Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-13 / 11. szám

DUNÁNTÚLI mtei VV/Z/'f/- VMf' 1 Í$A ’/-*i> fiJbJTtCf A MAI SZÁMBAN: A választások után továbbfolyik a küzdelem Franciaországban. (2. o.) — Pécsett is észlel­hető volt a földrengés (2. o.) — A Borba Ju­goszlávia semlegességéről (2. o.) — Néhány sző egy kitűnő filmről (2. o.) — Nekem sze­relmem a nép (2. o.) — Uj DISZ-helyiséget kaptak a drávaszabolcsi fiatalok (4. o.) A kö­zösség kialakításának módszerei (4. o.) M DP BARANYA MEGYEI BIZOTT/AC INAK LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM ARA: 50 FILLÉR PÉNTEK, 1956 JANUÄR 13 Pártszervezeteink a szocialista munkaversenyért Csu Te elvtárs vezetésével kínai kormányküldöttség érkezik hazánkba Tegnap reggel földrengés volt Magyar or szagon népi gyűlés állandó bizottsá­gának tagja. A küldöttség, amely az el­múlt hetekben részt vett a Román Munkáspárt II. kong­resszusán, majd Wilhelm Pieck elvtárs 80. születésnapja alkal­mából Berlinben rendezett ün­nepségeken, három napig fog Magyarországon tartózkodni. Villányi Tibor technikus és Steindl Ernő főtechnológus együttesen arra törekszenek, hogy amennyire csak lehet, •műanyagokkal pótolják a szí­nesfémet és más drága anya­gokat. Igyekezetük máris ered­ménnyel járt. Eredeti tervek szerint a pacaltisztító asztal védőlemezét rozsdamentes acélból kell készíteni. A két újító javasolta, hogy a kül­földről nehezen beszerezhető acél helyet.t olcsó, itthon is előállítható PVC lemezt alkal­mazzanak. Harmincegy gépnél valósítják meg az újítást és ezzel mintegy 10 ezer forintot takarítanak meg. Az új esztendővel megkezd­tük a második ötéves terv tel­jesítését. Ez új távlatokat tár elénk, nagyszerű feladatokat tartogat számunkra. A mun­kásosztály az élvonalban küzd a feladatok megvalósításáért. Dolgozóink tudják, hogy az életszínvonal állandóan csak úgy emelkedhet, ha minden téren teljesítjük feladatain­kat, ha terveinket lehetőség szerint túl is teljesítjük. En­nek egyik fontos eszköze a munkaverseny kiszélesítése, továbbfejlesztése. Baranya bányáiban, üzemei­ben az emlékezetes 1949-es sztálini műszak óta egyre több dolgozó kapcsolódott a mun­kaversenybe. S a munkaver­seny azóta elválaszthatatlan a pécsi és komlói bányák, a kis- és nagyüzemek mindennapi munkájától: nincs olyan év­forduló vagy fontosabb ese­mény, amelyet üzemeink dol­gozói ne a tervek túlteljesíté­sével ünnepelnének. A minisztertanács és a SZOT elnöksége 1954. január­jában nagyjelentőségű hatá­rozatot hozott a szocialista munkaverseny szervezésének néhány kérdéséről. A határo­zat megállapította, hogy ha­talmas eredményeket értünk el a szocialista munkaverseny szervezésében, a munkaver­seny volt forrása azoknak a sikereknek, amelyeket építő­munkánk során elértünk. Ugyanakkor azt is megállapí­totta a határozat, hogy a ver­senyt ^szervező és irányító munka elmarad a dolgozók versenylendületének általános fejlődése mögött: a verseny néhány szervezési elve és mód­szere elavult, .nem felel meg a követelményeknek. A hatá­rozat fontos feladattá tette, hogy a munkaverseny szerve­zésének megjavításával lehető­vé kell tenni dolgozóink szak­tudásának, kezdeményezőere­jének korlátLan kibontakozá­sát. Ennek a feladatnak a megoldása azonban már nem­csak a szakszervezetre vár. Az igaz, hogy szakszervezeteink­nek kell legtöbbet tenniök ér­te, de ha az üzemi pártszer­vezetek nem segítik e cél meg­valósítását minden erejükkel i— nem érik el céljukat. Miről lenne szó? Természe­tesen nem arról, hogy a párt- szervezetek — a dolgozók kezdeményezőkészségének ki­bontakoztatása érdekében — vegyék át a szakszervezetek­től a verseny szervezését, ér­tékelését, a jó eredményt el­érők jutalmazását. Ez tovább­ra is a szakszervezetek felada­ta. Arra van szükség, hogy a pártszervezetek politikailag irányítsák és segítsék a szak- szervezetek tevékenységét, tűz­zék napirendre a szakszerve­zetek ezirányú munkáját, ad­janak tanácsokat az üzem jel­legének megfelelően: hogyan szervezzék a versenyt, me­lyek azok a fontos feladatok, amelyekre fel kell hívni az üzemi kollektíva figyelmét. A Sopiana Gépgyárban ezen a téren jó kapcsolat megterem­tésére igyekszik a pártszer­vezet. A szakszervezeti bizott­ság elnökét gyakran beszá­moltatják munkájáról, s nem­csak olyan fontos feladatokra hívják fel a figyelmét, mint a húsipari gépek gyártási tervé­nek túlteljesítése, hanem bí­rálják azért is, mert nem gon­doskodik minden esetben idő­ben a dolgozók versenyered­ményeinek nyilvánosságra ho­zataláról. A pártszervezet — más fontos feladatok végzése mellett — egy pillanatra sem feledkezik meg a szakszerve­zet munkájáról, példamuta­tóan igyekszik a lehető legna­gyobb segítséget megadni még azzal is, hogy elsősorban az üzem kommunistáit mozgósít­ja a tervek túlteljesítésére, példamutatásra, hogy nem egy olyan párttaggal büszkélked­het, mint Hopp Ferenc, Sze- beni Jánosné, és Koronics Já­nos, akik élenjárói a munka­versenynek is. Hasonló jó eredményeket találunk e té­ren a bőrgyárban is, ahol a pártszervezet ugyancsak szí­vén viseli a munkaverseny fejlesztését, állandósítását. A versenyszervezés eddigi hibája, hogy azzal egyidőben nem népszerűsítették az élen­járó munkamódszereket, mint a Rufli-módszer, a 100 méteres mozgalom, a gépi vakolás és más, munkát megkönnyítő el­járások. A bányász-szakszer­vezet István-aknán — a Rufli- mozgalom otthonában — is tűrte, hogy csak névleg legyen meg ez a fontos mozgalom — s ez volt a helyzet más bá­nyaüzemeknél is, mint pél­dául András- és Széchenyi- aknán, ahol a fejtések bejá­ratánál tábla hirdette ugyan: „Mi a Rufli-módszerrel dolgo­zunk“ — a munka azonban ennek ellenkezőjéről tanúsko­dott. S ebbe a helyzetbe a pártszervezetek is belenyu­godtak, nagyon keveset tettek azért, hogy a szakszervezeti munkát e téren is helyes irányba tereljék. A mulasztá­sok pótlására azonban még most sincs késő. Pártszerveze­teinknek tehát fontos feladata, hogy ezen a téren is megindít­sák a harcot: elevenítsék fel mindenütt a félig, vagy telje­sen elfelejtett módszereket s honosítsák meg azokat újból a bányákban és az üzemek­ben. Követeljék meg a szak- szervezeti bizottságoktól^ hogy népszerűsítsék, dicsérjék és jutalmazzák a hasznos mód­szerek alkalmazóit Az üzemi pártszervezetek feladata igen sokrétű. A meg­szokott napi feladatok mel­lett most küzdeniük kell a vezetőségválasztás sikeréért, azért, hogy olyan elvtársak kerüljenek a vezetésbe, akik minden tekintetben példamuta­tók és képesek lesznek az öt­éves terv megindulásával megnövekedett feladatok vég­rehajtására. Nagyon fontos feladat ez, mert a vezetőség- választás sikerétől függ az is, hogy teljesítjük majd a ter­vet, hogy harcolunk az önkölt­ségcsökkentésért, a minőség javításáért. A régi vezetőségek kezdjék meg a szakszerveze­tekkel való rendszeres foglal­kozást, s folytassák sikerrel ezt a munkáit az új vezetősé­gek tagjai. Ha a pártszerveze­tek is szívügyüknek tekintik a szakszervezetek munkájának politikai irányítását, ellenőr­zését — alaposan javul majd a helyzet, kibontakozhat a dol­gozók kezdeményezőkészsége s könnyebben érjük el azokat a célokat, amelyeket a máso­dik ötéves tervben magunk elé tűztünkj Csu Te marsall, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagja, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, a Kínai Népköztársaság alelnöke veze­tésével január 14-én három­tagú kínai kormányküldött­ség érkezik a Német Demokra­A Pécsi Porcelángyárban igen sok szivacsot használnak a formák eldolgozásához. A tengeri szivacs igen drága s nagy nehézségekkel jár a be­szerzése külföldről. A gyakor­lat idáig az volt az üzemben, ha egy-egy szivacs elkopott, illetve kicsi lett, eldobták, vagy összegyűjtve őrizgették egy darabig. Salamon István szíjgyártó újítása nyomán már nem kall a kisebbméretü, de még érté­kes tengeri szivacsdarabokat eldobni. Egy bőrcementes ra­gasztóoldatot állított elő s ez­zel ragasztja össze a szivacs­darabkákat. így évente három kiló szivaccsal kell kevesebbet külföldről behozni a vállalat­nak. A fejlődő, gyarapodó Pécsi Kesztyűgyárban az év elején gondot okozott a kellékraktár­nak az elhelyezése. Először úgy határoztak, hogy erre a célra átalakítják a jelenlegi csinosítóműhelyt. Ez azonban nagy munkával járt volna, kü­lönböző elektromos vezetéke­ket kellett volna átszerelni. Lempach Erzsébet segéd­művezető, Tóth Györgyné mi­nőségi ellenőr azt javasolták, hogy a kellékraktárt helyezzék Lendvay Ferenc, a Pécsi Nemzeti Színház főrendezője elragadtatással beszél arról a két hónapról, amelyet Cseh­szlovákiában, legnagyobbrészt Komáromban töltött. Ott ren­dezte ugyanis Bródy Sándor: „A tanítónő“ című színművét, a magyar—csehszlovák kultu­rális egyezmény értelmében. Milyen is az a komáromi magyar színház? — Olyasféle — mondja Lendvay Ferenc, — mint a mi tájszínházunk. Nemcsak Komáromban mutatja be elő­adásait, hanem a környékbeli magyarlakta területeken is: Pozsonyban,, Kassán és a köze­li községekben. Ezen kívül még egy magyar színháza van Csehszlovákiának, ez pedig a faluszínház magyar részlege. Hogyan dolgozik, hogyan él a komáromi színház? — Három éve alakult. A legjobb műkedvelők és né­hány régi színész fogott össze, tikus Köztársaságból Buda­pestre. A küldöttség tagjai Nie Zsun-csen marsall, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a honvé­delmi bizottság alelnöke és Liu Lan-tao, a Kínai Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának póttagja, az országos a kézivarrodába, ahol erre al­kalmas hely van. A javasla­tot meghallgatták az üzem ve­zetői is s most módosítják az eredeti elhatározást, ezáltal ötezer forint felesleges kiadás­tól mentik meg a vállalat jt. SOPIANI Az új esztendőben minden nap két újítást nyújtottak be a Sopiana Gépgyárban. Leg­jelentősebbek azok az újítások melyek az új húsipari gépek gyártását teszik olcsóbbá. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A csütörtök reggel 6 óna 46 perc 12 másodperckor és ezt követően 8 óra 41 perckor megismétlődő földrengést az országban több helyről jelez­ték. de nem volt országos mé­retű. Budapest és Pest megye területén jelentősebb, Bara­nya, Bács-Köskún, Fejér, Ko­márom, Szolnok, Tolna és Veszprém megye egyes köz­ségeiben kisebb károkat oko­zott elsősorban a nem téglából készült épületekben. Budapest területén a XX. kerületben a legjelentősebb a kár, ahol hat ház összedőlt, több ház megrongálódott. A villanyhálózat is megsérült, ez a közlekedésben zavart oko­zott. A villanyvezeték javítása folyamatban van, a budapesti hogy magyarnyelvű előadások­kal tanítsa, szórakoztassa a szlovákiai magyarokat. Ez nem volt könnyű dolog. A színház ugyan minden anyagi támo­gatást megkap az- államtól (és itt felsorolja, hogy a 13 mil­liós Csehszlovákiában 55 szín­ház van, hogy a kassai szín­házat tavaly hozták helyre és a belső díszítések aranyozásá­hoz Egyiptomból két kilo­gramm aranyport vásároltak), de nincsen magyar rendező­jük, dramaturgjuk, hiszen nincsen külön magyarnyelvű színészképző főiskola sem. A szlovák rendezők ugyan segí­tenek, vendégrendezők is gyak­ran jönnek Komáromba, az ország minden részéből, — de a színház a szép beszéd temploma és éppen ezt, a szép magyar beszédet nem ta­nulhatták meg a vendégrende­zőktől a komáromiak. Akkor bizonyára örültek a magyar rendezőnek? előre váróéi vasút Leszakadt ve­zetékeit helyreállították, a köz­lekedés megindult. Pest megye területén a föld­rengés különösen Dunaiharasz­ti és Taksony községekben okozott nagyobb kánt. Duna- hairasztin a lakóházak jelentős része kisebb-nagyobb sérülést szenvedett, nyolcvan ház lak­hatatlanná vált. Taksonyban 16 ház vált lak­hatatlanná és körülbelül 40—50 ház erősen megrongálódott. A lakóházaknak körülbelül 80 százalékán kisebb sérülés ke­letkezett (kéménybeomlás, ab­laktörés, falrepedés). A földrengés még Dunavar- sány, Délegyháza, Kiskúnlac- háza, Alsónémedi és Sziget- szentmiklós községek épületeit rongálta meg. A Csepel autó­gyár több épülete is megron­gálódott. — Nagy türelmetlenséggel vártak. Telve voltak a komá­romi színészek tudásvággyal. Nagy igyekezettel tanultak. Éppen ennek a lelkes igyeke­zetnek köszönhető, hogy „A tanítónő“ nagy siker volt és mondhatom, fordulópontot je­lentett a színház életében. Az „Uj szó“, a Kommunista Párt magyarnyelvű lapja is méltat­ta az előadást és a sok egyé­ben kívül ezért is jó csehszlo­vákiai utamra visszaemlékez­ni. És a búcsú egyben a kapcso­latok megszakítását is jelen­tette? — Szó sincs róla! A színé­szekkel is, a vezetőkkel is le­velezek. Most például azt ír­ták, hogy Prágába utaznak ta­nulmányútra, nem egynéhá­nyat hanem az egész társu­lat. Az év tavaszán valószínű­leg Budapestre is eljönnek; Már levélben megállapodtunk, hogy találkozunk. Egyébként „A tbc elleni küzdelem hete'1 A tuberkulózisnak, mint népbetegségnek leküzdése te­rén a felszabadulás óta jelen­tős eredményeket értünk el: a tbc-halálozás 1938-hoz viszo­nyítva egynegyedére esett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tuberkolózis leküzdésére végzett erőfeszítéseket csök­kenteni lehetne. Az egészség- ügyi minisztérium — a társa­dalmi és a tömegszervezetek bevonásával — 1956-től kezdő­dően minden évben megren­dezi „A tbc elleni küzdelem hetét“. Az első ízben február 12—19 között rendezendő hét jelsza­va: „A tbc fertőző betegség, de megelőzhető és gyógyítha­tó“. A hetet mindenekelőtt rendkívül széleskörű felvilágo­sító munka jellemzi majd. A fővárosban, minden megyében és megyei jogú városban ezek­ben a napokban , alakulnak meg a tanácsok egészségügyi állandó bizottságainak elnö­keiből, a tömegszervezetek — elsősorban a vöröskereszt — képviselőiből, a tbc-kezelő in­tézmények főorvosaiból és má­sokból az előkészítő bizottsá­gok, amelyek kidolgozzák a hét helyi programját, Alsónémedfbem 190 lakóház megsérült, 17 laífchaAatlanná vált. A többi községben a la­kóházak kisebb része szenve­dett kárt (kémónybedőlés, fal­repedés, ablakitöcés). A földrengésnek két halálos áldozata van. A sebesültek száma 38, közülük 15-öt köny- nyebb sérüléssel kórházba szállítottak, a többieket hely­színen részesítették orvosi ke­zelésben. A kárt szenvedett községek­ben a szükséges mentési és helyreállítási munkálatok min­denütt azonnal már a kora reggeli órákban megindultak. A pártszervezetek, a tanácsok, az állami szervekkel karöltve a legmesszebbmenő segítséget nyújtják a ként szenvedett községek lakosságának. tanul most Magyarországon két fiatal művészük. Az egyik dramaturgnak készül, a másik színésznek. Ezek a fiatalok és természetesen a régiek bizo­nyosan felvirágoztatják majd a komáromi magyar színházat. Elkanyarodik a beszélgetés. Prága..; Gottwald mauzó­leum ..; A cseh udvariasság..; A tisztaság és rend .:. A nagy ipartelepek... A csehek egész­séges nemzeti büszkesége... A negyven színházi előadás, amit Lendvay Ferenc két hó­nap alatt látott.. A színhá­zak csodálatos technikai fel­szerelése ; : A két hónapi csehszlovákiai tartózkodásról, a komáromi nagy munkáról, legalább két hónapig mesélhetne színhá­zunk főrendezője. Nem is cso­da, — Szívesen mesél arról az ember, ahol jól, nagyon jól érezte magáti I Pécsiek külföldön Komáromi magyar színészek között

Next

/
Thumbnails
Contents