Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)

1956-04-17 / 91. szám

N A P T ft s 195® ÁPRILIS M Elterjed-e a vizesfúrás Komlón? > Glock József körletaknásszal Indulok el a hetedik szintre. Ott van most nagyobb elővá- jás a Kossuth-bányai feltá­rok munkahelyei közül. A kettes ereszkén bukdácsolunk lefelé. A vájat végén alig lát­szanak az emberek. Csak a három bányászlámpa szűk fényudvara töri meg a torok­kaparó kőpor sűrűjét. A fúrók pokoli zajjal koptatják a ke­mény kőzetet. Olyan ez az elő- vájás is, mint a többi: forró és egészségtelen. Az emberek meztelen felsőtestén csuszam- lós iszappá keveredik a por és az izzadság. De miért van itt ekkora por? Lábunk alatt négy töm­lő tekeredik a kalapácsokhoz. A víz és a sűrített levegő töm­lői. Rövid szemlélődés után megvan a magyarázat... Ezeknek az embereknek any- nyit ér itt a vízesfúrás, mint halottnak a szenteltvíz... Az egyik kalapács csakugyan vi­zesen fúr... de a másik — az nem. Eltört a víztűje. Hát így nem sok értelme van az egésznek. A megkezdett lyukak elké­szülnek, s az emberek leáll­nak egy-két szóra. Panaszkod­nak. Nem jó ez így sehogy- se.. ; — MÁSODSZOR FÚRUNK VIZESEN — mondja Háhn János csapatvezető. — Sok még vele a bajunk .:. Lenet, hogy mi még nem jöttünk rá a fortélyára, de itt valami nem stimmel. Ez a véleménye Kiss Ferenc­nek és Szrenkó Mihálynak is. — Szeretnénk, ha sikerülne, az egészségünk függ tőle, de mit csináljunk? — problémáz- nak a feltáróki — Mégis mit tapasztaltok? — kérdezi a körletaknász is. Háhn elvtársék aztán el­mondják az eddigi nehézsége­ket. Legfőbb baj, hogy a víz kimossa a kalapácsból az ola­jat, az olaj helyére víz nyo­mul, s akadozik a fúró. Arról már nem is beszélnek, hogy milyen kellemetlen a kifrö- rsögés. Mert két—három per­Fllmvetítéses előadás a kétezer éves Pécsről Április 19-én, csütörtökön este 8 órakor dr. Szabó Pál Zoltán, a DunAn/tűM Tudomá­nyos Intézet igazgatója, a föld­rajzi tudományok kandidátusa, a TTIT elnökhelyettese: „A kétezeréves Pécs" címmel film­vetítéssel egybekötött érdekes előadást tart. Az előadás kere­tében bemutatják a Pécs mű­emlékeiről készült dokument­filmet. cenként maréknyi iszapot vág ki a fúró a lyukból. Nem a legkellemesebb dolog, különö­sen, ha szemközt kapja az ember. — No, és valami megoldást nem tudnak? — kérdezem tő­lük. — Dehogynem! — válaszol­ják egyszerre. — A vízesfú- rásnak jónak kell lennie, mert Koledáék, akik oda voltak a tapasztalatcserén a télen, nem passzióból hadakoztak érte. Ö-k látták Gyöngyösorosziban, s dolgoztak is vele itthon, míg náluk volt a felszerelés. Más­hol kell itt a bajnak lenni!... — Hol? — Nem tudjuk eléggé a fortélyát.: ; Vagy Koledáék- nak kellene egy-két helyen bemutatni a fúrást, vagy ha nekik sem sikerül, akkor meg­kérdezni Gyöngyösorosziból, hogy náluk is így van-e? —. Még egy eset lehetsé­ges — gondolkozik a csapat- vezető. Talán a vízzel lesz baj. A víz innen van a bányából. Savas. Lehet, hogy ezért kell annyit olajozni..; FELFELÉ MENET megnéz­zük a csövet. Ahogy megla­zítjuk a csapot, zavaros, isza­pos, szürke víz bugyborékol ki. Hm. Talán igaza van a csapat- vezetőnek ... Ez már a mű­szakiak feladata, hogy eldönt­sék. Érdemes foglalkozni a gondolattal..: Az elővájás az ércbányában sem megy más­ként, csak úgy csinálják, mint itt. Valami nyitjának kell len­nie a dolognak. Vagy mégis az a baj, hogy gyakorlatlanok az emberek, s később kialakul a munka he­lyes módszere, s megszűnnek a zavaró nehézségek? Ezt el­dönteni idő és gyakorlat kér­dése ... S hogy ez sikerüljön, ahhoz több helyen lehetősége! kell adni a vizesfúráshoz. Ezt kéri a Koleda, Török, Erdélyi és a Lili csapat is. Csakhogy ez sem könnyű, lehetőséget adni. Felszerelés is kell. Tar­tályok, tömlők. Kalapácsok vannak. A legtöbb baj a tar­tályokkal van. A tröszt rendelt a BAGAV-tól (Bányászati és Aknamélyítő Gépesítési Válla­lat) harminc tartályt, s csak' kettő használható. A többi se­lejt. Ahogy Sonkoly István fő­mérnök elmondja, már javít­gatják őket... Csak azt volna jó tudni, hogy miért hegesz­tették rosszul ezeket a tartá­lyokat, s milyen keretből fe­dezi a BAGAV az újabb költ­ségeket? ... Dehát ez nem a mi dolgunk, hanem az Állami Ellenőrzés Minisztériumáé ... ÍGY ÁLL MOST a vizes­fúrás ügye Kossuth-bányán. A főmérnöktől kezdve az egysze­rű munkásokig mindenki sze­retné ha sikerülne... De leg­jobban szeretnék azok, akik már több-kevesebb sikerrel, de dolgoztak vele, s rájöttek előnyeire ... Dehát nehézsé­gek mindig vannak . .. Helyes lenne azért megsürgetni a tar­tályok kijavítását, s ezzel megoldódna a főkérdés. A munka tökéletesítésére pedig megadták az ötletet Kálin Já­nos emberei: tapasztalatcsere a jobbakkal, a hozzáértőkkel!... Ha sikerül, néhány éven belül eltűnik a szilikózis a pécsvi- déki bányákból is. T. M. Lesz elegendő szikvízünk Az elmúlt nyáron sokszor zavarbajöttek a vendéglátó üzemek, amikor a szombati és vasárnapi nagyobb forgalom­nak megfelelően szikvíz hiá­nyában — nem tudták hűsítő italokkal ellátni a vendégeket. Mi lesz idén? Hogy készült fel a nyárra a Pécsi Szikvíz és Szeszipari Vállalat? — Ebben az esztendőben, szikvízből minden igényt ki tudunk elégíteni — nyilatko­zott Gyimesi József elvtárs, a vállalat Igazgatója. — Időben gondoskodtunk szikvizes üveg­parkunk bővítéséről: tízezer új szikvizes üveget szereztünk be. Ezekből ötezer máris forga­lomban van, a másik ötezer pedig — már részben megtölt­ve — várja a melegebb napo­kat. A kibővült üveg-park tette lehetővé, hogy most felhívjuk a vendéglők figyelmét: soha nem volt ilyen nagy lehetőség az előrerendelésre és arra, hogy a fogyasztók szikvíz-igé- nyeit a legmesszebbmenőkig kielégítsék! — A szikvíz gyors kiszállí­tásáról is gondoskodtunk. Té­len felújítottul# kocsijainkat, s jó lovaink is vannak. Ezenkí­vül teherautóink is szállítanak szikvizet. A Pécsi Szikvíz és Szeszipa­ri Vállalat üdítőitalt is gyárt. A tavaly gyártott „Bambi” sem mennyiségre, sem minő­ségre nem volt kielégítő. — Idén több és jobb Bambit gyártunk a tavalyinál. Üvege­ket szereztünk be, létszámot és béralapot kaptunk a gyártás­hoz, ezenkívül pedig jobb, cukrosabb és ízesebb szörpből készül majd a pécsiek e ked­venc üdítő itala. Megháláljuk a segítséget Termelőszövetkezetünket tel­jesen elöntötte a víz: a háza­ink összedőltek, 35 sertésünk és négy lovunk elpusztult. Nagy veszteség ez, de nem ejt bennünket kétségbe. Egy pilla­natra sem álltunk le: átszer­veztük és bővítettük a brigá­dokat, különösen az ál latte­nyésztésit, mert az állataink szanaszét vannak és így több ember kell a gondozásukhoz. Romeltakarító brigádot is alakítottunk, amely a tsz is­tállóit teszi rendbe, hogy mi­nél előbb visszamehessünk a területeinkre. Csüggedésre nincs okunk, hiszen mindenki segít, hogy újra virágzó élet legyen Mo­hácsszigeten. A villánykövesdi Uj Alkotmány Termelőszövet­kezet 40 mázsa terménnyel és 4 500 forinttal, a bólyi Kossuth Termelőszövetkezet négy darab két éves üszővel, a babarci Béke öt darab éves üszővel, tíz mázsa rozzsal, 15 mázsa bur­gonyával, a nagybudméri Pe­tőfi 15,20 mázsa rozzsal és két darab két éves üszővel, az ivándárdai Sarló és Kalapács egy darab hat éves tehénnel sietett termelőszövetkezetünk megsegítésére. A kölkedi Uj Elet fogataival segít, patronálónk, a Budapes­ti V. számú Autójavító Válla­lat 30 tagú brigáddal takarítja el a romokat. A mohácsszigeti Petőfi Ter­melőszövetkezet tagjai és veze­tősége nevében köszönöm a szívből jövő segítséget és ígé­rem, hogy ha a víz lemegy a területünkről, minden talpa­latnyi területet bevetünk és úgy dolgozunk, hogy bebizo­nyítsuk: a segítség nem volt hiábavaló. , CSÖMÖR JÁNOS a mohácsszigeti Petőfi Tsz. elnöke Hidat építenének a Karasicán • •. Ha a nyomjai asszonyok fél kiló sóért, vagy a férfiak egy fröccsre a szövetkezeti boltba mennének, bizony vagy három kilométert kel­lene gyalogolniuk. Gyalogol­nak Is, mert hiába van a szö­vetkezeti bolt csak kőhajítás nyira, a Karasica patak vizéé még sem kelhetnek át száraz lábbal. Híd kell tehát a Karasicá- ra, hogy azon gyalog, szekér­rel, kerékpárral is átmehes­senek. Mi sem természete­sebb tehát: építünk egy hl dat — gondolta a tanács. — Szederkényben él egy ügyes idős mérnök, Rabatin Gá­bor, aki felajánlotta, hogy minden ellenszolgáltatás nét kül társadalmi munkában el­készíti a híd tervrajzát. El­készült a tervrajz, amely sze­rint a híd 5 méter széles és nyolc méter hosszú lesz. Köz­ben a tanács innen is. onnan is, összeszedte a pénzt, az építőanyagot, cementet, ho­mokot, vasat, követ. Mi kell még? Kőműves is van. aki vállalta, hogy embereivel megépíti a hidat. A híd azonban a mai nap­ra sem készült el. Annál a” egyszerű oknál fogva, hogy — nincs engedély. No. de mit számít ez? A község vezetői a járási tanácshoz fordultak. Ott kijelentették, hogv az engedélyt nem ők adják, el­lenben új tervrajz kell. mer* Rabatin Gábor hídja túlmé­retezett, akár vasúti Md«*’' is megfelel. De, hogy ne mondhassák: „a járási tanács sem segít“, elkészítettek egy másik tervrajzot. Engedélyért pedig folyamodhattak egy lépcsővel feljebb, — a me­gyei tanácshoz. A megyei ta­nács valamelyik előadója csak a tenyerét forgatta« mondván, hogy az engedély a Város- és Községgazdálko­dási Minisztériumhoz tarto­zik. A minisztérium a Mély­fúró Vállalathoz irányította a küldöttséget azzal, hogy ké- sríttesenek egy másik terv­rajzot — Immár a harmadi­kat — mivel szerintük a második sem meefe'elő. El­készült a harmadik tervrajz. Most már bizonyára meg­tesz az engedély Is. — áltat- ‘4k tsi-i’Vat a szederkényi­ek. Hát nem lett engedély. Ugyanis a hídépítést meg kell előznie — a minisztérium szerint — a geológiai vizsgá­éinak. a Víz- és Csatorna- művek vizsgálatának, maid a kivitelező vállalattól be kell kérni egy költségvetést is A szederkényi tanácselnök hiá­ba mondta, hogv nem V»'l ide költségvetés, hiszen há­zilag, társadalmi munkával egy kis közséei hozzáiáru’ás- sai felépítik ők maguk is, — a minisztériumban úgvláts-lk attól féltek, hogy a hfd eset­leg olcsóbban és gyorsabban készül el, mint szokás. A szederkényiek és a nyomtalak tehát továbbra Is gondterhesen gyalogolnak ki tudja hányszor felesleg*«"« három kilométeres utat. A község tanácstitkára most egy újabb ötlettel állt elő: a nanokban átkerekezik *’~»«é- betre és tanasztalatcse—l-^nt megérdeklődl. hogyan sike­rült nekik bürokráciamente­sen megépíteni a hidat? Egy jó ötletet ehhez mi is adunk: ne várjanak az en­gedélyre ... Bizonyára Erzsé­beten sem hall más választ, mint azt, hogy „nem Jártuk végig a bürokrácia útvesztőit, hanem építettünk!.. A versenvfárinál: Baranyaienon Baráíi önssr fogással gyorsabb a munka A kezdeményező, lelkes gödreszentmártoniakról már­cius 28-án írtunk és erre fel már másnap este összejöttek a baranyajenőiek a mozihelyisé­gükben. A nyílt tanácsülésen — miután elfogadták a szom­széd község kihívását, elhatá­rozták: egy emberként állják a sarat. Vancsa János például azt mondta: — A mi határunk sem rosz­szabb, mint a gödreszentmár- toniaké. A tavaszi vetést és egyéb munkákat előttük is be­fejezhetjük. — Nemcsak ő gondolkodott és cselekedett így, hanem leg­többen a faluban. Akinek nincs fogata, vagy nem volt vető­magja, azt a sógora vagy szom­szédja segítette. Horváth Gyu­la a mezőgazdasági és pénz­ügyi állandóbizottság elnöke nemcsak noszogatta a körze­A tsz mozgalom élharcosai Káró Zoltán Nikolausz Mihály Erdélyi András p-1 ■ f>­...—1 IU P"«! Tizen sem lehettek azok, akik a termelőszövetkezet megalakulását kívánták febru­ár közepe után Merenyén. És még ezek is kikötötték, hogv Káró Zoltánt haza kell hívni a gépállomásról, „mert amíg 6 itt nem lesz, addig szövetkezet sem lesz”. Sok igazság rejlett szavuk­ban. Káró elvtárs hazatérte után hamarosan megalakult a csoport, nem tíz és nem is húsz, hanem negyvenkettő taggal, ö a pártszervezet leg­jobb népnevelője, olyan volt minden egyes szava, mint a jó televénybe vetett mag. a gerényesi MDP-szervezet tit­kára ez a mosolygósképű em­ber. Éppen a vezetőségi beszá­moló olvasására készül. Ebben határozták el, hogy a termelő­szövetkezeti agitációt újsze­rűén és sokrétűen fogják vé­gezni, olyan politikai munkába kezdenek, amit még a falu nem látott. így is íett. A gerényesi kom­a „Gerényesi Híradó” is. Ezt a kétoldalas sokszorosított fa­luújságát az MDP-szervezet vezetősége szerkeszti és hírt ad a falu minden fontosabb ese­ményéről. A márciusi szám­ban például megírják a tíz új belépő nevét, ismertetik az MNDSZ, a sportkör, a DISZ kultúrcsoportjának munkáját, a népfrontbizottság gazdaköré­Zákányi István „Volt Mozsgón MDP-szerve­zet és volt vezetősége is, de egyszer sem dolgozott még olyan jól, mint most — mond­ja Kékes József, a helyi nép­front bizottság elnöke. — Nem akarom ezért túlzottan dicsérni Zákányi István elv­társat, de el kell ismernem, hogy sok érdeme van benne Amióta 6 lett a párttitkárunk, népnevelőgárdánk teremtődött, minden héten összejövünk ta­pasztalaté serére és megbeszé lésre. Hogy mi lett ennek ered menye, azt csak néhány szám adattal illusztrálom: kezdetben csak tizenhat volt, nem sokkal később pedig harmincnyolc család lett a csoport tagja, He­ten az ő szavai nyomán léptek a közös boldogulás útjára.” munisták nemcsak jó népneve­lőgárdával és rendszeres agi­tátorértekezletekkel büszkél­kedhetnek, hanem mással is. Ezek közé tartozik a fényké­pészszakkör. Egész sor felvé­telt készítettek a termelőszö­vetkezetről és kifüggesztették, hogy lássa mindenki, hogyan élnek a tsz tagjai. Az új és máshol nem látott agitációs eszközökhöz tartozik nek előadásait és a többit. Aki a sorokat olvassa, láthat­ja, hogy a gerényesi MDP- szervezet politikai munkája valóban sokoldalú. Megvalósult az ígéret és ebben élenjárt, példát mutatott Nikolausz elv­társ. Akár a fényképészszakkör­ről, akár a faluújságról vagy gazdakörről van szó, Nikolausz elvtárs mindenütt ott van és mindenhol segít. tét, hanem Imrő Istvánnak egy jó holdat föl is szántott. Az égylovas Varga Károlyt Latyán Péter segítette ki. Csak ilyen önzetlen össze­fogással sikerült Baranyajenőn április 2-ig az összes tavaszit elvetni. De senkise higyje, hogy a Szabadság Tsz-be hiá­ba kopogtattak be az egyéniek. Pénteken Molnár Gyuri bácsi járt náluk. Répavetéshez kért kölcsön gépet. Délután • már vihette is, mert addigra a tsz befejezte a sajátját. A két község vetélkedésé- i ben a gödreszentmártoni Zrí* ,,nyi Tsz és a baranya Jenői Szabadság versengése szintén $ külön fejezet. Pénteken a ba- I ranyajenői tsz nemcsak hat Alábbi képünk hőse nem,»hold cukorrépáját vetette el, , , , . ide a burgonyát is elültették. párttitkar, mégcsak nem »s<egy-két laposabb, vizesebb te- népnevelő, hanem a majsí f rület kivételével. 15 holdon Táncsics Tsz elnöke. Hogy földben van a fehérhere. a ta­rne^ a népnevelők közé ke-i'karmányrépa vetésre sincsen , , , rmár gondjuk es mult hot ve­rült a kepe, ennek megvan ®«t síéig a dohányt is elültették. maga külön oka. Kevés olyan (>Tavaszi búzát pedig terven te- tsz elnököt lehet találni Bara-I1 lül vetettek három holdon, npóban, aki olyan szerencsé-i Megindult a munka a Szá­sán és jól össze tudja egyeztet-}babsáS Tsz asszonybrigádjában ' , . \a 7 holdas konyha- és virág­ai o vezetés erélyét a meppví-á kertészetükben u Tavaly in_ zó szóval mint ő Ezért tisztelik ^nen 87 ezer forintot árultak őt az idősebbek és ezért szere- > belőle a sásdi piacon, idén még tik úgy a fiatalok, mintha S fognak De nemcsak , , ’ .... a kertészetből! — Mert olyan édesapjuk lenne. Azt Tnon“Jafc J elismerten szorgalmas tagok róla, hogy nem is tudnának al-V vannak a Szabadságban, mint kalmasabb elnököt találni, mert 1 Hörnyék Mihály és Hornvék vezetésével a megye egyik et-í^li bácsi gyalogmunk^ok. a söje lett a szövetkezet tavaszié f ®taLF,l!e^rt.. ak í? munkákban és begyűjtésben, (»csta» Tóth Rozika, Mairesz Fé­ltemé és Deli Jáncsné szarvas- J marhagondozók. A legfiatalab­bak közül pedig Sziebert An­na és Fliebert Mária sertés- igondozók nevét írjuk ide. A ' napokban is kimeszelték az ólakat anélkül, hogy bárki szólt volna, és hacsak meg- nyiffan egy malac, már fut­nak, nincs-e valami baj. 161 ügyelnek a közösre. Ha a megye minden szom­szédos községe hasonló módon építene, a dolgozó parasztság versenyző kedvére, biztos, — hogy a Somogy—Tolna—Bara­nya páros versenyben megyén­ket senki sem hagyhatná ma* ga mögött;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents