Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-24 / 72. szám

' 1956 MÁRCIUS 24 ív a p r; 3 »Harmadszor is elnyerjük a Minisztertanács és a SZOT rá ndorzá szlaj át“ Bányász páríaktíva-értekezletet tartottak Komlón Csütörtökön délután a koro- lói Május 1 Kultúrotthonban aktívaértekezletet tartottalt a Komlói Szénbányászati Tröszt kommunistái és legjobb pár- tonkívüli bányászai. A mint­egy^ négyszáz aktíva tanácsko­zását Tatai Károly elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizott­ság tagja, a komlói városi párt- bizottság első titkára nyitotta meg. A beszámolót Vizi László elvtárs, a városi párt-végre­hajtó bizottság tagja, a Kom­lói Szénbányászati Tröszt igaz­gatója tartotta. — A városi pártbizottság nemes és nagy feladatokat tű­zött a komlói szénbányászat dolgozói elé — mondotta. — A feladat: megnyerni harmad­ízben is a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, s kiérdemelni a legnagyobb ki­tüntetést, amit vállalat kap­hat, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. 106,9 százalékra kell leljcsílenünk a tervet — A feladat nem könnyű. A Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját háromszor egymás után még egyetlen tröszt sem tudta elnyerni s ezért majdnem minden szén­bányászati tröszt most az első félévben is e cél eléréséért küzd. Számítani kell rájuk is és ugyanakkor számolnunk kell első negyedévi munkánk sú­lyos hiányosságaival, amelye­ket a tmásodik negyedévben csak az eddigieknél nagyobb erőfeszítésekkel tudunk kija­vítani. Részletezve a követke­ző tennivalók várnak ránk: — A második negyedévben a trösztnek átlagosan 103,9 szá­zalékra kell teljesítenie a ter­vét. Ezen belül az üzemi lehe­tőségeket figyel embevéve Kos- s’.'t'n-bányának 100,5, Ilí-as ak­nának 106,7, Béta-aknának 106,1. Nagymányoknak 108,3. Mázának 103,6, Szászvárnak 108,3 százalékra kell minden­nap a tervét teljesíteni, míg Anna-aknától minimálisan ne­gyedévi tervének teljesítését keíl megkívánnunk. — A fenti számok is mutat­ják. milyen óriási feladatokra vállalkozunk. Ezért — minde­nekelőtt a komlói üzemekben ■— nagymértékben meg kell eyorsftani a jelenlegi frontfej­tések előrehaladási sebességét. Egyedül ez teszi lehetővé, hogy ugyanannyi kiszolgáló­létszámmal és gépi berende­zéssel legalább 20—25 száza­lékkal tudjuk kapacitásunkat növelni. A feladat nem meg­oldhatatlan. Szükséges azon­ban, hogy az üzemek mara­déktalanul biztosítsák fejté­seik anyag- és ürescsilleellátá- sát és nem utolsósorban a szál­lítóberendezéseik üzembizton­ságát. Konccntráltiibb termelési! — Áz eddiginél is jobban kell koncentrálnunk a termelést. Különösen Kossuth, III-as és Béta-aknán vannak erre nagy lehetőségek. A Kossuth-aknai üzemvezetőségnek például a leggyorsabban meg kell való­sítania a második keresztvá- gati úgynevezett közkő alatti területen az omlasztásos fej­tési módszerre való áttérést. Ez a koncentráció egymagában lehetővé teszi egy napi 500 j tonnás teljesítményű fejtés be- \ indítását. Ugyanilyen módon j kell folytatni a VII. szinti szin- klinális keresztvágati 10-es te­lepi előkészítéseket is. A III- as aknán a 10-es telepi kon­centráció lehetővé teszi majd. hogy az üzem termelésének 70 százalékát egyetlen területről kapják meg, míg Béta-aknán az eddigieknél nagyobb kapa­citású, hosszú homloké fejté­sek kialakítása szükséges. A továbbiakban azt ismer­tette Vizl elvtárs, hogy a tröszt termelési tervének 106,9 száza­lékra való teljesítése érdeké­ben az egyes üzemeknek ,rnenyT nyíre kell növelniök teljesít­ményüket, majd így folytatta: — A teljesítmények fokozá­sának legfontosabb feltétele a fejtőkalapáccsal dolgozó vájá­rok teljesítményének növelése. Ehhez viszont szükséges a vá­járok műszakilag indokolt ki­szolgálásának biztosítása, a megfelelő munkafeltételek megteremtése. Az elmúlt évi átlaghoz képest ez év első kát hónapjában a produktív telje­sítmények mintegy 100 kilóvá1 visszaestek. Pedig ha csak az elmúlt év második negyedévé­nek színvonalára emelnék a mostani produktív teljesítmé­nyeket, ez 265 tonna többlet- termelést tenne ki naponként. Ahhoz, hogy a napi 300 ton­nás többlettermelést elérjük, a produktív teljesítményeket 2,1 to/mű. fölé kell emelnünk. Tegyük olcsóbbá a feltárási! A vándorzászló elnyeréshez szükséges, hogy az önköltséget 0,5 százalékkal csökkentsük. Ez azt jelenti, hogy a 106,9 százalékos tervteljesítéshez ugyanannyi anyagot, energiát, segédüzemi szolgáltatásokat vehetünk igénybe, mintha csak 100 százalékot teljesítenénk. Az önköltség csökkentésében rendkívül jelentős szerepe van a feltárási költségek csökken­tésének. Kossuth-bányán, An- na-aknán, III-as aknán 2100 forintnál drágábba kerül egy folyóméter átlagszelvényü fel­táró vágat kihajtása. Ugyan­ezt a munkát Béta-akna, Szászvár, Máza 1 500—1 700 fo­rintért végzi el. Márpedig, ha Kossuth-, III-as és Anna-ak- nnk csak 300 forinttal csökken- lenék folyóméterenként a fel­tárási költségeiket, ez a máso­dik negyedévben 650—700 ezer forint megtakarítást jelentene. — Egész sor feladat vár az említetteken kívül még üze­meinkre. Nagyon fontos pél­dául a kalóriaterv betartásá­nak problémája. Nem vitás azonban, hogyha a ezénter- melő üzemek, a munkahelyek dolgozói johban vigyáznak sze­neik meddőtartalmára, lelkiis­meretesebben végzik a kiválo­gatást és gondoskodnak a meddős padok külön jöveszté- séről, a 4890 kalóriás tröszti átlagot betartjuk. — Külön felhívom még az elvtársak figyelmét, hogy so­ha annyira nem volt szükség a műszaki szervezési intézke­dési tervek maradéktalan tel­jesítésére, mint éppen most. A pártszervezetek, és a szak- szervezetek. a fiatalok minden módon segítsék a célkitűzések valóraváltását, hogy a komlói bányászok újabb erőfeszítéseit siker koronázza, — fejezte be beszámolóját Vizi elvtárs. Legyenek a kommunisták a kezdeményezők! Ezután dr. Ormos Károly elvtárs, a városi párt-végrehaj­tó bizottság tagja, a tröszt be­ruházási osztályának vezetője, felolvacta a komlói városi párt-végrehajtó bizottság felhí­vását Komló, Nagymányok, Szászvár és Máza bányászai­hoz. A felhívás hangsúlyozza: ..Legyenek a kommunisták kezdeményezői a szocialista munkaversenynek! Mozgósít­sák nagyszerű pártomkívüli bá­nyászainkat, mérnökeinket, technikusainkat, kisegítő mun­kásainkat a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajá­nak harmadszori megnyerésé­ért és a Munka Vörös Zászló Érdemrend elnyeréséért!” A beszámolóhoz az aktíva résztvevői közül sokan hozzá­szóltak. Ezek ismertetésére visszatérünk. A DISZ-vezetőség ülése Az István-aknai DISZ-szervezet vezetősége megbeszélte az április 4-i verseny tapasztaltait. Elhatározták, hogy két új DISZ-brigádot alakítanak. Készítenek egy faliújságot, me­lyen cikkekben ismertetik a fiatalok munkamódszereit, s ki­teszik a legjobb fiatal bányászok fényképét. Két tsz egy faluban, egy hét alatt Ú] TAVASZ Dencsházán Egy hét sem telt el, a dencs- házi Március 15 Termelőszö­vetkezet megalakulása óta és szerdán este újra nagy ese­mény színhelye volt a falu kultúrterme. Talán azok jöt­tek össze közgyűlésre, akik március derekán választották. a közös utat?... Néztük az arcokat, de egyi ’cet sem láttuk a múltkor, bár Jencsháziak ők is mind. De hol voltak akkor, amikor a Március 15 Tsz megszületett'’ Szervezkedtek. Nem az alakuló tsz ellen, dehogy' Egyik-másik gazda lakásán összejöttek, új terveket ková­csoltak. Mint ahogy meg is mondták: egy másik csopor­tot hoznak létre. Hogy miért? Együtt cselédkedtek régen, együtt jöttek ide, közös erő­vel láttak neki a földosztás után az új életnek. A közös gazdálkodás egészen új, na­gyobb lehetőségeit is főleg egymásközt latolgatták. Az évek során, hogy miért, mi­ért nem, elkülönültek egy kicsit a tősgyökeres gazdák­tól. Harag vagy ehhez hason­ló persze nincsen velük, de ők, az újgazdák, mégis kü­lön csoportot alakítanak. így akarják..; És most itt vannak szinte mind a nagy teremben. Ott ül Horváth György, aki fél­éve még hallani sem akart a szövetkezésről. Amott Me­cseki Sándor. Nemrég még ezt mondta: — Nekem mindegy. Az apó­somé a föld, az ő szava dönt De majd beszélgetek az öreg- gél... És jól beszélhetett, mert nemcsak ő, hanem az apósa is aláírta. A 12 holdas Tasi István sem maradt otthon Ö volt az, aki legtöbbet tett gazdatársai meggyőzése ér­dekében. De az asszonyok is szép számmal jöttek el. Ifj. Mada­rász Józsefné a katonaférjét is képviseli, aki hamarosan leszerel, és már a közösben folytatja a munkát, özv. Tóth Jánosné azért írta alá az ivet, mert úgy véli. a csoportban jobban megtalálja számítását, mint az erdészetben, ahol ed­dig dolgozott, — és bizonyá­ra így is lesz. Az egyik asszony, Férgeit Lajosné szót kért: — Csak azt akarom mon­dani — kezdte, — hogy még régebben tett nekem a ta­nácselnökünk, a Kovács Im­re egy ígéretet. Azt ugyanis, hogyha mi csoportot alakí­tunk, akkor ő is tsz-tag lesz. Hát most szaván fogom a ta­nácselnökünket ... így lett Kovács Imre az új csoport negyvenötödik tagja. A legelső aláíró pedig Bánáti János volt. Elnöknek Tasi Istvánt választották. ;;. A dencsházi második termelőszövetkezet az első hivatalos tavaszi napon ala­kult. Valószínű ezért kapta az „XJj Tavasz" nevet... W. V. Vajköpüldgépet kapott as ivándárdai tsz A Pécsi Közlekedési Válla­lat dolgozói az ivándárdai Sarló-Kalapács Termelőszövet­kezetet patronálják. Együttmű­ködésüket, a termelőszövetke­zet segítését szerződésbe is A Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat teljesítette negyedéves tervét foglalták. A szerződés szerint a termelőszövetkezet az ipari dolgozók jobb ellátása érde­kében vállalta, hogy az 1956-os gazdasági évben 115 százalékra teljesíti termelési terveit, emellett mindig idejében ele­get tesz az állam iránti köte­lezettségének. A pécsiek ezzel szemben arra tettek ígéretet, hogy minden problémájukban segítik az ivándárdaiakat, s ha­vonta kultúrműsort adnak a A Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat pártszervezete, szak- szervezeti bizottsága és igazga­tósága csütörtökön értesítette a szerkesztőséget, hogy a vál­lalat dolgozói teljesítették a felszabadulás ünnepére tett munkaverseny vállalásaikat. — Ennek eredményeként a Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat már­cius 22-én befejezte első ne­gyedévi tervét. termelőszövetkezet és az egész falu lakosságának. A patronálás szellemében a Pécsi Közlekedési Vállalat a termelőszövetkezetnek egy vaj- köpülő képet készített. Az új géppel sokkal könnyebben és gazdaságosabban hasznosíthat­ja tej készletét a termelőszövet­kezet. Jernei Géza egykori 300 -------------------holdas „gaz­dálkodó“ 1954 októberében lett a görösgalli állami gazdaság somogyhárságyi üzemegységé­nek vezetője. A Földművelés- ügyi Minisztérium és az Álla­mi Gazdaságok Keletdunántúli Igazgatósága helyezte cda a „jó szakember“ elv alapján. Eb ben az időben nagyaránvtf átszervezések voltak a gazda­ságban. A görösgalli és so­mogyhárságyi gazdaság egye­sük. Somogyhárságyból üzem­egység lett, csökkenteni kel­let: az adminisztratív' létszá­mot új brigádok és munka­csapatok létrehozása váltszük- ségf ssé. A racionalizálás meg is tör­tént Csakhogy nem a párt és az i.rszág érdekei szerint, ha­nem úgy, ahogy Jernei kíván­ta. Legelőször is barátjának, Gyöke József volt ötvenholdas bogyiszlói főjegyzőnek biztosí­tott előkelő, üzemegységvezető­helyettesi munkakört, _ utána pedig a többinek, Kovács^ Já­nos egykori méntelep-, cséplő- és kocsmatulajdonos és Holló István, volt uradalmi népnyú­zó tehenészbrigádvezetői ál­lást kapott, Illés Béla kulák brigádagronómus lett, Berkics Mihály többszázholdas kulák a göbölyökhöz került, Ferenczi Istvánt, a szentlászlói csendőr- őrs egykori parancsnokát ter­ményátvevőnek tették meg. — Még a központba is elért ke­zük: Jernei Judit a görösgalli centrumba került Rauch Zsu­zsanna egykori szigetvári vas- kereskedö és autótulajdonos lánya mellé. Az állásosztogatást azzal in­dokolták, hogy ezek „jó szak­emberek“. Később kiderült, hogy semmiféle mezőgazdasági Nem Csáki szalmája a nép vagyona ról azonban elég keveset tu­dott és még ma is az a véle­ménye, hogy „Jernei és Gyö­ke nem szabotált.“ Jerszi elvtárs, a járási párt­végrehajtó bizottság mezőgaz­dasági osztályvezetője és Du­dás elvtárs, a megyei igazga­tóság személyzeti főelőadója hosszú időn át vallották ma­gukénak József elvtársnak ezt a véleményét. Mindketten lát­ták, hogy a Horváth-féle em­berek védelme helytelen, mind­ketten harcoltak ellene, de nem vették észre a főveszélyt, a Jernei és Gyöke-klikk kártevé­seit. Ide vezettek a rövid és futó látogatások, ide vezetett a kommunisták véleményének mellőzése. A magárahagyott so­, 1 mogy­hárságyi pártszervezet munká­jában végre megtörtént a rég. várt fordulat. Február i7-én a; egységes pártvezetőség meg választásával megszületett a; az erő, amely a sok-sok kilo méteres körzetben szétszór pártszervezetek munkáját, kö főttük a somogyhárságyiét i. irányítja. Érződik is jó hatása bátor, merész és bíráló han; jellemzi a taggyűléseket. A emberek — kommunisták é pártonkívüliek egyaránt _fel lél egeztek, szabadon mondjál meg, amit akarnak. így besze az egyikük, Török Sándor te henész: „Azt gondolták Jer neiék, hogy a népi vagyon Csá ki szalmája. Hát nem az. Kö veteljük, hogy állítsák bírósá: elé őket." Magyar l ászló— Pctőházi GAnr szakképzettségük nincs, de ha­tározott „szakértelemmel“ ren­delkeznek a kártevés terén. Ugyanez áll Jerneire és Gyö­kére is. Lássuk csak, mi Is ,-------------------tént másfél­éves ottartózkodásuk alatt! Kovác s János, a méntelep-, cséplő-, stb.-tulajdonos bri­gádvezetőségének idején meg- mérgeztek 19 borjút. A mérge­zésért elsősorban is Gyöke a felelős. Gyökének ugyanis az előírás szerint ott kellett vol­na lennie, amikor a Matadort a kamrából kiadták. A kénye­lemszeretetétől közismert Gyö­ke azonban elmaradt, a Mata­dorba viszont tíz százaléknyi arzén került. Ez aztán már nemcsak az élősködőket, ha­nem a tizenkilenc tenyészálla­tot is elpusztította. Értékük mintegy 32 ezer forint. Jernei és Gyöke igen sok­szor éppen visszájára szervez­ték a munkát. Amikor szánta­ni kellett volna — silóztattak, amikor silózni kellett volna —- szántattak. A fordított sorrend természetesen hatalmas _ káro­kat okozott. Ripicspusztán el­rothadt 275 mázsa maglucema (később elégették), a földben rothadt mintegy 120 mázsa murokrépa. A lucerna értéke száz forintjával 27,500, a mu- rokrépáé — hatvan forintot számítva mázsánként — 7 200 forint. Jernei Géza és Illés Béla ré­szesművelés címén Paluska Gyula szentlászlói kuláknak 50 mázsa szénét adományozott. Értéke 4 000 forint. Kevés volt tavaly a munkás, toborozni kellett. Vajon kit küldtek el? Becsületes embert talán? Nem, Bárdos Mihályt, Somogyhárságy közismerten legiszákosabb emberét. Kezé­be nyomtak háromezer forint készpénzt, az. pedig a pénzt a gazdaság új esőköpenyével és gumicsizmájával együtt elmu­latta Szeged környékén. A gazdaság módot és lehe­tőséget adott Jerneinek és Gyö­kének arra, hogy rendbehozas­sa lakását. A két „vezető“ kapva az alkalmon, még a tyúkólba is villanyt vezettetett be a gazdaság felújítási pénzé­ből. Ugyanakkor Török Sán­dornak még cserépre sem ju­tott és a hatgyermekes család­apa háza ma is beázik. Amit eddig felsoroltunk, — közismert tények Somogyhárságyon. Akadnak azonban olyan ese­tek is, amelyek még alaposabb kivizsgálásra szorulnak. Az egyik: állatorvosi szakvéle­mény szerint „túletetés és bo- vérűség következtében“ elpusz­tult egy tízezer forint értékű vemhes ^enyészkanca. A má­sik: Jernei jegyzőkönyvben vallotta be: tudta, hogy öt nap­nál tovább nem lehet a kacsa­tojásokat megtartani, mert ak­kor emberi fogyasztásra alkal­matlanná válnak. Mégis: két hónapig gyűjtögetette (!) a a végén dögkútba doba.ta az egészet. Értéke három forim- jával 9 000 forint. A károk hatalmasak. A gö­rösgalli állami gazdaság a műit évben 1,100 000 forinttal lepve túl a megengedett költségkere­tet. Az említettek után nem kétséges, hogy ezért elsősorban is Jerneit és társait terheli a felelősség. Ide vezetett a „jó szakember" elv egyoldalú alkalmazása. A Földművelésügyi Minisztérium és a KeletdunántúH Igazgató­ság elfeledte, hogy a régi szak­emberek sem egyformák. Túl­nyomó részük olyan, mint Var­ga Károly állattenyésztő, aki a görösgalli központban tavaly hét darab 80 ezer forintos össz­értékű tenyészbikát nevelt, má­sik részük viszont Jernei és Gyöke természetű. De Jerneit és Gyökét szakembernek rém lehet tekinteni, hiszen mező- gazdasági képesítésük nincs; Jernei például kereskedelmi érettségivel érdemelte ki a mi­nisztérium és a Keletdunán­túli Igazgatóság bizalmát. Sem Jernei, sem Gyöke, sem a kulák-klikk nem okozhatott volna olyan kárt, ha a somogy­hárságyi üzemi pártszervezet éberebb és következetesen har­col a szabotőrök ellen. Igaz, sokszor szóltak a járási párt­bizottságnak és a mogvei igaz­gatóságnak a történtekről. A két szerv a javaslatok nyomán több intézkedést is foganato­sított. Hogy a szakvezetést párthű emberrel erősítsék, So- mogyhárságyra helyezték Demkó László fiatal kommu­nista agronómust, a műit év észén vizsgálatot indítottak és eltávolították Holló Istvánt, Illés Bélát ás Kovács Józsefet! A többi azonban a heiván ma­radt. Jernei ós Oyö-; > mindent ezekre az emberekre km: a két szerv — sajnos — nem vette észre, hogy fejétől bűzlik a hal. A járási pártbizottság ugyan­csak a pártszervezet javaslata alapján a járásbíróság elé utal­ta a borjúmérgezést. A bíró­ság azonban közel tíz hónapja „tárgyalgatja“ az ügyet, sorra napolja el a tárgyalásokat. A kártevés megelőzésé­—————— nek fő esz­köze azonban a pártellenőrzés lett volna, s erről a pártveze­tőség megfeledkezett. Pedig ha beszámoltatják Gyökééket, ha éber figyelemmel jár-kel és dolgozik a pártszervezet vala­mennyi tagja, akkor ilyen sok kárt nem okozhatott volna a kulákiklikk. A pártszervezet vezetősége amellett hogy nem szerve.-le meg megfelelően a pártellen- orzést, más hibákat is követett el. Három-négy olyan embert tó védelmébe vett, akik min­denre rászolgáltak, csak a tá­mogatásra nem. Közéjük tar­tozott Horváth József, az üzem­egység volt ü. b.-elnöke. De ha a pártvezetőség hibá­zott is, a pártszervezet mégis a legöntudatosabb és legoda- adóbb dolgozókat egyesítette soraiban. Nyilvánvaló, hogy a gazdaság ügyeiben meg kellett oket hallgatni, mer nél­külük nem lehetett a ssmogv- harsagyi helyzetet helyesen ér­tekeim Mégsem így történt. József Sándor igazgató elvtárs inkább a maga feje után dol­gozott. Görösgallon igen szép eredményeket ért el. a 11 kilo­méterre lévő Somogyhársógy-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents