Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)

1956-04-19 / 93. szám

2 NAPLÓ 1956 Április i« A TASZSZ jelentése a szovjet államférfiak Portsmouthbe érkezéséről Portsmouth. A TASZSZ kü­löntydósítója írja: N. A. Bulganyin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnö- kg és N. Sz. Hruscsov, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének tagja az „Ordzso- nikidze” cirkáló fedélzetén áp­rilis IS-án délelőtt Partsmouth- ba érkezett. Az „Ordzscmikidze” cirkálót és a kíséretében lévő „Szmatr- jascsij” és „Szoversennij” tor­pedórombolókat délelőtt kilenc órakor a nyilt tengeren a „Vigo” angol torpedóromboló fogadta. Tizenháromszoros sor- tűz dördült el: a „Vigo” torpe­dóromboló így üdvözölte Ko­tov ellentengernagyot, a szov­jet hadihajóraj parancsnokát. A szovjet hadihajók válaszol­tak az üdvözlésre. A szovjet hadihajók a „Vigo” kíséreté­ben befutottak Portsmouthba, Nagy-Britannia fontos haditen­gerészeti támaszpontjára. Az „Ordzsonikidze” cirkáló és a kíséretében lévő hajók tíz óra negyven perckor elérték a portsmouthi kikötő külső rév­partját. Üdvözletük jeléül hu­szonegyszer dördültek a szov­jet hadihajók ágyúi. A parti erődből díszsortüz válaszolt. Ezt követte a szovjet hadiha­jók tizenkilencszer es díszsor- tüze: ezzel üdvözölték Sir George Creasey tengernagyot, a portsmouthi haditengerészeti támaszpont parancsnokát. A parti erődök viszonozták a díszsortüzet. Az „Ordzsonikidze” cirkáló a portsmouthi kikötő déli ré­szében fekvő vasúti rakpart mellett horganyzott le. Itt gyűltek össze a hivatalos sze­mélyiségek Bulganyin és Hrus­csov fogadására. A szovjet ve­zető férfiak köszönetét mond­tak Kotov ellentengernagynak, a szovjet hadihajóraj parancs­nokának, majd a szőnyeggel borított hajópallón végighalad­va partraszálltak. Tizenegy óra negyven perckor, amikor N. A, Bulganyin partralépett, tizen­kilenc ágy ülővé s dördült el tiszteletére a közelben álló „Bulwark” angol repülőgép- anyahajáról. A szovjet vendégeket a rak­parton Lord Cilcennin angol tengerészeti miniszter, Lord Reading külügyi államminisz­ter, jSir George Creasey tenger­nagy, a portsmouthi haditen­gerészeti támaszpont parancs­noka és Sir William Hayter moszkvai angol nagykövet üdvözölte. Szovjet részről jelen voltak: M. A. Mihajlov, a kulturális ügyek minisztere, A. A. Gro- miko, a Szovjetunió külügy­miniszterének első helyettese, J. A. Malik londoni szovjet nagykövet. Bulganyin, Hruscsov és kí­séretük elhaladt a rakparton felsorakozott angol haditenge­részeti egység díszarcvonala előtt. A portsmouthi kikötő Párt­jain sokezer főnyi közönség gyűlt össze és melegen, barát­ságos kiáltásokkal üdvözölte a szovjet vendégeket. A szovjet vendégek és kísé­retük Portsmouthból vonaton utaztak tovább Londonba. Creasey tengernagy, a ports­mouthi haditengerészeti tá­maszpont parancsnoka, miután elkísérte a szovjet vendégeket, visszatért az „Ordzsonikidze” cirkálóra. Induló hangjai köz­ben Creasey tengernagy elha­ladt a hadihajó fedélzetén fel­sorakozott szovjet tengerészek sorfala előtt. Budapesten tartják a dolgozó nők nemzetközi; értekezletét : ■ Prága (TASZSZ): A Szak-j szervezeti Világszövetség tit-; kársóga határozatot hozott ar-j ról, hogy 1956 június 14-étőlí 17-élg megtartják a dolgozót nők nemzetközi értekezletét, j Az SZVSZ titkársága elfő- S gadta a SZOT titkárságának! meghívását, így az értekezletet? Budapesten tartják meg. ■iiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiif Szántó Tibor: Magyarország csapata nyerte Párizsban a báróin: nemzet vívóversenyét • n Párizs: Kedden fejeződött be a francia-olasz-magyar vívók nemzetközi találkozója. Vég­eredmény: Magyarország öt győzelmet szerezve lett első, 2. Franciaország négy győze­lem, 3. Olaszország három győ­zelem. Az Egyesült Államok a bagdadi szerződés gazdasági bizottságának tagja lett Teherán (MTI): Mint az AFP jelenti, az Egyesült Ál lamok a bagdadi szerződés gaz­dasági bizottságának teljesjogú tagja lett. Óriási az érdeklődés az Éger tó megvalósítása iránt Ritkán jön össze annyi lel- V-Kes ember, mint kedden dél­után 2 órakor a III. kerületi tanács tanácstermében. Fizikai dolgozók, mérnökök, geológu­sok, vízügyi, erdészeti, közle­kedési szakemberek, egyetemi tanárok, orvosok, tanaié tagok, honvédtisztek, tervezők, a Mecsek és a turisztika szerel­mesei tartottak értekezletet a III. kerületi tanács végrehajtó bizottságának kezdeményezé­sére. A napirenden egyetlen pont szerepelt: ak Éger-völgyben megvalósítható-e a Hámori tó­hoz hasonló tó? Olyan problé­ma volt ez, amelynek megvaló­sítását elvileg mindenki lelke­sen helyeselte és mielőbbi ki­vitelezését sürgette. Ezzel kap­csolatban azonban számos más kérdés Is felvetődött: a III. ke­rületi tanács a tó létesítését beillesztheti-e 1956-os évi ter­vébe, milyenek az Éger-völgy talajviszonyai, mennyi az évi átlagos csapadék, illetve víz- mennyiség, ez alkalmas lesz-e fürdésre, mibe kerül a tó lé­tesítése, mennyi lesz a várható társadalmi munka forint érté­ke, szükség lesz-e területkisa­játításra. Bedő Pálné elvtársnő, a III. kerületi tanács elnöknője hang­súlyozta, hogy az Éger-völgyi tó létesítésének nagy jelentő­sége lenne az idegenforgalom szempontjából és igen jelentős volna a város dolgozói részére is, de az 1956-os évi városfej­lesztési tervbe már nem állít­ható be. Lehetőség van azon­ban arra, hogy a III. kerületi tanács az 1957-es évi városfej­lesztési tervbe felvegye a tó létesítését, ha a szakemberek véleménye szerint a terv kivi­telezhető. Bejelentette, hogy egyes üzemek máris felajánlá­sokat tettek társadalmi mun­kára, a 48-as téren lévő kollé­gium diáksága pedig három­ezer munkaórát vállalt. Dalmadi György őrnagy elv­társ, aki a Dózsa Lövész Tiszti Iskola képviseletében vett részt az értekezleten, közölte, hogy a néphadsereg katonái és tisztjei épp úgy mint a mohácsi ár­víznél, az Éger-völgyi tó mun­kálataiból is kiveszik majd ré­szüket. Ha szükség lesz rob­bantásokat végeznek, ha kell földmunkában segítenek. Hor­váth elvtárs, a vasas szakszer­vezet területi bizottságának el­nöke bejelentette, hogy az SZMT nagy tömegeket tudna majd társadalmi munkára mozgósítani. Czirkes Mihályné elvtársnő, a Hazafias Népfront Városi Bizottságának titkára közölte, hogy a III. kerületi ta­nács számíthat a Hazafias Népfront Városi Bizottságának legmesszebbmenő támogatásá­ra. Rubinok Tibor elvtórs, fő­mérnök, a Hidrológiai Társa­ság nevében ígéretet tett arra, hogy a társaságot összehívják és az Éger-völgyi tő létesítésé­nek kérdésével foglalkoznak majd. A Vízügyi Igazgatóság nevében pedig megígérte, hogy a vízmérési felvételeket el­készítik. Egymásután hangzottak el a lelkes felajánlások, amely után az értekezleten megjelentek egybehangzó véleménye az volt, hogy ha az Éger-völgyben a víz mennyisége, nem lenne elegendő, és a kőzet sem meg­felelő, akkor az ürögi völgyben lehetőség nyílik 3 kisebb tó léte­sítéséire. Az a nézet alakult ki, mindegy, hogy az Éger-völgy­ben, vagy Ürögben létesítenek mesterséges tavat, a fontos az, hogy azt minél előbb megvaló­sítsák­Az értekezleten résztvevők abban állapodtak meg, hogy egy geológusból, hidrológusból, erdészeti szakemberből, mér­nökből, orvosból, tervezőből, a városgazdálkodási osztály ve­zetőjéből, illetve a MTESZ ke­retében működő, tudományos egyesületek szakembereiből bizottságot létesítenek. Ez a bizottság április 23-án, hétfőn este 7 órakor a MTESZ helyi-; ségében értekezletet tart az Éger-völgyi tó létesítése ügyé­ben. Előzőleg a helyszínen fel­mérik a tó létesítésének (ehe­tőségeit, pontos számításokat végeznek. A helyszínen vég­zett tanulmányozás alapján részletes tervet dolgoznak ki. Ezt augusztus 15-ig a III. ke­rületi tanács elé terjesztik, hogy az beilleszthesse az 1957- es évi tervébe. Az értekezlet után a résztve­vők autóbuszba szálltak és ki­mentek az Éger-völgybe, vala­mint Ürögbe, ahol a helyszí­nen tanulmányozták a tó léte­sítésének lehetőségeit. cSőriők tiíjomáluui (4) Belépek a csinos kis konyhába, Győriékhez. — Szerbusz, — ismer rám mindjárt az asszony, nem is csodálkozik, hogy öt év után ismét elébe állok. — Tibi nincs ám itthon, — mondja és nagyon csodálko­zik, hogy nem a férjét, a ti- zennégyszeres bányászújítót, keresem, hanem őt. — Engem? — tágra nyitja szemét és gyúrja tovább a tésztát, grizes tészta lesz ebédre, az édesanyja ott ül az asztal melletti konyhaszéken és közbe-közbeszól, hogy még merre egyengesse. — A párt­ügy miatt? — kérdi és egy kicsit olyan csínytevősen ne­vet. — Már te is tudod? — Hát mi történt? A saját szavaimmal próbá­lom megismételni, amit el­mondott. Amikor férjhez ment, eleinte a bátyjáéknál laktak egyetlen kis szobában két házaspár. Próbáltak lakást szerezni, futott a tröszthöz, mindenhová. Bálái ígérte, hogy kap lakást, de nem is nézett utána. Amíg beszél, többször a tűzhelyre fut egy kis víz, hiába, nehéz úgy főzni, hogy közben az ember számot vet az életével. Aztán elment a pártbizott­ságra, ahol azt felelték neki: „Mi nem ismerjük magát, mi nem tudjuk, hogy hogyan dolgozott eddig”, Bizony akkor majdnem el­szédült. Hát lehetséges ez? 1949 óta dolgozik Komlón, többször lett élmunkás, szta­hanovista, talán nincs olyan épület, amely ne emlékez­tetné a keze munkájára, ?Ö5I óta párttag — és nem isme­rik. „Mi nem ismerjük ma­gát, mi nem tudjuk hogy hogyan dolgozott eddig’’­Ki mondta ezt neki? Nem a párt, nem igazi munkása a : pártnak, hanem egy büro­krata, aki a pártapparátus­ban dolgozik, aki nem fára­dozott azzal, hogy megkér­dezze azokat a komlói ezre­ket, akik ismerik Benács Irént, hogy miféle, érdemes-e a jó szóra? Tudom én azt, hogy a párt­bizottságok nem lakáshivata­lok, bár azt is tudom, hogy — többnyire helyesen — -már nem egyszer felemelték sza- ; vukat egyesek igazsága érdé- ; kében. Nem is ott á hiba. • hogy Benács Irénnek nem : adták ott, helyben át új la- • kása kulcsait, hanem az volt • a bűnnek is felfogható mu- » lasztás, hogy hidegen, ride- : gen, embertelenül „intézték • el” az ügyét. Benács Irén sohasem volt • vezető, nem végzett egyete­met, sem nagyobb iskolát, de azért tudhatta volna, amit rengetegen tudnak, hogy egyes emberek, bárhol ülnek is, amikor nem a párt céljai, szelleme szerint cseleksze­nek, beszélnek, akkor nem ; képviselnek mást, csak saját : magukat, saját tévedéseiket, ’ hibájukat. Nem szabad hát • összekeverni egyeseket a ! párttal, a kommunista moz- ; galorhmal. Bená:s Irén, Győri Tibor- \ né pedig ezt tette, és nem * egyedül. Hibát követett el. : Sértődött és makacs lett, tér- : mészetesen nem ok nélkül, ; de nem is okosan. Amikor odahagyta az épít- ! kezest, akkor búcsúzóul azt • mondták neki-: • — Ezért nem volt érdemes • férjhezmenned, hogy leszá- t molj. : Bár a nők és a férfiak ál ; tálában nem üzemi, tervtel- j jesítési és kapacitási okok : miatt házasodnak, de Benő"f ; Irén, akkor nem válaszolt • erre. S : ■ 3ugosz!áv-szovjet egyezmények ratifikációs okmányainak kicserélése Belgrad (Tanjug): Belgád­ban kedden kicserélték a ju- goszláv-gzovjet áruhitel-egyez­mény és a Szovjetunió által Jugoszláviának nyújtandó köl­csönre vonatkozó egyezmény ratifikációé okmányait. Ezeket az egyezményeket Moszkvá­ban, ez év februárjában írták alá. Az egyezmények rendelkezé­sei értelmében azok a ratifi­kációs okmányok kicserélésé­nek napján lépnék életbe. Eúyszer volt I hol nem-----------------------*• volt, talán He tedhétországon is túl (vagy innen?) volt egyszer egy bíró. Eléje járult egyik szép napon két perlekedő atyafi. A bíró beszólította először az egyi­ket: — No, mondd el, fiam, mi a panaszod?! Az elmondta. — Igazad van! — hagyta rá a bíró. Azután behívta a másikat. — No, mondd el te is fiam, mi bajod! A másik meg az elsőt cse- pülte. — Igazad van, fiam! — he­lyeselt neki is a bíró. Es akkor megszólalt a nagy- tudományú férfiú Írnoka: — De tisztelt bíró uram! Nem lehet, hogy mindkét pe­res félnek igaza legyen! — Néked is igazad van, fiam! — mondta rá a bíró — és ezzel vége is a mesének, ami ezután következik, az már nem mese. Nem mege, hogy élt a Pécsi Bőrgyárban még az államosí­tás előtt egy igazgató-főrószvé- nyes-főmérnök, névszerint Höfler Nepomuki János, rövi­den, ahogy széltében-hosszában nevezték: Muki. Ez a Muki édes ikertestvére lehetett vol­na a mi mesebeli bírónknak, mert ha egy munkás jött hoz­zá, hogy kevés a bére, csak bó­lintott: — Nagyon igaza van! Aztán eljött az igazgatói ülés és Róth vezér kijelentette: — Sok a munkások bére! Erre is csak bólintott a Muki: — Igazad van kérlekalásan. így aztán élt, mint hal a víz­" frtle3*7 ŐSZ­talékot, havonta vagy heten- kint az igazgatói, főmérnöki fi­zetést — egyébként csak sétált, ha köszöntek neki, visszakö­szönt, ha megszólították, mo­tyogott valamit, esténkjnt pe­dig — hogy legyen valami ér­telme annak, hogy bejött a gyárba — egy aktatáskára való csattos üveget, vegyianyagot vitt haza. Nem értett semmihez, csak tiblábolt egész nap, és semmi jót sem tett. Igaz, kézzelfogha­tó, rosszat sem. Mert azt, hogy senki a munkások közül nem látta, 813 darab részvénye után felveszi évenklnt és dara- bonkint 8—10 pengőt és a „mellékest", a különböző címe­ken járó fizetéseket. Ennek fejében viszont szorgalmasan bólogatott az igazgatósági ülé­seken Róth és Erreth igazgatók javaslataira, ha szavazásra került sor, lustán felemelte kezét — és így mindig az tör­tént, amit a főrészvényesek akartak. Viszont jót sem tett. Hiába törte a fejét vagy nyolc-tíz bőrgyári öregmunkás, semmi sem Jutott eszükbe, amit Muki az ő javukra vagy mások érde­kében tett volna. Azaz nem! Egy eset mégis csak akadt! Az egyik, 1944-ben Németországba deportált munkás elmesélte, hogy találkozott odakinn Mu- kival és az igazgató egy darab kenyeret és szalonnát nyomott a kezébe. Ennyi volt az a szociális te­vékenység, amit 25 éven át végzett. Nem Is lenne mesélnlvaló er­rój a „szelíd” pécsi tőkésről, ha nem robban be Magyarország­ra is a második világháború vihara. De berobbant és már a vihar előszelétől is megré­mült Höfler főmérnök. Kocsit, lovat vásárolt hát gyorsan és arra meg egy autóra felcsoma­golva mindent, elvitorlázott Csepregre, onnan pedig 1945 márciusában továbbköltözőtt az ausztriai Hallstadtba. Ter­mészetesen volt gondja rá, hogy elvigyen magával min­den mozdítható nagyobb érté­ket. Azután hazajött. I 1945. ......... 11 1 ■" no­vember 12-én érkezett meg és azonnal igazolási eljáráson kel­lett keresztülesnie, ami nem lett volna önmagában baj. A baj csak az volt, hogy nem igazolták. De még ez sem lett volna nagy baj. A nagy baj az volt, hogy a megye földbirtok' rendező tanácsa elkobozta a Visy úti házát, 600 négyszög- öles parkját, közel négy hold szőlejét. M u kJ úr fellebezett. „Kérem a lakóházat és a hozzátartozó 900 négyszögöles kertet részemre visszajuttatni, a szőlőért — amelyet közben kiosztottak igénylőknek — megváltást fizettetni" — írja kérvényében, amit alaposan alátámaszt, hogy ő nem is akart nyugatra menni, hanem hivatalos küldetésben volt, hegy a Bőrgyárban és a So- plana Gépgyárban demokra­tikus magatartásról és szocia­lista felfogásról tett tanubi­zonyságot és mint a Sopiana Gépgyár vezetője a munkásság ügyeit a legnagyobb megértés­sel és jóindulattal kezelte (er­ről az akkori üb, igazolását is mellékeli), valamint ellenállt a fasisztáknak (így írja, isten bi­zony!), mert a bevonultatás elől Ausztriába távozott. Ixne, I Höfler főmérnök, * mint szociális baj­nok! íme, a hős, aki mindent megígér a munkásoknak (igaz, hogy semmit sem vált valóra)! íme, az ellenól! ás hőse, aki egy ravasz fogással kilóg Ausztriába, hogy gyengítse a fasizmust! Hát nem csak a glória hiányzik a feje köré, hogy szentté avassék?! Ugyan van egy szeplője en­nek a nagy hősnek: „Igaz, — írja, — hogy november 27 előtt teherautón csomagokat szállí­tottam Nyugatra éspedig a Sopiana Gépgyár tulajdonát képező két gépet, de nem né­met autón, hanem egy MA- TEOSZ teherautóval.“ — Hát mjért nem mondta ezt azonnal? — kérdezték tőle boldogan a földbirtokrendező tanácsnál. — Hiszen a MA- TEOSZ-teherautó az teljesen megváltoztatja a dolgok mi­kéntjét! És az Országos Födbirtok- rendező Tanács 1948 február elsején megváltoztatta a hatá­rozatot (ugyanakkor elutasí­totta egy emigráns kommunis­ta, ellenálló partizán igénylé­sét) és visszautalta az „igazi ellenállónak“, Mukinak, a há­zat és a kertet. Mert: „I. Vagyona „csak“ (az idé­zőjelet már mi raktuk a csak elé és mögé), 813 darab rész­vénye volt (ez névértékben 162 690 forint, tőzsdeértékben ennek két-háromszorosa).“ „2. Jól bánt a munkásokkal,“ A határozat Höflert határo­zott lelkesedésbe hozta. Oly­annyira, hogy az 1947, évi jú­lius 2-i földbirtokrendezői ta­nácsülésen már Höfler Nepo­muki János újrafelvételi kérel­mét tárgyalják: mentesítsék méltányosságból az ellenállá­si érdemekre az elkobzott há­rom hold 1 088 négyszögöles szőlőt is. Egy évvel később, április negyedikén nagylelkűségi ro­hama támad: felajánlja, hogy lemond 2 800 négyszögöl szőlő­ről, ha két holdat tisztán meg­kap. És íme, 1948-ban valóban visszakap 2 000 négyszögöl sző­lőt, Höfler azonban ravasz em­ber, felfedezi, hogy a szőlő mellett van még egy elkobzott 460 négyszögöles rész, amit házhelynek telekkönyveztek be — mint állami vagyont. Nos, térül-fordul és mégegyszer be­jegyezteti a telekkönyvbe a 460 négyszögölet — mint a sa­játját,­............1 a négy esztendeig ta rtó cirkusz végétért. Vitrin­be teszi ellenállási glóriáját és csak most, 1955—56-ban veszi elő Ismét, mikor értesí'ért '""O. hogy a 460 négvs-ögö'es ház­hely felét kiutalták és a főis­kola egyik tanárának nevére telekkönyvezték, aki meg akar­ja kezdeni az építkezést. — Hiszen a telek az én ne­vemen van! — erősködik fr­ier. — Hiszen maga csak 3 000 négyszögöl szőlőt kapott visz- sza „méltányosságból"! — el­lenkezik a tanács. — A papír beszél! — har­sogja Muki úr és ismét felleb­bezést szerkeszt, elutasítják, — mert most mór nem azok Ülnek a fellebbezést mérlegelő bizottságban, akik nyolc év­vel ezelőtt. Újra fellebbez és végül az iratok felvándorolnak a Földművelésügyi Miniszté­riumba, mellékletként maguk­kal víve az ellenállási glóriát. És most már valóban meg­érdemelt a glória. Mert: Hof­ier Muki 1. akadályozta a földrefor­mot, 2. akadályozott egy sereg in­tézményt abban, hogy fontos munkáját végezze — mert az ő fellebbezésével kellett foglal-* kozniok, 3. akadályozza, hogy egy be­csületes, rendes pedagógus csa­ládi házat építsen magának. Tehát akárki láthatja: ellen­áll. Mindezek után | megkér­■■ dezzük: vajon méltányolva azt az el­lenállást, nem kellene-e hatály­talanítani az 1948-as döntést ér az ellenálló ellenállásának el­lenállva — elvenni tőle azt » 2 000 négyszögöl szőlőt Is, ami! annakidején a bőrgyári és so* pianai munkások verejtéke árán szerzett? Garami László MURI ÚR, AZ ELL1ÜÁLL0

Next

/
Thumbnails
Contents