Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

■r . r I. o

1956 JÚLIUS í

Nincs jogunk tévedni..*

Szántó Tibornak, a ..Néhány gondolat, néhány problémáról“ című vitasorozatban megjelent hozzászólása késztet válaszra. Nem cáfolni akarom a szex-- kesztőeéghez címzett bírálatát, mert abban igaza van.

Néhány kisebb kiigazítás

nem változtat a lényegen, tud- niilik az, hogy június 3-í cikkéből nem a kultúrrovatveze- ő. hanem az olvasó szerkesztő i űzött*, ki néhány szót, s nem .lakko/tási szándékkal“, hanem supán azért, mert értelmeimnek találta azt a kifejezést, ioay „Az irodalom... kidobja »apából....- a lakkozás szem- ényveszté.ét.. ■" Egyébként az ,ilyen-olyan' hazugság“ —ami >en nemara<jt a cikkben, leg- lább olyan éles kifejezés. De - mondom, — ez nem változat a lényegen. Szántó Tibor tem köteles tudni, hogy ki és niért rövidítette meg a cikkét, a már elkövettük azt a hibát, ogy valami okból elmulasztót- uk az előzetes megbeszélést.

abban igaza rian, hogy gpákán maradtak 'ki jószándékú ■átok lapunkból, meggondo\á- ok. szempontok vagy egyszerien előítéletek alapján. Abban s igaza van, hogy nálunk vari mivel lassabban kezdett ér- évvesülni a XX. kongresszus ze'leme de el kell ismernünk, >ony kétszáz kilométer néha óbb, mint tizermyolcezerhá- •omszázötvenhét....

A továbbiakban nem szerkesztői m Ívoltómban hanem mint az írócsoport egyenjogú tagja szeretnék vitázni. Szántó Tibor vitacikkéből, de az irodalomban folyó szélesebbkörű vitából is gyakran hallom kiesendő ni azt a követelést, hogy az írónak, kritikusnak „legyen joga tévedni“* Szántó Tibor ezt i<?v fogalmazza meg: „...Miért ne kockáztathatnék meg — saját szakállamra — egy .nem hí<-atalos véleményt’'

Ez az, amivel nem tudok egyetérteni. Úgy gondolom, hogy íróknak, költőknek sohasem volt és nem is lesz joguk tévedni. Nem oiytan tévedéseit re gondolok, hogy például Ady ..Dál kisasszonyokénak keresztelte el a Dúl kisasszonyokat. mert az ilyesfajta tévedésekből senkinek sem származik kára. se kellemetlenségei. hanem olyanokra, amelyek megmásítják, meghamisítják a valóságot. Manapsáig úgy is szokták ezt mondani, hogy az író nem ..lakkozhat“, de nem is „kormozhat”. Ilyen nyelvre fordítva azt hiszem már sikerült megértetnem, hogy szerintem az az írói tévedés, amely egyik vagy másik irányba, jobbra vagy balra rántia az írót. A napjainkban folyó viták során általában mindenki elitéli az ilyen tévedések házul a lakkozást. A

másik irányú túlzások ellen ritkábban hangzik elítélő sz" Ez pensze így van rendjén mert a lakkozás volt a gyako-, ribb, sőt hivatalosan elismer* és támogatott eltévelyedés. De mi az oka annak, hogy ugyanazok. akik mélységesen elítélik a lakkozást, egyúttal követelik a „tévedés jogát”? Nyilván olyan tévedésekre gondolnak, amelyeket nem ítélnek el, amelyek tehát ellentétes irányúak. De az ellentétes irány itt nem a jó és rossz ellentétét fejezi ki, hanem az ellentétes pólusokon található a „jó”-hoz viszonyítva azonos értékű, kétféle rossz ellentétét. Abból pedig senkinek sem lesz haszna, ha az egyik rosszat a másikkal cseréljük fel. Sem a magyar irodalomnak, sem a magyar népnek.

Persze

„a tévedéshez való

jog“

követelését lehet másként is értelmezni. Saját tapasztalatomból és másokéból is tudom, jó néhány éven át uralkodott az a „korszellem", hogy ha valaki tévedett, hibát követett el, azt hosszú ideig kísérte a gyanakvás. A káderlapok és véleményezések feltétlenül megemlítették az egyszer elkövetett tévedést és alig akad valaki, aki ne érezte volna ennek az erkölcsi és nem egyszer anyagi hátrányait is. Joggal követelhetjük, hogy egy-egy tévedésnek, hibának ne legyen az igazságosnál több következménye.

Ügy gondolom, sehol sem esett szó arról, hogy a „tévedéshez való jog” kedvéért alkotmánymódosítást kellene végrehajtanunk, 6 ezt a jogot is paragrafusba foglalnunk, mint*a munkához való jogot. Márcsak azért sem, mert a sajtó- és szólásszabadságról szóló cikkely ezt a jogot is magában foglalja. Semmiféle törvényben vagy rendeletben sirtcs előírva, hogy ebben az országban csalj, kommunisták írhatnak és beszélhetnek, pedig még a kommunisták sem beszélnek és írnak mindig és feltétlenül a marxi-lenini ideológia kristálytiszta hangján. S még az sem biztos, hogy aki sziklaszilárdam áll a marxiz- mus-leninizimus ideológiai alapján, egy és más kérdésben ne tévedhetne. Végeredményben csak tévútra kerülnénk, ha a „tévedéshez való jogot” a paragrafusok birodalmában keresnénk. Másról van itt szó csupán arról, hogy a jószándékú keresés közben tévedő embert ne tegye lehetetlenné a hivatali ügybuzgóság.

Szerintem azt, hogy az írónak mihez van és mihez nincs joga, csak saját lelkiismerete és a közvélemény határozhatja meg. Az írói lelkiismeret nem engedi meg, hogy az író olyan nézetet fejtsen ki, olyan képet fessen a valóságról amelyről jómaga is eleve tudja, hogy téves. Nem író, aki azzal az elhatározással ül le, írni, hogy most hangot ad és nyilvánosságot követel a tévedésének. Az írónak csak azt szabad megírnia, ami legmélyebb meggyőződése szerint helyes, jó, szép és hasznos. (Persze, hogy milyen eszközöket alkalmaz, sötétebb vagy derültebb képet fest, túloz vagy eszményit, — ez nem változtat a lényegen, ha helyesen szolgálja vele írói célját.)

Ha így tesz, azt adja, amije van, akkor nem lehet szüksége lelkiismeretének külön megnyugtatására azzal, hogy előre elismerteti a tévedéshez való jogát. A közvélemény azután utólag ítéli meg, hogy tévedett-e vagy nem, s ha tévedett, megbírálja. Ez ellen nem tehet semmiféle rendelet vagy törvény. A közvélemény elismerését vagy bírálatát meg kapja az író, akár megengedi akár tiltja valamilyen paragrafus a tévedést. Ezért én a „tévedéshez való jog” helyett inkább azt követelném, hogy legyen több lehetőségük az íróknak a közvéleményhez fordulni. De ezzel nem mondtam újat, ez az írók örök (követelése.

Nincs jogunk tévedni

Nem is lesz. Saját lelkiismeretünk nem engedheti. S azon túl is "a tévedést nem „saját szakállunkra” (követjük el. Az író és olvasó (vagy akár közvélemény) kapcsolata nemcsak annyi, hogy a közvélemény elbírálja: jó vagy rossz a mű, hanem az író (a rövidség kedvéért beleértem a költőt, a kritikust, az újságírót, a szerkesztőt és mindazt, aki ír) alakítja is a közvéleményt. S nem mindegy hogyan. A lelkesítés és lázítás sohasem lehet azonos. Az író saját lelkiismeretén túl társadalma előtt is felelős azért, amit ír.

Valószínű, hogy mindez nem új íróinknak. De most orezá- gos méretekben vita folyik, nemcsak az irodalomban, hanem a vitázás életünk részévé kezd válni, s ez jó, de éppen a lehetőségek újszerűsége, az, hogy egyáltalán lehet és szabad vitázni, sokakat túlzásokra ragadtatnak, s a vita hevében néha elfelejtik, hogy miért is vitázunk. Ezeknek akartam emlékezetébe idézni, hogy miért nem játsszák színházaink a Tigris és hiéna rémdrámát és miért zenésítette meg Kodály a Talpra magyart, holott mindkettőt Petőfi Sándor írta.

Mészáros Ferenc

Sok területen óriási eredményeket tud a magyar kormány felmutatni

Kovács Béla nyilatkozata

A Dunántúli Napló június 10-i közleményében már hírüladta, hogy Kovács Bélával szemben a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa kegyelmi úton elrendelte a további büntetőeljárás mellőzését. Kovács Béla mintegy három hónapja tért vissza Pécs- Patacsra családja körébe és pihenése közben a Dunántúli Napló munkatársával együtt megismerkedett a rózsafai Közös Üt és a sellyei Béke termelőszövetkezetekkel, majd válaszolt az újság munkatársának kérdéseire:

Hogyan vélekedik az elnöki tanács önt illető kegyelmi rendeletéről és erről a gesztusról’

— Nagyon jóleső érzéssel vettem tudomásul az elnöki tanács és a magyar kormány döntését, mellyel nem csak visszaadta elvesztett szabadságomat és nyugalmamat, de egyben lehetőséget adott arra, hogy mint egyenjogú szabad állampolgár élhessek a Magvar Népiköztársaságban.

Mi a véleménye országunk és meavénk politikai viszonyairól, különösen a mezőgazdaság szocialista irányú fejlődéséről?

— Nem könnyű nekem erről tárgyilagosan nyilatkozni, mivel még nem vagyok eléggé tájékozott. Az eddigi látottak és hozzám eljutott értesülések alapján kijelenthetem, hogy sók területen óriási eredményeket tud a maayar kormány felmutatni. Ilyen például az ipar, a közlekedés és keresíkedelem hatalmas fejlődése. Ugyanígy bámulaÜres íróasztalok

Hihetetlenül hangzik, mégis van Pécsett két íróasztal, mely nincs túlterhelve. Sőt!

A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium kinevezett Baranyába két díjszabás-ellenőrt. “ ’Mindketten a Belspednél kaptak íróasztalt, innen járják a megye vállalatait, s ellenőrzik: nem fizetnek-e túl sokat a maszek-fuvarosoknak. Havonta hat vállalatot kell ellenőrizni s a jegyzőkönyvek szerint ez hat napot vesz igénybe. A benti munkával esetleg 10 napra nő az elfoglaltság.

Az ellenőrökkel egyetértésben a Belsped igazgatója kéri, adjanak ezeknek az elvtársaknak olyan munka- területet, vagy olyan kiszállási és ellenőrzési lehetőséget, amelyből több a haszon.

Kérésével teljesen egyetértünk. (TENKELY)

tos eredményékről tanúskodik a kormány nevelés- és népoktatásügyi politikája. Igen örvendetes jelenségnek mondható az, hogy a korábbi időben semmilyen eséllyel sem rendelkező munkás, paraszt és cselédgyermekekből a mai rendszer az orvosok, mérnökök, tisztek és egyéb intellektuellek tízezreit képezte ki.

— Az eléggé szigorúan és dogmatikusan végrehajtott osztályharc következtében sók ember életformája és életkörülménye megváltozott, de a kormány humánus felfogásáról tanúskodik az a körülmény, hogy mégis mindenki megélhetéshez jutott, valamint mód és alkalom adatott, hogy magukat átképezve hasznos elemeivé válhattak az épülő szocializmusnak. Egyetlen emberrel nem találkoztam, aki munlka és kereset nélkül volna, függetlenül attól, osztályidegen-e az illető, vagy nem.

