelmezése segíti pártunkat a demokratikus formák helyes kialakításában. A munkásosztály eszmei, politikai egységét, a volt szo- ACiáldemokraták s a kommunisták végső összeforrását elősegíti a volt szociáldemokraták egy része ellen elkövetett hibák feltárása és kijavítása, jóvátétele. Nem jelenti ez azt, hogy a párt lemond a szociáldemokratizsmus bírálatáról: azt jelenti azonban, hogy elismeri a múltbeli érdemeket, de figyelmét e tekintetben is elsősorban a jelen s a jövő feladataira irányítja. A demokratizálási folyamattal növekszik a munkásosztály szerepe, mert megnő a munkástömegek aktív, alkotó részvétele az állami, gazdasági, társadalmi élet vezetésében, úi és új módon jut kifejezésre a munkásosztály vezető j szerepe az ország életében. A munkás-paraszt szövetség megerősítését előmozdítja az osztályharc helyes értelmezése s az új jelenségek számbavétele. Különösen megszilárdítja a munkások és dolgozó parasztók szövetségét, hogy a munkásosztály egyre szilárdabb támasza falun nemcsak a szegényparasztság, hanem a termelőszövetkezeti útra lépett valamennyi paraszt, közöttük a termelőszövetkezeti útra lépett középparaszt is. A középparasztsággal kialakult tartós szövetséget tovább erősíti a helytelenül ku- lákoknak minősített középparasztok ügyének igazságos rendezése. A népfront-mozgalom is fokozza a dolgozó parasztság bizalmát a munkás- osztály iránt. Ezt segíti a dolgozó parasztság termelési biztonságának növelésére szolgáló számos intézkedés is. Pártunkat a jövőben még nagyobb erővel vezeti a munkások és dolgozó parasztok tartós szövetségének eszméje, mivel ez a szövetség a szocialista állam legszilárdabb alapja. Az értelmiségiekre — a régi szakemberekre is — mély hatással vannak pártunk igazságos intézkedései, melyek elsősorban a munka alapján ítélik meg az értelmiségieket, lehetővé teszik fiaik fokozottabb továbbképzését, megjavítják életfeltételeiket. Az ellenséges kizsákmányoló osztályok a városban megszűntek, a falun pedig a ku- lákság számbelileg s gazdaságilag egyaránt nagyon meggyengült. Erejük és befolyásuk azonban még van. Bár a volt kizsákmányolók közül, sokan lojális magatartást tanúsítanak népi demokráciánk iránt, részt vesznek a termelőmunkában, mégsem szabad lebecsülni a falun, a kulákság egy részének ellenséges agitáció- ját, különösen a termelőszövetkezetek ellen. A városi burzsoázia maradványai között vannak olyanok, akik aktívan részt vesznek az imperialista reakció propagandájának terjesztésében, ezért éberségre van szükség velük szemben. A Központi Vezetőség megállapítja, hogy hazánkban a szocializmus építése osztályharcban folyik, s az osztályharc napjainkban az élet néhány területén némileg kiéleződött. Az osztályellenség anyagi, politikai bázisa a szocializmus építésével azonban folytonosan szűkül, ereje csökken. Ezzel számolva, a párt és a kormány arra törekszik, hogy a szocializmus felépitését, az osztályharc kiéleződése nélkül biztosítsa. Az osztályharc alakulására azonban igen nagy befolyással van a nemzetközi imperialista reakció tevékenysége. Ez a reakció az SZKP ÍCX. kongresszusa után fokozta szovjetellenés, népi demokrácia-ellenes tevékenységét, s ez nem marad hatástalanul magyarországi bázisára sem, elsősorban a kémszervezetekre (az év első felében 40 imperialista kémet tartóztattak le), s másfelől az osztályellenség maradványainak hangulatára. Ma az imperialista reakció és hazai bérencei jelentik a legfőbb veszélyt a népi demokrácia rendjére. E helyzetben különlegesen fontos pártunk elvi szilárdsága, s a dolgozó osztályok ösz- szeforrottsága és egysége a párt, a munkásosztály vezetése alatt. Ezért kell komolyan felfigyelni arra, hogy a legutóbbi időkben a párt egy részében, az értelmiség egyes csoportjaiban s .órtan munkások és a dolgozó parasztok között is ingadozás s a párttal szembeni bizalmatlanság elemei léptek fel. Ennek egyik oka kétségtelenül a párt s vezetése részéről elkövetett hibákban van, másik' oka pedig az osztályellen- "ég fokozódó nyomásában rejlik. Pártunk nagy munkát végzett az 1953. előtt elkövettet* hibák kijavítására. Utóbb azonban, s különösen 1955-ben az 1953. júniusa előtt elkövetett hibák egy részét újból elkövettük. Az 1955. márciusi központi vezetőségi ülés helyesen járt el, amikor élesen megbélyegezte a jobboldali opportunista nézeteket. De a határozat után kísérletek történtek a személyi kultusz egyes visz- szásságainak feltámasztására, a kollektiv vezetés meggyengítésére. Előfordult, hogy egyesek a jogos bírálatot is azzal igyekeztek visszaverni, hogy azt jobboldali opportunizmusnak bélyegezték. Mindez kedvező talajt teremtett különböző szektás hibák újjáéledésére. Együttjárt ezzel, hogy — bár közben sok az 1949—1952. években letartóztatott, elitéit és meghurco’t elvtárs ártatlansága kiderült — rehabilitálásuk késlekedett és hiányos volt. Mindez a párttal és a pártvezetéssel szemben bizonyos kétkedésre és bizalmatlanságra, a párt és a tömegek kapcsolatának bizonyos lazulására vezetett. Ugyanilyen irányban hatott, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa után a párttagok és a párttal érző pártonkívüliek jogos várakozása nem elégült ki teljesen. A Központi Vezetőség 1956. márciusi ülése megbízta a pártvezetést, dolgozza ki a kongresszusi határozatok tanulságainak hazai viszonyaink ra való alkalmazását. A Politikai Bizottság ehhez a feladathoz hozzáfogott s határozatai, irányvonala általában véve helyes volt. De a helyes határozatok végrehajtásában tétovázás és huzavona következett be. A helyzet ilyen alakulásáért a Politikai Bizottság a felelős, mert nem vezette elée eréllyel a harcot a múltbeli hibák felszámolásáért, a XX. kongresszus szellemének érvényesítéséért, a magyar viszonyok között, állami, társadalmi, gazdasági és pártéle- *ünk fokozottabb demokratizálásáért. Hiba volt, hogy a párt vezető szervei nem szervezték meg az ország legfontosabb kérdéseiről a vitákat a pártban. A Szabad Nép ingadozása is zavarokat okozott a pártkáderek s a dolgozók körében. Pártunkban mélyek mind a szektásság, mind a jobboldali opportunizmus gyökerei. Mind a kettővel szemben a legélesebb, a legkövetkezetesebb eszmei-politikai harcot kell folytatni a párt fő irányvonalának érvényesítéséért. A szektásság megnyilvánult és megnyilvánul abban, hogy gyakran politikai felvilágosítás helyett adminisztratív rendszabályokat és eszközöket alkalmaznak: időnként az adminisztratív eszközökre szükség van, de ezek nem helyettesíthetik az eszmei-politikai felvilágosítást és harcot. A szektásság megnyilvánult egyes, megdönthetetlennek hitt tétetek dogmatikus hangoztatásában, abban hogy gyakran nem voltak komoly, mélyreható viták a tudományos és politikai kérdésekről, a sokszor egyoldalú és türelmetlen káderpolitikában, kifejezésre jutott az osztályharc egyoldalú, nem a konkrét viszonyok elemzésén alapuló értelmezésében. A termelőszövetkezetek fejlesztésében is tapasztalható az utóbbi időben is, a párthatározat utasításai ellenére, hogy megszegik egyes helyeken az önkéntesség elvét. Megnyilvánult a szektásság a bürokratikus vezetési módszerekben, s állam- apparátusunk, részben különböző egyéb szerveink, még pártszervezeteinknek is bizonyos bürokratikus vonásaiban. Jelentkezett a volt szociáldemokrata elvtársakhoz való, nem ritkán helytelen viszonyban, ezen elvtársak gyakori mellőzésében. Kifejezésre jutott és jut ez a szövetséges dolgozó osztályok és az értelmiség, valamint képviselőik iránt tanúsított szektás magatartásban is. Nyíltan feltárva a szektás hibákat, a párt harcra mozgósít ezek ellen, mert e hibák rontják a pártvezetés kapcsolatát a párttömegekkel, s különösen a párt kapcsolatát a dolgozókkal. E hibák ellen harcolva, küzdeni kell a szocialista demokrácia kiterjesztéséért. De nemcsak szektás hibák vannak pártunkban, hanem komoly jobboldali jelenségek is. A jobboldali elhajlás fő képviselője Nagy Imre és környezetében egyes pártellenes vagy megtévedt emberek. A Központi Vezetőség leszögezi, hogy 1955 márciusában helyesen jellemezte a jobboldali elhajlást: egyszersmind megállapítja, hogy a párt elmulasztotta az eszmei harcot a jobboldali elhajlás felélénkülése és megnyilvánulásai ellen, ezért ezen sürgősen vátoztatni kell. Felélénkült a burzsoá propaganda és agitáció is, sőt a Petőfi Kör egyes összejövetelein a pártellenesség nyílt fórumot is kapott. A Központi Vezetőség legutóbbi határozata helyesen bélyegezte pártellenesnek s népi demokrácia-ellenesnek egyes Petőfi köri felszólalók nézeteit. Egyesek a burzsoá ideológia talajáról bírálva pártunk hibáit, tagadják a párt minden eredményét, a párt vezető szerepét, a munkásosztály vezető szerepét, a forradalomban született munkás-paraszt állam demokratizmusát, s a „teljes” sajtószabadságot követelik (azaz, szabadságot a burzsoá nézetek terjesztésére). Ma már hazánkban a dolgozók előtt szocialistaellenes nézetekkel nyíltan fellépni nem lehet. Ezért mind a kispolgári opportunista, mind pedig a burzsoá nézetek hirdetői félrevezető módon a XX. pártkongresszusra „a szocializmus érdekeire“, a „dé- mokratizálódási folyamatra” hivatkoznak s magukat „Lenin eszméi híveinek” s „a XX. pártkongresszus határozatai magyarországi alkalmazóinak” álcázzák. A párt ellen fellépők általában egységesek a pártvezetés lejáratására irányuló törekvésekben, a pártegység bomlasztásában, ami akciójukat veszélyessé teszi. Ezért a Központi Vezetőség éberségre inti a párt valamennyi tagját, a népi demokrácia minden hívét. A Központi Vezetőség szükségesnek tartja, hogy mindenféle ellenséges nézet ellen széles felvilágosító munka folyjék a sajtóban, rádióban, a népnevelő munkában, gyűléseken, a szocialista demokrácia elveinek megmagyarázására, a burzsoá és kispolgári, munkásellenes és szocialistaellenes, áldemokratikus követelések leleplezésére. E harcban a pártnak a munkásosztályra, a dolgozó parasztságra, a szilárd értelmiségi rétegekre kell támaszkodnia, amelyeknek hitét nem rendítették meg a múltban elkövetett még oly súlyos és tragikus hibák sem, mert ^r.ját tapasztalatukból tudják, hogy a gyárosok elkergetése. a földbirtokos-uralom szétzúzása, a háborús romok eltakarítása, az újjáépítés, a szocializmus építése hazánkban a párt-vezette dolgozó tömegek harcának eredjnénye. Tapasz* talják sonsuk jbbbrafordulását és tudják, hogy ez a forradalom vívmányának eredménye. A hatalmas kujtúrforradalom a szocializmus eszméit terjesztő újságot, könyvet, rádiót adott a nép kezébe. Mindez a dolgozóknak a párt által vezetett harca révén valósult meg, s ezért a dolgozók zöme, noha bírálta a pártot és a pártvezetést, nem veszítette el bizalmát a pártban az elmúlt hónapokban sem. A dolgozó osztályokra támaszkodva kell eszmei harc révén s hibáinkat kiküszöbölve megnyerni az ingadozókat. E cél elérésére elsősorban az ideológiai munkát kell megjavítani s fokozni kell az eszmei-politikai felvilágosító tevékenység minden formáját. Ezért a párt fordítson nagy figyelmet a szocialista építés mind nemzetközileg érvényes alaptörvényének, mind magyarországi sajátosságainak elméleti tisztázására, illetve kidolgozására. Ideológiai kérdésekben a türelmes felvilágosítás és meggyőzés módszereit egyesítve a megalkuvás nélküli elvi szilárdsággal, a mar- xizmus-leninizmus tanításaihoz való tántoríthatatlan hűséggel. A pártnak, hogy eszmei, politikai harcát sikerrel végezhesse, kezdeményezőbbnek kell lennie, az ideológiai kérdések felvetésében, a dog- matizmus leküzdésében, az önálló marxista gondolkodás kialakításában, mert a burzsoá ideológiával csak az élő, eleven marxizmus szállhat szembe sikeresen, mivel az élő marxizmus oldalán van az igazság. Mindez azt bizonyítja, hogy óvakodni kell az üres forrnu- 'áktól, és annak vitatásától, hogy a jobboldali, vagy a baloldali veszély nagyobb-e, hogy melyik a fő veszély. A jelenlegi helyzetben mindkettő igen komoly veszélyt jelent számunkra, és sokszor annyira összefonódnak, hogy nem is könnyű őket jobboldalinak, vagy baloldalinak osztályozni. A mindenkori konkrét helyzetnek megfelelően kell a szektás s a jobboldali jelenségeket elemezni, s ennek alapján kell fellépni mindenfajta pártellenes, antimarxista, anttleninista nézet, s természetesen pártunk és államunk ellen irányuló minden támadás ellen. Minden ilyen támadást egységesen, egy akarattal kell pártunknak visszavernie. A párt hűségesen ragaszkodik a proletár internacionalizmus s az igaz hazafiság szocialista elveihez. A párt saját népe, hazája szolgálatában a szocializmus építésének sajátos magyarországi viszonyai között egy pillanatra sem feledkezik meg arról, hogy szaxa- datlanul erősítse a szocialista tábor egységét, kapcsolatát a Szovjetunióval, s a szocialista tábor országaival, a világ szocialista és munkásmozgalmaival. Ezért a párt újból erősíti a harcot, a nacionalizmus, a sovinizmus, az antiszemitizmus minden megnyilvánulása ellen. A párt erősíti kapcsolatait a Szovjetunió Kommunista Pártjával, mivel a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Dolgozók Pártja minden ideológiai kérdésben, a nemzetközi helyzet megítélésében, a szocial.zmus perspektívái kérdésében azonos elvi felfogást vall. Pártunk nem riad vissza a nehézségektől, bátran halad előre a demokratizálás, a munkásosztály, a néptömegek aktivizálása útján, a párt s a nép előtt álló feladatok kidolgozásának termékeny megvitatását használva legfőbb emelőül helyes politikája kidolgozására, IV. A párt egységének és fegyelmének megszilárdítása A Magyar Dolgozók Pártját az tette naggyá és erőssé, a munkásosztály vezető osztagává, a nép elismert vezetőjévé, hogy a dolgozó tömegek mindennapi ezerszeres tapasztalataik alapján győződtek meg róla: a párt érdekeik hű szószólója, legkövetkezetesebb harcosa; a párt a legbonyolultabb körülmények között is megtalálja a helyes utat. A pártnak van ereje és bátorsága ahhoz, hogy a legnehezebb és legkényesebb problémákkal is szembe nézzen, ha a törté- .nelem a társadalom fejlődésének menete ezeket előtte felveti. Kiküszöböl minden elavultat, s szakít mindennei. ami káros, ami a nép előrehaladását gátolja. Hibáit feltárja és kijavítja, hogy a munkásosztályt s a dolgozó tömegeket ezzel is új győzelmekre mozgósítsa. Mindezek a tulajdonságok pártunk alapvető jellegéből fakadnak, mivel a párt a magyar munkásosztály igazságos forradalmi harcának, hagyományainak (Folytatás a 4. oldalon.)
