Dunántúli Napló, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-09 / 108. szám

2

NAPLÓ

195« MÁJUS f

A háborúk nem oldják meg a vitás kérdéseket

René Coty és Joszip Broz-Tito pohárköszöntője

Párizs (MTI): René Coty francia köztársasági elnök hétfőn este az Elysée palotában

ünnepi vacsorát adott Tito jugoszláv elnök és felesége, Jo- vanka Broz tiszteletére. A vacsorán francia részről jelen volt még Guy Mollet miniszterelnök, a kormány több tagja, Le Troquer, a nemzetgyűlés és Gaston Monnerville, a köztársasági tanács elnöke.

A vacsorán Coty és Tito pohárköszöntőt mondott. A francia köztársasági elnök pohárköszöntőjében melegen üdvö- zölte a jugoszláv vendégeket, majd arról a vállvetett harcról beszélt, amelyet Franciaország és Jugoszlávia a két világháborúban a közös ellenség ellen vívott. Ezután így folytatta pohárköszöntőjét:

— Vajon van-« a világon olyan épeszű ember, elsősorban felelős politikai személy, aki belenyugodhatna abba, hogy az emberiség két ellenséges táborra le^en osztva?

— Ami bennünket illet, mélyen sajnáljuk, hogy a népek közé fal emelkedett, amely gátolja egymás megismerését. Hisszük, hogy a népek békét akarnak, de egyik a másikat

azzal gyanúsíthatja, hogy háborút akar, ami már magában véve bizonyos háborús veszélyt

jelent. Ezért megelégedéssel szemléljük, hogy a népek közötti falon rések nyílnak, amelyek megengedik a jobb megismerkedést és azt, hogy a népek kezdjék egymást jobban megérteni.

Tiszta szívből kívánjuk, hogy az enyhülés után megértésre kerüljön sor, hogy a gesztusok és szavak tettekhez, pozitív megegyezésekhez vezessenek.

René Coty ezután Jugoszláviának a nemzetközi helyzet megjavításában játszott szerepével, majd Franciaország és Jugoszlávia együttműködésével foglalkozott.

Joszip Broz-Tito elnök válaszul mondott pohárköszöntő- jében megköszönte a szívélyes fogadtatást és szintén kitért a két ország háború alatti együttműködésére. Ezután így folytatta:

Hőn óhajtjuk, hogy a világ felelős személyei, de különösen azon országok vezetői, amelyek áldozatul estek az agressziónak, legalább a második világháborúból vonják le a szükséges tanulságokat, óvakodjanak a múlt hibáinak megismétlésétől és önös érdekeik ne homá- lyosítsák el a múlt emlékeit és a jövő távlatait, hanem állandóan tartsák szem előtt a legfontosabbat: a békét és a békés nemzetközi megegyezést és együttműködést.

Nem helyénvaló most arról beszélni, ki volt a hibás, miben és mennyiben volt a hibás. Ma arról van sző, hogy hibát többé senki se kövessen el, ne engedjük meg, hogy egyes személyek a világ sorsával játszadozzanak, mert ha ezt nem engedjük meg, háborús katasztrófák sem fordulnak elő. A népek közötti új viszony kialakításához vezető utak keresésében, a nemzetközi együttműködésben és egyebekben nem szabad türelmetleneknek lennünk, mert jó eredményt csak akkor érhetünk el, ha mindig szem előtt tartjuk, hogy a háborúk nem oldják meg a vitás kérdéseket, hanem még bonyolultabbakká teszik.

Teljesen egyetértek önnel. Elnök Ur, abban, — folytatta

Tito elnök, — hogy már fokozatosan folyamatban van azon gátak eltávolítása, amelyek

akadályozták a népek jobb kölcsönös megismerkedését.

Azt hiszem, hogy ma már sokat tettek a népek kölcsönös megismerése érdekében, s ez bátorító a vllágbéke további megszilárdítása és a nemzetközi együttműködés szempontjából.

Ezen az úton kell bátran haladni és fokozni kell a kölcsönös bizalmat.

Hiszem, hogy ez a látogatásunk mindkét országra hasznos lesz — mondotta befejezésül Tito elnök. Jóviszonyunkat és a közös érdekű kérdésekben való együttműködésünket nem akadályozhatja és nem is szabad, hogy akadályozza, ha az egyes külpolitikai vagy belső jellegű problémákban nézeteink különbözőek. Igen sok nagyjelentőségű közös kérdés áll fenn, s ezek a kérdések megkövetelik baráti és sokrétű együttműködésünket, nemcsak Franciaország és Jugoszlávia érdekében, hanem a béke és a nemzetközi együttműködés érdekében is.

