Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-30 / 77. szám

VllÁC PROLETÁRJA t Et YE/ÖL JFTP KI A MAI SZAMBÁN: Négy Bartók-hangversenyről. (3. o.) — Leve­lezői ankét volt Komlón. (3. o.) — Tito elnök az ifjúsági munkaakció jelentőségéről. (3. o.) — Április 4 tiszteletére. — Üzemeink jelen­tik. (3. o.) — Százötvenöt kátolyi levél. (3. o.) — Teljes erővel folyik a szántás. (3. o.) :— A porcelángyári szakszervezet segíti a terme­lést. (3. o.) — Mindenki segít. (4. o.) BARANYA MEGYEI BIZOTT/AC A'NAK l A PJA XIII. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM ARA: 5# FILLÉR PÉNTEK, 1956 MÁRCIUS 30 Ax első lépések Az új baranyai szövetkeze­tek ezernyi tagjához fordu­lunk, azokhoz a derék embe­rekhez, akik mint a dráva- sztáraiak egyik este szakítot­tak az egyéni gazdálkodással és rá égy napra már közösén indultak rozsét gyűjteni a parlamenti erdőségekbe. Dol- gosságuk, szorgalmuk, törekvő iparkodásuk néhány hét alatt már kivívta egész környékük helyeslő tetszését. A kívül ma­radt gazdák a jó indulásból is megítélhetik, hogy az a szö­vetkezet, amely már másnap megfogja a dolog végét, soha­sem válik „munkakerülők gyülekezetévé.“ Mindnyájan tudjuk, hogy egész utcasorok tartják rajta szemüket új szövetkezeteink minden . tevé­kenységén. Legyünk rajta, hogy a jó megindulást még sikeresebb folytatás kövesse, mert akkor azok latolgatása is belépéssé érlelődik, akik must „majd őszig meglátjuk“-kal és „még egy kicsit várok“-kal bú­csúztak a népnevelőktől. Biztosra vehetjük, idén a frlu egyéni parasztjai is bele­adnak — ahogy mondani szo­kás — „apait-anyait" gazdál­kodásukba. Erre nemcsak az állami kedvezménye«, meg a tőt, azok az új szövetkezetek gondolkodnak helyesebben, amelyek saját erejükből már most hozzákezdenek a közös állattenyésztéshez. Pettenden a párhetes Uj Élet Termelőszö­vetkezet a vetések előtti rossz időt sertésszállásnak való fa kitermelésére használta fel, Merenyén pedig egy ideigle­nesen megfelelő istálló igény- bevételével a napokban létre­hozták a közös tehenészetet is. Egyelőre ugyan csak a bevitt jószágok állnak az istállóban, de az eladott lovak árából már kezük ügyében van az a 16 ezer forint, amelyet a köz­gyűlés döntése szerint az utol­só fillérig tehenek vásárlásá­ra használnak fel a közeljö­vőben. A tavaszi vetések mos­tani rengeteg tennivalója so­rán, amikor kétennyi erő is kevés lenne — helytelen vol­na az igáslovakon máról-hol­napra túladni. De mihelyt túl vagyunk a nehezén, mérlegel­jük a gépi munka lehetősé­geit, földjeink szétszórtságát és tegyük pénzzé a felesleges lovakat. Árukon azonnal sze­rezzünk be teheneket, s maid az árpacséplés idejére serté­seket is. Azt a pénzhiányt, amit most kezdeti nehézség­ként főleg azok a szövetkeze­tek éreznek, melyeknek mű­ködési engedélye még nem ér­kezett meg, az aratásig is csak a tejpénz oldhatja meg valamennyire. Amíg mindenki csak önön­kései kitavaszodás serkenti mindannyiűkat, hanem az a mindúntalan előbukkanó tö­rekvés is, hogy megmutassák: lám, kívül is megyünk any- nyira, mint ti a szövetkezet­ben. És talán az új szövetke­zeti parasztokban kisebb lenne a vágy megmutatni ennek el­lenkezőjét? Semmi esetre sem! Vállalkozó kedvvel ve­gyenek részt ebben a versen­gésben, amelynek első mene­te már ma eldől azon, hogy ki szántja fel. ki veti be leg­először tavasziakkal a földjét. Ne legyen egyetlen olyan köz­ség sem a megyében, ahol nem az új szövetkezet végez maga gazdája volt, könnyen elszámolt a bevétel-kiadással családja körében. Az új ter­melőszövetkezet népes család­jában azonban később sok nézeteltérésre, felesleges ösz- szezördülésre, megkülönbözés- re adhatna okot, ha nem ve­zetnék napról-napra, még a legnagyobb dologidőben sem elhanyagolva rendesen a pénztárkönyvet és nem írnák fel a tagok munkaegységeit. Bár országos szervek mulasz­tása folytán isok helyen még sem tankönyv, sem munka­egységkönyv nincs — feltét­lenül szükséges, hogy a szö­vetkezet vezetősége hétről­legelőször a mezei munkával! Ma még, és hangsúlyozzuk; hogy egyelőre csak nincs más előnyük az egyéni gazdákkal szemben, mint az összefogás­ból eredő gyorsaság, hisz föld­jeik a birtokrendezésig csak- úgy parcellák3"3 szakadozik szét, mint az övéik. De ha jó szervezéssel ezt a gyorsaságot kihasználják, akkor máris megteremtették vele a maga­sabb termés alapjai3- Kézen­fekvő, hogy ahol a bevitt föl­dek egy dűlőben és köz­vetlenül egymás mellett terülnek el, ott 'természete- sen az egyéni gazdak WrtokaU nak legkisebb megsértése nél­kül — törekedjenek három- négy-öt-tíz holdas ^blák ki­alakítására ezekből az egybe­függő területekből & már a vetésben is, ?,,nó* vényápolásban kihasználhat­ják a gépál lomás ^ovenyapoló traktorainak segíthet is. Ha azonban «ldes &*** vetés is az első lépes az új szövetkezet er^”?Í£y€lze,zár'' számadásához, ,ad^ ® igazi nagyüzem3 gazdaság a termelőszövetkezet, nincs közös haszonállat állománya. Van egy-két hely, aliol egye­dül az állami támogatásból szándékoznak megvásárolni az első teheneket, meg tenyész- kocákat. Ha. népi államunk meg ie ad minden tőle telhe­hétre felülvizsgálja az ellen­őrző bizottsággal együtt a nyilvántartásokat és ezzel előre kihúzzák minden igaz­ságtalanság és összekülönbö- zés méregfogát. Papírmunka — legyintettek sokan az ilyes­mire egyénileg dolgozó ko­rukban —, a közös gazdálko­dás megindulásának egyik fundamentuma — állítjuk mi és velünk együtt a régi ter­melőszövetkezeteknek egész sora. Azzal, hogy Budapestről megérkezik a földművelésügyi miniszter engedélye, még nem lesz igazán közös gazdaság a még ma száz és százdarabra tagolt új termelőszövetkezet. Tagjai teszik azzá! Tagjai, azok a bátor, kezdeményező parasztemberek, akik vállal­ták, hogy községükben száz­évek megcsontosodott hagyo­mányával szakítva — kivere­kedik az újfajta, embersége­sebb falusi életet. Lehet, hogy botladoznak majd s tévednek nem egy esetben, de szorgal­mukat teljes erejével segíti Pártunk meg az állam, s ép­ben ezért biztos, hogy szövet­kezetük gyorsan felvirágzik. Hasznosítsak mindennapi munkánkban az SZKP XX. kongresszusának tanulságait! Megyei pártaktíva-értekezlet a Petőfi filmszínházban A Magyar Dolgozók Pártja Baranya Megyei Bizott­sága március 28-án, szerdán délelőtt 9 órakor a pécsi Petőfi filmszínházban pártaktíva-értekezletet tartott. Az elnökségben helyetfoglalt Apró Antal elvtárs, a Po­litikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyette­se és a megyei párt-végrehajtó bizottság tagjai. A megyei párt-végrehajtó bizottság beszámolóját „Az SZKP XX. kongresszusának tanulságai és a párt- szervezetek feladatai" címmel Farkas László elvtárs, a Központi Vezetőség tagja, a megyei pártbizottság első titkára mondotta el. A megyei párt-végrehajtó bizottság beszámolója — Azzal az elhatározással jöttünk össze, hogy megvitas­suk az SZKP XX. kongresszu­sának tanulságait és ezek al­kalmazásával gyarapítsuk sa­ját erőinket. A XX. kongresz- szus azoknak a kérdéseknek egész sorát válaszolta meg, amelyek életbevágóan össze­függnek a szocializmusért folytatott harc sikerességé­vel. Felemelő és nagyszerű ké­pet adott a szocializmus vilá­gáról, amelynek erői legyőz- hetetlenek és állandóan to­vább gyarapodnak. A beszámoló ezután a szov­jet társadalmi rend és .a szov­A megyei pártbizottság az elmúlt évben igyekezett pár­tunk III. kongresszusának ha­tározatai és a jobboldali el­hajlást megbélyegző Központi Vezetőségi határozat szellemé­ben dolgozni. A pártszerveze­tek helyesen értelmezték az említett határozatokat és szá­mottevő eredményeket értek el a Központi Vezetőség és a Minisztertanács terveinek megvalósításában. Mindenekelőtt az iparban és különösen a szénbányászat­ban értünk el eredménye­ket. A pécsi tröszt tavaly elnyer­te a Felszabadulási Serleget, a „Munka Vörös Zászló Ér­demrendet“, a napokban pe­dig visszaszerezte a Minisz­tertanács és a SZOT vándor­zászlaját. A komlói tröszt az elmúlt évben a tervteljesítő bányák közé lépett, elnyerte a Felszabadulási Serleget s a napokban másodszor kapta meg a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Most elhatározták: úgy dol­goznak, hogy harmadszor is elhódítsák a zászlót és ezzel kiérdemeljék a „Munka Vö­rös Zászló Érdemrend“ kitün­tetést. Ha azonbat) alaposabban ta­nulmányozzuk a mecseki szén­medence helyzetét, néhány do­logban jelentős hibákat talá­lunk. A szenvagyon kutatását sok­kal szervezettebbé kell tenni. jet állam szakadatlan meg­szilárdításának nagy eredmé­nyeivel, a megváltozott nem­zetközi helyzettel kapcsolatos néhány elvi problémával fog­lalkozott, majd a XX. kong­resszusnak azt a megállapítá­sát elemezte, hogy mostani viszonyaink között különösen a gazdasági építőmunka fel­adatai kerülnek előtérbe.. — Pártunk Központi Vezető­ségének legutóbbi ülése hang­súlyozta, hogy a XX. kong­resszusnak a gazdasági építő­munkára vonatkozó határoza­tait a mi viszonyainkra is al­kalmazni kell. mazásával arra kell töreked­ni, hogy a kutatómunkát meg­gyorsítsuk. Helyesnek tarta­nánk, ha a kongresszus tanítá­sainak hasznosításával a kutaT tást nem Budapestről, hanem a kutatómunka helyén irányí­tanák. A ízén kitermelésénél, szál­lításánál az előbbinél talán még nagyobb nehézségeink vannak a műszaki elmaradott­ság miatt. A Komlói Szénbá­nyászati Tröszt a Molnár-féle 100 méteres mozgalom tapasz­talatai alapján jelenleg is folytat szervezési kísérleteket a gyorsvágathajtás bevezetésé­re, de mindössze hat feltáró csapat dolgozik ciklikus gra­fikon alapján kanalas rakodó­géppel. Eredményeik mind az egy főre eső teljesítményt, mind a vágathajtás sebességét ille­tően mintegy 20—30 százalék­kal jobbak az átlagnál, de a gyakori ürescsillehiány, a fa­ellátás zavarai és a műszaki szervezetlenség miatt a cik­lust átlagosan csak 70 száza­lék körül tudják teljesíteni. A pécsi bányákban a gyenge sü- rítettlevegőellátás akadályozza a teljesítmények növelését, a gépi rakodás bevezetését. Mindkét trösztnél még ma is többnyire a 20—30 évvel ez­előtti technikai felkészültség­gel dolgoznak. Rendkívül fon­tos feladat tehát a munkahe­lyi szállítás gépesítése, hogy ezzel megszüntethessük a la­pos fejtésekben a készletto­lást és főként Komlón kikü­szöbölhessük a talicskázást. Különösen a komlói tröszt­nek van sok tennivalója a megfelelőbb fejtcsi rendszer kialakításában. A frontfejtésből termelt szén arányát rövid időn belül- a je­lenlegi 40—42 százalékról 60- 65 százalékra kell emelni, egy­részt Béta-aknán a frontfejtés kialakításával, másrészt a faj­lagos fronthomlokhossz növe­lésével. Pártszervezeteink éberen őr­ködjenek, hogy a műszaki fej­lesztési tervek, elgondolások megvalósuljanak és emellett főként a technológiai és a munkafegyelem megszilárdítá­sában segítsenek a gazdaság- vezetésnek. Az elmúlt évben kevesebb volt ugyan az igazo­latlanul kiesett műszakok szá­ma, mégis Komlón az összüze- mi teljesítménnyel számolva, több, mint 8 ezer tonna ki­esést, okozott. Megfelelő intéz­kedésekkel. s a politikai felvi­lágosító munkával meg kell akadályozni a nagyarányú munkaerővándorlást is. Az előbbiek mellett nagyon megragadta figyelmünket az SZKP XX. kongresszusán el­hangzott és a mi pártunk Központi Vezetőségének hatá­rozatában ugyancsak megem­lített törekvés, hogy az ipar­ban, de különösen a bányá­szatban a lehetőségekhez ké­pest minél előbb át kell térni a 7, illetve 6 órás munkanapra. A megyei párt-végrehajtó bizottság úgy gondolja, he­lyes, ha a helyzet gondos elemzése alapján javaslatot dolgozunk ki a munkaidő megrövidítésére. Erre né­hány éven belül, talán még az ötéves terv ideje alatt van reális lehetőség. Ez termé­szetesen a technika nagy­arányú fejlesztését igényli. Helyesnek tartanánk, ha eb­ben a munkában a két tröszt bányászai, párt- és szakszerve­zetei, valamint műszaki veze­tői aktívan részt vennének. A beszámoló ezt követően a megye építőiparának helyzetét elemezte, felhívta a pártakti- va figyelmét az exporttervek mennyiségi és minőségi köve­telményeinek fokozottabb tel­jesítésére, majd a mezőgazda­ság helyzetét ismertette. Erősítsük, fejlesszük termelőszövetkezeteinket! Jelentős eredményeket értünk el az iparban, különösen a szénbányászaiban A kutatómunkát, amely ma még nagyon lassú és rend- szertelen — össze kell hangol­ni a tényleges bányászati munkával. 1950-től 1955-ig mintegy 65 ezer folyóméter fúrólyukat mélyítettek a kom­lói trösztnél, a legfontosabb kutatások — mint pl. a zobáki akna — területén azonban csak 60 százalékos felfúrási eredményt tudtunk elérni. A komlói szénmező szénvagyo­nának több, mint 80 százalé- csak a geológiailag való­színű kategóriába lehet sorol­ni, Ezért a mélyfúrási techno- ,.*a .megjavításával, a fúrási teljesítmény fajlagos és meny- pyisegi fokozásával, másrészt uj kutatási módszerek alkat­Megyénkben az elmúlt hó­napokban jelentősen fejlődött a termelőszövetkezeti mozga­lom. Március 24-i adatok szerint a megyében 254 termelőszö­vetkezet működik közel 12 ezer családdal mintegy 16 ezer taggal és 112 ezer ka- tasztrális hold földterülettel. Ebben az évben 22 új terme­lőszövetkezet alakult. Minden egyes belépett családra átlago­san 8,7 katasztrális hold föld jut. Ez a szám azt bizonyítja, hogy szegényparasztok mellett az eddiginél nagyobb számban léptek be középparasztok a termelőszövetkezetekbe. Ez azt mutatja, hogy a járási és he­lyi párt- és állami szervek az eddigieknél sokkal gondosab­ban tanulmányozták a közép­parasztok magatartását, gon­dolkodásmódját. Érvényesíteni tudták azt a fontos gyakorlati útmutatást, hogy a termelő­szövetkezeti mozgalom fejlő­désében elsősorban a falu ter­melőszövetkezeti parasztságá­ra kell támaszkodni. Minden faluban külön-külön nagy fi­gyelemmel tanulmányozták a viszonyokat, a dolgozó parasz­tok érveit 6 ennek alapján ki­tartó, szívós politikai munká­val vetették meg a sikerek alapját* Ez a munkamódszer mindé nekelőtt a sellyei és a szi­getvári járási pártbizottságo­kon honosodott meg. Tanul­ni kell tőlük a járások több­ségében, elsősorban a mo­hácsi, a sásdi és a pécsvára- di elvtársaknak, ahol ma még gyengén állunk a ter­melőszövetkezeti mozgalom fejlesztésével. Nincs tehát semmi okunk a megnyugvásra, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a megye össz-szántóterületének mindössze egynegyede tarto­zik a termelőszövetkezetek birtokához, tehát a megye pa­raszti lakosságának nagyobbik fele még mindig egyénileg gazdálkodik. A termelőszövetkezetek szám­szerű fejlesztése mellett az eddiginél sokkal nagyobb fi­gyelmet kell szentelnünk a régi és mostanában ala­kult szövetkezetek munká­iénak. Ezt azért kell hangsú- 'yozni, mert a termelőszövet­kezetek gazdálkodása még sok kívánnivalót hagy maga után. A számszerű fejlesztésben oél- dát mutató sellyei járásban nem készítettek megfelelő ter­veket, nem biztosították a kö­zös gazdálkodás megindulásá­hoz szükséges néhány egysze­rű, de rendkívül fontos intéz­kedést. Egy pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy az egyéni­leg gazdálkodó parasztság, de különösen a középparaszt­ság számára csak akkor lesz igazán vonzó a termelőszö­vetkezet. ha gazdaságikig megerősödik, kihasználja a nagyüzemben rejlő nagy le­hetőségeket. Termelőszövetkezeteink gaz­dálkodásának leggyengébb ol­dala az állattenyésztés. A ter­melőszövetkezetekben — össz- földterüietüket véve alapul — 100 holdra csupán 19 szarvas- marha jut. A hiba oka minde­nekelőtt az, hogy az állatte­nyésztés fejlesztésére sem a megyei, sem a járási párt- és tanácsszervezetek nem fordíta­nak elég gondot. A megyei pártbizottság és a megyei ta­nács intézkedett, hogy a jelen­leg ki nem használt épületeket a tsz-eknek adják, másrészt a romos, a gazdálkodás helyétől távolabbi épületeket lebontsák és felhasználják istállóépí­tésre. A megyei pártbizottság közösen a megyei tanáccsal iavaslatot terjeszt a Miniszter­tanács elé, hogy tegye lehető­vé legalábbis a nagyobb ter­melőszövetkezetekben a tej fel­dolgozását és értékesítését, mert ez ösztönzést jelentene az állattenyésztés növelésére. A megyei pártbizottság a ter­melőszövetkezeti mozgalom fejlesztése érdekében úgy ha­tározott, hogy először csak já­rásonként, egy vagy két köz­ségben olyan tervet kell kidol­gozni, amely számbaveszi a fa­lu lehetőségeit, ha minden egyes paraszti dolgozója a ter­melőszövetkezetben lenne. Az ilyen terv mind a szövetkezeti tagok, mind az egyénileg dol­gozó parasztok számára né­hány évre előre perspektívát nyújt, megmutatja, hogy mi­lyen nagyarányú lehetőségek rfülének a közös gazdaságban* É terveket helyes lenne még a (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents