Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-20 / 68. szám
195« MÁRCIUS 20 NAP í; rt Az önkéntesség; alapján Tsz-szervezési agitáció» tapasztalatcsere’értekezletet tartott a megyei párt-végrehajtó bizottság Olyan elvtársak adtak egymásnak találkozót hétfőn délelőtt a megyei párt-végrehajtó bizottságon, akik egyenesen, az első „tűzvonalból” — a szövetkezetek szervezéséből érkeztek Baranya minden sarkából. Adni és kapni jöttek egyszerre. Adni — felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokat a falu szocialista átalakításának mindennapos, küzdelmes munkájából, kapni — választ s felvilágosítást a párttól s egymástól, környékük parasztságának sajátos kérdéseire, ügyes-bajos problémáira. Orsai János elvtárs, a megyei pártbizottság agitá- ciós és propaganda osztályvezetőjének beszámolója pontról- pontra elemezte ezeket a kérdéseket, de a vita megmutatta, hogy a szövetkezeti mozgalom igen sokrétű és változatosan gazdag kérdéseket vet nap mint nap felszínre. A példamutatás ereje Hogyan csináltuk? Hideg József eivtárs, drávasztárai párt- titkár, elmondja, hogy taggyűlésen határozták el a szövetkezet megalakulását. Mégsem indult azonnal, mert a dolgozó parasztok példamutatásra vártak. Ezért ő írta alá elsőnek a belépési nyilatkozatot, utána többen kommunisták, majd a pártonkívüliek is. Nyolc családdal indultak októberben és a nyolc család zöme párttag volt. Ma már közel száz tagot számlálnak, sőt Drávasztárán az övék mellett még egy új termelőszövetkezetet is létrehoztak. Nemcsak a kommunista példamutatás eredménye ez. A fejlesztés módszereit taggyűlé sen megbeszélve az újonnan belépetteket mindjárt népnevelőknek, felhasználva elérték, hogy az első kettő után újabb tizenegy család írta alá a belépési nyilatkozatot Kevesebb irodai papírmunkát Mi — szólalt fel Pilinczes elvtársnő, a pécsi járási párt- bizottság ágit. prop. osztályának vezetője — eddig hol a megyei pártbizottságra, hol máshová jártunk autókért és agitátorokért, mondhatom kevés sikerrel. Azóta azonban, amióta a járási pártbizottság munkatársait kiküldtük a falvakba, egy-két-három napra s nem néhány órás, futó vizitre — 326-an léptek be a szövetkezetekbe. Kevesebb irodai papírmunkát, — több kapcsolatot az élettel, ez a lényeg. örülünk annak, hogy a megyei pártbizottság is lehetővé teszi ezt azzal, hogy kevesebb jelentést kér tőlünk. Igazi nagy fordulat történt nálunk az MNDSZ-el. Nemcsak asszonytalálkozókkal igyekezett közelebb hozni a parasztasszonyokat, a termelőszövetkezetekhez, hanem személyesen is résztvesznek az agitációban. Azonnal válaszoljunk a kérdésekre Lukics. elvtárs, a mohácsi járási párt-végrehajtó bizottságról elmondta, hogy a közvetlen hangú, nem hivatalos kisgyűlések milyen eredményesek. Minden merevség nélkül fesztelen beszélgetés során válaszoltak a dolgozó parasztok kérdéseire olyan eredménnyel, hogy tíznél többen alá is írták a belépési nyilatkozatot. Az ellenség felhagyva csajka meg az asszonykö- zösseg meséiével, most újabb fogásokkal igyekszik fékezni a szövetkezeti mozgalom erejét. Azt híresztelik például, hogy ha mindenki belép, akkor az állam egyszerűen megszűnteti majd mindazokat a kedvezményeket, melyeket most nyújt a szövetkezeteknek s ugyanott lesznek majd, mint most az egyéni parasztok. Igyekszik ezzel az „elmélettel” leszerelni a falusi értelmiséget is, mondván: a most havi fizetésből élő tanító, tanácselnök, meg tanácstitkár sem „ugrálhat úgy”, ha mindenki bent lesz, mert akkor ők is csak munkaegységet kapnak. Szükséges ezekre a badarságokra idejében felfigyelni s azonnyomban tisztázni, hogy a szövetkezés győzelmével nemhogy megszűnnek a kedvezmények, hanem a nagyüzem lehetőségeinek kihasználásával, a termelés emelésével még több kedvezmény adása válik lehetővé. Ami a havi fizetés és a munkaegység ügyét illeti: ha a tsz-ben is dolgoznak, ami nem egy helyen előfordul, azért a munkáért természetesen munkaegység részesedést kapnak, ellenben állami feladataik ellátásáért — akár a Szovjetunióban — nyilvánvalóan havi fizetés illeti meg őket s azt tőlük senki el nem veszi. Szigorúan tartsuk be a lenini szövetkezeti elvet Nagyon hasznos volt ez a megbeszélés, már csak azért is, mert akadt egy olyan heves elvtárs, aki tévesen úgy vélte: túl jól élnek az egyénileg dolgozó parasztok. Szorítsuk meg őket — javasolta — és akkor népnevelő munka nélkül is belépnek a szövetkezetbe. A tsz szervezése megfontolatlan egyszerűsítője nemcsak Orsai elvtárstól kapott választ, hanem a résztvevőktől is. Nem vagyunk mi ellenségei a dolgozó parasztok jó módjának, sőt minden lehetőséget megadunk nekik ahhoz, hogy még jobban éljenek. A termelőszövetkezetkezet azonban többet nyújt és nyújthat nekik, mint az egyéni gazdaság és mi ezt mutassuk meg nekik a meggyőzés eszközeivel. A kényszerítés, megszorítás homlokegyenest ellenkezik a lenini szövetkezei elvvel és súlyos károkat okozna. Ay ilyen irányzatok ellen pártunk következetesen fellép. A tsz-szervezési agitációs tapasztalatcsere résztvevői remélhetőleg felhasználják mindennapi tevékenységükben az elhangzottakat. A hidasi téglagyárban is várják a tavaszt Szokatlanul csendes, kihalt mostanában a hidasi téglagyár. Mintegy hatvan téglagyári munkás várja reménykedve egyik napról a másikra, hogy majdcsak felváltja a hosszúra- nyúlt telet a meleg tavaszi napsugár. Várnak még, de egyre türelmetlenebbül, mert tudják, hogy kell a tégla — jobban mint valaha. A téglagyártól alig párszáz méterre épülő brikefctgyár magasratörő falaival szinte figyelmezteti Is őket: siessetek, hogy minél előbb elkészülhessek. — Sietnénk mi, kezdenénk a gyártást, már holnap — mondja Gyulánszky József elvtárs, a gyár vezetője, — de ha egyszer az idő nem enged. Azér* ha téglát nem is gyárthatunk többet, mint amennyi a kemencébe fér, munkát találunk magunknak. A lehető legjobban felkészülünk a megindulásra. Ez a készülődés különben már december óta folyik. Még a legnehezebb téli időben is vállit-vállhoz vetve csákányozták, ásták, szállították a tégla legfontosabb alapanyagát, az agyagot, javították a gépeket, berendezéseket. A téglaprés február 9-e óta megindulásra vár s mellette nem kevesebb, mint 9800 köbméter agyag van felhalmozva, — több, min' a fele annak, amennyi az éve- ervben előírt hétmillió tég’r ^készítéséhez kell. Igen, hétmillió téglát ke’’ részltem áz idén ebben a gyárban, hatszázezerrel többe* mint a múlt évben. Pontosan be is osztották, hogy ebbé’ negyedévenként mennyit készítenek el, de ez az ütemterv máris felborult. Az első negyedévre előírt 750 ezer téglából még csak 320 ezer készül' el. Az elmaradás tehát márri számottevő, a hidasiak mégsem keserednek el. A gyá. szakmunkásgárdája már soksok sikert vívott ki, az elmúl* évben is, a legjohbak voltak a megye téglagyárai között e most is bíznák erejükben, tudásukban. A lemaradás megszüntetéséhez azonban biztosíElfogadjjuk a kihívást! örömmel fogadtuk az egri városi párt-végrehajtó bizottságnak a pécsi városi párt- végrehajtó bizottsághoz és az Eszakmagyarország Lapkiadó Vállalatának a Dunántúli Napló Lapkiadó Vállalatához intézett felhívását és a versenyhez csatlakozunk. Elfogadjuk a felhívásnak azt a feltételét, hogy a verseny alapja a pártsajtó olvasottságának növelése legyen, s hogy az eredményeket az 1956. március 1-től május 1-ig terjedő időszak tényei alapján értékeljük. A magunk részéről az alábbiakat vállaljuk: Úgy végezzük a sajtóterjesztést, hogy Pécs területén a Szabad Nép példányszám-tervét az előirányzat 102 százalékára, a Dunántúli Naplót 104 százalékra, a Tartós Békéért, Népi Demokráciáért előirányzatát 101, a Szabad Föld előirányzatát pedig 105 százalékra teljesítjük túl. E cél elérése és a pártsajtó népszerűségének növelése érdekében: a) Március IS—24-ig „Egy hét a Szabad Népért’’ jelszóval sajtóagitációs hetet'rendcziink a pécsi alapszervczelekben; b) Áprilisban növeljük az építőipari dolgozók sajtóval való ellátását, s ennek során 300 új Szabad Nép olvasót szerzünk; c) Városunk harminc nagyobb üzemében rendszeres csoportos újságolvasást szervezünk. Egyetértünk azzal, hogy a. verseny értékelésére a Szabadság Lapkiadó Vállalatot kérjük fel, egyúttal arra is kérjük, találjon módot a verseny részeredményeinek időközben történő ismertetésére is. ' . CZ.ÄRT FERfCNC BRAUN KAROLY a városi pártbizottság a Dunántúli Napló Kiadóhivatal I. titkára igazgatója ték: a téglagyári munkások szilárd fegyelme. Bár a munkások zöme a Hidas környéki falvakban lakik, s a legközelebb* akó is két kilométerről jár be, egyetlen igazolatlan mu- asztás sem fordult elő. Szabó Tózsef is naponta tizennégy ilométert gyalogol, de nincs \z az idő, ami otthon tudná artani. Büszke is rájuk a gyár •ezetóje. A téglagyártási terv teljesr- óse azonban nemcsak a gyár dolgozóitól, nemcsak az időjá- ástól, hanem a Komlói 49. sz. ‘’pítöipari Vállalattól is függ. \ gyár számára ugyanis ők 'nitik az új Keller-féle szári1.ószíneket. Sajnos kicsit lassan. A határidő már rég lejárt s a munka még mindig nem készült el, pedig hamarosan szükség lesz a szárítószínekre. Érdemes megnézni közelebbről ezeket a színeket. Előregyártott vasbetonelemekbői készülnek s itt a ki- és berakást már nem kézi erővel, hanem géppel fogják végezni. Egy mozdulattal 120 téglát lehet megmozgatni, a szárítóba, vagy a szállítókocsira helyezni. A szállításnak és a rakodásnak ez a fajta gépesítése azt jelenti, hogy a téglapréstől egészen az égetőkemencéig emberi kéz nem érinti a téglát. Az égető kemencében aztán annál fürgébb, annál ügyesebb kezek nyúlnak hozzá. Az égetők művezetője mondta el, hogy nekik is nagy terveik vannak az 56-06 esztendőre. Már a múlt évben végeztek eredményes kísérleteket a Duvanov-féte gyorségeiési módszer továbbfejlesztésével; Az egyesülés igazgatójának, Kóczián elvtársnak a javaslatára úgynevezett kockarakást csináltak, amit nagy tűzsebas- séggel égettek ki. Tgy 174 ezer tégla került egy körbe s 200 ezer tégla volt. a heti égetési átlag. A tervük most az, hogy havonként egymillió tégla égetését végzik el. A gyár udvarán még csend van, itt-ott még bokáig ér a sár. de a munkások már alig , várják az indulást, a cépek is . készen állnak. Reméljük már nem kell sokáig „tétlenkod- H niök” fi megérkezik a tavasz, i a téglagyári munkások legtöbb barátja, a meleg napsugár, s akkor teljes ere lükkel harcol-!' hatnak tervük túlteljesítéséért! |jj . ÉT HOMORÚD! PORTR Az egyik: Osztopdnyi Ferenc pártntkár M ost. hazamegyek és végre alszom egy nagyot — mondta szombaton reg- gél és fél óra múlva már a kompon találkoztunk. — Hát mégsem feküdtél le? — Lehet is ilyenkor lefeküdni. legyintett. Pedig, ha valaki, akitor o alaposan hátralékban VOlh , .. _ ... Pontosan egy hete nem a.udt e„y Szombaton — találkozásunk előtt egy héttel — moziból szólították ki. — Árvízveszély van, nem is zölték vele és a homorudi §ePál^^Pheivén kára vasárnap hajnalban mar ó volt. Bajának ment, gépkocsival. Homorúd: szétszórt ta,n?;a^lági.nInttktf(Léte- ott egy ház, egyik a másiktól nena rekre van. Mindenkihez kivétel nélkül el ke lett menni és továbbadni a szomorú hirt^- Árvízveszély... ™z2athakocsiraszállni... Menteni min Nem egyedül csináUa tenn&zete^i^ eJv_ Antal kommunista igazgato-tan , ; tt !í lám könyvelő, és még sokan masok segimue^, járták a szigetet, könyörögte^ ™kea bizonygattak... Mert az emberek nem Nem iMsyUnkl ■« V°B ,fó' nem is lesz! Nem megyunK. kiür{tési Mégis, hétfőn hajnalra t 6Q ember — terv és értesítettek is ™ n^ztok,'községbeliek, gépállomási do.,gfozAk7'r?!.házra, mint ahogyan — vitték a hírt házról n z kardot hord- nagy vész idején régen a veira iák körül az országban. gyeI.mekek és az így sikerült bétionéjrfa _ 8zép. asszonyok legnagyobb r“ . talom járt a te- szerivel. Kedden már a«* kértek; paran- rületfelelősöklcel és már n - woltak: . 8 VÍZl hajtani a jó- Indulni, mert jöhet 8 «zágot, menteni a h,oIIP* ne7ott, ahogyan ezt Olyan egyszerűnek hangz mégis_ annyira Osztopánvi elvtárs mesé ^ feladat volt c' nehéz, egész embereke ^ voit a veszely- niár akkor, mikor 9s;. Kzgheesett emberekkel nek. Makacskodó. kéts á ^ hQgy elhagyják megértetni: a sajat e ’ területfelelösöks|- otthonukat, irányítani a kiVontassák beosztani a traktorosokat, nogy a járhatatlan utak n bennragadt gépkocsikat. Ott virrasztani a telefon mellett, figyelni a vízállást, gondoskodni az élelmezésről... És mi volt ez a munka ahhoz képest, ami csak ezután következett?! Kedden délben megszólalt a telefon. Bállá elvtárs, a Mohácsi Gépgyár igazgatója jelentkezett Dunafalváról: _ Székesétől északra átbukott a víz a töltésen ... Jön az ár! Mentsetek, meneküljetek, méft két-három óra múlva nálatok lesz! Az emberek egyrésze még mindig nem hitt. Láttam két öregasszony házainak romjait a gépállomás közelében, ök csak akkor mentek ót a még szárazon lévő betonépületekbe, mikor már térdig ért a víz. Mert estére kelve bőgve, rohanva, pusztítva, megérkezett Homorúdra az ár. És a három éjszakán át virrasztó párttitkar és segítőtársai most kétszeres erővel fogtak a munkához: behordtálc a kívülrekedt embereket a magasabb szintté épített gépállomásra, Majd amikor még magasabb lett a viz, a lelket tartották a gyengébbekben, a kétségbeesőkben. ...... Képzeljük csak el, micsoda rémületet fakaszt a hömpölygő, rohanó, romboló áradat! És ezek az emberek nem magukkal törődtek, nem a maguk életét, holmiját mentették, hanem másokat és mindig csak másokat. Csütörtökön estére biztonságban voltak ezek az emberek is. Osztopányi Ferenc azonban visszafordult a mohácsi révből. Épp csak üzent haza: „Egészséges vagyok, semmi bajom.“ visszament Homorúdra. Pénteken ismét Mohácson volt. Nem, nem oihente ki a fáradalmakat. Intézte a homorú- diák elhelyezését, tárgyalt, segített, ahol csak 1 °És'szombaton reggel halálos fáradtan elha- urozta^t hazarnegyek és végre alszom egy nagyot! De nem nyughatott. Ment megint Homorúdra. Szombaton délután négy órára ért haza. — Nem is érezte, hogy vizes. Megszokta már. De azért nem kellett ringatni. Nemcsak a fáradtság, a hétnapi-éjszakai szakadatlan munka okozta kimerültség hozott álmot a szemére A jó lelkiismeret is. .« - _j_ _> ____ A másik : Gyimesi Vilmos lelkész Szombaton az emberek lekergettek vala- •'-* kit a szigetből induló kompról. Szomorúszemű parasztasszonyok szidták még az édesanyját is, tépettruhájú férfiak rázták feléje az öklüket. Valamennyien homorúdiak voltaic: a lekergetett kucsmás kövérkés férfi is, azok is, akik lekergették. Érdeklődtem: miért a felháborodás? Ki ez az ember és mit vétett? — Ez? Ez a mi papunk — válaszolt az egyik és kiköpött a vízbe. — Az ő háza volt a legmagasabban, de az istennek be nem 'engedett volna bennünket- a lakásba. Pedig vizesek voltunk, szél fútt bennünket... De nem... Pedig rajtunk gazdagodott meg. Tavaly tavasszal még valósággal koldult ezt-azt tőlünk, most meg már szobabútort vett, fonott bútort, Pannonia-motorkerékpárt... Ha nem jön egy hadnagy, aki beszél vele magyarosan, bizony ott fagyhattunk volna az ajtaja előtti Még a vizet is sajnálta tőlünk... Ha kértünk inni, nem adott. — Ahá ... Hát ezért..; — Igen ezért — toldotta meg a férje. — Meg azért, hogy ő beszélt le bennünket: ne menjetek, úgyse jön a víz... Látjátok, én is maradok ... Hát maradhatott, az ő háza magasan volt, azt csak épp körülnyaidosta, de a miénk... Az bizony elveszett... Benne a jószág, az élet.;. Akkor eltűnt előlem a kucsmás ember, de a nevét itt is, ott is, hallottam. A száraz szigeti gáton egy sereg határőr melegedett egy tűzrakásnál. A parancsnokuk,' Laczkó Lajos főhadnagy magyarázott nekik valamit nagymérgesen: — Képzeljék, idejön hozzám, azt mondja, nem maradt mása, csak a rajtalévő, a háza meg már-már összedől... Mentsük ki, amit tudunk belőle... Lett volna sok menteniva- lónk akkor, mégis velementünk, olyan kétségbeesetten rimánkodott. Hát kiderült, hogy még csak alig érj a házáig a víz, a többi meg már ment össze... De ha már ott voltunk, kihoztuk a húsát.-.. Alig fért a csónakba __ 7~ Csak nem « papról beszélsz? — kérdi e«v másik tiszt. — Hát azzal én is megjártam. Ugyanezzel a mesevei jött hozzám és mi is bmentK Homorúdra vele ... Hát nem a motorját, men- tettük meg?! Közben mások lisztjére, utolsó ruháira ráomlott a ház! Harmadik helyen ismét találkoztam Gvi- mesi Vilmos’ nevével. Nem túlságosan nagy ' szeretettel emlegették: — Azt mondta, hagyjunk mindent sorsára, vigyük a puszta életünket, a katonák úgyse velünk törődnek!... Hej; ha nem hallgattunk vólna ra, nem bánná az a kis egyetmásunk a vizet!..; Mert az „élelmes“ lelkiatya nem elégedett l| meg azzal, hogy elkunyerálja a csónakokat a valóban rászorultak elől, a legveszélyeztetet-1 tebb helyek rovására, hanem még le is beszélte az embereket, hogy javaikat menteni igyekezzenek1. Először én jövök — vallotta, _ az után ismét én, aztán újra én és a többiek nem fontosak.... Pedig tavaly hány, de hánv imacédulát gépelt éjjel-nappali nagy munkában (forintért, öt forintért, tíz forintért árusíthatta darabját), és mindegyiken olyasvalami volt, hogy szeressük embertársainkat, meg hogy ne törődjünk az anyagi javakkal, fontos csak az isten szolgálata... Ej, azok a kicsiny pénzthozó cédulák... Milyen terhelő S vallomásokat tesznek most írójuk ellen! Vegv 1 az író — Gyimesi Vilmos — hazudtolja meg maga, amit rájuk írt? Ez volt pénteken. Feltételezem, hogy a homorudi pap ayőta is szorgalmasan járja a szigeti gátat, sorba könyörög azoknak, akiknek még nem volt hozzá szerencséjük: mentsék meg a holmiját (nagyrészét — mint az eddigiekből kiderült, már kihozták). Nem alszik, nem eszik, nem vigasztalja a híveket — nincs rá ideje. Mentéssel foglalkozik. Talán, ha a romokban heverő házak közül a maga ép házából — kihozza az utolsó párna- cihat, az utolsó szöget is, megnyugszik, lefekszik aludni is. Fáradt, elcsigázott lehet szegény, hiszen szerda óta nem jön álom a szemére. Azóta fáradhatatlanul munkálkodik. Igen, bizonyos, hogy elnyomja a fáradság, aludni fog vagy már aludt is egy kicsinykét. VaJ°® Milyen lehet az álma? n*-- Garami LissM
