Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)
1956-04-18 / 92. szám
2 NAPLÓ 1956 Április i* A Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata a közelkeleti helyzetről Moszkva (TASZSZ): A Szovjetunió külügyminisztériuma nyilatkozatot adott ki a közel- keleti helyzetről. A nyilatkozat többek között hangsúlyozza: — A Közel-Kelet térségében jelenleg kialakulóban lévő helyzet komoly figyelmet érdemel azoknak az államoknak és társadalmi köröknek részéről, amelyek érdekelve vannak az egyetemes béke megszilárdításában és a nemzetközi feszültség további enyhülésében. Már többízben rámutattunk arra, hogy a nemzetközi helyzet kiéleződését a Közel- és Közép-Keleten főként azok a szüntelen kísérletek okozzák, amelyeknek célja, a gyarmati rendszer érdekeit szolgáló katonai csoportosulások szervezése és kibővítése és, amelyek e térség népeinek függetlensége és a békeszerető országok biztonsága ellen irányulnak. Az ilyen csoportulások létrehozása nemzetközi súrlódások és konfliktusok forrása lett a Közel- és Közép-Kelet térségében, megrontotta a kapcsolatokat az arab államok és Izráel, az arab államok és Törökország között, Pakisztán és Afganisztán, Pakisztán és India között. Egyes hatalmak nyomást gyakorolnak a független arab államokra, hogy akaratuk ellenére az említett csoportosulásokhoz való csatlakozásra kényszerítsék őket, olyan csoportosulásokhoz való csatlakozásra, mint amilyen az ismeretes bagdadi paktum. Ez a körülmény az Egyesült Nemzetek Szervezete alapelveinek megszegését jelenti és ellentétben áll a béke és a nemzetközi biztonság érdekeivel. A közelkeleti helyzet egyik legveszélyesebb mozzanata mostanában az arab-izraeli konfliktus kiéleződése. Egyes államoknak a nemzetközi béke megszilárdításában nem érdekelt bizonyos körei saját agresszív céljaikra igyekeznek felhasználni az arab-izraeli konfliktust. Odáig mennek, hogy külföldi csapatokat vezényelnek e körzet országainak 'területére és katonai bonyodalmakat okoznak. Az arab országok ügyeibe való beavatkozásnak az a célja, hogy a Közel-Keleten visz- szaállítsák a gyarmati rendszert. A Szovjetunió kormánya eltökélten védelmezi a béke és a népek közti békés együttműködés érdekeit. Szilárdan és következetesen folytatja a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló intézkedéseket. Ez megfelel minden ország néAurilis 30 - monkasziinel A dolgozók érdekeit és a termelés folyamatosságát szolgálja a minisztertanács legutóbbi határozata, amely szerint olyan esetekben, amikor a munkaszüneti napot csak egy munkanap választja el a vasárnaptól, a heti pihenőnapot a közbeeső hétköznapon kell kiadni. Ilyen esetekben a pilienőnapot megelőző utolsó munkanapon érvényes a szombati munkaidő beosztás. A határozat értelmében az Idén három Ízben kerül sor a heti pihenőnap megcseréiésé- re. Az április 29-i pihenőnapot hétfőn, április 30-án kell biztosítani. így a nemzetközi munkásmozgatom nagy ünnepe. május 1 alkalmából 3 napos munkasziinet lesz. 1956-ban még a december 23-1 és a 30-i pihenőnapot kell áthelyezni december 24-cre, Illetve december 31-ére. Ausztriát felvették HZ Európa Tanácsba Strasbourg (MTI): Stras- bourgban hétfőn megnyílt az Európa Tanács új ülésszaka. A DPA jelentése szerint a tanács miniszteri bizottsága hétfői ülésén jóváhagyta Ausztria •felvételét az Európa Tanácsba. Ausztria az Európa Tanács 15. tagja. Egyébként az Európa tanács konzultatív közgyűlése hétfőn a belga Dehous6e-t választotta meg új elnökévé Guy Mollet helyére, aki a francia miniszterelnökké történt kinevezése után lemondott erről a tisztségről. pei, köztük a közelkeleti népek törekvéseinek is. A szovjet kormány úgy vélekedik, hogy el lehet és el is kell kerülni a konfliktust a Közel-Keleten, és az összes közelkeleti állam érdekében áll, hogy ne hagyja magát provokálni, ne hagyja magát háborúba sodorni. Ugyanakkor a szovjet kormány az egyetemes béke fenntartása szempontjából helytelennek és megengedhetetlennek tartja, hogy az arab-izraeli konfliktus kihasználásával kísérlet történjék a független arab államok belügyeibe való külső beavatkozásra, vagy külföldi csapatoknak a Közel- Kelet területére juttatására. A szovjet kormány kijelenti: 1. A Szovjetunió kellő támogatásban részesíti az Egyesült Nemzetek Szervezetének azokat az intézkedéseit, amelyekkel utat-módot keres a Palesztinái térség békéjének megszilárdítására és amelyeknek célja a Biztonsági Tanács megfelelő határozatainak végrehajtása. 2. A Szovjetunió úgy vélekedik, hogy legközelebbi időikben lépéseket kell tenni a Palesztinái térségben fennálló feszültség enyhítésére, a közel- keleti államok akaratával és az ENSZ alapelveivel ellenkező külső beavatkozás nélkül. A Szovjetunió felhívja az érdekelt feleket, tartózkodjanak minden olyan cselekménytől, amelynek következtében kiéleződhet a helyzet az arab országok és Izrael közötti fegyverszüneti egyezményekben megállapított demarkációs vonalon és tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket a hajlékától és létfenntartási eszközeitől megfosztott többszázezer arab menekült súlyos helyzetének megjavítására. , 3. A Szovjetunió úgy vélekedik, hogy a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítása érdekében el kelj érni a palesztinéi kérdés tartós, bélkés rendezését, kölcsönösen elfogadható alapon, az érdekelt felek igazságos nemzeti érdekeinek figyembevételével. Anton Jugovot választották a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnökévé Szófia. (BT A) A Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlésének ötödik rendkívüli ülésszaka április 17-én folytatta munkáját. Az ülésen dr. Georgi Ata- naszov, a nemzetgyűlés elnöki irodájának alelnöke elnökölt. Közölte, hogy az elnökség megkapta Vlko Cservenikov- nak, a minisztertanács elnökének levelét, amelyben felmentését kéri. Dr. Georgi Ata- naszov felolvasta a nyilatkozatot, amely így hangzik: „A nemzetgyűlés elnöki irodája elnökének. A minisztertanács elnöki tisztében alkalmazott helytelen munkamódszereim ismert károkat okoztak az állami munkának. Erre való tekintettel kérem a nemzetgyűlést, menteen fel a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöki tiszte alól. Tisztelettel Vlko Ceerven- kov." Az elnökség javasolta, hogy a nemzetgyűlés fogadja el Vlko Cservenkov nyilatkozatát és mentse fel őt a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöki tiszte alól. A javaslatot egyhangúlag elfogadták. A nemzetgyűlés ezután hozzákezdett a minisztertanács elnökének megválasztásához. Todor Zsivkov képviselő a 3KP Központi Bizottsága, a Hazafias ArcvonaJ országos tanácsának elnöksége, a Bolgár Kommunista Párt és a Bolgár Népi Földműves Szövetség parlamenti csoportja nevében a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnökéül Anton Jugovot javasolta. Todor Zsivkov javaslatának indokolása után kijelentette: „Javaslom a nemzetgyűlésnek, hozza meg a következő határozatot: a nemzetgyűlés Anton Jugov elvtársat választja a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnökéül”. „Engedjék meg, kifejezzem meggyőződésemet, hogy valamennyi képviselő egyhangúlag helyeselni fogja ezt a javaslatot.” (Taps) A nemzetgyűlés Anton Ju govot egyhangúlag a minisztertanács elnökévé választotta. Gondolatok egy Radnóti-estről Ha egy rövid újsághírbe | akarnám zárni az eseményt így írnám meg: Radnóti-estet rendezett április 14-én, szombaton este a Mohács városi DlSZ-bizottság. Az irodalmi esten mintegy 50 diákfiatal jelent meg, akik meghallgatták Németh Tibor könyvtárvezető előadását és a legszebb Radnóti-verseket. Aztán gyorsan leírnék még egy hírt, valahogy ilyesféleképpen: Szombaton és vasárnap 200 egyetemi hallgató dolgozott a szigeti gát helyreállításán és megerősítésén társadalmi munkában. És esetleg telnék még egy hírre félnapos mohácsi tapasztalataimból. A szigetre már megérkeztek az első építőanya ^szállítmányok. Téglát, terméskövet raknak ki az uszályokból, hogy az árvízkárosultak elpusztult házai helyett újakat építsenek. íme, ki lehet fejezni hírekben is nagyjelentőségű eseményeket. De létjn-e egy Ilyen hírből az olvasó Pásztor Ildikót, a negyedikes gimnnzista szavaiét, amint remegő kézzel tartja maga ele a versét és olvassa, majd felemeli fejét és most már bátran, keményen tagolja a költő riadóját: „...mert egyszer béke lesz... Tarts ki addig lélek, védekezz!“ Érezné-e ebből a hírből az olvasó, hogy a kultúrház nagytermének negyedét Is alig megtöltő ötven fiú és leány milyen templomi áhítattal figyelt a színpadra, alig néhány héttel a várost ért: hatalmas megpróbáltatás után. így hét nem elég egy kurta hír, többet kell írnom erről a szombat estéről. Ott kell kezdenem, hogy megnyugtató, jó érzés volt látnom: íme, Mohácsra, ebbe a csendes, egykor talán érdektelen kisvárosba is eljutott a mártír költő szava. Igaz, egyelőre csak ötven fiatalhoz, mind csupa diákhoz. De kezdetnek ennyi is elég. Az külön öröm, hogy milyen sokan vállalkoztak Radnóti Miklós szavának tolmácsolására. A haikbeszédű. mosolygós Vlncze Ilona, aki egészen kislányodnak tűnt fekete bársonyruhájában, pedig már harmadikos gimnazista, Bojtár László muzsikus, aki három Radnóti verset megzenésített, két pedagógus, akik elénekelték ezeket a verseket, egy copfos kislány, aki (talán tizenhatéves, ha lehet) olyan természetesen mondta a költemény szépen zengő sorait: „... két napja már, hogy nem ölelsz meg .. — Micsoda költő volt! Micsoda költő! — lelkesedett mellettem suttogva az est talán egyetlen idősebb hallgatója, mint később megtudtam, az előadó könyvtáros édesapja aki pesti író. Micsoda költő! — helyeseltem gondolatban, — aki ennyi fiatalt ihlet meg, aki így át tudja önteni gondolatait, érzéseit vágyait és keserveit ezekbe a gyerekekbe, akik se szerelmet, se fájdalmat, se kínt, se lágergyötrelmeket nem szenvedtek, nem éltek és mégis átélik, érzik, amiről a költő panaszkodik. Éff ekhor eszembeiutotl I egy távoli kép, 1944 koranyaráról. A szerbiai Bor, a drótkerítéssel körülövezett láger, — melynek szúró tüskéit valamennyien húsunkban éreztük — és a lágerban egy magas, sovány férfi, aki a napi tizenhárom óra munka után letelepszik az egyik fal tövébe, előveszi a hóna alatt szorongatott Villon-kötetet és olvas belőle, halkan, szenvedély- telenül, csak a szeme árulja el, hogy Izzik benn a lélek, mint a kút mélyén a csillogás mutatja a vizet. Hogy kiknek olvasta Villon verselt és közte- közte a magáéit? Nekünk, fiataloknak, akik köréje gyűltünk és hallgattuk Őt, a megszállottat, a bölcset, a kínok között sziklaszilárdat, Radnóti Miklóst. Mi csodálnlvalő van hátakkor azon, ha halála után tizenegy és fél évvel is maga köré gyűjti a fiatalokat? Ok, akik szavalják, nem voltak ott, de elképzelik szaval után, hogy „esteledik s a szögesdróttal beszegett vad tölgykerítés, barakk oly lebegő, felszívja az este. Rabságunk keretét elereszti a lassú tekintet és csak az ész, csak az ész, az fudja a drót feszülését.“ Hogy miért kell tudniok ezekről a feszülő drótokról, férges barakkokról, géppisztoly«! önzőkről, mindezekről a borzalmakról a gyerekeknek? Hogy lássák, hallják, mondják: milyen mélyről kapaszkodtunk ide, ahol vagyunk, hogy lássák, hallják, mondják: soha, soha azt, amit Radnóti elmesél! De miért csak a diákok vannak Itt? Miért csak ők mondják és hallgatják a költő szavait? — A városból összesen hárman jöttek el — mondja a városi DISZ-titkér. — pedig hangoshíradón Is propagáltuk az estet. — Kevés volt a propaganda, — mondja König elvtársnő, a kultúrotthon Igazgatója. Bizony kevés. Igaz, hogy nagy munkák után tart lélek- zésnyt pihenőt a DlSZ-szerve- zet (ha tart), de azért ki lehetett volna jutni az üzemekbe, a gépgyárakba, a szerárugyár- ba, a hivatalokhoz és beszélgetni a kultúrmunkásokkal. a színjátszókkal, a szavalókkal. Bizonyára akadt volna vállalkozó Radnóti költeményeinek tolmácsolásához és hallgatója is e költeményeknek. Mert Radnóti a dolgozó nép költője. „Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép — írja 1944 január 17-én, bizonyára csat- lósmivoltunkra gondolva, — s tudjuk, miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp, de élnek dolgozók itt, költők is bflnte- len, és csécsszopók, akikben megnő az értelem, világit bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ók felelnek.. Hát feleljenek szavára friss szóval a munkásfiatalok is! És legközelebb, a következő Radnóti esten már ne ötvenen, hanem kétannyian, négyannyi- an feleljenek! Ha mindenki, aki szombat este Itta szavait, csak még egy vagy két hallgatót hoz magával, bizonyára megtelik a terem ,. ! Ipar, még megkérdezhetik I tőlem: miért írtam bevezetőmben az első hfr után még kettőt, az egyetemistákról, és az építőanyagról... Vagy talán természetesnek találják, mint ahogyan én annak találtam? Mert ugye, természetes, hogy Radnóti szavai nem vesznek csak el a semmibe, hogv meggyökeresednek, tettekké válnak. Az lenne szép, ha Radnóti szavait megértenék átok, akik mondják és hallgatják. „Ember vigyázz, figyeld meg jól világod,.. és mindig tudd, mit kell tenned érte, hogy más legyen.“ Kétszáz egyetemista segített szombaton este a gátépítésnél. A szigeti partokon pedig mór halamban áll a vöröslő tégla és szürkén csillogó terméskő... Garami László Lenin a mezőgazdaság átszervezésének egyes kérdéseiről Lenin elvtársról akkor emlékezünk méltóan, ha újra és újra és újra elővesszük, tanulmányozzuk műveit és azok szellemében munkálkodunk a szocializmus felépítésén. Nincs életünknek egyetlen olyan területe sem, amely a halhatatlan forradalmár figyelmét elkerülte volna. Különösen sokat foglalkozott a munkás-paraszt szövetség kérdéseivel, a parasztság, a falu problémáinak megoldásával. Az ő alapvető tanításai vezettek bennünket eddig is a szocializmus építésének útján, elért eredményeinkben a dolgozó nép szándékát, vágyait, akaratát kifejező gondolatai tükröződnek. Ma már senki előtt sem kétséges — s legkevésbé dolgozó parasztságunk előtt, — a lenini tanítás igazsága: „Csak a kommunista párt vezette városi és ipari proletariátus szabadíthatja meg a falu dolgozó tömegeit a tóke és a földesúri nagybirtok igájától, a pusztulástól és az imperialista háborúktól, amelyek a tőkés rend fennmaradása esetén elkerülhetetlenül újra és újra megismétlődnének". A tőkések és földbirtokosok uralmának örökre vége nálunk. Parasztságunk tulajdona ősi jussa: a föld. A magyar falu évről-évre nagy lépésekkel halad előre a gazdasági és kulturális fel- emelkedés útján. Az SZKP XX. kongresszusán az egész emberiség elé tárt lelkesítő távlatok, a szocialista világrendszer történelmi jelentőségű sikerei még inkább megerősítenek bennünket abban a tudatban, hogy helyes az út: a szocializmus építésének, a békés együttélésnek, a nemzetközi kapcsolatok szélesítésének útja — amelyen jövőnk felé haladunk. S ez ma már nemcsak a mi véleményünk, hanem a Föld lakosságának nagy része Is érdeklődéssel, rokonszenwel és elismeréssel szól nagyszerű tetteinkről. A kapitalizipus maradványai nagyrészét felszámoltuk. A mezőgazdaság kivételével népgazdaságunk minden döntő területén a szocialista termelési mód uralkodik. Ipari termelésünk három és félszerese a háború előttinek. A szocialista építés jelenlegi szakaszában népgazdaságunk ég a nemzetközi kapcsolatok alakulása egyaránt előtérbe állítja mezőgazdaságunk fejlődésének kérdését. Az Ipar három és félszeres fejlődésével egyldő- ben mezőgazdaságunk alig több, mint egytizedével szárnyalta csak túl a háború előtti színvonalat. Népünk egyre növekvő Igényelnek Jobb kielégítése, a tőkés világrend- szerrel való békés gazdasági verseny szükségszerűvé teszi a mezőgazdaság nagyobbarányú fejlődését gátló akadályok kiküszöbölését. Legfőbb ilyen gátló tényező a klsárutermelő, parcellás egyéni gazdálkodás. Lenin azt tanította: „...ha a régi, szegény, nyomorúságos parasztgazdaság megmaradna olyannak, amilyen régebben volt, akkor szó sem lehetne a szocialista társadalom tartós építéséről. A kisárutermelő parasztgazdaságok átszervezése szocialista nagyüzemmé — ez az előttünk álló főfeladat. Az átszervezés módja és üteme — a történelmi fejlődés, a nemzeti vagy helyi sajátosságoknak megfelelően lehet különböző — azonban a szocializmus felépítésének elengedhetetlen feltétele az átszervezés. Hazánkban megvannak az átszervezés feltételei. A (hatalom a munkásosztály kezében van, a döntő termelési eszközök a társadalom tulajdonát képezik, iparunk fejlettsége képes a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges technikai bázis biztosításához, elsősorban gépállomásainkon keresztül. Termelőszövetkezeti mozgalmunk több, mint félévtlzedes fejlődése is Igazolja, hogy a kezdeti nehézségeket legyőzve tsz-eink, — különösen az elmúlt évben — szép eredményeket értek el. Tehát itt az Ideje, hogy Lenin tanításainak szellemében nagy erővel lássunk e döntő jelentőségű feladat megoldásához. „Esztelen gondolat lenne — tanítja Lenin, — ha ezeket a gazdaságokat valamilyen gyors módszerrel, valamilyen paranccsal, külső beavatkozással akarnánk átalakítaniMajd így folytatja: „Ha majd gyakorlatilag, a parasztok számára kézzelfogható tapasztalati úton bebizonyítottuk, hogy a társas artelben szervezett földművelésre való áttérés szükséges és lehetséges, csakis akkor mondhatjuk majd teljes Joggal. hogy... komoly lépést tettünk előre a szocialista földművelés útján." Ma már a gyakorlati példák sokasága áll dolgozó parasztságunk előtt. A rwtp'k.ban sokan látogatták meg a rózsafái Közös Ut Tsz-t. Hetven forint egy munkaegységre, másfélmilliói közös vagyon, gondozott állatállomány, a tsz-tagok növekvő jóléte valóban kézzelfogható példa egyénileg dolgozó parasztjaink számára. A szigetvári Járás több községében a rózsafáink példája nyomán alakult új tsz. De csak a példa önmagában nem elég. Lenin elvtárs több művében hangsúlyozza, hogy türelmes meggyőző és felvilágosítómunkával nevelnünk kell egyénileg dolgozó parasztságunkat, megmagyarázni: miért szükséges. miért 16 a szocialista gazdálkodás. Ez mindenkinek feladata, aki a szocializmus felépítésén fáradozik. Különösen fontos szerepük van azonban a termelőszövetkezeteknek. A már meglévő társasgazdaság „feltétlen kötelességének tartjuk, hogy ne különüljön el a környékbeli parasztlakossdgtól, ne húzódjék el tóle, hanem okvetlenül nyújtson neki támogatást." A mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez termelőszövetkezeteink azzal nyújthatják a legtöbb támogatást, ha példamutatóan gazdálkodnak. Mély Igazságot tartalmaz Lenin tanítása ebből a szempontból is. Szövetkezeteinknek be kell W- zonyítaniok — tanítja Lenin, — „nem azért Jobbak, mert állami támogatást kapnak; kitartó munkával kell tudnunk bebizonyítani a parasztnak, hogy ezt az ú) rendszer gyakorlatilag állami segítség nélkül ts megvalósíthatja." Indokolt esetben helyes én szükséges az állami segítség felhasználása, de a termelőszövetkezeti tagság saját érdekel ellen cselekszik, ha akkor la állami segítséget vesz Igénybe, amikor saját erejéből oldhatna meg egyes feladatokat. Nem Jól gondolkodik az az egyénileg dolgozó paraszt sem, aki vonakodik a közösbe adni legjobb állatait, felszerelését. Jó felszereléssel, jó állatállománnyal kezdeni — sikeres gazdálkodást jelent az első évben is. Az állami támogrtos kevésbé indokolt Igénybevétele esztendőkön keresztül gondot jelent. A mezőgazdaság szocialista átszervezése nagy és bonyolult feladat. Szükséges, hosv esetenként a marxizmus-lenlnlz mus alkotó alkalmazásának szellemében felmérjük falva ink helyzetét, Nekünk „a való élettel, a valóság pontos fényeivel kell számolni." Több. mint egy évtizedes népi demokratikus fejlődésünk során falva- ink életében mélyreható vél-, tozások következtek be. Legtöbb községünkben egyre ered- mélyesebben működő termelőszövetkezet tevékenykedik, egyénileg dolgozó parasztságunk érdeklődése, bizalma mind jobban a termelőszövetkezetek felé fordul. Jelentősen csőikként a faluul osztály ellenség gazdasági és politika) befolyása a község életére. Az SZKP XX. kongremzusa és Lenin tanításai szellemében a jelenlegi helyzetet figyelembe véve úgy keli dolgoznunk, hogy az elkövetkező évek a lenini eszmék, a szocialista mezőgazdaság győzelmének ével 'egyenek.
