Dunántúli Napló, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-30 / 126. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI NAPLÓ A BARANYA MEGYÉI PA'RTB 120TTSA'C ÉS A MEGYEI TANAtS 'LAP3A XIII. ÉVFOLYAM, 126. SZÄM ARA 50 FILLÉR SZERDA, 1956 MÁJUS 30 Végeztessük el minél nagyobb területen géppel a növényápolást! Most, hogy az egész ország megvitatja második ötéves ter­vünk irányelveit — a közfi­gyelem mintha egy kissé elte­relődött volna a ma tenniva­lóiról, a holnap teendőire. Amennyire nem nélkülözhet­jük, hogy a hozzáértő nép okos gyülekezetében hányjuk, vessük meg 1960-ig szóló utun­kat, olyannyira fontos az is, hogy most sem adjunk ki ke­zünkből egyetlen olyan esz­közt sem, amivel nyomban előrébb vihetjük népünk jólé­tét. S ha vannak ilyen esz­közök, márpedig vannak — akkor ezek közül az állami gazdaságokban, a termelőszö­vetkezetekben és az ezernyi egyéni portán is egyaránt a gyors, az alapos növényápolás a legfontosabb. A megyét járva észrevehet­jük, hogy a kukoricatáblák már jó egynéhány helyen ta­gadhatatlanul gazosak és a gyomok összehasonlíthatatla­nul gyorsabban nőnek, mint a kapálás előrehalad. Nem szab­hatjuk meg senkinek, mikor fogjon kapát, mikor kaszát, de most a saját érdeke parancsol­ja mindenkinek a kukoricá­sok fogasolásának és a répa egyelésének befejezését, mint legsürgősebbeket. Hogy csak a cukorrépánál maradjunk: tud­valévő, hogy a terv irányelvei öt esztendőre szabják meg a mezőgazdaság termékhozamai­nak 27 százalékos emelését. A cukorrépa egyelésének, jó vagy késedelmes elvégzésével vi­szont egyetlen év során meg­nyerhetjük, vagy elveszíthet­jük a termésátlag 30 százalé­kát. Ez nem valami légből ka­pott ösztönzés az figyelés siet­tetésére s nem olyan szakvéle­mény, amelyre minduntalan rácáfolhat az élet. A kapos- szekc3ől Táncsics tavaly is 185 cukorrépát nyert min­den holdról, míg a tőszom­szédságában gazdálkodó csikÓ6- töttösi Tartós Béke mindössze hatvanat csupán azért, mert megkéstek az egyeléssel és növényzetük felnyurgult. Idén pedig igazán kezünkben a ter­més! A tavalyi nagy bogárkár, amely miatt kétszer, sőt né­hol háromszor is újra kellett vetnünk a cukorrépát, ebben az évben elmaradt — így most ki-ki akkora termést takarít­hat be, amennyire az idejeko­rán végzett növényápolással igényt tart. Sok helyen lát­juk is. hogy azért az asszonyok kapálgatnak, a férfiak pedig a lucernásokban és erre-arra kaszálgatnak. Szó se róla, a széna is fontos, de miért nem végeztetik el a betakarítást a gépállomások nagyteljesítmé­nyű zetoros fűkaszáival, ame­lyekből idén kaptunk vagy hatvan darabot? Oda kellenek most a férfiak, ahová még nem mehet a gép: az egyelés- be. a cukorrépába. A növény- ápolás sikerének egyik titka abban rejlik, hogy egy helyre s mindig a legfontosabbra tud­junk összpontosítani minden erőt. De ha sürgős is, akármi­lyen növényápolás nem segít ki bennünket. Csak az olyannak van , értelme, amelyik tényleg elő is mozdítja a nagyobb ter­méseket. Nem tennénk szóvá, ha nem érkezett volna már több észrevétel a növényápo­lás rossz minőségéről. Az er­zsébeti termelőszövetkezetben és másutt is azt tapasztalták, hogy az egyelést szakszerűtle­nül, nagy kapával végezve ere­deti mádon „összekapcsolják“ ez első kapálással és így együtt veszik fel a két különböző idő­ben végzendő munkáért járó munkaegységeket. Az ilyes­fajta „növényápolásnak" nö­vénypusztítás az igazi neve. Ahelyett, hogy a legszebb nö­vényeket hagynák meg, csak az marad meg, amelyik nem esik a kapanyomba és kárba- vész a növényzet jó egyhar- mada is. Jó gazda, jól gazdál­kodó termelőszövetkezet, mely komoly részesedést akar osz­tani zárszámadáskor, nem tűr heti az ilyen önbecsapást, mely duplán ássa alá egy-egy mun­kaegység tényleges értékét. A növényápolásnak a termés a próbaköve. Harcoljunk min denütt a sikeres növényápolá­sért és ami ezzel összefügg: a mezőgazdaság selejtgyártói, a zöldre feketét, a gazra földet húzókkal szemben! A baranyai termelőszövet­kezetekben a gyors és egyben alapos növényápolás elválaszt­hatatlan immár a gépek hasz­nálatától. Nálunk a növény­termelési brigádok minden tagjára majdnem tíz hold ka­pálni való esik, azaz kereken ötvennapos -munka. Hol van nálunk vissza ötven nap az aratásig?! Sehol! Az élet tehát úgy adja fel a kérdést, hogy vagy gépesíted a növényápo­lást és akkor baj nélkül végzel a kapálással, futja erődből a széna betakarítására, aratás-ra is és lesz termésed — vagy nem gépesítesz és gazban ma­rad mindened. A vaskapui tsz tavaly nem gépesített. Ered­mény: tíz mázsa ötven kilós kukorica és 20 (húsz) mázsás burgonya termés, míg a szom­szédos Ócsárdon — ahol gépe­sítettek, — több, mint másfél­szer ennyi szemeskukorica és hétszerte több burgonya ter­mett. A majsi Táncsicsban, melynek négyzetes kukoricave­tését a bólyi gépállomás pél­dásan végezte el, — máris ál­landóan jár a kultivátor. Ahol még nem kezdték volna el, ott haladéktalanul indítsák el a növényápoló gépeket és ad­dig abba se hagyják a kulti- vátorozást, míg a kukorica ki nem nő a Zetorok alól. Eddig nálunk ha növény- ápolásról volt szó, legtöbbször csak a kukorica, cukorrépa, napraforgó került említésre és sokan megfeledkeztek a 14 000 hold szőlőről, a villányi és pé­csi történelmi borvidék leg­több munkás-kezet igénylő per­metezéseiről. Pedig a növény- védelem és a szőlő munkái is idetartoznak _s annál nagyobb figyelmet igényelnek az idén, mert a fagykáros tőkék kevés­bé állnak ellen a hajtásokat és a levélzetet támadó perono- szpóra pusztításainak. A kor­mány jelentős áldozatok árán külföldről behozta a nélkülöz­hetetlen rézgálicot, azonban érthetetlen kereskedelmi zök­kenők folytán egynéhány he­lyen hiányzik a bordói lé má­sik alkotó része, az égetett mész. Nem kétséges, hogy ezen rövid idő alatt változtatni kell és változtatunk is. A szőlős­gazdák azonban bánjanak ta­karékosan a permetezőanya­gokkal úgyis, hogy az első per­metezést már most kezdjék el. előzzék meg a bajt és a megfe­lelő töménységűnél nem erő­sebb oldatot megfelelő techni­kával a veszélyeztetett levél­fonákra juttassák rá. Ha a fa­gyok már csökkentették is ter­méskilátásainkat, megfelelő szőlőápolással még jó szüretet készíthetünk elő. Sűrűn hullott a májusi eső — munkaidőre való tekintet nél kül ki kell használnunk a jó idő annyira becses, annyira gyorsan elmúló óráit. Sikeres növényápolás a nagy termés­sel volt egyértelmű mindig. Most azt is hozzátehetjük, hogy egyértelmű, második öt­éves tervünk első esztendejé­nek a mezőgazdaság terén tör­ténő jó megalapozásával is, Aláírlak a magyar-jugosziáv pénzügyi, gazdasági egyezményt 1956. május 29-én' Belgrád- ban két fontos egyezmény megkötésére került sor. Alá­írták a Magyar Népköztársa­ság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között függő­ben lévő pénzügyi és gazdasági kérdések rendezéséről szóló egyezményt. Az egyezmény a két ország között az összes függő pénz­ügyi és gazdasági kérdéseket rendezte. A pénzügyi és gaz­dasági egyezményben Magyar- ország kötelezettséget vállalt arra, hogy a kölcsönös követe­lések és tartozások egyenlege­ként öt év alatt egyenletes részletekben 85 millió dollár értékű árut fog szállítani Ju­goszláviának. Az egyezmény keretében Magyarország részé­ről szállítandó áruk részben beruházási javakból, ezen be­lül vasúti és közúti jármű­vekből, mezőgazdasági és talaj- iavítási felszerelésekből, rész­ben fogyasztási cikkekből ál- 'anak. ' A két ország között kötött pénzügyi és gazdasági egyez­mény lehetővé teszi a mind-l két ország érdekében álló gaz­dasági. árucsereforgalmi kap­csolatok jelentős kiszélesítését. A pénzügyi és gazdasági egyezménnyel egyidőben ke­rült sor a magyar-jugosziáv műszaki és tudományos együtt­működésről szóló egyezmény aláírására is, amely lehetővé teszi a gazdasági kapcsolatok­nak a tudományos és műszaki együttműködés útián való to­vábbi fejlesztését és erősítését. A tárgyalások a kölcsönös megértés és barátság szelle­mében zajlottak le. Az egyez­ményeket magyar részről Olt Károly pénzügyminiszter, ju­goszláv részről Mijalko Todo- rovics, a szövetségi végrehaj­tó tanács tagja írták alá. Az aláírásnál a delegációk tagjain kívül résztvettek ’ma­gyar részről Kurimszky Sán­dor, a Magyar Népköztársaság belgrádi rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere, iugoszláv részről Dobrivoje Vidics, a külügyi államtitkár­ság helyettes államtitkára és Ivica Greties a külkereskedel­mi bizottság helyettes állam­titkára. A budapesti diplomáciai képviseletek vezetői megtekintették Pécs nevezetességeit T\Jemzeti lobogócskákkal díszített gépkocsik suhantam ” kedden reggel a Nádor szálloda elé. Az autókból a budapesti diplomáciai képviseletek vezetői szálltak ki. A magyar külügyminisztérium protokoll osztályának meghívd-< sára jöttek Pécsre, hogy megtekintsék a város nevezetessé* geit. Pécs város falai között egyszerre még soha sem for* dúlt meg annyi diplomata, mint ez alkalommal. Délelőtt 10 órakor ellátogattak a Porcelángyárba, ahol a kultúr otthonban Beke László főmérnök ismertette a gyár alapítását, történetét, fejlődését — különösen a felszabadulás óta elért eredményeket. A tolmácsok oroszra és angolra for* dították szavait. A budapesti diplomáciai képviseletek vezetői és kísérőik ezután megtekintették a gyárat, az egyes munkameneteket; Sokan elbeszélgettek a gyár dolgozóival, munkájuk iránt érdeklődtek. Nagy figyelemmel hallgatták Kolonics István korongost, aki franciául válaszolt a kérdésekre. Kovaljov szovjet nagykövetségi tanácsos Szalontai Jenőnét kérte, mutassa meg, miként helyezik el a tányérokra a színes mintákat. Ion Popescu román nagykövet pedig örömmel hallgatta Beke László főmérnököt, aki románul is elmagya* rázta az eozin vázák elkészítési módját. — Engedjék meg, hogy a gyár dolgozói nevében szerény ajándékunluit átadjam — mondotta Beke László főmérnök, az üzem megtekintése után, majd a gyár udvarán átnyúj* tóttá a diplomatáknak a változatos színárnyalatú eozin vá* zákat. Déli 12 órakor a diplomaták már a Széchenyi téren vol* tak, ahol dr. Vörös Márton, az Állami Levéltár vezetője is­mertette a város történetét. Utána megtekintették az egy* kori örök dzsámit, a mai belvárosi templomot. Yesil török követet itt különösen a bejárati ajtó mellett lévő rajz érdé* kelte. Ez a török dzsámit eredeti állapotában ábrázolja. A templom megtekintése után átmentek a Janus Pan* nonius Múzeum régészeti osztályára, ahol Dombay János igazgató kalauzolta őket. Innen a Zsolnay múzeumba láto­gattak el, ahol a kiállított vázákat fényképezték és a látot­takról elragadtatással nyilatkoztak. Délután megtekintették az európai hírességü Székesegy­házat és a kőtárat. Utána a Tettyére mentek, ahol megte­kintették a romokat. Útjuk utolsó állomása a Mecsek volt. Olivier Deleau-t, a Francia Köztársaság magyarországi ideig­lenes ügyvivőjét különösen az Üdülőszálló alatt lévő francia emlékmű érdekelte, amelyet Pécs város lakossága a napó­leoni háború idején itt elhunyt francia katonák emlékére emelt a Mecseken. A Dömör-kapun túl, elgyönyörködtek a bányavidék, a táj szépségében, harmóniájában. Este pedig a Nádor szálloda éttermében résztvettek azon a vacsorán, amelyet Pécs város tanácsának végrehajtó bizottsága adott tiszteletükre. A va­csora alatt Györkő Antal elvtárs, Pécs város tanácsa végre­hajtó bizottságának elnöke a város dolgozói nevében üdvö­zölte a diplomatákat, akik köszönetét mondottak a szívélyes vendéglátásért. A budapesti diplomáciai képviseletek vezetői és kísé­rőik kedden este 9 órakor a legszebb emlékekkel tértek vissza az ország fővárosába. Értékes kezdeményezés a vasúton Néhány héttel ezelőtt új mozgalom indult el a vas­úti teherszállításban, amely­nek eredményei most már kézzelfoghatóak. Az új kez­deményezés neve: összekap­csolt mozgalom. Lényege, hogy Pécs és Pusztaszabolcs között összekapcsolt moz­galmi vonatpárt járatnak. A kezdeményezés előnye, hogy a pécsbányatelepi szén- szállítmányoknak a régi szokástól eltérően nem kell g túlzsúfolt és szűk kapaci­tású dombóvári állomáson megállni, s gépet cserélni. A szénvonatok gépeit úgy kezelik, úgy készítik elő, hogy Dombóváron kezelés nélkül haladnak Pusztasza- bolcsra, s 24 óra múlva visz- sza is térnek a Pécsi Fűtő- házba. A mozgalom előnye, hogy tehermentesítik a dom­bóvári pályaudvart, emellett gyorsabbá teszik a szén el­szállítását. Vasárnap este ifjúsági karnevál lesz Pécsett A DISZ Baranya megyei és Pécs városi végrehajtó bizott­sága június 3-án rendezi meg az ifjúság első megyei talál­kozóját Az eseményekben gazdáig napot vasárnap este színes karnevál zárja le. A vidám felvonulás este 7 óraikor kezdődik. Karnevál her­cege és hercegnője fényes ud­varával és a jelmezes fiatalok­kal a November 7 Kultúrott- hontól indul el, végig halad a Működik a ssénagyár Esik az eső, mintha dézsából öntenék — s szárad a széna. Micsoda ellentét! Évszázadokon keresztül a parasztnak a leg­nagyobb veszélyt az eső jelen­tette: tönkrement a szénája, oda volt a nehéz munka, a rét termése. Ma? Ma is megesik, de a tudomány egyre inkább behatol a mezőgazdaságba, és a szénaszárításból is részt kér. így állt elő az a fura dolog: míg kint esett az eső, addig a görösgaili állami gazdaság szé­naszárítójában ventillátorok surrogva szárították a még nedves füvet. Milyen előnye van ennek a szárításnak? Először is az az előnye, hogy nem vész kárba a lekaszált fű, ha hosszabb ideig °sőzik. Másodszor az így ké­Megjutalmazták a jő munkát végzett vasgyűjtőket A MÉH Vállalat jutalomban részesítette az I. negyedévben jó munkát végzett vas- és fém- hulladékgyűjtőket. Bischof Jó­zsef, a Vorosdlov utcai iskola VI/B tanulója 600 forint érté- gű ruhát, cipőt, inget, haris­nyát és napszemüveget, a pécs- szabolcsi iskola úttörő csapata pedig 600 forint értékben tár­sasjátékokat, rollereket, labdá­kat kapott. Vörösfüle Juditot 140 forint értékű kézimunka- felszereléssel, Adám Erzsébet Egyetem utcai VII. osztályos tanulót pedig 180 forint értékű cipővel jutalmazta a MÉH. -* Ezenkívül 54 gyermek és úttö­rőcsapat kapott különböző szított széna tápértéke is na­gyobb. Technológiája egyszerű: mi- előt a fű a szárítóra kerül, hat órai előszáritásra van szükség, természetesen kint a réten. Csak ezután kerülhet a 20 mé­ter hosszú, vályúalakú szerke­zetre a fű, ahol 36 óra alatt két hatalmas ventillátor per- ;enkónt 1 200 köbméter hideg levegő fúvósával megszárítja a zölden rárakott füvet, lucer­nát. A kétrészes szárítóra 4— 500 mázsa füvet rakhatnak, amelyből 36 óra után több, mint 100 mázsa széna lesz. Nem csoda tehát, ha a görös- galj állami gazdaságban a ta­valyi 1 350 mázsa széna helyett az idén 2 500 mázsát szándé­koznak így szárítaná. Perczel utcán, a Bem utcán és Széchenyi tér jobboldalán az ünnepélyes megnyitó színhe­lyére, a Széchenyi térre. A herceg ismerteti az ud­vari törvényeket és szokáso­kat, majd négylovas hintóba szállva elvezeti az ifjúságot a Tiszti Klub ízlésesen díszített kerthelyiségébe, ahol kitűnő zene mellett reggelig tart a tánc. Közben jelmez-TOTO lesz; A három legszebb jelmezes ju­talomban részesül. A TOTO eredményét a herceg 10 óra­kor hirdeti ki. Első díj egy óriás torta; Kiváló vállalat A Pécsi Hús- és Tejkiskeres- kedelmi Vállalat az első ne-* gyedévben elért jó munkája elismeréseként ismét elnyerte a „kiváló vállalat“ címet. A vállalat az áruforgalmi tervet 120,7 százalékra teljesítette, Nagy siliert aratott Becsben a Siklós környéki cukorborsó Vasárnap kora hajnalban szüret vette kezdetét a tüzes borokat termő máriagyűdi és nagyharsányi domboldalakon. A szőlő ugyan még csak most hajt, — de a szőlők bakhátai közé még ősszel vetett cukor­borsó a jövedelmet tekintve máris szürettel felérő hasznot hajt. mindazoknak, akik ide­jekorán a földművesszövetke­zettel kötött szerződés alapján — kivitelre termeltek. Első na­pon 69 mázsa cukorborsót vá­sároltak fel a környékről, 12 forintos kilónkénti áron és a siklósi—pécsi vonathoz csatol­va 2 vagon korai cukorborsó indult útnak Ausztriába; Az első máriagyűdi szállítmány hétfőn futott be a bécsi Ost- bahnhofra. A bécsi piacra valamilyen oknál fogva még nem érkezett meg a többi külföldi országból várt cukorborsó és így a bara­nyai szállítmány jó áron és gyorsan elkelt. A TERIMPEX ajándékokat, jutalomtárgyakat, képviselői mindjárt a vagon­ból adták el az osztrák nagy- kereskedőknek. A szállítmány nagy sikert aratott. Az osztrák kereskedők a cukorborsó minőségével kap­csolatban megelégedettségük­nek adtak kifejezést — telefo­nálták Bécsből a cukorborsó exportot lebonyolító ZÖLDEX Szövetkezeti Vállalatnak. A hírhez nem lenne szükség külön kommentárra, ha nem tudnánk — milyen nagy szük­ségünk van devizára, és nem értesültünk volna arról a nagy keresletről, amelynek a bara­nyai korai cukorborsó külföl­dön örvend. Ha azt meg is értjük, hogy egész Pécs-kör- nyóká barack kivitelünk, mely oly szerencsésen kezdődött az elmúlt esztendőben, csupán ezernyi kisüzemen nyugszik, mert nagyüzemi barackosok telepítésére egy esztendő nem elég, annyira érthetetlen, hogy a cukorborsónál is csak ezer­nyi egyéni gazdára és néhány termelőszövetkezetre vagyunk még ezidáig utalva. A siklósi és a beremendi állami gazda­ságok — természetesen mun­kaerejüket meg nem haladó mértékben — miért ne termel­hetnének nagyüzemi módon kivitelre való korai cukorbor­sót?! Olyan tájon gazdálkod­nak, melynek éghajlati adott­ságai egyenesen megkövetelik szerencsés helyzetük ilyen irá­nyú kihasználását. A földmű­vesszövetkezetek révén, zöld­áru kivételünk tavaly már a háború utáni átlag négyszere­sére emelkedett. Tovább fo­kozni azonban csak minden termelőszerv fokozott bekap­csolásával tudjuk. Reméljük hogy a második ötéves terv irányelveinek megvalósulási ■során — amely a mezőgazda­sági üzemek export érdekelt­ségének növelését is tervbeve­szi, — már jövőre változásul következnék be ezen a terüle. ten isj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents