Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)
1956-04-11 / 86. szám
W5« Április ii N \ P T rt s PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTfiS Szorgalmas emberek A szakmai műveltség gyarapításáért a mezőgazdaságban A harkányi gépállomás fő- agronómusi irodájában brigádvezetők adják egymásnak a kilincset és panaszkodnak, hogy nincs területük. Azt mondják, hogy a termelőszövetkezetekben alig akad már szántatlan föld és most az egyéniek portáit járják a falvakban. A „panaszos“ hangba persze büszkeség is vegyül, s nem is alaptalanul. A harkányi gépállomás hamarosan befejezi a tavaszi talajmunkákat. Hol van ettől a többi gépállomás?! Akik a harkányi gépállomást ismerik, azt mondhatnák, hogy az a tizenöt új erőgép húzta ki a csávából, amit nemrég kapott. Tagadhatatlan, hogy kedvező feltételeket teremtettek az új gépek. Ám mit értek volna lelkes emberek nélkül? Mert azok a harkányi traktorosok! A kilenc brigád negyvenkilenc felelős- és segédvezetője vetélkedik egymással, amióta a pártszervezet versenyre szólította őket S itt mindenekelőtt Mostoha Lajos elvtárs, pártvezetőségi tagot illeti dicséret. Mostoha elvtárs brigádja, a'Bérezési István vezette brigád messze maga mögött hagyta a többieket. Hogyan jutottak el idáig? — Régebben csak hatkor kezdtünk — mondja Bérezési elvtárs. — Mostoha elvtárs azt indítványozta, hogy négykor induljunk. Elfogadták-e? El bizony, mert Steier József és a többi kommunista mind támogatta és a többiek követték példájukat. Mostoha elvtárs nem sokkal később párexsmunkát javasolt. Elmondotta, hogy sokkal eredményesebb, ha két traktor dolgozik egymás mellett vagy egymás után és még többre számíthatunk, ha a párosítást egy kommunista és egy pár- tonkívüli elosztással végezzük. Itt bizony nem hangzott el helyeslő szó. A traktorosok sohasem dolgoztak még így és féltek' az újtól. Egy ember állt csak melléje, Horváth Ferenc kommunista népnevelő. Együtt kezdték az új mozgalmat, kezdetben csak próbaképpen. Nem ment könnyen! Az egyéni parasztok miatt sem. Az egyik szőlőhegyen lakó gazdálkodó felesége, amikor a két körmös másfél holdjára gördült, rémületében összecsapta a kezét. Attól tartott, hogy összetapossák a földjét. A végén persze megnyugodott, mert olyan szépen borultak egymásra a barázdák, hogy öröm volt nézni. Huszonhat holdat forgattak meg a harkányi szőlőhegy lejtős és tuskós földjén. A rekord az utóbbi két évben csak nyolc hold volt, mert a traktorosok ezt a területet sohasem szerették. Amikor az eredményeket összehasonlították, kiderült, hogy tíz-tizenegy holddal munkáltak meg többet. Nem is húzódozott ezután a páros- munkától senki! Mindenki be- átta, hogy géphiba esetén két ember többet ér, meg aztán csak vidámabban megy a munka kettesben. Ez lett volna Mostoha elvtárs munkamódszere. Neki és a hozzája hasonlóknak köszönhető elsősorban, hogy a harkányi gépállomás megállta a helyét. Farkas József párttitkár elvtársnak mégis felhős a homloka. Az erőgépek kapacitása és a traktorosok munkakedve mégegyszer ennyi területtel is megbirkózna. Az egyéni parasztokkal való szerződéskötések lehetőségeit lassan kimerítik. Segítsenek más gépállomásoknak? Akarják. Ez azonban csak ideiglenes megoldás. Mert akad a körzetben szántanivaló elég, csak a termelőszövetkezet kevesebb és a földterületük kisebb, mint ő munkabírásuk. Világos, hogy csak a termelőszövetkezeti mozgalom erősödése vethet véget a gondoknak. A körzethez tartozó 24 csoportot vizsgálva, a következő kép fogad: öt termelőszövetkezet új, négy termelőszövetkezet veszteséggel zárta az évet Nyilvánvaló, hogy ezek szorulnak legjobban a segítségre. Mit tesz értük a pártszervezet? Az újakba legjobb mezőgazdászait küldi. Bissére például Szabó József agronómus került, a szavai Béketáborból, akit most a tsz mezőgazdasági szakiskolát járt elnöke helyettesít. A fiatal máriagyűdi csoportot Herényi mezőgazdász 'átogatja, két-három napol tölt ott hetenként. A veszteséggel záró termelő- szövetkezeteket többször meglátogatják. Megkeresik a fejlődést gátló hibák okát, mint Terehegyen is, ahol a szarvasmarhatenyésztés volt a sarkalatos kérdés. Az új és passzívan záró csoportok mellett a régieket sem hanyagolják el. A párt- szervezet egyik tagja, Danada András elvtárs például párttitkár lett a harkányi csoportban. Amióta ott van, fellendült a pártélet, rendezik a háztájiakat és elsimul a volt;“ középparasztok és egykori! nincstelenek közötti ellentét. ! A pártszervezet néha agitá-l ciós napokat tart egy-egy köz-; ségben, népnevelőkkel segít* * *; az ottani pártszervezetet. Lát-! ható, hogy sokoldalú a mun-! kájuk. Van azonban egy hi-* bája: az alkalom- és ötletsze-; rűség. Az új munka terv elké-í szítésénél erre feltétlen! ügyelni kell. Értekezlet a November 7 Kultúr ott honban A MEDOSZ Megyei Bizottsága szombaton értekezletet tartott a mezőgazdasági üzemi bizottságok (kultúrotthonigaz- gatói és kultúrfelelősei részére a November 7 Kultúrotthon ifjúsági klubjában. P r á v i c z Lajos elvtárs, a MEDOSZ megyei szervezőtitkára ismertette a feladatokat a szakoktatás és a műszakitermelési propagandamunka terén. Elmondotta, hogy számszerűleg gyarapodtak a kul- túrcsoportok. Harminckét színjátszócsoport, 22 tánccsoport. 18 üzemi zenekar és négy énekkar működik. Hiba azonban, hogy a kultúrcsoportok nem eléggé öntevékenyek. Többségük befelé fordul, ami gátolja a kultúra terjesztését. Ennek megszüntetésére már van néhány jó kezdeményezés. — A1 Nagyüzemi gyomo csos Szentdénesen A szentdénesi Szabad Élet Termelőszövetkezet tagsága elhatározta, hogy gyümölcsöst telepít. A napokban már meg is kezdte az ifjúsági brigád a 450 szilvacse- mcte ültetését, s a munkát még e héten be is fejezi. Több segítséget vár aa új baranyahídvégi ís% villányi körzeti kultúrház színjátszói segítik a termelőszövetkezeti mozgalmat, műsort rendeznek a termelőszövetkezeti és egyéni dolgozó parasztfiatalok részvételével. Hasonló módon dolgoznak a színját- szók a babarci, a sátorhelyi és a szentegáti állami gazdaságban is. A helyes műsorpolitika azt eredményezze, hogy a kultúrcsoportok megszerettetik a dolgozókkal saját munkakörüket és azt a mezőgazdasági üzemet, ahol munkájukat végzik. A kultúrcsoportoknak tehát főleg mai témájú, a mai életet ábrázoló színdarabokat kell műsorukra tűzniök. A mezőgazdasági üzemek kultúrnevelési munkájának ".■legfőbb területe a műszaki {Propaganda elmaradt a művé Jszeti csoportok fejlődésétől. — ■Népművelésen legtöbben csak •a színjátszók, tánc-, ének- és ! zenekarok szereplését- értetnék. Ezen változtatni kell. — ; Szép kezdeti eredményeknek • mondható, hogy 13 helyen ! megalakult a szakoktatási és ■műszaki termelési propaganda- Itanács, ! Imre István, a zengőaljai ;állami gazdaságtól elmondotta: a műszaki termelési propaganda csak akkor lesz eredményes, ha az eddigieknél jóval nagyobb gondot fordítunk arra, hogy a műszaki könyveket minél többen olvassák.— A termelőszövetkezet irodáját kerestem Baranyahídvégen, de nem találtam. így hát találomra bementem az egyik házba, ahol a legnagyobb meglepetésemre régi ismerősömmel — sokat jártam ide 1950—51- ben előadást tartani, — Anti bácsival találkoztam, aki már akkor is egyetértett velem abban, hogy a jövő mégis csak termelőszövetkezetben van. A beszélgetés közben megnéztük istállóját is. Csodálkozva láttam, hogy négy tehén van a jászolhoz kötve. Nem állhattam meg, hogy meg ne kérdezzem: — Anti bácsi, maga nincs bent a termelőszövetkezetben'’ — Hogy én ne lennék?! — ütközött meg a kérdésen. Hát már dehogy nem vagyok! És elmondotta, hogy az