Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-02 / 53. szám

1956 MÁRCIUS 2

N A PLó

S

PÁRT ÉS PÁRTÉPlTES

Hasznosítjuk az SZKP XX. kongresszusának

útmutatásait

Az SZKP XX. kongresszusán Hruscsov elvtárs arról beszélt, hogy a pártszerveknek több konkrét szervező és politikai munkát kell végezniök a falvakban. A kongresz- szus útmutatásainak hasznosításáról Tálos László elvtárs, a pécsi járási pártbizottság első titkára a köyetkezőkef mondotta:

A párt-végrehajtó blzott- ság munkatársai sokat járnak a falviakban, a helyszínen igyekszünk segíteni a párt- szervezetek vezetőségeinek. — Csökkentettük az értekezletek, ülések, írásos jelentések számát, hogy munkatársaink minél többet kint tartózkodhassanak. A kiszállások azonban még gyakran futó látogatások. Mert mi is történik? Megbízunk égy elvtársat, tartson népnevelő-értekezletet valamelyik községben. Az illető ellátja kötelességét s aztán visz- szajön és jelenti: az értekezlet megvolt. Rövid idő múltán ismét kap egy feladatot, néhány órát ismét kint tölt s jelenti, hogy elvégezte a rája bízott munkát.

Az ilyen esetek is mutatják, hogy mennyire időszerű nálunk is a kongresszus figyelmeztetése. Nem elég néhány órát, vagy esetleg egy fél napot eltölteni az alapszervezetekben, adni néhány tanácsot, „szempontot", s utána egy házzal továbbállmi. A párt- végrehajtó bizottság munkatársainak huzamosabb ideig kell egy községben, tsz-ben tartóz- kodniok s ott résztvenni a határozatok kidolgozásában, megvalósításában, tevékenyen beleszólni az ügyek menetébe. Ott kell dolgoznunk, ahol a határozatok sorsa dől el, s közben tanítani, nevelni a vezetőket. Az ilyen munkastílus meghonosítására van már néhány példamutató kezdeményezés. Molnár elvtárs, az egyik körzeti instruktor napokat volt Sifclósbodomyban, segített kidolgozni a szövetkezet megalakításának tervét s utána a népnevelőkkel együtt házról- házra járt, szervezte az új tagokat. Dili József élvtárs, a mezőgazdasági osztály vezetője már hosszabb ideje Szentlő- rincen van. Nem egészen egy hét alaitt kilencről huszonkettőre emelkedett az új belépők száma. Arra törekszünk most, hogy az ilyen munkastílust általánossá tegyük.

A járás tenmelőszövetkeze“■ ted nem fejlődnek egyformán. Még a többé-kevésbé hasonló adottságokkal rendelkezők sem. A szabadszentkirályi Kossuth-ban jó az állattenyésztés, élenjárnak a munkában. A Rákóczi-bsm viszont gyenge az állattenyésztés, kevesebb volt a részesedés is. Gyakran jártunk mindkét szövetkezetben, észre is vettük, hogy különbözőképpen fejlődnek, mégsem fordítottunk elég gondot enre. Okát abban látom

— s a kongresszus tanítása alapján ezen. is változtatni keli;

— hogy mindegyik szövetkezetét egyformán kezeltük, nem különböztettük meg őket. Pedig nyilvánvaló, hogy a gyengébbeket jobban kell támogatnunk s az élenjárók színvonalára kell ókét felemelnL

Fzzel kapcsolatban van egy másik tapasztalat is. A kongresszus arra figyelmeztet, hogy a pártfunkcionáriusoknak tevőlegesen is bele kell avatkoz- niok a gazdasági élet irányításába. Természetesen itt nem arról van szó, hogy elvegyük a gazdasági vezetők kenyerét, hanem arról, hogy ismerjük meg jobban a termelést, a technikát Eddig sokat hangoztattuk, hogy a párt, a pártmunka eszköz a gazdasági feladatok megoldásában. Ennek ellenére sokszor másként cselekedtünk. Ha egy alapszervezetben sok tagjelöltet vettek fel, sikeres „volt a pártoktatás,

Űj tsz-eh, új belépők!

Mi legyen a belépők előre kifizetett adójával?

Amikor a napokban a szentlőrinci Győr Lajosné is aláírta a belépési nyilatkozatot, megkérdezte a népnevelőket: — Mondják csak elvtársak, mi lesz az adómmal és a beadásommal? Mert nekünk nemhogy hátralékunk nincs semmi, de előre is fizettünk be erre az évre. Ugy-e, nem veszik el a pénzünk?

A Dunántúli Napló szerkesztősége megkérdezte az ilmeg kell térítenie. Az elszámolás úgy történik, hogy a belépő új tag megkapja a „B"- ár és a piaci ár közötti külön- bözetet. A községi begyűjtési megbízottak már ennek megfelelő utasításokat kaptak ;

Kérjük olvasóinkat, hogy a belépéssel kapcsolatos minden tisztázatlan kérdéssel keressék fel a Dunántúli Naplót

rendszeresen megtartották a

vezetőségi ülést, taggyűlést, akkor azt mondtuk: jó a párt- munka. Van ebben igazság. De a pártmunka részeit vajmi kevésszer értékeltük úgy, hogy mindazok hoztak-e valamilyen gazdasági eredményt, hozzájárultak-e egy-egy adott termelési feladat megoldásához.

A párt-végrehajtó bizottságot — gondolom másutt is, — érintik a felajánlások teljesítéséről elhangzott szavak. A járások minden évben tesznek kötelezettségvállalásokat, de nálunk sem ellenőrzik a szavaik és a tettek egységét. Járásunkban ugyanez a helyzet. Lassan már megszokottnak tartják s nem is törekszenek adott szavuk betartására. Ezen változtatni akarunk. Ezután például a járás három gépállomásának munkáját külön- külön értékeljük, különösen annak alapján, hogy a körzetükhöz tartozó termelőszövetkezetek közül mennyi a nyereséggel dolgozó szövetkezet. Ebben nekik is részük van. A többi szerveik vállalását is rendszeresen figyelemmel kísérjük;

A kongresszus természete■ÍX sem sok más, nálunk is hasznosítható útmutatást nyújtott. A párt-végrehajtó bizottság ezeket alkalmazná fogja munkájában, hogy eredményesebben dolgozzunk a falu szo- ialista átalakításában.

Megvitatták a Pécsi Szénbányászati Tröszt ezévi kollektív szerződésének tervezetét

Szerdán este Pécsszabolcson a Puskin kultúrotthonban rendezték meg a Pécsi Szénbányászati Tröszt ezévi kollektív szerződése tervezetének vitáját. A vitára eljöttek a pécs- bányai, szabolcsi és vasasi bányászok, az újhegyi főműhely és a vegyes üzem dolgozóinak küldöttei. Résztvett a vitán Bogár József elvtárs, az SZMT elnöke, Tamásy István elvtárs, a tröszt főmérnöke, Fehér János elvtárs, a tröszt szakszervezeti bizottságának elnöke, és Szokola Ferenc elvtárs, a tröszt munka- és bérosztályának vezetője, mint a tröszt igazgatójának megbízottja.

„A kollektív szerződésnek nagy szerepe van a vállalati munkások és alkalmazottak munka és életkörülményei szabályozásában. Ez a szerződés tulajdonképpen a gazdasági vezetők és az üzemi bizottság kétoldali kötelezettségvállalása a termelési terv teljesítésére, a munkások kulturális igényeinek kielégítésére“ — állapította meg az SZKP XX. kongresszusán Svernyik elvtárs. Az üzem alkotmánya megkötésének e nagy jelentőségével magyarázható az a figyelem, ahogy a küldöttek Szokola Ferenc elvtársat, a szerződéstervezet ismertetőjét hallgatták.

A szerződéstervezet nyolc fejezete részletesen meghatározza: mit akar tenni az igazgató, mit tesz az üzemi bizottság a termelési tervek teljesítése és túlteljesítése, a bányák

műszaki színvonalának növelése céljából. Az igazgató vállalásai között nagyarányú gépesítés is szerepel. A bányaüzemek 1100 új csillét, 400 fejtőkalapácsot, 6 rakodógépet. Diesel-mozdonyokat, vitlákat. fúrógépeket, szellőztető és más gépi berendezéseket kapnak még ebben az évben Ezenkívül Vasason elkészült a gázlecsapoió berendezés is. A bányászok viszonzásul 7 000 tonna terven felüli szén kitermelésére kötelezik magukat. A szerződéstervezet külön foglalkozik az üzem-épitkezések, a kísérletek továbbfolytatásával, a fejtés koncentráció kérdéseivel, a munkaverseny feladatai-1 sen aláírják.

val, az állami és munkafegve* lemmel, a munka és egészség- védelemmel, a munkásellátás

és üdültetés, a sport és a kulturális körülmények megnyitásával.

A kollektív szerződés tervezetének megvitatásában sok küldött rés/lvett. A hozzászólók véleménye általában az volt, hogy a tervezetben több módosítást kell végezni, hogy ez a szerződés valóban az üzem alkotmányává váljon, hogy a tröszt és a bányászok érdekeit egyaránt védelmezze.

A kollektív szerződés végleges szövegét március közepéig elkészítik és ünnepélyeid/ módszerrel szervezzük a munkaversenyt

Pártunk Központi Vezetőségének 1955 márciusi és novemberi határozata arra indított bennünket, hogy új módszereket keressünk a munkaverseny szervezése terén.

Legfőbb célkitűzésünk az volt, hogy megszüntessük a verseny kampányszerűségét és a vállalati szinten folyó felajánlás helyett — üzemrészek szocialista kötelezettségvállalását biztosítsuk. Ezért az ezévi munkaverseny jutalmazására 30 ezer forintot tűztünk ki.

Üzemrészeink dolgozói egész évre, ezenbelül hónapokra is, megtették felajánlásaikat. így

például a főzőház dolgozói vállalták, hogy 10 százalékkal túlteljesítik évi tervüket, hektoliterenként 2 deka malátát takarítanak meg a barna és a Kinizsi sörök főzésénél. Főzéseiknél ügyelnek arra, hogy a megengedett balling-foktól való eltérés a szabványnak megfelelően alakuljon.

Minden üzemrésznek takarékbetétkönyvet váltottunk. Az üzemrészek nagyságához mérten — ha az ott dolgozók teljesítik felajánlásaikat — 200—250 forintot helyezünk el minden hónapban a takarék- betétkönyvben. A jutalmazáshoz szükséges összeget az igazgatói alapból biztosítjuk. Növeli egy-egy takarékkönyvbetét összegét, ha az üzemrész dolgozói közül valaki újítást ad be. Csökken viszont a betét 50—50 forinttal, ha az üzemrész nem teljesiti negyedéves szabadságolási tervét, vagy az üzemrész valamelyik dolgozóját — saját hibájából — 21

napon túl gyógyuló baleset éri. Ha a tisztasági brigád 3-as, vagy ennél rosszabb osztályzatot ad — 20 forinttal csökken a betétösszeg. Késések esetén fejenként 5 forintot vonnak le.

A januári eredmények azt bizonyítják, hogy a verseny új módszere segíti a vállalat célkitűzéseit, hozzájárul a munkafegyelem és a technológiai fegyelem megszilárdításához. Januárban csökkent a késők száma is. A hordóíejtő dolgozói például felelősségre vonták a későnjövőket és kötelezték őket a levonásra kerülő 5 forint megfizetésére, hogy ezzel az üzemrész kollektíváját ne érje károsodás.

Minden reményünk megvan arra, hogy első negyedévi eredményeink alapján újból megszerezzük az élüzem kitüntetést.

Békési László

a Pannónia Sörgyár igazgatója

a Széni titíUáfy tova

léte kés megyei szerveket, akik a következőkben válaszolnak Győr Lajosné és a többi érdeklődő kérdésére:

Pártunk és kormányunk álláspontja az, hogy a kötelezettségeiket példamutatóan és még előre is teljesítő dolgozó parasztok a szövetkezetbe lépéskor nem kerülhetnek hátrányos helyzetbe. Befizetett pénzük nem vész el. Az a gazda, aki ezév tavaszán belép a szövetkezetbe, csak a háztájira megállapított ^ adót fizeti. Ha még mint egyéni gazda az 1956-os adójára előre befizetett összeg nagyobb, mint amennyit a háztáji után fizetnie kell, a különbséget

1; írásban visszakérheti az illetékes járási tanács pénzügyi osztályától, vagy;

2. kérheti, számolják el neki a következő évekre fizetendő háztáji adók rendezésére.

Beadásnál lényegében ugyanez a helyzet. Miután a háztáji gazdaság után is van beadási kötelezettség, mégpedig 3 kiló baromfi, vagy tojás egy évre — a már beadott meny- nyiségből elsősorban ezt leaked vonni s így az új belépőnek mindjárt egész évre teljesítve lesz a háztáji utáni beadási kötelezettsége. A fennmaradó többletet a termelőszövetkezet beadási kötelezettségébe lehet beszámítani, de természetesen a tsz-nek ezt a belépő részére

Szokásos kulák porta.

Jókarban lévő, világos pitvaru ház, kicsit szuette zsalugáterek az ablakon, a házfal mentén néhány cédrusfa. No és a nagy, tágas udvar, amelynek végében áll a hatalmas pajta. Ennek a széteső, kihűlt gazdaságnak a tulajdonosa Deli Miklós harminc egynéhány holdas kulák, volt kupec és kisasz- szonyfai bíró. Állt a pitvarban, kucsmásan, pecsétes bekecsben és gyanúsan tekintget a háza előtt álló autóra. Jóllehet, azt hiszi, egyenesen a belépési nyilatkozatot hozzák, mert alig két órával előtte még bejelentette a tanácsházán: „Úgy érzem, nekem a termelőcsoportban a helyem“,i

így aztán nem maradt el részéről a szívélyes fogadtatás sem. Felesége a hideg kályhának támaszkodott, kezét összekulcsolta a hasán. Arcát úgy árnyékba borította a fejkendő, mint Anonymusét a csuklya.

Deli nem ült le, állva maradt az asztal mellett, kínos alázatossággal;

—;;; Szóval, én már megbeszéltem a tagsággal. Befogadnak.

Közbeszólt az asszony is:

— Esetleg éjjeliőrnek. Vagy valami más könnyebb munkára.

— Kivel beszélte meg?

— Hót..-. Először az Ifjú Mátlcs Ferkóvalj Azt mondta

Sellyén, majd a járásnál megbeszélik az ügyet.

Valóban beszélt néhány csoporttaggal s az is igaz, hogy szemébe nem merték megmondani: kuláknak nincs helye a csoportban. Hiába múlnak az évek, — hova tovább már tizenegy esztendeje, hogy a paraszt lassan-lassan lerázta magáról az elnyomatottság kölöncét és néz, megy előre — agyából még nem törölte ki egészen a bírói tekintély diktálta félelmet. Még akadnak olyanok Kisasszonyfán, ha kalapot már nem is emelnek Deli kulák előtt, — de félre lépnek a sárba, ha találkoznak véle az utcán.

Pedig, Deli Miklós sem állt mindig ilyen görnyedten, megalázkodva — különösen a saját házában. Tizenegy évig ült a bírói székben, mint az igazság megtestesülje s közben ravasz, kegyetlen módon szedte ki a pénzt a parasztok zsebéből. A faluban még sokan emlékezhetnek rá, hogyan szedte rá K. I. szegényparasztot egy „lóvásár“ alkalmával a somlói kocsmában.

— Száz pengő foglaló, aztán tiéd a fekete kancám ;;: Az árát ráérsz később is legube- rálnl i; i

Átcsúszott a száz pengő Deli tenyerébe és egy esetlen, megtört parasztkéz is parolaképpen, ahogy ez már szokás ilyenkor. A száz pengőnek még aznap lába kélt a kocsmában ... de amikor K. I. másnap beállított Deli Miklós udvarára, a „bíró úr“ röhögve közölte vele:

— A kanca tehát a tiéd. Fönt van a faluvégen, S. Sán- doréknál..;

K. 1. rosszat sejtve rohant végig a falun, be S.-ék kapuján, s ott megtorpant. Ott volt a „kanca“, a Szent Mihály lova, rajta a koporsó és a gyertyák. Valakit temettek.

Hova menjen hát törvény elé igazságért?! A bíróhoz? A jegyzőhöz? A csendőrökhöz?! A csalárdul elvett száz pengőért?

Kulákokról lévén szó

Tantos Jenőt sem hagyjuk ki a csokorból. Kilencvenöt hold föld nyomta a lelkiismeretét — ha ez utóbbi volt neki egyáltalán — és egy rakás szolgája: kanász, juhász, kocsis, háziasszony miegymás. A lelencből is kihozott egy tizen- kétéves fiúcskát, akit — amiért a juhok tilosba mentek — ostorral véresre vert a gerdei legelőn, Nos ez a Tantos

most néhány hónappal ezelőtt mint egy ágrólszakadt csavargó, megállítja a tanácselnököt, mondván, hogy ő is belépne a csoportba. Példáját persze ki más követte volna, mint Deli Miklós, a másik kulák.

Ott ültem tehát szemben a kulákkal, a konyhaasztal végén. Tervezgetett, ábrándokat szőtt előttem, hogy hát a csoport mennyire hasznát veszi majd az ő munkájának, csak egyszer végre bevegyék. De amikor megkérdeztem: miért akar belépni, — csodálkozva nézett rám:

— Nézze uram. Amit most mondok, kettőnk között maradjon: az én fiam még egy darab kenyeret sem ad nekünk. Még a tejet is pénzért adja. — Meg aztán sok az adó is. Tudok én dolgozni, világéletemben két kezemmel kerestem a kenyeremet!

Ehhez nem fűzök semmit, a fenti történet önmagáért beszél. De megemlítettem neki egy nevet:

— Ismerte Cziffra Józsefet?

Idegesen pislogott drótkeretes szemüvege mögött:

— Persze. Igen. ö .;; hogy- Ismondjam . ; ö nálunk volt. Régen, nagyon régen. Mint családtag..:

— Mit fizetett neki?

— Mondom uram, hogy családtag volt. Kérem, a Jóska bácsi öreg, nyolcvan éves ember volt, magányosan, senkit sem ismert a faluban. Én adtam neki kosztot, lakást és ezért néha dolgozgatott. Úgy volt uram nálunk, mintha az apám lett volna!

Nem tudom apjának milyen sora volt, de azt tudom, hogy Cziffra Jóska bácsi élete utolsó éveit a bűzös, fullasztó levegőjű Istálló szalmavackán töltötte el, ott is halt meg.

„Mintha az apám lett volna...’1! — mondja most Deli Miklós. Ez a hazúgság még bumeráng lehet. Hiszen ahogy mondja a fia, egy darabka kenyeret is sajnál tőle ..; !

Bemutattam Deli Miklóst

Tessék kisasszonyfaiak! Itt van ő, a „szerencsétlen“ kulák, aki már csak a csoportban érzi jól magát. Nem merik a szemébe mondani, hogy a Deli és a Tantos-féle nagygazdáknak nincsen helyük a csoportban? Töprengenek, hogy bevegyék-e vagy sem?

Hát akkor egyet mondanánk, csak úgy jótanácsként: akinek volt bőr a képén ahhoz, hogy eladja a Szent Mihály lovát, az ha tehetné, kupeckézre dobná még a csoportot is. a tagság, az egész falu jövőjét is.

Rab Ferenc

Az idei rendkívüli hideg, az erős havazás és hófúvás igen nehéz feladatok elé állította a pécsi sertéshizlalda dolgozóit.

Legelső dolguk volt a sertésszállásokról letakarítani a havat és biztosítani a telepeken a közlekedést, hogy ne legyen fennakadás a darakihordásban és o vízszolgáltatással. Hogy az üzemeltetésben a nehézségek ellenére sem volt zavar és a sertésállományt komolyabb károsodás nem érte. ai ] a hizlalótelepek dolgozói áldozatkész munkájának lav .

szönhető.

Golácz Béla sertésetetöt, > szakma kiváló dolgozóját k’i lön is dicséret illeti, mert muv káját mindenkor nemcsak jt * hanem példamutatóan végit /I fiataloknak abban is példn képe lehet, hogy már 44 élt dolgozik egy helyen, — a pécsi sertéshizlaldában.

A vállalat tény észtelepein. > szabad szállásokban ellető ser tésgondozóktól is áldozati. 9 munkát kívánt az aprójőszágc k megóvása a kemény hidegtől.

Siklósi üzemegységünk Csuk- ^ ma tenyésztelepén nem is saj- 1 nálták az időt és fáradságot, s ennek érdekében. Legszorgal- 6 masabb itt Lovascher Károly- né, aki ugyancsak a szakma ' kiváló dolgozója kitüntetést c kapta. Példás gondossággal, j, fokozott almozással, a légtér * csökkentésével, a rések és a r levegőjárás megszüntetésével óvta meg a már leválasztott eU

itőben lévő malacait a meg- igyástől. Az újonnan kezeiéire bízott ellőkocákat is kifo- ástalanul helyezte el. A rendívül hidzg időben született kismalacokat flanelltörlőbe savarra szárítgatta. Jó mun- ája jutalmaként a napokban apott prémiumot: egy 15 kilós lalacot.

NYÚL SÁNDOR igazgató