Dunántúli Napló, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-27 / 124. szám

1956 MÄJÜS S1 N A p t; ö 7 Az első lépések így szervezzük a közös munkát Elmondta: Györkő Lajos, a ba ranyahidvégi termelőszövetkez et brigád vezető je. Még egyéni gazda korában is jól fontolóra veszi az ember, hogy a nagy munkák idején mihez fogjon először és ho­gyan ossza be családjának tag­jait úgy, hogy mindennek ele­get tudjon tenni. Hát nálunk a csoportban, ahol nem egy, ha­nem harminchárom család van és ötvenöt embernek kell mun­kát adni mindennap! Az elnök nem mehet oda naponta külön- külön mindnyájukhoz, hogy te holnap itt, meg ott — ezt, vagy azt csináld. A kocsisok felől Varga Dezsőn keresztül intézkedik, a gyalogerőt pedig rámbízta a közgyűlés. Állítot­tak mellém segítségnek három asszonyt is és így ifjú Dani Ferencné, Nagy Jánosné meg a Csordás Péter felesége inté­zik a hozzájuk beosztott tíz- tizennégy gyalogerő dolgát. Es­te — van úgy, hogy két-három napra előre megbeszéljük az el­nökkel: mit csinálunk, ha szép idő lesz, meg akkor is, ha esik. En a fogatok dolgában meg­egyezek Varga Dezsővel, utá­na megmondom az asszonyok­nak, hogy másnap ki, hová vi­gye a csapatát. Nemrég csinál­juk, de mondhatom — nincsen kapkodás és kevés a fennaka­dás. Háromszáz hold földünk fél­ezer darabban van. Egyik par­cella kisebb mint a másik, egyik tiszta, a másik gyomos. Mi lenne, ha most egyénekre osztanánk a területet? Akinek gyomosabb rész jutna, mind­járt kinyitná a száját, mert igazságtalanság érte, a másik meg örülne, hogy a tisztább részen gyorsabban haladhat és több egységet szerezhet. Amíg nem lesz földrendezés, addig minden csapatot oda küldünk, ahová éppen a munka szólít. Lehet, hogy ott kapálnak má­sodszor, ahol az első kapálást a másik csapat végezte, de ezen segíteni most nem tud­tunk. Mivel egy-egy földdarab megművelésének egy egész csapat áll neki és abban a munkában mindenki csak egy­formán szerezhet munkaegysé­geket, úgy tettünk igazságot, hogy mindegyik munkacsapa­ton belül nagyjából egyforma erő legyen. Külön vannak a fiatalok, külön az idősebbek. Ha megjön a fűkaszálás, meg az aratás ideje, akkor a nél­külözhető kocsisok kifognak, leszerszámoznak és beállnak kaszálni, aratni — így erősít­jük meg a gyalogos munka- csoportokat. Az állattenyésztés munka­szervezéséről még nincs mit mondani: az öt tehén, meg a három növendék mellett dolgo­zó két ember a lovak takarmá­nyozását is ellátja. Igazából csak akkor lesznek állatte­nyésztők, ha sikerül a tervünk: rövidlejáratú hitelből tinókat szeretnénk venni és azokat — nagyon jó legelőnk van — fü- vön meg egy kis darán felhiz­laljuk. Ha a négy mázsát felül üti, akkor már tíz forintért ve­szi át tőlünk a vállalat. Ami a háztájit illeti, nincs még minden teljesen rendben. Egy-egy család részére egy-egv holdat mértünk ki, ha egyedül dolgozik valaki a szövetkezet­ben, akkor ezerkétszáz szög­ölet. Néhánynál a szőlővel együtt ugyan több a megenge­dettnél — sőt egy hold babot is vetettünk házi használatra az asszonyoknak —, de bajt nem okoz és nem is fog. Ar­ról van szó, hogy az első év nagyon nehéz, előleget nem oszthatunk és a háztáji tartja fent a népeket az újig. Mon­dom — ez a munkán nem lát­szik — a répánkat is megkapál­tuk már, sőt az okoz fejtörést, hogy állandóan jönnek: most hová menjünk? Szorgalmas a tagság s ha meglesz a tagosí­tás még jobban megy minden. Fejlődik a kosos állatállomány Elmondta: Balogh János, a sá modi Ormánysági Búzakalász Tsz elnöke. Á sámodi Ormánysági Búza­kalász Termelőszövetkezet 326 hold földjén 40 tag dolgozik. Uj termelőszövetkezet va­gyunk. 16 lóval kezdtük és ma 16 szarvasjószágunk is van: ebből hat növendék, hat vem­hes és négy fejős. Az elkövet­kezendő hetekben megszaporo­dik az állatállományunk, mert a vemhes tehenek hamarosan leellenek, meg aztán számítjuk, hogy még két fejős tehenet úgy vásárolunk. Nem mondom: lehetnének jobbak is a tehene­ink, éppen ezért hamarosan megkezdjük a járási tanács se­gítségével a selejtezést. Az olyan teheneket, amelyek tar­tásra nem alkalmasak kicse­réljük jó fejősre. Amint mondtam, a tizenhat lovunkon kívül semmi nemű állatállományunk nem volt. 35 000 forintért vásároltunk te­heneket és az óljainkban most tíz berksyrei anyakocát, két berksyrei kant és 25 süldőt láthatunk. Az egyik anyako­cánk már leellett és így hat malaccal több van. Ez a sertés- állomány 31 500 forintba ke­rült. Ebből 21000 a hitel, a 10 500 forintot pedig saját erő­ből fedeztünk: Huszonöt sül­dőnket hamarosan hízóba ál­lítjuk. . Hogy milyen terveink van­nak az állatállomány fejleszté­sére7 Először is azt szeretnénk, ha legalább negyvennel sza­poríthatnánk a sertésállo­mányt, természetesen fialasbol Jövőre már legalább hatvanra növeljük ezt a számot. Szarvas- marha állományunk is növek­szik, ha a hat vemhes tehe­nünk leellik. A tejhozam nö­velése érdekében bevezetjük Hamis példabeszéd Előadó: Micike most össze­állítjuk a műtrágya eloszta sát. Diktálom. A Znnyi kap 35 mázsát... a Boldog Élet egy mázsát. • • Gépírónő: Nem lesz az ke- vés Szögi kartárs? Előadó: Ej, ej Micike! Lat­szik, hogy maga még lány. Maga még nem tudja, hogy például egyéves gyerek nem eszik annyit, ml-.t egy felnőtt lev van ez itt is. A Znnyi az felnőtt, a Boldog Elet pedig éppen gyermek, mert alig múlt egy éves. az egyedi takarmányozást, amely a kísérleti idő alatt — februárban, márciusban már próbálkoztunk vele — már jól bevált. Az ősszel reméljük már meg­kapjuk a kért 200 juhot is. A juh amellett, hogy szapora, igen nagy hasznot hajthat a termelőszövetkezetnek gyap­jújával és tejtermékével is. Az igaz, hogy a juhászunk eh­hez nem ért, de majd elküld­jük egy olyan termelőszövetke­zetbe, ahol juhsajtot is készí­tenek. Ezenkívül a tavasszal már megvalósul az a tervünk is, amit erre az évre tervez­tünk, de nem tudtuk végrehaj­tani: ötszáz darab baromfival megnyitjuk baromfi telepün­ket. Mivel állatállományunk növekszik, természetesen nö­velnünk kell a takarmány terü­letünket is. Az idei 30 hold he­lyett jövőre már ötven holdba vetünk főleg lóherét és lucer­nát. Ha az ősszel megtörténik a tagosítás, akkor már köny- nyebben beszélünk, mert akkor már jobban tudjuk nélkülözni a lovakat. A 16 ló amellett, hogy sokat eszik, aránylag ke­vés hasznot hajt. A tagosítás után a lovak egy részét elad­juk és helyettük teheneket ve­szünk. Tanulságos látogatások Múlt hónap 22-én a rózsa­fai Közös Űt Termelőszövetke­zetet meglátogatta Tarros és Sásd község több egyéni dol­gozó parasztgazdája és a fia­tal paléi Zöld Mező Tsz tag­sága. A Közös Út elnöke nem­csak beszélt arról, hogy a mezőgazdasági termelés foko­zását a fejlett állattenyésztés segítségével érik el, — meg is győződtek róla a látogatók és még sok másról is. Megtud­ták, hogy azért van a tsz-nek most is bőséges abraktakar­mánya, mert a takarmány be­adást hízott sertésben teljesí­tették. Azt is megértette Hor­váth Vendel sásdi gazda, hogy mit jelent a 64 forintos munka egység (-(-prémium), amikor felnézett a tsz-tagok padlásá­ra. Akad ott még bőven most is kukorica, kenyérgabona, liszt mázsaszámra, amikor az övé bizony már erősen fogytán van. Látták a tyúkfarmot, a mintegy ezer kiscsibét és meg­tudták azt is, hogy azért győ­ÉpUl Európa egyik leg­nagyobb zöldség­kombinátja Wollupban, a Német Demok­ratikus Köztársaságban, 1954- ben kezdték meg egy zöldség- kombinát építését, amely el­készülte után Európa egyik legnagyobb és legkorszerűbb ilyen létesítménye lesz. — 60 hektár szabad területen kívül 40 ezer négyzetméternyi fedett területen termelnek majd zöldségféléket. 20 ezer négy­zetméter máris üveg alatt van. idén egy istálló és szerszám­raktár, valamint egy trágya- tároló építését fejezték be. A kombinát tavaly már 1000 tonna zöldségfélét szállított. — Idén lényegesen többire számí­tanak. zik a rózsafai tsz-tagok a sok­oldalú jövedelmező munkát, mert a nehezét és a javát a gépek végzik. Június 3-án Mágocson lesz tsz látogatás, ahol a megye több községének egyéni dol­gozója és az új termelőszövet­kezetek tagjai szereznek sok hasznos tapasztalatot. Helyi látogatást szerveznek még júniusban a kaposszek- csői Táncsics, a felsőmind­szenti Ady Endre és a szágyi November 7 Tsz-be, ahová az illető községek és a közeli fal­vak egyéni dolgozó parasztjai látogatnak el. Nem pihennek A sásdi járás vezető szervei most a fő gondot a termelő­szövetkezetek megerősítésére fordítják, de nem feledkeznek meg a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztéséről sem. A nyár közeledtével a tsz- szervezők munkája semmive! sem lett kevesebb, mint volt ősszel, vagy akár kora tavasz- szal. Az áprilisi eredményről küldött jelentésből kitűnik, hogy a még március végén alakult bánosi Rákóczi és pa­léi Zöld Mező Tsz tagjaival együtt 40 családdal (69 fő) szaporodott a sásdi járásban a szövetkezeti gazdálkodás út­ját járó gazdák száma. Négy előkészítő bizottság van jelenleg a járásban — Sásdon, Felsőegerszegen, Vá- sárosdombón és Bodolyabéren — amelyek összesen 45 csalá­dot számlálnak, 74 taggal és 310 hold földdel. fgy nem lehet elbírálni /TV Elnök: Most pedig Felső Kovács következik. Kulák, nem kulák, kulák, nem kulák ... Ahol már hasznot hajt a közös állatállomány Esti fejesre érkeztünk először a cserdi szövetkezet tehénistállójába. Egy pillantás a fényesszőrű, jóllakottal! ké­rődző jószágokra, az állás má­sik felében a tisztára vakart, jóállású borjakra és az ember­ből mindjárt önkéntelenül is kifakad az őszinte megelége­dés: — Ez már igen! No, elvtárr sak, maguk aztán büszkék le­hetnek közös állományukra... Az öreg Izsa Vince keze munkáját dicséri itt minden és szemmelláthatóan jőlesik neki az elismerő szó. Nem va­dászik ő mások dicséretére, csak annak örül, hogy annyi fáradság, gond és vesződséa után együtt van már végre és jövedelmez az alig százholdas kis tsz közös állatállománya. A szövetkezésnek csak a híre járt ősz elején Cserdiben, amikor néhányan még mint egyéniek az OFA-réteken közösen fog­tak hozzá a sarjű kaszálásá­hoz. Mindegy — gondolták — hogy melyik napon alakul meg nálunk a szövetkezet, az már azonban biztos, hogy jószág rélkül nem megyünk semmire, viszont annak meg takarmány kell. Mire aláírták az Uj Ba­rázda alakulási kérelmét, a széna már megvolt és a nyolc tehenet, a két előhasl üszőt, meg a hat borjút beköthették az Izsa féle ház istállójába. — öreg hiba volt, hogy a >elé- pettektől nem szedték össze a takarmányt és így csak a szé­nára, meg a két gödör silóra voltak végig utalva. — Mégis igyekeztek úgy forgatni ma­gukat, hogy jól átteleljenek és a tehenészet valamennyit ho* zon is a konyhára. A beadási tej után korpát kaptak vissza, darálójuk vámkeresményéből is hol csurrant, hol cseppent valamennyi abrak úgy, hogy május tizedikére a szövetkezet sertésünk. egész esztendei tejbeadási kö­telezettségének eleget tett. — Amit attól kezdve visznek a csarnokba, az már szabadtej, amit két forint hetvenével fi­zet ki a tejgyűjtő. Márciusban 851, áprilisban 778 litert fej­tek, most már harminc liter körül mozog a napi tej. Aratá­sig ez a kis tehenészet az új szövetkezet biztos és egyre erősödő pénzforrása. Mert ha fogukhoz is ver­nek minden garast, egy kis pénz, egy kis forgótőke — hol patkolásra, hol egy vakaróra, meg miegymásra — csak kell. A cserdiek ugyanis nem álltak meg a tehenészet létesítésénél, hanem az árpacséplés idejére már a közös sertésállományt is tető alá kívánják hozni. — A pénz meg éppen a tetőhöz — a szérüskertben épülő sertés- szálláshoz kell,, majdhogy az utolsó fillérig. A hozzávaló do­rongfát még a télen kitermel­ték és ennek anyagából állít­ják össze a tizenhat kocára szóló egyszerű, de a célnak na­gyon megfelelő sertésólat. — Fala akácfa, teteje szalma lesz, de idővel telik majd különbre is. Az elnökkel nézzük a ké­szülő sertésszállást. Bánkódik* ejnyézik nagyon. — Már hol lennék, ha nem hallgatok annakidején az agronómusra! Tudja — fordul felém, — már a tavasszal hí­zóra akartunk fogni három selejtgöbét. Annyi takarmá­nyunk volt, amennyi a hízla- láshoz kellett volna. Hanem azt mondta — várjunk vele. A takarmány elment, disznó nincs. Pedig már egész évi sertésbeadásunkon is túl le­hetnénk, mint a tejen, tojáson meg a baromfin. De november elsejére, ha törik, ha szakad — már leadásra is k#z hízott­Az az agronómus már régen elkerült a szentlőrinci gépál­lomásról, nem adhat többé fél­revezető tanácsokat. Sok kez­deti bukdácsolás, sok rosszin­dulatú pletykálódás ellenére a cserdi tsz egyre előre tart, — a közös állatállomány, a közös gazdálkodás mind teljesebb ki­alakítása felé. A cserdiek megérde­melnek minden támogatást: életrevalóságukról mindjárt meggyőződhetik akárki, aki egyszer szemügyre veszi jószá­gaikat, mint ahogyan azt mi tettük. Jó elgondolás Nemrégiben a megye állami gazdaságai vezetői közül töb­ben szóvátették, hogy az ál­lami gazdaságok fokozódó gé­pesítésének egyik eredménye­ként náluk feleslegessé válik több régi, kisteljesítményű gép, felszerelés. Például: a sík terü­letű állami gazdaságokban, ahol Zetoros fűkaszák vágják a takarmányt, feleslegessé váltak a fogatos fűkaszák. Vagy a Pécsi Állami Gazda­ságban jelenleg 5 pár lószer­szám, 3 kalmár rosta, 1 ezüst­szelektor, egy állva silózó és két Deyl-kapa található hasz­nálaton kívül. Hasonló a hely­zet a többi állami gazdaságok­ban is. Ezeket kevés javítás­sal különösen az új termelő- szövetkezetek jól tudnák hasz­nálni. * örömmel közölhetjük, hogy ez az életre való ötlet rövide­sen megvalósul. Az illetékes minisztériumok már tárgyal­tak ebben az ügyben és érte­sülésünk szerint a tsz-ek ré­szére rövidesen Igen kedvező intézkedés születik az állami gazdaságoknál elfekvő gépek és felszerelések hasznosítására. Hcfn keit aUUfrz ntinisztet 7V em fontos, hogy hol történt. Lényeg, hogy versenyzett egymással a falu két termelőszövetkezete, a Vörös Csillag, meg az Uj Elet, s annyiszor foglalták el egymás elől a járási első helyezést, hogy a két elnök egyszer poharazás közben így szólt egymáshoz: — Miért lennénk mindig hol elsők, hol másodikak? Le­gyünk inkább mind a ketten elsők. — Hogyan? — Egyszerűen. Egyesüljünk. — Helyes. Vitassuk meg a tagsággal. A tagság megvitatta, egyetértett, megszavazta. Az egyesítő közgyűlésen megjelent a megyei és járási tanács kiküldötte. Minden a legtökéletesebb szabályossággal folyt le, a tagság megszavazta az egyesülést, új nevet választott, mondjuk Ady Endre lett az új név, a két küldött felszólalt és dicsérte a kezdeményezést.. ■. A közgyűlés után, hogy továbbra is szabályosan folyjanak a dolgok, a megyei küldött így szólt a járásihoz: — Jelentsd majd hivatalosan is az egyesülést, hogy fel­terjeszthessem a minisztériumba. A járási küldött pedig így szólt az egyesült tsz elnöké­hez: r— Ne feledje el elvtárs beküldeni a jegyzőkönyvet, mert ez most az egyesüléssel új tsz lett, engedélyeztetni kell. A szabály — szabály. Az elnök küldte a jelentést a já­rási tanácshoz, a járási tanács a megyei tanácshoz, a megyei tanács a minisztériumba. Ezzel megvoltak röpke két hét alatt. Már csak egy miniszteri aláírás és minden rendben. Csakhogy múltak a hetek, az új működési engedély nem jött. Az elnök hitelért ment a bankba, hogy indulhasson végre a régóta tervezett istállóépítés. — Mire adjunk? — mondták ott neki — hiszen az Ady Endre Tsz-nek még működési engedélye sincs! Búsan ballagott vissza, s törte a fejét, hogy mf történ­hetett. A vasútállomáson találkozót Nagy Józsival a szom­széd faluból. r— Hát te mi járatban? — kérdezte tőle. — Hitelért. Teheneket kéne vásárolni, a tagság határozta már az alakulásnál. Most mit mondjak az embereknek, hogy nincs? — Szóval ugyanaz a cipő szorít bennünket — állapította meg az elnök, aztán kettesben várakoztak. pedig egyszerű az eset. Amikor jelentette Kis Pista az *- egyesülést, Nagy Józsi az alakulást, a járás jelen­tette a megyének, a megye a minisztériumnak, s mikor egy hónaljravaló paksaméta összegyűlt, fogta a referens, vitte a miniszternek. De a miniszter beteg volt. A helyettese meg éppen szabadságát töltötte, a főosztályvezető vette át az ügyek intézését, de az meg nyakig volt az intéznivalóban. A paksaméta a referens páncélszekrényében pihent. Kis Pista, az egyesült Ady Endre elnöke valahogy rihi- bázott a dologra, mert ezt kérdezte Nagy Józsitól: — Te mondd csak, nálatok az alakuláson kint volt a mi­niszter elvtárs? i— Nem, mert annak híre lett volna a megyében. — Akkor honnan tudja éppen 6, hogy jó vagy nem jó, hogy mi egyesültünk, ti pedig megalakultatok. Miért pont neki kell aláírni azt a papírt, úgyis van elég aláírnivalója. — Hogy miért? — vakarta meg a fejebúbját Nagy Józsi. — Mert akkor kevesebb lenne a bürokrácia és valószínűleg megszűnne a minisztériumban az „előterjesztési állás”. — No meg — duplázta rá Kiss Pista — alighanem úgy gondolják, hogy a miniszter aláírása nélkül mi nem is tudunk jól dolgozni,

Next

/
Thumbnails
Contents