Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-04 / 55. szám
vAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4AAAA4AAAAAAAAAAAAAAAAAA4AAAA*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*AA'AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaAAAAAAAAaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAiIAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4AAA»*»a»*aa*aaAAAä*»*AAA**AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAI k IR ODALMI NAPLÓ Megjelenik minden if<5nap első vasárnapján 1956 MÁRCIUS 4 BálcoU&z István: cAiizőnip a talpán Versek títóia Ki* vályogház, megroskadt nádtető: ' mint annyi mái —» innét indult el ö a tzücs fia, a sápadt, halkszavú, 8 a halhatatlanságig ért ax át Szűcsök, takácsok népe küldte öt, hogy szép szavával szője a jövőt. Es eldúdolta népe életét, a magyar búzamezők énekét. Pacsirta-dal volt zengő hangja, friss kedvet sugárzó, s olykor könnyes is. A bús ,,célszerű szegényemberek“ szivére dalolt fényt és meleget. He), Daru-utca, viskó, nádfedél: a szűcs fia már mindörökre él! Szava: mezők virága, egyszerű fodormenta, megy zsálya, fecskefű; nem hervadó, mert gyökere, a nép örökre őrzi illatát, színét, VicsSs'fy Fején fehér kerekkosár volt és a kosárban csöpp legény. (Páskomba mentünk kora reggel, folyton-futó anyám, meg én.) Csodálkozó gyerekszemembe tódult a zöld mező, az ég; s mint tengerészt, árbóckosarában, rabul ejtett a messzeség, ✓ hol, mint a hangya, sürgött-forgott a sok aratólány, legény. Négyesztendős gyerekszívemben ez volt az első költemény. öntudatlanul így ajánlott föl a múzsáknak az anyám, ki nevét is gyűrkőzve írta.., csak ment, sietett szaporán. gázát cipelt a malacoknak, mosott, meszelt, kévét rakott; hogy én valahogy fölkerüljek éjbe nyúltak a nappalok. Most itt ülünk a rádiónál, anyám szeméből könny pereg, oly büszke rá, hogy fölolvasták épp róla szóló versemet. „De jó, hogy ezt is megérhettem“ — sóhajt. En lehajtom fejem: verejtékező milliókkal osztozom dicsőségemen. TI AROM ÉVE ismerem Vargánét. Úgy kerültem hozzá, hogy ajánlották, mint mindenhez értő, boszorkány-ügyes asszonyt, aki nagy- takarításnál, mosásnál, befőzésnél vagy disznóölésnél a legjobb segítség. Szívesen jön is. de csak vasárnap, mert hét közben dolgozik a gyárban. Csöndes, eszes, hihetetlenül munkabíró teremtés. Soha panaszos szavát nem hallottam, magáról különben semmit nem beszélt, valóságos keresztrejtvényfejtés volt, annyit kiokoskodnom felőle, hogy faluról került be Pécsre jónéhány éve és hogy az ura vagy meghalt, vagy külön élnek. A lányáról néha elejtett egy-két szót, de bővebben még akkor sem beszélt róla, mikor kérdezgettem felőle. A szokásos anyai büszkeséget sem láttam az arcán, pedig éppen a lánya csinosságát dicsértem. Nemrégiben ismét kerestem Vargánét. Éppen odaértem a külső Szigeti-úti házacskához s mikor be akartam lépni a kapun, fölpattant előttem és a Vargalány sietett ki rajta. Feldúlt arccal, könnyesen, pirosán. Ahogy meglátott, zavartan megtorpant, majd szó nélkül szaladni kezdett az utcán. Az udvarra lépve megpillantottam a lakás ajtajában álló Vargánét. Izgatottan igazgatta a fejkendője bogját. de látszott, nem is tudja, mit csinál. — Na! — fújt egyet zavartan, mikor észrevett. — Kérem .;; Jó napot kívánok. Szívesen visszafordultam volna, de mikor elkezdtem, hogy: „Eljövök maid máskor Varga néni...“ Elém jött és úgy mondta szinte könyörgőn: — Ne tessék ilyet tenni! Tuszkolt befelé. A konyhában sem állt meg, mint máskor. hanem tovább tessékelt a szobába. A lakás olyan volt, mint ő maga. Nagyon tiszta, nagyon rendes. Valami szigorúság áradt a kettős ágy sötétzöld térítőjéről, a falra akasztott, fakó családi képekről, éppen úgy. mint a fekete ruhájából és fejkendőjéből, melyet megőrzött a falusi viseletből. Néhány szárnyaszegett mondatot váltottunk, azután Var- gáné, ölébe eresztett kezét nézegetve, megszólalt akadozón: — Ez a lány, tetszik tudni... Annyi bajom van vele .;: Nem akartam családi ügyek hivatlan ismerője lenni, igyekeztem leszerelni magyarázkodását: — így van ez a lányokkal, Varga néni. Majd ha férjhez- megy, másképpen lesz. Nem folytathattam jámbor bölcsességeimet, mert az öregasszony indulatosan felpattant a székéről. — Férjhezment mán! — Nyugtalan lépésekkel kezdte kerülgetni az asztalt s úgy folytatta. — Mennyit beszéltem neki. — Beszéltem a feji- nek. Nem vót elég az én életem? Nem vót elég? Arra van csak az .ember, hogy az asz- szony veszkődjön vele. Szülhet, dógozhat szakadásig. Mikor a lányom visszajött Koreából a kórházzal, akkor is menyasz- szony vót. Akkor még hallgatott rám visszaadta a gyűrűjét. Fél év múlva meg elvette az a ..: Borbély a veje. A fiatalok először itt laktak nála. Nem sokáig, mert Vargáné hamarosan kiadta a fiatalember útját. így mondja el, ilyen természetesen: — Kiadtam az útját. . ; — De miért? — hajolok előre kicsit megütődve. Elfordul, fél háttal mondja: — Láttam egy este, mikor a gyárból gyüttem... a lányom el volt valahol... összekarolva sétálgatott valami jó kis nővel. — Jól látta? Biztosan ő volt? — Ne tessék ilyet mondani! — Gyorsan megigazítja a fej- kendőiét az álla alatt. — ő volt hát! ö. Méghogy láttam-e jól? Nem köll nekem szemüveg. Megismerem a formáját, akármilyen sötétbe. Ki lett vóna más? Persze, hogy ő volt, az a... — Nem is tagadta? _ ]V EM TUDOM mit csi- 1 ” nál. Húsz éve nem láttam. Akkor jöttem be faluról a lánnyal. Tessék elhinni, nehéz vót akkor munkát kapni, meg ezt a lakást. Nehéz vót. Ma mán könnyebben megy az ilyesmi. De meglett, el nem fáradtam bele. Megéltem én a magam lábán! — Kis szünet után folytatja. — Abbul mán elegem vót. Ivott, meg folyton nyaggatott, hogy legyen még gyerek. A Magda megvót, egy meg halva született. Az fiú lett vóna. De hogy legven még, legyen fia neki! Mondtam: elég vagy te magad is a faj- tádbul! — Mindig ivott? — Nem az. Kezdetben nem. A jó cimborái vitték mulatságokba. szüretekre, ölesekre. — Varga néni nem ment vele? — Én? Hogy mentem vóna? Dolog vót látástul-vakulásig. — Az ura nem segített? — Méghogy a lábam alatt legyen?! Két balkeze vót.-.; Nem vót az való semmire! Jó. hogy ilyen sötét lett már, ilyenkor könnyebb hallgatni. Vésül ő szólal meg megint, halkan, koppanó szavakkal, ahogy az ember régen elmúlt, megváltoztathatatlan dolgokról beszél. — Nem köll nekem ember. Dógoztam én mindig, magamér. a gyerekér. Másér nem. Többet érek én, mint egy to- honva ember. Megint csöndben ülünk egy darabig akkor valami eszébe- ,jut, mert felkel s élénkebben mondia: VMt.AGOS SZEME csodál- ’ kozóan kitágul. — Hát aztán? Nekem hiába mondja, hogy ő nem volt. Nekem mondhatja! Ezek mindent tagadnak. Tudom én .. ’."Mondtam a lányomnak is: — Látod, igazam lett. — Akkor aztán elment az a .; : Lassan visszatelepszik megint az asztalhoz. A szürkület közben beterjengett a szobába, az ablakon bevetődő kevéske fény éppen Vargáné arcát világítja csak meg. Erős, rövid orra, a szája melletti két mély ránc, széles homlokán a szigorú komolyság férfit mutatna inkább, ha nem keretezné az asszonyi kendő. Pedig látszik rajta, hogy régen szép lehetett. Szép, hamvas, fiatal. Az ura tette ilyenné? Az a hibás? — Szeretném elindítani megint a szavát s bizonytalanul kérdezem: — A férje ... nem él már? Vállatvon, nagyon közönyösen. — Beszélek csak, aztán nem gondolok magával... — Felgyújtja a villanyt. — Múlt héten vótam Duzsban a testvéremnél. Hoztam egy kis bort. Tölt a csillogó poharakba. A villanyfény nyugtalanul vibrál a bor színén. Fölemelem a poharamat, de nem is/om még. Megvárom, míg a bor megnyugszik s tetején fehér körével kirajzolódik a lámpabúra. — Köszönöm szénen, Varga néni. Hát minden jót magának is, a lányának is . -. -. Rögtön kap a szón: — Hiszen csak jól kívánná! De nehéz vele, nehéz. — Odahajol, megfogja a karomat. — Gondolja csak,‘vissza akarja hívni azt a ... De ide nem! Mondtam neki: mehetsz utána, ha any- nyira vagy, mehetsz vele albérletbe. Ide nem jöttök, azt megmondom! Ezt a lakást én magam szereztem, nekem ide nem köll ember!... Hát most elment. Majd vissza gyün, tudom ... No, egészségére! Nagyon jő a bor meg a dióskalács is, amit' Vargáné még oda tett az asztalra. A szobában jó meleg van csenő és tisztaság. Szeretem ezt az ügyes, szorgalmas, becsületes asszonyt, aki itt ül szemben velem. A lányát alig ismerem, nem tudom milyen, az előbb majdnem lesodort a lábamról és még annyit sem mondott: bocsánat... Visszafej a Szigeti úl hosz- szabb, mint idejövet volt. Aprószemű havat vág arcomba a fütyülős szél, mégis érzem jnég Vargáné szobájának melegét. Ott ülünk az asztal mellett és — hallgatunk... Szembejövő léptek csikorognak el mellettem, egyiknél — magam sem tudom, miért — felpillantok.. önkéntelenül megállók, s aki szembejön — az is. Vargáné lánya. Zavartan állunk, sem megszólalni, sem továbbmenni nem tudunk. — Visszamegy? — kérdezem végül halkan, nem nézve rá. ö se néz rám. — Az anyám .;; — csak eny* nyit válaszol. — Hát igen, — nagyszerű asszony az édesanyja;;: Úgy érthette, hogy anyjának fogom pártját vele szemben, mert keserűen, szinte gyűlölködve vágja oda: — Az! Tíz férfi veszett el benne! — Lehet;:; talán elveszett az egyetlen asszony is . ; Rámpillant, de látom, nem egészen érti, amit mondtam; Megérintem a karját: — Mondja, szereti az urát? Durcásan előretolja az ajkát, mint a sokat szidott sverek s már megint nem néz rám: — Nem szabad nekem! Pedig én nem vagyok olyan mint anyám .:: olyan erős .;: Jó volna segíteni neki valamivel, látszik, hogy szenved, nem tudja, mit tegyen. Inkább a lába viszi valahová, mint az akarata. Sodródik, pedig iiven pillanatokban választani kell. Jól választani! — Higyje el Magdus —mondom sokára, — ha nem gyengíti a maga ereje az urát —az még többet ér. Ketten együtt a legerősebbek. Nem felel, csak letörli a könnyét. TV ÉH ANY NAPJA megint ’ nálam járt Varsáné. Csöndesebb, szótlanabb volt, mint valaha. Nem kellett kérdeznem, mindjárt tudtam, hogy a lánya nem ment vissza hozzá. Sajnáltam szegény asz- szonyt, szerettem volna megnyugtatni valamivel, de tudtam: hiába volna minden .. . ő azt hiszi igazságtalan dolog történt vele. Pedig csak az történt, aminek történnie kellett. Futaky Halna / A gyerek nő és nő vele újabb kultúrigény. Apjának főhet a feje: hangszer kell az idén. A lányom hozza perselyét, , komolyan néz nagyon, kiborítja a belsejét: „Ezt mind odaadom!“ Vagy három forint 20-ra rúg a nagy költségvetés. Az anyja nevet, odasúg: „Mondd, nem lesz ez kevés?" »A többit apa állja majd, meg.-., anya is segít!“ (En elhessentem a zavart, jó érzés melegít.) Bízón néz ránk a csöpp gyerek, mint kis hősökre néz. „Csak“ meg kell venni; net» lehet semmi ellenvetés. így szólna most szegény apám: „Hát vesztedbe szaladsz, még zongorát is? No, azám! Jobb vóna két malac !“ E régi bölcsesség legyez, kínálja óborát. A mi csillagunk már nem ez. Veszünk majd zongorátl I ► ► ► ► ► ► ► ► l ► ► t ► t t t ► ► rsffjfs»* Naéy napja lesz ez a vasárnap sok kultúrát szerető embernek. Ma kezdődnek ugyanis a DISZ ifjúsági seregszemle körzeti bemutatói. Elsőnek Kémesen, Nagynyárádon és Drávátokon lesz megyénkben körzeti bemutató, amelyeken a környéki falvak művészeti csoportjai szerepelnek: A falusi népművelés zászlóhordozói bizonyára szívesen látnák a bemutatókon színházunk művészeit és írócsoportunk tagjait, akik a mellett, hogy segítenék a falusi csoportokat, arról is meggyőződhetnének, hogy milyen műveket szeretne előadni a falu, milyen darabok érdeklik a dolgozó parasztságot, * Ismét színházi bemutatóról adhat számot az Irodalmi Napló Noteszrovata. Méghozzá ezúttal helyi bemutatóról írhatunk: Bárdosi Németh János és Lippenszky István írta, Horváth Mihály muzsikájával daljátékká avatta a „Békétlen szerelem” című művet. Csokonai Vitéz Mihály szerelméről szóló daljátékot pénteken mutatták be először, igen nagy siker mellett. Szereplői: Koro- dini Ferenc, Korándy Dénes, A^any Kató, Kovács Anni, GaQlöfeiz lambos György, Marczi Erzsi, Veszprémi László, Széplaky Endre, Somló Ferenc, Bakos László és (utoljára hagytuk a pécsiek kedvencét) Szabó Samu, Kossuth-díjas. Rendezte: Hortobágyi Margit. * És mégegyszer a színházról: Szombaton is bemutatót láthatott a pécsi közönség. Karinthy Ferenc „Ezer év” című drámáját keltették életre a Kamara- színházban művészeink. _ A drámát csak tizenhat éven felüliek nézhetik meg, de ez nem jelenti azt, hogy a ser- dültebb fiatalságnak — 16 és 25 között — ne ajánlanánk, hogy tekintsék meg a mai élet „kényes” problémáival foglalkozó művet. Hadd ismertessük a szereposztást: Mátray Mária, Gumik Ilona, Joó László, Pápay Klára, Avar István, Tánczos Tibor, Bódis Irén, Pataky Erzsi, Bázsa Éva, Kőszegi Gyula, Sármássy Miklós neve mellett még a rendezőt, Marton Frigyest kell a darab életrekeltői közül megemlítenünk, Megírtuk már az Irodalmi Naplóban, hogy Szántó Tibor egyik balatoni novelláját valószínűleg megfilmesítik. Nos, a jelek szerint a filmesítéssel az írónak lesz a legkevesebb dolga, ugyanis a filmgyár egyik rendezője annyira „beleszeretett” a témába, hogy napröl- napra küldi Szántó Tibornak a javaslatokat, ötleteket, a szerzőnek nincs is más dolga, mint válaszolni: „Helyeslem a tippet!", „Egyetértek vele!”, „Magam is erre gondoltam” stb. stb. így aztán lehet filmet írni! * Szombaton este értékelte a Mohács Városi Kultúrotthon tanácsa a kultúrotthon elmúlt évi munkáját. A vitán és az azt követő műsoros esten részt- vett Nikolájev Turcsinyák, a leningrádi Kirov kultúrpalota igazgatója, megyénk kedves vendége; * Névadó ünnepséget rendez március 25-én a Mohácsi Városi Kulturház. A kultúrhá/at Bartók Béla művelődés-házának nevezik el. Az ünnepi műsor alkalmából részleteket mutatnak be Bartók „Fából faragott királyfi” című művéből és ekkor adják át Martyn Ferenc festőművész Bartók portrélát is. A műsorban közreműködik: a mohácsi szímfónikus zenekar, Székely Julia zongoraművésznő, mint vendég és Özö- rényi Olga. * A Szikra nyomda könyvkötészetében pécsi író művének kötésével foglalatoskodnak. A könyv címe: Az öttomyú város, írója: Vörös Márton, a Megyei Levéltár vezetője. Kiadja: a Magvető Könyvkiadó. Az öt- tornyú város hősi eleink cselekedeteinek regényes elbeszéléseit foglalja magában. A baranyai és pécsi hősök, kurucok, negyevennyolcas szabadságharcosok történetére hiteles levéltári okmányok tanulmányozásakor bukkant Vörös Márton és ezekből kerekedtek ki lirai hangulatú, fiataljainkhoz szóló elbeszélései. És végül: Ugyancsak a Szikra nyomda könyvkötészetében van már a Dunántúl című folyóirat legújabb száma. A 13. szám ezek szerint a napokban megjelenik*
