Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-06 / 56. szám
195« MÁRCIUS S NAPLÓ 9 Vita a kollektiv vezetésről Szigorú pártfegyelem nélkül nincs kollektív vezetés A kollektív vezetésről szóló vitacikk sok hasznos, a gyakorlatban bevált módszert közöl. Úgy vélem, hogy ez a nyilvános vita — amelyhez én is hozzászólók, — sok segítséget nyújt az új pártvezetőségeknek, tovább gyarapítja ismereteinket. A Baranya Megyei Építőipari Vállalat pártszervezete, a régi pártvezetősége nem igen dicsekedhetett a kollektív vezetéssel. A pártvezetőségben ugyan zömmel olyan elvtársak voltak, akik ismerték a pártvezetés elvét és sok gyakorlati tapasztalattal is rendelkeztek, de gyakran mi is „elfoglalt emberek“ voltunk. Ha a pártvezetőség valamelyik tagjának más dolga akadt, a pártmunkával járó kötelezettséget könnyedén letette: „Kalló elvtárs (ő a pártszervezet függetlenített titkára), légy szíves, intézd el.;Természetesen Kalló elvtársra sok munka nehezedett, egymaga nem is végezhetett el mindent. A mi vállalatunk adottságai mások, mint a telepített üzemeké. A megye minden részében dolgozunk, mindenütt vannak párttagok. Éppen ez követeli meg, hogy a vezetésba minél több kommunistát vonjunk be. Ennek sem tettünk gyakran eleget. A kommunisták közül mindössze húsz-huszonöt dolgozott, a többi nem, mert a pártvezetőség, a pártcsoport nem adott nekik pártmegbizatást. Pedig képességük megvan ahhoz, hogy jelentős feladatokat is megoldjanak. Ezt bizonyítja Balázs József elvtárs népnevelő példája is, aki rendszeresen résztvesz a népnevelőértekezleteken, beszélget a dolgozókkal, tájékoztatja a vezetőséget, egyszóval becsületesen elvégzi pártmunkáját s jut másra is ideje. Véleményem szerint a párt- megbizatások kiad4sának és teljesítésének azonban van egy nagyon fontos feltétele: a pártfegyelem. A pártszervezet tagjainak ugyanis valamilyen pártmunkát végezniök kell; ezzel máris résztvesznek a párt vezető, irányító és nevelő- munkájában. A jobboldali nézetek azonban meglazították a pártfegyelmet s még ma sem sikerült ezen a téren teljes rendet teremteni. Nálunk is a passzivitás, a közönyösség gátolja a kollektív vezetés kialakulását. A pártvezetőség — a hibáktól eltekintve — igyekezett több elvtársat bevonni a pártmunkába. Megszerveztünk például egy előadógárdát, amelynek tagjai adott esetekben a különböző értekezleteket, — népnevelőkét is — vezetik. De mi történt? Az aktívák egy része — akiknek nem volt más pártmunkájuk, — nem végezték el a megbízatást. Ennek kéjoldalú következménye lett. A kollektív munkára alapozott terveket sorozatosan nem tudtuk megvalósítani, ugyanakkor a pártvezetőség tagjaira még több munka jutott. Az ilyen bajok megszüntetésének nyilvánvalóan az első feltétel®; hogy megértessük a pártmunka jelentőségét, szépségeit. Ez sem volt megfelelő, de különösen nem éltünk a fegyelmezés eszközével. Vezetőségi ülésen, taggyűlésen nagy ritkán vontunk felelősségre egyes elvtársakat, mert a párthoz tartozás legfontosabb bizonyítékának, a pártmunka végzésének nem tettek eleget. Meszesen az utóbbi fél évben nem volt rendszeresen pártcso- portértekezlet. Nem is lehet csodálkozni, hisz senki sem ellenőrizte, vajon rendszeres-e itt a pártélet. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a pártvezetőséeek ütre-botra osztogassák a fegyelmi ítéleteket, azonban a szervezeti szabályzattal szemben vétőkkel alkalmazni kell a pártbüntetés megfelelő fokait. Száz és száz példa igazolja, hogy ez is a nevelés eszköze. Szigorú pártfegyelem nélkül nem lehet meghonosítani a kollektív vezetést. A legszebb tervek, elképzelések is papíron maradnak, ha a pártszervezet tagjai a maguk mindennapos, pontos tevékenységével nem támogatják a megvalósulásukat. Forgács Imre építésvezető Társait lopta meg Gyimesi Ernőről van szó, a sellyei gépállomás volt traktoros brigádvezetőjéről. Alighogy megkezdte működését, neve máris ismertté vált a dolgozók között. Kétes hírnevét elsősorban hanyagságával szerezte. Az ő brigádja volt a leggyengébb, az ő körzetében találtak nem egyszer „gazdátlan“ gépre, — s az ő munkájára érkezett a legtöbb panasz. Gyimesi — volt csányosz- ról segédjegyző — neve hamarosan az ügyészségi aktákra is rákerült. Sellyei brigádvezető korában a hozzá beosztott traktorosok részére kenyérgabona utalványokat vett át. Herényi István 182 kg búzáról, és 82 kg rozsról szóló utalványa is hozzákerült. Herényi időközben mo- torszerencsétlcnség áldozata lett. özvegyének három gyermeke van. Gyimesi a kenyér- gabonát nem nekik adta át, hanem — mint az eddigi vizsgálatokból kiderült, — valakinek eladta. * Más aljasságoktól sem riadt vissza. Januárban egyik bri- gádtagjának fizetéséből elvett 126 forintot, s ezt még a mai napig sem adta át. Gyimesi felett a gépállomás társadalmi bírósaga ítélkezik. Vegyszeres gyomirtás Két esztendeje Baranya megyében még csak 100 holdon és ott is csak kísérletképpen próbálkoztak a gyomok vegyszer rés irtásával. Tavaly a sikeres kísérletek eredményeként 4 000 katasztrális holdon pusztították el a Szederkényi Növényvédő Állomás vegyszeres gyomirtói a kártevő növényeket. Az idén mintegy 15 ezer katasztrális holdon irtják permetezéssel a vadrepcét, a kásafüvet, az acatot, és a többi gyomot. A vegyszeres gyomirtással már a múlt század végén is kísérleteztek. Akkor maróhatásu vegyszereket használtaki meglehetősen kevés eredménnyel. A modern vegyészet azonban olyan készítményeket állított elő, amelyek a gyomokon nem helyi, roncsolási, égési, verzselési sebeket okoznak, hanem a növény egész szervezetében, a földalatti gyökerekben is, életműködést zavarokat keltenek és ezáltal elpusztítják. Ezek elsősorban hormon-hatású szintetikus vegyületek, ame- lyek a leveleken keresztül szívódnak fel a növény szervezetébe, és elvándorolnak a gyökerekbe is. A növényi sejteket fokozott életműködésre serkentik, és ezáltal szó-szoros értelemben agyonlélegzik magukat a növények. Mindenkit érdekel, hogy miként ismeri meg, miként különbözteti meg ez a vegyszer a kultúrnövényt és a gyomnövényt< A kétszikű gyomok levélzete terimés, míg az egyszikű kalászosok levélzete lándzsaalaku és merőlegesen áll, tehát lényegesen kevesebb vegyszer tapadhat rá. Ezenkívül a kétszikűek életműködése gyorsabb, mint az egysziküeké, tehát a vegyszer gyorsabban járhatja át az egész növényt. Ennél fogva a kétszikűek egész szervezetét hatja át méreg, ami pusztulásukat okozza, míg az egyszikű gabonafélék mérgezése olyan gyenge, hogy azt a növények észre sem veszik. Az elmúlt esztendőben a beremendi Dózsa Tsz azokon a területeken, ahol permetezéssel elpusztították a gyomokat, 2 mázsával magasabb átlagtermést ért el búzából, mint a gyo- mos részeken. Ahol már kipróbálták a vegyszeres gyomirtást, mindenütt újra alkalmazzák, hisz olcsó és hatásos módon szabadítja meg gabonáinkat növényi kártevőiktől. Szerkesztői üzenetek Régi levelezők — újra tollat fogtak Landek Péterné A Dunántúli Napló régi levelezője Lippóról Landek Péterné elvtársnő. Hosszú ideig hallgatott s most újra levelet hozott tőle a postás. „Mi az oka, hogy abbahagytam a levelezést? A maguk részéről elvtársak semmi, csak nem akartam állandóan magukat zaklatni az én rossz írásommal’’. Dehogy zaklat bennünket Landek elvtársnő! Csak tudná — milyen örömet jelent minden egyes levél. Kivált, amelyik ilyen jó hírről számol be, mint ez — nem cserélnénk fel a legszebb, géppel merített papírra írott levelekkel sem: „Október óta újra tagja vagyok a lippói Béke őre termelőszövetkezetnek. Velem együtt még 33 tag jött be, mert úgy gondoltuk — jobb is, könnyebb is lesz a munka, ha minél többen összefogunk. Az új tsz elnök, Karasz Lajos komlói bányász. Nagyon szeretné fellendíteni a mi csoportunkat, hogy 1956-ban ne 31 forintot érjen egy-egy munkaegység, hanem ötvenet. A lehetőség megvan hozzá, csak összetartás és jó beosztás legyen. Egész télen hordjuk ki a trágyát a földekre. Iparkodnunk kell, ha jó termést akarunk”. Köszöntjük Landek elvtársnőt az új tsz tagot, a megint munkába lévő régi levelezőt s kérjük: ne sajnálja a szerkesztőséget. „Zaklasson” bennünket minél többször. Polgár István. — Laczkó István Két másik régi levelezőnk Egyházaskozárról kérést# fel a Dunántúli Naplót. Polgár István tsz elnök és Laczkó István könyvelő megírják: igaz, megszakították a kapcsolatot, de azért, mert eddig nem volt mivel eldicsekedniük. .passzívan zártunk, de nem mintha rosszul gazdálkodtunk volna. Volt szépen bevételünk, de három évre visszamenőleg rendeztük tartozásunkat a má- göcsi gépállomással s így csak 25 forint 10 W^r jutott egyegy munkaegységre. Ez sem kevés, mert hatására kilencvenöt új tag és 01 családtag lépett be — földterületünk pedig 270 holddal szapórodott. Reméljük, hogy legkésőbb augusztus 20-ra szocialista község leszünk. Megl0er/*1ff> Jl°f™ a levelezést fenntartjuk és ha valami elintézni való ügyünk lesz, reméljük, utegkapjuk a kért felvilágosítást Mindjárt meg is írjuk, hogy a Szabad Föld január 29. számában Irt a tsz-tagok családi pótlékáról, ami szerint most már nemcsak a 10, hanem a 14 éven aluliaknak is megjár. Mi a helyzet ezzel? Kérik a tagok, hogy szerezzenek pontos felvilágosítást”. Felhívtuk a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központot. Ott már ismerték a kérdést — három szövetkezet érdeklődött hasonlók után. Az igazság az, hogy a korhatár megemeléséről eddig Pécsre rendelkezés még nem érkezett s az Illetékesek is csak a Szabad Föld írásából tudnak róla. Ha tényleg változás lenne, a Dunántúli Napló azonnal, feltűnő helyen közli — addig azonban a régi szabály szerint folyik a családi pótlék folyósítása. Ismét friss vizet kaptak ... Zúg a kompresz- szor a Sallai utca 39 előtt, vadul rázza a réselőgép Kolláth Sándor gépkezelő karját. A párás reggelben sok csodálójuk akad. A hivatalba igyekvők, aztán a villamos és az er- rehaladó autóbusz utasai érdeklődve nézik, mint szaggatja fel a réselőgép a négycentis aszfalt burkolatot, hogy támad neki a negyedméteres kőrétegnek. hogy utat törjön ... Hova? — Csőrepedést jelentettek a vízműhöz ebből a házból — magyarázza Kolláth Sándor. — Aztán kiküldtek a kollégámmal — int a törmelék el- hordásával foglalatoskodó Vajda Ernő felé — hogy keressük meg a főcsövet, mert a házban nem lehet elzárni a vizet. — Mert biztos a fő- csőnél lesz a baj.. Ismét rászorítja kezét a réselőgép- re. — Mi készitjük elő a szerelők munkáját — próbálja hangjával túlszárnyalni a gép zaját, — ezért sietni kell. Meg hát nem is a szerelők miatt... — Mert egy ilyen nagy ház, mégsem maradhat sokáig víz nélkül... 160—180 centi mélységbe hatolni egy méternyi hosz- szú és fél méternyi széles területen — méghozzá a város egyik legforgalmasabb utcájában — nem könnyű feladat. De mire néhány óra múlva ideérnek a szerelők — nem pöfög már a kompresszor. nem zúg a réselőgép. melynek segítségével röind idő alatt szabaddá vált a főcső. Mire este lett, meg is szüntették a csőrepedést, s ismét friss vizet kaptak a Sallai utca 39-ben. „Több nyugdíjas bányász". — Kérésükre a választ megszereztük a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Országos Elnökségétől. , „Mi illeti meg a nyugdíjas bányászt, ha nyugdíjazása után is fenntartja a szakszervezeti tagságát?“ A kérdésre a következő választ adta az országos elnökség: « „Azok a segélyek, melyeket a szakszervezeti tagoknak rendkívüli esetekben biztosít a szakszervezet (szülés, halálozás, stb.) megilletik a nyugdíjas dolgozót Is. E tekintetben jogaik teljesen azonosak a dolgozó szakszervezeti tagokéval. Amennyiben a nyugdíjas bánvász szociális helyzete megkívánja, szociális segélyben részesíthető. Indokolt esetten a szakszervezet a rendkívüli segély keretéből kiegészítheti az SZTK által fizetett segélyt is. Heim János, Pécs, Mecsekalja. — Panaszára a következő választ kaptuk a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalattól: „Közöljük, hogy az ürögi fasoron a hiányzó közvilágítási izzókat üzemvezetőségünk kicserélte.“ Balogh János, Szentlőrlnc. — „Miért nem kaptunk ipari áramot?“ Kérdésére a Dél- dunántúli Áramszolgáltató Vállalat a következő választ adta: „A sámodl ormánysági Búzakalász Termelőszövetkezetben a transzformátor cserét március másodikén elvégeztük. A transzformátorcsere után a tsz korlátlanul használhatja darálóját." Metz Józsefné Pécs, Gáspár u. — Kérdésére az SZTK Baranya Megyei Alközpontjának vezetője a következőket válaszolja: „Termelőszövetkezeti tagok és családtagjaik orvosi kezelést, gyógyszert, gyógyvizet és kórházi kezelést kanhatnak, ha a tsz erre az SZTK-val megállapodást köt. öregségi nyugdíj annak a dolgozónak jár, aki tíz évet biztosításra köteles munkaviszonyban töltött él. Metz József csak hat évet és 50 napot dolgozott biztosításra köteles munkaviszonyban.te-, hát nyugdíjra nem jogosult. Nem lehetett a nyugdíjigény ^bírálásánál figyelembe venni az 1939. január elseje előtti munkaviszonyokat, mert a mezőgazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosítása csak 1939. január elsejével lépett hatályba. De nem lehet figyelembe venni az 1930—1943-ig fennállott állítólagos munkaviszonyait sem, mert nem tudta igazolni azt, hogy ebben az időben biztosításra köteles munkaviszonyban állott. — Ezekben az években a mezőgazdasági munkások után bélyeglerovással OMB1 könyvben kellett a járulékot igazolni. Metz Józsefnek nem volt OMBI könyve, Így ezeket az éveket az igény elbírálásánál nem lehetett figyelembe venni.“ Hunyadvári Béla Pécs. — „Miért nem hozzák rendbe a felbontott beton és aszfalt utakat?" A kérdésre Tamás elvtárs, a városi tanács V. b. titkára válaszol: „Tény az, hogy a felbontott beton- és aszfaltutakat a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat a felbontás után igen lassan állítja helyre. Ennek oka részben a gépi berendezések, a fuvar é* munkaerő hiányban keresendő. Ezek a kérdések, reméljük, hamarosan megoldódnak. 1?0 ezer forint értékű gépet kértünk a VKGM-től. Mihelyt a gépek és szállítóeszközök a rendelkezésünkre állnak, a helyreállítási munkálatokat az említett vállalat lényegesen meg tudja gyorsítani. A vállalat megerősítése folyamatban van. így reméljük, hogy hamarosan — ha az Idő éti- üzdi — megkezdik a Színház téri burkolat és a Tüzér utcai III. kér. tanácsháznál felbontott útszakasz helyreállítását.“ Készülnek az üzemi kollektív szerződések Megyénk üzemeiben négy ívvel ezelőtt kötöttünk először kollektív szerződést, és azóta ninden Iparágban egyre több izemet vontunk be a kollektív szerződések megkötésébe. Az üzemi kollektív-szerződések az eddigi tapasztalatok ilapján nagy segítséget nyúj- ottak a feladatok elvégzésében íz üzemek vezetőségeinek, nunkásainak és szakszervezeti Dizottságainak. Ezt igazolja az i tény is, hogy szorosabbá vált i munkások és a vállalatveze— ;ők közötti kapcsolat, javult a sermelés és a dolgozók szo- nális, kulturális igényeinek kielégítése. A kollektív szerző- lések sok vállalatnál növelték i vezetők és a munkások fe- elősségérzetét a tervek teljesítése és az együttműködés terén. A kollektív szerződésben /állalt kötelezettségek biztosi- :ékot jelentettek arra nézve is, íogy megyénk üzemelnek^ nagy többsége nemcsak teljesítette, nanem túl is teljesíti évi terhét, mintahogy ez történt is többek között a Pécsi Szénbányászati Trösztnél, vagy a So- piana Gépgyárban, a bólyi, ba- barci állami gazdaságokban és a palotabozsoki gépállomáson. A baranyai üzemekben és a vállalatoknál az 1956. évi kollektív szerződéseket készítik ezekben a napokban. A dolgozók tízezrei beszélnek most az üzemi kollektív szerződés jelentőségéről. A párt és szak- szervezeti aktívák kérik a legjobb dolgozók véleményét, javaslatát, hogy azokat a hibákat, amelyek az 1955. évi kollektív szerződésekben még megtalálhatók voltak, ebben az évben megakadályozzák. Melyek voltak az 1955. évi kollektív szerződések fogyatékosságai? A vállalatvezetők, illetve igazgatók vállalásai nem segítették megfelelően a műszaki és technológiai intézkedések következetes megvalósítását, a műszint-tervek nem voltak kellően beépítve a termelési fejezetekbe. A másik hiányosság, hogy a tervek túlzottan állami beruházásokra épültek. Kevés olyan üzem volt, mint a Pécsi Bőrgyár, amely saját erejéből, a belső erőforrások felhasználásával az üzem fejlesztését biztosította. A harmadik ilyen fogyatékosság a munka biztonságossá és egészségesebbé tételére tett vállalások teljesítésében mutatkozó lemaradás. Ez főleg a saját erőből történő munkavédelmi és munkaegészségügyi kisebb beruházások és felújítások elhanyagolására vonatkozik. Nem emelkedett megfelelően a balesetelhárítási propaganda-munka színvonala sem. Több üzemben főleg a mezőgazdaságban felületesen oktatták a dolgozókat a balesetei hárításra, óvórendszabályok betartására, a védőeszközök használatára. Ennek következtében egyes helyeken indokolatlanul emelkedett a balesetek száma. Az elmúlt esztendőben hiba volt az is, hogy több üzemi kollektív szerződésben nem volt lerögzítve: a nyereség visszatérítéséből milyen szociális és kulturális beruházásokat akarnak megvalósítani. A kollektív szerződések szerkesztésének és a hibákon kívül egy-két dologra külön fel kell hívni a figyelmet. A Központi Vezetőség novemberi határozata kötelezően írja elő a műszaki színvonal állandó emelését és a technológiai fegyelem megszilárdítását. Éppen ezért e feladatoknak a kollektív szerződésekben is kell szerepelniük. Ezenkívül az 1956-os kollektív szerződésekben sokkal nagyobb helyet kell kapniok a szakmai oktatásnak, a műszaki továbbképzésnek. Az idei kollektív szerződésekben sokkal tágabb teret kell kapniok az újításoknak és ész- szerűsítéseknek. El kell érni a szerződésben leírt vállalások teljesítésével, hogy ne maradjon egyetlen egy elfogadott, de be nem vezetett újítás sem az üzemben, és az újítók a részükre járó tiszteletdíjat mindig a legrövidebb időn belül megkapják. Sokkal konkrétabb vállalásokat kell tenni a munkafegyelem megszilárdítására és a társadalmi tulajdon védelmére. E területen az üzemi bizottságokra is jelentős szerep hárul. El kell érniök a dolgozók nevelésén keresztül, hogy adminisztratív eszközök alkalmazása nélkül valósítják még ezt a nemzetgazdaság fejlődése szempontjából igen fontos tényeződ A kollektív szerződések kötése csak kezdeti lépés az abban lefektetett célkitűzések eléréséhez. A megvalósulás a két szerződő fél kötelezettség vállaláséinak teljesítésétől függ. Éppen ezért üzemi bizottságainknak és igazgatóinknak is mindent el kell követniük, hogy a dolgozók magukénak érezzék a kollektív szerződést és mindent megtegyenek a kötelezettségek teljesítése érdekében. Ránk fokozottabb mértékben vonatkozik Hruscsov elvtársnak, a XX. kongresszuson tett kijelentése: „A vállalatoknál, mint tudjuk, kollektív szerződéseket kötnek. A szerződéseket lépten-nyomon megszegik, a szakszervezetek pedig hallgatnak, mintha minden rendben volna. Egyáltalán meg kell mondani, hogy a szakszervezetek már nem vitáznak a gazdasági vezetőkkel, csend és béke honol közöttük. Pedig az ügy érdekében nem kellene félni attól, hogy megromlanak a kapcsolatok. Néha egy alppos vita is hasznos.’’ 1956-ban tehát kell javítani a szakszervezeti szervek ellenőrző munkáját a kollektív szerződés végrehajtásában és pedig úgy, hogy a legszélesebb tömegeket vonjuk be e feladat elvégzésébe, amely egyben biztosíték lesz a váb lalások maradéktalan teljesítésére is. Máy József SZMT bér- és term, felelős,
