Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-24 / 20. szám

WS« JANUÁR 24 N A P IJ ö 9 Keményebb az acélnál Scjkívelyen kilincselt, de min- denliol vissza utaeították. — Értsd meg Túri elvtárs: nem engedhetünk, — mondták neki. — Maradj a helyeden, terád ot)t warn szükség... Csalódottam, elégedetlenül tért vissza a gödöllői agrártu­dományi egyetemre. Miért nem akarják megérteni? Miért nem engedik el, terini és cselekedni azt, amit évek óta tanít? Hosszú hónapok teltek el kínzó nyugtalanságban. Meg akarta nyugtatni magát, ám a vágy egyre erősebb lett az egykori békési parasztgyerek szívében. A katedra már nem kötötte le figyelmét, egyre csak a falu járt eszében. Amikor úgy érezte, hogy már nem bírja továhb, a Köz­ponti Vezetőségihez fordult. Fél óra alatt elintézték ügyét. Az út azonban nem volt egyszerű. Egyedül volt, a töb­biek előkészítő tanfolyamon ta­nultaik. Túri Sándor agrár­egyetemi tanárnak nem volt erre szüksége, de meg kellett várni a többit Végre elindultak. Odalépett a Keleti pályaudvaron vára­kozó nagyobb csoporthoz és megkérdezte tőlük: — Baranyába mennek? — Nos, akkor én is maguk­kal megyek! S közéjük telepedett. A cso­port névsorában azonban nem találták a nevét -.„Plusz egy fő” volt a vonaton, „plusz egy fő" volt a pécsi vasútállomá­son, „plusz egy fő” volt a me­gyei pártbizottságon is, amikor az embereket elosztották. Bikáira került, abba a falu­ba, melyet még sohasem látott, ahol még sohasem járt. * Gyenge szövetkezetbe kérte magát, elkészült a rosszra. De amit Bikaion látott, az min­den képzeletet felülmúlt. Az irodaablakok kitörve, a tsz udvarán bokán felül érő sár, elhagyott vendógoldalak, zörgő vetőgépek közé dobott vasda­rabok, kultivátorok, ekekapák összevisszasága, a pénztár- könyvben több mint három- százezer forintos passzíva. Nagy Sándor, az akkori elnök ivasnak adta fejét, a tagság pedig két táborban torasalko- dott. Az egyik tábor is egy brigád volt, a másik is, az egyikben a volt Béke tsz em­berei kardoskodtak, a másik­ban pedig a Szabadság-é, meg­tagadva egymástól lovat, sze­keret és mindent, mint ha még mindig két külön szövetkezet­be tartoznának. Évekkel ez­előtt verték az éket a két bri­gád közé, akkor, amikor a tsz- ek megalakultak s a Békébe csak középparasztok, a Sza­badságba pedig csak nincstele­nek léptek. Évekig hagyta, tűrte ezt a pártszervezet és sajnos még most sem gondolt arra, hogy változtatni kellene ezen az áldatlan állapoton. Más alán elkeseredett volna, ő azonban elemében érezte magát. Mindig úgy képzelte, hogy a megye egyik leggyen­gébb szövetkezetéhez került, ime itt van, teljesült a vágya,. Rövid vizsgálódás után kide­rült, hogy nem is olyan re­ménytelen a helyzet. „Meg kell csaik találni a döntő lánc­szemet — mondogatta magá­ban a közgazdász jellegzetes kifejezésével — és megoldódik minden” A „döntő láncszem” a mun­kaszervezés lett. A motor pe­dig a pártszervezet. Ki más is lehetett volna a párt kiküldöt­te előtt? Itt kezdődött a harc. Na­gyon nehezen indult. A párt- szervezet veteránokból áll, tü­zes, merész fiatalt nem találni közöttük. Az idős kammunds- táfc olyan szilárdak, mint s büszke és erős tölgyek, meiyet már nem döngetnek meg viha­rok — de nehezein hajlanak a Turi-féle merész szóra. Mit? Egycsapásra megbolygatni a termelőszövetkezetet, több brigádot szervezni, közöttük egy építészetit? Területfelosz­tást a bandázás helyett? Épít­kezni? Egyszerre annyit? Ma­jorrendszert a mágocsi út men­tén? Nem lesz kicsit sok? Nem törjük bele a bicskánkat? Két érzés viaskodott lelkűk­ben. Az egyik volt a magas­ít amiokú. és szemüveges férfi iránti tisztelet, a másik pedig a tartózkodás. Hétkor kezdődött a taggyű­lés. Vastag, maró cigaretta­füstben úszott a szoba, Tuti pedig magyarázott, lelkesített, buzdított majdnem négy órán át. De a végén győzött. Elfo­gadták javaslatait, határozatok lettek belőle, olyanok, melyek 23 kommunista előtt lettek szentek és, végrehajtandó!:. Egy este megérkezet: a bú­tor is. Zuhogott az eső, amikor a hosszú utat járt teherautó megállt a lakásuknak kijelölt épület előtt. A ház azonban tö­rött ablakokkal, üresen és sö­téten meredt feléjük, szobájá­ban tócsában állott a víz, mert beázott. Túri csak most döb­bent rá, hogy lakásáról meg­feledkezett, a járási tanácsról kiküldött építők pedig lassúak és lelkiismeretlenek. Az autó azonban megérke­zett s a fiatal asszonyka sírva borult a férje vállára. — Mi lett a bútorunkkal? — zokogta. Mindnyájuk szerriefénye agyonázva meredt az ég felé. A szekrény teteje még össze is törött, mert Baranya hatá­rában öszeütköztek egy másik teherautó oldalával s az árojc szélére szorultak. Ki tudja meddig állnak ott, ha Dobrovoczky Lászlóéit nem sietnek segítségükre. Megvidá- modtak, egymással versengve hordták a nehéz szekrényt és székeket Dobrovoczkiék száraz folyosójára..: A bútor ügy ahogy helyett kapott, felesége azonban el­vesztette egészségét. Az úton fázhatott meg. Pirosra csípte arcát a láz, kapkodva szedte a levegőt. A kis Judit is gyengél­kedett, Túri elvtáns pedig be­rekedt. A párttaggyűlésein használt szokatlanul erős füst tönkretette a hangszálakat... A tsz közgyűlésére azonban így is elment és suttogva kérte a könyvelőt, hogy mondja el helyette beszámolóját. Mindenki tudta, hogy mi­ért rekedt he Túri elvtárs, tisztelettel és szeretettel figyel­ték tudósfonmáju elnöküket, akit annyira megszerettek. Jó­nak találták kovács, bognár, asztalosműhely összevonását, a 150 férőhelyes juhhodály építé­sébe is beleegyeztek, a major­rendszer említésekor felszísz- szentefc — csakúgy zuhogtak a számadatok és nevek: tehén­istálló, hizlalda, sertésfiaztató. Te úristen! Ki fogja ezt felépí­teni? Akkor lett a legnagyobb a vihar, amikor a 600 férőhelyes baromfiól került szóba. A tag­gyűlés egyetlen zúgássá erősö­dött, az emberek sehogy sem akarak belemenni a dolgokba. A végén mégiscsak győztek. Győztek, többesszámban, mert Túri elvtárs ekkor már nem volt egyedül. Ott üitek azok is, akikkel már mindent meg­beszélt, szavazáskor az ő kezük emelkedett elsőnek és mint a mágnes húzta maga után a többit. Olyan volt ez, mint egy győzelmes ütközet a háború­ban. A csata azonban tovább tartott. A szerződéses dohány- termelés felemlítésekor ismét zúgás támadt, hogy „munka- igényes”, „nem éri meg a fá­radtságot” és a többi. Ekkor azonban új erő szállt harcba, a DISZ-szervezet. Néhány nap­pal előbb alakította meg Túri elvtárs és most