Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)

1956-04-15 / 90. szám

2

N A PCŐ

1956 ÁPRILIS IC

PÁRT ÉS PÁRTEPiTES

Készül a beszámoló a sásdi járási pártértekezletre

Néhány nappal ezelőtt

még jelentések garmadája tornyosult Gregor Sándor elvtárs, a sásdi járási pártbizottság első titkárának asztalán. Készült a járást pártértekezlet elé kerülő beszámoló, ahhoz kellettek a jelentések. S még ezek böl sem volt könnyű összeállítani a számadást. Mert a beszámoló — számadás: a járás két esztendei fejlődéséről, lakóinak életéről s az új tenni valókról.

Most már elkészült a beszámoló-tervezet és a jár,ásd párt- bizottság összeült, hogy megvitassa. tapasztalataival, javaslataival kiegészítse és véglegesen jóváhagyja.

Ami legelőször szembetűnt mindenkinek, az a beszámoló sokoldalúsága volt. Egy-két elvtárs ki is jelentette: „Én egyetértek vele“ és másról kezdett beszólni. A vitában azonban kiderült, hogy még akad hozzá tenni való, bár valóban alig van a párt és gazdasági munkának olyan főbb területe, amely a beszámolóban ne szerepelt volna. Ismerkedjünk meg vele közelebbről!

A beszámoló — a XX. párt- kongresszus tanulságai alapján — nagy figyelmet szentelt a gazdasági kérdések elemzésének. A nemzetközi helyzet rövid ismertetése után a járás mezőgazdaságáról adott képet. Az elmúlt két évben, különösen az 1955. márciusi párthatározat óta, sokat erősödtek a szövetkezetek. Tavaly, minden növényféleségből nagyobb volt a termésátlaguk, mint az egyénileg dolgozó parasztoké; közel hétszáz literrel nőtt az egy tehénre jutó tejtermelés.

Egyetlen esztendő alatt hét forinttal emelkedett az egy munkaegységre kifizetett jövedelem. A falura küldött pártmunkások, Pozsgal, Túri, Főse, Tárnái elvtársak által vezetett, korábban gyenge tsz-ek mindinkább az élenjárók közé küzdik fel magukat. A gazdái-, kodás megszilárdulása és aszö-| vetkezeti pártszervezetek utóbbi néhány hónapban fellendült agitációja eredményezte, hogy 7.58 család, 293 taggal, 1306 hold földdel lépett be a közös gazdaságokba.

Sok szó esett ezután a termelőszövetkezetek hibáiról is. A legsúlyosabb, hogy elhanyagolják az állattenyésztést. Számszerint ugyan örvendetesen növekedett az állatállomány, de még ez sem éri el a szükséges mennyiséget, nem is szólva a tenyésztői munka fogyatékosságairól.

A beszámoló-tervezet elemezte a járásban lévő gépállomások, állami gazdaságok helyzetét, majd az állampolgári kötelezettségek teljesítéséről állapította meg, hogy „a múlt évben sikerült először teljesíteni a begyűjtési terveket"

A pártmunka különböző ——■——■ ágadnak

— tag- és tagjelöltfelvétel, bírálat és önbírálat, tagdíjfizetés, pártoktatás, tömegszerve- zetak irányítása — vizsgála ta a legfontosabbról „a pártmunka alapjainak alapjáról“, a kollektív vezetésről szólt legrészletesebben. Kár, hogy túlságosan a pártbizottság portáján maradt. Kijelentette: igaz. hogy a járási párt-végrehajtó bizottság rendszeresen megtartotta üléseit, nem egy vagy két elvtárs, hanem a kollektíva döntött. De ez csak a felszín. A végrehajtó bizottság tagjai gyakran nem készültek fel, egyesek nem vettek részt a vitában. Elterjedt az a nézet, hogy az első titkárt nem lehet bírálni. Mindez helyes megállapítás. De mi a helyzet az alapszervezeteknél? Hogyan dolgozzanak, értelmezzék helyesen a kollektív vezetést? Erre nincs válasz és ez esvik fogyatékossága a beszámolóterve- zetnek.

A hozzászólók közül Sziveri Kálmán elvtáms azt kifogásolta, hogy a beszámoló-tervezet nem ad világos útmutatást az osztáiyhairchoz. Pedig az utóbbi időben megélénkült a klérus tevékenysége, még néhány funkcionárius szüleit is igyekeznek megkömyékezni. Néhány községben a kulákok rágalmazzák a szöivetkezeteket.

A beszámoló mondja ki félreérthetetlenül: nem akasztottuk szegre az osztályharcot, éberségre, leleplező agitációra szükség van, s ha kell, adminisztratív eszközöket is alkalmazunk.

Kiss elvtárs hiányolta, hogy csupán néhány mondatban említi a járás közel 30 ezer holdas erdőgazdaságainak munkáját.

Hasznos útmutatást adott Matola elvtárs: a beszámolóban legyen több módszer. Ez a követelés nagyon indokolt mert túlontúl sok az általános megállapítás, amelyeket nem magyaráz gyakorlati tapasztalatokkal. Különösen a pártmunkáról szóló részre vonatkozik ez. Az olyan megállapításokból, hogy „nem megfelelő a határozatok végrehajtása”,— senki sem okul. Mennyivel világosabban megértené azt mindenki, ha például egy-egy párt- szervezet tapasztalatait elemezné.

Többen a helyes értékelést feszegették. Zsiga Sándor elvtárs szerint a beszámoló egyoldalúan csak dicséri a két gépállomás munkáját. Kétségtelen, sok dologban rászolgáltak a dicséretre. De a gépállomása tanácsülések elmaradásáért a politikai támogatás hiányáért bírálatot érdemelnek. „Hajmáson csütörtökön álűtak a gépek, nem volt üzemanyag, Mekényesen nem működnek a vetőgépek, mert rosszul javították ki.“

A vita hasznos volt. „A legközelebbi napokban az elhangzottak alapján átdolgozzuk a beszámolót" — mondotta Gregor Sándor elvtárs. Kár, hogy a pártbizottság tagjai csak az ülésen ismerkedtek meg a beszámolóval. Ha sokszorosítva néhány nappal előbb kézhez kapják, gondosabban felkészülhettek volna.

A vita legfontosabb ta- ---------- nulsága: a beszámolónak azt kell megmutatni, hogyan segít és hogyan segítse a pártmunka sok-sok eszköze a mezőgazdasági termelést, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését, a begyűjtést, így lesz igazán számvetés és egyben újabb sikerek, eredmények forrása, ösztönzője.------------BOCZ JÓZSEF

hí

rek

Ankét az Éger-völgyi tóval i* kapcsolatban

A TTIT tervbevette, hogy ^ az Éger völgyi tó megvalósítása érdekében a Hazafias Népfronttal közösen nagyszabású ankétot rendez Pécsett. A terv szerint az ankétot április vége felé tartják meg és arra meghívják Pécs város dolgozóit, hogy elmondhassál? észrevételeiket, ötleteiket, javaslataikat. Az ankéton részt- vesznek majd a tanács műszaki szakemberei is, akik elmondják majd a tó megvalósításának műszaki feltételeit.

Virágzik a vad babarózsa

Hazánk egyik legszebb virága, a vad babarózsa, amely csak a Zengőn, Hosszúhetény^ környékén virágzik. A két-há- rom hétig virágzó növény ezekben a napokban nyitotta ki li- lás-vörös szirmait.

Kultúrparkot létesítenek > Pécsett

A TTIT, az MSZT, a MTESZ | és a Megyei Könyvtár tervbe-( vette, hogy a Janus Pannonius, utcában lévő MSZT-székház, udvarán kultúr-parkot létesít., A terv szerint a Megyei, Könyvtár terraszos, virágos) udvarát egybenyitják az| MSZT-székház parkosított udvarával. A kultúrparkban a fent említett szervek könyveket, folyóiratokat, társasjátékokat bocsátanak majd a látogatók rendelkezésére, este pedig tartalmas, változatos szórakoztató műsorról gondos-, kodnak. Irodalmi, zenei, tudó-* mányos esteket rendeznek, filmbemutatókat tartanak és büfé-szolgálatról is gondoskodnak.

'Szántó

Tibor:

'J

Gondos Ernő elvtárs — a Szabad Nép Baranya megyei tudósítója

A Szabad Nép szerkesztő bizottsága közli, hogy a lap belső munkatársát. Gondos Ernő elvtársat nevezte ki Baranya megyei tudósí tó jápak. G ondos elvtárs részére a leveleket, értesítéseket Pécsett a Dunántúli Napló szerkesztősége veszi át.

Parkot létesítenek Hetvehelyen

Hetvehelyen a Vöröskereszt és a tanács kezdeményezésére elhatározták, hogy Május elseje tiszteletére a község közepén kis parkot létesítenek. A parkot körülkerítik, a szükséges virágokat a község asszonyai adják és ugyancsak ők ültetik él azokat.

Harminckétoldalas lesz

a Pécsi Műsorkalauz

\

Az eddigi tizenhat oldal helyett 32 oldalas lesz a városi tanács népművelési osztálya és a TTIT kiadásában megjelenő „Pécsi Műsorkalauz”. Ez pontos tájékoztatót nyújt majd a város területén megrendezésre kerülő összes kultúresemé- nyekről. Ezen kívül ismertető, szórakoztató cikkeket, rejtvényeket is közöl, f

Sasiak liliomában

O evallom, egy kicsit ját" szottam Komlóval, a komlói sorsokkal, úgy tettem ,mint a hunyó, aki falfelé fordul, számol magában ötvenig és csak aztán néz ismét körül, hová bújtak, hol rejtőznek azok, akik az imént még mellette álltak.

Eveken át otthon voltam Komlón, mindennapos utas és néhány hónapig mindennapos lakos is. Barátaim — és mi több — haragosaim is éltek ott.

Aztán évekig nem jártam Komlón és ez már a „hu- nyás", a játék ideje volt. Úgy éreztem, hogy a változásokat, az életsorsok nagy alakulását jobban lemérhetem, ha nem centiméterrölcentiméterre, percröl-percre figyelem őket, mert meglepőbb és igazabb az eredmény, — az eredmény.

Kerültem, sokáig halaszt- gattam ezt a találkozást, míg végre ismét nekilendült velem a komlói autóbusz.

És igazam volt. Nem kapkodtam volna olyan meglepetten jobbra és balra a fejem, amikor Mánfa után új útra tért a busz, amikor Komló határában új városrész várt ránk, ismeretlen, soha nem látott táj és vidék.

Soká, nagyon soká álltam az altáró fölött és először támaszkodtam a kőkerítéshez. Néztem, bámultam a kes- kenyvágányú pályaudvart az alagútba eltűnő hosszú szerelvényeket és a föld alól kibúvó vagonsorokat.

Sínek csillogtak mindenfele, ha először állanék ezen

*

a helyen, akkor nem is sejte-\ ném micsoda mocsár, sár terült el erre. Dagasztottam \ eleget gumicsizmás lábbal.

Ott, ott állt valamikor egy 5 cölöpverő, ott meg a Be- > dőék kubikos brigádja cö- löpözött. Azt már látom, hogy mit építettek, de azt szeret- f ném látni, hol vannak, hogyan élnek, mit csinálnak, mi lett a sorsuk régi ismerőseimnek.

A komlói újság szerkesztője előtt ülök. Kérdéseimre ridegen, kurtán-furcsán fe- lelget.

Egy kitűnő segédmunkáslány után érdeklődöm, talán a legszorgalmasabb fia tál munkásnő után, akit valaha ismertem.

— Nincs az már itt!

— Hová lett?

— Valami nagyon sötét dolgot csinált, a pártból is kizárták!

Nem, ezt nem tudom elhinni. Róla semmiképpen. Valósággal futott a teherrel, kis. tömzsi alakja meg sem hajolt a cementeszsák alatt és komoly volt, csak a munkájában vidám.

— Mit csinált? — kérdem

a szerkesztőtől. Nem vála- szol. i

— Olyan nagy disznóságot.)

hogy nem lehet elmondani?) — faggatom. )

— Olyat, — feleli.

Megvallom nem hiszem el.

Valami ridegséget, embertelenséget érzek ebben az úgy■ ben.

Megállók az épület előtt, aé főtéren. Hová, merre? f

És elindulok egy emberit sors után. t

Megkezdtük a kollektív szerződés megvalósítását

Április elsejétől — akárcsak a többi üzemben — a MÁV pécsi fűtőházában is életbelépett az új kollektív szerződés, amely több, már évek óta megoldásra váró intézkedést tervez. A dolgozók munka- körülményeinek megjavítására például szabványos hegesztőműhely létesül, amelyet melegvíz fűtésre rendezünk be. A melegvíz- hálózatba bekapcsoljuk a vízvizsgáló laboratóriumot is.

Ezenkívül a mozdonyjavító műhely és a moz- donyszin gőzfűtési berendezéseit megvitatjuk, s a jelenleginél nagyobb kapacitású állókazánt állítunk be. A motorkocsik egészségtelen kipufogó gázát a szabadba vezetjük.

Az anyagmozgatás megkönnyítésére több helyen villamos targoncát állítunk be.

Az említeti tervek főleg a munkára vonatkoznak, de ezek mellett a kollektív szerződés nagy gondot fordít a dolgozók szociális és bérügyi problémáira is. Nem maradt ki a munkások kulturális igényeinek kielégítése sem.

Farkas István

Hetesy Károlyné agronó- must felhivatták az első kerületi tanács elnöki irodájába.

— Mondjon fel, kérem!

— Nem mondok. 11

— Mi jóindulatból figyelmeztetjük .;; Mert ha mi mondunk fel magának, akkor esetleg kaphat egy olyan véleményezést, amely végigkíséri egész életén és nem helyezkedhet el sehol sem!

Rendkívül nehéz hetek múltán panaszos levelekből, őszinte beszélgetésekből hitelesen visszaadni egy feszültséggel telített szóváltás hangulatát, ahol az egyik oldalon kétkéz- zel kapaszkodik munkahelyéhez egy fiatalasszony és a másikon ilyen alig burkolt fenyegetéstől sem riad vissza a túlfűtött ingerület. Mindegy: Hetesyné nem adta be a derekát, mire március 12-én — „képtelen feladata ellátására“ — kitették az utcára. Azaz, erre csak azért nem került sor, mert nem várta be a kilátásba helyezett karhatalmi intézkedést.;»

Hetesyné megvált a tanácstól — egy agronómus a szakterületéről. És mielőtt itt rátérnénk a „miért“-re, a „hogyan“-™, a „jogos“-ra vagy „jogtalan“-ra, rátolakszik az ember tollára valami, amit nagyonis szükséges papírra vetni. Amikor pártunk az embereket százával szólítja el a városokból, a sokszor már családot alapított elvtársakat, hogy segítsenek a mezőgazdaságon; amikor áldozatokat nem kímélve ezek a derék emberek eljönnek megszokott otthonukból a gépállomások, szövetkezetek élére, akkor kiFELMONDÁS HELYETT

alakulóban van egy ezzel homlokegyenest ellentétes, csendes áramlat, amelyről alig ír az újság és nem beszél a rádió. A fiatal, az iskolából alig kikerült mezőgazdasági szakemberek a nem kielégítő bánásmód, csalódás, nagyobb kereseti lehetőség miatt megválnak hivatásuktól és elmennek hajósnak, bányásznak, tanítónak, felvásárlónak, nyomdai korrektornak..; Mintha lu- kasfenekü hordóba merítenénk állandóan a vizet, amelyet természetesen soha sem tölthetünk így meg eléggé. Kérdik, kiben keressük a hibát? A fiatalokban is, nem elég önállóságot adó iskolai nevelésükben is nyilván — de elsősorban abban a türelmetlen és teljesen méltánytalan követelésben, amely a fiatal szakembereket, a kész, kiforrott káderek mércéje elé állítja. Vagy megfelel mindjárt, vagy akár le is út, fel is út.

Nem vétek ez az ifjúsággal szemben? És a párt mezőgazdaságfejlesztési célkitűzéseivel egyezik-e?

Adja meg rá kl-ki a saját válaszát. S mivel tényleg legdrágább kincsünk a fiatalság, indulatok, előítéletek nélkül értékeljük át újra Hetesyné- nek — akinek szaktudását senki nem vonja kétségbe — és a tanácsbeliek viszonyát. Miért volt szükség elbocsátására?

„Nem vitte az osztályharcot és semmibe vette az ilyen irányú figyelmeztetéseket“ — ez a határozat legsúlyosabb pontja. A tanács, a proletár- diktatúra államhatalmi szerve megköveteli pártonkívüli beosztottjaitól is, hogy megalkuvás nélkül érvényesítsék az osztályellenséget korlátozó törvényeket. Legyen százszor is Hetesyné meszesi munkáslány, ha összeszürte a levet a kulákokkal, engedményeket adott a kupeceknek — akkor valóban semmi keresnivalója felelősségteljes posztján.

— Nem ilyesmiről van szó

— konkretizálja a meglehetősen általános pontot Kovács elvtárs, a v. b. elnök — bár ki tudja? Észleltem olyant, hogy a kulákokkal kapcsolatban a tanácsnál < Jelvetődött dolgokat valaki visszamondja nekik... Én nem állítom! Hanem ami tény, hogy Hetesyné sem az aratás, sem a vetés idején nem hozott be egyetlen feljelentést sem .;.

— De az oszrtályharcot md nem a dolgozó parasztokkal szemben vívjuk..:

— Szóval én sem arra gondolok. De mi például, amikor utánanéztünk az őszi vetésnek négy feljelentést Is tettünk a gazdák ellen, akiket első fokon 4—500 forinttal meg is büntettünk.::

— És mi lett a sorsuk?

— Másodfokon megsemmisítették határozatunkat. De

— higgye el — a vetés mindjárt megindult! Ha legalább egyetlen feljelentést tett volna Hetesyné tizenöt hónap alatt;

amíg itt volt, fehér hollónak... de annyit se.

Ülünk az elnöki szoba karszékeiben és nem tudom, mit gondoljak. Kovács elvtárs, a volt újhegyi asztalos, aki 45 óta ki nem szakadt a munkás- mozgalomból, azon méri le az osztályharcot, hogy ki hány feljelentést tesz, tetejébe olyant, ami sérti a törvényt s amelyet ezért megsemmisítenek? Ez nem osztályharc, ez az emberek felesleges zaklatása. Egyre inkább az az érzés vesz rajtunk erőt, hogy ezt az „indokot“ a hajánál fogva ráncigáltók be a határozatba, hogy az „politikai“ színezetet kapjon. A második rész azt tartalmazza, hogy Hetesyné Kovács elvtárs utasítása ellenére járt el. Hol történt?

— Az új erőmű területének kijelölésénél. Az ottani földeket ki kellett sajátítanunk és helyette megfelelőt kínálni az illetőknek, akiknek joguk volt más bérleteket választani kárpótlásul. Egy ilyen csere- ingatlannál vita támadt és az elvtársnő nem változtatta meg intézkedését. Én erre ezt a határozatot hatályon kívül helyeztem.

MI erre a szakfelügyelő válasza?

Somogyi Béla, a pécsi városi tanács mezőgazdasági osztályvezetője:

— Hetesyné az én utasításomra, szabályosan járt el. Kovács elvtárs intézkedése törvénysértő.

Nem akarjuk mi Hetesynét fehérre meszelni, de ez a két legsúlyosabb vádpont — enyhén szólva — szertefoszlott. Ellenben megmaradt és ezeket tényleg nem a hajánál fogva ráncigálták elő, hogy nem foglalkozott elegendőt a mező- gazdasági állandó bizottsággal, hogy többször megsértette a hivatali rendet s munkaidő alatt ment ruhát próbálni, hogy másutt látták, mint azt kiszállási naplójában feltüntette. Néhány napot késett rendkívül fontos jelentésekkel és ennek nemcsak az volt az oka, hogy a mezőgazdasági csoport egyesegyedül őbelőle állt.

De ha a figyelmeztető bírálatnak nem volt hatása — kapott-e fegyelmi úton figyelmeztetést?

Nem. Sőt — mivel a felsorolt hibák nem egyszerre jelentkeztek — és közben Hetesyné feladatait jól ellátta, pénz és könyvjutalomban, dicséretben is részesült.

Bírálat — aztán elbocsátás.

Nincs közbeeső lépcsőfok? Nem túlzott a sietség?

Berki elvtárs, a városi tanács elnökhelyettese szerint „Ez nem a mi elveink szerint történt“;

Gyenis elvtárs, az első kerület elnökhelyettese mondja: „Először én szóltam neki a felmondásról. Megkérdezte, olyanok az én hibáim, hogy nem javíthatom ki őket? Mondom, nem olyanok, csakhogy itt már erre nem lesz ideje“,

Mi lesz akkor belőlünk, ha egy hivatal, egy üzem, egy vállalat sem tud bokros teendői között időt szakítani a fiatalság nevelésére, alakítására?! Ha inkább suba alatt „önkéntes felmondással“ átpasszoljuk, „futni hagyjuk“ bizonyára levetkőzhető emberi hibáival, hogy helyettünk más végezze el ugyanezt a munkát?

Bürokraták leszünk. Színtelen, semmire, emberire nem adó gépekké válunk. És összetörjük emberileg azokat, akik ne adj isten, a kezünk közé kerülnek.

Akik hosszabb ideje ismeri* Kovács elvtársat és Hetesy- nét, azzal magyarázzák ^z

eseményeket, hogy „nem "ér

össze a természetük“. Hirtelen lobbanó az egyik, makacs a másik. De tapasztalt, a mozgalomban jártas kommunistáról,

és egy fiatal, nyers, még formálásra szoruló munkáslányról van szó. Nemhogy össo> békíthetetlen ellentét ez, hanem Inkább biztosíték arra, hogy a kommunista vezető tei- jesértékü, megbízható szakkádert neveljen a riatalabból. Erre lenne szükség, de az

Egyeztető B*“*J*®Ä még nem

hozta meg d ntéset. A mezőgazdasági csoport vezetését most az lPat7 csoport vezetője kénytelen fuját munkája mellett e * , Hetesync pedig

otthon teng-leng. Sehogy sin.» ez rendjém Azért 8em, mert az agrÄ nak most a me- 8 azért sem, mert

..önkéntes Vfigy kényszerű

ffmondással nem lehet szep.

IS ragasztani a*

elmulasztott nyelés befejezésere.

Oroszlán Imre