Eisenhower elnök jelentése a kongresszusnak

Á Holland Szocialista Szövetség és a Holland Kommunista Párt közös nyilatkozata

Washington (TASZSZ): Eisenhower elnök megkül- dötte a kongresszusnak az úgynevezett kölcsönös biztonsági program (Az Egyesült Államok szövetségesei felfegyverzésének programja, — a szerk.) 1955 második félévi teljesítéséről és

Nemzetközi hírek

Az amerikai repülőgépipar óriási profithoz jut

Mint az ADN Newyorkból közölte, 1955-ben az amerikai repülőgépipar forgalmának 90 százalékát, sőt egyes cégeknél 99,7 százalékát a katonai megrendelések tették ki. Az amerikai képviselőház hadügyi bizottságának albizottsága ezzel kapcsolatban közölte: a repülő- gépipar a katonai megrendelések révén .mértéken felüli jogtálan“ nyereséghez jutott.

Nagy hiánnyal zárult Anglia fizetési mérlege

Mint Londonból jelentik, Anglia fizetési mérlege 1955- ben 103 millió font sterling hiánnyal zárult; Az év első felében még 17 millió fontos aktív szaldó mutatkozott, 1955 második felében viszont 120 millió font sterlinges passzíva, ennek folytán 103 milliós hiány keletkezett;

a programnak az 1956—1957. költségvetési évre tervezett előirányzatairól szóló jelentését. Eisenhower közli, hogy a 2,9 milliárd dolláros összegnek, amelyet 1956—57-es költségvetési évben erre a programra szántak, 45 százalékát olyan anyagokra költik, amelyeket az Egyesült Államok szövetségeseinek fegyveres erői közvetlenül kapnak. Körülbelül 35 százalékát pedig az úgynevezett „védelmi erőfeszítések“ támogatására. A jelentésből kitűnik, hogy a közvetlen katonai segítségre szánt 1,4 milljárd dolláros összeg legnagyobb részét a Távol-Keletnek és Dél- Azslának Juttatják.

A NATO tevékenységét illetően Elsenhower rámutat arra, hogy „a főhangsúly továbbra is azokon az intézkedéseken lesz, amelyeknek célja a már meglévő fegyveres erők harckészségének fokozása.“

A jelentésből kiderül, hogy az Egyesült Államok folytatja a 12 hadosztállyal és körülbelül 1 300 repülőgéppel rendelkező nyugatnémet hadsereg megteremtésére irányuló erőfeszítéseit és megjegyzi, hogy az úgynevezett amerikai tanácsadó csoport „már működik Bonnban a segélyprogram ér-| telimében.“

Hága (TASZSZ) A De Waar- heid című lap közli a Holland Szocialista Szövetség vezetőségének és a Holland Kommunista Párt Politikai Bizottságának közös nyilatkozatát. A közlemény leszögezi, hogy a két párt „a békéért és a szocializmusért folyó harc érdekében ezentúl tartózkodik egymás támadásától“ és a vitás kérdéseket a marxizmus-leni- nizmus elvei alapján igyekszik majd rendezni.

A lap különrovatot bocsátott a Szocialista Szövetség rendelkezésére nézeteinek kifejezése céljából.

A Szocialista Szövetség „feladatának tekinti, hogy

Párizs (MTI) A párizsi vásáron szombaton bemutatták az első, minden alkatrészében plasztik műanyagból készült zongorát. A zongora, amelyet Léon Raymond ballett mérnök tervezett, az egész zongora- gyártást, sőt talán magát a zenét is forradalmasítani fogja. Ezerhétszáztizenhat óta ugygnis, amikor feltalálták a

közvetítő szerepet töltsön be a kölcsönös megértés, együttműködés megszilárdítását szolgáló kedvező feltételek megteremtésében és annak érdekében, hogy megteremtődjék az egység a munkásosztály és mindazok között, akik Hollandiában baloldali politika mellett foglalnak állást. Éppen ezért a Szocialista Szövetség nem állít fel külön listát a7 elkövetkező parlamenti választások alkalmából”.

A két párt véleménye szerint ez a közös határozat „előmozdíthatja a holland munkásmozgalmon belüli kapcsolatok megjavulását“.

„Pianofortet", semmi sem változott e hangszerek gyártási folyamatában, amelyek nem kevesebb, mint 6600, kézzel faragott faalkatrészből állnak. A jövőben ezeket az alkatrészeket — kisebb számban — formába öntik és ez lehetővé teszi egy zongora önköltségi árának negyven százalékos csökkenését.

Á párizsi vásáron bemutatták az első plasztikból készült zongorát

A béke első napja

'T'izenegy évvel ezelőtt szinte órák alatt járta be a világot a nagy örömhír: vége a háborúnak. Vé- getértek a lidércnyomásos végtelen éjszakák, a szirénalármás, rettegésben töltött napok, végétért a fasiszta elnyomás, amely szenvedést és nyomorúságot hozott Európa népeinek. Május nyolcadikán a szovjet hadsereg hős katonái megadásra kényszerítették az utolsó ellenálló fasiszta csoportokat is Berlinben, vörös lobogót lengetett a tavaszi szellő a Reichstag kupoláján és a feltételnélküli fegyverletételről szóló okmányokon visszavonhatatlanul megszáradt a tinta. A fasizmus. amely néhány évvel előbb úgy indult el, hogy elnyeléssel és megsemmisítéssel fenyegette az egész világot — kimúlt.

Akkor még nehéz volt elképzelni, ma érezhetjük és tudhatjuk csak igazán, hogy mit jelentett számunkra a fasizmus feletti győzelem. Tizenegy évvel ezelőtt még csak annak örültünk, hogy nem kell többé a frontokon, lövészárkok sarában kínlódnunk és véreznünk, nem kell

nyirkos óvóhelyeken megbújni a gyilkos bombák elől, nem kell rettegni a bizonytalan holnaptól. De azóta év- ről-évre jobban értékeljük a fasizmus bukásával beköszöntött szabadságunkat. A dolgozók hatalma hazánkban, az első ötéves tervben létrehozott nagy alkotásaink, megszépült életünk és szocialista jövőnk, amely egyre közelebb van — mind a fasizmus elleni győzelem gyümölcse.

Tizenegy év alatt sokszor emlékeztünk arfa a felejthetetlen napra, amikor először örülhettünk a békének. De ez idő alatt sokszor kellett újra meg újra felemelnünk a szavunkat azért, hogy az 1945. május 8-án bekövetkezett béke tartós legyen és ne szakítsa meg újabb háború. Sokat dolgoztunk, fáradtunk azért, hogy hazánk erős legyen és ne érhesse támadás. Kormányunknak sok erőfeszítést kellett tennie azért, hogy népi demokratikus országunkat, a népi hatalmat a nyugati országok is elismerjék, hogy békés kapcsolatok alakuljanak ki a szocialista rendszer országain túlmenően is minden országgal. Idén már joggal mondhatjuk, hogy

mindezek a fáradozások neví voltak hiábavalók. A békéU amely tizenegy évvel ezelőtt köszöntött ránk, ma kevesebb veszély fenyegeti, mint né- hány éve, és több a reményünk, hogy fenn tudjuk tartani. De ma sem árt újra emlékezni a háború szörnyű éveire, hogy küzdelmünk ne lankadjon, mert csak úgy tarthatjuk fenn az ígéretes békét, ha küzdünk érte.

Kevesen tudtak, volna annakidején, a győzelem napján válaszolni arra a kérdésre, hogy mit is kezdjünk a békével. Ma már kevesen vannak, akik ne tudnák, hogy mire jó nekünk a béke. Terveink vannak, amelyeket meg akarunk valósítani, mert megvalósításuk a szebb életet, a növekvő gazdagságot jelenti számunkra. Gépek ezreit és százezreit akarjuk gyártani, hogy dolgozzanak helyettünk. Villamoserőmüveket építünk, hogy fény és meleg, gépeket hajtó energia jusson a legkisebb faluba is. Uj anyagokat akarunk előállítani, hogy kényelmesebbé tegyük életünket. Több élelmiszert akarunk termelni, hogy bőven jusson mindenkinek. Ehhez kell nekünk a béke. S mert tudjuk, mire kell, csak még- inkább ragaszkodunk hozzá. Nem tűrhetjük, hogy a fasizmus. amely sokmillió ember életét követelte áldozatul, pusztulással fenyegette az európai kultúrát, olyan borzalmas háborúba sodorta az emberiséget, amilyen soha addig nem volt, újra felüthesse a fejét.

1945. május nyolcadikán a békét ünnepeltük. Ma a béke első napjára emlékezünk. S jó, hogy nemcsak mi emlékezünk, hanem mások, azok is, akik még a tőkés országokban remélik, hogy újra életre kelthetik a fasizmust, újra megkísérelhetik megismételni a fasiszta kalandot. Jó, ha emlékeznek, mert május nyolcadika arra figyelmeztet, hogy háborús kalandok ma már csak egyféleképpen végződhetnek. — A Szovjetunió nincs egyedül, a szocialista világrendszernél nagyobb erő ma nincs a világon. Tizenegy évvel ezelőtt a fasizmussal együtt pusztult el a szocializmus megdöntésének minden reménye is. Emlékezzünk és emlékezzenek — a fasizmust és háborúkat lejáratta már a történelem.------------ J

Ju

goszláv újságirókü’döttsóg utazott Prágába

Belgrád (Tanjüg) A Csehszlovák Újságírók Egyesületének meghívására hétfőn este elutazott Prágába a Jugoszláv Újságírók Szövetségének küldöttsége. A küldöttség, amelynek élén Milo Popovics, a Ju- gopress igazgatója áll, 15 napot tölt Csehszlovákiában.

Csökkent

az amerikai autóipar termelése

Mint Newyorkból jelentik, az Egyesült Államok autóipara 1956 márciusában 27 százalékkal kevesebbet gyártott, mint az előző év márciusában. Az amerikai autóipar termelése ez év első negyedében 18 százalékkal alacsonyabb volt, mint 1955 azonos időszakában. — A „Chrysler Corp“-nál és a „Studebaker-Packard Co“-nál például 36 százalékkal csökkent a gyártás.

Ujzclandban is deficites a külkereskedelem

Wellington! közlemény szerint Ujzéland 1955. évi külkereskedelmi fizetési mérlege

26.6 millió fonitsterlinges hiánnyal zárult. Az előző évben, vagyis 1954-ben a hiány

16.6 millió fontsterling volt.

A nyugatnémet nehézipar

már Belgiumba is behatol

Az ADN brüsszeli híradása szerint Flick háborús bűnös monopolcsoportja egy francia leányvállalaton keresztül megkaparintotta a „Société Métal- lurgique Halna ut-Sambre" alaptőkéjének több, mint 25 százalékát. A „Société Métai- lugrique Hainaut-Sambre“ Belgium második legnagyobb kohászati üzeme. A nyugatnémet nehézipar behatolása Belgiumba nagy visszhangot keltett a belga lakosság körében.

Ilyen furcsa történetet már rég nem hallottam.

Az események fonala Jó fél

évtizedre kanyarodik vissza, amikor Körmendi Viktor 8 hold juttatott földjével belépett a reménypusztai Uj Élet Tsz-be, — mintegy 20 ezer forintos adóhátralékkal.

— Én régen sem fizettem adót, a demokráciának sem fizetek, — mondta akkoriban Körmendi.

De ne menjünk ennyire vissza, hisz van mit elmondani Körmendi Viktor néhai tsz elnökségéről is, meg az utána történtekről. Elnöki tisztségéről azért váltotta le a tagság, egy év múltán, mert már januárban jártak és zárszámadásnak se híre, se hamva nem volt;

Akadt olyan időszak is, amikor a Körmendi família egyáltalán nem volt híján a tsz- tisztségeknek, Viktor intézőbizottsági tag volt, fia, Győző ellenőrzőbizottsági tag, a lánya pénztáros és Vaskúti András — testi, lelki jóbarátja — piac- felelős. így megtehették és meg is tették, hogy a kertészetből piacra kerülő árut nem mázsálták és a pénzzel úev számoltak el a közös kasz- szájába, ahogy akartak. Hogy ez nem tetszett több tagnak?

— Fő a bizalom, emberek — intette le őket az öreg Körmendi. És minden maradt a régiben.

A Körmendiek pályafutása

TöM/nt egyszer — Molnár Ferenc tsz elnöksége Idején, — hogy Körmendi Ernő, a kertészet akkori brigádvezetője jelentette az elnöknek: 400 forint hiányzik az egyik piacolás bevételéből. Szűcs János, az ellenőrző bizottság elnöke utánanézett a dolognak és kiderült, hogy nem is 400, hanem több mint ezer forint úszott el valahová. Ki téríti meg az-elcsent pénzt? — kérdezte a fegyelmi bizottság, amelynek elnöke akkor éppen Körmendi Győző, a brigádvezető testvére volt. A csürés- csavarásnak az lett a vége* hogy a tagság is ebben állapodott meg: „Olyan nincs, hogy megbüntetünk valakit”. (200 forintot különben be is ismertek a piacosok, azt meg már úgyis mindenki tudta, hogy Körmendi Ernő mindfv piaci napon csúnyán lerésze- gedett.)

Ebből is nyilvánvaló, hogy a gyűlésen nem az igazságot kereső és amellett kiálló tsz- tagok, hanem a fejbólintó- jánosok szelleme érvényesül. Nem egészen ok nélkül. Mint ahogy az sem véletlen, hogy a kertészetben dolgozók múlt év eleiétől néhány hónap alatt a felére csökkt itek. K riszt Imréné is csak néhány hétig

maradt. Első nap összekülönbözött az öreg Körmendivel. Úgy történt, hogy Körmendi Ernő a melegágyakat kitakarítani küldte az asszonyt, s akkor jött az öreg, mondván; gyerünk ásózni.

— Hát ki paracsol itt tulajdonképpen? — kérdezte Krisztné.

— Micsoda? Most jön és már kérdezni mer? — özvegy Weizer Józsefné is csak addig maradt a csoportban, amíg Körmendi Viktor meg nem verte.

De ne higyjük, hogy a Körmendi testvérek közt szent volt a béke. Ha például Ernő, a brigádvezető nem volt hajlandó annyi munkaegységet beírni testvérének, amennyit az mondott, Győző addig káromkodott, míg nem teljesült a kívánsága. Másban viszont nagy volt az egyetértés az egész famíliában. Egy akarattal övezték körül az egyholdas háztáji kertészetüket a csoport kertészetének öntözőcsöveivel, így oda jutott is víz elég, máshová alig. Ezen kívül a tsz egyik fogatával piac-szezon idején szinte állandóan sajót céljukra fuvaroztak és a közös kertészetből hordták a tököt a ser*éseiknek ..;

Mindezek után talán meg

lehet érteni, hogy a reménypusztai tsz így határozott: nem kell a kertészet, hisz erre csak ráfizetünk. így lett a kertészet novemberben a nagyárpádi Uj Alkotmány Tsz-é.

A nagyárpádiak Molnár Ferenc kiváló kertész szakembert bízták meg a kertészet vezetésével. Két hétig nem is volt baj, de utána Körmendi Győző reggel 7 óra helyett, csak úgy 8 óra felé jövögetett munkába, ami sem a vezetőknek, sem a kertészet többi dolgozójának nem tetszett. Az viszont Körmendiéknek volt szokatlan, hogy most már a tsz fogataival csak az elnök és brigádvezető rendelkezik Amikor aztán egyízben Körmendi Győző mégsem tudott ellent- állni a régi szokásnak és Molnár Ferenc tudta nélkül fuvaroztatott, a kertészet vezetője azt találta mondani, hogy az ilyesminek egyszer és mindenkorra vége. Győző erre kijelentette; nem lesz tovább tsz-tag. Másnap azonban megint jött dolgozni. Csak akkor lépett ki, amikor a tsz közgyűlés úgy határozott, hogy a túlméretezett háztáji kertészetnek vége, annyi lehet csak amennyit az alapszabály megenged.

Ez alatt az Öreg Körmendi

széria a rágalmakat Molnár Ferenc ellen és kérte a 8 holdját, mivel úgy határozott, hogy ő kilép. A közgyűlés hozzájárt a kilépéséhez. Közben az öreg szaladgált fűhöz, fához, mert nem azt a földet adta neki a tsz, amit ő szeretett volna. Sőt, más utat is próbált: visszajön, csak hagyják meg neki az egy hold háztáji kertészetet. Nem hagyták, — de a tsz vezetősége (nem a tagság!) visszavette. A váratlan hírre, — és Jogtalan lépésre — a kertészet 9 dolgozója írásban tiltakozott az ellen, hogy Körmendi Viktor ismét a kertészetben dolgozzék és áskáló- dásaival tovább rontsa a már jó mederben folyó munkát.

De hiába tiltakoztak. A tsz vezetőség és nem tudni még kiknek „jóvoltából” Körmendi Viktor május 5-én ismét munkába állt.

Érthetetlen a fesz vezetőségnek határozata. Ha már visszafogadták Körmendit, — amihez természetesen a tagság hozzájárulása is szükséges — miért a kertészetbe helyezték, ahol a dolgozók egyöntetűen ellenszenvvel fogadták. Abba a kertészetbe, amelyet intrikáival, mesterkedéseivel e«y- szer már tönkretett. Ha Körmendi tsz-tag akar lenni, legyen, dolgozzék, de ne ott, ahol senki Bem kívánja

W. V.