Dunántúli Napló, 1956. június (13. évfolyam, 129-153. szám)
1956-06-21 / 145. szám
2 N Ä P E « 1956 JÚNIUS *1 1 Aláírták a szovjet—jugoszláv közös kormánynyilatkozatot Nyilatkozat a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének és a Szovjetunió Kommunista Pártjának viszonyáról küldöttségek megállapodtak aln ban. hogy ennek az együttműködésnek az útjai a következők lesznek: személyes érintkezések, a vélemények írásbeli és szóbeli kifejtése és kicserélése, küldöttségek, anyagok, irodalom cseréje, a szükséghez képest pártfunkcionáriusok találkozása a mindkét fél érdeklődésére számat tartó időszerű kérdések megvitatása végett és általában az építő, elvtársi vita minden formája. n Az SZKP és a JKSZ • • képviselői az ilyen kölcsönös együttműködést a más kommunista, munkáspártokkal, valamint a világ szocialista és egyéb haladó mozgalmaival fenntartandó kapcsolataik alkotó részének tekintik. O Az SZKP és a JKSZ vé- '-*• leménye szerint a tartós békéért és a népek biztonságáért a társadalmi haladásért vívott harc érdekében az ösz- szes haladó és békeszerető erők széleskörű együttműködésére van szükség. Ez eg Ve erőteljesebben nyilvánul meg a legkülönbözőbb formákban és világméretben. Ez az együttműködés a mostani társadalmi fejlődés egyik elengedhetetlen szükségessége. Az ilyen kapcsolatoknak egyenjo- giiaknak, nyíltaknak, demokratikusaknak és a világközvélc- mény számára hozzáférhetőknek kell lenniök. E kapcsolatoknak az általános érdeklődést keltő különböző problémák kölcsönös megismerését és a reá juk vonatkozó tanácskozást kell szolgálniok, elő kell scgiteniök a kölcsönös megértést a különböző felek álláspontjainak és nézeteinek türelmes megmagyarázása alapján. Ebbe bclc- crtődik, hogy ezen együttműködés minden egyes különálló résztvevője szabadon cselekszik fejlődése feltételeinek megfelelően és azoknak a közös haladó céloknak értelmében, amelyekre törekszenek. A JKSZ és az SZKP képviselőinek meggyőződésük, hogy a JSZNK és a Szovjetunió munkásmozgalmainak az említett elvek és formák alapján folytatandó együttműködése népeik érdekeit és az országaikban folyó szocialista építés érdekeit fogja szolgálni. Meggyőződésük, hogy ezzel elősegítik a világ szocialista és más haladó mozgalmainak általános közeledését, ez pedig egyaránt szolgálja majd az egész világ békéjének érdekeit, az emberiség általános haladásának érdekeit, Moszkva, 1956. június 20. A JKSZ Központi Bizottsága nevében JOSZIP BROZ TITO főtitkár, Az SZKP Központi Bizottsága nevében N. HRUSCSOV első titkár. sának és a tartós békének a biztosítását — kétségkívül elő fogja mozdítani a további együttműködés fejlődését a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között, elő fogja mozdítani a szilárd barátság elmélyülését Jugoszlávia és a Szovjetunió népei között. Q A két fél, azt az állás- pontot vallva, hogy a szocialista fejlődés útjai különböző országokban és körülmények között különbözőek, hogy a szocializmus fejlődési formáinak gazdagsága elősegíti erősödését és kiindulva abból a tényből, hogy mind egyik, mind a másik féltől idegen minden olyan tendencia, hogy rákényszerítse másokra saját véleményét, a szocialista fejlődés útjainak és formáinak meghatározásában, — megegyezett abban, hogy az említett együttműködésnek a teljes önkéntességen és egyenjogúságon, a baráti bírálaton, pártjaink vitás kérdésekben folytatott elvtársi jellegű eszmecseréjén kell alapulnia. 4 A JKSZ és az SZKP kö- • zötti és az említett alapokon nyugvó együttműködés elsősorban a két ország szocialista építése formál és módszerei sokoldalú, kölcsönös megismertetésének útján, a szabad és elvtársi tapasztalat — és véleménycsere útján fog fejlődni. E tapasztalat — és véleménycsere kiterjed azokra a kérdésekre, amelyek közös érdeklődésre tartanak számot a szocialista gyakorlat fejlesztése és a szocialista gondolat előbbre' vitele szempontjából, valamint azokra a kérdésekre is, amelyek a békét, a népek közötti közeledést és érintkezést és ál tálában az emberiség haladását érintik. C A világ Jelenlegi anyagi és szellemi átalakulása, amely kifejezésre jut a szocializmus erőinek roppant növekedésében, a nemzeti felszabadító mozgalom fellendülésében, továbbá abban, hogy megnő a munkásosztály szerepe a jelenlegi nemzetközi fejlődés konkrét kérdéseinek megoldásában, több nagy feladatot állít a nemzetközi munkásmozgalom elé. Ez a tény felhívja a figyelmet a jelenlegi világban tapasztalható jelenségek, alapvető anyagi és társadalmi tényezők és fejlődési Irányzatok tudományos elemzésének szükségességére is. Ezeknél az okoknál fogva megegyeztek abban, hogy a marxizmus—leninizmus elvéit szem előtt tartva, minden eszközzel ösztönözni fogják — mind kölcsönös viszonyukban, mind pedig a nemzetközi munkásmozgalomban általában — a kölcsönös együttműködést és a vélemények kicserélését a szocialista tudományos gondolat területén. 6 A JKSZ és az SZKP • együttműködésének konkrét formái tekintetében a Jttszip Broz Tito elutazóit Moszkvából Moszkva (TASZSZ) íJoszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke, az elnök felesége és kísérete június 20-án, moszkvai idő szerint 15 órakor Moszkvából Kievbe indult, (Folytatás az 1. oldalról) közi helyzet elmúlt évi fejlődéséről, valamint a két ország viszonya és mindenre kiterjedő együttműködése továbbfejlesztésének kérdéseiről. Az eszmecsere során kitűnt a két kormány szempontjainak messzemenő azonossága a nemzetközi helyzet alakulásának és a nemzetközi problémáknak az értékelésében, valamint az a közös kívánság, hogy a jövőben tovább mélyítsék a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság közötti kölcsönös megértést és barátságot. A Szovjetunió kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság kormánya megelégedéssel állapította meg, hogy a legutóbbi évben tovább enyhült a nemzetközi feszültség. Mindkét kormány ennek az enyhülésnek a jeleként üdvözli a nemzetközi kapcsolatok kibővülését és a rendezetlen nemzetközi kérdések tárgyalásokkal való megoldására irányuló egyre erősödő tendenciát. Egyhangúlag megállapították. hogy ebből a szempontból fontos szerepe volt az 1955 júliusában Genf- ben tartott négyhatalmi kormányfői értekezletnek. Bár a legutóbbi év eseményeinek alakulása azt mutatta, hogy nem lehet a hidegháború idején felgyűlt problémák gyors megoldását várni, a két kormány értékelése szerint döntő jelentőségű az a tény, hogy fokozódtak a népek közötti bizalom erősödését elősegítő nemzetközi együttműködés bővítésére irányuló erőfeszítések. Ebben az új légkörben megszilárdult az ENSZ ereje és az a képessége, hogy minden ország szervezett és egyenjogú részvételével megvizsgálja és sikeresen megoldja a feladatokat. Ezzel a légkörrel szoros kapcsolatban van az a siker, amelyet az ENSZ által 1955 augusztusában Géniben összehívott s az atomenergia békés célú felhasználásával foglalkozó értekezlet elért, valamint a nemzetközi atomenergia ügynökség megalakítását szolgáló munkák sikeres megkezdése. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének növekvő szerepe és képessége kifejeződött azokban a sikerekben is, amelyeket egyetemes szervezetté alakulásának útján ért el az új tagok felvételével. A két kormány helyesli, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete új tagokkal gyarapodott az európai országoknak, valamint azoknak az ázsiai és afrikai országoknak a soraiból, amelyeknek a nemzetközi életben való fokozottabb részvételét már a bandungi értekezlet kifejezte. Ez elősegíti, hogy ezeknek a kontinenseknek a népei még fokozottabban egyenjogú szerepet töltsenek be a világon. A két kormány azonban sajnálattal állapította meg, hogy mindeddig nem Ismerték el a Kínai Népköztársaságnak azt a jogát, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében képviselete legyen és állhatatosan törekedni fog arra, hogy elismerjék ennek a nagy országnak ezt a jogát, A két kormánynak továbbra is meggyőződése, hogy Tajvan és más szigetek kérdését Kínának e területekre fennálló törvényes jogaival összhangban kell megoldani. Mindkét ország kormányának véleménye szerint a „hidegháború“ során annyira ellentétes álláspontok alakultak ki s oly sok bizalmatlanság gyülemlett fel, hogy nem volna logikus és célszerű azt várni, hogy a vitás nemzetközi kérdések megoldásának valamennyi akadálya könnyen elhárítható, s minden problémában gyors megoldás érhető «I, A két kormánynak ennek ilapján az a meggyőződése, bogy a már most megoldható kérdésekben kell megegyezésre törekedni. Egyetértenek abban, hogy nem hozhat hasznos eredményekét, ha a vitás kérdések megoldásánál bizonyos kérdéseket vagy meghatározott megoldási sorrendet, avagy ütemet elsőbbségben akarnak részesíteni. Ennek fényében vizsgálták meg a leszerelés és a kollektív biztonság kérdését, valamint más, a világot s ezen belül Európát megosztó problémákat. Tekintettel a leszerelés problémájának jelentőségére az emberiség jövőjére nézve, a két kormány egyetért abban, hogy megértek e kérdés haladéktalan megoldásának feltételei. A két kormány egyúttal kiemelte, mekkora jelentősége volna akár egy részleges leszerelési megegyezésnek is s egyöntetűen azt a reményét fejezi ki, hogy az ilyen megegyezés létrejöttét meggyorsíthatja és megkönnyíti heti a fegyveres erők létszámának egyoldalú csökkentése. A Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság kormánya ilyen értelemben üdvözölte nemrég a Szovjetunió kormányának a fegyverzetek és a fegyveres erők csökkentéséről hozott határozatát, nagy hozzájárulásnak tekintve azt az általános leszerelés megkönnyítéséhez. A két kormány szerint az atomenergia békés felhasználása korszakalkotó jelentőségű az emberiség további gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából és egyetért abban, hogy ösztönözni és támogatni kell e téren a népek közti egyenjogú és demokratikus együttműködés minden formáját. Ennélfogva abban is egyetért a két kormány, hogy közös célnak kell lennie az atomfegyver eltiltásának, általában annak érdekében, hogy az atomerő kizárólag az emberiség békés céljait szolgálja, A két kormány úgy véli, hogy a mai nemzetközi helyzet határozottabb lépéseket enged meg azoknak % negatív elemeknek a további kiküszöbölése érdekében, amelyek a „hidegháború“ időszakában gátolták az európai népek együttműködését. Véleményük szerint egy, az európai kollektív biztonságról, a gazdasági együttműködésről és a kulturális kapcsolatok erősítéséről szóló átfogóbb egyezmény előmozdítaná Európa katonai tömbökre való szakadásának megszüntetését és megköny- nyítené azoknak az alapvető vitás kérdéseknek a megoldását, amelyek útját állják az európai népek közti mindenoldalú együttműködés fejlesztésének. Ami a német kérdést illeti, a két kormány úgy véli, hogy jelenleg, amikor a háború utáni Németország területén két szuverén állam alakult ki, Németország egyesítése szükségessé teszi a tárgyalásokat a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között. Úgy véli továbbá, hogy más államoknak^ elsősorban a nagyhatalmaknak ugyanezt az irányt kell követniök mind a német nép érdekében, mindpedig az egyetemes érdekekből kifolyólag. Az általános nemzetközi feszültség már megvalósult enyhülése által kitárt perspektívák közepette a két kormány figyelmet fordít arra a veszélyre, amely az államok közötti helyi konfliktusok és viszályok következtében támadhat. Kifejezték azt a szilárd szándékukat, hogy mind az Egyesült Nemzetek Szervezetének útján, mind pedig az államokhoz fűződő közvetlen kapcsolataikban elősegítik ennek a veszélynek a kiküszöbölését. Továbbra Is abból fognak kiindulni, hogy elismerik minden népnek az önálló nemzeti fejlődésre való törvényes jogait és érdekeit, A két kormány azt a szilárd meggyőződését fejezi ki, hogy a nemzetközi helyzet megja- vulásának egyik lényeges fel-' tétele az államok közötti fokozódó gazdasági érintkezés, — minden nép egyre Intenzívebb részvétele az anyagi és szellemi javak cseréjében és a néptömegek mind szélesebb- körű bevonása a nemzetközi együttműködésbe, valamint a közeledés az általános jólét a világbéke és az egész világ haladása érdekében. A két kormány egyetértett abban, hogy e cél elérése végett a legnagyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy a lehető legjobban fejlődjék a nemzetközi kereskedelem és gazdasági együttműködés és hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatokból eltűnjék a megkülönböztetés minden formája, köztük az embargo, valamint az egyes nemzetek szabad gazdasági fejlődésének akadályozása. A két kormány úgy véli, hogy a kulturális és tudományos kapcsolatok és együttműködés fokozása ugyanezeket a célokat szolgáló, jelentős tényező. Ebben az értelemben továbbra is támogatni fogják a függő területek önállósulásának folyamatát, amiben az Egyesült Nemzetek Szervezetének elsőrendű szerepet kell betöltenie. A két kormány egyetért abban, hogy a fejlett és a fejletlen országok közti mély szakadék korunk egyik legnagyobb problémája, amelynek a megoldásához az szükséges, hogy a fejlett országok megfelelő intézkedésekkel segítséget nyújtsanak a gyengén fejlett országoknak. Elsősorban széles körű kollektív nemzetközi akcióra van szükség. A két kormány ennek szellemében a továbbiakban is arra fog törekedni, hogy az ENSZ keretében mind átfogóbb és hatásosabb intézkedések történjenek az elmaradt területek gazdasági és műszaki megsegítésére. A két kormány szerint minden katonai és politikai feltétel nélkül kell segítséget nyújtani a gazdaságilag elmaradt országok gazdasági fellendítéséhez és együttműködni velük e téren. Mindkét ország kormánya újra megerősítette, hogy híve a békés és aktív egymás mellett élés politikájának. Ez a politika a szuverénitás, a függetlenség, a területi integritás, a meg nem támadás, az egyenjogúság, a kölcsönös megbecsülés és a belügyekbe való be nem avatkozás elveire támaszkodik; ezt az utóbbi években kialakult nemzetközi fejlődési szükségletek hívták életre és ez hatékony eszköz az országok különböző társadalmi, gazdasági és politikai rendszerétől független minden oldalú együttműködés tovább- erősítéséhez és megszilárdításához. A tárgyalásokon különleges figyelmet szenteltek a két ország viszonyának. Megelégedéssel állapították meg, hogy a szovjet és a jugoszláv kormány 1955 június 2-i deklarációjában kifejezésre jutott elvek, amelyeken kapcsolataik nyugszanak, megvetették a sokoldalú, baráti együttműködés alapját és gyümölcsözően szolgálták a béke és a nemzetközi együttműködés érdekeit. A két fél erőfeszítései révén nagy eredményeket értek el a nyilatkozatban előírt szerződéses helyzetnek rendezésében. A két kormány megelégedéssel mutat rá a kölcsönös igények kérdésének sikeres rendezésére, ami megkönnyítette a korábban megszakadt gazdasági kapcsolatok helyre- állítását és a kölcsönösen hasznos alapon kifejtett gazdasági együttműködés fejlődését. Ebben az értelemben helyes árucserét állapítottak meg, hosszúlejáratú hitel- és beruházási egyezményeket, műszaki tudományos együttműködésről, az atomenergia békés célú felhasználásáról, stb, szóló egyezményt kötöttek. Olyan kulturális egyezményt írtak alá, amely széles alapot teremtett a termékeny kulturális együttműködés és csere számára, Megegyezést értek el a tájékoztató szolgálatra vonatkozóan. A szovjet-jugoszláv politikai és más kapcsolatok teljes rendezése és az elért eredmények megmutatták, hogy a béke és a szocializmus érdekeit szem előtt tartó két ország együttműködése, amely a függetlenségről, az egyenjogúságról és a belügyekbe való be nem avatkozásról szóló belgrádi nyilatkozat elveinek kölcsönös tiszteletbentartásán alapul, amely elveket a világ mind Moszkva (TASZSZ). A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányküldöttségének 1956. június 1-étől 23-ig a Szovjetunióban tett hivatalos látogatása idején Joszip Broz Tito, a JKSZ főtitkára, Edva-d Kardelj, a JKSZ Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának titkára, valamint Ja- kov Blazsevics, Veljko Micsu- novics, Kocsa Popovics és Mi- jalko Todorovics, a JKSZ Központi Bizottságának tagjai, mint a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének és Jugoszlávia Dolgozó Népe Szocialista Szövetségének képviselői, illetve N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, N .A. Bulganyin, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, K J. Vorosilov, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének tagjai, D. T. Sepilov, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének póttagja, mint az SZKP képviselői az elvtársias őszinteség és nyíltság szellemében eszmecserét folytattak a JKSZ és az SZKP viszonyáról és együttműködéséről. E megbeszéléseken a következőkben állapodtak meg: 1 Az 1955 június 2-i bel-*-• grádi nyilatkozat egészséges alapra helyezte a két szocialista ország viszonyát és a benne kinyilatkoztatott elvek mind szélesebbkörű alkalmazásra lelnek a két szocialista ország kölcsönös együttműködésében. 2 A két országnak a bel- grádi nyilatkozat aláírását követő időszakban kifejtett együttműködése és viszonyának általános fejlődése, valamim népeik politikai és egyéb társadalmi szervezeteinek érintkezése kedvező politikai feltételeket teremtett meg az SZKP és a JKSZ együttműködésére is. A fent kifejtett tételekből kiindulva és figyclembevéve azokat a konkrét feltételeket, amelyek között a jelenlegi szocialista mozgalmak fejlődnek, szem előtt tartva a marxizmus—leninizmus internacionalista elveit, a JKSZ és az SZKP küldöttségei megállapodtak abban, hogy a két párt közötti érintkezés folytatása hasznos és szükséges a szocialista országaink további erősítését és felvirágzását szolgáló együttműködés végett, a nemzetközi munkásmozgalomban a szocializmus jelenlegi fejlődésével összefüggő számos kérdésben kifejtendő együttműködés végett, továbbá a világ népei békés egymás mellett élésének és együttműködésének fejlesztése végett, tekintet nélkül a társadalmi és politikai rendszerükben mutatkozó különbségekre, a népek békéje, szabadsága és függetlensége érdekében. A pártok képviselői abból indulnak ki, hogy a kapcsolatok és az együttműködés továbbfejlesztése az SZKP és a JKSZ, mint olyan országok vezető pártjai között, amelyekben a munkásosztály van hatalmon, —« e pártok közös célt tűztek maguk elé: a teljes szocialista társadalom felépítését országukban, az emberiség haladd több kormánya és országa egyre szélesebb körben alkalmaz a gyakorlatban — a legszélesebb lehetőségeket biztosítja baráti kapcsolataik sokoldalú és termékeny fejlődése számára, Az eszmecsere a két kormány számára Igen hasznos alkalom volt arra, hogy megvizsgálják a kölcsönös együttműködés további lehetőségeit. A két kormány azt az óhaját és szándékát fejezi ki, hogy továbbra is fenntartják képviselőik személyes kapcsolatait és rendszeres eszmecseréjét a mindkét felet érdeklő politikai és egyéb kérdésekben, A két kormány megállapította, hogy lehetőség van a gazdasági kapcsolatok és az áruforgalom további kiszélesítésére, s e kérdésben megegyezésre jutott, kiemelve a hosszúlejáratú gazdasági egyezmények hasznosságát. A két kormány elhatározta, hogy kiszélesfti a tudományos együttműködést és a tudós-, szakember-, diák-cserét, a tudományos művek cseréjét. A megkötött kulturális egyezmény alapján ki fogják dolgozni a kulturális együttműködés megfelelő munkaterveit, A két kormány nagy jelentőségűnek tartja a kettős állampolgárságról nemrég aláírt egyezményt, amely jelentősen hozzájárul kapcsolataik rendezéséhez. A két kormány mindent megtesz, hogy megkönnyítse az egyezmény végrehajtását. Figyclembevéve, hogy a politikai, a társadalmi és a szakmai szakszervezeti szervezetek eddigi kapcsolatai, amelyeknek célja a szocialista tapasztalatok és a vélemények kicserélése volt, sikeresen fejlődtek és hasznos eredményekre vezettek, a két kormány egyetért abban, hogy a jövő- ben gyakorlati alapon megkönnyíti és meggyorsítja a két ország érdekében létesülő ilyenfajta kapcsolatokat. A Szovjetunió kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság kormánya úgy véli, hogy a tárgyalásokon megvitatott valamennyi kérdésről folytatott tevékeny eszmecsere azt bizonyítja, hogy a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság Joszip Broz Tito köztársasági elnök vezetése alatt álló kormányküldöttségének a Szovjetunióban tett látogatása újabb fontos szakasz a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság népei közötti együttműködésnek és barátságnak a két ország népeinek javát, a béke és a szocializmus megszilárdításának javát szolgáló fejlődésében. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya nevében N. A. BULGANYIN A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya nevében J. BROZ TITO 10*6. június 20.
