Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-07 / 6. szám

2 NAPLÓ 1956 JANUÁR Í Az Humanité a választások után kialakult belpolitikai helyzetről Párizs (MTI) Javában foly nak már a puhatolózó tár­gyalások az új kormány meg­alakítása ügyében. | Az Humanité kommentárjá­ban megállapítja, hogy a vá­lasztások logikus következmé­nye nem lelhet más, mint egy népfront-kormány megalakí­tása. Minden más elgondolás megfosztaná a baloldalt vá­lasztási győzelmétől, tehát el­árulná a választók akaratát. Egyesek két ilyen elgondolást tanulmányoznak most. Az egyik a jobboldalé, amely — miután vereséget szenvedett a választásokon — igyekszik „középpárti“ többséget létre­hozni, s ez a függetlenektől a szocialistákig terjedne. En­nek az lenne -a feltétele, ho«Y azok a polgári pártok, amelyek a választási hadjárat során szembe álltak egymás­sal és megbélyegezték egy­más*-, kibéküljenek. Guy Mol­le t és Mendes France egyéb­ként ezt elvetette. A köztársasági Front veze­tői. akik hallgatnak a nép­frontmegoldásról, most ma­guknak követelik a hatalmat. A Köztársasági Front egyma- P 'b:;n nem rendelkezik több­séggel. — De hát mivel kormányoz­na — teszi fel a kérdést az Humanité —. A Franc*- Ti- rour azt tanácsolja, hog/ a tegnap kormányon volt jobb­oldali pártok támogassanak egy köztársasági Front-kor­mányt. Az Ilyen kormány azonban a jobboldali szavaza­tok kénye-kedvének lenne ki­téve és foglya lenne a jobb-1 oldalnak, amely támogatását. Teljességgel képtelenség azt gondolni, hogy a jobboldal támogathat­na egy baloldali politikát. Akárhogy alakuljanak is a dolgok, nem lehet elképzelni politikai változást a kommu­nisták részvétele nélkül. So­kan azt mondják: képtelen­ség, hogy a kommunisták be­lépjenek a kormánytöbbség­be. — De vajon miért? — kérdi az Humanité — azok, akik ezt állítják, ki akarják zárni a munkásosztályt és képviselőit a közügyek vezetéséből. Ter­mészetes, hogy a mérsékeltek­nek ez az óhajuk. De hogyan lehet hozzájuk csatlakozni ak­kor, amikor a szociális hala­dás jelszavait hangoztatják? A kérdés lényege tehát az, hogy a baloldali politika, ország január 2-án kifejezés­re juttatott véleményévé kö­vetelte, csak baloldali több­ségre támaszkodhatik. Ez a többség létezik az új nemzet- gyűlésben: a kommunisták, a szocialisták, a radikálisok több mandátummal és több szava­zattal rendelkeznek, mint va­lamennyi többi párt együtte­sen. Továbbra is fenntartani a kizárás politikáját a Kommu­nista Párttal szemben, azt je­lenti, hogy a jobboldalra hagyják a hatalom ellenőrzé­sét. Faure, Pinay és Bidault a január 2-i választások nagy legyőzöttjei. Vajon van-e egyetlen olyan baloldali vá­lasztó is, aki beleegyeznék, hogy a baloldal széthúzása miatt ezek ismét felbukkan­janak — veti fel a kérdést amelynek megvalósítását az | végül az Humanité. Á francia választásokról Párizs (MTI): Moselle me­gyében a Kommunista Párt, a Szocialista Párt és a Radi­kális Párt megbízottai megta­gadták a választási jegyző­könyv aláírását. A megyében mint ismeretes, — négy MRP-párti és három függet­len jelöltet nyilvánítottak meg választottnak. Az aláírást meg­tagadó megbízottak a jegyző­könyv határozata ellen felleb­bezéssel élnek. Az Humanité újabb statisz­tikát közö^ azokról a mandá­tumokról, jmelyektől egyfelől a listakapesolásokkal, másfe­lől a töredékszavazatoknak a bármelyik | Kommunista Pártra kedvezőt­pillanatban megvonhatná tőle i len elszámolási módszerével ■/ ■ megfosztották a pártot. A lep megállapítja, hogy a korábbi statisztikákkal szemben a Kommunista Pártot nem 36 vagy 37, hanem 40 mandátum­tól fosztották meg. A tengerentúli területek képviselőinek megoszlása párt­állás szerint a következő: (zá­rójelben az előző nemzetgyű­lésre vonatkozó adatok): kom­munisták 5 (4), szocialisták 6 (?), Afrikai Demokratikus Tö­mörülés 8 (2), UDSR 5 (8), Ten­gerentúli Független 9 (14), MRP 1 (2), köztársasági szocia­listák 6 (8), függetlenek 2 (3), RGR 3 (1), bizonytalan párt­állás 5 (0). • Jugoszláv-egyiptomi közös nyilatkozat Tito és Nasszer tárgyalásairól Kairo (TASZSZ): Mint akcV roi rádió közli, Tito, Jugoszlá­via elnöke és Nasszer, egyip­tomi miniszterelnök tárgyalá­saik befejezése után közös nyi­la' kozatot adtak ki. A nyilatkozat megállapítja, a felek folytatták az 1955 februárjában megkezdett tár­gyalásokat, megvizsgálták a nemzetközi helyzetet, beleértve a közép-keleti és dél-európai helyzetet, megvitatták továb­bá Egyiptom és Jugoszlávia kapcsolatainak megerősítését és a két ors?ág együttműködé­sét. A tárgyalások a két or­szág baráti viszonyához mél­tóan a barátság és a kölcsö­nös megértés légkörében foly­tak le. A nyilatkozat a továb­biakban megállapítja, hogy Tito elnök és Nasszer minisz­terelnök megelégedéssel szö­gezte le a mostani nemzetkö­zi helyzet alapvető kérdései­ben vallott nézeteinek közös voltát. Mindkét politikus azon a véleményen van, hogy a há­borús veszély csökkent és a helyzet általános javulása ta­pasztalható. Rámutat azonban a nyilatkozat, hogy egyes kör­Eltemették Wlrth, volt német kancellárt Berlin (MTI): A nyugat-né­metországi Freiburgban csü­törtökön temették el a minap elhunyt dr. Josef Wirth, volt német birodalmi kancellári Josef Wirth elhalálozása al­kalmából a Béke Világtanács nevében Jean Laffitte főtitkár táviratban fejezte ki részvé­tét. Otto Grotewohl miniszterel­nök a Németek Szövetségéhez intézett táviratában a Német Demokratikus Köztársaság kormányának részvétét tol- mácsolta. Vizalntti televíziós vevőkészülék Szovjet szakemberek víz- llatti televíziós vevőkészüléket Uzerkesztettek, amelynek se­gítségével megfigyelhető a ten­ger állat- és növényvilágának sokrétű élete, zetekben még a „hideghábo­rú“ következményei észlelhe­tők és ezek feszültséget okoz­nak. Minden olyan erőfeszítés amely a feszültség enyhítésé­re Irányul, — egyben kiter­jeszti a tárgyalásoknak és a megállapodásnak, mint a vi­tás kérdések megoldása egyet­len útjának alapját. Az elnök és a miniszterelnök újból ki­jelenti, hogy országaik politi­kája: tartózkodás minden szö­vetségben való részvételtől. Hangsúlyozza a nyilatkozat, hogy a békét csakis úgy lehet megszilárdítani, ha minden téren valamennyi ország füg­getlensége és teljes jogegyen­lősége alapján működnek együtt, azoknak az elveknek megfelelően, amelyeket az ázsiai és afrikai országok ban- dungi értekezlete Jóváhagyott. Szudán felvételét kérte az ENSZ-be Kairo (TASZSZ): Khartumi jelentések szerint Mubarak Zá­ruk szudáni külügyminiszter levelet intézett az ENSZ fő­titkárához. A levélben kéxi, hogy Szudánt vegyék fel az ENSZ-be. K. J. Vorosílov ellátogatott Potsdamba Berlin (MTI): A Wilhelm Pieck köztársasági elnök 80. születésnapja alkalmából a Német Demokratikus Köztár­saságban tartózkodó szovjet kormányküldöttség, élén K. J. Vorosilovval, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnökével, csütörtökön el­látogatott Potsdamba és meg­tekintette a „Cecilien-Hof“ kastélyt, amelynek falai kö­zött 1945-ben aláírták a törté­nelmi jelentőségű potsdami egyezményt. K. J. Vorosílov a potsdami kerületi tanács elnökének üd­vözlő szavaira válaszolva kije­lentette: A potsdami egyezmény a szovjet-német barátság alap­köve. Ez a barátság az egyez­mény aláírása óta a béke biz­tosításáért vívott közös har­cunk révén megbonthatatlan szövetséggé fejlődött. N. A. Bulganyin távirata Csou En-lajhoz Moszkva (TASZSZ): N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke táv­iratot küldött Csou En-lajnak, Kínai Népköztársaság ál­lamtanácsa elnökének abból az alkalomból, hogy a Dzamin- Ude—Ulan-Bator köpött épült vasútvonalon VnCSÍJWÍUlt a for­galom. N. A. Bulganyin távirata J. Cedenbalhoz Moszkva (TASZSZ): N. A, Bulganyin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke táv­iratot küldött J. Cedenbalnak, a Mongol Népköztársaság mi­niszterelnökének, a Szovjet­unió, a Mongol Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság kö­zötti közvetlen vasúti közle­kedés megindulása alkalmá­ból. A kötelező védőoltások 1956. évi rendje Az egészségügyi miniszté­rium szabályozta a kötelező védőoltások 1956. évi rendjét. Eszerint a hastífusz elleni vé­dőoltásokat február és március hónapban kell végrehajtani. Hastífusz és tetanusz ellen kombinált védőanyaggal ugyancsak e két hónap során be kell oltani minden gyer­meket, aki 12 éves korát be­töltötte, valamint azokat a 13 éveseket, akik az alapvédett­séget biztosító oltást már a múlt évben megkapták. — Ugyancsak februárban vagy márciusban, illetve szeptem­berben kerülnek sorra a teta­nusz elleni újraoltások. A diftéria — szamárköhö­gés — tetanusz elleni oltó­anyaggal április—május, illet­ve szeptember—október hó­napban oltják be a gyermeke­ket. Hasonló időszakban kerül sorra a gyermekek himlő el­leni védőoltása. A kötelező védőoltások — az eddigiekhez hasonlóan — ingyenesek. Hiú ábrándok N. Novikov cikke az amerikai politikusok karácsonyi üzenetéről Moszkva (TASZSZ) Az Iz­vesztyija pénteki számában N. Novikov „Megérdemelt visszautasítás“ című cikkében többek között a következőket írja: Az európai népi demokra­tikus országok erejükbe és a jövőbe vetett hittel lépték át az új esztendő küszöbét. A néigy népi demokratikus ország felvétele az ENSZ-be meggyőzően bebizonyította, hogy csődöt mondott az Egye­sült Államok és partnerei ve­zető köreinek hátrányosan megkülönböztető politikája a szóbanforgó országokkal szem­ben. A népi demokratikus or­szágok tovább haladnak a ma­guk útján, még ha egyeseknek ez nem is tetszik. Azt lehetne hinni, hogy az események menetéből egyes nyugati körök levonták a ta­nulságot. Nem így történt. Ezek kísérletet tesznek, hogy durván beavatkozzanak ez or­szágok belügyeábe. Ezt bizo­nyítják egyes amerikai ál­lamférfiak és politikusok -— Eisenhower elnök, Dulles kül­ügyminiszter és mások — úgy­nevezett karácsonyi üzenetei. Harrimann New York ál­lam kormányzója az amerikai vasútmágnósok egyike. Az ő „karácsonyi üzenetének“ hátsó gondolata az, hogy vissza akarná szerezni azokat a po­zíciókat, amelyeket annakide­jén Magyarország és Lengyel- ország gazdasági életében el­foglalt. Harrimannak számos bánya és gyár volt tulajdoná­ban Lengyelországban. A Standard OH of New Jer­sey amerikai kőolajmonopó­lium főkolomposai arról áb­rándoznak, hogy visszaszerzik a harácsolás lehetőségét _ Ro­mániában, ahol a háború előtt a hatalmas hasznot hajtó Ru- manian-American kőolajtár­saság volt a birtokukban. Egyes amerikai pénzemberek nem tudnak beletörődni ab­ba, hogy elveszítették a régi Magyarország gazdasági életé­ben elfoglalt pozíciókat. A Horthy kormány ugyanis mo­nopóliumot adott az amerikai részvénytársaságoknak a du­nántúli olajterületek kiakná­zására. Az első világháború után aa amerikai monopóliumok ke* zükbe kaparintották a lengyel« országi szénbányák jelentő« részét. A szövetségközi állan« dó szénbizottság egyik ameri« kai tagja 1919-ben Herbert Hoovernek, az Egyesült Álla« mok későbbi elnökének ezt ír« ta: „Igen fontosnak tartam, hogy követeljük Lengyelor« szágtól, egyezzék bele a kato- wioei medence szénkitermelő« sónek hivatalos, főként am«i rikai, ellenőrzésébe, még mi« előtt a medencét átadják Len­gyelországnak“. „Hoover vá­laszul közölte: „A lengyel kormány mindent megtesz, amit mi kívánunk.“ A „karácsonyi üzenetek** küldői, köztük Herbert Hoo- vert is, éppen azt a rendszert kívánják vissza, amikor a kö­zép és délkeleteurópai orszá­gok mindent megtettek, amit az amerikai monopolisták óhajtottak. Hiú ábrándok! Novikov cikke a továbbiak­ban rámutat a Lengyel rádió, az ailbán Zeni i Popullit és az indiai National Herald meg­állapításaira. Nem tűrjük, bogy bárki te merényletet kövessen el szu- verénííásunk és népi hatal­munk á^len — jelentette ki a lengyel rádió; Az efajta üzenetek **■* írja a Zen i Popullit — ugyanúgy, mint az albán belügyékbe történt egyéb beavatkozási kísérletek mindig eredmény« telenek voltak és azok Is ma« radnah’J A National Herald vezér­cikkéből rámutat arra, hogy az amerikai politikusok „ka­rácsonyi üzenetei“ «értik a genfi szellemet. Az efajta fel­hívásokat semmivel sem le­het igazolni, különösen nem a keleteurópai országoknak aa ENSZ-be történt felvétele után. A népi demokratikus orszá­gok dolgozói biztosan halad­nak a szocialista fejlődés ma- gukválasztotta útján. Senki sem diktálhatja a népeknek, milyen társadáJjni rendszert válasszanak. Senkinek sem áll hatalmában, hogy befolyá­solja a társadalmi fejlődés objektív törvényeit Novikov. — írja Horgonyt vetett német úszó sziget A thürlngiai Dönges melletti Haut-tón egy úszó sziget lát­ható, ami Németországban egyedülálló természeti jelen­ség. Az úszó sziget fenyőinek és nyírfáinak gyökerei nem­régiben elérték a tó fenekét és erősen megkapaszkodtak a mélyvízi növényzetben. — A megállapodott szigetet két vontató és egy 400 méter hosz- szú drótkötél segítségével akarják a tófenéktől elszakí­tani és újra útnak indítani. Volt két faluszert* hírhedt borisszája Kaposszekcsőnek: Kemény Ferenc, a Táncsics tsz tagja s a komája, Pozagai Gyuri bácsi, aki társadalmi helyzetét tekintve „egyéni szektor.” Még akkor kezdődött a barátságuk, amikor a Pozs- gad család a háború után Zala megyéből áttelepült a község­be s hónapokon át Keményék­nél laktak. Már akkor úgy egy­másra lelitek a pincék hűvösé­ben, mint a zsák meg a foltja, A tanú 'á&zi+ite uailotnása — Vagy jössz velem anyám, vagy többet ide be nem teszem a lábamat. Pozsgai György nagyon egye­dül maradt. Üres lett a ház egyszeriben, hideg a tűzhely s nem volt asszony, aki főzzön — Eszi a fene a sok esőt!.;: — Szóval igazán nem hal­lotta? — Nem én! Az asszonyka remegő, ide­ges hangon mesélte el, hogy az Orbán Jóska egy pisztolyt vett — Pisztoly? Méghogy nem is egy, hiszen ez már a máso­dik? Hát mit gondol rólam a koma, ha együtt iszunk, együtt hazudjunk is? hallani vélte, hogy összesúg­nak a háta mögött. — Hát tényleg utolsó ember vagyok én? ... A legeslegutolsó ka- posszekcsői? Ki akart szalad­ni a teremből, de nem tudott felállni. Csak ülit, ült és nem is hallotta a bíró szavát, s az elmarasztaló ítéletet sem. mosson rá. El is futotta eres, ej a Mózes Mátyás gyerekfiá- tompafenyü szemet a könny, tól Wnt iövöidöztek vele mikor a tanácstitkár behivatta szőlőhegyen, magához: — Mondja, Gyuri bácsi, ha És képzelje, a gyerek azt s később jóbarátságukat ro- annyi"pénze*1van"' borra, miért m®"dta, hogy a férjemé kórsággal is megpecsételték A két koma együtt járt in­ni. Hol Kemónyék háztáji pin­céjében szopogatták a hegy bú­felejtő nedvét, hol meg a kocsmában ütötték fel tanyá­jukat. Pozsgai, ha valami fu­var akadt, már jóelőre elkérte a pénzt, hogy jobb kedvvel hajthassa a lovát A termést is lecsente a saját padlásáról s titokban eladogatta, mert nincs hitel a földtműveoBzövet- kezetbeoi A földművwwzövetkezetben nincs, csak otthon hitelezzen az asszony bizalmat a férj­nek, aki pénzt soha nem ad haza és veri a gyerekeket is, ha részeg fővel tántorog haza éjjelente? Hitelezni lehet bi­zalmat..! egy évig.ü tíz évig..;: de az Idők végtelen­jéig — nem. Ott Is hagyta a felesége Pozsgalt. A fia jött el az anyjáért Komlóról, s azt mondta neki; nem telik arra a másikra is? — Másikra? ::; — Magának kötelességei vannak! Kötelességei a család­ja és az állam iránt! S mind­egyiknek adósa. Az adója ren­voi t! ... Ott találta a préshá­zunkban . : Ez már a második pisztoly volt. Az elsőt a felesége vette el tőle, mikor egyszer pálinka­főzésből részegen támolygott dezetlen s a beadással is több haza. Az asszonyka szívsza­évre elmaradt. Maga a leg­rosszabb gazda a községben. No és amit a családjával tett?!.-.! Dehát beszélhetett, ráfért arra minden, mint a szélső házra. Gyorsan letörölte arcá­ról a könnycseppeket, amint kilépett a tanácsháza kapuján s ment bútfelejteni oda, ahol azt a jó kapocszekcsőit mérik pintes üvegekben. Közben teltek-múltak a na­pok. Beköszöntött a nyár is a faluba. S egyszer, az egyik es­te, mikor épp az istállóból jött ki. Kemény Ferenc asszonya fordult be az udvarukba: — Nem hallotta, mi újság van? kadva futott vele Dombóvárra hisz minek az urának fegy­ver? ... Részeg fejjel talán majd a családjára fogja!...: __ S Kernénynének adott igazat mindenki megmere­a falu, csak Pozsgai nem törő- vedett, aztán mintha rugók dött komája dolgaival De jötték volna fel, úgy pattant most mégis nagyon eszébe ju- fei helyéről Kemény Ferenc: A kútból frissen húzott víz Anyira szógyellte magát, mint- nem rántja át úgy a józan vi- ha most neki kellett volna a lágba a másnapos embert, torvény előtt felelnie valamí­mint Pozsgai Györgyöt a re- ty®? b™é7Ttii.: , . „ volverek ügye. Annak a tör- Nern tudta, hogyan érkezett vénynek hazudjon ő, amelyik haza., de otthon már úgy kö­tőidet mért ki neki a kapós- szorított be: szekcsőá határban? Hát olyan —mindenem is rámegy, utolsónak nézi őt a koma, derendezemaz adósságokat! azaz, hogy Kemény Ferenc? Nagy elhatározás. Nagy ígé- ~7.A szinigazat vallom — ret. S lám, hosszú évek meg­fordult a járásbíróhoz. - El- Króatee, a tanácstitkár figyel­je« hozzám, hogy beszéljek a mertetése, a kiírások a szé- Mózes Mátyással, az meg szól- gyentáblén.:: miV.em hasz- jon a fiának.:: így volt. nőt, de egy pár mondat a Olyan csend támadt a tár- koma önmagát védő, barátiét gyalótemmben, hogy még az mocskoló szava ..; elérte. Hát utca zaja is behallatszott a szükség volt erre, Pozsgai ba­nagy zárt ablakok mögül. Egy csij tott, amikor az asszony után nem sokkal Kemény te beko­pogtatott hozzá: — Segíts rajtam, komám! Megtalálták a gyerekek és be­S mondja, ml kellene ahhoz a másikhoz? Hogy megálljon a kezében a harmadik vagy ne­gyedik forduló után a pohár, hogy ne részeg apa, ne ittas férj dülöngéljen esténként — Tekintetes bíróság!;:: Hát ennek hisznek?!;:: Néz­zék meg — fordult feléje. — haza, hanem egy olyan ember, A legutolsó ember a falu- »kire a család te tisztelettel 9 c. ~ ban!., öt kéne törvény elé becsülettel néz fel? Mert igaz, vitték a tanácsra a másik pisz- állítani, mert szabotál! Mondd hogy a emfoerej tolyt te. Beszélj a Mózes Má- csak, hány zsák búzával tarló­zol még? És adót mikor fizet- szik űzeta rendre » régi adós* tói „tollán? Mi’ Ságokat, de a falu tiszteletben Pozsgiinak vér'szökött a fe- álló emberei a családjuknak jóbe. Érezte az arcán végig- se lehetnek adósat;:: söprő kíváncsi tekinteteket s önody György tyással, mert furán jönne ki ha én mennék. Tanítsa ki a gyereket, hogy a határban egy fa alatt lelte s nem az én pin­cémben .. j

Next

/
Thumbnails
Contents