— Egyetlen terület, ahol a szocializmus fejlődése lassúbb ütemű, ez a mezőgazdaság. De hiszen ez a legnehezebb terület, mivel ebben a gazdasági szektorban helyezkedik el társadalmunk mindenkor legfüggetlenebbül élt rétege, a parasztság.

— A termelőszövetkezetek szervezésénél figyelembevehető ez a függetlenséahez való ragaszkodás, ami főképpen abban kell, hogy kifejezésre jusson: engedni kell, hogy a dolgozó parasztok új termelőszövetkezeteiket alakíthassanak azokban a közOIcső, kishibás.

ségekben, ahol valami aknái fogva a meglévőbe nem iépnek be szívesen. Csupán any- nyi ellenőrzés legyen a megalakult szövetkezetek felett, ami a kormány és a párt célkitűzéseinek betartását kíséri figyelemmel. Azt; hogy hajtják ■ végre az általános tervben előírt feladatokat — rá kell bízni a termelőszövetkezetekre. Lehetővé kell tenni, hogy az új tsz-ek vezetésében megfelelő részt ér, . helyet kapjanak a gazdálkodáshoz jólértő középparasztok. Ha ereiknek képzettsége ma még hiányosnak látszik, fokozatos ’kiképzéssel kínáló naayüzemi vezetőkké válhatnak.

Mit tart a 'Hazafias Népfrontról?

— Sajnos. a Hazafias Népfrontról semmit sem tudok. Az újságokból olvasom, hoav újjászervezik a népfrontot. Így értesültem, hogy különböző társadalmi szervezetek a népfronthoz csatlakoztak, ami azt bizonyítja, hogy valamilyen jelentős szerepet kap ez a szervezet. Ha a névfront szerepe állami demokráciánk fejlesztését, a p ánonkí»üli tömegek jóindulatú, szabad kritikájának kibontakozását kívánja elősegíteni, ion erős támasza lehet az épülő és fe i- lődő magyar szocializmusnak. Mik a legközelebbi tervei’

— Mik a terveim? Terveim nincsenek, csak gondjaim

vannak. A legfőbb közülük

rendbehozni leromlott; egészségemet. hogy utána bekan- csolódhassak hazám szolgá* tatába,

porcelánáruk

A Dunántúli Napló szerkesztősége több ízben ■ felhívta a figyelmet, hogy a Pécsi Porcelángyárban ne törjék össze a háztartási célokra még igen jól használható, de selejtes porcelánedényeket. Többször javasoltuk, hogy adják át ezeket a kereskedelemnek és létesítsenek Pécsett olyan boltot, ahol a vásárlók olcsón hozzájuthatnak. Ezzel nemcsak a vásárlók járnak jól, hanem a gyár is. — Ugyanis a gyárban külön dolgozót alkalmaztak a selejtes darabok összetörésére.

Pécs háziasszonyai örömmel tapasztalhatják, hogy a Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat megkezdte a hibás porcelánedények árusítását. A vállalat Irányi Dániel térj boltjában az elmúlt hónapban 8—10 tonna tányért, bögrét, tálat, csészét és más porcelánárut adtak el. A kereslet azonban egyre nő, mert a háziasszonyok egészen olcsón vásárolhatják meg a háztartás részére szükséges edényeket. Fehér lapos- és mélytányérokat 2,45-2,53, főzelékes tálat 5,85, salátás tálat 6,35, fehér bögrét

0,82, moklcáscsé- szét 0,97 forintért árusítanak. Újabban a nagypiactér egyik bódéjában á vállalat fne<*bízott-í mozgóárus? ütött

ÄS £

jnelári • .éJényánJkell még jegyezni, hogy a inunikahiháa porcelánedények árusításáért a pécsi Kiskereskedelmi Vállalat vezetői vívták meg a végsó csatát, s ők vál- , lalták a közvetítést a gyár és a ■■ vásárlók között • 1

i

Budapest, 1956. június 17.

Qwift hírneves tengerjáró hajóorvosa.

^ Gulliver láthatott annak idején az Cná*ok Országában ilyen döbbenetesen nagy óraláncot és rávaló fityegőt. Majdhogynem akkora ez a paripafejről mintázott bronzfüggelék mint egy megtermett ember és ha alatta állok, a hideg futkároz a gerincemen: hej. ha leszakadna.

A lánc nem szakad el. jófajta acélból készült és vasgerendán csúszik előre, hátra a rnakasztott bronz paripafejjel együtt a Képző- művészeti Alap Kivitelező Ipari Vállalat Jász- utcai műhelyében

Maga a szobor állványzattal körülbástyá- zottan magasodik egy templomnagyságú terem ' kellős közepén. A fejnélküli mén patáit szánkó szerű gerendaépítménybe ékelték, innen, a lábtól számítva éppen négy méter magas ez a robosztus mű. a magas nyeregben a nándorfehérvári hős. Hunyadi János áll, félkezével n 'iirelmetlenül rugkapálÓ lovat fékezi, másik kezében buzogányt szorít és vele mutatja az irányt láthatatlan hadseregének•

A hatalmas alak mellett eltörpülnek az emberek. Kovács István művezető például —aki a bronzoaripa bendőjében szedte össze a szer- s írnokát. — úgy búvik ki a ló hasából, mint o Tróját ostromló harcosok a mlthológial falóból.

Ideje is. hogy kikászálódott mert eljött az ideié hogy lielyérerakják a fejet is. Ez az utolsó nagyobb munka a készülő szobron, az- már csak a kétkezi száblyát kell Hunya„Holdra csatolni és jöhet az átvevő bizolt.rsúg

A leiig azervhan sok munka van Egyszer. kétszer, tízszer is ráillesztik a tófejet a nvakra, de mindig wm* valami, ami nem itimmri.

<yí LZúhőt ármjíkában

Végre tizenegyedszerre sikerült! Dátzay Pál közben körüljárja a szobrot.

Éppen időben. Miközben az arasznyi vas- * megtapogatja, megkopogtatja, közelről, szögekkel felerősítik a fejet, őszbecsavarodott majd távolabbról nézi és magyarázza, hogyan

hajú, tömöttbajuszú férfi botja kopogtatja az született meg Hunyadi János lovasszobra: udvart. A vállalat munkásai nagy tisztelettel — Emlék, írott anyag, kép Hunyadi szeme- fogadják a jövevényt és „kedves mestef-nek -lyéről nem maradt. A Thuróczy-krónika csak* szólítják. Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrász- annyit ír, hogy hosszú haja és bajusza volt. művész jött el, • hogy hivatalos átvétel előtt Azt azonban tudjuk, hogy Mátyás király apja mégegyszer megnézze alkotását. , volt Hunyadi János. Innen az arca: értelmes.

A mester azonban legelőször az udvart ár- akaratos fej, lógó bajusz, nagy szemöldökök, nyékoló nagy cseresznyefát veszi szemügyre és De nemcsak az emberalakkal, hanem a lóval csalódottan mondja: is voltak problémáim. Rengeteg ,okos“ ember

— Hát ezt már leszüretelték, ebből nem van, aki magyarázta, hogy nem ilyen a harci

eszünk. mén, hogy nem ilyen a nyereg és hogy a lo— Azért akad még rajta egy-két szem — vasnak nem állnia, hanem ülnie kell a nyeregkutatja az egyik munkás a lombok közül itt- ben. Igen ám, de a Hunyadi-kori lovak nem ott előpirosló szemeket — csak egy kicsit ma- olyanok voltak, mint a mai paripák. Ez a ló gasan lógnak. például rekonstrukció. Elképzeltem, milyen

_ Igen, de én már kinőttem abból a kor- lehetett egy magyar sztyeppeló és egy arabs

bó

l hogy fára másszak! — feleli a művész és telivér (ezeket Zsigmond hozta be) keresztezé- nevet, vele kacagja a párbeszédet a közben se. A korabeli nyergek ilyen magasak lehet- összegyűlt cizellálók serege. ' tek, hiszen a páncélos vitéznek háttámasz kelyt rövid párbeszéd elég volt arra, hogy lett. hogy kopjatöréskor ki ne lökjék egyköny- megértsem, miért fogadták ilyen nagy nyen. Ugyancsak ezért álltak a nyeregben es örömmel Pátzay mestert... Előzőleg ugyanis nem ültek...

gyakran emlegették hogy nagyon éles szeme Ha már a magyarázatnál tartunk, gyorsan van a mesternek, észreveszi és kijavíttatja a megkérdezem a mestert, miért kerül a s-°° legkisebb hibát is. De ezt annyira kedvesen, a Széchenyi tér ismeretes oldalreszebe, mxer. oly baráti módon csinálja, hogy valamennyi- nem középre. Erről Pécsett elég sok a vita. en munkatársainak érzik magukat. — A Széchenyi térnek tulajdonképpen nem

És valóban, egy-két pillantás után. máris egyenes, hanem ferde tengelye van. Ha aszob- taláH hibát. A ló bal elülső lábát nem csiszol- rőt közepre tesszük nem lenne a. tér lengénk Is eléggé. Mutatja hol, mettől meddig kell vében. Azután: a lovasszobor alaprajza tegla- cizelláln* és már búg U a gép. Obermayer Ja. <ana1"'-ú. Hn élnércthe” ’rl,r>m a szobrot nagy

no? "I” "Itüntetni azt amin a meet*r szeme -’I « ....... h»f*anin te’ <■

megakadt: t zelröl kell szemlelni, hogy ne torzuljanak el

a formák. Oldalnézetben viszont éppen távol, ról ad arányos rajzot az alak. Ezért is szerencsés a szobor helye, mert igy élnézetét koz*t ről, oldalnézetét távolról szemlélhetik f <L pécsiek. Végül: a tér sarkábat felülről. csekről nézve is, alulról, a By>i utCo fel0}.u égre rajzolódik a szobor, kiemelkedik a k°r- nyezetéből, míg ba középen tUna, nfm Ka,>' na megfelelő tiszta hátteret.,

— Hová tegyük a kardot?

Ezt már a művezető kérdem és é műves: maga illesztgeti, próbálgatja t szabiVat íe8- jobb helyére rakni. Nehéz a Pallos, ketten is alig emelik a helyere és erről újabb kerttís ötlik eszembe: hogyan szállítjá\ majd Hunyi- dit lovastul Pécsre? Huszonhat málsa .bro’- és vagy négy mázsa merevítő vas ~~ összesen harminc mázsa súlyt kell 6vatoSan' S2’r~ te rázkódásmentesen kétszáz kllomé&r1 ulaí tatni.

VIgenali Gusmano —, aki olasz neVe és star mazása ellenére csak két-három siói beszel olaszul, — büszkélkedik most azzai a szá-nk( szerű valamivel, amelybe szinte ^glebéklyó;

ták a bronzlovat.

— A szobrot szánkóval együtt fékjük ef 80 centiméter magas úgynevezett transzfa mátorszállító-kocsira, és azon viiszijx e el° leszereljük a szoboralak felsőtestét és a ló 1 jét, mert az országúti viaduktok aptt kuli ben nem férne el. Pécsett azután isriét egyl szereljük — most már veglegesen.

— Mikor?

H

a elkészül a Welchlnger KarolV P „uth-di)as építés.: tervezte fa,aI Mire felépítik a posztamenst. leérkt-ík. a bor és augusztus ll-12-re, a HunyeS’-Vv

légek Idejére már teljesen befejezetten tv,.,,.. ’z n ratdt$i ■

GARAMI L/ÍSZ1