Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)

1956-04-08 / 84. szám

4

NAPtÖ

EMBERTELEN KÖZÖNT

Vékony borostásarcú fia- —• ta lem bér jött be

a szerkesztőségbe. Mondta, hogy építkezésnél dolgozik. Azt hittem először, hogy versenyjelentéseket küldtek vele. De csak nem szedte elő a papirosát. Elfogódottan, zavartan gyűrte kezében a sapkát s valami nagyon kikívánkozott belőle. De hogy is kezdje?l.,,

Talán ott lehetne kezdeni, hogy Horváth Géza április

2-án becsomagolt otthon mindent, amire csak szüksége lehet az építkezésnél s felült Magyarszerdahelyen a vonatra. Ott van ez a kis község Nagykanizsa közelében. Ki se szállt aztán addig a kocsiból, míg Pécsre nem érkezett.

Még sosem járt ebben a városban. Ahogy kilépett az állomás kapuján, olyan jóleső érzés töltötte el, »mintha csak hazaérkezett volna. Szép is ez a mi városunk, zeg-zúgos kis utcái, házsorai, amelyek a hegytetőről rákönyökölnek a síkra, a lomha villamos, a soklelkű nép, bányászok, rengeteg diák..,

— Azt hiszem, sokáig itt maradunk — szólt a barátjának, Görcsi Jóskának, aki vele jött

dolgozni.

Annyit már tudtak, hogy a Szabadság úton van a 3-as Mélyépítő Vállalat. Megkeresték az irodáját:

— Dolgozni jöttünk. Van-e felvétel?

— Van, van, csak jöjjenek.

— Akkor holnap mindjárt munkába is állunk.

De nem ment az olyan köny- nyen. Papirosok halmazát töltötték ki addig, egyik főépítésvezetőségről a másikra küldözgették őket, itt is mondott valaki valamit, ott is hiányolt mást egy másik s jó késő-délután lett, mire a Szabadság úti irodában végre felvette őket egy szőke ember.

Kérték, kösse meg velük a nyolcnapos próbaidő szerződését is. Ki tudja, milyen lesz a munka s akkor — ha el i° mennek, — hozzájárulással kapják meg a könyvüket. De a szőke ingerülten nézett órájára s ellenkezést nem tűrő hangon jelentette ki:

— Késő van már. Nem érünk rá.

— De. * •

— Jöjjenek majd be holnap. Különben is emlékezni fogok én.

Másnap nem mentek be.

Gondolták, mire való napokat eltölteni adminisztrációs ügyek intézésével. Meg különben is — eszükbe se jutott, hogy hamarosan elmennek innét. Beálltak a többiek közé, megmarkolták a talicska szarvát s hordták a követ.

Jól megéheztek, mire dél lett. De kell is az ebéd, ha nehéz munkát végez az ember. A leves, a főzelék, a hús új erőt ad délutánra, újabb nagy nekirugaszkodásokhoz. Hanem ebédet nem kaptak és másnap se kaptak s 7-éig egy napon se.

Pénzük nem volt, hogy vegyenek, hiszen valahogy kimaradtak a megélhetési előleg osztásából is. Vasúti jegyüket nem számolták el, szóval itt álltak pénz nélkül, élelem nélkül — éhesen és cigarettájuk sem volt.

Étkezési J«gyet hiába-------- 1 " kértek, mert

an

nak árát előre ki kell fizetni. De miből? Hiszen éppen azért jöttek el dolgozni, hogy pénzük legyen. Ám szigorú a bürokrácia s inkább elnézi, hogy éhezzenek emberek, (Horváth Géza éppen két napja nem evett, hogy bentjárt a szerkesztőségben), de nem előlegez, mert „rendeletek vannak”.

ökölbeszorul az ember keze

a dühtől — ilyen „rendeletek” hallatán,

,Két napja nem evett Horváth Géza és most azért jött be hozzánk, segítsünk, hadd kapja meg a munkakönyvét s mehessen haza. Bár odaadnák — mondta — csak „önkényes” bejegyzéssel. Azért így, mert az a szőke ember (megtudtam közben, hogy Tarjáni István főépítésvezető) nem emlékszik semmire.

— Hat óra tájban nincs is itt senki bent -'''ink —< mondja.

— Soha?

— Hát előfordul, lehet.. ■

Többet nem mond. Miért

blamálja magát. Különben is már nem hozzá tartozik a két ember. Menjek Nagy István főépítésvezetőhöz.

Könnyű elintézése a dolognak. Igaz, sok ember megfordul nála s nem emlékezhet mindenkire, meg igazolja az a meg nem kötött szerződés is, mert hát csak az írás. marad, a szavak könnyen elrepülnek.

S hogy miért hiszek mégis inkább Horváth Gézának, miért nem a főépítésvezetőnek, akinek jogilag meg nem támadható Igaza van, akinél csak az emberi érzésekre *tudok apellálni? Azért — mert Tarjáni Istvánnak nem számít két ember, ha ezek elmennek, jön helyettük majd másik, viszont ennek a két embernek a további munkája függ attól, hogy milyen beírással kapják meg a*

könyvüket. Jó, jó, nem jótékonysági Intézmény a vállalat, de mégse nézheti, hogy éhezzenek a dolgozói. (Azóta Nagy István főépítésvezető adott is ki egy rendelkezést, hogy hitelbe is kaphatnak a dolgozók étkezési jegyet).

S azért is inkább Horváth Gézának hiszek, mert ahogy mentünk át a Garay utcai főépítésvezetőséghez, szembetalálkoztunk egy fiatalemberrel.

— Ez is most hagyta ott a vállalatot — mutogatta nekem már messziről. S ahogy a fiatalember (Horváth Sándornak hívják) odaért hozzánk, izgatottan kérdezte:

— Enni hoztatok?

S ez az ember nem színész- kedett, hiszen honnét is tudta volna, hogy újságíró van a barátjával.

Nagy István főépítésvezetővel csak másnap sikerült beszélni. A válasza az volt:

— Tarjáni vette fel, ő ismeri az ügyet. Ha áttelefonál vagy ír, szónélkül kiadom a könyvüket,

Neki igaza van Uj em" ■■ 1 "■ bér,

nemrég van a vállalatnál, nem is Ismerheti a dolgozóit. Hanem Tarjáni István furcsán gondolkodik. Körülbástyázza magát jó és rossz rendelkezések egész sorával s Pilátusként mossa a kezét. Nem emlékszik, aztán feltételezi, majd újra letagadja... Hát ne kételkedjék szavában az ember?! Ne kételkedjék, mikor két dolgozója ügyét ennyire embertelenül Intézi?!

önody György

„Virágos, iiszia Pécsért“

A Szabadság utcai általános iskola úttörői, nevelőtestülete és az utca lakói április 5-én gyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy az utcában lakó tanácstagok bevonásával „Virágos, tiszta Pécsért“-moz- galmat indítanak. Az úttörők és az utca lakói vállalták, hogy az utcában elültetett fák körül virágokat ültetnek, azokat egész éven át gondozzák és őrzik. Ugyanakkor az utca gyalogjárójának tisztántartását ellenőrzik és tisztántartásában maguk is résztvesznek.

A Szabadság utcai általános iskola úttörői, pedagógusai és az utca lakói a város többi utcájának lakóit arra kérik, hogy kapcsolódjanak bele a mozgalomba.

Török Géza v. b.-titkár

Hogyan metsszük ez évben szőlőinket?

A szőlő metszése alapos

szaktudást igénylő munka. Szakszerűen csak az tudja elvégezni, aki ismeri a szőlőnövény szervezetét, életműködését és a környezeti igényeit

Ha gazdag és jó minőségű termést akarunk, a szőlőt a következő szempontokat figyelembe véve kell metszenünk;

A szőlőmetszés biológiai alapjai

A szőlőnek Igen erős, a főtengely irányú (poláris) növekedése. Ezen erős poláris növekedést metszéssel szabályozzuk.

Hosszúcsapokon és szálvesszőkön a rügyek nem egyenlően hajtanak ki, hanem legerősebben a legfelső 1—2, az alsók pedig — különösen a függőlegesen, vagy ferdén kikötött szálvesszőn —• gyenge hajtásokat hoznak, vagy pedig ki sem hajtanak. Ez a poláris növekedés következménye, erről sohasem szabad megfelejtkeznünk Hosszúcsapos, vagy szálvesszős metszés esetén mindig hagyjunk a hosszú-csapnak és szálvesszőnek megfelelő számú 2 rü- gyes ugarcsapot, mert egyébként tőkénk idő előtt felkopaszodik.

Metszés szempontjából feltétlen fontos ismernünk a szőlőfajták azon eltérő biológiai tulajdonságait, hogy a termőrügyek nem minden fajtánál azonosan fejlődnek ki. Vannak szőlőfajták, amelyeknél a vessző alsó 1—3 rügye meddő, vagy csak fejletlen fürtöket hoznak a belőlük képződött hajtások (például a Leányka). Más fajtáknál viszont a vessző alsó rügyei is termékenyek (pl. az Ezerjó). Eavébként minden fajtánál a vessző alsó rügvei (1—-3 általában fejletlenebbek, a középsők (4—7) a legfejlettebbek, a felsők ismét kevésbé fejlettek. A rügyek fejlettsége közötti különbség azok kihajtása után is megmarad.

A növekedés és termékenység

A tőkéken meghagyott rügyék száma nagymértékben befolyásolja a hajtások növekedését. Ha a tőkét erősen megterheljük rügyekkel, akkor a hajtások és fürtök is gyengén fejlődnek, s gyengén érnek be. Megterhelésnél tehát arra kell törekedni, hogy a meghagyott ^rügyek és fürtök száma a tőke gyökérrendszerével és a talaj tápanyagkészletével kedvező arányban

legyen.

A szőlőtőke vesszőállaga megmutatja nekünk, hogy milyen volt előző évben a tőke megterhelése és a táplálkozási viszonya. Ha nagyon vastagok a vesszők, akkor gyenge volt a tőke előző évi megterhelése. Ha viszont túl gyengék a vesszők a tőkén, az annak a jele, hogy a tápanyag ellátottsághoz képest sok rüggyel terheltük meg azt.

A termés mennyisége és minősége

Á gyakorlatban eléggé elterjedt az a nézet, hogy rö- videbb metszéssel a termés mennyiségét csökkentjük, de annak minőségét fokozzuk. Ha viszont hosszabbra metszük ä- csapokat vagy szálvesszőt hagyunk, akkor fokozatosan emeljük ugyan a termés mennyiségét, de annak minősége fokozatosan csökken.

Évek őta végzett kísérleti eredményeink azt mutatják, hogy ez a felfogás nem egészen helytálló, mert a szőlőtőkék optimális megterhelésének határáig nemcsak a termés mennyisége, hanem a minőség is fokozható. Tehát nem a metszés hossza szabja meg a termés minőségét, hanem a tőkék optimális megterhelése (rügyekkel, hajtásokkal,' fürtökkel).

Az egy tőke optimális meg- terhelési határát annál nagyobb rügyszámmal érhetjük el, minél jobbak a fekvési, talaj és időjárási viszonyok, s minél jobb a talaj tápanyag ellátása.

Minőségi bortermelés érdekében arra kell törekednünk, hogy a termőrefordult szőlőtőkéinket olyan rügyszámmal terheljük meg, hogy a termés tökéletesen be tudjon érni;

A metszés ideje

A szőlőt metszhetjük . őszszel és tavasszal. A tavaszi metszés- is. lehet korai vagy kései. Koratavaszi metszéssel csökkenthetjük a könnyezést. A korábban megmetszett tőke korábban is fakad.

Általában nálunk a korai metszés előnyösebb, mint a kései, azonban előfordul, hogy a kései metszés indokolt. Ilyen eset pl. ha a rügyek rosszul teleltek, mint ezévben Is. (A takaratlan vesszők rügyeiben, különösen a kedvezőtlenebb fekvésű szőlőkben, a téli fagy igen komoly károkat okozott). Ha a metszést korán akarjuk

elvégezni, metszés előtt feltét* lenül meg kell győződni a rü* gyek egészségi állapotáról. A rügyek egészségi állapotéról azok felvágásával vagy elő- hajtatásával győződhetünk meg. Metszésnél feltétlen figyelembe kell venni az elpusztult rügyek százalékát, * annyival emelni kell a meghagyott rügyek számát.

A termő-metszés alapelvei

1. A tőke rügyekkel való megterhelésénél annak metszéskor! állapotához kell igazodni. A tőke állapotát a vesszők száma és erőssége mutatja. A közepes erősségű vesszőkkel megrakott tőke előző évben helyesen volt metszve. (Ez évben feltétlen figyelembe kell venni az elpusztult rügyeket, s aszerint kell a tőkét megterhelni.)

2. Igyekezzünk a tőke alakját megtartani.

3. A termő-, ugar- és biztosító csapokat a szőlő főtengely irányú (poláris) növekedésnek megfelelően helyezzük el, azaz a tőke elágazás legmagasabb részén hagyjuk a termőcsapot, alatta az ugarcsapot, s az elágazások magfiatalítása céljából az elágazások alsó részén a biztosító csapot;

4. A termőcsapokat cservesszőn (2 éves) hagyjuk, mert tapasztalat szerint a cser-csapok termékenyebbek, mint az egyszerű, neon cseren lévő csapok;

5. A tőkéket egyenletesen

terheljük meg. Bakművelésű tőke minden elágazásán, vagy minden szemben lévő elágazásán azonos számú rügyet hagyjuk meg. Kétsarkos tőkén, ha csak egy szálvesszőt hagyunk, azt az egyik évben az egyik, a másik évben a másik sarkon hagyjuk meg. A kordon-művelésű tőkén a csapokat a karokon egyenletes távolságra helyezzük el.

6. Metszésnél ne ejtsünk durva, nagy sebeket;

7. A csapok metszésénél a metsz-lapokat ügy vágjuk, hogy a könnyezési folyadék ne folylon rá a rügyekre; A legfelső rügy felett hagyjunk 3 cm-es csonkot;

8. Termőcsapoknak közepes vastagságú,_jó beérett (vékony belü) vesszőt válasszunk ki. \ közepes vastagságú, jól beérett vesszők rügyei terméke- nvebbek, mint a vastag, buján fejlődött vesszők rügyei.

Király Ferenc

a Szőlészeti Kutató Intézet tudományos munkatársa;

A máit évet vidéken töltöttem Nem

könnyű és főleg nem kényelmes távol élni a családtól. Néha az ember úgy beletemetkezik a munkába, hogy déli harangszókor veszi észre, még nem is reggelizett. Nem ér rá magával törődni, a feleség pedig távol van, aki eléje tenné az ételt és ha másról nem, énről eszébe jutna, hogy itt az evés ideje. Lehetne ezen segíteni, ha például odamennénk lakni, ahol dolgozunk, dehát lakásprobléma is van a világon. így marad az egyetlen megoldás hétfőn menni, szombaton hazajönni.

Egyszer a nyáron kijött velem a feleségem is. Latolgattuk, hogyha már lakni nem is tudunk kimenni, miként jöhetne ki időnként utánam mondjuk hetenként 2—3 napra. Lehetőség mutatkozott, mivel a szállításhoz rendszerint Pécsről kaptuk a gépkocsit, nem egyszer a szállítás is úgy alakult, hogy a sofőr útba ejthette lakásomat. Szép, szép a tervezés, de milyen másként alakul minden, mire az elképzelés megvalósulna.

De hogy a dologra térjek, szeptember elején egyik este későn lakásom elé állt a gépkocsi, vezetője bekopogott az ablakon s nem telt bele negyedóra, feleségem úton volt hozzám a sötét éjszakában. S mire megérkezett, nyomorékká vált. Van-e telepátia, megérzés? Nem tudom. Ezen az estén ültem a búzágar- mada teteién, beszélgettem a munkásokkal és már háromszor is indultam aludni és újra csak maradtam, mint akinek még dolga van, Lett is, de milyen.

— Api! api! Gyere gyorsan! Annyi rosz- szul van — rontott hozzám éjfél tájban ki- Mibbik fiam, aki szintén kijött feleségemmel.

A kocsiban Ijedten ült a sofőr. Feleségem nnvatehetetlenül jajveszékelt az ülésen ;

— Gyerünk az orvoshoz!

— Nincs otthon. Onnan jövünk;

— Induljon! Megyünk Bogádra;

S mentünk. Útközben kérdem, ml történt,

A sofőr akadozva beszél;

Letértem az országútról, egy barátomat ittem haza az erdészlakáshoz és a dűlőúton

gaz között nem láttam az átkot, belezötytyentünk. A kocsi átment rajta, azóta valami

baja van az elvtársnőnek.

Ezüstösen fut a kocsi alá a köves út, vigyáz a vezető, vigyáz, de már késő. Az orvos gondterhelten hajol a beteg fölé, mikor felverjük álmából.

— Azonnal kórháziba kell szállítani;

Feleségem már a kocsiban ül újra, mikor

visszahív a rendelőbe.

— Veszélyes? — kérdezem;

— Nagyon. Bár tévednék, de gyanúsan olyan, mintha léprepedés lenne. Halálos lehet. Óvatosan hajtson a sofőr, de siessen!

Megyünk a kínok országútján, a sofőr hallgat, miről is beszélne, feleségem jajgat és érdeklődik, mit mondott az orvos.

— Ugye meghalok? Érzem, nagyon rosz- szul vagyok — lihegi, Hogyan vigasztaljam, mikor magamat is rémképek gyötörnek. Átvenném fájdalmát, de nem lehet. KI tudja, könnyebb-e nékem tehetetlenül néznem feleségem kínjait?! Arra gondolni, hogy akár az úton is meghalhat karjaim között. Hogy még nehezebb legyen mindezt elviselnem, feleségem búcaúzkodik mindentől, az űj asztalitűzhelytől, amit éppen délután hozott haza a boltból, még tüzet sem rakott benne, messze lévő nagyobbik fiától;

— Mondd meg néki, nagyon, nagyon szerettem volna mégegyszer látni — súgja akadozva.

— Találkoztok még — erőlködöm, — csak az a Pécs ne lenne olyan messze. Baksa, Gör- csöny már mögöttünk van, a pellérdi lejtőn gurulunk, kettőre jár, mire a Il-es klinikához érünk.

— Vigyék a röntgenre, — rendelkezik az

inspekciós orvos.

Várok a folyosón. Órának tűnik minden perc. Ó, csak tévedne a bogádi ocvos! Tévedett. Három óra tájban közli velem az orvos, ml a baja. t

— Csigolyatörés. Méghozzá kettő.

Remény?

•— Remény mindig van;

— Nem marad nyomorék?

— Minden a körülményektől függ.

Maradnék, de menni kell. Másoknak több itt most a tennivalója;

— Na jöjjön, nézze meg! Csak csendesen!

Lábujjhegyen óvakodom a folyosón. Feleségem alszik. Legalábbis olyan a fehér takaró alatt, segített az injekció.

— Reggel gipszbe tesszük — magyarázza a doktor, mikor kikísér — ha minden jól megy. szombaton hazaviheti.

És szombaton hazavittem. Nyakig gípszpán- célt kapott. Hajolni nem bír. Úgy kell lefektetni és felemelni, ha fel akar kelni. Túl szép lenne, hogy ilyen könnyen átvészeljen ekkora bajt. Egy hét múlva újra a klinikán vagyunk. 40 fokos láz, szörnyű fájdalmak kínozzák újra. Kiderül, hogy a gipsz nyomósa következtében gennyes góc keletkezett a hátam Ablakot nyitnak a gipszen, és felvágják. Éppen a tört csigolyák fölött. Múlnak a napok, hetek és még mindig kórházban fekszik. Ismerősökkel ha találkozom, érdeklődnek: mint van, hogy van. Egyszer valaki azt kérdezte, vittem-e már valamit az orvosoknak? SZTK- ra ugyancsak várhatom a gyógyulást? Mintha mázsányi pöröly csapott volna rám. Hát itt tartanánk? Legfőbb érték az ember — mondjuk oly sokszor, — s hogy ez így van, számos példa bizonyítja. S most mégis valaki azt akarja velem elhitetni, hogy az orvosok kezében játékszer, vásári üzlet tárgya a beteg. Nem, ez nem lehet! Tiltakozik bennem valami. Rágalmazzák azokat, akik éjszakákat virrasztanak feleségem ágya mellett. Ismerősöm nem vitatkozik, csak szánalmas mosoly bújkál arcán, mintha vádolna, hogy buta jóhiszeműséggel halálra ítelem feleségeNem akarok rágondolrif, de mégis előtolakodik a feledés homályából a múlt. 41-ben szintén nagybeteg volt a felesegem. kezelte a konvenciós orvos — pusztán szolgáltam. — héten keresztül. Nem javult s végül volt

képe kijelenteni, hogy nem adhat olyan orvosságot, ami használna, mert akkor az Ura. ság kirúgja. Hogy ez a kezelés milyen lehetett, arról a kórház főorvosa mondott kritikát, mikor az első vizsgálatnál így kiáltott fel; volt az a barom, aki magát kezelte?“ De nem, nem lehet igaz, hogy újra idejutottunk.

Summa-summarum: a karácsonyt már otthon töltötte feleségem, méghozzá gipsz nélkül. Azóta többször volt moziban, a múltkor pedig elmentünk a Kamaraszínházba megnézni a „Dulszka asszony erkölcse” című

darabot. Lassan szállingóztak az emberek helyükre. Egyszer csak a mögöttünk lévő sorban ismerős arcot véltem felismerni- Igen, jól tótok. igaz, nincs rajta fehér köpeny, de azért tévedés kizárva.

— Nézz csak hátra, kissé jobbra! — Búg_

tam feleségemnek.

Hátrafordul, az ismerőst észrevette, mosolygott a szeme, némán megbiccentétte fejét

amolyan köszönesféleképpen.

— A kövérebb az a Szabó doktor-- hajolt hozzám a feleségem —. a másik kettő ts orvos.

Egyik szememmel hátra ^ figyeltem, & ott

a mögöttünk lévő sorban is összehajoltak a £ejek és félénk Pillantottak olyl<or'Olykor. Mi róluk, ők tulM a nemrég gjpszruhas bgwről beszeltek. A színpadon peregnek a jele_

netek sorjában, bőven akad néz?V.Yal6. mégis azon kapom feleségemet, hogy. hatrafe)g gyei, minttía tudna betelni annak az embernek a látásával, akinek olyan.sokat köszönhet. Távozóban újra csak fejbóUntás6al

búcsúzunk ^Syiriás^Q^

Fe'eségem meggy6gya^’ Pedig nem

adtam semmi mást ezen J- íráso" kivÜl s to ezzel leróhatom h^at a Szabó doktor^!

nak, sz‘v“eJl teszem. A gondos, ön^j^ kft_ zelésért csak azt mondhatom, a sok meggyógyított beteg nevében:

— Köszönöm, eivtársak! „

GyCnls József

RAGALOli ÉS VALÓSÁG