Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-20 / 68. szám

VILÁG PROLETÄRJ4.1 EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI i? * AZ MPP BARANYA MEGYEI BIZOTT/ACÁMAK LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 68. SZÁM ARA 50 FILLÉR Segít az egész ország KEDD, 1956 MÁRCIUS 20 Árvíz pusztított megyénk­ben. Emberek ezreit kergette ki otthonából a víz, házakat rombolt az ár, elveszett a jeges vízben jószág, bútor, ruha — sok-sok ember egész életen át szerzett vagyonkája. A gát gyengébbnek bizonyult mint az emberek. Gyengébb volt a gát, mint azok az embe­rek, akik szünet nélkül, fárad­hatatlanul harcoltak a víz el­len, akik egészségükkel, hideg­gel, jéggel, csontig ható szél­lel nem törődve erősítették a gátat, mentették az embert, jószágot, vagyont. Hősök szü­lettek a veszélyben. A kommu­nisták példájára hősökké let­tek az egyszerű emberek — munkások, parasztok, értelmi­ségiek, tisztviselők — százai, ezrei. És nemcsak a bara­nyaiak. Pesti katona, keszthe­lyi hajós együtt, vállt vállnak vetve küzdött az áradás ellen a mohácsiakkal, baranyaiakkal és mikor menteni kellett, pi­henés nélkül hozzáfogtak a mentéshez is. Ennek köszönhető, hogy az eddigiek szerint emberéletben nem esett kár, hogy a két hős mentőn kívül nem kellett még temetnünk senkit. A munka java azonban még­is csak ezután következik. To­vábbra is védeni kell a gáta­kat, el kell látni, otthont kell biztosítani ideiglenesen az ár­vízkárosultaknak, be kell kö­tözni a sebeket, le kell törölni a kétségbeesés könnyeit, re­ményt kell gyújtani a minde­nüket elvesztettek szívében is és ha a víz letakarodott a szi­getről. hozzá kell látni az újjá­építéshez. Lesz mit építeni, lesz mit pó­tolni. A szigetbeli házak nyolc­van százaléka a víz martaléká­vá lett. A hazatelepülő embe­reit néhány gerendát, néhány ruhafoszlányt és sár-téglahal- mokat találnak majd kicsiny otthonuk helyén. A földekben meghalt a mag, megfulladt a vetés. A haszonállatok egyré- sze — nagyobb része — ment­ve ugyan, de sok-sok állat te­temét feipuffadva viszi maid a víz. az istállók helyén sár és iszan feketéink majd. így lesz jelszóvá az egész oszágban. de különösen ná­lunk: segíteni az árvízkárosul­takon! Azaz. jelszó az már ma is. Amilyen örömmel fogadta né­pünk azt a határozatot, hogy áHamunk 25 millió forint gyorssegélyt biztosított az ár­vízkárosultaknak, olyan egyaka rattal ajánlják fel dolgozóink munkájukat, forintjaikat az árvízsújtottak érdekében. A munkás-paraszt szövetség nem csak abban mutatkozik meg most. hogy gépekkel, kultúrá­val segíti a falut munkásosz- tá’vnnk. nemcsak abban, hogy a Mohácsi Gépgyár dolgozói, a vasutasok, a selyem gyáriak, a szerárugyárbeliek ott voltak a gáton a katonák mellett, ha­nem abban is, hogy munkás- osztályunk mozdult meg első­nek az árvízkárosultak megse­gítésére. A Cementáruipari Vállalat vasárnap két műsza­kot dolgozott: a munkások bé­rüket az árvízkárosultak javá­ra ajánlották fel. A porcelán- gyárból e sorok írásakor kap­tuk a hírt, hogy 1120 dolgozó egynapi keresetét ajánlotta fel és így folyik a gyűjtés, a fel­ajánlás az egész megye ipari üzemeiben. Falun a gépállomások és a termelőszövetkezetek léptek el­sőnek sorompóba. Az ellendi Uj Élet Tsz tíz mázsa burgo­nyát, három kiló vajat, tagjai pénzt adnak az árvízsújtottak­nak. A tsz elnöke egymagában 100 forintot juttat el hozzájuk. Lendvai Ferenc fővadászmes­ter levél kíséretében 500 fo­rintot küldött a szerkesztőség­be, „hogy a sok könycseppből legalább egyet letöröljünk és némi vigasztalást nyújtsunk a bajbajutottaknak“. És nemcsak a felnőttek, a gyermekek is segítenek. Egy forintot az árvízkárosultaknak — adták ki az iskolában a jelszót, de a vajszlói úttörők ennél többet tettek. Zsebpén­zükből a hatodik osztályosok négy forint harminc fillért (át­lagosan), a hetedikesek közel négy forintot, a nyolcadikosol: pedig majd hét forintot áldoz­tak az árvízkárosult gyerme­kek érdekében. Szükség is van erre az or­szágos megmozdulásra. És ez a szükség, mint már sokszor, más egyéb, ismét megmutatta milyen egvséges. összeforrott » mi népünk, hogy milyen erő­vel fogja meg a bajbajutottak kezét. Ez az összefogás a biztosíté­ka annak, hogy felépülnek Is­mét a rombadőlt házak hogy állatok kerülnek az istállókba párnák, dunnák az ágyakba ér nemcsak asztal lesz, ahonnan elvitte a víz, hanem asztalra- való is. De nemcsak adakoznunk kei' hanem építenünk is. A sziget­ben házak ezrei várnak felépí­tésre, a házakat be kell ren­dezni. Mindezt a károsultak saját erejükből, a sokmilliórr tehető adakozásból sem bírjá1' íelépíteni. Éppen ezért társa­dalmi munka kell az építéshez Ahogy a mentéshez önkén* hívó szó nélkül jelentkeztek munkások, parasztok, ugyan­úgy álljanak az árvízkárosul­tak mellé — ha eljön az idei' — mindazok, akik résztvettev a mentésben és azok is. akik nem vehettek részt ebben a munkában. A mentés is. az építés is. emberi, elvtársi köte le.sségünk. Nem kétséges, bizr nvos. hosy mindenki fölajánl'- segítségét ahhoz, hogy az ár­vízkárosultak már egészen rö­vid időn belül újra otthonuk­ba térhessenek és helyrehoz­hassuk a Duna pusztítása ál­tal okozott károkat. Megindul a jég — apad a Duna Kiküldött tudósítónktól: Mohács, 1956. III. 19. Vasárnap délelőtt a duna- szekcsöi Duna-szakaszon meg­indult a jég. A meglazult jég­tömegek szétszakadozva vasár­nap délutánra a mohácsi Du­na-szakaszon is megmozdultak és nekisodródtak a Mohács alatt megszorult Cigány-záto­nyi jégdugónak. A műszakiak számításai sze­rint ebben az időben a Duna Mohács és a magyar—jugo­szláv határ közötti szakaszán 80—100.000 tonnányi jég hal­mozódott fel. A műszaki alakulatok köz­ben szakadatlanul nagy tölte­tekkel lazították a jeget. A megnövekedett nyomás, a me­legedő idő cs nem utolsó sor­ban a robbantások eredmé­nyezték. hogy a jégdugók fella­zultak és — ha nem is a Duna teljes szélességében, de — mindenütt megindult a zajlás. Vasárnap este 11 órától a Duna egész vonalán mozog a jég. Hétfőn a zajlás tovább tar­tott. A Duna fokozatosan apad Hétfőn délután négy órakor a vízszint 777 centiméter. Ez a hajnali két órai vízszinthez képest 13 centiméteres apadást jelent. A mohács városi tanács vég­rehajtó bizottsága csütörtökön ülést tart cs ezen megbeszélik a sziget Mohácshoz tartozó ré­szével kapcsolatos helyrehozási és újjáépítési feladatokat. Versenyben április 4 tiszteleté re A Sopiana Gépgyár kiváló dolgozói Koronics János szerelőlaka- tos exportra gyártandó ten­gelykapcsolókon dolgozik. Nála különösen fontos, hogy ügyel­jen a munkára, hogy a kapcso­lók megfeleljenek az export­követelményeknek. Ezért elha­tározta, hogy hazánk felszaba­dulása évfordulójának tisztele­tére selejtmentesen dolgozik és jó minőség mellett eléri a Ki­váló Dolgozó cím feltételeit. Januárban és februárban 160 százalékra teljesítette tervét — tehát a feltételt 10 százalékkal túlszárnyalta. Január elseje óta nem volt selejtje. Keresztes János elvtárs a termelési osztály vezetője. 1955-ben lett a Szakma Kiváló Műszaki Dolgozója cím tulajdo­nosa. 1956-ban eddig elért eredményei alapján, az első ne­gyedév végén ismét kitüntetés­re terjeszti fel a vállalat ve­zetősége. A Sopiana Gépgyái másfél év óta állandóan túl­teljesítette termelési tervét, s ebben igen jelentős része van Keresztes János elvtárs jó üzemszervezési munkájának. Hazánk felszabadulásának év­fordulóját ő is — ismét jó eredményekkel akarja ürme pelni. Vállalta, hogy úgy irá­nyítja a műszaki szervezést, hogy a vállalat" befejezett ter­melési tervét negyedéves vi­szonylatban 101 százalékra tel­jesíthesse. Koszon tjük a Moldvai Népi Együttest Két elegáns busz kanyarodik a Nádor Szálló elé, s az ajtó csak győzi befogadni a sok vendéget. Mennyi fiatal! Hát igaz is, ruganyos test keli a fergetes táncokhoz, s hogy a Moldvai Népi Együttes villámgyors számairól híres, nagy része van abban a fiatalságnak. A bukaresti VIT-en is ezért szerepelhettek olyan sikeresen, elvitték az első díjat sok nagynevű versenytárs elöl. Szóval híres emberek is! — örömmel köszöntőm nagymultu városunk falai kö­zött a nagyhírű művészegyüttes tagjait — fogadja a szov­jet vendegeinket Hajnal Ernő elvtárs, a megyei tanács nép­művelési osztályának vezetője. — Azt kívánjuk, hogy kel­lemesen érezzék magukat és sokáig emlékezzenek vissza erre a szép magyarországi városra, ahogy biztosan mi is sokáig emlékezünk majd az együttes forrósikerü estjére. A. Sz. Kirtoka, az együttes vezetője még kezében tartja a virágcsokrot, mikor válaszol. Köszöni a virágot, a meleg fogadtatást! — Nagyon örülünk, hogy eljuthattunk Magyarországra, s annak is erre a szép vidékére, a magyar szénbányászat egyik központjába. Hallottuk, hogy a komlói bányászok is megtekintik előadásunkat. Reméljük, hogy ez az előadás is hozzájárul majd a magyar és a szovjet nép barátsága elmé­lyítéséhez. A beszédek alatt figyeltem is a művészeket. Egyik se látszott fáradtnak, vagy törődöttnek a hosszú út után. Pedig mióta Magyarországra érkeztek, fellépés fellépés után. Már jártak Tatabányán és Cegléden s most nagy dunántúli tur­néjuk során jutottak el Pécsre. Kedden délelőtt találkoznak a hosszúhetényi népi együttessel is tapasztalatcsere kereté­ben. Hamar vége a fogadtatásnak, a művészek egyrészc lepi­hen, mások elmennek megnézni a színházat. Gondolkodom egy pillanatig, hogy velük tartsak-e, aztán mégis maradok s a város dolgozóinak ajándékát nézem meg. Van ott porcelán, csikóbőrös kulacs, palackozott bor, vi- rágkosár meg sok más egyéb, amivel szeretetét cs megbe­csülését fejezte ki számukra városunk népe. A magyar szakszervezetek ötmillió forinttal segítik az ár­vízsújtotta községek lakosait. Pótolják lemaradásukat A MEGYEVILL a szokatla­nul zord és szeszélyes téli idő­járás miatt 101 000 forinttal le­maradt első negyedévi tervé­nek teljesítésétől. Most, hogy az idő jobbra fordult, a dolgo­zók vállalták a lemaradás be­hozását. A brigádok olyan fel­ajánlást tettek, hogy munká­juk eredményeképpen április 4-ig törlesztik az adósságot. Jelenleg az épülő mohácsi új farostlemezgyárhoz • építenek hálózatot, emellett a mecsek- nádasdi viaduktot világítják ki, s villamosítják a sátorhelyi állami gazdaságot. Ugyancsak hálózatot építenek a bikali ál­latni gazdaság területén is. Ezek azok a munkahelyek, amelyek a legnagyobb felada­tot jelentik az első negyedév­ben, s amelyek lehetővé teszik a szerelők gyors, szervezett munkáját, az adósság törleszté­sét. Pataki János brigódvezető a sátorhelyi állami gazdaság te­rületén végzi a villamosmun­kát brigádjával együtt. Fel­ajánlották, hogy márciusban, egész hónapban 120—123 száza­lékra teljesítik tervüket. Ez­zel szemben az első dekád eredménye már 128 százalék volt, de a kedvező időjárás le­hetővé teszi, hogy tovább emeljék teljesítményüket. Kálcsics János brigádvezető és brigádja a Mohácsi Selyem­gyárban dolgozik. Ök, bár résztvettek a gyár raktárának mentési munkálataiban, mégis 120 százalékra teljesítették márciuá eddigi szakaszában a tervüket. A mentési munkák befejezése után, s akkor, ha teljesen megszűnik az árvízve­szély, ‘ sokkal nagyobb eredmé­nyeket tudnak elérni. IJjra ran termelőszövetkezet KÉMESEN IS, MARTONFÁN IS! (Tudósítónktól) Nem egy kilépő emlegette visszaemlékezve a feloszlott termelőszövetkezetre, hogy „de becsapott minket a Nagy Im­re! Hol tartanánk már, hol tartanánk, ha akkor nem ug- raszt szét bennünket.“ Ebben a keserű visszaemlékezésben benne gyökerezett már a szö­vetkezet újraszervezésének az az el nem nvamható vágya is, amely az elmúlt héten Ké­mesen is, Martonfán is az új szövetkezet megalakítását •redményezte. Kémesen a sógornak-komá- nak kedvező, csapnivaló veze­tésből fakadt az az elégedet­lenség, amely szétrobbantotta Nagy Imre beszéde után a Pe­tőfi Termelőszövetkezetet. — Hozzájárult ehhez még az is, hogy kellő megfontolás nél- ;iil tömegesen zárták ki egy- igy alkalomma1 a tagokat.. A föld azoknak a keveseknek nyakában maradt vissza, akik ha megfeszültek volna is, — nem tudták e’éggé megmun­kálni. A szerda esti, kultúrott- honban megtartott alakuló gyűlés szókimondó bátorsággal tárta fel a régi szövetkezet hi­báit azért, hogy az új terme­lőszövetkezetnek, az Uj Baráz- iának vezetősége tanulhasson belőle. Mert Kémesen 24 csa­láddal, 38 taggal és 250 hold­dal újra megindult a szövet­kezeti mozgalom. Simon János 19 holdas gazda. Darabos Je­nő körzeti pártinstruktor, Mik­sa Lajos iskolaigazgató, Tajti ’ános 15 és Sümegi Ferencné kilenc holdas gazdák kezdtek hozzá a dolgozó parasztok meg­győzéséhez, a régi sérelmek orvoslásához, — eredménye­sen. Az új szövetkezet Simon Tános elvtársat, a községi ta­nács v. b.-elnökét választotta meg az új szövetkezet elnöké­nek. Csepeli Vendel 20, Tajti János 15 holdas gazdák, vala­mint Bakk Gyuláné és Reisz Györgyné segítenek neki a gazdálkodás irányításában mint vezetőségi tagok. Szerda óta két újabb család kérte felvételét az Uj Baráz­dába, hétfőn pedig megkezdő­dik a leltározás, valamint az állatállomány összevonása. Martonfáról Hammer Ferenc tanácselnök jelentette telefo­non, hogy az 1953-ban felosz­lott Aranymező Termelőszövet­kezet helyett kedd este óta új szövetkezetük van: a Zöld Me­ző. A községi tanácsteremben összejött alakuló gyűlésen tíz család 22 tagja határozta e). hogy 152 hold földjén megkezdi újra a közös gazdálkodást. — Elnöknek tapasztalt középpa­rasztot választottak Takó Lu­kács 15 holdas gazda szemé­lyében, aki a régi, feloszlott termelőszövetkezetnek is ve­zetőségi tagja volt. Keddtől a hét végéig további öt család kilenc tagja írta alá i belépési nyilatkozatot és a közös gazdaság földterülete most már meghaladja a 200 holdat. Martonfa — a pécsváradi já­rás első új termelőszövetkezete ebben az esztendőben, — a ké- mesi Uj Barázdával együtt pél­dát mutat. Példát azoknak a falvaknak, ahol annakide’én már egyszer belekezdtek a kö­zös gazdá1 kodásba, hoev vág­janak neki, újra szűrjék le a feloszlás tanulságait és szer­vezzenek olyan erős termelő­szövetkezetet a régi helyén, amit soha, semmi nem ingat­hat meg. A párt és az állam minden erejével segíti őket! Mindennap újabb hatvankét termelőszövetkezeti tag Annak, akinek a termelő­szövetkezeti mozgalom nyo- monkövetése és eredményei­nek feljegyzése jutott osztály­részéül, hozzá kell szoknia ah­hoz, hogy amit leír, az már holnap nem igaz. Nem, mert azokat a számokat, amelyeket tegnap még hiteleseknek tar­tott, ma már túlhaladta a dol­gozó parasztok tömeges elha­tározása s így adatai mindig elmaradnak a valóságos hely­zet mögött. Most, amikor leír­juk, hogy az elmúlt hét min­den napján 62 dolgozó paraszt lépett a szövetkezetekbe, hír érkezett arról is, hogy Dencs- házán huszonhatan a hét ele­jén alakult Március 15 mellett egy újabb tsz létrehozásán munkálkodnak és az eddig megmozdíthatatlannak“ tar­tott Bissén is huszonkettőn előkészítő bizottságot alakítot­tak. 256 család, 439 tag, 1791 hold föld —- március 17-ig be­zárólag ez a baranyai szövet­kezetek szervezésének ered­ménye. Benne van ebben a Dencsházán. Kémesen, Mar­tonfán, alakult három új ter­melőszövetkezet és a termelő­szövetkezeti községgé vált He- lesfa népnevelőinek, a párt fel- világosító tevékenységének döntő elhatározássá érlelődött, kézzelfogható eredménye. — Megindultak a középparasztok is! A pécsváradi járásban és a szigetváriban 10 hold földet vitt be átlagosan minden csa­lád, a pécsiben hét és felet, a sellyeiben, siklósiban hatot-ha- tot. Legtöbben most is a sely- lyei járásban választották a közös utat (70 család, 127 tag, 418 hold föld) s őket egyelőre csak a pécsiek közelítik meg. örvendetes, hogy hosszú szü­net után a siklósi járásban is erőteljesebb lendületet vett a belépések szervezése. Tovább, szünet _ nélkül tovább az előkészítő bizottságok létreho­zása és a meglévő termelőszö­vetkezetekbe történő belépések szervezése útján. Érjük el mi­nél előbb, hogy jóval több dol­gozó paraszt válassza a szö­vetkezést, mint ahányan vh- 'asztották már a Nagy Imre beszéd elhangzása előtt! Bartos Dezső sem mai-atlt kívül (Telefonjelentés) Szombati számunkban meg­írtuk, hogy a lielesfai Bartos Dezső, annak ellenére, hogy lánya is, veje is, termelőszö­vetkezeti tagok, — még mindig nem tudta eldönteni, hogy ő vajon aláírja-e a belépési nyi­latkozatot. Amit írtunk — az már a múlté. Bartos Dezső elvtárs termelőszövetkezeti tag lett, s rajta kívül a helybéli szövetkezet agitátorainak ki­váló munkája eredményeként még tizenegyen léptek be az­óta a helesfai Uj Életbe.

Next

/
Thumbnails
Contents