Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-17 / 66. szám

1956 MÁRCIUS 17 NAPLÓ s PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS Tanulnak a párttitkárok BIcler Jenő osztály vezető. cd deuejítázi „ MÁRCIUS lSsi A szerkesztőség postájából Erősödik a Kokszmüvek MSZT-szervezi;te A Kokszmüvek dolgozói kö­zül mintegy IZO-an vettek részt a magyar-szovjet barát­sági hónap megnyitó ünnepsé­gén. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után Szé­ki János MSZT-titkár mondott megnyitót, majd Roizner Jó­zsef mérnök szavalata követ­kezett. Az ünnepi beszédet Bc- reczki István, a vállalat Igaz­gatója mondotta, aki rámuta­tott arra. hogy a Szovjetunió felszabadulásunktól napjainkig milyen nagy segítséget nyúj­tott népünknek. Az ünnepi be­széd után bemutatták a „Bol­dogság madara“ című szovjet filmet. Megkezdődött az MSZT-tag- szervezési verseny is. Sziki Já­nos brigádjának tagjaijhmint- egy buszán, beléptek nz M8/T- be. Reméljük, hogy példájukat a többi brigád Is követi majd. HORVATH JÓZSEF művezető Védjük hasznos Minap a Mecseket jártam. Barangoltam Kisrét, Kanta­vár környékén. Feltűnt, hogy sokkal kevesebb madarat lát­tam, mint tavaly ilyenkor. Útközben erdészekkel ta­lálkoztam. Megkérdeztem tő­lük, talán a nagy hó miatt pusztultak el a madarak? Azt a választ kaptam, nem a hi­deg és a hó miatt kevesebb a madár a Mecseken, hanem a légpuskdsok miatt. E „sport41 Megtakarított szénnel mehetnek a tolató mozdonyok A Vasutas Dolgozók Szak- szervezetének Elnöksége nemrég felhívást adott ki. amelyben kérte, hogy a vas­Huszonötlioldas füzest telepítünk A I űz fa Kitermelő és Fel­dolgozó Vállalat irmapusztai üzemegysége alig pár hónap­ja kezdte meg a működését. Hatvankét holdon termesz­tettünk vesszőt és eddig 124 mázsa hántolt barna vesz- szőt szállítottunk a kosárgyá- raknak. Az itt termelt vesz- szőből készült tárgyak ex­portra kerülnek. — Éppen ezért, mert a fűz jelentős export-anyag, még a tavasz- szal újabb 25 holdat ültetünk be„ HA AZ JÁNOS telepvezető Kcltffs ünnepség Siklóson A siklósi szőlőhegyen már­cius 11-én délután kettős ün­nepséget tartottunk. Egyszerre ünnepeltük meg a nemzetközi nőnap és a magyar-szovjet barátsági hónap kezdetét. — A magyar és a szovjet Him­nusz elénekiése után az MN- PSZ részéről Bód.i Tétemé el­nök. az MSZT részéről a járási titkár elvtárs tartott ünnepi beszédet. A Kóródi fivérek tangóharmonika számával zá­rult az ünnepély. IFJ. BERTA JANOSNÉ madarainkat! űzői nem hallgatnak a szép szóra s a puskát sem lehet elvenni tőlük. Nem nézik, mi­lyen madarat vesznek célba, s ha az erdészek figyelmez­tetik őket, durván válaszol­nak. Érthetetlen, hogy a lég- puskásokkal szemben semmi­féle intézkedést nem foga­natosítanak. CSER DJ JENŐ főmozdonyvezető utasok az eddiginél is jobban takarékoskodjanak a szénnel. Pécs állomás dolgozói ek­kor elhatározták hoev a to­látásokat, valamint a vonat- forgalmat úgy irányítják, hogy ne fogyasszanak felesle­gesen egy kiló szenet sem. Azóta a Petőfi- és a Kos- suth-brigád tagjai 5 900 kg szenet takarítottak meg. Ez­zel a mennyiséggel az állomá­si tartalékmozdonyok — há­rom mozdonyt számítva, négy napig tolatnak. A brigád tag­jai a tolatást is szakszerűen irányították, a tartalékmoz­donyoknak nem kellett feles­legesen ácsarogniok. Szellemi öttusa „79 sz. Petőfi Sándor“ úttörő­csapatunk a magyar-szovjet barátsági hónap alkalmával közös mozilátogatást, diafüm- vetitést, rejtvényversenyt és orosz nyelvi öttusaversenyt rendez. Iskolánkban ebben az évben kezdődött meg az orosz nyelv oktatása 64 a verseny anyaga felöleli az egész eddig