állatokat még nem vonták ösz- sze, a tagok maguk, odahaza gondozzák őket a kihajtásig, az új takarmányig az istállók kitakarításáig. A termelőszövetkezet vezetői azt mondják: nincs elég takarmány, így nem tudják ösz- szevonni az állatállományt! Ez az érv egy kicsit sántít, mert az alapszabály szerint a beadott állatokhoz elegendő takarmányt is kell adni. És a másik: ha odahaza tudják biztosítani a takarmányt, akkor a közösben is. Az állatok férőhelye biztosítva van, csakhogy meg kellene kezdeni az átalakítást, a meszelést. Ez nem jelent különösebb nehézséget, hiszen a termelőszövetkezetnek vannak szakemberei is. Nyaka László elvtárssal, a termelőszövetkezet elnökével a határból hazajövet találkoztam. Kezében ölező volt, azt mondta: — Mindennap felmérem hogy mit végeznek a tagok. Tőle tudtam meg, hogy a termelőszövetkezetnek egy növénytermesztési és egy állattenyésztési brigádja van. Mindent a brigádvezetők intéznek, mert munkacsapatuk sincs — Pedig helyes lenne, ha ezeket is megszerveznék. A munkacsapatvezető jobban tudná maga 8—10 emberét mozgósítani, mint a brigádvezető hozzátartozó 20 embert. Megtudtam, hogy nincsenek tagkönyveik, munkaegységkönyveik. adminisztrációs könyveik sem, és könyvelésük sincs. A termelőszövetkezetnek 52 tagja van, akik 252 hold széntón, és 30 hold réten gazdálkodnak. Állatállományuk: 21 ló, 5 marha és 13 sertés. Feltűnően kevés a bevitt szarvas- marha és a sertés. A háztájival is baj van még: kertek, a szőlők, a feles földek mind-mind tisztázásra várnak, ugyanúgy, mint a csa ládtagok, különösen az idősebbek részvétele a munkában. Nem kis meglepetéssel tapasztaltam, hogy a télen a:a- kult termelőszövetkezetnek még mindig nincs a banknál folyószámlája és így pénzgondjaik vannak. Ha valami magféleség érkezik a címük re, kénytelenek a tagoktól csz- szeszedni a pénzt, hogy ki tudják váltani. Egyelőre még azt sem tudják, hogy milyen pénzből mit lehet fizetni. Kezdeti nehézségek ezek és éppen ezért még most a kezdet kezdetén kell ezeket kérdéseket megoldani. Nagyon nagy szükség volna a járási pártbizottság és a járási tanács sürgős segítségére e kérdések megoldásában. Sólyom József a csányoszrói Uj Március Termelőszövetkezet tagja Fontos, hogy a műszaki könyv« tárat olyan ember kezelje, aki kellő szakmai képzettséggel rendelkezik-, mert csak így adhat tanácsot, ki milyen könyvet olvasson. A zengőaljai állami gazdaságban naponta — ebédidő alatt — műszaki félórát közvetítenek a hangoshíradóban. A műsorban nemcsak arra hívják fel a dolgozók figyelmét, hogy hogyan dolgozzanak hasznosabban, könnyebben, hanem arra is, hogy milyen feladatok várnak megoldásra, hol lehet és hol kell hasznosan újítani, ésszerűsíteni. A zengőaljaiak módszere igen hasznos. Szakoktatási és műszaki termelési .propagandatanácsaink kísérletezzenek hasonló módszerek bevezetésével. Az értekezlet igazolta: helyes, ha a mezőgazdasági üzemekben létrehozzák a szakkörök tervezését, kivitelező és kísérletező munkáját segítő szertárakat. Ezekben a szakkörökben az egyszerű dolgozók a mikroszkópikus vizsgálatoktól kezdve a talajélet tanulmányozásáig, a takarmányok tápa nyag tartalmának vizsgálatától az újítások prototípusainak elkészítéséig részt vehetnek az alkotásban, kísérletezésben. Ezzel nemcsak saját üzemük termelését segítik elő, hanem önmagukat is képezik. Az operett-királynő Pécsett IIalványsárga hosszú es- télyi ruhában lebben a színpadra s felzúg a taps... tapsol a karzat, a páholyok népe, a földszint, tapsol önfeledten. köszöntésképpen... S a művésznő csak áll, egy pillanatra mintha megmerevedne ... ötven év óta hallja minden este ezt a viharos köszöntést. Aztán elmosolyodik, a kezében lévő virággal leinti a tapsot, majd előrelép, magához szorítja a virágot s kezdi: „Van-e szerel mesebb vallomás?..." S már szárnyal az örökszép operett-melódia, a köny- nyű, kicsit borongás zene, a fiatalokat, öregeket melengető dal. S Honthy Hanna játszik is, mintha partnerei lennének a színpadon, pillanatra keresi is őket, aztán táncol s hogy befejeződik a dal, újat kezd: „Hajmási Péter, Hajmási Pál..." Néhány önfeledt ember hangosan vele dúdolja, aztán elhallgatnak, mert ki tud versenyezni Honthy Hannával. De nem lehet megállni, hogy a Csárdáskirálynőt ne énekeljük vele. Azt mondják, hogy az operett a fiatalok műfaja. A bohó, regényes szerelmek, a könnyű csókok, feloldódó konfliktusok vidám története. S lám — a Honthy Hanna mégis legkiválóbb operettszínészünk. Fiatalabb a fiataloknál s a hangja, tiszta, mint a kristály, telt, árnyalt és érzelemdús. Vele egy műsorban lépett fel Fáy Erzsi, aki hasonlóképpen az operett-éneklés reprezentánsai közé tartozik; Lehár: Vilja dalát, a Pacsirta belépőjét, a Messze a nagy erdő című dalt énekelte s duettet dalolt Loránd Györggyel (Alom, álom. édes álom..., Ne félj, ne félj, bolond szívem). Lóránd György szólószá- maiban képzett énekésnek mutatkozott. A művészeket a Stúdió kisegyüttese kísérte, mely ezenfelül több önálló számmal i3 szerepelt. Székely Endre konferánsza néhol kissé hnsz- szadalmas volt, de ügyes ötleteivel többízben derűs hangulatot teremtett. (ÖNÖD Y) Mindenki segít A Mecseki Állami Erdőgazdaság dolgozói összesen 34 180 forintot gyűjtöttek az árvíz- károsultak megsegítésére. * A siklósi Táncsics Tsz 490 kiló búzát, 300 kiló kukoricát, 210 kiló burgonyát, 210 kiló babot, 8 süldőt és 420 forintot ajánlott fel. Ezen kívül ruhaneműt is gyűjtött * Az Ivándárdán működő kézimunka-szakkör tagjai — 8— 16 éves lányok — színdarabot rendeztek a szakkörvezető. Borsics Józsefné vezetésével az árvízkárosultak megsegítésére. A bevételt — 250 forintot — eljuttatták a rászorulóknak. Ivándárda—Sárok község dolgozói 3 200 forinttal és terménnyel segítettek. * A rómonyaiak 1 628 kiló terményt és 1 685 forintot gyűjtöttek. A tsz 150 kiló búzát és 300 kiló burgonyát adott. * Óidon az úttörök 355, a Vöröskereszt 500 forintot gyűjtött, társadalmi gyűjtés eredménye 2 890 forint. Ezen kívül még rub^nemüekkel és természetbeni juttatásokkal i*5 segítettek. Áz aknászok Majdnem minden ember a saját mesterségét tartja a legszebbnek, de azt mindenki elismeri, hogy bányásznak lenni szép hivatás. Hát még aknásznak! Egy kisebb bányarész, néhány fejtés közvetlen, parancsnokai ők, s minden szavuk, minden tettük azonnal eredményekben gyümölcsözhet. Komlón Kossuth-bá- nya Schwarcz körletében három aknász van: Szkupa.Obert és Bősenbach elvtársaik. Róluk, munkájukról beszélgettünk nemrég Schwarrcz József körletvezető elvtárssal, közvetlen felettesükkel. Ma a Kossuth-bánya műszaki középkáderei olyan nagy feladat megoldásával birkóznak. amilyenre mostanában példa nem volt. Az történt ugyanis, hogy a komlói bányászok nemrég elhatározták: harmadszor is elnyerik a Minisztertanács és a SZOT vándorrá szia j át. Ennek érdekében a Kossuth-bányaiaknak 108,5 százalékra kell teljesíteniök a második negyedéves tervet, 108.1 százalékra növelni az összüzemi teljesítményt. Tovább kell csökkenteni az im- oroduktív műszakok számét, az anyagi és egyéb termelési költségeket, jelentős javulást felelőssége kell elérni a minőség terén.. Egyszóval van tennivaló bőven és hogy mindezt eredményesen oldhassák meg, ahhoz nemcsak a bányászoknak kell jobban dolgoznánk, hanem a vezetőknek is. — Milyen feladatok várnak tehát a termelés közvetlen parancsnokaira. az aknászokra? — Elsősorban a terv teljesítésének biztosítása a maguk területén — mondja Schwarcz elvtárs. — A körletemben dolgozó mindhárom aknász vájárból lett vezető. Sok gyakorlati tapasztalatuk van és képesek a rájuk bízott feladatokat jobban, eredményesebben megoldani, mint jelenleg. Szku- pa János hanmadaknásznak például a tervteljesítós egyenletességének biztosítása terén van sok érdeme, ö a fegyelmet is megköveteli, de ugyanúgy, mint a többieknek, neki is a legnagyobb hibája, hogy elnézi a hibákat, keveset törődik a biztonsági előírások betartásával. Pedig nagyon sok példát lehetne elsorolni, amikor éppen az aknászok elnéző magatartása miatt nem készítenek fejtéseknek megfelelő kijáratokat, amikor a rossz ácsolásnak omlás a következménye, — Például? — Egy héttel ezelőtt a Czu- kor—Bétái—Stecsovics-féle fejtésben történt omlás. Amikor a délutános aknász, Bősenbach elvtárs és a csapatvezető, Bá- tai elvtárs a műszakról kiszállt. azt jelentette, hogy a fejtésben minden rendben van. Nemsokára azonban megszólalt a telefon és a bányából Stecsovics elvtáns az éjszakás csapat vezetője már arról tudósított, hogy nem tudnak dolgozni, mert a fejtésben egy nagy szakadást találtak. Tehát mire az é j jelesek a munkahelyre értek, már megvolt a baj. Sok következtetést lehet ebből levonni, mindenekelőtt azt, hogy a délutános aknásznak, de legalább a csapatvezetőnek látnia kellett volna, hogy a fejtés nincs megfelelően biztosítva. (Ha nem látták, az még nagyobb baj!) A másik. hogy a fejtés tagjaira még véletlenül sem lehet ráfogni a melegcsákányváltás betartását, pedig nagyon sok szó esett erről. A harmadik és egyben a tanulság: ha az aknász vagy a csapatvezető időben elrendeli, hogy néhány támfával biztosítsanak, az esetleg 20 csillével kevesebb szenet jelentett volna, míg így többszáz csille szén és rengeteg munka veszett kárba. — Miben látja az okát annak, hogy beosztott aknászai éppen ezt a legfontosabb feladatukat hanyagolják el? — Valahogy úgy lehetne jellemezni, hogy csak a napi szén- termelési feladatok teljesítésével törődnek, a holnapra, arra, hogy egy hét múlva, sőt utána is teljesítem kell a tervet. nem mindig gondolnak. Ezt, különösen a biztonsági előírások megsértésével kapcsolatos közönyösséget próbáltuk már megszüntetni. Sajnos, a felelősségrevonások, büntetések nem a várt eredménnyel jártak. — Mi tehát a helyes módszer? — Kétségtelenül a nevelés, mégpedig az önállóságra nevelés. Ök mindennap járják a bányát, a fejtéseket. Sokszor látnak, tapasztalnak olyan dolgokat, ami azonnali intézkedést kíván. Hát intézkedjenek bátran, vagy ha a hatáskörük kevés ehhez, jelentsék ezt nekünk. — Súlyos hiba, hogy aknászaink a technológiai előírások megsértése felett is gyakran szemethúnynak. sőt itt-ott még erre buzdítják a csapat- vezetőket. A biztonság megköveteli, hogy amikor egy fej- fa hosszúságra kifejtik a felső padot, azonnal be kell ácsolni, s utána az alsó padot kell kifejteni. De bizony nem ritka, amikor az egyik harmad csak a felső padot fejti ki. mert ebből több szén jön, nem törődve azzal, hogy mások biztonságát veszélyeztetik. — Ilyenkor kell vigyázni az aknásznak és kemény kézzel rendet teremtenie. Persze, ez csak akkor sikerül, ha nem csapatvezetői, hanem aknászi feladataikat végzik, ha törődnek a faellátással, az ürescsillék biztosításával és egyéb termelési feltételek megteremtésével. S ha már itt tartunk, meg kell mondani, hogy nem fél 11-fcor kell az aknásznak eljutnia a fejtésbe, mint ahogy az Bősenbach elvtársnál is előfordult, hanem még a műszak elején. Nagyobb figyelemmel végzett, körültekintőbb munkát várunk óbert elvtárstól is. Mert ő is, de Szkupaés Bősenbach elvtáreak is tudnak jobban vezetni, irányítani, mint ahogy most teszik. — Én itt nem beszéltem har- madaknáezaink jelleméről, eredményeiről, pedig az is van szépen. De az előttünk álló nagy feladatok felelősségteljesebb munkát követelnek az aknászoktól, s erre a felelősségre szerettem volna felhívni a figyelmet. MESTERFALVI GYULA
