Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)
1956-04-14 / 89. szám
1958 Április u 8 Május 1 tiszteletére 110 százalékra teljesítjük második negyedévi tervünket A Weisz-körlet felhívása a komlói bányászokhoz Felszólalás a repülésről Április 12-én, csütörtökön délután adták át Komlón a fel- szabadulási verseny győzteseinek kiírt tárgyjutalmakat. Erre az ünnepélyre hivatalosak voltak a Komlói Szénbányászati Tröszt bányaüzemeinek vezetői, körletvezetők, bányamesterek, aknászok és kiváló bányászok. A jutalomosztáson túl az volt a cél, hogy újabb vállalások, fogadalmak szülessenek és még nagyobb lendületű párosverseny bontakozzék ki. A komlói tröszt bányászai április 5-től nem teljesítik tervüket és egy hét alatt több, mint 3 500 tonna szénadósságot szereztek. Ennek az igen súlyos adósságnak törlesztésén gondolkodik ma minden bányász Komlón. — Azt szeretném, — mondta Weisz elvtárs, Kossuth bánya III. körletének bányamestere, — ha minden körlet csatlakozna mozgalmunkhoz. Nekünk a III. körlet dolgozóinak az a célunk, hogy heti tervünket minden szombaton délután 2 órára befejezzük és a hét hátralévő két műszakján 320 tonna szenet termeljünk terven felül. — A mozgalom elindítására az késztetett, hogy harmadszor is elnyerjük a Miniszter- tanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját. Ezenkívül szeretnénk elősegíteni, hogy Kos- suth-bánya 108,5 százalékra teljesíthesse második negyedévi tervét. Ugyancsak ezzel a mozgalommal szeretnénk megszüntetni körletünkben a hét- és hóvégi hajrát. Fásítás Vásárosdombón A vásárosdombói legeltetési bizottság 1.000 kanadai nyár- fasuhángot ültetett el a legelőn. Ezzel mintegy két és fél holdat fásítottunk. A munkában a község apraja-nagyja résztvett. A fásítást vasárnap végeztük, hogy a tavaszi munkáknál ne legyen kiesés. Sabacz Jenő' vb. titkár Hasznos időtöltés A Pécsi Uttörőház egyik termének ajtaján azt hirdeti egy tábla: „Magasfeszültség!” Alatta halálfej. Itt dolgozik az elektro szakkör tizenhét taggal. Legérdekesebb, hogy lányok is járnak a szakkörbe. Amikor ellátogattam ide, Soós Zsuzsanna és Fodor Anna éppen egy morse készüléken dolgoztak. Fodor Anna egyébként kitűnő tanuló és mérnöknek készül. A fiúk villanymotorokat szerelnek, javítanak, motorok alapját készítik. Cseresznyés József szakkörvezető és Kovács Pál szakkörtitkár mindig adnak munkát a gyermekeknek, hogy hasznosan töltsék el idejüket minden csütörtökön délután 3—5 óráig. Nyárády Éva Ne csúfítsák el a komlói utcákat! Komló valóban szép város. Aki látta régen és ma, bizony elcsodálkozik. Azonban egy dologra szeretném felhívni a tanács figyelmét. Bosszantó, hogy délutánonként a disznók és kecskék karavánja vonul el különösen Nyugat-Kökönyös utcáin. Bepiszkítják a gyalogjárót és az úttestet. Szólhatnék még a szemétkihordásról, s arról is, hogy az autók gyakran a gyalogjárón közlekednek. Remélem, a tanács intézkedik és május elsejére megszűnik ez a lehetetlen állapot. Bohumy Gyula Másoknak is ajánlom... Február 29-én ötven naposcsibét vettem a Pécsi Keltető Vállalattól. Eddig még egyetlen egy sem pusztult el. Igaz, eleinte nehezen fejlődtek, de naponta öt deka kristálycukrot adtam nekik. A csibék rohamosan fejlődtek. Ezt a módszert ajánlom másoknak is. Kovács Sámuelné Mecseknádasd A körlet dolgozói a következőképpen fogalmazták meg elképzelésüket: T Vasárnap csak azokat a munkahelyeket hozzuk rendbe, amelyeket hétköznap nem lehetett és csak azokat a bányászokat rendeljük be időnként vasárnap munkára, akik hétköznap is derekasan dolgoztak. O Hétfőn korai indulással biztosítjuk a terv túlteljesítését. Q A dolgozók teljesítmé*-*• nyének fokozását a munkában lévő gépek jobb kihasználásával, a fejtési szállítások jobb megszervezésével biztosítjuk. A A munkahelyi beosztáso-*1* kát úgy végezzük, hogy dolgozóinkat arra a munkahelyre tesszük, ahol a legnagyobb teljesítményt nyújthatják. Cl Legfontosabb munkahe- lyeinken bevezetjük a kétütemű vágathajtást és ennek fokozottabb ellenőrzését. A Aknászaink közül egyik, a műszak végén 1 órával előbb száll ki és elvégzi a ra- portírozást. Ezzel a téves utasításokat és jelentéseket ki-f vánjuk megszüntetni. '7 A munkaversenyt min • * den aknászunk szívügyévé kívánjuk tenni. Ezért megköveteljük, hogy aknászaink napi munkájuk közben népszerűsítsék az élenjárókat, hozzák nyilvánosságra eredményeiket. Ennek érdekében dolgozóinknak minden hónapban a legkisebb munkahelyre is kiadjuk a részletes tervet. A terv teljesítését, naponta ellenőriztetjük.“ A Weisz-körlet dolgozói azt kérték a vezetőktől: „Küldjék nekünk folyamatosan az anyagot, adjanak elegendő gépet és akkor 110 százalékra teljesítjük második negyedévi tervün-J két.“ f A körlet dolgozói felhívtak t minden komlói bányászt: csatlakozzanak hozzájuk, lépjenek velük párosversenyre és ünnepeljék május elsejét hatalmas munkasikerekkel. * Lapzártakor jelentették: körletük nevében csatlakozott felhíváshoz Kovács István, a ( II. főkörlet és Magyar Ferenc,^ az I. körlet bányamestere. Tartsuk be az építési utasításokat! Ne takarékoskodtunk a tartósság rovására ! Az utóbbi hetekben számos községben láthatunk kidőlt falu házakat. A házak nagyrészénél a homlokfal mozdult el helyéről. Majoros József elvtárstól, a megyei tanács város és községgazdálkodási osztálya műszaki csoportjának technikusától megkérdeztük, mi az oka a sorozatos falkidőlések- nek? — Azzal kell kezdenem, hogy a falusi házak legtöbbjénél nem fordítottak kellő gondot az alapozásra, vagy egyáltalán nem ástak alapot a falaknak. A szigetelés elmulasztásáról nem is beszélek, hiszen azt legtöbbször elhagyták. Takarékoskodtak vele. Pedig egy építésügyi szabály- rendelet kimondja, hogy legalább 80 centiméteres alapot kell készíteni, úgyhogy kívül essék a fagyhatáron. Mi történik az alapokkal nem rendelkező épületekkel? Télen a falak alatt a talajvíz megfagy és kiterjed. Ilyenkor megemeli az épületet. Eljön a tavasz és a falak ismét alászállnak. Ez a folyamat többször is megismétlődik és végül is kidől a fal. De egy másik mulasztás is előidézője a kidőléseknek. Nem alkalmazzák az előírásos falkötéseket és a homokfal egyszerűen elválik az épület többi részétől. Külön meg kell említeni a padlás túlterhelését. Nem ritka látvány, hogy a padlást használják gabonaraktárnak és csodálkoznak, amikor a menyezet megreped, vagy valamelyik fal — nem állja a nagy terhelést — és kidől. — Mi a teendő, hogy a jövőben megelőzzük és elkerü1- jük a hasonló eseteket? — Először is pontosan tartsuk be az építési utasításokat, melyeket az építkezési engedélyek tartalmaznak. Ne felejtsük el, hogy csakis kellően megalapozott épület ellenálló, amelynek a falkötései szilárdak és jól szigeteltük az alapzatot. Fontos a vizek elvezetése az épület közeléből, mert a fal magába szívja és különösen a vertfal hamar szétmálik. Az aláfalazás igen sokat segít. Ezért ne várjuk meg, amíg a fal megrokkan, vagy egyenesen kidől, hanem aláfalazással erősítsük meg. Ugyanakkor ne feledjük el a szigetelést sem! Példa erre egy dunaszekcsői vertfalú ház. Hosszú évek tapasztalatai alapján fokozatosan aláfalazták a házat és még a nagy árvíznek is ellenálltak a falak, mert volt szilárd alapjuk. Az építésügyi hatóságok az engedélyek kiadásánál külön hívják fel az építkezők figyelmét ezekre és ellenőrizzék annak végrehajtását. A lakhatósági engedélyeket csak jól megépített, az előírást szigorúan betartott épületekre adják ki. Minden új építkezésnél az alapzat „megspórolása”, a felesleges és sokszor káros takarékoskodás az anyaggal, idővel megbosszulja magát és sokkal nagyobb károkhoz vezet, nagy költségeket ró a mulasztókra. Nem tudom bizonyosan, nem büntetendő cselekmény-e az, hogy én a MALÉV, a Magyar Légiforgalmi Vállalat terve, pénzügyi bevétele ellen török, ugyanis azt szeretném, óhajtanám, hogy a MALÉV-nek keve- - sebb legyen a bevétele. Erre az elhatározásra nem az imperialisták késztettek, még csak nem is a belső ellenség, hanem a MALÉV, a repülő vállalat, amikor mindig hosszú ideig hagy ácsorogni a repülőgép előtt, tetézve a később indulás idejét, ugyanis meg kell várni, amíg berakják a gépbe a csomagokat, üvegeket, ládákat, sőt láncokat és csak azután lehet beszállni. Utaztam már úgy Budapestre, hogy a repülő közepére rakott ládák tetején kellett a helyünkre mászni, utaztam már úgy, hogy a repülési idő alatt mindvégig egy ládaóriással küzködtem. — O csúszott hátra, én pedig verejtékezve toltam előre, hogy rám ne dűljön. Utaztam már teherszállító repülőgépben, ahol hangszigetelés sem volt, csak úgy éppen beállították az üléseket és jónéhányszor érkeztem meg úgy Pécsre, hogy addig nem indult velünk a városba a busz, amíg me- gintcsak nem került sor a csomagokra, ládákra, üvegekre, láncokra és ki, — meg a buszba be nem rakták őket mintegy szimbolizálva, hogy a MALÉV-nél a legfőbb érték, azaz bevételi forrás — a csomag. De nékem még az az újítás sem tetszik, hogy a budapesti repülőtér előtt sokszor azért nem indul a város felé az utasokkal a busz, mert várunk 5—10 percet a következő gépre, hogy egy füst alatt — önköltséget csökkentve — szállítsák el az utasokat. Nem azért ülnek az emberek repülőgépre, hogy lassú és kényelmetlen utazás gyönyöreiben részesüljenek, hanem éppen ellenkezőleg, bár megjegyzem, hogy a MALÉV pontossága, biztonsága a levegőben kifogástalan, csak ami az út előtt és után a földön történik, az kifogásolható. Úgy hallottam, hogy a repülőgépet teljesítőképességének jobb kihasználása végett tömik meg csomagokkal, azért, mert a biztosító vállalat — úgy tudom —, csak tizennégy utashelyet biztosít, de vajon tud-e a biztosító arról, hogy még húsz utasnak megfelelő terhet nyomnak bele a gépbe, sőt, sokszor még üléseket is kiszednek belőle, kevesebb utast visznek, csak az áru, az áru, a pénzügyi terv menjen. Tekintve, hogy a MÁV személykocsijaiban is lehetne az ülések közti helyen — teszem azt — téglát és szalmát szállítani, meg a MAV- AUT-buszokba is beleférnének az üléssorok közé gerendák, de mégsem használják ki ilyen „gazdaságoson" a helyet, ne tegye a MALÉV sem. Bizonyos vagyok felőle, hogy derék, szakavatott repülőink is szívesebben szállítanának a személygépeken utasokat és a tehergépeken terhet. Az ég áldása legyen ezen a szándékon. Kimerült alkotókedv A Pécsi Tejüzem Tózsef Attila utcai telkén évek óta, mint egy oázis, húzódott meg a házak között egy kis gyümölcsös, "-úntegy 45 fával, its, hopy még hasznosabb legyen, a pák közé fényért vetettünk, amely a teiüzem lovainak szolgált csemegéül . Valamikor régen ez a terület teniszéé jégpálya volt. cnoris7erető emberek felvetették a gondolatot: vissza kellene állítani a régi pályákat. A Tejüzem a Kinizsi sportegyesület kérésére átadta a területet sportcélra. Az új tulajdonosok pedig azzal kezdték a sportpályaépítést, — és úgy látszik ebben kimerítették minden alkotókészségüket, — hogy kivágták a makkegészséges gyümölcsfákat. Sajnáltuk a fákat, de bíztunk abban, hogy 1955- ben lesz tenisz-, kosárlabda- és — télire — jégpálya. Késő ősszel bizottság szállt ki és közösen megterveztük a jégpályát. A területet felszántották — tovább semmi sem történt. Megjött a tavasz. Üzemünkből jó- néhányan kézilabdáznak, és a Kinizsi pályára járnak edzésre és mérkőzésre. Úgy vélem, jogosan kérjük: létesítsenek végre sportpályát a gyümölcsös helyén. Vaov megfogadjuk ló- etetőnk tanácsát és bevetjük az egészet zabosbükköny nyel. Petka Miklós EDVETLE ■ ■ a Van ágy néha, hogy az ember pár napra kedvetlen. Valami letöri. De állandóan kedvetlennek lenni — annak már nagyon nagy okának kell lennie. Különösen, ha 18 esztendős fiúkról van szó... Vagy másfél hónappal ezelőtt Pécsújhegyen hallottam róluk először. Azt mondták: lógnak, fegyelmezetlenek, mindenkivel veszekednek ... Nem törik magukat, hisz a havi hatszáz forintot így is, úgy is megkapják ... Csak az a fontos, hogy teljenek a napok, elmúljon a másfél év, a kötelező gyakorlati idő . . . Utána meg, majdcsak lesz valami. Az elmúlt héten ismét Pécsújhegyen jártam a 3. sz. Mélyépítő Vállalat munkahelyén. Őket kerestem, az építész technikusokat. Karsaí elvtárs, az építésvezető felvilágosításként egy elszámoló lapot tett elém. Március második dekádjában az 51-es felmenő falnál 17 százalékot teljesítettek a fiúk . ; i Az építésvezetővel szemuen fiatal barna lány ül. Előtte nagy halom tervrajz, ő is technikus. Berghoffer Ilona. Együtt indulunk el a készülő épületek labirintusában, hogy megkeressük a fiúkat. Miközben a homokrakásokat, meg a meszesgődröket kerülgetjük, a kislány beszél. Elmondja, hogy tavaly nyáron végzett a Pécsi Magasépítési Technikumban. Először az István- aknai építkezésen dolgozott fizikai munkásként, hogy megtanulja a gyakorlati munkát. Ott leány-szálláson lakott. Aztán Űjhegyre tették át. Itt már nem ment a szállásra lakni, mert... sokat beszélnek errefelé erről a leányszállásról. Inkább az albérletet választotta, de azt meg nem bírta anyagilag ... Hatszáz forintból egy leánynak öltözködni, kosztolni, lakást fizetni — nehéz. Neki ezért nincs kedve. Máshol — úgy gondolja — többet kereshetne. — Nem is erre a pályára akartam én jönni! — panaszolja. — Gyermekkorom óta orvosnak készültem. Dehát nem vettek fel általános gimnáziumba. Ide javasoltak a technikumba. Most már mindegy, csak egyszer rendes keresethez jutnék. Csikós Ferenc munkavezetőhöz megyünk. Mellette dolgozik az egyik fiú: Kovács Lajos. Pár napja emelték ki. Csikós elvtárs megvan elégedve vele. Szorgalmas, igyekvő. A multkorában hívták a Tervező Irodához, de nem megy. — Ott egyre több lesz a mérnök. Azokkal bajos lépést tartani. Itt meg kell a technikus. Inkább maradok, — vélekedett az áthelyezéséről. Most már hárn an ballagunk tovább. A szomszédos épületen Petrovics Péter munkavezető irányít, őmellette Szabó Jancsi dolgozik a technikusok közül. öt nem sikerült megtalálni, de a többieket igen. Az új fürdő pincéjében mesterkednek kényelmes mozdulatokkal. Kőszivacs-pallót készítenek öten: Czilják József, Majsl Ödön, Borsos János, Runn- szauer Antal és Valcz János. Segédmunkás nincs mellettük, ök hordják maguknak az anyagot, s aztán be is dolgozzák ... Nem sok kedvük van hozzá. Szivesen hagyják abba a munkát, hogy az öltözőbe menjünk egy-két szóra. Űiünft egymás melleit a bűzös kis cellában. A piszok bokáig ér. — Takarítani nem szoktak itt? — De!... — felelik nevetve — Negyedévenként jön azért egy takarítónő... Ülünk és cigarettázunk. Nehezen indul a beszélgetés. — Hogy volt az a tizenhét százalék? — kérdezem tőlük. — Nem volt segédmunkás, meg kevés volt az anyag — rándítják többen is vállukat. — Más se tudott volna többet produkálni.: j Lassan aztán kibontakozik a helyzet. Egyik is, másik is mond pár szót, s kikerekedik a történet. Nem szeretnek itt lenni, mert csak tehernek érzik magukat. Úgy érzik, éppen csak megtűrik őket, de keveset gondolnak a tanulásukkal. Mert tanulni azért szeretnének, ezt mind fogadják, hiszen azért jöttek ide. ök úgy képzelték el, még az elején, hogy egy-egy jó szakmunkás mellé beosztják őket, s egy-kettőre megtanulják a munka fortélyát, kiegészítik gyakorlatban is a tanultakat. Ehelyett? Pepecselnek hol itt, hol ott. De nem sok értelme van a munkának. Most már kedvük sincs ... Nem is törik magukat..; Lassan aztán kialakult róluk a rossz vélemény ... Már olyat is mondtak róluk, hogy beülnek a Nádorba, elterpeszkednek, s mérnök-uraztatják magukat. Persze, ezt nehéz elképzelni. Szombat este magam is találkoztam velük az Oázisban. Ott ültek a zongora mellett egy kisasztalnál. Előttük üres feketés-csésze, s búsultak. Hallgatták a zenét, s félóra múlva elballagtak csendesen... Valahogy sehogy sem hasonlítottak terpeszkedő mérnökökhöz, hanem inkább meghúzódó, laposzsebü diákokhoz ; i j Kedvetlen emberek ezek a technikusok. Bántja őket, hogy nem foglalkoznak velük megfelelően. Nem tanítják őket, nem tűznek eléjük feladatokat, amelyek megkövetelnék, hogy a tanultakat felhasználják, amelyek fejtörést okoznának. Nem látnak perspektívát maguk előtt. Nem érzik lépten-nyomon, hogy rájuk, mint technikusokra van szükség, hogy tudásukra építenek, és eredményeiket — ha felmutatnak — értékelik. Az iskola már levette róluk a kezét, a vállalatnál pedig az első lépésekkel elrontották hírnevüket. A szakemberek el vannak foglalva munkájukkal, a fiúkkal csak elvétve érnek rá foglalkozni. Érthető tehát, ha lemondóan legyintenek, amikor még azt a keveset sem csinálják meg, amit rájuk bíznak. Pedig nem elveszett és nem értéktelen emberek ezek a fiúk. Csupán fiatalok és könnyelműek. Feladatot, célt. perspektívát kell eléjük tűzni! Hadd lássanak fantáziát munkájukban, érezzék magukon a vezetők szemét! Hasznos volna, ha az építésvezető és a fiúk egyszer összeülnének egy vagy két órára és higgadtan megbeszélnék problémáikat, kívánságaikat. Nem azon kell siránkozni, hogy csak kettőt emeltek ki közülük, s miért nem valamennyit, hanem ott kell kezdeni, ami az előléptetés alapja: hogyan végezhetnék megfelelőbben a munkát, hogyan tanulhatnának a legtöbbet. Ehhez kérjék és követeljék — mert ez a kívánságuk jogos — n veze.*': segítségét És azok, bizonyára meg is adják. Tenkely Miklós v Pécsi „Csilléiére“ ' Az Éger völgyi tóval kapcsolatban szeretném felhívni illetékesek figyelmét arra, hogy a tó megoldaná tanulóifjúságunk, úttörőink nyári pihenését is. Úttörőtáboraink, amelyek az országban többfelé működnek, bár igen sok gyereknek nyújtanak kellemes szórakozást, mégsem képesek valamennyi iskolást befogadni. Pécsi „Csillebércet” teremthetnénk itt, a baranyai gyerekek boldogságára. Úgy gondolom, ha egyszer Illetékesek megkezdenék a munkálatokat, dolgozóinkon kívül DISZ-fiataljaink és úttörőink is kivennék részüket a társadalmi munkából. CSÁSZÁR LAJOS általános iskolai tanár Régi vágyálmunk Az Éger völgyben létesítendő tó tervezete a pécsi fűtőház dolgozói között is visszhangra talált. Mi is úgy véljük, hogy e tó emelné városunk idegenforgalmát, no meg a pécsi dolgozók régi vágyálma is teljesülne — tóparton szórakozhatnának. FARKAS ISTVÁN MÁV fűtőház