tanultakat. A versenyekre min­den osztály benevezett — tel­jes létszámmal. Császár Lajos Bicsérd Leiti Fereno Tizenegy új tsz-tag Kisasszonyfán A kis teremben huszon­négy ember hajol az asztal fö­lé. A gyorsan surranó ceruzák­tól telnek a kockás, vonalas füzetek lapjai. Néha egy-egy pillanatra megtörik a csend: „Ezt nem értem egészen, ma­gyarázza meg még egyszer!...” A kérés Kárpáti Ferenc elv­társnak, a városi pártbizottság ipari osztálya vezetőjének szól. Ott áll az úgynevezett „elnök­ségi asztal“ mögött, mellet­te fekete iskolatábla, kezében kréta. — Szívesen ;:; — mondja. — Vegyünk ismét egy példát! A teljes termelési érték változat­lan áron 800.000 forint, a kifi­zetett munkabér pedig 200.000 forint. A termelési értéket el­osztjuk a kifizetett munkabér­rel és a kapott számot megszo­rozzuk százzal, s megkapjuk a 100 forint kifizetett munkabér­re eső termelési értéket, amely ebben az esetben 400 forint lesz ..; ' Újabb és újabb példák, szá­mok kerülnek a táblára, a ter­melékenység, az önköltség, az egy főre eső termelési érték kiszámításának módjai. Ké­sőbb egy fiatalember lép a táb­la elé, aztán mások veszik ke­zükbe a krétát s gyorsan, ma­gabiztosan oldják meg a kü­lönböző magukszerkesztette példákat:: 2 Tanulnak a párttitkárok. Igen, igen, ők ülnek az aszta­lok mellett, egyszerű munkás­emberek róják papírra a sok­szor bizony bonyolult képlete­ket. ismerkednek meg a ter­melési tervek részleteivel, ame­lyek a pártmunka alapjai. Csak néhány Héttel ezelőtt vá­lasztották őket a pártvezető­ségek élére, tehát még új párt­titkárok. De új a módszer is ezen a megbeszélésen. Bizonyára sokan meg­jegyzik: mi szükség van erre? A párttitkár az pártmunkás, neki az emberek nevelése, mozgósítása a dolga, mit nyag- gatják őt a számukkal..; Bíz­zák ezt a statisztikusokra, ter­vezőkre, bérelszámolókra! A gazdasági munka útvesztőiben ők jobban eligazodnak. Két­— Nem tudom, mi van ma ezekkel a formázókkal — szólt oda Opava Ferenc műve­zető a többieknek, akik a So- piana öntödéjének kis irodá­jában összegyűltek!.— Egyik a másik után jön, kéri s viszi az új munkadarabot. S tényleg jöttek Pintérék, aztán a fiatal Mihályi Gyula, úgyhogy a polcról lassan már fogyni kezdett az előre oda­készített munka. — Lesz is dolguk az öntők­nek. Hát volt is. ők úgy is csak annyit tudnak délután dolgoz­ni, amennyit a formázok délig elkészítenek, néha két, máskor három—három és fél órát. Mert igaz, hogy kevesebben vannak, de az isten se győzné el Agárdi Imrééket. Akármi­lyen nehéz Í3 a munka, igye­kezettel, kedvvel, szorgalom­mal mindent elvégeznek. Most, tegnap is kiöntötték a bőrgyár számára négy pere­mes zsírozó hordópajzsot, az­után hogy kiállításra készül­nek, elkészítettéle az Eína- kúlyha nagyobb alkatrészeit, jutott idő a Finommechanika tüzhelylapjaira is s ezer más apróság került még ki a kezük­ből. — Százalékban mennyit je­lent a munkájuk? — Alig kevesebbet 190 szá­zaléknál. S rögtön ki is számítjuk, hogy a munkaidejük 1020 perc volt s ezalatt annyit végeztek el, mintha 1930 percig dolgoz­tak volna. — Hogy sikerült? Talán va­lami új módszerrel dolgoznak? — Hát az igaz, hogy nemré­giben bevezették nálunk e gáznyomásos öntést, de ez csak fi nagyobb, tömörebb darabok­nál használható — válaszol Braun Ad ám főművezető. — áz ő módszerük az idő teljes kihasználása és a nagy szak­tudás. Meg még valami. Amit úgy Jívnak, hogy az április 4-e tiszteletére indított verseny. három évvel ezelőtt talán el­fogadtuk volna ezt az „érve­lést”. Akkor a pártszervezetek munkája többnyire a kam­pányfeladatok megoldásában merült ki s gyakran hemzseg­tek benne az általános felhívá­sok, szólamok. Most megnőttek a követelmények. A kommu­nistáknak hozzáértéssel kell irányitaniok a pártszei'vezet munkáját s ehhez szakértelem kell. Kárpáti elvtárs egy példával illusztrálja ezt: — A pécsi üzemek 1956-ra szóló vállalásai értékben ke­vesebbet tesznek ki, mint a ta­valyi. Ez elkerülte a pártszer­vezetek figyelmét, mert nem ismerik eléggé a terveket. Mennyivel más lett volna a helyzet, ha ennek alapján be­széltek volna a dolgozókkal, akik bizonyára a tervnél töb­bet ajánlottak volna fel..; Helyesen mondotta Ki­rály elvtárs, a porcelán- gyár egyik alapszervezetének titkára: „Sokszor beszélünk ál­talában, hogy „meg kell javíta­ni a termelést", de éppen emiatt, gyakran nem tudunk elindulni a helyes nyomon. Ha aprólékosan, részletesen is is­merjük a gazdasági munkát, akkor meg tudjuk állapítani a hibák okát és azok kijavítá­sára mozgósíthatjuk a kommu­nistákat ...” A részvevők valamennyien örömmel üdvözölték a városi pártbizottság kezdeményezését, Alighogy a vetőmagosztály dolgozói megkezdik a munkát, máris szól a telefon. A kalá­szos csoport vezetőjét keresik. A sellyei járás felelőse érdek­lődik Hammer elvtársnőtől: kaphatnánk-e még tavaszi bú­zát, mert a járási tanácstól még kérnek vetőmagot. Kattognak az írógépek, — készülnek a termelőszövetke­Pintér Károly és társa, Her- gert András formázok négy nappal korábban akarják befe­jezni a hónapot. Az pedig ke­mény erőfeszítést kíván, s ha már a formázok így, mi is vállaljuk — ígérte Agárdi Imre brigádvezető s még any- nyit tett hozzá, hogy ők csök­kentik a töréseket is. — Eddig naponta négy-öt formaszekrény is elsilányult, most két—három napban törik el egy vagy kettő — mondja Opava Ferenc. Szóval, amit ígértek, azt tel­jesítik is. . A denesházi csütörtök------------------- esti esemé­nyek fonala a múlt év tava­száig nyúlik vissza. Egy be­szélgetésre, amelynek végén ketten kezetfogtak. — Hát akkor, ahogy megbe­széltük! — Ügy, ha mondom — szólt P. Darabos János a tanács­elnöknek és elváltak. Aztán eljött a tanácsülés ideje, voltak ott vagy huszon­ötén a gazdák. P. Darabos Já­nos is ott ült köztük. Na, biz­tosan nekigyűrkőzik a mondó- kájának, — gondolta Kovács Imre, a tanácselnök. Már ép­pen inteni akart P. Darabos­nak, hogy rajta a sor, elmond­hatja, amiben megegyeztek. Vagyis azt, hogy: — Elvtársak, valakinek el kell kezdeni. Leszek hát én a kezdeményező, az első, aki alá­írja a nyilatkozatot. Mert ugye, nem elég az ajkarat, mer­ni is kelL Csakhogy a tanácselnök el­késett az intéssel. Vagyis hát... Egyszóval még be sem fejezte rövid beszédét, P. Darabos Já­nos szép lassan felemelkedett és kiment a gyűlésről. Haza­ment ... A többiek meg hüm- mögtek egy ideig, aztán ők is szétszéledtek. • • • hogy mindjárt az első lépések­kor gyakorlati munkára, a ter­melés pártellenőrzésének he­lyesen értelmezett módszerére tanítja meg őket. Véber elvtárs például így: — Azt kérjük, hogy máskor is rendezzenek ilyen megbe­széléseket. Amit itt tanultam, azt már holnap elmondom a pártvezetőség többi tagjának is. Hadd tanuljanak ők is! Az első lépések ezek. Ilyen módon, de magánszorga­lomból is nagyon sok ismeretet kell még szerezni a pártmun­kásoknak. Megéri a fáradsá­got, mert csak akkor lesz ered­ményes a pártmunka. Patronálási szeraídést kötött a monyoródl tsz és az iskola A monyoródi iskola és az ottani Uj Élet Termelőszövet­kezet kölcsönös patronálási szerződést kötött. A tsz vállal­ta, hogy felszántja az iskola gyakórlókertjét, elvégzi a bo- ronálást, az év végi könyvju­talmazáshoz anyagilag hozzá­járul, könyvekkel bővíti az is­kola könyvtárát, egy-két jól dolgozó tsz-tag időnként be­számol munkájáról az iskola növendékei előtt. Az iskola ta­nulói megígérték, hogy a bur- gonyabogárirtásnál, a kalász­gyűjtésnél és a pótbeporzásnál nyújtanak segítséget. zetektől megrendelt vetőmag­vak kiszállításához szükséges fuvarlevelek. A Terményforgalmi Vállalat vetőmag osztálya biztosítja a szükséges vetőmagmennyisé­get. A központi gyűjtőraktár­ból a vállalat leszállítja a magvakat a raktárakba, ahol helyben megkapják az igényelt mennyiséget. A vetőmagosztály úgy végzi munkáját, hogy minden ter­melőegység idejében megkap­hassa a szükséges jóminőségű vetőmagot. Hogy valóban így van, azt bizonyítja, hogy a megyében a tavasszal elvetés­re kerülő tavaszi búza vető­mag 90 százalékát a terme­lek már átvették. A különbö­ző aprómagvakat is most szál- .ííjuk a termelőszövetkezetek­be és a földművesszövetkeze­tek boltjaiba. A határban még hófoltok borítják a földet, de az osztály küenc dolgozója azon fárado­zik, hogy a szép idő beköszön- tével minden gazda jóminősé- gű, tiszta vetőmaggal indul­hasson a határba. így tavaly nem is lett sem­mi Dencsházán a tsz-alaikulás- ból. A meggyőző szó azonban nem halkult el a parasztportá­kon, az utcán, a kerítések mel­lett, mert időnként kijártak a járási pártbizottságtól, tanács­tól, de jöttek a szentegáti kí­sérleti gazdaság népnevelőd is nem egy esetben. Egyre több gazda mondta azt, amit ifj. Csankó János: — Belépek én, miért ne, csakhogy előbb meg kell válo­gatni, hogy kivel. Beszéltek-e már a P. Darabos Sándorral, Faragó Györggyel vagy a So­mogyi bácsival?;;; Szerveződtek tehát lassan az emberek, és most egy hét óta úgy zajlottak Dencsházán az események, hogy alig lehet nyomonkövetni azokat. Kezdő­dött azzal, hogy Faragó György vasárnap szintén elment Má- gocsra tsz-látogatóba. Az a Faragó, akinek eddig ez volt a véleménye: — Nem lehet itt nálunk sose tsz-t csinálni. Nem érti meg egymást ez a nép. Csak úgy lesz itt Dencsházán valami, ha az egészből állami gazdaságot alakítanak. De ott volt a 12 látogató között P. Darabos János is, meg Somogyi bácsi, akiket Fa­ragó György hívott Másnap este összeültek ■ ......... megbeszél­ni a látogatást. Soli olyan gazda is eljött, aki nem volt Mágocson a Rákosi Tsz-ben, és nem látta a csoport új, korszerű istállóját, dúsan teje­lő tehénállományát és csak a megbeszélésen hallott a má- gocsi tsz-tagok jővedelmérőL Ahogy ott beszélgettek, egy- Bzer csak felállít Faragó György és minden bevezető nélkül ezt mondta: — Nincs itt mese, emberek! A mágocsi csoport dicséretéből nem élünk meg ... Határoztam: az egész családdal aláírom. Faragó után P. Darabos Sándor fogta kezébe a tollat. Még ott este Gyalus Dezső is aláírta és kedden délelőtt ők hárman újabb hat családot szerveztek. S utána már tíz gazda járta a házakat. Sőt szerdán a szigetvári földmű­vesszövetkezet főkönyvelője, Csodás István és a járás FMSZ-központjónak főkönyve­lője, Szerecz László is Dencs­(Telefonjelentés) Amikor tavaly ősszel meg­alakult Kisasszonyfán a „Bát­rak Útja” tsz, az egyéni gazdák sokfeleképpen vélekedtek. Egyesek rögtön megjósolták a tsz-tagok sorsát: úgy jár a Bát­rak Útja is, mint az 1953-ban feloszlott Búzakalász tsz. Is­mét mások ezt mondták: ők is úttörők lesznek, új csoportot alakítanak és megmutatják a Bátrak Utjának, hogyan kell gazdálkodni. A tsz szervezők rendszeres agitációja nyomán lassan gyűl­tek Is az aláírások. Az elsőnek aláíró Lőrlncz Józsefei követ­ték többen. Időközben azután eltűnt a hó a kisasszonyfal határból és a földeket járva, a Bátrak Út­ja sarjadó és jól fejlett vetései­nek láttán az új csoportot ala­kítani szándékozók elismerően házára jött agitálni. Gyenis Józseféknál csak az asszonyt találták otthon. De ilyen dön­téshez a férfi szava kell! Mo­torra ültek hát másnap reggel és felkeresték Gyenls Józsefet. S nem hiába, — ő írta alá hu­szadiknak. És amikor csütörtök este összejöttek a falusiak a kultúr­teremben, már huszonhat alá­írt belépési nyilatkozat feküdt az asztalon. A 26 család közül Deák Jánosokat nem vették fel tagnak. Csak akkor fogad­ják maiguk közé, ha a fiút, Zoltánt is behozzák a közösbe. Hiába mondta a 14 holdas Deák bácsi: — Nem jön a gyerek vissza, akárhogy is szeretném, mert haraggal ment el a háztól. Somogyi Józsi bácsit is csak úgy vették be a 17 holdjával, ha a máshol dolgozó Sándor fia és a menye is a csoportban végzik munkájukat. — Hát ha másképp nem megy, haza fognak jönni — egyezett bele Józsi bácsi. Bódis János felvételénél meg ezt mondták többen is: ha a fia, — aki traktoros — a tsz traktorosa lesz. Máskép­pen nem. A legjobb agitáció Az utóbbi időben két nép­nevelő értekezletet tartottam Lánycsókon, amelyeken 24 népnevelő vett részt. Ezek az eivtársak aztán elbeszélget­nek az egyéni gazdákkal a ter­melőszövetkezetről. Elsősorban dicséretet érdemel Kéméndics, Jakubecz és Bodnár elvtárs. Kéméndics olvtárs már nyug­díjas gyári munkás, mégis úgy érzi, őrá még szükség van a tsz-ben, mivel lakatos a mes­tersége. Belépett a csoportba. És így van ez rendjén, — hisz a személyes példamutatás a legjobb agitáció. Wisszmann János mohácsi JB instruktora Kitüntetés a nőnapon Alig egy hónapos a pettendi MNDSZ-szerveret, mégis si­kerrel ünnepelték meg a nő­napot, ahol kitüntetést, pénz­jutalmat kapott egy sokgyer­mekes családanya. Az ünne­pély után a DISZ-tagok cs az úttörők kultúrműsorral szó­rakoztatták a megjelenteket. MÉHÉSZ GYÖRGYNÉ bólogattak. Sőt még azok is megcsodálták a tsz 41 hold bú­za és 30 hold árpavetését. akik nem írták alá a nyilatkozatot. De azt Is láthatták a falusiak, hogy a telet sem töltötték hasztalanul a tsz tagok. Vagy trágyát hordtak, vagy az erdő­be jártak dolgozni, — de so­sem tétlenkedtek. így történt azután, hogy kedden este 11 új tagot vettek fel a kisasszonyfai Bátrak Út­jába. Lőrincz Józsefet, Czikc Ferencet, Sípos Sándort, Má­tok Vincét, Németh Ernőt cs Anderlei Jánost — és legtöb­ben családtagjaikat is behoz­ták a csoportba. Vagyis azokat a gazdákat vették fel, akik korábban azzal a gondolattal írták alá az ívet, hogy új cso­portot alakítanak. PAI*P ANDRÁS tsz. szervező — No, de itt van a fia, szól­jon ő — mondta valaki. A fiatal Bódis nyomban föl Is állt: — Ügy készítették a beosz­tásom, hogyha itt Dencsházán csoport alakul, ide helyeznek. És nincs is semmi kifogásom a belépés ellen. ; i. A nevek végére értek. Valaki szót kért, — Vörös Jó­zsef: — Még nem írtam alá az ívet, ezért jöttem ide. De tud­ják, hogy a feleségem még mindig betegeskedik, a fiam meg kőműves szakmát tanul, így magam lépnék be. Földem kevés van. Azt hiszem, mint állatgondozót jól tudnának al­kalmazni, hisz az voltam több­nyire csélédkoromban. Vörös Józsefet egyhangúlag felvették. Éppen este kilenc óra---------- volt, amikor meg­alakult Dencsháza első terme­lőszövetkezete, 26 családdal, 62 taggal, közel 300 hold föld­del. Elnöke: ifj. Somogyi Já­nos. Ne m volt nehéz az újszülött­nek nevet adni... Mert dicső napon alakult a dencsházi „Március 15“ Termelőszövet­kezet .. 2 YVeidingcr Vilmos 1020 percbe 1930 is belefér A tavaszi búza vetőmagszükséglet 90 százalékát már átvették a termelők

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents