Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)
1956-04-04 / 81. szám
A régi pécsi mozik kulisszái mögül... i. Az idősebb pécsiek közül még sokan emlékeznek a város egy érdekes figurájára, Justus Mihály mérnökre. Arról voit nevezetes, hogy aranybányája volt: a pécsi mozik. Ezt pedig egy okos ötletnek köszönhette. Meglátta, mindenkit megelőzve, hogy az új tömegszórakoztató intézményben, a filmben, mekkora fantázia rejlik és egész életén keresztül ezt a remek tippet kamatoztatta? még pedig búsésan. Ezért, bár jól képzett mérnök volt, pályáját otthagyta és a várossal hosszú évekre szóló igen körmönfont szerződést kötött. Ennek értelmében kizárólagos moziengedélyt kapott Pécs városára, viszont a bevételből bizonyos, nem túlma- gas százalékot lekötött a város pénztára Javára. Iziben részvénytársaságot alapiját Apollo Projectograph néven. A szá- ‘»4 első évtizedeiben jártunk, akkor ez nagy (jjvat volt és bár sokan tamáskod- tak, hogy nem fog-e belebukni, nem s°kkai az első világháború kitörése előtt kiépítette az első itteni legmodernebb mozipalotát, a mai Kossuth mozit, mely csekély bővítésekkel azóta Is azonmód áll a helyén. Meg kell adni, országos viszonylatban is elsőrangú, bőkezűen berendezett filmszínházat állított föl, freskóit kitűnő festőművészünk, Gebauer Ernő festette és a siker minden várakozást felülmúlt. Igaz. a fűm elekor már egyre előrébb tört világhódító útján és ez az új vállalkozás pénztárát folytonosan tömte. Valóságos tömegrohamok ostromolták a mozit, így nem is volt meglepetés, hogy a világháború után 1622 körül tisztán az Apollo nyereségéből fölépítette a másodikat, a Park mozit, melynek ma is ugyanúgy üzemelő gyönyörű kerthelyisége Pécs egyik leg- különb nyári szórakozóhelye. Ezt is Gebauer Ernő remek freskói díszítik és a művész tán nem veszi rossz néven, ha megírom, hogy a baloldali galéria első nőalakjában akkori nagy szerelmét, Polgár Adél pécsi lányt festette meg. Ez a mozi is ontotta a pénzt, hiszen a film már egészen meghódította a tömegeket, Justus Mihály ötlete aranybányának bizonyult, nem kevesek sárga irigységére. Meg Is indult a vizek enyhe focV jozódása a mozik körül, hogy aztán évtizedek viharos hullámverésévé dagadjon. Tudnivaló, hogy az akkori feudál- kapitalista Magyarország igazi urai a nagybankok voltak és a nagyobb városoknak még külön kiskirályai Is voltak a vezető helyi bankok képében. Móricz Zsigmond kitűnő regénye, a Rokonok — filmet Is csináltak belőle — kísérteti- • esen hű korrajzával minden magyar varosra pontosan illett, hát még az akkori Pécsre! Nálunk az évszázados múltú Pécsi Takarékpénztár töltötte be ezt a szerepet, pontosabban a bank elnökvezérigazgatója. Visnya Ernő főrend, Pécs koronázatlan fejedelme, akinek jóváhagyása nélkül — és ez nem túlzás — még egy altisztet sem lehetett valahova kinevezni. Az érdekesség pedig ott kezdődik, hogy ez a két tehetséges ember ifjúkora óta nem szenvedhette, hogy precízebb legyek, utálta egymást. Hogy miért, hosszú sor volna. Kiskutyáiknál is előfordul, hogy nem bírják egymást szagolni, hát még két nagykutya micsoda fogvicsorgatást tud ilyenkor csapni! Már az is sértette Visnyáékat. hogy a fentiek miatt az Apoílo nem a Takarékba vitte a rengeteg pénzét, hanem pont a kon- kurrenclához, az Egyházmegyei Takarékba. amely ezt persze nagy örömmel fogadta. Hja, „pecunia non ölet”, a pénznek nincs szaga . . . Visnya azonban most már éles offenzívát indított Justus Mihály ellen, hogy valahogyan megszüntesse kizárólagos uralmát. Csakhogy a szerződés nemcsak hogy jogerős volt, de Justus azzal is körülbástyázta magát, hogy részben a városnak most már nagyobb százalékos részesedést juttatott, részben pedig egyes városi vezető tisztviselőknek legális igazgatósági és hasonló jövedelmeket dugdosott a zsebébe és így Visnya, bár az egész városháza egyébként valósággal a zsebében volt, az egyetlen Justus-ügyben vereséget szenvedett, nem tudta monopóliumából klakol- bólitani. DR. WERNER ISTVÁN (Folytatjuk.)
