Dunántúli Napló, 1956. június (13. évfolyam, 129-153. szám)

1956-06-27 / 150. szám

MM JÚNIUS ft

NÄPCÖ

3

„•. • a fennálló rendelkezések értelmében • • .4<

Panasz érkezett a szerkesztőségbe, hogy a Komló—zobá- W akmamélyítésnéJ „nem stimmel valami a bérezés körül: egyforma munkáért nem egyenlő bért fizetnek."

Mi a valóság? — erről beszélgetünk a zobáki akna üzemvezetőségével s amint kiderül, a panasznak van alapja. Vegyük sorjába.

Köztudomású, hogy Zobákon új ikenaknát mélyítenek, s mind az aknában, mind a külszínen csillések is dolgoznak. A csülézés, sem az aknában, sem a külszínen nem könnyű. A téli hónapokban pedig különösen a külszínen, a hideg, a szél, a hófúvás nehezítette a csillézést. Gyakran egy csillével hármain, négyen is küszködtek, mire a jeges, csúszós sínen sikerült eltolná. Talán nehezebb volt a munka, mint az aknában, de legalább olyan nehéz biztosan. Mégás: a külszíni csilléseket műszakonként átlagbérbe 30—35 forintjával számolták el, mig az aknában dolgozó csillések ennek háromszorosát, sőt négyszeresét is megkeresték.

Miért hevesünk mi hevesebbet

mint az aknacsillések? — kérdezgették az üzemvezetőségtől, sőt egyesek bércsalásra is gondoltaik. Az üzem vezetősége is látta, sőt egyet is értett a külszíniek panaszával, de annak orvoslásáért nem tehetett semmit. — „A fennálló rendelkezések értelmében többet fizetni nem tudok” — mondta Pára Jenő elvtáns, az üzem vezetője, s igaza volt. — De a mennykő csapjon az olyan rendeletbe, amely egyforma munkáért egyforma bér fizetését nem teszi lehetővé — volt a külszíni csillések véleménye. Nekik is igazuk volt. Csak pénzt nem kaptak többet.

Elmúlt a tél s a zőldelő fákat látva, madárfüttyöt hallva a külszíni csillések „elfelejtették“ a téli dolgokat, míg most nyárom, más oldalról jelentkezett a bérezés körüld visszás helyzet.

Lapunk hasábjain már hírt adtunk, hogy 573 méter mélységben egy vágattal összekötötték a két aknát. No®, ennél a vágathajtásnál adódott ismét a bérezés vitája. A vágat elkészítésénél dolgozó elővájóbri- gád — mint általában — vájárokból és csillésekből, úgynevezett csapatcsillésekből állt. A csapatcsillés feladata, hogy a vájvégen a csőidébe felrakott készletet egy meghatározott távolságig eltolja s onnan egy másik csillés, az úgynevezett

közelítőcsillés tolja az aknarakodóig. Ez a munka szervezése — papíron. A valóság azonban más! Az említett vágat hajtásánál a nehéz körülmények között sem a csapat-, sem a közelítőcsillés egyedül nem bírta a munkát, ezért úgy segítettek egymáson, hogy

végig ketten tolták

a csillét. Igen ám, de! A bérezésnél a csapatcsillés a brigád átlagkeresetének 80 százalékát kapta, mig a közelítőé sitié s műszakonként 34,64 forintot keresett. Tehát ketten toltak egy csillét, de a fizetésnél nem részesültek arányosan, mert a csapatcsillés keresete rendszerint jóval meghaladja a 34,64 forintot. — Az igaz, hogy a csapatcsillésnek rakodnia is kell, míg a közelítőcsillésnek nem. De melyik az a becsületes közelítőcsillés, amelyik ölhetett kézzel nézi, hogy munkatársa egyedül rakja meg a csillét? Segít neki — szívességből. Szívességből, mert tudja, hogy ezért a munkájáért nem kap pénzt. Itt azonban adódik még egy „de";

Az elővájó brigádnak

nem mindegy,

hogy mikor s mennyi ürescsille áll rendelkezésére, hiszen ez döntően befolyásolhatja teljesítményét. Tehát ahhoz, nogy a brigád folyamatosan dolgozhasson, szüksége van a közelítőcsillés munkájára is. De a közelítőcsillés az előbb említettek alapján a bérezésnél nincs érdekeltté téve a brigád munkájában. Illetve valamennyire mégi&: ha a origód túlteljesül tei-vét, a közelítőcsillés is kap prémiumot. A prémiummal nagyobbodott kereset azonban még mindig aránytalanul kisebb, mint a lényegéhen ugyanazt a munkát végző csapatcsillésé. Ezt panaszolták a közeit- tőcsillések. Mi volt megint erre a válasz? „A fennálló rendelkezések értelmében többet fizetni nem lehet.”

Amikor arról beszélünk, hogy feladatunk mindenkit egyénileg érdekeltté .‘enni a munkában, mert ez fejlődésünk egvik előrsmozditója, akkor — a jelenlegi körülmények között alapjában nelyes — bérpolitikánk ezt nem minden esetben segíti élő.

A munka nem ért véget 7.C- bákon, hiszen az aknát 1 000 méter mélységűre tervezték s még sok a tennivaló, sok kilométer hosszú vágatot Kell még elkészíteni. Ennek a nagyarányú munkának minél sikeresebb végrehajtása érdekében helyes lenne, ha megvizsgálnák az ottani bérezéseket, * a helyi adottságoknak megfelelően érvényesítenék. illetve megváltoztatnák az odavonatkozó bér- szabályokat.

GARAY FERENC

Részletvásárlás -információval

Jó dolog a részletrevásárlási akció. A Sopiana Gépgyár dolgozói közül is egyre többen jönnek rá erre az igazságra. Misem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy Gerbecz Tivadar igazgató és Láng Ferencivé főkönyvelő immár 32 dolgozó vásárlási könyvecskéjét érvényesítették cégszerű aláírással és a gyár hivatalos pecsétjével.

Egy darabig annak rendje és módja szerint ment minden. A dolgozók zsebükben a vásárlási könyvvel és az első részletfizetéshez szükséges összeggel, felkeresték a részlet- vásárlásra kijelölt üzletet — az 6 esetükben az Állami Aruházat — és megvették a kiszemelt porszívót, lemezjátszót, vagy éppen rádiót. Lehet, hogy megeokalták az Állami Áruházban a sok Sopiana-beli munkást, mert egyszercsak kijelentették, hogy a vásárláshoz nem elegendő a vásárlási könyv, hanem javaslat is kell a személyzeti osztálytól, azonkívül egy külön információ: hogyan teljesítik a tervet, biztosítottnak látja-e az üzem vezetősége a részletek pontos befizetését.

A gyár személyzeti osztálya zokszó nélkül elkészítette az első ilyen *információtA másodiknál és harmadiknál is ment a dolog. Most azonban már a nyolcadiknál tartanak és unják az egészet, mert mindennap újabbakat kérnek. „Információra” vár Tóth Nándor, a gyár egyik legjobb dolgozója, Tóvári János MEOs, volt kiváló lakatos, Mókus Béla háromszoros kiváló dolgozó és Gy. Szabó Ferenc, a Sopiana egyik kiváló villanyszerelője. Holnap újabbak jönnek, mert nagyon jó dolog a részletfizetési akció. A gyár személyzeti osztályán azonban attól félnek, hogy maholnap nem tudnak megfelelni annak a feladatnak, amelyet az Állami Aruház ruházott rájuk, mert kevés hozzá a létszám, még kevesebb az idejük és végleg fogytán van már a türelmük is,

szervek is, akik rendeleteket

hoztak a területek felszorzására, állandóan ösztönözték és elméleti tételekkel igazolták az osztályharc éleződésének szükségszerűségét.

Természetesen az elkövetett hibákért elsősorban a falun élő párt- és tanácsvezetőket hibáztatja a község. Ezeknek az elvtársaknak ebben a kérdésben is megvan a maguk hibája. De látnunk kell, hogy ezek az elvtársak döntő többségében odaadó harcosai voltak a pártnak, jelenleg is azok, akik képzettségüknek megfelelően mindenkor végrehajtották és végrehajtják a párt politikáját. Ezért nem helyes a párt általános politikájából szármáié hibákat kizárólag ezekre az elvtársakra róni, mert ezek továbbra is ott maradnak a falun, és nekik kell kijavítani azokat a hibákat, amelyeket az elmúlt időben elkövettünk. Az ilyenfajta „bírálat“ helyett dolgozzunk együtt a falusi elvtársakkal, javítsuk ki a hibákat, úgy, hogy ők is megfelelő tanulságot vonhassanak le belőle Ezt pedig csak úgy tudjuk megvalósítani, ha őszintén, bátran feltárjuk a hiányosságokat, nem csámcsogunk az elkövetett hibákon, — mint ahogy egyes kispolgári körökben

számtalanszor előfordul, —hanem a pártszervezetekkel karöltve olyan légkört teremtünk, amelyben az egyes pártszervezetek maximális segítséget

kapnak, a termelőszövetkezc tektől és a falu dolgozóitól a feladatok megoldásához.

Ilyen légkör kialakításához az is szükséges, hogy necsak a dolgozóktól kérjünk őszinteséget, hanem egyes vezetők is legyenek őszinték a dolgozókhoz, mert a vezetettek és a vezetők kölcsönös bizalma az az erő, amelyre eddigi eredményeink épültek. Tíz év alatt elért fejlődésünkkel — egyes hiányosságok dacára is

— bátran állhatunk a tömegek ítélőszéke elé, nincs mit szégyenkeznünk, nincs mit titkolóznunk. Senkinek sincs Joga arra, hogy bizalmatlan legye* azokkal szemben, akik két k*~ zük munkájával megváltoztatták egész országunk képét és e közben saját maguk is megváltoztak. Tömegében helyesen ítélik meg a jelenségeket, munkájukkal, Javaslataikkal, kritikai megjegyzéseikkel és tapasztalataikkal eddig is sok segítséget nyújtottak a vezetésnek. Ezt az erőt az elkövetkező időben sem tudja nélkülözni egyetlen vezető sem. Az a vezető, aki bizalmatlan a dolgozókkal szemben, nem érti, hogy a dolgozók építik és a dolgozók érdekében épül a szocializmus. A dolgozóknak Joguk van szólni. Javaslatokat tenni, vagy megbírálni a szocializmus építése következtében előállott egyes Jelenségeket, vagy egyes szervek tevékenységét azon az alapon, mint a házigazdának, aki meghatározza, hogy mi történjen a saját háza táján. Ezt- ózcl-jmct minden egyes ve- z-:':5..*k segítenie kell és tudomásul kell vennie.

Végül azzal kívánok foglalkozni, hogy a XX. kongresszus után kialakult politikai légkörben elég sok elméleti és gyakorlati kérdésben van bizonytalanság, tájékozatlanság. Ennek következtében a párt-, állami és gazdasági funkcionáriusok körében „divattá“ vált az a szólásmondás, a dolgozók által felvetett kérdések megválaszolásánál, hogy „elvtársak, én csak egyéni álláspontomat, véleményemet közölhetem.“ Ez azt eredményezte, hogy egyes alapvető kérdésekben különböző vezetők más és más álláspontra helyezkedtek és másképpen magyaráztak meg egyazon kérdést, így fordulhatott elő, hogy elég hosszú ideig különböző módon magyaráztuk az osztályharc- és a kulák-kérdést és e téren elkövetett túlzásokkal kapcsolatos feladatainkat. Ilyen módszer kialakulása nem segített eléggé azoknak a feladatoknak a megoldásában, amelyek a XX. kongresszus után a mindennapi életben felvetődtek és megoldásra vártak, illetve várnak. Ellenkezőleg, esetenként a kulák-kérdés összekúszá- lását segítette elő. Gérdén az eddig kulákoknak tartott egyéneket mind levették a „listáról“, Birjánban a helyi vezetők által kuláknak tartott egyént, aki pár évvel ezelőtt megölte cselédjét, levették a „listáról“. Garéban a kulákok közé sorolt középparasztnak csak akkor akarnak elégtétett szolgáltatni, ha belép a tsz-bo. Mondanom sem kell, hogy mindhárom

Beh ütött jég

A házba, ahol lakom, járogat a jeges. Kicsit úgy van, mint a mesében, csak más szavak-J

kai: hol jön, hol nem. Erede-\ tileg úgy volt, hogy minden" másnap hoz egy tábla jeget, vagy mindennap felet. Mon dóm: nagyon rapszódikus ez a bácsi. Előfordult, hogy csak, harmadnap jelentkezett, de az, is, hogy mindennap egy tábla jéggel:

Hétfőn hozott egy táblával. Kedden a háziasszony nem volt' otthon, a szomszédasszony vet-' te át a jeget. Ám, látja, hogy? tele van a szekrény jégtartá-* lya. Átvegye? Ne vegye? —Ezt a gondolat gyötörte. Ha nem veszi át, hát nem jön vagy há-jj rom napig. Átvette.

— Itt volt a jeges? — ér- > deklődött a hazaérkező házi-* asszony. — Befért a jég?

— Be, de más nem fér be.

így tehát nincs semmi baj.,i

Moßt legalább van jó, behűtötti Jég. (k)

Ismerjük meg a pártoktatás új rendszerét

Az időszerű kérdések tanfolyama

Önzetlen műkedvelők \

A palotabozsoki gépállomás és a termelőszövetkezet ifjúsága a Selyemcipellő című mesejátékot tanulja. A művészeti csoport nemcsak helyben, hanem a környező falvakban is adott műsort. Már az ötödik előadás alkalmával 2 800 forintra nőtt a bevételük. Úgy döntöttek, hogy a bevételből 1 800 forintot az iskola berendezésének kiegészítésére for dítanak.

Dicséret illeti a művészeti* csoportot az iskoláinak nyúj-f tott segítségért. Köszönet jár 11 Bujdosó Jánosnak és. feleségének, akik fáradtságot nem kímélve tanítják a fiatal művészeti csoportot.

Lelt! Ferenc Pécs, állomás.

„Hogy marxisták legyünk élettel kell átitatni az elméletet, kapcsolatba kell vele hozni mindennapi munkánkat”. (Kalinin)

A szerkesztőséghez több kérelem érkezett, hogy ismertessük az 1950—57-es pártoktatási év rendszerét, először az „Időszerű kérdések“ című tanfolyam anyagát. Ezzel kapcsolatban lapunk munkatársa felkereste Lemle Géza elvtársat, a megyei pártvégrehajtó bizottság ágit. prop. osztály oktatási alosztályának vezetőjét, aki kérdésünkre az alábbiakat válaszolta:

— A tanfolyamon a párttagság és az aktivisták széles rétege ismeri meg a legfontosabb párt- és kormányhatározatokat, az ezekkel kapcsolatos elvi-politikai kérdéseket, az időszerű országos és helyi feladatokat, a nemzetközi helyzet fontosabb kérdéseit. Választ kapnak a hallgatók az őket érdeklő mindennapi problémáikra, segítséget feladataik megoldásához. Megtanulják a marxizmus-leniniz- musnak az időszerű kérdésekkel összefüggő alapismereteit, főbb tanításait.

Az időszerű kérdések tanfolyama egy éves. Általában a pártoktatás alsó fokát képezi, de egyes helyeken szervezhetnek magasabb fokon is ilyen tanfolyamot.

Milyen lesz a tanfolyam anyaga? A felsőbb pártszervek negyedévenként javaslatot tesznek, hogy az adott időszakban mivel foglalkoznak a hallgatók. A párt-végrehajtó bizottságok időközönként — a helyi szükségletből kiindulva — önállóan is iktathatnak be

anyagokat. A tanfolyamokon megvitathatják a hallgatók mindazokat a kérdéseket, amelyekkel általában foglalkoznak az adott időszakban a dolgozók.

A halLgatók útmutatásul rövid cikkgyűjteményt kapnak. Ebben a fontosabb párt- határozatok, kormányintézkedések szerepelnek, továbbá újságcikk szemelvények, adatok, tények, rajzok mindennapi életünkből.

A tanfolyam hallgatói lehetnek azok a párttagok, aktivisták, népnevelők, akik most kapcsolódnak be a pártoktatásba, vagy akiknek előképzettségük, munkájuk és érdeklődési körük miatt ez a legmegfelelőbb oktatási forma. Résztvehetnek olyan elvtársak is, akik az előző évben politikai iskolán vagy marxiz- mua-leninizmus alapjai tanfolyamon tanultak, de az idei évben az időszerű kérdéseket kívánják tanulmányozni. A tanfolyamon pártonkívüli dolgozók is tanulhatnak, s természetesen más tanfolyamokon is, ha azok anyaga jobban érdekli őket.

A tanfolyam módszere a hallgatók összetételétől, kívánságától és a helyi viszonyoktól függ. Főmódszere: a beszélgetés. A propagandista tarthat rövid bevezetőt, a hallgatók kérdéseket tehetnek fel, elmondhatják tapasztalataikat, véleményüket az Időszerű kérdésekkel kapcsolatban. Bármilyen módszerrel folyik is a tanulás, gondosan ügyelni kell arra, hogy őszinte légkörű, eleven vita során alaposan megbeszéljék a helyi problémákat, feladatokat.

A Dunántúli Napló jogi tájékoztatója

Az írásbeli magánvégrendelet

A végrendelkező írásbeli magánvégrendeletet kétféleképpen alkothat: vagy sajátkezűig írja és aláírja, vagy mással íratja meg a végrendeletet, de sajátkezűig írja alá.

Az írásbeli magánvégrende- let érvényességéhez a következő alaki kellékek szükségesek:

a) ha a végrendelkező a végrendeletet sajátkezűig írta, két tanú együttes jelenlétében jelentse ki, hogy az irat az ő végakaratát tartalmazza és azt előttük írja alá, vagy ha már előbb aláírta, előttük ismerje el az aláírást sajátjának.

községben helytelenül Jártak el, nem voltak elég körültekintők. Az elkövetett hibákat tehát nem lehet úgy helyrehozni, hogy most újabb hibákat követünk el, és olyan egyéneket mentesítünk, akikről mindenki tudja, hogy kizsákmányolók voltak, vagy pedig a középparasztok mentesítését feltételekhez kötjük. Mentesítsük azokat, akik ténylegesen rn«vér- demlik, akik nem voltak ki- zsákmányolók, de egy jottányit se legyűrik elnézőek a kulákok megítélésénél:

Az „egyéni* vélemények

kialakulásának okét abban látom, hogy egyes fontos kérdéseket nem hoznak azonnal tudomására az illetékeseknek. Ezért hangzottak el alapvető kérdésekben olyan egyéni vélemények, amelyek esetenként nem voltak azonosak a felsőbb szerv véleményével, határozatával, Intézkedésével. Ez csak nehezítette a feladatok megoldását. Most, amikor a gyakorlati élet minden ügye újabb és újabb kérdéseket vet fel, a felsőbb szerveknek nagyobb gondot kell fordítaniok a gyors és megalapozott állásfoglalást és az alsóbb szervek tájékoztatására, hogy egységes álláspontot lehessen elfoglalni. Ez elősegíti, hogy az alsóbb szervek a gyakorlat által felvetődött kérdéseket a párt általános politikájának szellemében tudják megoldani.

Tilos László,

a pécsi járási pártbizottság első titkára

b) ha az írni és olvasni tudó végrendelkező a végrendeletet nem sajátkezűleg írta, hanem mással Íratta meg, négy tanú előtt kell kijelentenie, hogy az irat az ő végakaratát tartalmazza és előttük kell aláírnia, illetőleg az aláírását sajátjának elismernie.

Ha a végrendelkező bármely okból írni vagy olvasni nem tud, szükséges még ezen felül az is, hogy az egyik tanú a végrendelkező előtt az okiratot felolvassa, majd a végrendelkező kijelentse, hogy a felolvasott irat az ő végakaratát tartalmazza és hogy a vég- rendelkező az okiratot lássa el kézjegyével, a végrendelkező nevét pedig az egyik tanú, mint névíró írja 1® az okiratra.

Az írásbeli végrendeletnél a tanuknak, vagy magában a végrendelet szövegében, vagy magára az okiratra vezetett külön záradékban tanusíta- niok kell, hogy az Írásbeli magánvégrendelet előbb Ismertetett alaki kellékeit betartották.

Ezen felül még tanusítanlok kell a tanuknak azt is, hogy a végrendelkezőt személyesen ismerik, hogy az írni és olvasFSlMvesszövelkezeli,

A mecsekaljalból alakult, erős tempóban haladó és élüzemmé vált Pécs- é6 Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet a múlt vasárnap tartotta igazgatósági ülését. Kőszegi András ügyv. elnök beszámolt a körzetébe tartozó több községbeli bolt havi eredményeiről, melyek szép sikereket értek el. A boltok áruellátásának megkönnyítésére lovaskocsikat és teherfuvar vontatókat Is beállított. A helyiségek kibővítése, javítása és tatarozása is folyik.

Nagy és komoly vitára adott alkalmat az a hatósági felszólítás, hogy Kővágószöllős, Kővégótöttöa, Bakonya (most már bányavidék) községek központjában a fejlődésnek indult földművesszövetkezeti boltot az áruval Jobban ellátott állami népboltnak adják át. Egymásután szólaltak fel föntnevezett községek képviselői és az ottani dolgozók néni nem tudó végrendelkező előtt az okiratot melyik tanú olvasta fel Ős hogy végül az írni nem tudó végrendelkező nevét melyik tanú írta le a végrendeletre.

A végrendeletben, illetve a záradékban meg kell jelölni a végrendelkezés helyét és idejét. A tanuknak a záradékot vagy ha a tanúsítást magába az okiratba vették be, az okiratot sajátkezűleg alá kell írniok.

Magánvégrendeletnél nem lehetnek tanuk a kiskorúak, vakok, süketek, némák és cselekvőképtelenek, vagy a nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt Jogerősen elitéltek.

A végrendelet! tanuk és a

tanuknak a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III; törvény 13 szakaszában felsorolt hozzátartozói: (egyeneság- bell rokon, házastárs, testvér, stb.) a végrendelet alapján csak akkor részesülhetnek juttatásban, ha a végrendelkezés a részeltetett (hozzátartozói tekintetében érintett) tanú fi- gyelmenkívül hagyása mellett is még elegendő számú tanú előtt történt,

vagy állami népbalt ?

vében egyhangúlag a fenntartás mellett nyilatkoztak és kérték, hogy a dolgozó nép üzletrész áldozataiból létesült, fejlődő föld. szöv. boltot, melyből a dolgozó nép vásárlásai folytán visszatérítési osztalékot is kap, hagyják meg, ha kell fióküzletet is nyissanak és mint dr. Molnár főkönyvelő elvtárs megjegyezte, lássák el elegendő és megfelelő áruval éppenúgy, mint az állami népboltokat. Egy fejlődő szövetkezeti boltot nem megszüntetni, hanem továbbra erősíteni és pártfogolni kell. Csak ott létesítsenek állami népboltot, ahol szövetkezeti bolt nincs, vagy pang. A szövetkezeti bolt nem kapitalista, tőke gyűjtő takarékpénztár, hanem a szocialista elvb-1 kifolyólag olyan intézmény, mely nyereségének jó részét a felvásárlás arányában osztalékként vissza adja a dolgozóknak.

Á