Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)

1956-04-07 / 83. szám

2 nap r: ő 195« Aprít,ts f A szovjet energetikusok londoni sajtóértekezlete Külföldi hírek Malenkov elvtárs nyilatkozata G. M. Malenkov, a szovjet energetikus küldöttség április 5-i londoni sajtóértekezletén nyilatkozatot tett, s ebben meg­állapította: — Angliai tartózkodásunk első napja óta a vendégszere­tet légköre vesz körül bennün­ket. Nem titkoljuk, hogy kelle­mes számunkra ez a szovjet emberek iránti rokonszenv, amelyet nem a magunk sze­mélyének, hanem szeretett ha­zánknak, a Szovjetuniónak tu­lajdonítunk. Malenkov kijelentette: — Küldöttségünk angliai utazása és az angol energetikusok kü­szöbönálló szovjetunióbeli láto­gatása lehetővé teszi az ener­getika, e fontos népgazdasági ág, legjobb vívmányainak köl­csönös felhasználását. Vélemé­nyünk szerint az angol ener­getikusokkal létesített szemé­lyes kapcsolatok nagy lépést jelentenek a két ország techni­kai tapasztalatcseréjének fejlő­désében. — Az angol energiagazdál­kodás, akárcsak a Szovjetunió, az Egyesült Államok és más iparilag fejlett országok ener­giagazdasága — folytatta Ma­lenkov — nagy villamoserőmű­vek építésének útjára lépett s az erőművekben hatalmas és műszakilag tökéletes kazán és turbina gépcsoportokat, transz­formátorokat létesített. Az an­gol villamoserőművek fejlődé­sének ez a műszaki irányzata kétségtelenül haladó. Malenkov a küldöttségnek az épülő calderhalli atomvillany- telepen tett látogatásáról meg­állapította: az atomenergia bé­késcélú felhasználásának ne­mes célja bennünk, a szovjet nép képviselőiben kétségtele­nül helyeslést kelt. Üdvözöl­jük az atomenergia villamos­energiává való átalakításénak feladatát megoldó brit tudósok és mérnökök erőfeszítéseit. Malenkov elmondotta, hogy a szovjet energetikus-küldött­ség járt sok angol . városban, meglátogatott üzemeket, több tanintézményt, megtekintett régi kastélyokat, múzeumokat. Általában mindenütt megkér­dezték tőlünk — mondotta —, hogy mi tette ránk a legna­gyobb hatást Angliában. Min­dig azt válaszoltuk és most is azt mondjuk Önöknek, hogy emlékezetünkbe vésődött a szovjet emberek, a Szovjetunió iránt érzett rendkívül barátsá­gos érzés, az, hogy mindenki, akivel csak találkoztunk — egyszerű emberek, üzleti körök képviselői, társadalmi és po­litikai személyiségek — törő­dött azzal, hogy a két nép ba­rátsága még jobban megszilár­duljon. Számos beszélgetésben fel­hívták a figyelmünket arra, hogy országaink mindkét vi­lágháborúban együtt harcol­tak. Ez a körülmény még több okot ad arra, hogy békében, közös erőfeszítéseket tegyünk a háború elhárítására, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítására. — Önök tudják, hogy mi szovjet emberek szilárdan és elszántan a béke hívei és a háború ellenséged vagyunk és úgy véljük, hogy a háború nem végzetszerűen elkerülhe­tetlen. A szovjet népnek szi­lárd elhatározása, hogy to­vábbra is küzdjön az államok­nak társadalmi rendszerük kü­lönbözőségétől független békés egymás mellett éléséért. — Hívei vagyunk az angol néphez való közeledésnek, az országaink közötti jó és bará­ti kapcsolatok további fejlesz­tésének — mondotta Malen­kov. A sajtóértekezleten G. M. Malenkov és a küldöttség tag­jai válaszoltak az angol és a külföldi tudósítók sok kérdé­sére. SZÖFIA Mosa Pijadének, a jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés elnö­kének vezetésével csütörtökön délután megérkezett Szófiába a jugoszláv szövetségi nem­zetgyűlés küldöttsége. A jugoszláv parlamenti kül­döttséget a szófiai pályaudvar előtt hatalmas tömeg fogadta. RÖMA Az ANSA hírügynökség je­lenti, hogy néhány nappal ez­előtt újból kitört az Etna. Áp­rilis 4-én este mór nagy tá­volságból lehetett látni a vul­kán tűzokádó csúcsát. LONDON Az ENSZ leszerelési albizott­sága Nutting angol küldött el­nökletével április 5-én ülést tartott. Az albizottság legköze­lebbi ülését április 9-ére tűz­ték ki. HONGKONG Az AFP jelentése szerint a hanoi rádió közölte, hogy A. I. Mikojan, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének első helyettese pénteken Hanoiból hivatalos látogatásra Peking- be utazott. A. I. Mikojan Pekingbe érkezett Otto Grotewohl: „A Német Demokratikus Köztársaság támogatja a Szovjetunió leszerelési javaslatait" amely hozzájárul a feszültség csökkenéséhez, a leszerelés megvalósításához, a béke és biztonság megszilárdításához. A Német Demokratikus Köz­társaság kormánya kész min­den ilyen lépést teljes erejével támogatni. A Béke-Világ tanács április 5-i esti ülése Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke csütörtökön a Német Szocialista Egységpárt erfurti kerületi aktívaérte­kezletén tartott beszédében foglalkozott a Londonban elő­terjesztett új szovjet leszere­lési javaslatokkal és Guy Mol- let francia miniszterelnök leg­utóbbi sajtónyilatkozatával. Grotewohl a többi között ä következőket mondotta: — A londoni leszerelési tár­gyalások jelenlegi állása és az ott előterjesztett javaslatok feljogosítanak a reményre, hogy ezúttal sikerül megtalál­ni a megérlelődött kérdések konkrét rendezéséhez vezető utat. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya ismé­telten rámutatott, hogy a mai helyzetben Németország békés újraegyesítéséhez összeurópai kollektív biztonsági rendszer megteremtésén át visz az út. Azok a javaslatok, amelye­ket a szovjet küldöttség Lon­donban a leszerelésre és az európai semleges övezet lét­rehozására tett, nagyjelentő- séaűek a nemzetközi feszült­ség további csökkentése, az á'amok közötti bizalom meg­szilárdulása és a béke biztosí­tása szempontjából. Támogat­juk ezeket a javaslatokat, mert összhangban vannak népünk nemzeti érdekeivel és megvalósításuk közelebb hoz­ná az európai biztonsági rend­szer élptrehívását, valamint a német kérdés békés megoldá­sát. — Ezzel kapcsolatban *— folytatta Grotewohl, — legyen sabad megjegyzést fűznöm Guy Mollet francia miniszter­elnök legutóbbi sajtónyilatko­zatához. Senki sem veheti rossz néven tőlünk, hjgy nem osztjuk Guy Mollet állásfog­lalásának minden pontját. He­it esetjük azonban a francia mi- n s/lerelnöknek azt a mególla- pitását, hogy „Németország újraegyesítését a fegyverkezés időszakában nehéz megoldani és a német egység helyreállí­tása sokkal könnyebben való­sítható meg, ha hozzálátnak a leszerelés kérdésének rendezé­séhez.“ A leszerelés és a kol­lektív biztonsági rendszer lét­rehozása megkönnyítené ha­zánk békés újraegyesítését, mert kiküszöbölné a békés, demokratikus és független cssz-Németország megteremté­sét gátló- akadályokat. Ezzel szemben a Német Szövetségi Köztársaság újrafelfegyverzé- se és a bonni kormány „erő- politikája“ elmélyíti Német­ország kettéosztottságát; kiéle­zi a feszültséget Európában és fokozza a háborús veszélyt. — A Német Demokratikus Köztársaság kormánya őszin­tén üdvözöl minden lépést, Stockholm (TASZSZ) A Bé­ke Világbanács április 5-i esti ülésén elsőnek dr. Sidney Hil­ton (Anglia) szólalt fel, aki ki­jelentette, hogy a világ tudó­sainak le kell lepleznlök az atomháború „apostolait”. Arnold asszony (NSzK) fel­szólalásában a leszereléssel és Németország egyesítésével, J. Fremltn angol atomfizikus a leszerelés és az atomfegyver eltiltása nemzetközi ellenőrzé­sének kiépítésével foglalko­zott. Ezután A. Komejcsuk (Szov­jetunió) emelkedett szólásra. A Április 4-én az eszéki já­rás dolgozóit képviselői jugoszláv vendégeink — mint arról beszámoltunk — Komlóra látogattak el, majd a kátolyi termelő- szövetkezet meghívásának tettek eleget. Nem szokatlan a kátólyi ak­nák, ha küldöttség keresi fel őket. A híres kátolyi kukori­cának, s azon kivül is a ter­melőszövetkezetnek, az éirté- kes délszláv hagyományokat őrző falunak a vonzóereje miatt gyakran népesedik be a poros főtér autóbuszokkal, gépkocsikkal. Most mégis érthető izgalom fűti a kultúrházban gyüleke­zőket, hiszen a határon túlról, a baráti Jugoszlávia megyénk­kel szomszédos járásából ér­keznek a vendégek, onnan, ahol ugyanúgy élnek, éreznek, gondolkodnak és beszélnek a dolgozó parasztok, mint itt, s ahonnan hosszú éveken át mégis csak ritkán jutott ót biztató hír. Az eszéki járás dolgozóinak választott vezetői most élőszóval mondhatják el, hogyan élnek, mit üzennek testvéreink, a jugoszláv dolgo­zók, közvetlenül, még tolmács sem kell hozzá. A termelőszövetkezet udva­rára vezet a vendégek első út­ja. Rövid üdvözletek, ahogy ilyenkor szokásos, de a kissé megilletődött ünnepélyesség hamar feloldódik. Kaszapo- vics András elvtárs, a tsz Kossuth-dfjas elnöke, ország- gyűlési képviselő, karonfogja, hívja őket. — Nézzük meg talán előbb a lovakat, aztán majd a tehe­neket is.:: A sertések is sorrakerülnek persze, amelyek a bő kukori- - a termésből híznák gömbölyü- -e. Közben folyik a beszélge­tés, szovjet nép — mondotta — mindig követelte és állhatato­san fogja követelni az atom­fegyver, a hidrogénfegyver és a többi tömegpusztító fegyver eltiltását és e tilalom haté­kony ellenőrzését. A szovjet emberek követelték és köve­telni fogják a fegyverkezési hajsza beszüntetését, a fegy­veres erők és a hagyományos fegyverzet jelentős csökkenté­sét egészen a teljes leszerelés­ig. Komejcsuk részletesen is­mertette a szovjet leszerelési javaslatokat. — Van-e gond a takarmá­nyozással? — kérdi Maximo- vics Dino elvtárs. Hát itt Kátolyban, Kaszapo- vjcsék már leszámoltak ezzel a gonddal, van elég takar-' mány az újig. De nem tagad­juk, másutt akad nehéaség. — Néhol bizony — mondja Pap János elvtárs, a pécsvá- radi járási pártbizottság első titkára, — gondot okoz az, hogy a tagság a közösen ter­melt takarmány nagyrészét felosztja, keveset hagy a közös állatállománynak.» — Ez ellen mi is küzdünk — felel Maximovics elvtárs — és az a fő törekvés, hogy a termelőszövetkezetek minél nagyobb részben, lehetőleg egészében készpénzt adjanak a tagoknak termény helyett. — Helyes törekvés — ismeri el Papp elvtárs, — de a ha­tározatokat a tagság hozza és még nem mindenütt értik eléggé, mit jelent a közös va­gyon gyarapítása. Bunyevac Moco elvtóns a négyzetes vetésről érdeklődik, Österreicher Sándor elvtárs Kaszapovtcs elvtárssal beszél­get a képviselői gondokról és a nemzetiségi kultúrhagyomá- nyok ápolásának, fejlesztésé­nek lehetőségeiről. Ez utóbbi érdekli leginkább Brkics Tu- nyo elvtársat is, így aztán a tsz Jól gondozott állatállomá­nyáról egyre inkább a Mohács­ról érkezett délszláv kultúr­együttes készülődéseire terelő­dik a figyelem, az állatte­nyésztési brigádvezető legna­gyobb bánatára. A kultúrház udvarán már csakúgy kavarognak a himzeti blúzok, tarka szoknyák, ken­dők és bütykös harisnyák, Az A. I. Mikojan és kísérete április 6-án Pekingbe érkezett. A pekingi repülőtéren Csou En-laj, a Kínai Népköztársa­ság államtanácsának elnöke. Sen Csun-zsu és Kuo Mo- 'zso, a kínai országos népi gyű­lés elnökségének elnökhelyet­tesei és más hivatalos szemé­lyiségek, továbbá diplomáciai képviseletek vezetői üdvözöl­ték a szovjet vendégeket. * Csou En-laj, a Kínai Nép- köztársaság államtanácsának elnöke április 6-án nagyszabá­sú fogadást adott abból az al­kalomból, hogy A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettese Pekingbe érkezett. A fogadáson jelen voltak: Csu Te, a Kínai Népköztársa­ság alelnöke. Liu Sao-csi, a kínai országos népi gyűlés el­nökségének elnöke, valamint a politikai, gazdasági és kul­turális élet számos vezető sze­mélyisége. Csou En-laj és A. I. Miko­jan beszédet mondott. A fogadás, amelyen körül­belül hatszáz személy vett részt, rendkívül szívélyes lég­körben folyt le. együttes tagjai? Dehogy. Ká­tolyi menyecskék és lányok, akik nemcsak az ünnep tiszte­letére öltöttek népviseletet, abban járnak a hétköznapo­kon is. A népviseletnek ezt az eredeti, nem stilizált formáját láthatjuk a kultúregyütes tag­jain is. Előbb a híres mohácsi tam- burazenekar foglalja el a szín­padot. Hetyke és bús, vérpezs­dítő és elmélázó ^z az ősi hangszerelésü zehe. Aztán Szkrobo A und szaval. Sztoján- ka Majka a vers címe, egy anyáról szól, aki három fiát vesztette el a háborúban. Idő­szerű, nagyon időszerű ez a vers ebben a műsorban, amelynek éppen az a célja, hogy a fasisztáktól sokat szen­vedett két népet hozzon köze­lebb egymáshoz. S nem vehe­tő ki pontosan a félhomályban, hogy por szállt-e egyik ven­dégünk szemébe vagy a füst csípi, de kicsit gyanúsan csil­log ... Pereg tovább a műsor. A mohácsi délszláv táncegyüttes mutatja be tudását a szűk kis színpadon, Bárácz István, vagy ahogy a sokacok jobban ismerik: Sztipán Bárácz éne­kel boszniai népdalt, majd az úttörő zenekart hallgatjuk. A kis művészek legalább olyan érzéssel és sikerrel játszanak, mint a nagyok, s persze ugyan­csak délszláv műveket. Szkro­bo Anna libben elő újra, de ezúttal vidám arccal, mert a verse is vidám: a szép sokac lányról szól, akinél nincs szebb hetedhét határban. — G.vuro jön, figyeljetek — morajlik fel a közönség. Nem mohácsiak lépnek a színre. A kátolyi Jaksjcs György kíséri Jugoszláv vendégeink Nemzetközi Szemle A leszerelés kérdése nem új probléma. Fennáll jó­formán a második világháború befejezésének pillanata óta — ha csak az elmúlt évtized tör­ténetét vesszük példának. Az ENSZ leszerelési bizottsága és albizottsága az elmúlt években egyetlen alkalommal sem ju­tott el még az általános elvi megállapodásig sem, hacsak nem tartjuk annak a nagyha­talmak deklarációját a lesze­relés szükségességéről. Mint már lapjaink közölték, a leszerelési albizottság elé a legutóbbi időben egy angol­francia és egy szovjet javas­lat került. Az angol-francia terv — amint azt nyugati bírálói is megállapítják — visszafelé tett lépést jelent még a nyu­gati hatalmak korábbi javas­lataihoz képest is. Sőt, ez a terv valójában szentesítené az atomfegyver használatát, mert javasolja alkalmazásának en­gedélyezését „az agresszióval szembeni védelem” ürügyével. Végül pedig, ez a terv semmi­féle reális garanciával nem biztosítja a fegyveres erők és a fegyverzet, ezen belül az atomfegyverek csökkentésére szolgáló intézkedések végre­hajtását. Világosan látható te­hát, hogy e terv nem adja meg a többéves zsákutcából való kijutás lehetőségét A leszerelési albizottság ugyanezen ülésszaka elé Gro- miko, a Szovjetunió megbí­zottja is leszerelési javaslatot terjesztett, s e terv azóta is a világközvélemény figyelmé­nek középpontjában áll és kommentárokra, nyilatkoza­tokra ösztönzi a nyugati po­litikai tényezőket is. Mi az űj a szovjet tervezetben' Az új szovjet tervezet a nyu­gati hatalmak korábbi javas­latainak és a szovjet javasla­toknak a rendkívül rugalmas, világos összeegyeztetéséből keletkezett. Leglényegesebb vonása az, hogy bár a szov­jet kormány továbbra is a hömagfegyverek teljes és fel­tétel nélküli betiltásának híve, mégis, „hogy kimozdítsa a le­szerelés ügyét a holtpontról és pozitív eredmények szülesse­nek ebben a kérdésben, újabb javaslatot terjesztett be, amely a fegyveres erők és a hagyo­mányos fegyverzet csökkenté­sének kérdését nem teszi füg- ■r— ■— gövé attól, létrejön-e meg« egyezés az atomfegyver eltil­tásának kérdésében .. Ez hatalmas lépést jelent előre, mert mindeddig a Nyu­gat azzal utasított vissza min­den javaslatot, hogy nem haj­landó e két kérdés egymástól való függőségét elismerni. A szovjet javaslat azonban ennél is tovább megy: elő­irányozza Európában a fegy­verzet korlátozása és felügye­lete övezetének megteremté­sét. Ez az övezet magában foglalná Németország mindkét részét és a vele szomszédos államokat. Az egyezményben előírnák, hogy e területen a nagyhatalmak mekkora létszá­mú csapatokat tarthatnának, s kikötnék, hogy az övezetnek mindenféle atomfegyvertől mentesnek kell lennie. A ter­vezet e részében fellelhetők az „Edem-terv” bizonyos alap­vető elemei. A szovjet javaslat igen fon­tos intézkedéseket tartalmaz a tervezet katonai létszámcsök­kentés és az ellenőrzés terén is. Leszögezi, hogy későbbi lé­pésként lehetségesnek tartja az Eiserihower-féle légi-fény­képezési ellenőrzés figyelembe vételét és biztosítja az ellen­őrző szervnek, hogy „akadály­talanul betekintést nyer az államok katonai költségveté­sére vonatkozó anyagokba, így az államok törvényhozó és végrehajtó szerveinek e kér­déssel kapcsolatos minden döntésébe”. Van-e remény a sikerre? Joggal vetődhet fel az ol­vasóban a kérdés, hogy ha a jelen leszerelési tárgyalásokon is két ellentétes tervezet áll egymással szemben, mégis mi nyújtja a reményt arra, hogy a leszerelés alapkérdéseiben megegyezés történhetik. Elsősorban figyelembe kell venni azt az egyhültebb lég­kört, amely a nemzetközi kap­csolatokban uralkodik s amelynek terméke és jelentős tényezője Is a szovjet javas­lat. Azután maga a javaslat bátorságával, a legmesszebb­menő kompromisszumra mu­tatott hajlandóságával, végül pedig a javaslatnak a tényle­ges adottságokból való ki­indulása, a lépésről-lépésre — nem pedig egy csapásra — tör­ténő megoldásokra való törek­vés — mindez reményt nyújt a megállapodásra. Kátolyban harmonikával felesége és Ar­nold Gyuláné páros énekét. Szívet melengető dallamok hullámzanak, cseng a két fia­tal asszony éneke. Aztán újra tánc, zene, ének ... míg Szaj- csán Jánosné, a műsorközlőbe nem jelenti — persze azt is délszláv nyelven — hogy a műsor végétért. A vendégek arcán látszik: nem bánták meg. hogy elfo­gadták Kaszapovlcs elvtársék hívását. Nem is szalasztják el az alkalmat, hogy megmond­ják. A meghívás persze nemcsak egy művészi műsor erejéig szólt. Kátolyban is szabály, hogy a vendég nem mehet el éhesen vagy szomjasan. Most már Kaszapovlcs András a há­zigazda, a vacsorát ő adja. — Hogy mit, azt nem mon­dom meg — mondja titokza- toskodva. Addig is előkerül az étvágy- gerjesztő. Jó erős a szilvó- rium, de az is kiderül, hogy Kátolyban nemcsak kitűnő ku­korica terem. A bor sem meg­vetendő. — Mondja elvtárs, maguk­nál is szesztilalom van? kérdi egy nekikeseredett gép* kocsivezető Rádo Alajost, a jugoszláv gépkocsivezetőt. Persze nem kellemes ily*n vidám társaság közepén szóda­vizén tengődni. — Nincs — azt mondja, leg­alább is így fordítja az alkal­mi tolmács — ihat a ®oí^r’ csak ne csináljon karambolt. — De jó maguknak — só­hajt a kérdezősködő. — Nono. — feleli, — ■ J* gépkocsivezetőnek nem IS törvény tiltja az ivást, hanem a lelkiisrnerete, Ebben egyetértenek. Aztán közös erővel szidják a rossz utakat és az Öngyilkos tyúko­kat, amelyek miatt annyi ba­ja van a gépkocsivezetőnek... Hanem jön is már a titok­zatos vacsora, ami nem egyéb, mint „művészi gonddal“ fű­szerezett valódi sertéspörköH. Izük nagyon a vendégeknek és még vidámabban folyik aszó az asztal körül. Ugylétszik, a házigazda mé­gis elégedetlen a meglepetés­sel, mert újra titkolózó kéoet ölt és ügyesen kötött kis cso­maggal a szónoklatba 'm/d Ajándékot ad. Hogy mit. az csak a végén derül ki: egy do­bozzal a kátolyi kukoricába'. Abból, amiért tudósok és s'”k- emberek az ország minden ‘*- járól százával küldik a ké-ő leveleket. — Elvetni való. de r,Pm megvetni való ajándék — mondja valaki. A vendégek is tudják, mit jelent ez az ajándék, a Ip<= kukorica-vetőmagod’ sokszáz tő lesz. a sokszáz tő termeséből holdakat lehet be veiní ,s u,Ry terjedhet tovább « aná ihnrnJ^r,eSÍtett Aranv- özon, ahol pedig elterjed nö­vekszenek a terméshozamok Jelkép ez az ajándék^ Az is Azt jelképezi, hogy (rv kpl, terjednie, gyarapodnia a né­pek barátságának is. Hogy a kis marék jó talajba vetett mag tengernyi termést hoz­zon ..; 1,0 * Vendégeink április vid megbeszélést tartottak a' Baranya megyei tanács vez^ tőivel, majd visszat^,^6^ goszlaviába. A látogatás mind Ba™-ya, "éPe- mind kedvre vendegeink számára Sokáta emlékezetes marad. Mészáros Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents