Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-04 / 30. szám
2 N a p t: r> 195« FBERTJÄ« 4 N. A• Bulganyin és Dwight Eisenhower üzenetváltása (Folytatás az 1. oldalról) olyan illúziót kelt, mintha egy tollvonással olyan eredmény volna elérhető, amely a valóságban csakis magának a szellemnek megváltoztatásával érhető el. Az államok közti barátságos együttműködés nemcsak a szerződésben foglalt ígéretektől, hanem az érdekelt államok kormányait eltöltő szellemtől és tényleges akcióiktól is függ. Éppen az ilyen szellem és ilyen akció megteremtése reményében mentem el tavaly júliusban Genfbe. Ez a lépés az amerikai történelem békés éveiben példa nélkül álL Bár sokan kételkedtek abban, hogy ez a küldetés valóban valamilyen hasznos célt szolgál, én úgy véltem, hogy a fennálló helyzet annyira komoly, hogy nem lehetett a javulás semmiféle esélyét sem elhanyagolni, bármennyire jelentéktelen esély volt is ez. (Jeniben Ön azonos nézeteket és törekvéseket fejezett ki. őszintén reméltem, hogy az önnel, valamint Franciaország és az Egyesült Királyság kormányfőjével folytatott tanácskozás eredményeként megjavulnak a nemzetközi kapcsolatok, különösen az ott képviselt négy ország között, azokat a különleges problém/ illetően, amelyek miatt a néf?y országra különös felelősség hárul. Sajnos, az amerikai flépnek arra a szomorú következtetésre kellett jutnia, hogy az értekezletünket követő események nem igazolták e reményeket Engedje meg, hogy röviden emlékeztessem önt a legutóbbi események történetére. Genfben azt az utasítást adtuk külügyminisztereinknek, hogy hathatós intézkedéseket dolgozzanak ki három konkrét kérdés megoldására. Az első ilyen kérdés az európai biztonság és Németország problémája volt. Határozottan megegyeztünk abban, hogy a német kérdés rendezését és Németországnak szabad választások útján történő újraegyesítését a német nép nemzeti érdekeivel és az európai biztonság érdekeivel összhangban kell végrehajtani. Azonban a három nyugati hatalom által Németország újraegyesítése és az európai biztonság kérdésében előterjesztett építő jellegű javaslatok ellenére az ön kormánya úgy vélte, hogy jelenleg nem fontolhat meg semminő olyan javaslatot, amely Németországnak szabad választások útján való egyesítését érinti. A második kérdés a leszerelés problémája volt. Midőn Genfben e kérdést megvitattuk, azon reményben terjesztettem be a „nyílt égre“ vonatkozó javaslatomat, hogy valóban tehetünk valami olyant, amivel meggyőzzük a világot: nincsenek agresszív céljaink egymás ellen. Az ön kormánya azonban a külügyminiszteri értekezleten elvetette e javaslatot. A harmadik kérdés a Kelet és Nyugat közti kapcsolatok fejlesztése volt. A nyugati hatalmak miniszterei számos konkrét intézkedést javasoltak a szorosabb kapcsolatok és a jobb kölcsönös megértés megteremtésére, az ön kormánya ezeknek egyikét sem fogadta el. E tény ellenére az utóbbi időben, mint ön rámutat, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolataiban bizonyos javulás állt be. Rosszabbodás ezután azért következett be, mert szemünkben úgy tűnt, hogy az önkormánya a világ különböző területein olyan irányvonal követésébe kezdett, amely a történelmi nemzetközi vitákban benne rejlő gyűlölet és ellenségeskedés fokozásával növeli a feszültséget. Osztozom az ön arravonatkozó meggyőződésében, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok megjavítása halaszthatatlanul szükséges. Azt azonban, ami számunkra úgy tűnik, mint az ön kormányának szándéka e területeken, őszintén szólva népünknek nehéz összeegyeztetnie az ön jelenlegi szavaival, azokkal a szavakkal, amelyek oly helyesen hangsúlyozzák, hogy kormányaink különös felelősséggel tartoznak a nemzetközi feszültség csökkentéséért és az államok közötti bizalom és együttműködés elmélyítéséért. Kizárólag azért érintem a múlt év történetét, hogy nagyobb siker kilátásával vázolhassuk jövőnket. Országunk baráti jobbot nyújt mindazoknak, akik őszintén szorítanák meg azt. Gyakran mondottam és újból ismétlem: nincs semmi, amit ne tennék meg az egész világ igazságos békéje előmozdításáért. Azonban tudjuk, hogy a tettek számítanak, nem csupán a szavak, Gondolja el Elnök Ur, milyen hatalmas változás történnék, nem csupán a mi kapcsolatainkban, hanem az egész világon ie, ha haladéktalanul intézkedéseket foganatosítanának Németország szabad újraegyesítésére a biztonság keretein belül: ha teljesítenék a háború alatt tett ígéretünket; tiszteletben tartjuk a népek azon jogát, hogy megválaszthassák azt a kormányformát, amelyben élni fognak; ha intézkedéseket tennénk országainknak a felügyelet számára történő olyan kölcsönös megnyitására, hogy a váratlan támadás lehetősége megszűnjék, s ha a fegyverzet csökkentése gyakorlatilag megvalósíthatóvá válnék azzal, hogy a felszabadult termelőerőket az emberiség életkörülményeinek megjavítására használják fel. Gondolja el ezenkívül azt is, hogy a felhalmozódott bizalmatlanság és félreértés eltűnnék, ha népeink szabad hír-, tájékoztatás-, látogatás- és eszmecserét folytathatnának. Ezek mindazon kérdések, amelyeket ön és én Genfben együttesen megvitattunk. Ezek azon végcélok, amelyekhez országom hű marad, s amelyek felé mi bármely pillanatban készek vagyunk haladni a megbékélés szellemében. Az ön levele alapján remélhetem-e, hogy ön szintén e nemes céloknak szenteli magát? Várom, az ön nézeteinek további kifejtését, őszinte híve D. Dwight Eisenhower ÍV. A. Bulganyin válasza Eisenhower elnök január 27-I üzenetére Tisztelt Elnök úr! Január CT-i üzenetének, amely annyira baráti hangnemben íródott, feltétlenül fel kellett keltenie bennem azok- Jf nak az őszinte és nyílt beszélgetéseknek emlékét, amelyeket mi és kollégáink félesztcn- . dövel ezelőtt Genfben folytat- , tunk. Ha különböző álláspontokon vagyunk is, az ilyen viták, amennyiben jóakarat és az egymás megértésére irányuló törekvés nyilvánul meg, elősegítik a bizalom szilárdu- lását, baráti kapcsolatok keletkezését. örömet okozott nekem, hogy Ön egyetért azzal, hogy a mostani nemzetközi helyzet megköveteli minden államtól és elsősorban a béke és a népek biztonsága szavatolásáért különösen felelős nagyhatalmaktól, hogy olyan intézkedéseket tegyenek, amelyek elő tudják segíteni a nemzetközi feszültség enyhülését és az államok közti bizalom és együttműködés szilárdulását. Megelégedésemre szolgált, hogy ön egyetért azzal, hogy a népeink közti történelmi barátság olyan alapot nyújt, amelyen jobb politikai kapcsolatokat lehetne teremteni országaink között. Minthogy ez az alap megvan, én és kollégáim nem sokkal azntán, hogy népeink az újesztendő beköszöntését megünnepelték, elhatároztuk, javasoljuk önnek, gondoljuk át együtt azokat a konkrét lépéseket, amelyek lehetővé tennék az országaink közti kapcsolatok lényeges megjavítását. Ennek során szem előtt tartottuk, hogy az egész világ békéjének sorsa nagy mértékben attól függ, hogyan alakulnak kapcsolataink. ügy véltük és úgy véljük, hogy eljött az ideje országaink barátsági és együttműködési szerződése megkötésének. Ez fontos lépés lenne a szovjetamerikai kapcsolatok fejlődésében és egyben elősegítené a kapcsolatok megjavítását az önök és a mi barátaink között a nemzetközi porondon. Csak sajnálhatjuk, hogy javaslatunk nem talált kedvező fogadtatásra. Amennyire megérthettem, önt az zavarja, hogy az általunk javasolt szerződéstervezet bizonyos mértékben ismétli az ENSZ alapokmányának bizonyos kikötéseit. Ezen alapokmány alatt pedig ott vannak országaink aláírásai. Ez a kö- rü'^ény azonban, úgy hisszük, nemhogy nem akadályozza, hanem ellenkezőleg, kedvez a szerződés megkötésének. Az ENSZ alapokmányának megléte egyáltalán nem zárja ki a szervezet tagjai közti, az alapokmány elvein alapuló kétoldalú szerződések kötésének lehetőségét. Hiszen az ENSZ alapokmánya egyenesen kimondja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete tagjainak meg kell teremteniük „azokat a feltételeket, amelyek mellett az igazságosság és a nemzetközi szerződésekből, valamint a nemzetközi jog egyéb forrásaiból eredő kötelezettségek iránti tisztelet fenntartható." Az Egyesült Államok, éppúgy. mint sok más állam, az ENSZ megalakulása után számos két — valamint sokoldalú szerződést és megállapodást írt alá. Ennek kapcsán sohasem vonták és nem is vonhatták kétségbe a szuverén államoknak azt a vitathatatlan jogát, hogy a béke érdekében bárminő olyan szerződést és megállapodást kössenek, amely szabályozza más országokhoz fűződő kapcsolataikat. Feltétlenül tekintetbe kell venni azt is, hogy az ENSZ alapokmánya nem lehet elég hatékony, ha a világ két legnagyobb hatalma — a Szovjetunió és az Egyesült Államok — nem rendezi kapcsolatait. Az alapokmány hatékonyabb lehet abban az esetben, ha e két ország együttműködik az Egyesült Nemzetek Szervezete elé tűzött célok elérésében. Ügy gondolom, hogy ön egyetért ezzel. Amennyire megérthettem. Önben némi kétséget ébreszt az a körülmény, hogy „kétoldalú" szerződés kötését javasoljuk, míg az ENSZ alapokmánya „sok ország közti szerződés". Ön egyetért azonban azzal, hogy a világ két legerősebb hatalma barátsági és együttműködési szerződésének megkötése hatalmas mértékben megjavítaná a nemzetközi helyzetet. Ml viszont hajlandók vagyunk ugyanilyen szerződéseket kötni más államokkal, köztük Angliával és Franciaországgal is. Végül, érvényben marad az a javaslat, hogy kössön szerződést a két államcsoport: a NATO tagjai és a varsói szerződés aláírói ön joggal jegyzi meg üzenetében, hogy az egész világ békéjének megteremtésében a tetteknek van jelentőségük, nem pedig a szavaknak. A Szovjetunió és az Egyesült Államok barátsági és együttműködési szerződésének megkötése a legfontosabb konkrét tettek egyike volna e téren, minthogy országaink a szerződéstervezetben előirányzott legfontosabb kötelezettségek vállalásával megszilárdítanák a bizalmat' és ' megnyugvást hoznának az egész nemzetközi, helyzetben. Ez azt jelentené, hogy országaink nem szorítkoznak a barátkozás óhaját emlegető szóbeli nyilatkozatokra, hanem megkezdik vállalt' kötelezettségeik gyakorlati teljesítését. Egyben megjegyezhető, hogy a genfi értekezlet után történtek már ebben az irányban olyan fontos lépések, amelyek elősegítik a nemzetközi feszültség enyhülését. Ilymódon nehéz egyetérteni azzal az állítással, hogy a Genf utáni időszak nem igazolta a népek reményét. A szovjet kormány a maga részéről már több olyan intézkedést tett, amelyeknek az a céljuk, hogy enyhítsék a nemzetközi feszültséget és szilárdítsák az államok közti bizalmat. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy a Szovjetunió 1955-ben hatszáznegy- venezer fővel csökkentette fegyveres erőinek létszámát; 1956-ban 1955-höz viszonyítva 9.6 milliárd rubellel csökkenti katonai célokat szolgáló előirányzatait; a Szovjetunió lemondott Finnországban Pork- kala—Udd-i katonai támaszpontjáról, amely idegen állam területén fekvő utolsó támaszpontja volt; a Szovjetunió kezdeményező lépést tett az osztrák államszerződés megkötését illetően és ez arra vezetett, hogy minden külföldi csapatot kivontak Ausztria területéről és Ausztria kötc'ezettséget vállalt, hogy állandó semlegesség? politikát folytat. Ismeretesek a Szovjetuniónak más olyan lépései is, amelyek a nemzetközi feszültség enyhítésére és az államok közti kapcsolatok javítására irányulnak. A Szovjetunióban úgy vélik, hogy más államok is alátámaszthatnák kijelentéseiket határozott tettekkel. Egyébként. ha őszinte akarok lenni FJnök úr, akkor meg kell mondanom, hogy egyes nagyhatalmak nemcsak, hogy nem tettek hasonló lépéseket, hanem ellenkezőleg, nem keveset tesz-* nek. a nemzetközi feszültség fokozására. Genfi találkozásunk kedvező eredménye ellenére egyes nyugat! hat->’mak. költik az E-fvesült Államok katonai előirányzatai nemcsak hogy nem csökkennek, de még nő" vekednek is. Növekszik az idegen területen lévő amerikai katonai támaszpontok száma is, ráadásul ezeket a támaszpontokat főképp a Szovjetunió mentén lévő Jgr^gekben helyezik él. Megértheti, hogy ez szükségképpen teljesen érthető aggodalmakat kelt a szovjet népben az Egyesült Államok szándékai iránt. Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy az Egyesült Államok egyes vezető személyiségei annak ellenére, hogy a genfi értekezleten mi, Jäl- nök úr, kölcsönös békeszerető nyilatkozatokat tettünk, továbbra is olyan kijelentéseket tesznek, amelyeket egyáltalában nem lehet a „genfi szellemmel“ összhangban levőnek nevezni. Ismeretes például, hogy az Egyesült Államokban nemrég nyilatkozat hangzott el, amely helyeselte azt a politikát, amely az országot a „háború küszöbén“ tartja. Fel kell hívni a figyelmet a NATO néhány katonai vezetőjének harcias kijelentésére is. Ezek a vezetők nyíltan a további fegyverkezési hajszát és azt követelték, hogy a NATO csapatainál atomfcgyverkészlctc- ket halmozzanak fel és nem riadtak vissza attól, hogy e fegyver bevetésével fenyegetőznek. Amikor az országaink közötti‘barátsági és együttműködési szerződés megkötését javasoljuk, abból indulunk ki, hogy e szerződés megkötése és az országaink közötti viszony megjavítás? megkönnyítené a fegyverzet és a fegyveres erők lényeges csökkentése megvalósításának lehetőségét. Meg lehetne például állapodni az öt hatalom fegyveres erőinek arra a színvonalra való csökkentésében, amellyel annakidején mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió egyetértett. Ezt elősegítené az atomfegyverről szóló megállapodás is. amelynek betiltását a népek követelik. Könnyebbé válna a megfelelő nemzetközi ellenőrzés létesítésének megoldása is. Üzenetében ön ismét felhívta a figyelmet a katonai értesüléscserére és a „nyílt égről“ szóló javaslatára, amely utóbbi szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok területét mogfele'őrn amerikai és szovjet repülőgépek repülnék át légifénykénezés cédából. Nekem és kollégáimnak már lehetőségünk volt véleményt mondani erről a javaslatról. ügy véljük, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben és főképp a teljesen korlátlan fegyverkezési hajsza közepette az ilyen repülések nemcsak hogy nem szabadítanák meg a népeket az új háború miatti aggodalomtól, hanem ellenkezőleg: fokoznák ezt az aggodalmat és a kölcsönös gyanakvást. ítélje meg ön elnök úr: mit tennének az ön országának katonai vezetői, ha jelentenék nekik, hogy a légi felvételek szerint a szomszédnak több repülőtere van? Valószínűleg megparancsolnák, hogy haladéktalanul növeljék repülőtereik számát. Természetes, hogy a mi katonai vezetőink hasonló esetben ugyanígy járnának el. Nem nehéz megérteni, hogy ez további fegyverkezési hajszát eredményezne. Más volna a helyzet, ha megállapodnánk a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésében. Akkor a megfelelő ellenőrzés — amelynek módszereiben meg lehetne állapodni, — indokolt és szükséges volna. Azt is látni kell, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok azon kötelezettségvállalása, hogy egymás között minden vitás kérdést kizárólag békés eszközökkel oldanak meg, s amely kötelezettségvállalás azt jelenti, hogy elvetik egymás között az erő vagy az erővel való fenyegetés alkalmazását, beleértve az atom-és hidrogénfegyvert, valóban megnyugvást vinne a nemzetközi helyzetbe és kedvező feltételeket teremtene a többi rendezetlen nemzetközi problémában való megállapodás számára. Ilymódon az Egyesült Államok és a Szovjetunió barátsági és együttműködési szerződésének megkötése azt jelentené, hogy valóban tehetünk valamit, mint ön üzenetében mondta, „amivel meggyőzzük a világot, nincsenek agresszív céljaink egymás ellen." Ami az ön üzenetében érintett konkrét nemzetközi problémákat illeti, továbbra is meggyőződésem, hogy azok közül a leszerelés problémája mellett az európai biztonság szavatolásának problémája a legfontosabb. A Szovjetunió kormánya 1955 őszén a külügyminiszterek genfi értekezletén e probléma megoldására több konkrét javaslatot tett. A szovjet kormány, mint eddig is, úgy véli, hogy az európai biztonság hatékony szavatolásának feladatát legjobban az egységes, általános európai kollektiv biztonsági rendszer megalakításának alapján lehet megoldani. Javaslatainkban egyúttal elébenientünk sok fontos kérdést illetően a három nyugati hatalom kívánságainak s figyelembe vettük az errevonat- kozó konkrét eszmecseréket, amelyeket a nyugati hatalmak képviselői genfi találkozásunk idején kifejtettek. A szovjet kormánynak az európai biztonság szavatolásáról szóló javaslatai figyelembe veszik azt a rendkívül fontos szerepet, amelyet az Amerikai Egyesült Államok az európai ügyek eldöntésében betölt. A három hatalom kormánya azonban nem értett egyet javaslatainkkal és olyan tervet állított vele szemben, amely a militarizmus egész Németországban való feltámasztására vezet és ráadásul előírja, hogy az egyesített Németország csatlakozik a nyugati hatalmak által alakított katonai tömbhöz. Könnyen megérthető, hogy ez a terv nem jelentheti az igazi eurónai biztonság biztosítása kérdése megoldásának és a német kérdés rendezésének az alapját. Mivel Európában a háború utáni időszakban két, különböző társadalmi és gazdasági rendszerű és különféle úton fej'ődő német állam keletkezett és szilárdult meg az egységes Németországnak, mint békeszerető és demokratikus államnak, a megteremtését, természetesen nem lehet megoldani anélkül, hogy maguk a németek, — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — ne érjenek el erre vonatkozó •n ** "á* 1 unod ást. Egyúttal meggyőződésem, hogy a szovjet-amerikai viszony rendezése többi között a Szovjetunió és az Egyesült Államok barátsági és együtt* működési szerződésének meg* kötése, rendkívül kedvező Jg* lentőségű volna a német kér« dés megoldásához szükséges feltételek megteremtése szempontjából. Ami önnek azt a megjegyzését illeti, hogy a népeknek joguk van megválasztanak azt a kormányformát, amelyben élni akarnak, meg kell mondanom, a Szovjetunió mindig ahhoz az elvhez tartotta és most is ahhoz tartja magát, hogy az állam belső rendje — népének belügye. Elvárjuk, hogy ez fogja vezérelni nemzetközi kapcsolataiban a többi hatalmat is. Ön üzenetében a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésének fontos problémáját Is érinti. E kapcsolatok jelentőségét illetően teljesen egyetértünk önnel. Éppen ezért a Szovjetunió tavaly ősz- szel a külügyminiszterek értekezletén, olyan javaslatokat terjesztett elő, amelyeknek célja a normális kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlődését akadályozó sorompók eltávolítása, valamint a kulturális, a tudományos, a művészeti, a sportérintkezések, as Idegenforgalom, stb kiterjesztése. Valamennyien megelégedéssel állapítottak meg, hogy ebben a kérdésben az értekezleten bizonyos megegyezés rajzolódott kL Az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak küldöttsége azonban az utolsó pillanatban olyan követeléseket támasztott, amelyek ellentétben álltak azokkal az irányelvekkel, amelyeket ml önnel. Eden úrral és Faure úrral külügyminisztereinknek adtunk. A szovjet kormány nem fogadhatta el ezeket az új követeléseket, mert ezek szuverén államok belügyelbe való nyílt beavatkozást Írtak elő. Sajnos, a szovjet kormánynak, az országaink közötti kapcsolatok, a többi között a küldöttség-csere fejlesztésére Irányuló gyakorlati intézkedései amerikai részről komoly akadályokba * ütköznek. Hiszem, hogy közös erőfeszítésekkel sikerül megszüntetnünk az úgynevezett „vasfüggönyt“ és sikerrel megteremtenünk az országaink állampolgárai közötti személyes kapcsolatok széleskörű fejlesztésének feltételeit. Szeretnék hangot adni ama reményemnek, hogy Ön osztja ezt a véleményt. Az országaink közötti barátsági és együttműködési szerződés megkötése e kérdésben Is kétségtelenül igen pozitív jelentőségű volna. Ez az a néhány elgondolás, amelyet ki akartam fejteni önnek tisztelt elnök úr, azokkal a megjegyzésekkel kapcsolatban, amelyeket ön üzenetében tett. Nagyon szeretném, ha ezek az elgondolások segítenének megvilágítani azt a jelentőséget, amelyet én és kollégáim a Szovjetunió és az Egyesült Államok barátsági és együttműködési szerződése megkötésének tulajdonítunk. Mi készek vagyunk a legfigyelmesebben megvizsgálni, az ön minden megjegyzését, melyet a szerződéstervezet egyik vagy másik tételével kapcsolatban szükségesnek tart mog- tennl. Várom erről a kérdésről az ön további elgondolásait. őszinte megbecsüléssel: N. BULGANYIN. Elutazott Csehszlovákiából I. Sz. Konyev marsall Prága (TASZSZ): A Cseh- szlováik Távirati Iroda jelentése szerint I. Sz. Konyev, a Szovjetunió marsall ja, a varsói szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka csütörtökön elutazott Csehszlovákiából. Végétért a bagdadi vezérkari értekezlet Teherán (TASZSZ); A Kei- hain című lap jelentése szerint Bagdadban befejeződött a bagdadi egyezményhez tartozó országok értekezlet« Az értekezlet«-: a bagdadi egyezményhez. tartozó országok katonai együttműködésének kérdéseit tárgyalták nje®,
