Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-03 / 29. szám
1950 FEBRUÁR 3 NAPLÓ PART ES PÁRTEpItES A legjobb üzemi DISZ-szervezet Nemrég | fejeződött be a---------—— Soprc.:' Sörgyár, a Kőbányai Sörgyár eu a Pécsi Sörgyár ifjúsági brigádjainak országos versenye. A versenyt a Pécsi Sörgyár főzőházi DlSZ-brigádja nyerte meg. A városi DÍSZ bizottságon a, un törik a fejüket, hogy mehr !k üzemi DISZ-szervezet a legilletékesebb a DISZ Központi Vezetősége vándorzászla- jára. Elsőnek és legesélyesebbnek a Pécsi Sörgyár DISZ— szervezetét említik meg. Kilenc hónap alatt érték el a : jrjyári DISZ-fiatalok ezeket az országosan elismert eredményeket, ugyanis csak tavaly májusában alakult meg a DISZ-szervezet a pártszervezet kezdeményezésére. Ebben az ’őriben a pártszervezetben alig lehetett 23 éven aluli fiatalt találni, más gyáraik híresek voltak ifi-brigádjaikról, a Pécsi Sörgyár nem, akadozott a kulturális és sportimunka — nem is kell többet mondani annak megokolására, hogy miért tartotta a pártszervezet a DISZ megalakításait annyira fontosnak. Az alakulás olyan volt, mint áhalában lenni szokott. Hartmann János elvtárs, a párt- szervezet titkára összehívta Upor Endrónét, Drenkovics Istvánt, és a többi ifjú kommunistát, ■ azok a fiatalokat — taggyűlést tartottak, vezetőséget választottak, utána pedig DISZ csoportokat szerveztek, összesen hatot. DISZ csoportok több üzemben nincsenek még, pedig nagyon sokat segíthetnek. Ha a fiatalok mozgósításáról van szó, csak a csoporttitkároknak kell szólni s azok egy-kettőre Összehívják a hozzájuk tartozó hat—hét fiatalt. (így förtént a. kultúrház nyári helyiségének építése idején is. A fiatalok egész rövid idő alatt hordták el a törmeléket és szemetet — ott volt szinte mindenki — nem sokkal később pedig már sakkozhattak, olvashattak az árnyas fák alatt.) A tagösz- szeírás idején Arató György titkár, Upor Endréné és a többi vezetőségi tag nem egyedül indultak útnak a fiatalokhoz, mint több helyen, hanem a csoport-titkárokkal. nymodon minden fiatallal el tudtak beszélgetni s a régebbi 35 helyett 41 tagkönyvet osztottak ki az ünnepélyes taggyűlésen. A gyár dolgozói előtt is csakhamar elismert és tekintélyes lett a DISZ-szervezet. Segítő kezekben sosem éreztek hiányt. Netn tanítottak olyan vezetőségi ülést és taggyűlést, ahol a pártvezetőség valamelyik tagja — a legtöbbször Pánczél Lajosné titkárhelyettes — vagy az üzemi bizottság valamelyik vezetője részt ne Vett volna. Az idősebb dolgozók között sok van olyan, mint Szabó János elvtárs. akit Läufer Helga, Kellér Ilonka és a többiek egyszerűen csak ,,papádnak neveznek, mert Szabó János elvtárs olyan szeretettel tanítja őket, mintha az édesapjuk lenne. Nem is marad el ilyen helyen az eredmény — a palackfejtő brigád 115—120 százalékos átlagteljesítménnyel dolgozott a műit évben, ehavi tervét pedig már január 20-án befejezte. /V<?mccal| a munka javult ................~~r azóta, amióta a DIS Z-szervezet megalakult, hanem szinte minden. A tag- és tagjelöltfelvételben hosszú pangás után megtört a jég, Arató György DlSZ-tlfekár és Marik Jánosné, a palackfejtő ifibrigád művezetője tagjelöltek lettek a DISZ javaslatára. A sportmozgalom is fellendült. Az ifjú sportolók külön brigádban dolgoznak, munka után gyakran tartanak barátságos mérkőzéseket a legkülönbözőbb sportágakban. A legtöbbéit azonban a kul túrmozgalom fejlődött. A Pécsi Sörgyárban a DISZ- szervezet vette kezébe a kul- túrmünka irányítását. A DISZ rendezte a nyári mulatságot, Melyik gazdaasszony ne szerelné Megháromszorozni a tojáshozamot Minden gazdaasszony szíves-örömest venné, ha már igaz . valóság lenne az a régi gyermekstrófa kotkot... kot- kot... kotkodács, minden napra egy tojás! Hanem ettől még messze vagyunk. A megyei átlag nem haladja meg az ötven tojást évenként és akárhogy számoljuk is, nem hoz többet a gazdaasszonynak, mint egy forint ötven fillért hetenként egy tyúk. Ez bizony édeskevés! Nem is érdemes csirkét neveim — mondják azok. akik homár elvetik a súlykot. — Ahelyett, hogy úgy tennének, m'”* a renhokavvsztal állami gazdaságban. Ott csak egyfajta tyv'vf tenyésztenek, csupa sárga m agyart. A törzsállományt a ' gödöllői kísérleti gazdaság- bő' kanták még két esztendeje- Azóta már a törzsállo- m’yg felváltotta a saját nevelésű tyúk és kakas... ösz- sz~"-n 5521 baromfi. Hogy miért éppen sárgámé ru-r fajtát tenyésztenek a craö -i-anusztai állami gazda- grn -"tahclyi üzemegységében?’ Óit kellene talán kezdené hogy az országot — ba- rorr "J -nyésztés céljából —három tájra osztották fel. A hegyes-dombos északi vidéken a kcndfrmanos honosodott meg. Az Alföldön a fehér magyar terjedt cl és a Dunántúl lankáit a sárga-magyar tyűk szereti. A sárga magyarnak sok előnye van a többi — a Leghorn, a Rhode-is landi és egyéb — fajtával szemben. Már a súlyban kitűnik a különbség. Míg a Leghorn alig éri el az 1.20— 1.40 kilót, addig a magyar sárga 2—2.5 kilóra is meghízik. A legfontosabb mégis a tojáshozama. ez érdekli a gazdaasszonyokat. Nos, a csatahelyi baromfitelepen nem ritka az elyen tyúk, amelyik kétszázat tojik egy évben/ A hetes származású tyúk például 209 tojást tojt egy év alatt és a tojások átlagsúlya 56 gramm. A baromfitelep évi tojáshozamátlaga 142 volt. Ilyen tyúkokat már érdemes tartani. Ha a megyében csupa sárga magyar törzs tyúk lesz — mart annak kell lennie — akkor háromszorosára nő a tojáshozam. Aztán nem is akármilyen tojások ezek. Nagyok és szép barnásak. A telepen dolgozó lányok, mikor piacra vitték a prémiumot, — mert csak Tóth Gyuláné 1500 darabot kapott, a többiek se sokkal kevesebbet, — addig nem kelt a falusi asszonyok tojása, amíg a lányok kosarában csak egy is volt. Külföldön különösen érdeklődnek a sárga-magyar fajta iránt. Különösen Amerikában szeretnék meghonosítani, mert az ott tenyésztett Leghorn, Rhode-islandi és Plymuth húsa nem olyan finom rostú és zamatos, mint a sárga-magyaré. Még ebben az évben nyolcvan mázsa élő baromfit exportál a csatahelyi telep. Ez o nagy mennyiség tízezer fiatal rántani való csirkének felel meg. Ilyen baromfit kérnek tőlünk külföldi megrendelőink. Szép dolog... de mi lesz a megyével? Úgy tervezik, hogy még ebben az évben öt községben cserélik fel a vegyes állományt, így Rózsafán, Nagypeterden, Szentdénesen, Kacsótán és Csonkamindszenten. A következő években már ezek a községek adják a törzsállományt és további húsz faluban honosítják meg a sárga-magyar fajtát. Fokozatos és tervszerű tenyésztéssel öt év alatt megyénkben a jól tojó, igénytelen, sárga-magyar tyúkok lesznek a gazdaasszonyok kedven- cci GALDONY1 BÉLA a szüreti bált, a Szilveszter- estét ... A bálok előtt természetesen műsort adtak. A dolgozók szórakoztak, ugyanakkor pénz is állt a házhoz, melynek egy részéből könyvet vettek, a Gayer Mihály, Magori Katalin, a két Bala'tincz testvér és a többiek jutalmazására. Újabb tervük szerint Szigligeti „Cigány ”-át adják majd elő a két szabadszentkirályi termelőszövetkezetben és a vajszlói gépállomáson. A gépállomást és a két termelőszövetkezetet a Pécsi Sörgyár patronálja — a terv tehát nagyon ió és helyes. A segítségadást azonban bővíteni kellene. Patronálni kellene a DISZ-szervezet eket is, barátságos sportmérkőzéseket lehetne tartani, meg lehetne hívni látogatásra az ottani fiatalokat — ez csak egy része annak, amit a sörgyári diszis- ták tehetnek a két termelőszövetkezet és a gépállomás ifjúsága közötti barátság elmélyítéséért. A pártszervezet és az igazgatóság egy dologban nincs megelégedve a DISZ-szervezet munkájával, az pedig elég súlyos dolog. „A beérkezett újításoknak csak öt százalékát küldik a fiatalok, — mondotta Somogyi Jenő főmérnök — mi pedig sokkal többet várunk tőlük.” Hogy miért nincsenek újítások, erre pedig Upor Endréné DISZ szervezőtitkár adta meg a választ. „Minden megy nálunk —mondotta — csak a tanulás nem. A fiatalok egykettőre szétrebbennek a Petőfi iskoláról és nem várják meg a műszaki oktatást, a tananyag másik felét.. A fiatalok | mindig híresek-----------———•— voltak újhoz va ló ragaszkodásukról s ez alól a sörgyári ifik sem kivételek. A műszaki oktatást is új módszerekkel kellene megszervezni, szemléltető eszközöket kellene haszálni, fiataloknak való, élvezetes és fordulatos előadásokat kellene tartani ahhoz, hogy a fiatalok a szakmai oktatást megszeressék. Ha ez meglesz, akkor többet újítanak és nem mondják majd róluk, hogy az új technika bevezetéséhez nem adnak elég segítséget. A Magyar Történelmi Társulat előadása Január 31-én a Magyar Történelmi Társulat Déldunántúli Csoportja rendezésében Fehér István, a megyei párt-végrehajtó bizottság politikai munkatársa előadást tartott „Baranya megye felszabadulás utáni első éveinek története” címmel. Az előadás jelentős kezdeményezés, hiszen a fel- szabadulás utáni évek története eddig feldolgozatlan területe a történetírásnak. Az előadás bevezetőben a felszabadulás előtti eseményekkel foglalkozott, ismertette a munkásság hősi harcát a német elnyomás, az üzemek leszerelése és felrobbantása ellen. A fasiszta megszállókat a szovjet hadsereg űzte ki a megye területéről. Hősi harcainak eredményeképpen 1944 december 1-én egész Baranya megye felszabadult. A felszabadulás után a szovjet katonák jelentős segítséget nyújtottak a lakosságnak, főleg a közellátás, szállítás terén. A megyében jelentős károkat csak a dráva- menti községek szenvedtek, — ezek újjáépítésére társadalmi munkával vállalkoztak megyénk dolgozói, élükön a bányászokkal. A Kommunista Párt, mely a felszabadulás után rögtön megalakult, vezette az újjáépítés munkáját. A kommunisták iártak éten a dráva- menti falvak újjáépítésében is. Az előadó ezután 1945—46 pártharcaival foglalkozott. A Kommunista Párt megalakulása után a többi pártok is egymásután alakultak meg. — A Nemzeti Parasztpárt Baranya megyében nem rendelkezett olyan bázissal, mint az Al- földön. inkább a haladó értelmiség egy részére támaszkodott. A Szociáldemokrata Párt továbbfolytatta a felszabadulás előtti kommunistaellenes munkáját, annak ellenére, hogy új emberek kerültek a párt élére. Ezek a vezetők elszakadtak a becsületes párttagság tömegeitől. A Kisgazda Párt nem válogatta tagjait, mennyiségi eredményekre törekedett, és a demokráciától távolállókat fogta ösz- sze. A politikai élet az 1945-ös választás hírére megelevenedett. Megindult az előkészítő munka. A választás eredményeinek ismertetése után az előadó áttért a földreform Baranya megyei eseményeinek ismertetésére. Baranya megyében a földosztást a gyorsaság jellemezte. Rövid hetek alatt 160 ezer holdból 120 ezer holdat igényeltek ki. A számadatok az országos átlagon felül vannak, ami a volksbundisták kitelepítésével magyarázható. A megyében jelentős telepítések is történtek. A reakció erő! összefogtak a telepesek elten, tettleges bántalmazástól, gúnyolódástól, hamis vádaskodástól sem riadtak vissza. A telepesek a Magyar Kommunista Párttól kaptak jelentős segítséget, és a párt erős bázisát jelentették. Ma is a szövetkezeti mozgalom élén járnak. Az előadást nagyszámú érdeklődő hallgatta végig, akik közül többen aktív részt vettek ezekben az eseményekben. Az előadás a közelmúltra való emlékezéssel a jelen munkáját segítette elő. A Történelmi Társulat hasonló témájú előadásokat a jövőben istérv- bevett. KáHay István levéltáros, Tört. Társulat Javítsák ki az apró hibákat is Béta-aknán a 22-es csapatban dolgozom. Nagy elhatározással kezdtük az új évet. Célunk, hogy a csapatok versenyében az első helyre kerüljünk. hogy megelőzzük még a híres Vörös-brigádot is. Az erős akarat, a lelkes munka meg is hozta gyümölcsét: 117 százalékra teljesítettük a második dekád tervét s alig maradtunk el .Vörösek mögött. Mégis a második dekád végén kedvetlenség jellemezte a csapatot. Nem úgy ment a munka, ahogy szerettük volna. Sokat hátráltatott bennünket a fahiány. Ez a probléma nem újkeletű, s már rég meg lehetett volna oldani, ha egy kicsit jobban szervezik meg á szállítást. Mert faanyag van bőven, csak az elosztásban van a hiba, abban, hogy rendszerint a II. és III. szintre szállítják az 1. szintre irányított faanyagot. A íahiány kihatott a bővítők munkájára is. Mivel nem megfelelő faanyaggal vé gezték a biztosítást, az újonnan berakott ácsolatok csak néhány napig tartottak, s a vágat, ahol a szenet szállítjuk, „összement”. Ennek következtében két'napig nem tudtuk teljesíteni tervünket és megfeszített munkába került az elmaradás megszüntetése is. Fia a műszaki vezetés ré- részéről idejében történik intézkedés, e sok felesleges munkára nem lett volna szükség. Apró hibának tűnik, de nagy jelentősége van a sín- szeghiánynak. Itt sem az a baj, hogy sínszeg egyáltalán nincs, hanem, hogy rosszul gazdálkodunk vele. A napokban történt. Leszálláskor a szállítóaknánál megjelent egy munkatárs legalább 40 kiló sínszeggel és fennhangon hirdette, vigyen belőle akinek kell, addig, amíg van. Nagyon gyorsan szétkapkodták. Voltak köztük olyanok, akiknek valóban szükségük volt sínszegre, de akadtak szépszámmal olyanok is, akik csak vittek belőle, hogy legyen, s már útközben elszórták, eldobálták a szegeket. Helyes lenne, ha csak azok nak adnának sínszeget, akiknek valóban szükségük van ró. így nem fordulna elő olyan eset, mint legutóbb nálunk is, hogy a vágatban kidőlt az egyik sín — s bár lett volna aki megcsinálja — a nagy osztogatás ellenéne sem lehetett sínszeget keríteni. Tizenkét csille szénnel lett kevesebb emiatt a napi termelésünk. Sok bosszúságot okozott mór az is, hogy a bővítő csapatok keveset törődnek a tisz tasággal. A vasúti sínek között nagyon sok a meddő, a szén és szemét s ezen kell tolni a csillét. Ez nemcsak felesleges erőpazarlást okoz, hanem lassítja a szállítást is. Lehetne ezen Is segíteni, ha a felügyelet törődne vele. Azt kérjük az üzemvezetőségtől, hogy necsak a nagy, hanem az apróbb hibák kijavításával is törődjön, mert ezzel nagyon sokat segítene munkánkban, a termel''' növelésében. Gábos Zoltán csillés. VITA Szállítsunk olcsóbban Hozzászólás A Dunántúli Napló január 19-1 számában cikket fcBzflltfmk „Szállítsunk olcsóbban” címmel, amely a jelenlesi szállítási ’lapotokkal, a szervezetlenséggel és a rakodásoknál keletkező károkkal foglalkozik. Az említett cikkel kapcsolatban a pécsi BEI.SPED vállalat közölte velünk elgondolását. Kérjük a MáV illetékes szakembereit, valamint a fuvaroztató vállalatok vezetőit, írják meg öli Is a szállítás korszerűsítésével kapcsolatos javaslataikat. á~ilvastuk a Dunántúli Napló cikkét, amely sok olyan kérdést vet fel, amivel a MÁV nemcsak biztosítani, hanem a szállítmányozási munkaterületre is ki akarja terjeszteni „uralmát”. Teljes igazságot tartalmaz a „Sárbataposott forintok” című fejezet. Köztudomású, hogy a MÁV kevés kocsiparkkal rendelkezik, s ezért szükséges a fuvarozási tervezés, ezért jött létre a Rakodási Főnökség és ezért vezették be a kocsiállási rendszert is. Tény, hogy mindez hatásos fegyver a kocsiforduló meggyorsítása érdekében. Sajnos, a MÁV sokszor rosszul használja fel e fegyvert. A népgazdasági értékekkel nem törődve, a kukoricát a sárba rakatta ki és még 7 óra múlva is kihasználatlanul ott állt az üres szerelvény. Ilyen eset számtalanszor megtörténik, sőt előfordul az is, hogy különböző árukat egymásra rakat ki, azok egymással összekeveredve részben értéktelenné válnak. A gyakorlat azt mutatja, hogy a kirakásoknál a MÁV rendszerint lelkiismeretlenül jár el, az árukat összetöri. Nem egyetlen példa a Húsipari Vállalat 5 vagon szene sem, amelyért 7.413 forint fekbért és 2.376 forint kényszerkirakási díjat számított fel a vállalatnak. A Húsipari Vállalat részére érkező küldeményeket ugyanis a MÁV legtöbb esetben nem jelenti elő, vagy pedig nem az illetékes meghatalmazottnak, ha nem a Húsipari Vállalat portásának, aki éjjel és munkaszüneti napokon intézkedni, természetesen nem tud. Az értesítő szolgálattal egyébként is igen sok baj van, mert a MÁV nem tud eleget tenni a kötelezettségének. Az értesítések igen sok esetben szabálytalanul történnek és a szállítmányozó BELSPED vállalatot, illetőleg a fuvaroztató feleket a legnagyobb nehézségek elé állítják. A kötelező 4 órás elője- lentési idő igen sok esetben elmarad. A MÁV nem arra törekszik, hogy a kapcsolatot a fuvaroztatókkal megjavítsa, hanem rendszeresen korlátozásokat vezet be, hogy saját helyzetét és előnyét biztosítsa. 1952-ben a VASZ 40. cikk 2. §-a előírta, hogy éjszakai kirakás esetén az átvevőt a kocsi kiállás előtt 12 órával, munkaszüneti napokon folyó kirakások esetén pedig a munkaszüneti napot megelőző munkanap déli 12 órájáig köteles értesíteni. A MÁV ennek a kötelezettségének nem tudott eleget tenni és egy újabb rendelettel a minden időpontra egyaránt érvényes 4 órás elő- ért esi test vezették be. Tehát a MÁV a nehézségeket a saját kötelezettségeinek könnyítésével és a fuvaroztató felek munkájának rendszeresen nehe- zebbétételével hidalja át. Nem vitás, hogy a szállítmányozás terén a BELSPED Vállalatok igen nehéz helyzetben vannak. Ha a belföldi szállítmányozás a MÁV-hoz kerülne át, a korlátozások bizonyára erre a területre is rövid időn belül érvénybe lépnének. i szállítmányozás valóban **• átszervezésre szorul, de semmiesetre sem olyan módon, ahogy a cikkben Végh elvtárs felvetette. Ha a vagonrako- mányú küldemények el- és felfuvarozását a MÁV-nak adnák át, a MÁV ugyanúgy kénytelen lenne lófogatú járművet bérelni valamelyik fuvarozási vállalattól, mint a tehergépkocsit az AKÖV-től. Saját fogateszközzel, illejve kocsiparkkal rendelkezni nem tudna, mert ehhez megfelelő javítóműhelyek és garázsok kellenének. Ezeket pedig a meglévő, és munkájukat jól ellátó javító műhelyekből kiemelni nem len ne célszerű. Igaz ugyan, hogy a centralizációnak a Végh elvtárs által javasolt módjával létszámmegtakarítást érnénk el, de a szállítmányozás lebonyolítása semmivel sem jutna előbbre, nem Válna olcsóbbá, csupán gazdát cserélne. Ezt a kérdést megváltoztathatjuk ■ olyan for- mán is, hogy vegyék el a MÁV Transz-tói a darabáru szállita sát, s adják vissza a BELSPE vállalatoknak, s így a MÁV Szállítmányozással foglalkoztatott szellemi dolgozóinak több, mint kétharmada feleslegessé válna. Sőt, ezen túlmenőn megemlítjük azt a javaslatot, ami a Közlekedéstudományi Egyesületen keresztül az illetékes szervek elé került. E javaslat azt célozza, hogy a BELSPED vállalatokat, illetve műkő désüket terjesszék ki ugyanarra a területre, mint az egyes vasútigazgatóságok körzete, így Dél-Dunántúlon, a Pécsi Vasút Igazgatóság területén egyetlen BELSPED Vállalat létezne, s az eddigi BELSPED Vállalatok a Pécsi BELSPED Vállalat kirendeltségévé alakulnának át. Az átszervezéssel, csupán a szellemi dolgozók területén — a pécsi igazgatóság körzetében — évi több, mint két millió forint bérmegtakarítás jelentkezne. Ezzel • megoldással — tudomásunk szerint — a Posta- és Közlekedésügyi Minisztérium illetéke« főosztálya is foglalkozik. Termé szetesen, ez a körzeti beosztás országos jellegű lenne. Megemlítjük még, hogy a BELSPED-re vonatkozó statisztikai adatok nem teljesek. Tény, hogy a BELSPED vállalatok tehergépkocsikat bérelnek az AKÖV-től, de a gépesítésre való áttérés nem következhet be egyik napról a másikra. A végső cél természetesen a gépkocsiknak és a rakodó gépeknek saját tulajdonba való vétele. Ehhez azonban idő és megfelelő felkészültség kell. A z átszervezés szükséges, * de az általunk javasolt módon, a BELSPED Vállalatok önállóságának meghagyásával '; működési területének kiterítésével. Tóth István a Pécsi Belföldi Szállítmányozási Vállalat igát* gatója.