vállalták, hogy a dohánynak gondját viselik. \ajon ki szólhatott volna el­lene? Senki. * A tsz udvarán ma nincse­nek zörgő vetőgépek, ekeita- pák és kultivátorok — javít­ják őket. A másik rész erdőt jár, csattognak a fejszék só­hajtozva dőlnek a iák. A har­madik rész ugyanebből a fából majdnem felépítette a ju'nho- dályt, hamarosan hozzákezde­nek a hatszáz férőhelyes ba­romfiéihoz. Magyar L. Új vesetőséget választottak a kosármislenyi tűsoltók Résztvettem már egynéhány vezetőségválasztáson, de még ilyen fegyelmet, ilyen lelkese­dést, mint a kozármislenyi ön­kéntes tűzoltó egyesület veze- tiLágválasztásán, sehol sem ta­paszt altam. Megjelent minden­ki, még a fiatalok is — termé­szetes azoic, akik tagjai a tűz­oltó egyesületnek — pedig síig pár méternyire a volt községi kocsmáról — ahol az egész veze­tőségválasztó gyűlés lezajlott — a kultúrházban a péesud- vardi DISZ fiatalok már ké­szülődtek a „Sári bíró” elő­adására. Igaz, sürgették egy kicsit a tűzoltó parancsnokot, Nagypál János elvtársat, hogy minél előbb kezdődjék el a gyűlés, mertnát a fiatalok sze­retnének még egyet táncolni is. — Nem kell szégyenkeznünk — kezdte a beszámolót Nagy­pál elvtárs és hogy ezt tények­kel is bizonyítsa, röviden el­mond egy-két dolgot. Rossz, düledező félben volt a szertá­ruk- Olyat építettek abból a 21 OGO forintból, amit erre a célra kaptak, hogy bárki meg­nézheti. Palatetős kultúrhrivi- sóg is van benne, meg aztán pihenőszoba rádióval, mond­ván. hogy a nyárom ne unat­kozzanak azok, akik őrségben lesznek. A könyvtáruk b ezt, ao weg • művelődést szolgál­ja. Szóval szertárat építettek 21 000 forintból, de hogyan? Társadalmi munkával. Már kész volna egészen, ha meg­kapnák azt az 1 250 cementia - pot, ami a kultúrhelyiség lc- alapozásához kell. Van itt még mit felsorakoztatni érvként, mert ami igaz, az igaz, a köz­ség egy szerelőrajnak ruhát vett, meg aztán tavaly 20 vi­zesvederrel, 12 viharlámpával is bővült a felszerelés. Az idén is jut pénz a tűzoltó egyesület­nek. 1260 forint tartozásra és 3 260 felszerelésre. — Szép az az eredmény, amit eddig elértünk! — álla­pítja meg újbóli Nagypál elv­társ. — De egy mégis hiány­zott eddig, ahhoz, hogy mind szakmailag, mind politikailag jobban felkészülhettünk vo'na. Nem volt vezetőség. Mindent a tűzoltóparancsnok intézett. Most mi is, mint szerte a me­gyében, vezetőséget válasz­tunk! Ezután a hozzászólások kö­vetkeztek. Keszthelyi Róbert hadnagy, járási alosztály pa­rancsnok, az új szervezeti sza­bályzatot ismertette, a fegye­lemről, az önfeláldozásról, -i tűzoltók balesetbiztosításáról — mert a legújabb rendelke­zés szerint a tűzoltó testület tagjai, ha netalántán bal­eset érné őket, baleseti járu­lékot kapnak. — Kanizsai Ist­ván községi párttitkár pedig a nép vagyonának a megőrzésé­ről beszél. Balázs József v. b. elnök tűzoltózenekart javasol, Foor József DISZ-titikár pedig megígéri, hogy egy férfi és egy női csapatot szervez a község DISZ fiataljaiból. Szó esik itt az úttörők bevonásáról is, majd egy magas, korosabb pa­raszt, Tóth János kért szót. — Elvtánsak én tudom, hogy a múlt években is jobb ered­ményt értünk volna el, ha rendszeresen megjelenünk a foglalkozásokon. Most látom csak igazán, milyen nagy fel­adata van egy-egy községben az önkéntes tűzoltó egyesület­nek. Jól tudják az elvtánsak, hogy én hiányoztam a legtöbb­ször. Most megígérem, hogy ezentúl minden foglalkozáson rés átveszek. Újra Nagypál János tűzoltó parancsnoké a szó. Sorra ol­vassa fel a neveket: Kanizsai István párttitkár, Balázs Jó­zsef v. b. elnök, Magyar János •rendőr, Foor József DISZ-tit- kár, Takács Géza gépállomási dolgozó és Péter József tsz el­nökhelyettes nevét. Őket ja­vasolja vezetőségi tagoknak. Karok lendülnek a magasba. Mindenkit egyhangúlag a ve­zetőségbe választottak. 8* U Siklóson megnyílott a vidéken élő képzőművészek kiállítása Bartók­emlékkiállítás Szombaton este nagyszá­mú zenebarát jelenlétében nyílt meg az MSZT helyisé­gében rendezett Bartók em­lékkiállítás. A budapesti ki­állítás anyaga országos ván­dorútra során Szombathely­ről érkezett Pécsre. A nagy­termet megtöltő kiállítási anyag képekben, kátékban és egyéb dokumentumokban tárja elénk Bartóknak, a nagy magyar zeneszerzőnek, zeneművésznek és tudósnak életművét. A kiállítás megnyitására Pécsre érkezett Fasang Ár­pád, a Népművelési Mi­nisztérium zenei főosztályá­nak vezetője. A megnyitást követően a Zeneművészeti Szakiskola tanári kara hangverseny ke­retében hódolt a nagy ma­gyar zeneszerző emlékének. Nagy sikerrel működtek közre: Borsay Pál, Graef Tildy, Horváth Mihály, Ko- váts András, özörényi Ol­ga, Papp Arpádné, Sassy Iringó és Agócsy László, a Zeneművészeti Szakiskola leánykarával. A meghitt hangulatú hangverseny után sokan és sokáig időztek a kiállítás termében, elmerül­ve a gazdag anyag tanulmá­nyozásában. Az ismeretter­jesztő társulat tagjai ugyan­ezen az esten nevezték el az értelmiségi klubot Bartók Béláról. Január 21-én, szombatom délben nyitottuk meg a siklósi vár újonnan helyreállított ki­állítási termeit. Növelte a meg­nyitás ünnepi hangulatát, hogy ezt egybekapcsolhattuk a vidé­ken élő képzőművészek Buda­pesten kiállított alkotásainak bemutatás ával. A kiállítás megnyitásán meg­jelent Farkas László elvtárs, az MDP Baranya Megyei Bi­zottságának első titkára, Gá­dor Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára, Ka­tona Lajos elvitárs, a megyei tanács vb-elnöke, Nagy Gyu­la elvtáns, a megyei tanács vb- éLnökhedyettese, Ach&tz Imre elvtáTs, országgyűlési képvise­lő. továbbá a járási pártvégre­hajtó bizottság és tanács ve­zetői, munkatársai. A nagyszámú közönség előtt Katona Lajos etvtárs nyitotta meg a kiállítást. Beszédében méltatta a vidéken élő kép­zőművészek eddigi eredmé­nyeit és utalt arra a jelentős erkölcsi és anyagi segítségre, amellyel népi államunk a mű­vészeket támogatja. Ez teszi lehetővé — mondotta, — hogy festőink ma már a helyes té­maválasztás mellett szabadab­ban, művészibben fejezik ki mondanivalójukat. Ezután Ka­tona elvtárs rámutatott arra. hogy vidéken élő képzőművé­szeink csak elvétve vállalkoz­tak nagyobb feladatok megol­dására. A tájképfestészet és grafika minőségben és meny- nyiségben ólivonallbellá szinten mozog, azonban a nehezebb feladatot jelentő emberábré- zolés nem kielégítő. Katona elvtárs a kiállított művek méltatása után beszédét az­zal az ígérettel zárta, hogy a megyei tanács további erőfe­szítéseket tesz megyénk kép­zőművészeti élete fellendítése érdekében. A megnyitóbeszéd elhangzá­sa után a vendégek megtekin­tették a kiállított festménye­ket. A kiállítási termekben Kelle Sándor festőművész ve­zette végig a látogatókat. A tárlat 52 festményből áll, me­lyek között egyaránt megtalál­ható az olajkép, az akvanell és a grafika. A kiállító művészek között szerepel Soltra Elemér, Kelle Sándor, Gádor Emil és Budai Lajos, Bótos Sándor, WeintrSger Adolf, Erdőéi And­rás, Kolbe Mihály, Aron-Nagy Lajos és Kerti Károly. A megnyitó ünnepség és a tárlatvezetés délután 2 órakor ért véget. NÉMETH BÉLA vár gondnok. Kecskére bízták a káposztát... Senki nem csodálkozott ítélethirdetéskor azon, hogy Szepesvári László három évet kapott. Még 6 maga < sem, hisz a fellebbezni kívánó vé­dőjét is leintette. Inkább más volt az elgondolkoztató, — ahogy valaki meg is jegyez­te kifelé menet: —r Csak azt nem értem, hogyan tették lehetővé en­nek a sápadtarcú alkoholis­tának, hogy „kiérdemelje“ ezt a néhány évi börtönt... Szepesvári múlt év elején lett a vásárosdombói frész­hez tartozó tékesi bolt veze­tője. De mivel érdemelte ezt ki a volt ludovikás főhad­nagy (civilben építésztechni­kus), a többszörösen bünte­tett előéletével?! Azzal ta­lán, hogy 1954 májusa óta előzetes letartóztatás alatt volt a következők miatt: né­hány éve a miskolci tatarozó vállalattól önkényesen to- vábbállt, és nem adta vissza a használatra átvett két lepe­dőt, két pokrócot és acélmé­rőt. Mint gyakorlott lepedő­éi pokrócvadász, ezután ugyanígy megkárosította a kazincbarcikai 29/3 vízveze­ték és csatornaépítő vállala­tot 1680 forinttal, amiben már egy pár eltulajdonított gumicsizma is szerepel. De értett 6 máshoz js... Volt színésznő felesége ré­vén vállalkozott a miskolci Déryné színház jegyeinek árusítására a vállalatánál rendezett előadáskor. Csak éppen 700 forinttal nem tu­dott elszámolni — elitta. Az Abbázia szállodában bérelt szobát is elfelejtette kifizetni, és ugyanígy a Csikós Gusz­táv barátjától kölcsönkért 1200 forintot. (Csak mint ér­dekességet említjük, hogy mielőtt boltvezetővé nevez­ték ki. a komlói bányánál műszaki előadó is volt.) Mindezek után. pontosab­ban mindezek ellenére ke­rült a tékesi bolt. élére, mert úgy látszik, nálánál ráter­mettebb boltvezető nem akadt az egész sásdi járásban. Sze- pesvári így aztán megkezdte kereskedelmi pályafutását., 1955 január elsején, Az első és egyben egyedüli ellenőr­zéskor 73 forint többletet mutatott a leltár. — Na hisz itt nem lesz semmi hiba — gondolhatták a felettesei, fe­lesleges minden ellenőrzési- Az augusztus 9-i ellenőrző leltárból kitűnt, hogy jósla­tuk nem vált be: 34 369 fo­rint volt a hiány, az év ele­jén átvett forgótőkének majd­nem a fele. Más is kiderült. Mintegy ezer forint értékű romlott áru volt a boltban a hanyag ke­zelés és tárolás folytán. Sze­pesvári rendszeresen adott ki önkényes hiteleket. — A családjára is gondolt, — többször vitt haza dolgokat anélkül, hogy befizette volna azok árát. De magira is oly­annyira, hogy számtalanszor jelent meg a boltban ittas állapotban, úgyhogy karrier­je végefelé már az tűnt fel a vásárlóknak, ha józanul szolgálta ki őket. Mint vér­beli boltos, külön is üzletelt. A szövetkezet pénzén bocs- korokat vásárolt, eladta azo­kat s a befolyt pénzt mind a saját zsebébe rakta. Mindezek után Szepesvári a bíróságon ártatlannak mondta, magát. Arról azon­ban már nem szólt, hogy mi­ért futott fűhöz-fdhoz köl­csönpénzért a hiány pótlásá­raamikor tudomást szerzett a már olyannyira elkésett ellenőrzésről. De vajon melyik becsületes tékesi „segített" volna ilyen emberen, aki a falu lakosai­nak szemeláttdra károsította, meg az állami vagyont, aki mint vezető (még ha mint boltvezető is) lábbal tiporta a szövetkezés csirájának gon­dolatát .. Ilyen züllött, becstelen haszonlesőknek börtönben a helyük! Túrista úton a Szovjetunióban (Koller Margit, a Siklósi Állami Gazdaság brigádagronómusának utinaplója) Jártunk a Kremlben és a Vörös téren Is. Megcsodáltuk a régi orosz építészet reme­keit. Leírni sem tudom, ezt látni kell és cso­dálni. De azért megpróbálom néhány szóval megrajzolni a látottakat. Jártunk a fegyverteremben. A legkülönbö­zőbb fegyvereket nézegettük. Volt olyan — sőt a legtöbb olyan volt, — amelyiket csatá­ban nem használtak, senki nem vert kupán vele senkit, dísz volt csupán és színaranyból készült. Nagy Péter is magas ember lehetett. Nem vagyok valami törpe teremtés, de a cár csizmája a hónom alá ért. Azt tartják a csiz­máról, hogy Nagy Péter sajátkezűleg varrta. Itt láttuk II. Katalin cárnő kocsiját is, me­lyen valamikor szerte utazgatott az ország­ban. A kíváncsiság nem hagyott békén és ki­nyitottam az ajtaját, benéztem. Nem volt va­lami különös. A metró kocsija kényelmesebb és gyoa»bban is halad. A sok teremben — a legtöbbje múzeum, — a legkülönbözőbb korok és népek élete, mű­vészete fogadott. Alig tudtunk elválni egy- egy csodás remekműtől. Az egyik teremben nzokét az ajándékokat láttuk, melyeket a ma­gyar nép adott a nagy Sztálinnak 70. szüle­tésnapjára Legelsőnek a magyar nemzeti­szín szalagos matyó babát ismertük fel, me­lyet mezőkövesdi asszonyok készítettek. Innen a Lomonoszov Egyetemre mentünk. Külön városnak tűnt. Több hatalmas épü­letből áll éa a főépület 32 emeletes, 240. móe tér magas. A tetején a csillag 14 tonna sú­lyú. Sétálgattunk a folyosókon és egy budapesti magyar lányka magyarázta az egyetem neve­zetességeit, ő ott tanul már ötödik éve. — Csak a folyosója olyan sok, hogy t«0 kilométert kellene megtennünk, ha végig akarnánk járni valamennyit. Építésénél 400 féle márványt használtak fel. Maga az egye­tem 1755-ben alakult, 13 tanszékkel. Ma a kétszázéves évforduló évében 210 tanszék működik.. de még m# is bővítik: 150 hek­táron folynak a további építkezések. Jelenleg 22 ezer hallgatója van és ezenkívül 5500 leve­lező tanul az egyetemen. * Búosúztunk Moszkvától. Rövid volt a két hét, sokat láttunk és mé­gis keveset a hatmilliós városból, az ország szívéből. De menni kellett, letelt az időnk. Búcsúzáskor bízva a jövőben, mondogattuk fiatal szovjet ismerőseinknek: a viszontlátás­ra, még találkozunk. Lassan elhagyta vonatunk a moszkvai pá­lyaudvart. Mind apróbbnak látszottak a ha­talmas épületek, majd teljesen eltűnt a várói a szemünk elöl. Mégegyszer búcsút intettünk neki: m Do szvidányija Moszkvai ______

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents