Dunántúli Napló, 1956. június (13. évfolyam, 129-153. szám)

1956-06-16 / 141. szám

MM JUNIUS 10

NAPLÓ

8

Néhány gondolat, néhány problémáról

(Hozzászólás)

Sok nyelven, egy szívvel. • •

Nemzetiségi napra készül a megye

Jobb később, mint soha! örömmel kell üdvözölnünk a Dunántúli Napló szerkesztőségének azt az elhatározását, hogy pártunk központi lapjának, a Szabad Nép példája nyomán szintén megkezdi az SZKP XX. kongresszusa után a tömegekben és vezetőkben egyaránt felmerülő elvi és gyakorlati kérdések feletti vitát, olyan formában, ahogy azt igen helyesen nyitotta meg Gödör elvtárs cikke. Szükséges ez a vita, mert az a tapasztalat, hogy a XX. kongresszus történelmű jelentőségű megállapításai alapján kialakult egészséges légkör, felszabadult gondolatok, gyakorlati hasznosítása lasabban megy, mint azt gondoltuk. Rá kell jönnünk, hogy nem elég a lelkesedés a kongresszus szelleme iránt. Nem szabad abba a tévhitbe esni, hogy ez a szellem önmagától utat tör minden emberhez, minden funkcionáriushoz, mert hiszen a kongresszus tanításainak igazsága világosabb a napnál.

Hogy ez mennyire hamis elképzelés, azt maga a gyakorlati élet bizonyítja, nap mint nap beleütközünk a szektáns nézetekbe, magatartásba, vagy pedig a kongresszusi tanítások helytelen értelmezése, tudatos félremagyarázása nyomán a jobboldali jelenségekbe, a pártot rágalmazó .magyarázatokba”.

Gödör elvtárs cikke igen helyesen a szektáns nézetek ellen irányítja a fő tüzet, amelyek jóval nagyobb kárt okoznak jelenleg is a párt és tömegek kapcsolatának megjavításában, mint amit a bírálatokban mutatkozó esetleges túlzások jelenthetnek egy vezető „tekintélyének”}

Szélsőségek a politikában

Szükségesnek tartom azonban megemlíteni: sok elvtárstól hallhattunk olyasmit, hogy a mi pártunknál látjuk a legszélsőségesebben megnyilvánulni a szocialista tábor politikájában bekövetkező egyes változásokat, (például a sajnálatos Jugoszláv-ügy- ben, a személyi kultuszban, az 1953. június utáni „Uj szakasz” politikájában, stb.), Többen mondják térfásan: nálunk a ló másik felére való átesés hajlama talán összefüggésben van azzal, hogy „lovasnemzet” vagyunk.

Amennyiben egyes elvtársak azért óvnak bennünket a ló másik felére való eséstől, hogy ne engedjük a bírálat szabadsága címén pártunkat, annak politikáját • ellenséges, zavartkeltő szándékkal rágalmazni, ferde beállításba helyezni, az osztályharc megszűntetését követelni, stb., — meg kell szívlelni az ilyen célzatú figyelmeztetéseket.

De ha valaki azért óv a ló túlsó oldalára való eséstől, hogy ezzel lassítsa a bürokratikus, a marxizmus-leninizmus tói idegen módszerek felváltását a pártélet lenini normáival (és jelenleg még ez az akadály a nagyobb) akkor az ilyen óvatoskodókkal szemben sokkal határozottabban kell felvenni a harcot.

Helyre kell hozni a hibákat

Az egyik terület amelyen legnehezebben tör magának utat a kongresszus szelleme, — az osztályharc. Én szintén csak bizonyítani tudnám egy- pár példával azt, hogy egyes elvtársak, akik aktív részesei voltak annak a helytelen gyakorlatnak, amelyet az „osz- tályharc állandó éleződésének” helytelen elmélete szült, ma nem tudnak, sőt egyesek még nem is akarnak az osztályharc. módszereinek új megvilágítása szellemében dolgozni. Ezen a téren nem elégedhetünk meg azzal, hogy leküzd j ük a szektánsságot, hanem fel kell venni a harcot igen sok passzív vezetővel szemben is. A XX. kongresz- szus útmutatása az osztályharc terén nemcsak arra kötelez bennünket, hogy hagyjunk fel a régi és igazságtalan túlzásokkal, hanem arra Is, hogy mi magunk keressük azokat a kirivó eseteket, ahol

a hibákat helyre kell állítani és ott igazságot tegyünk.

Tehát a kérdés, amire a figyelmet fel akarom hívni az, hogy nem elég elkerülni az osztályharc területén a további hibákat, hanem tevőlegesen hozzá kell látni az elkövetett hibák helyrehozáséhoz. Nem kell szégyelniök a helyi vezetőknek, hogy a hibák, a túlzások elkövetése idején ők a helytelen tételek alapján a a párt gyakorlatában alkalmazott módszerek szerint dolgoztak. Ha az SZKP és a mi pártunk is ország világ előtt elismerte az e téren elkövetett hibákat, akkor az egyes járási pártbizottsági tagoknak, vagy alapszervezeti titkároknak sem esik le az aranygyűrű az ujjúkról, ha beismerik, hogy ők sem voltak előbbrelátók, mint a párt felsőbb vezetősége. Ebben a munkában természetesen nem szabad a községi vezetőket önmagukra hagyni, hanem a felsőbb szervek támogassák őket. Nem tudok egyetérteni azzal a beállítással, ahogyan a Dunántúli Napló pár héttel ezelőtt megjelent egyik cikkében a pécsi járás egyik községében (Bodán) az osztályharcban elkövetett hibákat szinte kizárólag az alapszervezeti párttitkár elvtársnő személyeskedésének, rossz indulatának tünteti fel, mintha kizárólag rajta múlott volna, hogy abban a községben kit helyeztek

Uj módszerek az ősz

Az SZKP-nak az elmúlt évben és az idén alkalmazott külpolitikája art bizonyítja, hogy a Szovjetunió a „hidegháború” felszámolására törekszik, arra, hogy a békés együttélés lenini politikáját valósítsa meg a kapitalista országokkal. Azt hiszem, hogy a marxisták között senki sem kételkedhet abban, hogy a békés együtélést elősegítő szovjet külpolitika nem jelent elvi engedményeket a két rendszer harcában, hanem a béke fenntartását és a szocializmus gyorsabb építését segíti elő a mi számunkra is.

Ha külpolitikai téren a kapitalista világ felé megváltoztathattuk az eddigi, a hidegháborúval járó módszereket, akkor még inkább megvan a lehetősége belpolitikánkban a gazdaságilag már lényegében megvert osztályidegenekkel szemben az olyan módszerek alkalmazására, amelyek nem elszigetelik és lehetetlenné teszik ezen rétegek bekapcsolását társadalmunk építésébe, hanem kellő éberséggel engedjük asszimilálódni, feloldódni az asszimilálódásra hajlamos és alkalmas deklasszált elemeket. Ez a folyamat a szocializmus teljes felépülésével, az osztálynélküli társadalom létrejöttével, a szocialista ideológia győzelmével úgyis bekövetkezik törvényszerűen, méghozzá nem egycsapásra, hanem folyamatosan. Nem volna helyes ezt a folyamatot erőszakkal lassítani.

kuláklistára. Az ilyen cikkek

nélkülözik a felsőbb szervek önbírálatát, és a felelősséget az osztályharc helytelen viteléért, az igazságtalanságokért, a felsőbb utasítások és iránymutatások alapján dolgozó helyi vezetőkre akarják hárítani. Ez a körülmény gátolja azt, hogy a helyi vezetők maguk fogjanak hozzá az igazságtalanságok helyrehozásához.

A fenti okok mellett munkánkat akadályozza az is, hogy sok vezető nem látja az igazságtalanságok helyrehozásának politikai jelentőségét. Egyesek úgy beszélnek, hogy „Mit törjük magunkat egy-két kulák miatt"! Nem arról van szó, hogy most egypár embert rehabilitálunk kulákságával kapcsolatban és így talán megnyerünk egyeseket a szocializmus ügyének. Itt a rehabilitáltak mellett olyan jelentős tömegekről is szó van, akik már régen helytelenítették túlzásainkat, amiket egyes, valójában nem osztályidegen parasztokkal szemben elkövettünk. Ezen dolgozók is megelégedéssel látják, ha a párt igazságot tesz, közelebb is hozza őket pártunkhoz;

Állítom, hogy aki nem értette meg a XX. kongresszus nyomán azt, hogy nem az osztályharc tartalmának, hanem eddigi helytelen formájának megváltoztatásáról van szó, az nem értett meg semmit a kongresszus szelleméből,

ály idegenekkel szemben

életben alkalmazott vezetési módszeréről; Az elvtársak azonnal kijelentették, hogy nekik a jugoszláv kommunista párt vezetési módszere egyáltalán nem tetszik. Nem azt akarom kétségbevonni, hogy ilyen vélemény megalkotására bárkinek is ne lenne joga, és azt sem akarom mondani, hogy mivel most tisztázódott a jugoszláv ügy, tehát essünk át megint a ló másik oldalára, dicsérjünk mindent, ami Jugoszláviában történik és azt nálunk is próbáljuk minden kritika nélkül, sematikusan alkalmazni.

De bennem az elvtámsak ilyen gyorsan megalkotott véleménye olyan érzést keltett, hogy itt bizonyos mértékig a meg- szokottság, a mi pártunk vezetési módszereinek feltétlen, kritikátlan elfogadása, a jugoszláv kommunista párt vezetési módszerednek mélyreható tanulmányozása nélküli elvetéséről van szó. Pedig véleményem szerint akadna egy-két kérdésben tanulni valónk a jugoszláv elvtársak vezetési módszereiből. Igaz, hogy ezzel kapcsolatban pártunk vezetői még nem foglaltak a nyilvánosság előtt állást, de úgy gondolom, hogy ez nem lehet ok arra, hogy akinek véleménye van ezzel kapcsolatban, azt meg ne írja.

Tímár Henrik

a pécsváradi járási párt- bizottság másodtitkára

Villány

A tanács egyik szobájában hárman beszélgetnek: Toldi József, a községi pártbizottság titkára, Teppert Józsefné országgyűlési képviselő és Takács Imre v. b.-titkár.

— Tizennégy község nemzetiségi lakosságát látjuk vendégül vasárnap, de küldtünk meghívókat Budapestre, Pécsre és a járási pártbizottságra is — mondja Teppertné.

Annyian már rég nem fordultak meg Villányban, mint majd vasárnap. A pántlikával átkötött, nemzetiszínű keretbe foglalt ízléses meghívók sok helyre eljutottak. Részletesen beszámol a napi műsorról, de még ez a díszes meghívó sem adhatja mindenki tudtára azt a nagy szeretetet, amivel a vendégsereget fogadják.

— A községbe érkezőket először a hangoshíradón üdvözöljük, nótákat is küldünk nekik. A rendezők nyomban az ünnepség színhelyére, a szabadtéri színpadhoz irányítják őket — beszél a tervről Takács elv- tára. — S mivel sok olyan vendégünk is lesz, akiknek a községben nincs hozzátartozójuk, róluk sem feledkeztünk meg. Ruhájukat, csomagjukat az iskola tantermeiben őrizzük meg.

Az ünnepi beszédet a magyarszéki német dolgozók kulturális szövetségének főtitkára. dr. Wild Frigyes mondja. Már a délelőtti órákban megkezdődik a kultúrműsor. A pó csai kultúrcsoport német nyelven dalokat ad elő. Ezután a magyarbólyiak közül mond az egyik kultúrcsoporttag délszláv nyelven verset. A villányi általános iskola tanulói német nyelven éneklik el a Szózatot. Ezután térzene kezdődik a szajki fúvószenekar és a beze- deki tamburazenekar előadásában. Ebéd után folytatódik a kultúrműsor. Magyar, német és délszláv szavalatok, énekek, táncok, jelenetek következnek a kultúrcsoportok fellépésével. Két órakor mozielőadás kezdődik: az „Ördögi kör” című német filmet vetítik.

— Étel, ital is lesz bőven, a körhinta meg a hajóhinta sem hiányzik, céllövöldét is felállítanak. Nem kétséges, hogy mindenki jól érzi majd magát hisz este sem ér véget a szórakozás, mert a községi művelődési otthonban bál kezdődik

Alsószentmártonban

kérdéssel fogadnak:

— Hát tényleg eljön Kasza- povics elvtárs vasárnap?

Megerősítjük azt, amit küMiért nincs elegendő sör Pécsett ?

— teszik fel a kérdést a dolgozók, akik munkából hazatérőben, igen sokszor hiába néznek be a vendéglőkbe, mert vagy még nincsen, vagy már nincsen sör. Egyesek a Pécsi Vendé Utóipari Vállalatot, mások a Pannónia Sárgyárat okolják.

Mielőtt válaszolnánk a kérdésre, el kell mondanunk, hogy Pécsett és környékén idén háromszor annyi sört hoznak forgalomba, mint például 1952 júniusában. A sörgyár termelése az idén is lényegesen nőtt. 1955 júniusában a sörgyár a négy megye részére 23,242 hektoliter sört termelt. Ez év júniusában körülbelül 29,200 hektolitert gyárt. Csak a Pécsi Vendéglátóipari Vállalatnak naponta több mint 100 hektoliter, azaz 33 ezer pohár sört szállít.

Mi a magyarázata mégis, hogy nincs elég sör a városban? — Az, hogy ma többen fogyasztanak sört, mint a múltban. A nagy melegben még az igazi borivók egy része is inkább sört iszik, mert az lényegesen olcsóbb.

Befolyásolja a sörellAtást az is, hogy a pécsi gyár jelenleg négy megyét (Baranyát, Somogyot, Tolnát, Zalát) lát el. Márpedig áprilisban el kellett volna készülnie a nagykanizsai sörgyárnak. Ez azt jelentette volna, hogy a pécsi sörgyárnak 4 helyett már csak három megyét kellene ellátnia.

Hibák vannak a sör elosztásánál is. Komlón például június első felében rengeteg üveg sör volt, ugyanakkor Pécsett nem lehetett üveg sört kapni. Vagy: a Nádor szálloda több hordó sört kap, mint amennyire szüksége van. ugyanakkor a Pécsi Vendéglátóipari Vállalat vendéglőiben sörhiány mutatkozik. — Hanyagsággal is találkozunk. Például a Kiskereskedelmi Vállalat újmeszesi 101-es számú üzletéből június 13-án (!) telefonáltak a pécsi sörgyárba, hogy a május 22-e után leszállított négy láda barna sör megromlott

Várhatő-e javulás « pécsi sörellátásban? Függetlenül attól, hogy a nagykanizsai sörgyár mikor kezdi meg működését, a pécsi sörgyár július 1-től kezvde 4 megye helyett már csak három megyét fog ellátni. Így negyedévenként 10—12 ezer hektoliterrel több sör jut majd Baranyának, Somogynak és Tolnának. A jövő hónapban a pécsi sörgyár kizárói tg Pécsett és környékén 4 915 hektoliter sört hoz majd forgalomba a júniusi 4 101 hektoliterrel szemben. Ezenkívül a városi tanács kereskedelmi osztálya a belkereskedelmi minisztériumtól ígéretet kapott arra, hogy Pécs részére 3 vagon Pilseni sört utalnak ki a közeljövőben.

PUSZTAI JÓZSEF

önálló gondolkodás

Szakemberek a II. ötéves tervről

' önben a község minden részén elhelyezett felirat is hirdet,! Kaszapovics András elvtóre, a Központi Vezetőség póttagja, irazággyűlési képviselő, a ká- olyi December 21 Tsz Kos- uth-díjas elnöke mondja az mnepi beszédet. A magyar, ■omán, délszláv, német nem* etiségiek egyaránt örömmel készülnek erre a napra.

Délszlávul Mágosics Ágota, magyarul Rada László, németül Wolf Mátyás mond vermei. Az alsószentmártont tánccsoport délszláv táncokkal szerepel. Az öttagú délszláv zenekar játszik, közben Meszáro* vies Pál szólóénekes is fellép. Az úttörők magyar és délszláv táncokat járnak. A román kultúrcsoport szorgalmasan készül, hogy jól szórakoztassa a vendégeket.

Versenden

a kora reggeli órákban a hangos híradó zenés ébresztővel köszönti az ünneplőket. Ver- sendre nem érkeznek meghívott vendégek, ők sem mennek vendégségbe, de azért mégis jól érzik magukat, mert gondoskodtak az egésznapos szórakozásról.

— A napokban érkezett meg egy t angóharmonlka, amit a Magyarországi Délszláv Dolgozók Demokratikus Szövetsége küldött ajándékba; Kovács András és Gyű rák Illés felváltva játszanak majd rajta. A zenét ők és a vonószenekar szolgáltatja. Az ünnepi beszéd után délszláv és német szavalatok hangzanak el. Délután kultúrműsor lesz a művelődési otthonban, amelyen a felnőtteken kívül az iskolások tánccsoportja is szerepek

Szederkény

A földművesszo vetkezet

ügyvezetőjét keressük fel, aki egyszemélybem nemcsak a művelődési otthon igazgatója, hanem a kultúrcsoport vezetője is.

—* Á mieink is készülnek a

nemzetiségi hétre. Tize négytagú német fúvószenekarunk rendszeresen próbál.

■— Itthon ünnepelnek, vagy..:

*— Átmegyünk Kátolyba, — vágja rá gyorsan. — De nemcsak nézni megyünk, meg szórakozni, hanem mi is szerep- lünk; A feleségem például német nyelven szaval; Színjátszóink a „Nagymamé,‘-ból adnak elő egy részletet. Hanem egy kis hiba is becsúszott. Úgy látszik, rólunk elfeledkeztek a járáson, mert nem küldtek plakátot. Most mi készítünk vagy inkább elmondjuk, a tervet, hogy mindenki tudomást szerezzen róla.

Több segítséget az építőiparnak!

Ugyancsak egyetértek Gódor elvtárs cikkének azon részével, amely az egész pártmunka el tire vitelének egyik fő előfeltételeként a marxizmus-lenirriz- mus alaposabb, elmélyültebb és főként önálló tanulmányozását és ennek nyomán a szabad vitákat jelöli meg. Csak ez szabadíthat meg minden párt- és állami funkcionáriust a dogmatizmus maradványai- tól, az idézetek fetisizálásától, mások véleményének szajkózásától.

Felhasználom az alkalmat e cikk keretében arra, hogy javaslatot tegyek egy ilyen önálló gondolkodás alapján indítandó vitához. Helyesnek tartanám, ha a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége egyik vezetőjének, Kardelj elvtárenak. a Pravda számára írt és a Szabad Népben is megjelent cikkével kapcsolatban többen is megírnák véleményüket. — E cikikel kapcsolatban a megyei pártbizottság egyik osztályvezetőjét és mugáittáraát kérdeztük meg, hogy mi a véleményük a jugoszláv kommunista pártnak a társadalmi

Vállalatunk dolgozód termelési értekezleten megvitatták a második ötéves terv irányelveit, s a ránk váró feladatokat. A javaslatok és észrevételek főként a gépesítést, a szakmunkás-utánpótlást, a tervezés és kivitelezés összehangolását, valamint a munkafegyelem kérdéseit érintették.

Vállalatunknak a gépihiány mellett legnagyobb nehézséget a szakmunkásutánpótlás okozza. Idős dolgozóink egymás után mennek nyugdíjba, s a helyükre lépő fiatalok, volt ipari tanulók kevesen vannak, mert többen pályát változatnak. Ennek oka véleményünk szerint az, hogy az ipari tanulók a tanulóidő alatt a siak- mának csak kis részét sajátítják el, s ezért nem tudnak eléggé helytállni, ami miatt kedvüket vesztik. Javaslatunk, hogy az ipari tanulók képzésénél a fiatalokat osszák be idős szakmunkások melié, hogy

a szakma minden fortélyát, minden részét elsajátítsák. — Emellett tegyék lehetővé, hogy a kisebb vállalatok is képezhessenek ipari tanulókat.

A termelési értekezletein javasolták még dolgozóink a tervezők és gyakorlati szakemberek jobb együttműködését. Véleményük szerint a gyakorlati tapasztalatok felhasználása a tervezésnél sok, később jelentkező hibát kiküszöbölne.

Javasoljuk, hogy szüntessék meg a december 31-i szigorú végelszámolást, mert ennek az a következménye, hogy az év utolsó heteiben a mindenáron való pénzköltés sok felesleges munkát, s rosszabbak esetben kárt okoz. Másik következményeként az év első hetedben a későn nyitott hitelkeretek miatt fedezet nélkül indulnak meg a munkák.

Több párthatározat nagy figyelmet szentelt már a fluktuáció jelenségének. Nálunk ez a probléma katasztrofális,

A személyes meggyőzés hoz ugyan némi eredményt, de gyökeres változásra van szükség. Véleményünk szerint a hibák gyökere az SZTK-nál keresendő. Nem egy esetben előfordult, hogy a munkát önkényesen otthagyó dolgozó rövid időn belül SZTK-igazolást szerzett, hogy alkalmatlan a nehéz testi munkára. Ugyanezeket a dolgozókat viszont napokon belül más •— szintén építőipari — munkahelyeken, vagy ami a rosszabb eset, kisiparosnál találtuk munka közben Javasoljuk, hogy az SZTK a jövőben ilyen Igazolásokat nagyobb körültekintéssel adjon ki.

Sok nehézséget okoz, hogy egyes — a dolgozókat legjobban érintő és érdeklő — szociális rendeletek, utasítások és közlemények nagyon zavarosak, érthetetlenek, vagy éppen helytelenek. Az utóbbira megemlítünk egy példát. A Pénzügyminisztérium kiadott az

ipari tanulók után Járó családi pótlékkal kapcsolatban egy rendeletet. (32/B—123/1955. II. b. sz.) A rendelet szerint az olyan 16. évét betöltött ipari tanuló után nem jár családi pótlék, aki teljesítménybérben dolgozva havi 200 forintnál többet keres. A családi pótlék folyósításánál a kereset igazolása egy félévre visszamenőleg történik. Ha a kérdéses félévben az ipari tanuló csak egy esetben is, akár egy forinttal többet keresett a megállapított 200 forintnál, akkor a családi pótlékot vissza kell téríteni.

Ha valamelyik családban egy ilyen ipari tanuló mellett még egy gyerek van, akkor azután sem jár családi pótlék,

hiszen pótlék csak kettő, vagy több gyerek esetén folyósítható. Az a javaslatunk, hogy ezt a rendeletet vonják vissza.

Sárics János

a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat igazgatója