Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)
1956-04-19 / 93. szám
2 NAPLÓ 1956 Április i« A TASZSZ jelentése a szovjet államférfiak Portsmouthbe érkezéséről Portsmouth. A TASZSZ különtydósítója írja: N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnö- kg és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja az „Ordzso- nikidze” cirkáló fedélzetén április IS-án délelőtt Partsmouth- ba érkezett. Az „Ordzscmikidze” cirkálót és a kíséretében lévő „Szmatr- jascsij” és „Szoversennij” torpedórombolókat délelőtt kilenc órakor a nyilt tengeren a „Vigo” angol torpedóromboló fogadta. Tizenháromszoros sor- tűz dördült el: a „Vigo” torpedóromboló így üdvözölte Kotov ellentengernagyot, a szovjet hadihajóraj parancsnokát. A szovjet hadihajók válaszoltak az üdvözlésre. A szovjet hadihajók a „Vigo” kíséretében befutottak Portsmouthba, Nagy-Britannia fontos haditengerészeti támaszpontjára. Az „Ordzsonikidze” cirkáló és a kíséretében lévő hajók tíz óra negyven perckor elérték a portsmouthi kikötő külső révpartját. Üdvözletük jeléül huszonegyszer dördültek a szovjet hadihajók ágyúi. A parti erődből díszsortüz válaszolt. Ezt követte a szovjet hadihajók tizenkilencszer es díszsor- tüze: ezzel üdvözölték Sir George Creasey tengernagyot, a portsmouthi haditengerészeti támaszpont parancsnokát. A parti erődök viszonozták a díszsortüzet. Az „Ordzsonikidze” cirkáló a portsmouthi kikötő déli részében fekvő vasúti rakpart mellett horganyzott le. Itt gyűltek össze a hivatalos személyiségek Bulganyin és Hruscsov fogadására. A szovjet vezető férfiak köszönetét mondtak Kotov ellentengernagynak, a szovjet hadihajóraj parancsnokának, majd a szőnyeggel borított hajópallón végighaladva partraszálltak. Tizenegy óra negyven perckor, amikor N. A, Bulganyin partralépett, tizenkilenc ágy ülővé s dördült el tiszteletére a közelben álló „Bulwark” angol repülőgép- anyahajáról. A szovjet vendégeket a rakparton Lord Cilcennin angol tengerészeti miniszter, Lord Reading külügyi államminiszter, jSir George Creasey tengernagy, a portsmouthi haditengerészeti támaszpont parancsnoka és Sir William Hayter moszkvai angol nagykövet üdvözölte. Szovjet részről jelen voltak: M. A. Mihajlov, a kulturális ügyek minisztere, A. A. Gro- miko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, J. A. Malik londoni szovjet nagykövet. Bulganyin, Hruscsov és kíséretük elhaladt a rakparton felsorakozott angol haditengerészeti egység díszarcvonala előtt. A portsmouthi kikötő Pártjain sokezer főnyi közönség gyűlt össze és melegen, barátságos kiáltásokkal üdvözölte a szovjet vendégeket. A szovjet vendégek és kíséretük Portsmouthból vonaton utaztak tovább Londonba. Creasey tengernagy, a portsmouthi haditengerészeti támaszpont parancsnoka, miután elkísérte a szovjet vendégeket, visszatért az „Ordzsonikidze” cirkálóra. Induló hangjai közben Creasey tengernagy elhaladt a hadihajó fedélzetén felsorakozott szovjet tengerészek sorfala előtt. Budapesten tartják a dolgozó nők nemzetközi; értekezletét : ■ Prága (TASZSZ): A Szak-j szervezeti Világszövetség tit-; kársóga határozatot hozott ar-j ról, hogy 1956 június 14-étőlí 17-élg megtartják a dolgozót nők nemzetközi értekezletét, j Az SZVSZ titkársága elfő- S gadta a SZOT titkárságának! meghívását, így az értekezletet? Budapesten tartják meg. ■iiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiif Szántó Tibor: Magyarország csapata nyerte Párizsban a báróin: nemzet vívóversenyét • n Párizs: Kedden fejeződött be a francia-olasz-magyar vívók nemzetközi találkozója. Végeredmény: Magyarország öt győzelmet szerezve lett első, 2. Franciaország négy győzelem, 3. Olaszország három győzelem. Az Egyesült Államok a bagdadi szerződés gazdasági bizottságának tagja lett Teherán (MTI): Mint az AFP jelenti, az Egyesült Ál lamok a bagdadi szerződés gazdasági bizottságának teljesjogú tagja lett. Óriási az érdeklődés az Éger tó megvalósítása iránt Ritkán jön össze annyi lel- V-Kes ember, mint kedden délután 2 órakor a III. kerületi tanács tanácstermében. Fizikai dolgozók, mérnökök, geológusok, vízügyi, erdészeti, közlekedési szakemberek, egyetemi tanárok, orvosok, tanaié tagok, honvédtisztek, tervezők, a Mecsek és a turisztika szerelmesei tartottak értekezletet a III. kerületi tanács végrehajtó bizottságának kezdeményezésére. A napirenden egyetlen pont szerepelt: ak Éger-völgyben megvalósítható-e a Hámori tóhoz hasonló tó? Olyan probléma volt ez, amelynek megvalósítását elvileg mindenki lelkesen helyeselte és mielőbbi kivitelezését sürgette. Ezzel kapcsolatban azonban számos más kérdés Is felvetődött: a III. kerületi tanács a tó létesítését beillesztheti-e 1956-os évi tervébe, milyenek az Éger-völgy talajviszonyai, mennyi az évi átlagos csapadék, illetve víz- mennyiség, ez alkalmas lesz-e fürdésre, mibe kerül a tó létesítése, mennyi lesz a várható társadalmi munka forint értéke, szükség lesz-e területkisajátításra. Bedő Pálné elvtársnő, a III. kerületi tanács elnöknője hangsúlyozta, hogy az Éger-völgyi tó létesítésének nagy jelentősége lenne az idegenforgalom szempontjából és igen jelentős volna a város dolgozói részére is, de az 1956-os évi városfejlesztési tervbe már nem állítható be. Lehetőség van azonban arra, hogy a III. kerületi tanács az 1957-es évi városfejlesztési tervbe felvegye a tó létesítését, ha a szakemberek véleménye szerint a terv kivitelezhető. Bejelentette, hogy egyes üzemek máris felajánlásokat tettek társadalmi munkára, a 48-as téren lévő kollégium diáksága pedig háromezer munkaórát vállalt. Dalmadi György őrnagy elvtárs, aki a Dózsa Lövész Tiszti Iskola képviseletében vett részt az értekezleten, közölte, hogy a néphadsereg katonái és tisztjei épp úgy mint a mohácsi árvíznél, az Éger-völgyi tó munkálataiból is kiveszik majd részüket. Ha szükség lesz robbantásokat végeznek, ha kell földmunkában segítenek. Horváth elvtárs, a vasas szakszervezet területi bizottságának elnöke bejelentette, hogy az SZMT nagy tömegeket tudna majd társadalmi munkára mozgósítani. Czirkes Mihályné elvtársnő, a Hazafias Népfront Városi Bizottságának titkára közölte, hogy a III. kerületi tanács számíthat a Hazafias Népfront Városi Bizottságának legmesszebbmenő támogatására. Rubinok Tibor elvtórs, főmérnök, a Hidrológiai Társaság nevében ígéretet tett arra, hogy a társaságot összehívják és az Éger-völgyi tő létesítésének kérdésével foglalkoznak majd. A Vízügyi Igazgatóság nevében pedig megígérte, hogy a vízmérési felvételeket elkészítik. Egymásután hangzottak el a lelkes felajánlások, amely után az értekezleten megjelentek egybehangzó véleménye az volt, hogy ha az Éger-völgyben a víz mennyisége, nem lenne elegendő, és a kőzet sem megfelelő, akkor az ürögi völgyben lehetőség nyílik 3 kisebb tó létesítéséire. Az a nézet alakult ki, mindegy, hogy az Éger-völgyben, vagy Ürögben létesítenek mesterséges tavat, a fontos az, hogy azt minél előbb megvalósítsákAz értekezleten résztvevők abban állapodtak meg, hogy egy geológusból, hidrológusból, erdészeti szakemberből, mérnökből, orvosból, tervezőből, a városgazdálkodási osztály vezetőjéből, illetve a MTESZ keretében működő, tudományos egyesületek szakembereiből bizottságot létesítenek. Ez a bizottság április 23-án, hétfőn este 7 órakor a MTESZ helyi-; ségében értekezletet tart az Éger-völgyi tó létesítése ügyében. Előzőleg a helyszínen felmérik a tó létesítésének (ehetőségeit, pontos számításokat végeznek. A helyszínen végzett tanulmányozás alapján részletes tervet dolgoznak ki. Ezt augusztus 15-ig a III. kerületi tanács elé terjesztik, hogy az beilleszthesse az 1957- es évi tervébe. Az értekezlet után a résztvevők autóbuszba szálltak és kimentek az Éger-völgybe, valamint Ürögbe, ahol a helyszínen tanulmányozták a tó létesítésének lehetőségeit. cSőriők tiíjomáluui (4) Belépek a csinos kis konyhába, Győriékhez. — Szerbusz, — ismer rám mindjárt az asszony, nem is csodálkozik, hogy öt év után ismét elébe állok. — Tibi nincs ám itthon, — mondja és nagyon csodálkozik, hogy nem a férjét, a ti- zennégyszeres bányászújítót, keresem, hanem őt. — Engem? — tágra nyitja szemét és gyúrja tovább a tésztát, grizes tészta lesz ebédre, az édesanyja ott ül az asztal melletti konyhaszéken és közbe-közbeszól, hogy még merre egyengesse. — A pártügy miatt? — kérdi és egy kicsit olyan csínytevősen nevet. — Már te is tudod? — Hát mi történt? A saját szavaimmal próbálom megismételni, amit elmondott. Amikor férjhez ment, eleinte a bátyjáéknál laktak egyetlen kis szobában két házaspár. Próbáltak lakást szerezni, futott a tröszthöz, mindenhová. Bálái ígérte, hogy kap lakást, de nem is nézett utána. Amíg beszél, többször a tűzhelyre fut egy kis víz, hiába, nehéz úgy főzni, hogy közben az ember számot vet az életével. Aztán elment a pártbizottságra, ahol azt felelték neki: „Mi nem ismerjük magát, mi nem tudjuk, hogy hogyan dolgozott eddig”, Bizony akkor majdnem elszédült. Hát lehetséges ez? 1949 óta dolgozik Komlón, többször lett élmunkás, sztahanovista, talán nincs olyan épület, amely ne emlékeztetné a keze munkájára, ?Ö5I óta párttag — és nem ismerik. „Mi nem ismerjük magát, mi nem tudjuk hogy hogyan dolgozott eddig’’Ki mondta ezt neki? Nem a párt, nem igazi munkása a : pártnak, hanem egy bürokrata, aki a pártapparátusban dolgozik, aki nem fáradozott azzal, hogy megkérdezze azokat a komlói ezreket, akik ismerik Benács Irént, hogy miféle, érdemes-e a jó szóra? Tudom én azt, hogy a pártbizottságok nem lakáshivatalok, bár azt is tudom, hogy — többnyire helyesen — -már nem egyszer felemelték sza- ; vukat egyesek igazsága érdé- ; kében. Nem is ott á hiba. • hogy Benács Irénnek nem : adták ott, helyben át új la- • kása kulcsait, hanem az volt • a bűnnek is felfogható mu- » lasztás, hogy hidegen, ride- : gen, embertelenül „intézték • el” az ügyét. Benács Irén sohasem volt • vezető, nem végzett egyetemet, sem nagyobb iskolát, de azért tudhatta volna, amit rengetegen tudnak, hogy egyes emberek, bárhol ülnek is, amikor nem a párt céljai, szelleme szerint cselekszenek, beszélnek, akkor nem ; képviselnek mást, csak saját : magukat, saját tévedéseiket, ’ hibájukat. Nem szabad hát • összekeverni egyeseket a ! párttal, a kommunista moz- ; galorhmal. Bená:s Irén, Győri Tibor- \ né pedig ezt tette, és nem * egyedül. Hibát követett el. : Sértődött és makacs lett, tér- : mészetesen nem ok nélkül, ; de nem is okosan. Amikor odahagyta az épít- ! kezest, akkor búcsúzóul azt • mondták neki-: • — Ezért nem volt érdemes • férjhezmenned, hogy leszá- t molj. : Bár a nők és a férfiak ál ; tálában nem üzemi, tervtel- j jesítési és kapacitási okok : miatt házasodnak, de Benő"f ; Irén, akkor nem válaszolt • erre. S : ■ 3ugosz!áv-szovjet egyezmények ratifikációs okmányainak kicserélése Belgrad (Tanjug): Belgádban kedden kicserélték a ju- goszláv-gzovjet áruhitel-egyezmény és a Szovjetunió által Jugoszláviának nyújtandó kölcsönre vonatkozó egyezmény ratifikációé okmányait. Ezeket az egyezményeket Moszkvában, ez év februárjában írták alá. Az egyezmények rendelkezései értelmében azok a ratifikációs okmányok kicserélésének napján lépnék életbe. Eúyszer volt I hol nem-----------------------*• volt, talán He tedhétországon is túl (vagy innen?) volt egyszer egy bíró. Eléje járult egyik szép napon két perlekedő atyafi. A bíró beszólította először az egyiket: — No, mondd el, fiam, mi a panaszod?! Az elmondta. — Igazad van! — hagyta rá a bíró. Azután behívta a másikat. — No, mondd el te is fiam, mi bajod! A másik meg az elsőt cse- pülte. — Igazad van, fiam! — helyeselt neki is a bíró. Es akkor megszólalt a nagy- tudományú férfiú Írnoka: — De tisztelt bíró uram! Nem lehet, hogy mindkét peres félnek igaza legyen! — Néked is igazad van, fiam! — mondta rá a bíró — és ezzel vége is a mesének, ami ezután következik, az már nem mese. Nem mege, hogy élt a Pécsi Bőrgyárban még az államosítás előtt egy igazgató-főrószvé- nyes-főmérnök, névszerint Höfler Nepomuki János, röviden, ahogy széltében-hosszában nevezték: Muki. Ez a Muki édes ikertestvére lehetett volna a mi mesebeli bírónknak, mert ha egy munkás jött hozzá, hogy kevés a bére, csak bólintott: — Nagyon igaza van! Aztán eljött az igazgatói ülés és Róth vezér kijelentette: — Sok a munkások bére! Erre is csak bólintott a Muki: — Igazad van kérlekalásan. így aztán élt, mint hal a víz" frtle3*7 ŐSZtalékot, havonta vagy heten- kint az igazgatói, főmérnöki fizetést — egyébként csak sétált, ha köszöntek neki, visszaköszönt, ha megszólították, motyogott valamit, esténkjnt pedig — hogy legyen valami értelme annak, hogy bejött a gyárba — egy aktatáskára való csattos üveget, vegyianyagot vitt haza. Nem értett semmihez, csak tiblábolt egész nap, és semmi jót sem tett. Igaz, kézzelfogható, rosszat sem. Mert azt, hogy senki a munkások közül nem látta, 813 darab részvénye után felveszi évenklnt és dara- bonkint 8—10 pengőt és a „mellékest", a különböző címeken járó fizetéseket. Ennek fejében viszont szorgalmasan bólogatott az igazgatósági üléseken Róth és Erreth igazgatók javaslataira, ha szavazásra került sor, lustán felemelte kezét — és így mindig az történt, amit a főrészvényesek akartak. Viszont jót sem tett. Hiába törte a fejét vagy nyolc-tíz bőrgyári öregmunkás, semmi sem Jutott eszükbe, amit Muki az ő javukra vagy mások érdekében tett volna. Azaz nem! Egy eset mégis csak akadt! Az egyik, 1944-ben Németországba deportált munkás elmesélte, hogy találkozott odakinn Mu- kival és az igazgató egy darab kenyeret és szalonnát nyomott a kezébe. Ennyi volt az a szociális tevékenység, amit 25 éven át végzett. Nem Is lenne mesélnlvaló errój a „szelíd” pécsi tőkésről, ha nem robban be Magyarországra is a második világháború vihara. De berobbant és már a vihar előszelétől is megrémült Höfler főmérnök. Kocsit, lovat vásárolt hát gyorsan és arra meg egy autóra felcsomagolva mindent, elvitorlázott Csepregre, onnan pedig 1945 márciusában továbbköltözőtt az ausztriai Hallstadtba. Természetesen volt gondja rá, hogy elvigyen magával minden mozdítható nagyobb értéket. Azután hazajött. I 1945. ......... 11 1 ■" november 12-én érkezett meg és azonnal igazolási eljáráson kellett keresztülesnie, ami nem lett volna önmagában baj. A baj csak az volt, hogy nem igazolták. De még ez sem lett volna nagy baj. A nagy baj az volt, hogy a megye földbirtok' rendező tanácsa elkobozta a Visy úti házát, 600 négyszög- öles parkját, közel négy hold szőlejét. M u kJ úr fellebezett. „Kérem a lakóházat és a hozzátartozó 900 négyszögöles kertet részemre visszajuttatni, a szőlőért — amelyet közben kiosztottak igénylőknek — megváltást fizettetni" — írja kérvényében, amit alaposan alátámaszt, hogy ő nem is akart nyugatra menni, hanem hivatalos küldetésben volt, hegy a Bőrgyárban és a So- plana Gépgyárban demokratikus magatartásról és szocialista felfogásról tett tanubizonyságot és mint a Sopiana Gépgyár vezetője a munkásság ügyeit a legnagyobb megértéssel és jóindulattal kezelte (erről az akkori üb, igazolását is mellékeli), valamint ellenállt a fasisztáknak (így írja, isten bizony!), mert a bevonultatás elől Ausztriába távozott. Ixne, I Höfler főmérnök, * mint szociális bajnok! íme, a hős, aki mindent megígér a munkásoknak (igaz, hogy semmit sem vált valóra)! íme, az ellenól! ás hőse, aki egy ravasz fogással kilóg Ausztriába, hogy gyengítse a fasizmust! Hát nem csak a glória hiányzik a feje köré, hogy szentté avassék?! Ugyan van egy szeplője ennek a nagy hősnek: „Igaz, — írja, — hogy november 27 előtt teherautón csomagokat szállítottam Nyugatra éspedig a Sopiana Gépgyár tulajdonát képező két gépet, de nem német autón, hanem egy MA- TEOSZ teherautóval.“ — Hát mjért nem mondta ezt azonnal? — kérdezték tőle boldogan a földbirtokrendező tanácsnál. — Hiszen a MA- TEOSZ-teherautó az teljesen megváltoztatja a dolgok mikéntjét! És az Országos Födbirtok- rendező Tanács 1948 február elsején megváltoztatta a határozatot (ugyanakkor elutasította egy emigráns kommunista, ellenálló partizán igénylését) és visszautalta az „igazi ellenállónak“, Mukinak, a házat és a kertet. Mert: „I. Vagyona „csak“ (az idézőjelet már mi raktuk a csak elé és mögé), 813 darab részvénye volt (ez névértékben 162 690 forint, tőzsdeértékben ennek két-háromszorosa).“ „2. Jól bánt a munkásokkal,“ A határozat Höflert határozott lelkesedésbe hozta. Olyannyira, hogy az 1947, évi július 2-i földbirtokrendezői tanácsülésen már Höfler Nepomuki János újrafelvételi kérelmét tárgyalják: mentesítsék méltányosságból az ellenállási érdemekre az elkobzott három hold 1 088 négyszögöles szőlőt is. Egy évvel később, április negyedikén nagylelkűségi rohama támad: felajánlja, hogy lemond 2 800 négyszögöl szőlőről, ha két holdat tisztán megkap. És íme, 1948-ban valóban visszakap 2 000 négyszögöl szőlőt, Höfler azonban ravasz ember, felfedezi, hogy a szőlő mellett van még egy elkobzott 460 négyszögöles rész, amit házhelynek telekkönyveztek be — mint állami vagyont. Nos, térül-fordul és mégegyszer bejegyezteti a telekkönyvbe a 460 négyszögölet — mint a sajátját,............1 a négy esztendeig ta rtó cirkusz végétért. Vitrinbe teszi ellenállási glóriáját és csak most, 1955—56-ban veszi elő Ismét, mikor értesí'ért '""O. hogy a 460 négvs-ögö'es házhely felét kiutalták és a főiskola egyik tanárának nevére telekkönyvezték, aki meg akarja kezdeni az építkezést. — Hiszen a telek az én nevemen van! — erősködik frier. — Hiszen maga csak 3 000 négyszögöl szőlőt kapott visz- sza „méltányosságból"! — ellenkezik a tanács. — A papír beszél! — harsogja Muki úr és ismét fellebbezést szerkeszt, elutasítják, — mert most mór nem azok Ülnek a fellebbezést mérlegelő bizottságban, akik nyolc évvel ezelőtt. Újra fellebbez és végül az iratok felvándorolnak a Földművelésügyi Minisztériumba, mellékletként magukkal víve az ellenállási glóriát. És most már valóban megérdemelt a glória. Mert: Hofier Muki 1. akadályozta a földreformot, 2. akadályozott egy sereg intézményt abban, hogy fontos munkáját végezze — mert az ő fellebbezésével kellett foglal-* kozniok, 3. akadályozza, hogy egy becsületes, rendes pedagógus családi házat építsen magának. Tehát akárki láthatja: ellenáll. Mindezek után | megkér■■ dezzük: vajon méltányolva azt az ellenállást, nem kellene-e hatálytalanítani az 1948-as döntést ér az ellenálló ellenállásának ellenállva — elvenni tőle azt » 2 000 négyszögöl szőlőt Is, ami! annakidején a bőrgyári és so* pianai munkások verejtéke árán szerzett? Garami László MURI ÚR, AZ ELL1ÜÁLL0