Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)

1956-04-08 / 84. szám

NAPLÓ

1950 Április s

Malenkov elvtárs hazautazott Angliából

London (TASZSZ) G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a villamoserőművek minisztere, a szovjet energetikus küldöttség vezetője szombaton „TU-104“ típusú szovjet lök- hajtásos utasszállító gépen Londonból hazautazott a Szovjetunióba.

A londoni repülőtéren Malenkov búcsúztatására megjelent Lord Citrine, az angol villamossági hivatal elnöke, Malik londoni szovjet nagykövet, valamint a szovjet nagy- követség és kereskedelmi képjelet felelős munkatársai, a Szovjet energetikus küldöttség tagjai, továbbá az angol és külföldi sajtó, rádió és filmhíradó számos munkatársa. Malenkov meghívására a sajtó képviselői nagy érdeklődéssel tekintették meg a „TU 104“ repülőgépet. Az újságírók elragadtatással nyilatkoztak a repülőgép szerkezetéről és kényelmes berendezéséről.

Malenkov a repülőtéren az alábbi nyilatkozatot tette:

„Mielőtt felszállnék a repülőgépre, azt szeretném mondani, hogy teljes mértékben elégedettek vagyunk a szovjet energetikus küldöttség nagybritanniai tartózkodásának eredményeivel. Az ipar- vállalatokkal és a villamoserőművekkel való megismerkedésünk, találkozásaink és beszélgetéseink, az ország számos területén tett utazásaink

rendkívül hasznosak voltak. Reméljük, hogy mindez kedvező hatással lesz az országaink közti üzleti kapcsolatok, műszaki tapasztalatcsere és kölcsönös megértés további fejlődésére.

Midőn elhagyjuk vendégszerető országukat, mélységes hálánkat juttatjuk kifejezésre a meleg és szívélyes fogadtatásért, amelyben bennünket részesítettek és szívből jövő üdvözletünket küldjük Nagy- Britannia népének. NőjjÖn és fejlődjék a Szovjetunió és Nagy-Britannia barátsága a világ népei közötti barátság elmélyítése érdekében. Viszontlátásra, kedves barátaim!“

A bonni kormány válaszolt a nyugati hatalmak jegyzékére

A nyugati hatalmak — mint Ismeretes — felszólították Nyugat-Németországot, hogy továbbra is fedezze a területén állomásozó külföldi csapatok ellátási költségeit.

A bonni kormány pénteken átnyújtott válaszjegyzékében arra hivatkozik, hogy a párizsi szerződések ez év május 6-ától kezdődően felmentik a Német Szövetségi Köztársaságot megszállási költségek fizetése alól. Bonn a továbbiakban kijelenti, hogy május 6-tól csak kisebb áruszállítmányokkal és szolgáltatásokkal kíván hozzájárulni a Nyugat-Németország- ban állomásozó külföldi csapatok ellátásához.

A jugoszláv parlamenti küldöttség szófiai látogatása

Szófia (Tanjug) A jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés küldöttsége, amely Mosa Pijade vezetésével csütörtökön érkezett Szófiába, pénteken reggel látogatást tett a bolgár nemzetgyűlés elnökségénél. Ezután megkoszorúzta Georgi Dimitrov mauzóleumát, majd megtekintette a szovjet hadsereg emlékművét, és a Szófia melletti Bojana faluban lévő régi templomot.

Georgi Damjanov, a bolgár nemzetgyűlés elnökségének elnöke és Ferdinand Kozovszki,

a nemzetgyűlés, irodájának elnöke ünnepi ebédet adott a jugoszláv küldöttség tiszteletére.

Georgi Damjanov a bolgár nemzetgyűlés elnökségének elnöke pohárköszöntőt mondott, melyre Mosa Pijade, a jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés elnöke és a parlamenti küldöttség vezetője válaszolt.

Tanácstagok fogadóórái

I. kerület.

Április 9-én (hétfő) este 6 órától Michelutti Ferenc és Heidt József a volt Helyes-féle vendéglőben, Süvecz György és Becker Gézáné az újhegyi általános iskolában, Mohácsi Mária a Gorkij kultúrotthonban.

Április 10-én (kedd) este 6 órától Takács Gábor és Bánó József

az újmeszesl Iskolában, Balázs Ferenc és Goják Mártonná a Bártfa utcai Iskolában, Simon F'erenc és Kőhalmi Lajosné a Budai n. pártházban, este 5 órától, Rózsavölgyi Ferencné és Horváth János a Yorosllov utcai Iskolában.

Április U-én (szerda) este 6 órától Tátrai József az István-aknai Iskolában, Hébert János és Kemény János a szabolcsfalusi kul- túrotthonban, Bőrzsei Mihály és Grátz János a pécsbányatelepi v. b. kirendeltségen. Tárnái Jó- zsefné és Marton József a Borbála-telepi pártházban, Kiss Andrásáé és Opova Ferencné az I. kerületi tanácsházban. Kóbor József és Mayer Istvánná a volt Grauman-féle hizlalda helyiségében, Hahn József és Wégner Teréz a Budai H. párthelyiségben, ráncéi Ottó és Nagy Sándorné a Vorosilov úti iskolában.

Április 13-én (csütörtök) este 6 órától Panta Ferenc és Kozma Jánosné Vasas n. kultúrotthonban, Miklós Gyula és Szilas István az újmeszesl pártházban, ifj. Papp József és Katona Ferenc a Borbála-telepi kultúrházban. Tóth Jánosné és Kelemen István a Bártfa utcai Iskolában.

Április 13-án (péntek) este 6 órától Jakovics Ilona és Nagy Révész Dezsőné a Beloiannisz u. 81. szám alatti munkásszállóban.

Április 11-én (szombat) este 7 órától özv. Szcbell Jánosné és Peti József a Vasas H, falusi Iskolában,

n. kerület

Április lt-én délután 6 órakor Schón Adámné és Stadlinger József a Tinódi u. 11-ben, Nesz László és Kazl Józsefné a Hegyalja u. 102 alatt. Arató Pálné az Ágoston téri ált. Iskolában, Re- tnecz Béla és Budai Lajosné a Vak Bottyán utca 7í-ban, Kovács Imre és Ruzsinszky Józsefné a Terményforgalml Váll. Irodájában, Kullch Gyula u., Szabó Béláné és Rudolf Márta a kertvárosi ölt. iskolában, Bornemissza József és Szlós Béla a málomi tanácsirodában.

Április 11-én, délután 8 órakor Sebök Béláné és Andreli Antalné

a Székely B. u. 21. szám alatt. Nagy Jenő és Dienes Gyula a Miklós u. 13-ban, dr. Scbwarcz János és Nagyiván Mária a KI ŐSZ helyiségében, Szabó Sándorné Asztalos Ferenc a Szabadság általános Iskolában.

Április 12-én délután 6 órakor Lelkauf Tibor és Farkas János ez Ágoston téri ált. Iskolában. Ferencz János és Kocsis a Köztisztasági Vállalatnál, Rozsa Ferenc u. 17.

Április 13-án délután 6 órakor Pajor Zoltán és Krassó Ferenc

az Ágoston téri ált Iskolában, — Herényi Ferencné és Storch Jo- zsefné a Budai I. MNDSZ helyiségében, Kovács Jenó és Mátrai Mária, a Kossuth L. u. 44. ált Iskolában. Dábelics Józsefné és Martyn Ferenc az Ágoston téri ált,. Iskolában. Sági Pálné a villanytelepen. Légszeszgyár u. 11. Tóth János és Acsádl Józsefné a luurvázpácu v> h

úti

Április 14-én délután 6 órakor dr. Steinmetz Endre és dr. Vörös Márton a megyei levéltárban, Kossuth L. u.

Április 15-én délután 6 órakor Mezei András és Fekete Józsefné

a kertvárosi ált. Iskolában.

ni. kér. tanács

Április 10-én délután 6—7 óráig Balog Imre és Horváth Imre a Petőfi u. iskolában, Gaál Lajosné és dr. Kocsis Mihály a,bánya- kapitányságon, József Attila u. 9.

Április 11-én délután 6—7 óráig Czopf Ferencné és Rausch János az Alkotmány utcai iskolában.

Április 12-én délután 6—7 óráig Devccseri János és Beke József a mecsekaljai kirendeltségen, — Mischl Lajosné és Böröcz Istvánná a III. kér. tanácsházán, Somogy- vári Lajos és Studer Györgyné a Hl. kér. tanácsházán.

TAVASZI LÖSZEMLE

Pécs város tanácsa mezőgazda- sági osztálya értesíti a város lótartó gazdáit, hogy a tavaszi lószemlét az alábbi időpontban és helyen tartja:

Pécsszabolcs: április 10-én. reggel 7 órakor a községháznál. — Vasason: április 12-én reggel 7 órakor a mázsaháznál. Málomban: április 12-én reggel 7 órakor a tanácsháznál. Mecsekaljá (Patacs) április 16-án, reggel 7 órakor a kultúrháznál. Urögön: 17-én reggel 7 órakor az apaállatistállónál. Pécs város belterületén 15-én reggel 7 órától 12-ig a vásártéren a cédulaháznál. Az egypatás állatokat (ló, szamár, öszvér) korra való tekintet nélkül a jelzett napon és Időben szemlére feltétlen elő kell vezetni. A lovak járlatát hozzák magukkal, járlattal még el nem látott lovakra, csikókra váltsanak járlatot. Aid a lószemlére egypatás állatát nem vezeti eló, büntetésben részesül. A lószemle után csak olyan egypatás állatot lehet forgalomba hozni, melynél a tavaszi vizsgálatot az illetékes kerületi állatorvos hivatalos pecsétjével Igazolja.

Berze-Nagy János

(A baranyai néprajzkutató halálának 10. évfordulójára)

Baranya vármegye közönségének 1933. szeptember 5-én megtartott kisgyűlésén a következő javaslat hangzott el: „Határozza el a vármegye közönsége, hogy a vármegye magyarsága szellemi néprajzának élő emlékét feljegyezteti, ösz- szegyűjteti és kiadja”. A javallatot a kisgyűiés egyhangú lelkesedéssel elfogadta és a baranyai néphagyományok, valamint népszokások összegyűjtésével a szellemi néptajz Pécsett élt tudós művelőjét, dr. Berze Nagy Jánost bízta meg.

Méltóbb ember nem is kaphatta volna ezt a megtisztelő feladatot, mint ez az akkoriban 54 éves, lelkes férfiú, aki Pécsett a tanfelügyelői tisztséget töltötte be. A magyar közoktatásügynek „hivatalos” képviselője volt, de szabadidejét nem az úri kaszinóban, nem az urak körében, hanem a baranyai magyar falvakban, a dolgozó nép körében töltölte.

1933 őszén a néphagyományok gyűjtését elősegítő, úgynevezett „tájékoztatót” kü! - dött szét a baranyai falusi tanítóknak, orvosoknak, mindazoknak, akikről feltételez'?, hogy munkájában segítségére lehetnek. A néprajzkutatási munka oroszlánrészét azonban saját maga végezte. Felkereste a legeldugottabb községeket is, amikor hazatért Pécsre, szomorúan jegyezte fel, hogy „a falu öregjei még el-elmu- latnak egy-egy régi nóta mellett, összejöveteleken még szívesen meghallgatják a már egyre ritkábban mutatkozó

mesemondókat, a fiatalok már semmit sem tudnak sem a nótából, sem a meséből, sem a „régi öregek” hiedelmeiből. Lakodalmaikra, mulatságaikra még a cigányt sem fogadják meg, ha az új tánczenét, vagv a „sláger-eket nem tudja”.

Voltak olyan községek, ahol a legjobb mesemondónak vagy nótázónak nyilvánított 10—J2 paraszt meghallgatása, 1—2 napi megfigyelése után, minden feljegyzés nélkül tért visz- sza Pécsre. Kutatásának sikertelensége azonban nem kedvetlenítette el. Fonográf nem állott rendelkezésére, mégis felkutatta és feljegyezte a baranyai falvak feledésbe menő, veszendő népi kincseit és megmentette azokat az utókor számára. Áldozatos munka volt ez, amelynek eredményeként hét év alatt olyan hatalmas anyagot gyűjtött össze, amely a felszabadulás előtti esztendőkben a magyar néphagyoma- nyok akkori gyűjteményei között egyedülálló volt.

Fáradságos munkáját siker koronázta, mert 1940 tavaszán Pécsett, a vármegye kiadásában megjelent „Baranyai magyar néphagyományok” című háromkötetes néprajzi gyűjteménye, több mint 1800 oldalon. Az első kötet a népköltészettel, népzenével, népnyelvvel foglalkozott, misztériumokat, alakoskodó játékokat, balladákat, dalokat tartalmazott. A második kötetben találós kérdéseket, meséket, ráolvasásokat, legendákat, adomákat, mondákat, természetmagyarázó hagyományokat jelentetett meg. A harmadik kötetben pedig tájszótárt, kifejezéseket, szólásokat, közmondásokat, dűlő- és határneveket, állatok neveit, szidalmakat, valamint egyéb táj nyelvi emlékeket örökített meg.

Gyűjtése 64 baranyai községre terjedt ki és 4500 adatot tartalmazott. 700-nál több dallam, 850 dalszöveg, 55 ala- koskodó játék és misztérium, 151 ballada, 500 prózai szöveg, 1400 néphit és népszokásra vonatkozó adat, ugyanennyi tájszó, szólás, közmondás, valamint 270 mese az, amit — 45 baranyai pedagógus közreműködésével — dr. Berze Nagy János összegyűjtött. Nemcsak felkutatta a néplélek kincseit,

hanem megvizsgálta azt is* hogy a nemzetiségek milyen hatást gyakoroltak a baranyai magyar népre, annak hagyományaira”. Abban á tekintetben — írta művében — hogy a hagyományok alakja és anyaga szempontjából a megyei magyarság egyes csoportjai jelentenek-e valamilyen különbséget, tagadó választ kell adnom. Az Ormánság, a Hegyhát a megye középső és keleti, az Alfölddel közvetlenül érintkező magyarsága hagyományaiban is egységes terület, amelynek hagyománykészlete részben az Alföld, részben Zala és Somogy felől jelentkező magyar örökség, részben pedig délről a déli szlávoktól eredő hatás alatt alakult ki úgy, amint van. A déli szlávok hatásának nyomait inkább a mesék, a néphit adalékai, a szokások és a szókincs mutatják. A németség hatása elenyészően csekély minden irányban. A két évszázados érintkezés csak a nyelv tősgyökerességét érintette”.

Életének fő műve a „Magyar népmesetípusok” című háromezer oldalas műve, amelyen kerek 28 évig dolgozott. Ezt a nagyértékű kéziratot — amely a mai napig is kiadatlan! — a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1949. évi 13-as számú törvényerejű rendelete „nemzeti érdekű” múzeális értéknek, mint ilyent. „védetté” nyilvánította és a tudományos kutatás számára hozzáférhetővé tette.

Berze Nagy János halálának tizedik évfordulója alkalmából Pécs város értelmisége április

8-án, vasárnap este 7 órakoi a TTIT Bartók Béla Klubjában emlékestet rendez.

A megemlékezés legszebb formája az lenne, ha dr. Kovács Agnes budapesti múzeoló- gus előadása mellett, Pécs város és Baranya megye szellemi életének irányítói Berze Nagy János főműve, a „Magyar népmese típusok” kiadásáról gondoskodnának. Elröppenő megemlékező szavak, nekrológok, sírján elhelyezett virágok helyett a tíz éve halott „meseember”, a kissé elfelejtett baranyai néprajzkutató számára ez lenne az igazi, a maradandó emlék.

Puszta! József

V

Miért van szükség a körzeti iskolákra ?

Szocializmust építő társadalmunk a termelés korlátáit jelentő kapitalista gazdasági alappal együtt erélyes kézzel elsöpörte annak felépítményeit is — többek között, — az elemi iskolákat, s tartalmában átszervezte, megváltoztatta új társadalmunk igényeinek megfelelően a szervezeti formájában Változatlanul hagyott oktatási intézményeket is. Intézkedéseivel megszüntette a kiváltságosak műveltségi monopóliumát, s szélesre tárta a legfelsőbb, legmagasabb képesítést nyújtó iskolák kapuit is a munkásság, parasztság, a haladó értelmiség, valamint az alkalmazottak gyermekei előtt.

Az alsófokú oktatás egységesítése, a 8 éven keresztül történő iskolábajárás kötelezővé tétele, a tandíjak eltörlése, (mely ugyanis a polgári iskolákban és a gimnáziumok alsó tagozatain megvolt), egyszóval: az általános iskolák megszervezése önmagában még nem jelenti a kizsákmányolók műveltségi monopóliumának felszá molását. a dolgozók gyermekeinek széleskörű kulturális felemelését. Általános iskoláink fölénye a burzsoá társadalomtól örökségül reánk hagyott elemi iskolákkal szemben — többek közt pontosan — a szakrendszerű oktatás megvalósításában rejlik. Ez viszont elsősorban tanulólétszám kérdése, A szakrendszerű oktatás lényege: az általános iskola felsó tagozatának minden osztálya egyidőben külön-külön tanteremben tanul egy-egy különböző szakos általános iskolai tanár vezetésével. Egy-egy osztály tanulóinak létszáma azonban nem lehet akármennyi. Az iskola üzemeltetésénél, a szakrendszerű oktatás bevezetésénél is

érvényesíteni kell bizonyos gazdaságossági szempontokat. Ezért az osztott osztályok tanulóinak alsó létszámhatára 20 fő. Ez az oka annak, hogy minden apró faluban nem valósítható meg a szakrendszerű oktatás. De vannak más megfontolandó körülmények is. Néhányat — tájékozódás végett — ezek közül is felsorolok. Ilyenek: legalább 4, de 6 tanterem, legkevesebb 8 pedagógus (ezek közül 5 szaktanár), természetesen részükre megfelelő lakás, számos iskolabútor és kisórietező-szemlél- tető felszerelés szükséges ahhoz, hogy a felső tagozaton bevezethető legyen a szak- rendszerű oktatás. A gyermek- létszám alacsony volta miatt járásunk többnyire apró létszámú településeinek zömében így megvalósíthatatlan lenne a szakrendszerű oktatás. Mégis van megoldás, a fenti bajokból kivezető út. Mivel a nehézségeit fő okozója a felsőtagozati gyermekhiány, kézenfekvő a megoldás: vonjuk ösz- sze az aránylag közelfekvő, de külön-külön (osztályonként) alacsony létszámú iskolák tanulóit egy — minden szempontból — központi helyen, azaz: létesítsünk körzeti általános iskolákat I A bejárást pedig tegyük lehetővé közlekedési eszközök biztosításával!

Járásunkban megindult a körzeti iskolák létesítésének mozgalma. Egymás után keletkezett a bicsérdi, bükkösdi, olaszi, szentlőrinci, majd a pellérdi és szalántai körzeti iskola, s egymás után vállalták a zóki, helesfai, hássá- gyi, cserdi, kacsótaii, tar- csapusztal- aranyos gadányi keresztespusztai, bostai, kozár- mi8lenyi és üszögpusztai, majd a mán,fai szülök is a bejárással kapcsolatos elenyésző költségeket. Elenyésző, mert a bejáró tanulók bérleteire kifizetett összeg egy év alatt nem tesz ki annyit, mint a múlt alkalommal ismertetett polgári iskolában tovább tanuló gyermek egyhavi taníttatás! költsége.

Ezek az eredmények azonban nem elégíthetnek Iá bennünket, hisz jelenleg a szak- rendszerű oktatás előnyeiben járásunkban a felsőtagozati tanulóknak csak 28,17 százaléka részesül. Oktatási osztályunk ezért az adott időszak gazdasági eredményeire támaszkodva az összes tényezők figyelembevételével kidolgozta a további körzetesítés tervét, melynek megvalósítása a tanulók 66 százalékának szak- rendszerű oktatásába való bevonását teszi lehetővé. Ezzel járásunkban szakrendszerű oktatást nyújtó intézményeink száma 6-ról 12-re emelkedik. (Régi nyelven szólva: 12 „polgári.” Nagy szó ez ott, ahol azelőtt egy sem volt!) Teljesen osztott felsőtagozatú körzeti székhellyé kívánjuk — a gazdasági és gazdaságossági szempontokat is figyelembe véve, — kiépíteni a baksai, bicsérdi, pellérdi, pécsudvardi, szabadszentkirályi és szalántai általános iskolákat. így lehetővé válik járásunkból a té- senyi, bodai, belvárdgyulai, aranyosgadányi, átai, szökédi, gerdei, garéi, s Pécs városa támogatásával a hirdi és készül felső tagozati tanulók szakrendszerű oktatása. De lehetőséget adunk a körzeti iskoláink közelében fekvő más járások iskoláinak is a körzeti iskolában való tanulásra. Bak sóra várjuk a bogádmindszen- tieket. Olaszra az ellendieket, Szalántára a bissei és továbbra is a lórányi tanulókat, —

Várjuk és szívesen látjuk őket. A villányi járástól hozzánk csatolt községek közül csak a peterdiek nem részesültek még szakrendszerű oktatásban. A következő tanévre az ő kérésük is teljesül. Az újpetrei iskolában tanulhatnak.

Terveinket a községi tanácsok is, s a szülők is magukévá tették. Áta, Belvárdgyu- la. Gerde, Peterd községi tanácsa februárban, Aranyosga- dány és Baksa tanácsa márciusban foglalkozott a körzetesítéssel. Példaként megemlítem, hogy Pécsudvard községi tanácsa tantermet létesít, Baksa egy tantermi padfelsze- relést vásárol községfejlesztési alapból. Mindkét tanácsot dicséret illeti az oktatásügy területén kifejtett, s a gyermekeik ügyét szívükön viselő, előrelátó politikájúkért. Pedagógusaink a körzetesítés! terveket a szülőkkel is megbeszélték. Elmondották családlátogatások alkalmával és szülői értekezleteken a körzetesítés előnyeit és feltárták őszintén a várható nehézségeket Is. Ezek azonban mind leküzdhetők akár közlekedési, akár más jellegűek legyenek is. A megbeszélések eredménye: Ara- nyosgadányból, Belvárdgyulá- ról, Bodáról. Gátéból, Hird- ről, Tésenyből és Keszüböl a szülők írásbeli kérelemmel fordulták hozzánk, tegyük lehetővé gyermekeiknek a szak- rendszerű oktatásban való részvételt, s tegyünk intézkedést a megfelelő közlekedő eszközök biztosítására, illetve a szükséges menetrendmódosításokra. Itt közlöm, hogy a szükséges intézkedések már folyamatban vannak. Meg kell azonban azt is említenünk, hogy a Keszüböl beérkezett kérelmen nem találjuk ott valamennyi szülő aláírását, s

két-három szülő a belvárdgyu- laiak közül is elfelejtette aláírni, pedig a felszabaduló tanteremben a fejlődő termelőszövetkezeti község további fellendülése érdekében lehetővé válik, hogy tető alá hozzuk a belvárdgyulai óvoda ügyét.

Nem adott még magáról „életjelt” Gerde, Áta, Szőkéd, és Peterd. Pedig a közlekedési vállalatok „meggyőzése", a közlekedés biztosítására tett erőfeszítéseink sokkal sikeresebbek, ha a szülők is támogatják községük és gyermekeik ügyét. Mi bízunk abban, hogy a tél elmúltával e községekben is megszűnik a téli álom, s a többi községhez hasonlóan aktívan csatasorba állnak gyermekeik szakrendszerű oktatásának megvalósításáért. Érdekes, de jellemző tapasztalatunk, hogy az iskolakörzetesítés ügye a szocialista jellegű vagy a szocialista fejlődés útjára lépett községeinkben halad a leggyorsabban, s itt újra bebizonyítva látjuk a gazdasági alap elsődlegességét és tudatformáló erejét. — Ezt figyelembe véve tehát megállapíthatjuk, hogy pedagógusainknak, s az oktatásügy területén dolgozó minden embernek egyaránt a legalapvetőbb feladata az oktatás-nevelés sajátos eszközeivel biztosítani a szocialista termelés, a szocialista gazdasági alap mielőbbi teljes megteremtését, mert végső fokon az iskolakörzetek megszervezéséinek, a szakrendszerű oktatás bevezetésének,» gyermekeinkben a kommunista ember jellemvonásainak meggyökereztetése és tartássá tételének — ez az alapja, fundamentuma.

Bertény! József a pécsi járási tanács oktatási osztályának vezetője