Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-09 / 34. szám

1956 FEBRUAR 9 NAPLÓ s Megkezdte munkáját az Országgyűlés ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) juk a Politikai Tanácskozó Bi­zottság nyilatkozatában foglalt azon javaslatot, hogy Európá­ban hozzák létre a fegyverzet korlátozásának és ellenőrzésé­nek különleges övezetét, ame­lyek magában foglalná Né­metország mindkét részét. — Ilyen különleges övezet létre­hozása, a fegyverzet korlátozá­sa és ellenőrzése komoly elő­rehaladást jelentene a német kérdés békés, demokratikus úton való megoldásához és ezért ilyenértelmű megállapo­dás a német népnek és min­den európai országnak egya­ránt érdeke. Ezekből a javaslatokból az a szilárd meggyőződés árad, hogy a különböző társadalmi berendezkedésű államok nem­zetközi együttműködését meg lehet teremteni. Ennek igazát bizonyítja az a tény is, hogy a békés egymás mellett élés gondolata mind nagyobb és nagyobb tért hódít a különbö­ző társadalmi rendszerű or­szágokban. Egyre nő azoknak az államoknak a száma, ame­lyek más országokhoz fűződő kapcsolataikat a békés egy­más mellett élés ismert öt alapelvére építik. A szocialista tábor követke­zetes, békeszeretö politikája a világon mind nagyobb visszhangra talál a népek között. Szüntelenül növek­szik és egyre hatékonyabb történelemformáló erővé vá­lik a népek békeakarata. A szocialista tábor vezető ereje, a Szovjetunió követke­zetes békepolitikájának újabb meggyőző bizonyítékai Bulga- nyin elvtársnak, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnöké­nek Eisenhowerhez, az Ameri­kai Egyesült Államok elnöké­hez küldött legújabb levelei. A levelekben foglalt javasla­tok elfogadása nagyjelentősé­gű lenne nemcsak a Szovjet­unió és az Amerikai Egyesült Államok viszonyának a meg­javítása, hanem a világbéke biztosítása, a népeket fenye­gető új világháború veszélyé­nek az elhárítása szempontjá­ból. Népünk békés építőmunkájának megvédése volt és marad a magyar kormány külpolitikájának alapvető célkitűzése Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztársaság kormányának szilárd meggyő­ződése, hogy megvannak a reális feltételek a nemzetkö­zi feszültség további enyhíté­sére, az államok közötti együttműködés megszilárdítá­sára. Ennek érdekében szük­séges, hogy minden ország az eddiginél is nagyobb erőfeszí­téseket tegyen a függőben lé­vő kérdések békés úton való megoldására. A magunk részé­ről minden erőnkkel hozzá kívánunk járulni a leszerelés kérdésének megoldásához, amely a jelen nemzetközi hely- zel nek egyik legfontosabb problémája, a fegyverzet el­lenőrzött csökkentése, az atom, hidrogén és más tömegpusztí­tó fegyverek előállításának fel­tétel. nélküli betiltása alapve­tően megszilárdítaná az álla­mok közötti bizalmat és elejét venné egy új, minden eddigi- né’ pusztítóbb világháború ve­szélyének. A fegyverkezési verseny csökkentése érdeké­ben konkrét gyakorlati lépés­ként húszezer fővel csökken­tettük fegyveres erőink létszá­mét. és a kormány olyan költ­ségvetést terjesztett az ország- gyűlés elé, amely az 1955. évi tényleges helyzethez képest közel négy százalékkal csök­kenti a honvédelmi kiadáso­kat. Ugyanakkor népünk iránti fontos kötelességünknek tart­juk, hogy minden szükségest megtegyünk hazánk bizton­ságának megerősítése érde­kében. (Taps) Kötelességünk­lista kardcsörtetők háborús politikája. Tudatában vagyunk annak, hogy ebbeli törekvé­seinkkel békeszerető népünk egyetért és a tisztelt Ország- gyűlés egy emberként támo­gatja azt. (Taps.) Ettől a poli­tikánktól nem tántorít el ben­nünket az imperialista körök semmiféle provokációs kísér­lete. Népünk békés építőmunká- jának megvédése, bizton­ságának növelése volt és marad a magyar kor­mány külpolitikájának alap­vető célkitűzése. A nem­zetek közötti megértés ügyét népünk saját ügyének tekin­ti, ennek megfelelően a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya minden erejével a nemzetközi feszültség továb­bi csökkentésére törekszik. Ez és csak ez a külpolitika teszi lehetővé, hogy dolgozó népünk magabiztosan, a jövő­be vetett szilárd meggyőződés­sel munkálkodjék iparunk és mezőgazdaságunk gyors fellen­dítésén, egész népgazdaságunk nagyarányú fejlesztésén, a nép jólét állandó emelésén, a szo­cializmus felépítésén hazánk­ban. Kérem a tisztelt Országgyű­lést, hogy fogadja el a kor­mány külpolitikai beszámoló­ját, erősítse meg a varsói szer­ződésben részvevő államok Politikai Tanácskozó Bizottsá­gának a kormány által jóvá­hagyott nyilatkozatát. (Hosz- szantartó nagy taps.) Az elnök ezután az ülést felfüggesztette. Szünet után elsőnek Horváth Márton, a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének tagja, a Szabad Nép szerkesztőbizottsá­gának vezetője szólt a külpoli­tikai beszámolóhoz. Barcs Sándor, az ország- gyűlés külügyi bizottságának tagja, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója szólalt fel ez­után. A következő felszólaló Pé­ter János országgyűlési kép­viselő, református püspök volt. A vitában utolsónak Szabó Gusztáv, Pest megyei képvise­lő, a gödöllői Ganz Árammérő- gyár dolgozója szólalt fel. A vita befejeztével az or­szággyűlés Rónai Sándor ja­vaslatára egyhangúlag a követ­kező határozatot hozta: Az Országgyűlés határozata Az országgyűlés 1956. feb­ruár 8-i ülésén meghallgatta, megvitatta és jóváhagyta He­gedűs András elvtársnak. a minisztertanács elnökének a Magyar Népköztársaság külpo­litikai helyzetéről, a kormány külpolitikai tevékenységéről és a varsói szerződésben részvevő államok Politikai Tanácskozó Bizottságának prágai üléséről szóló beszámolóját. — Az országgyűlés helyesli és támogatja a kormánynak a nemzetközi feszültség enyhíté­sét szolgáló intézkedéseit, így a Magyar Népköztársaságnak a szocialista tábor országaihoz fűződő testvéri kapcsolatai megszilárdítását, valamint a többi államokkal való viszonya kiszélesítésére irányuló erőfe­szítéseit; egyetért a Magyar Népköz- társaság kormánya képviselői­nek a varsói szerződésben részvevő államok Politikai Ta­nácskozó Bizottságának prágai ülésén kifejtett tevékenységé­vel és jóváhagyja az ülésen részvevő államok közös nyilat­kozatát; elfogadja a kormány javas­latát további parlamenti kül­döttségek meghívására; egyetért a kormány szilárd állásfoglalásával egyes impe­rialista köröknek országunk belügyeibe való beavatkozási kísérleteivel szemben. Az országgyűlés örömmé) üdvözli hazánk felvételét az F,gyesült Nemzetek Szervezeté­be és köszönetét fejezi ki mindenekelőtt a Szovjetunió kormányának és mindazon ál­lamok kormányainak, amelyek támogatták hazánk felvételét az Egyesült Nemzetek Szerve­zetébe. Az országgyűlés jóváhagyta a kormány külpolitikáját, amelynek célja a népek közötti békés együttműködés, a béke ügyének megszilárdítása, né- nünk békés építőmunkája biz­tonságának növelése. nek tartjuk, hogy teljesít­sük azokat a feladatokat, amelyeknek végrehajtása a mindenkori nemzetközi hely­zet alapján honvédelmünk megerősítéséhez szükséges. Erőinkhez képest a jövőben is részt fogunk venni minden olyan nemzetközi akcióban, amelynek célja Európa és az egész világ békéjének és biz­tonságának megerősítése. A különböző társadalmi rendsze­rű országok békés egymás mel­lett élése lehetőségének és szükségszerűségének elve, az egymás belügyeibe való be •lem avatkozás és az országok szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartása alapján együtt kívánunk működni min- ű*r' országgal. Népünknek épp úgy. mint a világ bárme'y országa népének az érdeke, hogy a béke meg­szilárduljon, megszűnjék a fegyverkezési verseny és anya- 6i eszközeinket mennél na­gyobb mértékben a népgazda­ság fellendítésére, a népjóié' emelésére fordíthassuk. A Ma­gyar Népköz társasáé knrrrá- hya minden erejét megfes’7'' azért, hogy csökkenjék _ a né bőket fenyegető atom- és hid- rogénháború veszélye és hogy háttérbe szoruljon az imperia­Ezt követőleg B o 1 d o c z k i János külügyminiszter beter­jesztette az Egyesült Nemze­tek alapokmányának törvény- beiktatásáról szóló törvényja­vaslatot. Az országgyűlés a ja­vaslatot előzetes tárgyalásra a külügyi bizottság elé utalta. Olt Károly pénzügyminisz­ter beterjesztette az 1956. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot, amelyet az országgyűlés előzetes tárgya- ’ásra kiadott a gazdasági és pénzügyi bizottságnak. Rónai Sándor ezután beje­lentette: alkotmányunk 43. szakaszának (1) bekezdése ér­telmében a Népköztársaság legfőbb ügyészét az országgvű- lés választja. A megüresedett legfőbb ügyészi tisztségre a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége Non György képviselőt javasolta. Az országgyűlés Non Györ­gyöt, a Népköztársaság leg­főbb ügyészévé egyhangúlag megválasztotta. Az országgyűlés ezután a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége javaslatára Darabos Iván képviselőt, aki más munkaterületre ka­pott pártmegbizatást, felmen­tette a Népköztársaság Elnöki Tanácsa titkárának tisztségé­től, majd a Népköztársaság ülnöki Tanácsa titkárává Kristóf István képviselőt egyhangúlag megválasztotta. Kristóf Istvánnak, az Elnöki Tanács titkárává választásával az Elnöki Tanácsban megüre­sedett tagsági helyre a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének javaslatára az or­szággyűlés Kovács István képviselőt, az MDP Politikai Bizottságának tagját egyhan­gúlag megválasztotta. A gazdasági és pénzügyi bi­zottságban megüresedett tag­sági helyre Kossá István '"viselőt választották meg. ^Ezzel a szerdai ülés befeje­ződött. Az országgyűlés leg­közelebbi ülését csütörtökön délelőtt 10 órai kezdettel tart­ja. Az ülés napirendjére „Az Fevesült Nemzetek alapokmá­nyának törvénybeiktatásáról“ szóló törvényjavaslat, vala­mint az 1956. évi költségvetés és a költségvetési törvény együttes tárgyalását tűzték ki. Hangképek az országgyűlés üléséről A Kossuth rádió csütörtökön este 20 órai kezdettel hangké­peket közvetít az országgyű­lés üléséről« A Magyar Népköztársaság kormányának tiltakozó jegyzéke az Egyesült Államok kormányához A külügyminisztérium tájé­koztatási főosztálya közli: A Magyar Népköztársaság külügyminisztériuma február 8-án az alábbi jegyzéket jut­tatta el az Amerikai Egyesült Államok budapesti követségé­hez: A Magyar Népköztársaság külügyminisztériuma nagyra­becsülését fejezi ki az Ameri­kai Egyesült Államok buda­pesti követségének és az aláb­biakat közli: Huzamosabb idő óta, első­sorban az Osztrák Köztársaság felől, egyre gyakrabban és nagyobb számmal repülnek be a Magyar Népköztársaság légi­terébe különböző felszerelések­kel ellátott léggömbök. A lég­gömböket a magyar kormány rendelJiazésére álló adatok sze­rint az Amerikai Egyesült Ál­lamok szervei segítségével in­dítják útnak Nyugat-Német- ország területéről. Illetékes magyar szervek a birtokukba került léggömbökről, ezek tar­tozékairól, a rajtuk lévő ada­tokból minden kétséget kizáró módon megállapították, hogy az Amerikai Egyesült Államok ban készültek. A léggömbök rendeltetését illetően az illetékes magyar szervek megállapították: a) egyrészüket azzal a cél­zattal küldték a Magyar Nép- köztársaság fölé, hogy a lég­gömbökre szerelt berendezések segítségével légi-felderítő tevé­kenységet végezzenek. b) A léggömbök másik ré­szét arra használják fel, hogy a Magyar Népköztársaság kor­mányát, államformáját gyalá- ző, a törvényes rend ellen úszí­tó tartalmú szennyiratokat jut­tassanak az országba. c) Ezen túlmenően a fent idézett léggömbökre szerelt több mázsa súlyú készülékek, a bennük elhelyezett robbanó gyutacsok és maguk a robbanó gázzal töltött léggömbök arra mutatnak, hogy azokat céltu­datosan alkalmassá tették ar­ra, hogy emberéletben kárt, illetve gyúlékony anyag köze­lében tüzet okozzanak. Az említett léggömbök már több súlyos katasztrófát idéz­tek elő. Egy hidrogéngázza! töltött amerikai léggömb a múlt évben egy magyar repü­lőgép lezuhanását és egy pi­lóta halálát okozta. 1956. ja­nuár 21-én közvetett módon ezek a léggömbök okozták az Osztrák Köztársaság határa közelében egy pilóta halálát és két repülőgép pusztulását, A léggöpibök nagy mérté' ’ .... ak adályozzák a Magyar Nán- köztársaság területe felett fo­lyó légiközlekedést és veszé­lyeztetik a repülőgépeken uta­zó magyar és idegen állampol­gárok életét. Az Amerikai Egyesült Álla­mok azon szerveinek tevékeny­sége, amelyek a szóban lévő léggömböknek a Magyar Nép- köztársaság légiterébe való jut­tatásában közreműködnek, egyfelől beavatkozást jelent a Magyar Népköztársaság bel- Ugyeibe, veszélyezteti annak biztonságát, másfelől megsérti a Magyar Népköztársaságnak a területe feletti légitérre vonat­kozó szuverénitását. A nemzetközi jog általáno­san elismert elvei szerint az állam felelősséggel tartozik szerveinek a nemzetközi jogot sértő cselekedeteiért. Az Ame­rikai Egyesült Államok szer­veinek fent részletezett tevé­kenységéért tehát az Amerikai Egyesült Államok kormánya viseli a nemzetközi jogi fele- ■ísséget. A Magyar Népköztársaság kormánya nem tűrheti sem a fentebb megállapított felderítő tevékenységet, sem pedig a te­rülete feletti légi közlekedés­nek, állampolgárai életének és javainak ilyen módon való ve­szélyeztetését. Ennélfogva el­várja, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya haladéktalanul hathatós intézkedéseket tesz aziránt, hogy a léggömböknek a Magyar Népköztársaság légi­terébe való juttatása megszűn­jék. A Magyar Népköztársaság kormánya fenntartja magának a jogot a fenti nemzetközi jo­got sértő cselekmények folytán emberéletben és anyagi javak­ban bekövetkezett és bekövet­kező károk megtérítésének kö­vetelésére. A Magyar Népköztársaság kormánya reményét fejezi ki, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya — mely az Egyesült Nemzetek alapokmá­nyában lefektetett elvek vé­delmezőjének tartja magát — haladéktalanul véget vet en­nek az állapotnak, amely dur­ván sérti az államok szuvere­nitása tisztel etbentartásám k és a be nem avatkozásnak ez ENSZ alapokmányában védett elvét. Budapest, 1956 február 8. Neveljük a fiatal bányászokat! A pécsvidéki bányászokra] a mindennapi széntermelés nagy feladatokat ró. Itt a Me­csek alatt húzódnak az ország legnehezebben megközelíthető, leggázosabb szénrétegei, me­lyek művelése a műszaki ve­zetőiktől és vájároktól nemcsak nagy figyelmet, körültekintést, hanem alapos szaktudást is követel. A biztonság alapja a szaktudás! — tartja a pécskör- nyéki bányászok közmondása s ebben nagyon sok igazság rej­lik. Ahhoz, hogy a szénterme­lés fokozása ne menjen idő-1 vei a biztonságos munka rová­sára, — a szaffemunkásképzés színvonalának, a szakmunká­sok számának emelése elenged­hetetlen feltétel. Mégis, ha megvizsgáljuk, ho­gyan alakult a Pécsi Szénbá­nyászati Trösztnél a szakmun­kások számának és a termelés növekedésének az aránya, azt látjuk, hogy míg 1938-hoz ké­pest a termelés megkétszerező­dött, az öt évnél régebben fog­lalkoztatott — tehát már ta­pasztalt — szakmunkások szá­ma 30 százalékkal csökkent. A szakmunkások számará­nyának ilyen mérvű csöfckené- se részben abból adódott, hogy a bányaüzemek munkáslétszá­ma nagymértékben megnöve­kedett, másrészt, hogy a ta­pasztalt, régi vájárok egy része nyugdíjba ment. Van olyan bányaüzem, ahonnét a múlt évben többen mentek nyugdíj­ba, miint ahány vájárt képez­tek. Mi ennek az oka? Az említteteken kívül az, hogy a pécsvidéki bányaüze­meknél még mindig hatalmas mérvű a munkás vá nd óriás, úgy jönnek, mennek a bányá­szok, mintha a bányaüzem át­járóház lenne. Igen nehezen sikerül az új dolgozókat meg­győzni arról, hogy vájártan- folyamra jelentkezzenek. Érde­mes meghallgatni a pécsi tröszt néhány tapasztalt frontbrigád- vezetőjónek véleményét arról, hogyan kell foglalkozni a fia­talokkal, az új munkásokkal, hogy bányászok, szakemberek váljanak belőlük. Tavasz Ferencf vasast front -----------------------­- brigádveze­tő mondta el nemrég. — Nekünk csapatvezetők­nek mindig arra kell gondol­nunk, hogy mi is voltunk fia­talok s bennünket is az öregek tanítottak. Nekünk sem volt könnyű, sőt sokkal nehezebb, mint a mostani fiataloknak. Minden csapaton többféle em­ber dolgozik, van akinek köny- nyebben megy a munka, van akinek nehezebben, van aki ezt csinálja szívesebben, a másik meg azt. Éppen ezért nekünk azt is észre kell ven­nünk, hogy a brigádban — különösen a fiataloknál — ki­nek mihez van kedve. Volt az én brigádomban — nem is olyan régen — egy fiatal csil­lés. Egyszer odajön hozzám és panaszkodik: — Feri bácsi velem nem tö­rődik senki. Én nem maradok itt, elmegyek máshova dolgoz­ni. Mondom neki, hogy marad­jon itt, foglalkozom én magá­val, megtanul dolgozni. Más­nap már be is osztottam az egyik legjobb vájár mellé, hogy tanítsa, nevelje. Meg is jött az én fiatalom kedve ha­marosan. Igaz, az addigi 30 forint helyett most már 60 fo­rintot keresett műszakonként. Nem kell azonban mindig arra várni, hogy a fiatalok szóljanak. Katona Jóskát — ő is egy fiatal csillés — nem­rég felküldtem a fejtésbe dol­gozni. Látom óm, hogy amikor egy kis ideje van, mi táj árt fogja a réseiőgépet s feji! a szenet. Megkérdeztem tőle, volna-e kedve kitanulni vá­járnak. — Ma már ácsolni kezd. így kell a fiatalokat nevel­ni. Nyomják a rése lót, ha ked­vük van hozzá, nem baj az, ha néha rosszul is csinálják, az öreg vájárok majd megmu­tatják, hogyan kéül. Elvégre azért vagyunk csapatvezetők, hogy tanítsunk, s mi vállaljuk is ezt Hasonló elvehet] vall a leg- jobb pécsi DISZ frontbriígádvezető, Ap- pelschoffer Antal is. — A „Nevelj új bányászt" jelszóhoz én hozzátenném, Januárban érdekes moz­galmat indítottak a Mohácsi Selyemgyár alsó szövőtermé­nek dolgozói. A mozgalom célja, hogy a drága külföld) selyemfonalból minél több selymet szőjenek, s ezzel az önköltséget a lehető legala­csonyabbra szorítsák le. Az eredményeket naponta értékelik, s a gyengébben dolgozó munkásokkal rend­hogy „nevelj jó szakmunkást!" mert ettől függ minden továb­bi eredményünk, a verseny si­kere, a széntermelés fokozása. Én ismerem iá Bék®-aknai csapatokat, ismerem a fiatalo­kat is. Akkor van kedvük a munkához, akkor maradnak itt szívesen, ha a csapatvezető gondoskodik róluk, ha gondos­kodik arról, hogy a munkának eredménye legyen s így pénz is legyen. Én gondoskodom erről. Igaz, a brigádomban „bennszülött” (szabolcsi) fiatalok dolgoznak, de ez nem változtat a tényen. A múlt évben napszinten dol­goztunk: két vájárral tíz csil­lés. Amikor elfogyott a szén, megkérdeztek bennünket, le- megyünk-e a bányába. Vállal­tuk. Kértem idősebb vájárokat és hozzákezdtünk a fiatalok tanításához. Egészen jó brigád lett s decemberben a tíz csillés már le is tette a vájárvizsgát Nyugodtam állítom, ma már bármilyen munkahelyen meg­állják a helyüket Az a javaslatom, hogy min­den csapat fogadjon magához fiatalokat és úgy tanítsák őket, hogy necsak a vájárok száma emelkedjék, hanem a teljesít­ményük is. Erre lenne szükség, mert a gyakorlat is azt mutatja, hogy sok fiatal vájár — hiába van a kezében a bizonyítvány — még nem tud annyit termelni, amennyit joggal várnának tőle s ha nem segítik, nem buzdít­ják, ha a legrosszabb helyre teszik, előbb utóbb elkeseredik, otthagyja a bányát. Ne enged­jék ezt a frontbrigádvezetők, neveljék a fiatal bányászokat úgy, mint Tavasz és Appel- schoffer elvtársak és még so­kan teszik, hogy mire ők ki­öregednek, legyen aki a he­lyükbe álljon, tovább fejlessze azt a szaktudást, amit sok-sok évi kemény munkájukkal sze­reztek meg. szeresen foglalkoznak, s se­gítik őket a fejlettebb, jobb munkamódszerek elsajátítá­sában. Tervek szerint minden hónap végén, a három dekád eredményei alapján 100 fo­rinttal jutalmazzák azokat a dolgozókat, akik a követel­mények szerint jó eredmé­nyeket érnek el a mozgalom­baíij __ Takarékoskodj az importanyaggal!

Next

/
Thumbnails
Contents