Dunántúli Napló, 1956. június (13. évfolyam, 129-153. szám)
1956-06-26 / 149. szám
r 1956 JÜNItTS S« N A P C Ö 3 Kevesebb fellegekben járó elképzelést — ésszerűbb gyakorlati munkát! Körülbelül Így leihet egy mondatba sűríteni azt a beszélgetést, amely a második ötéves terv végrehajtásával kapcsolatban zajlott le a Pécsi Építő-és Tatarozó Vállalat vezetőivel. A második ötéves terv vitája alatt több igen értékes javaslat hangzott el, de ezek mellett bőven akadt olyan elképzelés is, amely a fellegekben járt, s első pillantásra megállapítható, hogy ennek még nincs itt az ideje, csak a későbbi tervek programja lehet. A sokmillió forintot igénylő, s nem egy esetben még indokolatlan és korai nagy beruházások helyett egyre inkább szükség lenne olyan elképzelésekre, javaslatokra, amelyek pénz nélkül, csupán szervezéssel, okosabb munkával hoznának nagy változásokat, jelentős hasznot. Problémák az év végi elszámolás körül Ahogy Sárics János elvtárs, az igazgató és Wunderlich József műszaki vezető elmondták, a Pécsi Építő- és Tatarozó Vállalattal kapcsolatban is lenne eev-két ilyen észrevétel, javaslat. Legfontosabb feladatnak azt tartják, hogy végre meg kell teremteni a tervszerű, átgondolt munka lehetőségeit, s a kisvállalatok munkájában is érvényesíteni kell a nagyüzemi jelleget. Hogyan képzelik ezt el? Az a kívánságuk, hogy a tanács — mivel az 1957-es program már nagyjából megvan — 1956. negyedik negyedében adjon tájékoztatást, hogy milyen munkákat akar a következő esztendőben elvégezni. A program alapién aztán idejében biztosítsák is a megrendelő szervek a tervdokumentációkat, költségvetéseket, hogy ezek miatt ne legyen fennakadás. A tervdokumentáció idejében való biztosítása mellett meg kellene szüntetni a kötelező éwégl gazdasági elszámolás szigorú rendszerét, amely nem egy esetben csak zavart, ráfizetést, kapkodást, s csalást hoz maga után. Mi itt a gyakorlat? A különböző vállalatok és szervek év végén minden áron ki ikarják meríteni a rendelkezésre álló kereteket. így adódik aztán a minden áron való pénzköltés, akár szükséges, akár nem. A tatarozók szempontjából ez a gyakorlat a nagymennyiségű megrendelésben nyilvánul meg. A megrendeléseket sok esetben már nem is tudják év végéig hefejezni, ezért a munkákat előre leszámlázzák, s az adott év teljesítményének számítják. A számlák mögött lévő feladatokat viszont a következő év első heteiben, hónapjaiban halfák végre. Mi következik még az évvégi pénzköltésből, s a szigorított Gazdasági elszámolásból? Az, hogv év elején a hitelkeretet későn, február végén nyitják meg. s nem egy esetben a megrendelt munkák mögött nem él) pénz és anyag. Emellett a vállalat belső munkanélküliséggel küzd. mutatóit nem tudja teljesíteni, ráfizet. 1956 február hónapjában a vállalat az összes fizikai dolgozóját kénytelen volt munkahiánv miatt vagy részleges, vagy általános fagy- szabadságra küldeni. Hozzávetőleges számítások szerint 24 000 forint munkabért fizetett így ki a pénztár. Természetesen a kifizetett összeg mögött nem állt teljesítmény. Lehet-e nagyüzemi módszerrel dolgozni? Ahhoz, hogy a vállalat jól dolgozhasson, még egy-két szervezési problémát, kellene meg- 3da£i. Az elmúlt években az volt a gyakorlat, hogy például a lakásfelújítási megrendelések ötletszerűek voltak, s nem eav esetben a munkahelyek között 5—6 kilométer távolság volt Emiatt nem lehetett megfelelően csoportosítani a mun kákát, sokat járkáltak a szak emberek ™ síkra. Probléma jelentett az anyagszállítás, s az ellenőrzés * Némi javulás már van ezen a téren sikerült egv-egy jelentősebb csoportot kialakítani a létesítés még nagyobb eredményeket hozna. a,***Űgv kellene az egv évben felújításra kerülő házak tervét •Ikészíttetr.i. s e munkát megrendelni, ho«v a kiv.w.azo vállalatnak lehetősége legyen az ésszerű csoportosításra, az egymáshoz közel eső munkahelyek olcsó szállításának meg oldására. Ehhez viszont jobb együttműködés kellene a megrendelő, a tervező és a kivitelező vállalat között. S itt jelentkezik egy újabb probléma: Mi az olcsóbb? Megoldást kellene találni arra, hogy a terveket ne a túlterhelt, s nagyobb munkákra hivatott Tervező Iroda végezze, hanem egy kisebb tervező részleg valamelyik vállalatnál. Legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha a PIK, mint megrendelő létrehozna egy háromnégy főből álló tervezési ’•észleget, s saját kebelükön belül oldanák meg a tatarozás! és felújítási tervek elkészítését. Mi lenne ennek a haszna? Első sorban az, hogy mentesítenék a Tervező Irodát a kisebb, jelentéktelen munkáktól. Másodszor a megrendelő tudja lég- jobbam hogy mit akar elvégeztetni, s nem fordulna elő többé olyan eset, mint a Nagvflórián utca 19-nél, ahol a Tervező Iroda más munkához készítette el a tervet, nem ahhoz, amit a PIK el akart a tatarozókkal végeztetni. Harmadszor, a saját tervező részleg sokkal olcsóbban dolgozna; Nézzünk az olcsóbb munkára egy-két példát: a PIK évemként 450 ezer forintot fizet ki a tervezésekért. Ha Saját részlege lenne, akkor havonta kifizetne maximum 2 400 forintot egy mérnöknek, 2 800 forintot két technikusnak, s 850 forintot egy gépírónőnek. Ez évenként 73 800 forint munkabér lenne. Ha bőven számftluk a papír- és egyéb költségeket, akkor sem kerül többe a PIK-nek az önálló részleg, mint 100 ezer forint. Megtakarítás tehát 350 ezer forint, ami évenként 35—40 lakás modem felújításához elegendő. Ettől meggyőzőbb, s kézzelfoghatóbb érvelés nem is kell. A tervezéshez egy-két szót még: A Jókai tér 11. számú ház restaurálásához a Tervező Iroda készített 12 tervrajzot, különböző variációkban. Ehhez készített egy vaskos szöveges leírást is, ami még azt is tartalmazza, hogy az 1700-as években milyen épületeket építettek Pécsett barokk stílusban. Ehhez az egyik rajz ábrázolja, hogyan nézett ki a mai Széchenyi tér ugyanebben az időben. Nyilvánvaló, hogy ilyen precíz, a ilyen drága munka a tatarozáshoz nem kell! Elmondották még a vállalat vezetői, hogy meg kellene oldani a fuvarozás kérdését. Jelen pillanatban a vállalatnak 13 lova van. Ehhez tartozik egy szállítási felelős, egv bognár, három rakodómunkás, s természetesen a haitók. A vállalatnak állandó istálló- és takarmánybeszerzési problémái vannak. Most három helyen vannak a lovak, s százezer forintos költséggel akarnak központi istállót építeni. Nyilvánvaló, hogy erre szükség nincs. Legésszerűbb megoldás az lenne, ha a Tatarozó Vállalatnál, a PIK-rvél, s a többi kisvállalatnál lévő fogatokat átadnák, illetve összevonnák a Kertészeti és Helyifuvarozási Vállalat kezelésébe, amelynek a profilja éhhez teljesen megfelel. A tanács ellenőrzése biztosítaná, hogy a Helvifuvaro- zási Vállalat az építőipar felé vállalt szerződést kötelezettségeit maradéktalanul teljesítse, s ne kifizetőbb. drágább szállításokat végezzen az építőipar rovására. Ezek azok az elgondolások, amelyek pénzt nem igényelnek, mégis többszázezres megtakarításokat eredményeznének, s ezen túlmenően nyugodt, átgondolt munkamenetet, s a dolgozóknak magasabb keresetet biztosítanának. , Tenkely Miklós Válaszolnak az illetékesek Mezey Béla, Pécs, Basamalom út 15 sz. — Panaszát teljes mértékben helytállónak találta Dulánszky Nándor elvtárs, a városi tanács v. b. VII. városgazdálkodási osztály osztályvezetője és a következőket írta: „Felszólítottuk a Pécsi Útkarbantartó Vállalatot, hogy a Basamalomi úton a hídnál, a kövezés! munkát állítsa helyre a felbontó vállalatok terhére és ha megfelelő mennyiségű olaj áll rendelkezésére, intézkedjék a Basamalomi út portalanítása tekintetében. Addig is, amíg ez a portalanítás megtörténik, felhívtuk a Köztisztasági Vállalatot, hogy a Basamalomi út alsó szakaszát is öntöztesse.“ Sarbak Béla v. b.-elnök, Szabadszentkirály. — A Pécsi Útfenntartó Vállalat igazgatója közli: „Szabadszentkirály községen átvonuló közút árkai kitisztításával kapcsolatos panaszt a helyszínen megvizsgáltuk. Az árkok kitisztítását a vállalata községi tanács kérelmére elkezdte és mintegy 200 Cm hosszban a szakaszbeli útőr el is készítette. Az útőmek azonban a köpálya gondozását is végeznie kell, így az árkolás- sal lassan halad. Segédmunkásokat a községben biztosítani nem tudtunk. A feladatot úgy oldhatjuk meg, hogy az egyes háztulajdonosok a házuk előtti árokrészt a szakaszbeli útőr irányítása mellett kiárkolják és a norma szerint járó bért a vállalat kifizeti részükre. így remélhető, hogy a panaszolt ároktisztítás az aratási munka megkezdése előtt befejezhető és a község lakosságának jogos panasza orvoslást nyer." A pártélet hírei A bánosi új termelőszövetke-1 zetben kilenc taggal és tagjelölttel hamarosan pártszervezett alakul. A pártszervezet meg-J alakításában sokat segít Dér? Sándor elvtárs, a sásdi járási? pártbizottság párt- és tömeg-? szervezeti osztályának munka-? társa. ? * f Milyen eredményeket értek? el a szigetvári járás pártszer-? vezetet a tae jelöl tf el vételi mun- y kában? — érdeklődtünk a napokban a szigetvári járási párt- bizottságon. A kérdésre Füge] Istvánné elvtársnő válaszolt: — Huszonkét felvételi kére-( lem érkezett be, ugyanannyi^ mint az elmúlt hónapban. —( Most különösen a csertői párt-i szervezet tett ki magáért,! amelyben nagy része van Tóth , elvtársnak, az instruktornak is,. A hoboii termelőszövetkezet-, ben Kelemen József elvtársat,, a tsz elnökét rendkívüli tagnak, vették fel. Az instruktor elvtársak az elkövetkező hónapokban úgy fognak dolgozni, hogy1, az alapszervezetek az eddiginél? is több tagjelölttel gyarapítsák*, a párt sorait. A hetvehelyi instruktort körzetben évek óta nem vettek fel tagjelöltet. Deli Aladár elvtársat a télen helyezték oda. Az 6 , segítségével hat új tagjelöltei vett fel a szentkatalinl. ligetpusztai és hetvehelyi termelő-.) szövetkezeti pártszervezet. Készülnek a meggy begyűjtésére A szigetvári járásban június? 27-én kezdik meg az apró? meggy begyűjtését a földmű-? vesszövetkezetek. A szigetvá-J riak gyűjtik be a sellyei járás? meggytermését is, melyet az? iparnak adna’- At exportcélok-? ra. Tudvalévő’"» az apró? meggyből készü' az egyik leg-* kiválóbb bőrfesték. A földművesszövetkezet három gép-J kocsit készített elő, hogy ezt a? fontos ipari nyersanyagot? gyorsan és veszteség nélkül J begyűjthessék. f 1 Furcsa vendég Budapestről A bizottság tárgyal, nem ér most rá egyes emberek panaszaival foglalkozni; beugróm hát én, hirtelen tanácsadónak. Jönnek is az emberek. Ideges, nyugtalan nénikék; vajon építhetnek-e. Ünnepi fekete kalapban egy gazda: írjak meg neki egy fellebbezést. Válaszolok, írok, magyarázok — tudásom s tapasztalásom szerint. Lassan elfogy a sor. Az utolsó egy alacsony, vékony fiatalember. Odatántorog az asztalhoz és sürgetően rámszól; — Állítsa már ki a vasúti jegyemet.! Hová? Kinek? Miért? — Tetü hely ez a Mohács, percet sem maradok tovább . -. -. Az igaz, hogy akad itt nehézség, baj, probléma elég, de azért az emberek megértik, hogy most rendkívüli napokat élünk, ezer és ezer embernek kell őszre fedelet húzni a hajléka fölé, ezer és ezer hajléktalan árvízkárosultnak; előfordulhat hát néha az, hogy késik az ebéd, vagy kevés takaró jut a kőműveseknek... — Nem lehet itt dolgozni — hajtogatja tovább. Megbántam, hogy lejöttem Pestről... Azt hiszi, hogy a főváros emlegetése valami bűvös szézám és jelentőségteljesen néz rím: — Pestről, éríl?.;. — És mikor? Emberem egy pillanatra zavarba jön, aztán kivágja kereken: — Huszonöt percei És huszonöt perc alatt részegre itta magát, mert találkozott egy katonacimborájával. Huszonöt perc alatt megbánta, hogy lejött Mohácsra, s már igyekeznék vissza Pestre, ahol ugyan most nincs munkája. de lesz, csak bízzam rá. Micsoda ember lehet ez? Azt mondja, tiszt volt. később már mérnöknek titulálja magát, s egyszer véletlenül tanársegédnek. Szól arról is, hogy valami KTSZ-ben dolgozott, de azt feloszlatták. Melyiket higy- je el az ember? Egyszer-két- szer már hallottunk ezekről az emberekről. Komló, Sztálinvá- tos első napjait úgy megrohanták. mint a legyek. Volt is baj velük annyi. - hogr/ évekre elrontották a két város hírét, becsületét. Hát Moháctszigeten nem csinálunk m égegyszer ilyent. Menjenek haza ezek az emberek. — De nincsen pénzem .;: Igaz, van itt zaci? — Menjen ki az állomásra, ott lehet rakodni. Megrántja a vállát, felírja a címet és elmey ^'^g.lán tiz perc sem telik el, visszajött. — Nem vettek fel. Azt mondják, gyenge fizikumú vagyok. Le sem süti a szemét, úgy hazudik. Pedig még a gverek is tudja Mohácson, hogy a városi tanácstól nem lehet tíz perc alatt megjárni az állomást. És mint egy nyekeroő öreg verkli kezdi a régi nótát: — Vasúti jegy kell, hadd menjek vissza. Nem kapott vasúti jegyet, másnap se. harmadnap se: hogy hevá tűnt? Nem tudom. T lián valamelyik rendőrségi főgázban niheni delirium tremenses fáradalmait s azon töri a felét, hogy soha. soha nem jön többet Mohácsra. Ne is jöjjön se ö se hasonszőrű cimborái, ilyenekre nincs is s-ükség! ÓNODY GYÖRGY . Barangolás az ismeretlen Baranyában £ A turonyi csata \ , 1849 június 10-én zajlott le I Turony község nevezetes csa- I tája, melynek emlékét ma I már csak néhány jórészt is- I meretlen okmány és a száj- I hagyomány őrzi. öreg turonyi l lakosok nagyapáik elbeszélé- I seiből jól emlékeznek még az * eseményre, mely a község tör- I ténetében és lakóinak életé* ben egyaránt fordulópontot i jelentett. 1 1849 június 9-én délután 1 Garé helységen keresztül hú- 1 zódott egy több ezerből álló 1 puskás, szuronyos, fejszés se- 1 reg, mely legnagyobb részt * drávamelléki parasztokból ál- 1 lőtt. A sereg vezére Marótsai ' Preoráns tábornoki megbízott volt. A falvakon történő ót► vonulásukkor egyben toboroz* tak is. Ha a bíró esetleg el> lenszegült és nem akart bele- 1 egyezni, hogy a falu férfi la* kossága csatlakozzék a had- | hoz, — a bírónak golyót, a fa- I lunak pedig „tüzet ígértek.'4 i Június 10-én a tábornoki i megbízott a következő paran- i csőt küldötte futárral a turo- i nyi bírónak: „Meghagyatik a i Turonyi bírónak, hogy a ha- i rangot tüstént félreveresse, ha 1 nem tellyesítendi ezen pa- 1 roncsot, gojót fog kapni“. A 1 megijedt bíró saját tizennyolc ' éves legény fiát küldte a pz* rancs végrehajtására, aki a 1 toronyból széttekintve a gra- 1 nicsárok hosszan elnyúló ha- ' dát látta közeledni Siklós fe- 1 tői, mire félreverte a haran- ' get. A magyar sereg zöme a 1 szalántai erdőben helyezke* dett el és csak egy kb. 8—10 1 főből álló előőrsöt küldött k' | Turonyba biztosításul. Az eli ínség közeledésekor nem vonult vissza, hanem az erősítésben bízva felvette a harcai a hatalmas túlerővel. Se- oltség azonban nem érkezett. ( A vezérkar volt az első, aki t futásnak eredt. A vezér nél- , kü\ maradt sereg ezt lázra t szintén menekült. A granicsá- , rok 4—500 lépésről lövoidöz- , tek a menekülőkre, sokat ! megsebesítve, néhányat pedig , megölve közülük. Ezután a , felbőszült granicsárhad víszszatért a védtelenül marad tf faluba. Elsőnek a bíró fíát\ fogták el. aki a haranoozás-p hói jött. Ez a sors érte a ven p déglőben várakozó Gájer ir-i vű szolgabírót is. Ezután 'ék p télén részeg dühükben agyon-p lőttek két 71 éves parasztot p és három Turonyban 'artóz-p kodó hídvégi lakost. A ké-p megkötött foglyot maaukp előtt hajtva a szalántai erde p felé vették útjukat. Az c/dőá szélén kivégezték őket is. f Visszatérve a faluba, a br. p rospincék fosztogatásához lát f tak. majd a bor okozta vad f kedvükben a falu több ncnt i ján gyújtogatni kezdtek. 4 a f kosság egy része a szőlőhegy-f be menekült, másrésze pedi”t a még lábon álló búza között 9 óvatosan menekülve Pécs íe 9 lé vette útját. A közeibe'-9 ..taradt lakosság egész éjié 9 sírva és remegve figyelte a 9 égig csapó lángokat, a kormos f fekete füstöt, mely egész Pé-z csii7 ellátszott. A név nemp térhetett vissza otthonába, ré-p gi falujába, melynek ménp pernyéit is széthordta a szél p Hosszú időre volt szükség p míg a lakosság visszatelepült p felépítette otthonát és régip földjein folytatta munkáját, f A csata leírását a turonyi f öreg anyakönyv 1851-es be-f írásai között találtam meg i Az anyakönyv megpörkölő-i dött lapjai az égés nyomaiti viselik magukon, melyek va.é lószínűleg a falu granicsárokt* által történt felgyújtása ol-d kalmával keletkeztek. ígért* érdekes az is, hogy a Pécsre<• menekült turonylak izgatott-9 ságuk és felindultságuk dacá f ra meglehetős egyöntetűség-p gél adták elő az eseménye-) két. Így ezt is hiteles forrás-9 nak kell tekintenünk. A turo-\ nyi csata mint az 1848-as sza-p badságharc egyik események-(• ben viszonylag elég gazdar^ eseménye nem merülhet a te.], ledés homályába. i LAKIJÁNO'J tanár \ EZ A FELKIÁLTÁS veszély idején szokott végigsöpörni az emberek között. És most veszély van, nagy veszély: Baranya egyik legszebb gyöngyszeme — a villányi borvidék a peronoszpőra martaléka lett. Siklóson, Nagyharsányban, de Villányban is akadnak olyan szólók, ahol a kár már most eléri a hatvan-hetven százalékot is. Ezért szeretnék akkorát kiáltani, hogy minden ember meghallja és, hogy ez a kiáltás minden szőlősgazdát tettre buzdítson, olyan tettre, amelv képes megakadályozni a pero- noszpóra további pusztítását! — Nálunk már vannak olyan gHatiák is: Bende Lajos, Rol- vári János, Krepsz János, akik már négyszer, sót ötször is permeteztek, — meséli a siklósi községi tanács mezőgazdasági előadója, Jakobi István. — Ezeknél nem olyan nagy a kár, mint azoknál, akik figyelmen kívül hagyják a hangos- híradón és a hegyi boltban írásban jelzett peronoszpőra veszélyt. A jelzőkészülék Dem csal. A napokban éppen Erdő- si János mondta el nekem, milyen jé, hog£ jelzik a veszélyt: ő szerdán permetezett és a rákövetkező napon valótlan bekövetkezett az. amit a Riadó...!!! jelzőkészülék kimutatott. Neki már nem jelentett ez veszélyt, hiszen nála már megtörtént a megelőző védekezés. így van ezl Sokan, nagyon sokan az idén is a saját káru- kor tanulták meg, hogy a tudomány nem gátolja, hanem segíti a munkájukat, hogy sz évtizedes tapasztalat sokat jelent, de nem minden. Nagyharsányban és Villányban is hasonló a helyzet. Itt is sok olyan gazda van, aki még csak egyszer, vagy egyszer sem permetezett. Kinevették a Villányi Szőlészetet, amikor az majdnem minden nap permetezett. Azt mondták: „Fölösleges az a sok locsolás, árt a szőlőnek." Most meglátszik, hogy ml árt és mi nem. A szőlészetnél mindössze öt-hat százalékos a kár — és, ha minden jól megy, ennyi is marad — náluk pedig nem ritka a hetven százalékos sem. Most már ők is látják a különbséget és csüggedten nézik pusztulásnak induló 6zőleiket, mondván: „Ezen már semmi sem segít“. DE SEGÍT, még meg lehet menteni azokat a tőkéket, területeket, ahol nem ütötte fel a fejét a peronoszpőra. Persze, ez állandó szívós és kitartó munkát igényel. — Mi minden munkát félretettünk, csak védekezünk! — magyarázza a villányi Állami Szőlészet két szakembere: Heiner László főagronómus és Szabó András a szőlőhegyi üzemegység vezetője, — Véleményünk szerint most a hirtelen felmelegedés következtében sokkal nagyobb peronoszpóra- veszélyre számíthatunk, mint. eddig. De ez a veszély, a pe- ronoszpóra pusztítása megakadályozható, ha megértik a szőlősgazdák is, hogy most a legfőbb teendő a védekezés. Állandóan benne kell lenni a szőlőben, hs csöpög az eső réz- mészporral, ha szárazabb az idő, bordóilével kell védeni azt, ami még menthető. A villányi szőlészetben ezt teszik: munkába állították a negyvenkét új Pomanox porozógépüket. a lóvontatású Kuli porozógépüket is és még vaI sámap is teljes műszakot tar- , tottak, csak azért, hogy meg- , védjék a világhírű borvidék tüzes borát. Kétségtelen, hogy a veszély . elhárítása nagy erőfeszítést igényel mindenkitől, de meg keli tenni mindent, hogy ne ismét- , lődhessék meg az 1953-as eset. amikor a villányi borvidéken már júniusban megtörtént a szüret, csakhogy ezt nem a , gazdák, hanem a peronoszpőra végezte el. Ebben a harcban , nagy szerep jut a községi földművesszövetkezetekre is: bizto- sítaniok kell a védekezés legfőbb anyagait: a rézmészport. a meszet, a rézgálicot, esetlec a Spitkuprált — amit a sikló- , si szőlősgazdák is sikeresen alkalmaznak. NEM TÚLZÁS az, amit a szőlősgazdaságban mondtak: „A legfőbb munka most a védekezés". Enélkül nincs termés, enélkül nincs jövedelem és . enélkül több mint ezer holdon *— az 1953-os évhez hasonlóan — nem a gazdák, hanem a peronos zpóra szüretel. A kérdés most már az: melyiket akar- ; juk? Feltétlenül a védekezést. ( mert ez nemcsak a gazdák, ha- < nem az ország érdeke is. 1 Szalai János
