Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)
1956-04-08 / 84. szám
2 NAPLÓ 1956 Április * PÁRT ÉS PÁRTÉPfTÉS Király József agitátor — a dolgozók legjobb barátja Egyenletes termelést! A felszabadulási verseny után Jelentősen csökkent megyénk bányaüzemeinek termelési eredménye. Félő, hogy ez a visszaesés komoly akadályokat gördít majd a havi követelmények és a második negyedévi terv teljesítése elé. Szerkesztőségünk munkatársa felkereste GERENCSÉR LÁSZLÓ főmérnök elvtársat, a Pécsi Szén- bányászati Tröszt termelési osztályának vezetőjét, aki a következőket mondotta el az egyenletes termelés biztosításával kapcsolat-- ban: felelős műszaki vezetőt bfWalier József elvtárs, a Sopiana szerelőlakatosa egy alkalommal megkérdezte tőle: miért a nehézipar fejlesztése az életszínvonal-eme- kedés alapja? Király József népnevelő kérdéssel felelt a kérdésre: — Hol jobb, a régi, gerendás és füstös Rózsa Ferenc utcai „szobában“, vagy pedig ebben a hatalmas és tágas szerelőcsarnokban? — Itt — volt a válasz. — Melyik géppel szeretsz dolgozni, a Rózsa Ferenc utcai hetvenesztendőssel, a transzmisszióssal, vagy az itteni Csepellel? — Nyilvánvaló, hogy az utóbbival — mondotta Walter József, — hiszen köny- nyebb rajta a munka és a kereset is több vele. Megoldódott a kérdés nehezebbik része. Azt már Walter József elvtárs is tudta, hogy az új csarnok modern gépeivel a többi között kolbásztöltő és pacaltisztító gépeket gyártanak. Azt is hallotta, hogy a Pécsi Húsipari Vállalat dicsérte gyártmányaikat, mert kevesebb fáradtsággal is többet termelnek ezekkel. Nem lenne tehát több hús és hentesáru a boltokban a korszerű szerelőcsarnok és a Csepel oszlopos fúrógépek nélkül, -i— Ez lelt a beszélgetés vége és ebben megegyeztek mindketten. Tanulságos ez a példa és érdekes következtetéseket lehet belőle levonni. Az egyik: amint látható. Király elvtárs általánosságok helyett tényekkel, méghozzá helyi tényekkel érvelt. A másik: megmutatta, hogy az országos . és egyéni érdek — egy. Jó ez a módszer? Kétségtelenül, o legjobb. Király elvtárs azonban keveselte. Úgy érezte, hogy a magyarázat nem elég, ezért behozta a Szabad Nép egyik múlt évi cikkét. A cikk országos adatokkal és nemzetközi példákkal bizonyította Walter elvtársnak a nehézipar fejlesztésének elsőrendű fontosságát. Azt mondja Koronlcs János pártbizalmi, hogy Király elvtárs a tréfa mestere és a lelke a Kossuth-brigádnak. Valóban az. Ha felajánlásokról van szó, a brigád mindig megvárja őt és megkérdezi, hogy mire lehetne vállalást tenni, mit is mondtak a népnevelőértekezleten. így volt ez legutóbb is, amikor a fel- szabadulás ünneplésére készültek. Hanem a végrehajtás már sokkal nehezebben ment. Március 25-e után érkeztek meg a pacaltisztítóhoz szükséges állványok a MÁ- VAG-ból. Nyolc nap maradt mindössze, benne voltak a kutyaszorítóban alaposan, egy brigádnál sem tűnt olyan reménytelennek a helyzet, mint náluk — és mégis meglett az öt gép. Sosem évődött és viccelt talán annyit munkatársaival Király elvtárs, mint akkor, a behemót szerel de nem is látott még talán olyan „ráverés‘’-t, mint abban az időben, 178 százalékkal végeztek. Látható, hogy keménykötésű és dolgos emberek a Kossuth-brigád tagjai. De még itt iS" előfordulnak ki- sebb-nagyobb visszaesések, hiszen az ember nem érzék- telen gép, örül, nevet, néha rosszkedvű, mint Forró György is az egyik téli reggelen. Király elvtársnak is feltűnt, a máskor mindig j ürge ember kelletlen és fá'-adt mozgása. Megkérdezte, hogy mi nyomja a lelkét. Forró elmondott i, hogy héthónapos kisfiát akarja hazavinni a gyermekklinikáról. Autó kellene és nincs. A klinika a gyógyuló betegnek nem tudott adni, a w.- nat pedig nem lenne jó. Megártana a gyermeknek a hideg, mert Szent őrincről még több mint három kilométert kellene vele gyalogolnia Kacsótaig, ahol lakik. Hamarosan előállott az igazgató kocsija és hazavitték a kisgyermeket. Király elvtárs szólt az igazgatónak. Forró elvtárs kisfia régen meggyógyult. Vidáman és boldogan nevet apjira, amikor az a napi munkából hazatér. Nem tudja, még, hogy ki az a kommunista Király József. Az apja annál jobba,i Szereti Király József agitátort, hűséges barátját és tanítóját. Megjelent a „Pécsi Műszaki Szemle“ Uj színnel gazdagodott megyénk szellemi élete: a napokban megjelent a pécsi és baranyai műszaki értelmiség új folyóirata a „Pécsi Műszaki Szemle”. A folyóirat cikkei tájékoztatnak a műszaki tudományos kutatómunka eredményeiről és rámutatnak azok gyakorlati alkalmazásának lehetőségeire, főleg pécsi és baranyai viszonylatban. A lap a gazdasági élet különböző területein dolgozó értelmiségiek kölcsönös tájékoztatását is lehetővé teszi, mert tartalma a műszaki- és természettudományok több ágát felöleli. • A most megjelent első szám Ember Kálmán bányamérnöknek, a MTESZ pécsi intézőbizottsága elnökének célkitűző beköszöntőjét, továbbá Fodor Györgynek, a műszaki színvonal fejlesztéséről, Háda Sándornak a rádióizotópok gyakorlati alkalmazásáról, Szoylca Pálnak az építőipar időszerű kérdéseiről Haller Emilnek a gazdaságtalan fuvarozásról, Deák Bertalannak a pécsi gázellátásról és Szabó Pál Zoltánnak a pellérdi halastavak vízellátásának biztosításáról szóló cikkét közli. A gazdag tartalmat cikkismertetés, valamint a szövetség pécsi tagegyesületének eseményeiről és április havi rendezvényeiről szóló tájékoztató teszi teljessé. A felszabadulási verseny- ** ben dolgozóink kiváló eredményeket értek el. Ennek a nagyszerű vensenylendület- nek köszönhetjük, hogy trösztünk teljes egészében törlesztette januári 6000 tonnás adósságát és terven felül mintegy 950 tonna szenet adott a népgazdaságnak. Ezzel az eredménnyel trösztünk április 4-ig havi tervét 109,3 százalékra teljesítette. Kétségtelen, hogy a verseny- lendületen kívül az eredményekhez hozzájárultak a pótra űsz okok is. Ezeket azonban csak kivételes esetekben alkalmazhatjuk, ezért mindenképpen biztosítani kell az egyenletes tervteljesítést, de pótműszakok nélkül. Bányáink rendkívül nehéz geológiai viszonyai a gépesítésnek igen korlátolt lehetőséget biztosítanak. Folynak ugyan biz* »dó kísérletek, ezek azonban még csak a jövő ígéretei. Ahhoz, hogy termelésünket eg/en'etesen 100 százalék fölött 'arthassuk, lehetőségeinket az eddigieknél sokkal jobban ki kell használnunk. Üzemeink a hónap elején szerzett előnyüket április 4-e után — sajnos — elvesztették, s ma már ott állunk, hog; szívós harcot kell vívnunk e terv 100 százalékos teljesítéséért. Ahhoz, hogy biztosítani tudjuk az egyenletes termelést, a következő intézkedéseket kell végreh a jtanunk: Az eddigi verseny-propagandánk a kis létszám miatt nem adta meg az üzemeknek a szükséges versenynyilvánosságot és projyagandaanyagot. A propaganda és dekorációs csoportunk még ebben a hónapban három fővel erősödik A május 1-i versenyszakaszt újabb lendülettel Indítjuk meg és a dolgozók jutalmazására értéktárgyakat és pénzösszegeket tűzünk ki. Mindent elkövetünk, hogy a párosversenyek rendszerét minél jobban kiterjesszük, elevenebbé tegyük. Különös figyelmet fordítunk emellett a keresetek és teljesítmények arányos alakulására, és azok időnkénti számszerű ellenőrző vizsgálatára. Minden üzemben egy a vizsgálatával, aki az ellenőrzéseket elvégzi és időnként a dolgozókat is tájékoztatja. Ti/finden nagyobb termelés- re és teljesítményemelésre irányuló törekvésünkben a feladatok alapja a műszaki fejlesztés, a korszerű biztosítás, a szervezettebb munka, a "épesített elővájás és a vizes- fúrás minden munkahelyen való bevezetése. A termelést gátló körülmények legégetőbb problémája, hogy trösztünk egyetlen üzemében sem kielégítő az aknaszállítási kapacitás. Éppen ez késztetett arra, hogy a felszínhez közelfekvő kibúvásmenti szeneket tárókkal és külfejtésekkel műveljük. Ez év első negyedében e téren komoly visszaeséseink voltak és a januári, valamint a februári tervteljesítési elmaradásunk elsősorban ennek tudható be. Az időjárás jelenlegi kedvező alakulása folytán Pécsbányán a 25-ös telepen végzünk nagyobbütemü kül- művelési termelést április 4-e után, míg Szabolcs-bányán a Rücker-aknai VII-es telepi külfejtés indul be teljes kapacitással, és ez lesz a biztosítéka a kerület nap-nap utáni 'ervteljesít ősének. A műszaki vezetők véleményének összehangolása alapián az elmúlt negyedévben kiemelt fejtési munkahelyeket szerveztek Szabolcson és Vasason. Ezeknek a fejtéseknek a hanmadról-hanmadra szükséges legjobb teljesítményt nyújtó optimális műszakszámot a mezők bányamesterei minden körülmények között biztosították. Az első negyedévben Szabolcs bányaüzemnél négy kiemelt munkaihelyi fejtés volt, Vasason pedig kettő, áprilisban Szabolcson 6, Vadason három, Pécsbányán négy kiemelt fejtést üzemeltetünk. Bányavágataink karbantar- .iása a termeléstől sok műszakot von el. Ennek elsősorban az az oka, hogy ezeken a munkahelyeken aránylag rövid !deig tartó, a vágatnyomásnak kevésbé ellenálló közönséges faácsol at van. Helyettük most a második negyedévben tovább növeljük a tartósabb. konszerűbb biztosításu vágatok építését. Az I. negyedévhez képest a korszerűen biztosított vágatok hossza 17 százalékkal megnövekszik. zekkel az intézkedések- kel akarjuk elérni, hogy elkerüljük a hóvégi hajrát, a nagytömegű pótműszakot és az 'Eddigieknél jobban használtuk ki az egyszerű 'hétköznapokat. Nagyobb gondot kell fordítani a szabadfelvásárlási tervek teljesítésére! Felszabadulásunk ünnepe tiszteletére széleskörű begyűjtési verseny folyt Baranya megyében is. A versenyértékelés ada- tái azt .''friütátják, hogy a sellyei és a siklósi járáson kívül, valamennyi járás teljesítette időarányos sertésbegyűjtési tervét. A tojás, vágómarha és baromfi negyedévi (időarányos) begyűjtési tervét minden járás teljesítette, csupán a sásdi járásnál van lemaradás a területi tejbe- gyűjtésbem. Az eddigi eredmények azt mutatják, A begyűjtési hogy nagyobb gondot kell fordítani a ki »telező tervek teljesítése mellett a szabad és szerződött tervek teljesítésére is. Helyes, ha a begyűjtési szervek, a •anácsok nemcsak a területi tervek, hanem a „B” tervek elsődleges teljesítése mellett a globális tervek teljesítését is figyelemmel kísérik. Sok község teljesítette, sőt túl is teljesítette a tervét, de az előteljesítések mögött számos hátralékos húzódik meg. A március 31-vel hátralékossá vált termelőket a törvényes előhivatal jelenti: írásoknak megfelelően fel kell szólítani. Ha ez nem használ, helyes, ha meglátogatják őket, elbeszélgetnek _velük és ha ennek sincs eredménye, alkalmazzák á büntető szankciókat. A felszabadulási' versenyben a március 31-i értékelés szerint első a pécs- váradi, második a pécsi, harmadik a szigetvári, negyedik a siklósi, ötödik a sásdi, hatodik a sely- lyei járás. A közepeshatárú községek közül Villány, Sásd, Magyarszék, Vóménd, Pécs- várad, Somberek, — Dunaszekcső és Szentlőrinc, a kisha- táru községek közül: Feked, Cserdi, Ka- csóta, Berkesd, Godi- sa és Tarrós, míg a közepeshatáru tér mel ős zö vetkezetek né! a palotabozsoki Petőfi, a sombereki Béke, a monyoródi Uj Élet, a berkesdi Alkotmány, a kishatáru termelőszövetkezetek né!: a pócsai Vörös Hajnal, a fazekasbo- dai Uj Remény és a geresdi Dózsa termelőszövetkezet érte ei a legjobb eredményt. A Rámnéz. megigazítja a sapkáját és csak ennyit mond: — Hát akkor indulhatunk! — és előr$ megy, hogy mutassa az utat. Rövid az út, csak a szomszéd házig vezet. — Itt volnánk! — áll meg az istállóajtó előtt. — Jöjjön, nézze meg az állatokat. Az istállóban tíz fejőstehén és egy pár növendékmarha ropogtatja a takarmányt. Feltűnő: öt tehén külön van. — Ezeket egyedileg takar- mányózzuk! — olvassa le az arcomról a kérdést. — A lovak kint vannak. Hát ez lenne a termelőszövetkezet állatán. - mánya — és hozzá teszi — de csak egyelőre. így ismerkedem Tóth Bélával, a regényéi Uj Élet Termelőszövetkezet brigádvezetőjével és így ismertet meg ő a termelőszövetkezet állatállományával. Nem mondja még, hogy a mienk, de az enyémen már túl van. Azt mondja: a termelőszövetkezeté, tehát az övé is, mindannyiuké. — Uj Élet! Ezt választottuk a termelőszövetkezet nevéül — mondja útközben a határ felé. — Találó ez a név. Valóban új életet kezdtünk. Tudja, az első napok egy kicsit furcsák voltak. Reggel, amikor felkeltem, bementem az Istállóba ... Tudja, a szokás az a legnehezebb, mert más nehézségünk mi lenne. Nem volt vetőmagunk? Nem kaptunk, mert későn Igényeltünk? Segítettek a szomszéd termelőszövetkezetek: a garéiak 3.50 mázsa tavaszi árpát, az ócsárdiak 3 mázsa zabot, a görcsönyiek meg 3 s nt e r kedés. 10 mázsa zabosbükikönyt adtak. Egy hirtelen fordulattal visz- szakanyarodik az előbbi témához. Láttam, az előbb csodálkozott, amikor azt mondtam, hogy a termelőszövetkezeté. Ne csodálkozzon ezen! Az „enyémben” nevelődtem, ott töltöttem el fiatalságomat, Kissé furcsa még a „mienk”. De majd megszokom, a jobbat mindég könnyebb megszokni — pláne, ha akarja az ember. És mi akarjuk — és kezével int, hogy arra menjek, arra vannak az emberek. Tíz perc a földeken keresztül és odaérünk, ahol Varga József boronái. — Itt már talán csírázik a répa — mutat a szépen meg- hengerezett földre, amelybe körülbelül egy hete, hogy elvetették a magot. De gyorsan szalad ilyenkor az idő! Az ember észre sem veszi, hogy közben átgázolt egy egész táblán, alig szólt egy-két szót és máris ott van a célnál: Varga Józsefnél. Varga József szőkehajú,-------------------- szőkebajúszú , középtermetű ember, aki azt mondja magáról, hogy öreg. Pedig nem öreg — még az öt- venet sem érte el. — Az ember sohasem öreg, csak az idő jár el fölötte —* idézem a szólásmondást, amin Varga bácsi eev kicsit elmosolyodik._____________________ •— Hát... — és ezzel barátságot kötünk. — Megszokta már? — kérdem. ö is azt mondja, hogy az első napok nehezek voltak, aztán megkérdi a brigádvezetőtől: jó földét boronál-e? — Mert az enyémet azt csak tudom, hogy hol van, de a másét, azt nem nagyon. — A magáét? Ugye jobban esik ott boronálni? — Hát... — és indulna, de valami az eszébe jut. — Te, Béla, nem elég ennek a földnek az egyszeri baronyálás — így mondja — meg kellene mégegyszer, a vetőgép után is baronyálni, mert nem elég apró a föld. — Jó, adja meg a földnek, amit megkíván ... Mennyi ellentmondás! Azt mondja, hogy másét nem tudja hol van, a magáén szívesebben dolgozik és mégis, amikor látja, hogy még egy boronálást kíván a „más” földje, akkor ő javasolja: mégegyszer kell boronálni, mert csak így várhatnak jó termést. És ő, aki mindig a „magáét” művelte, most a „másén” biztatja a két nehéz lovat: gyerünk, itt vannak már a vetőgéppel: Kovács Béla és Tóth Béláné, már vetik a zabosbükkönyt és mégegyszer meg kell boronálni. Alig pár száz méterre Zetor kattog — piros, fekete, barna kendős asszonyok szórják a pótkocsiról a trágyát. — A mieink! — kapja el a tekintetemet Tóth Béla brigádvezető. — Úgy számítjuk, hogy negyven holdat megtrágyázunk. Van trágyánk elég — jut minden holdra számításunk szerint 200 mázsa is. Dé!re iár, amikor újra a---------------- falunak veszsz ük az irányt. Odamegyünk, ahonnan a trágyát hordják. A két asszony: Vida Ferencné és Nagy Józsefné éppen azon morfondíroznak, amikor odaérünk, hogy olyan nehéz ez a trágya, mint a só, nem iehet- ne-e a felrakást is gépesíteni? — Majd-... Eljön annak is az ideje, de addig így kell! Előjön a házigazda is: Vida Ferenc, a termelőszövetkezet raktárosa. Hallja, hogy mit mondanak az asszonyok, hogy nehéz a trágya. — Az a jó! — mondja. — Tudják, én már sok embernek feltettem á kérdést: volt, aki megválaszolt, volt, aki nem — maguknak is felteszem. Tud- ják-e, mi a paraszt aranya? Csend. — Hát ez — a trágya! Mert ha nincs trágya: nincs termés, ha nincs termés, nincs jószág, jószág nélkül pedig semmi sincs. Ez igaz! Ezt betéve kellene tudni minden termelőszövetkezeti tagnak, eevénileg dolgozó parasztnak! De hova tűnt a két ember? — Azt nézem, hogyha ezt a követ leveszem, akkor meg lehetne-e ezen esztergálni a szíjtárcsát — próbálgatja a köszörűkövet Vida Ferenc. — Talán a motoron jobb lenne. — Hová lesz a tárcsa? — Ide, erre a motorra —jó lesz ezzel szecskát vágni. — És maga csinálja a szíjtárcsát? — Miért ne? — ütközik meg a kérdésen Vida Ferenc. — Kitelik az időmből, meg aztán, ha meg tudom csinálni, miért adjon ki pénzt a termelőszövetkezet. Van szerszámom — és úgy gondoltam: nem jelent egésznapos elfoglaltságot a raktárosság — szabadidőmben csinálok lőcsöt, meg ezt, azt, amit tudok. Nem állhatom, hogy meg ne kérdezzem: talán bognár a mestersége? — Dehogy, paraszt vagyok én és a parasztnak mindenhez kell értenie. A tervekről faggatom a------------------ brigádvezetőt, amint elhagyjuk Vidáék portáját és elindulunk a tsz istállója felé. — Úgy számítjuk, ha mar zöldtakarmány lesz, még tíz vemhes üszőt állítunk be. meg 15 yorkshirei anyakocát is veszünk, hogy legyen egységes a sertésó1,ománvunk. Lesz mit enniök. Darálónk is lesz. Az elnök éppen most van oda érte Pécsett. Többet nem tud mondani, merthát nagyon . fiatalok" ők, még: március 2-án alakultak meg 39 taggal és 280 hold földdel. — És a gépek? — Nincs ellenük panasz. Pedig féltünk egy kicsit tőlük, mert itt kevesen szántottak traktorral. A bemutatkozás jó volt, mind a két traktorost a termelőszövetkezet adta és úgy dolgoznak, hogy a lovak sem különbül. • • _ Készen vagyunk, Béla — kiált át a túlsó oldalról Gye- nis Józsefné, aki most jön haza a vetésből ebédelni. — Dél- után mit csinálunk? Ugyanezt kérdi Sebők Dezső is, aki most fejezte be Gyenisnével két hold napraforgó vetését. — Mit csináljunk? — e7.t kérdik a tagok és ha nem kapnak munkát, akkor követelik, hogy adjanak nekik. Kell-e ennél jobb bizonyítvány? Most már megértem azt, amit Tóth Béla mondott: „Mi akarjuk “ és azt is, amit Vida Ferenc- „Szorgalmas népek laknak itt...“ És szorgalmuknak, akaratuknak már most is, _ 3g hold at elvetettek, már a kapások alá szántanak, — de az ősszel tnéginkább megmutatkozik az eredménye, amikor mindenki meglátja, hogy a „mienkből“ mennyi lesz az „enyém“ Több, lóval több. mint egyéni gazda korukban* Si /.ll » 2
