Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-04 / 3. szám

r 1958 JANUÁR 4 NAPLÓ 3 Szembeszállunk minden olyan törekvéssel amely népi demokráciánk ellen irányul Az önök világából, amerikai urak, — örökre elég volt! Egy másik földrészen, Ame­rikában élő uralmaik nem tet­szik a má világunk, a mi éle­tünk. Ezt néhány amerikai ál­lamférfi nyíltan ki is fejezte mast karácsonyi üzeneteiben. Hát nem urald Nincs szük­ségünk az önök ajánlotta „sza­badságira, felszabadításra. Én mast biztos munkahelyen, a Sopiana Gépgyárban dolgozom, mint gzerszámlakatos. Meg vagyok elégedve a sorsommal, az ezerforinton felüli kerese­temmel, a meleg műhellyel, a nyolc órai munkával, boldog családi életemmel. Nem! Egy­általán nem akarom azt, amit önök most celofánpapírba cso­magolva ajánlgatnak nekünk, a gróf Kerenczer Mór ural­mát. Én ennél a gróf úrnál so­káig dolgoztam kommenció- ban, neki autója, hintói és két szeszgyára volt, nekem csak egy pár mázsa búza, s a bete­vő falat, kilátástalan élet, s lá- tástól-vakulásig munka jutott. Én, az uradalmi c Az Egyesült Államok kor­mánya vezetőinek karácsonyi üzenetében én a Biedermann bárók, a Festetách és András- sy grófok hangjára ismertem. Ezek a Szigetvár környékéről kiseprűzött urak, ha alkal­muk adódna, nagyjából ugyanezt kiabálnák bele a nagvvilágba. De mi mást is várnánk tőlük?! Az idők múl­tával elfogy még az a csepp reményük is, amit magukkal vittek és mivel egyre jobban látják, hogy egyszer s min­denkorra vége a régi „jó vi­láginak, már csak a dühödt kitörésekre futja erejükből. Mivel nem vagyok fukar, én, az uradalmi cseléd fia is A budapesti Ruggyanta Gyár­ban, amely szintén tőkésé volt, szintén csak sovány fizetés és kétszinű ígérgetés jutott. Még elevenen emlékszem ar­ra, hogy karácsony közeledett, Pesten laktunk s jóformán egy deka tüzelő nélkül indultunk a karácsonynak. Az urak meg­ígérték. hogy adnak szenet, sajnos, ez csak ámítás ma­radt. Tíz kiló fáért kellett sor- baállni, hogy legalább az ün­nepen meleg legyen. Ebből én nem kérek, örök­re elég volt. Mi azon az úton akarunk járni, amelyet a mi pártunk, a mi kormányunk mutat. Én továbbra is boldog­ságot akarok a családomnak s ennek érdekében jól dolgo­zom a gyárban, hogy még több­re jussunk, hogy még erősebb legyen a mi szabadságunk, a dolgozók szabadsága. KOVÁCS LAJOS, szerszámlakatos. seléd fia is üzenek reketenek is kellett a betevő falat, meg aztán meg is akar­tam mutatni, hogy ha nem is álltak velem szóba a gazda­gok, azért valaki mégis va­gyok. Inkább csak krumplit ettem, — de a gyerekeimnek más legyen egyszer a soruk. És lett is, no nem a maguk jóvoltából. Sőt a tengeren tú­li üzenetek is azt bizonyít­ják, hogy azt a sorsot szánnák a gyerkeinknek, amelyben mi tengődtünk. De a mi fiatal­jainknak már nemcsak mun­kára jut idejük, hanem mű­velődésre, szórakozásra is, s szabad hazájukat fel nem cse­rélik semmiféle mézes-mázos üzenetért. KISS LÁSZLÓ, a katádfai Kossuth tsz elnöke. Visszautasítjuk a beavatkozást országunk belügyeibe Az Amerikai Egyesült Ál­lamok több felelős képviselő­je üzenetet intézett a népi demokratikus államok, köztük Magyarország lakosságához is. Az üzengettük úgy látszik, na­gyon szeretnék, ha hazánkban is visszaállítanák a felszaba­dulás előtti társadalmi és ál­lami rendet. Mi, a népi de­mokratikus Magyarország jogi dolgozói ezt az üzenetet, mint országunk bel ügyébe való dur­va beavatkozást a legéleseb­ben visszautasítjuk. Rólunk, hazánk társadalmi és állami rendjéről semmiféle fogadatlan prókátor ne nyilatkozzék. Ezt a rendet dolgozó népünk szor­galma, nagy áldozata és be­csületes munkája teremtette meg és építi tovább. Nem ké­rünk az általuk visszasírt „rend“-bői. A mi jogász fiatal­ságunk most már valóban a dolgozó népből való és a dol­gozó nép hűséges szolgálatára készül. Nem kérünk abból a rendből, amikor dolgozó gyer­mekéből nem lehetett jogász, vagy ha az is lett belőle mel­lőzték. Mi óvjuk szabadságunkat, országunk fejlődésén munkál­kodunk és szembeszállunk minden olyan törekvéssel, mely népi demokráciánk ellen irányul. Kár az erőlködésért, kár a fáradságért, hogy ez másként legyen. DR. KOCSIS MIHÁLY, a jogtudományi egyetem dékánja, üzenek valamit az üzengetők- nek: anyámra nem emlék­7 öbbé nem akarunk mások szolgái lenni szem, mert egy éves voltam, araikor elragadta a nyomor, öreg szülém nevelt, amíg a szomszéd faluba mehettem szolgálni. 21 éves koromig csak egy öltözet ruhára tellett a béremből, mert hát, kedves urak. amennyire engedtek — ruházkodni is kellett. Felesé­gem másfél holdja volt a va­gyonún!?. Persze, hogy vállal­tam minden munkát, ami csak jött: voltam részesarató, cséplőmunkás, favágó, sőt még éjjeli őr is. Mert ugye a gye­Olvastam a washingtoni „ka rácsonyi üzenetekről“. Az ígért „felszabadítók“ hatalmának minden gyümölcsét élveztem a múltban. Éreztem saját bőrö­mön, mit jelentett az „úri“ Magyarországon kereskedelmi dolgozónak lenni. Hogy kellett rettegnünk, hogy bármely pil­lanatban állásnélkül, kenyér nélkül maradunk! Köszönöm, ebből többet nem kérek! Washington urainak pedig üzenem, hagyják csak ők nyu-. godtan az országépítést mi-1 ránk. Mi szívesen tesszük ezt, mert érezzük és látjuk a kü­lönbséget a jelenlegi és múlt életünk között. Mi jól érezzük magunkat és nem kérünk sem­milyen „felszabadítást“. Nem akarjuk, hogy ismét a nya­kunkra üljenek a hamerlik, richterek. Többé nem aka­runk másol? szolgái lenni. ZSOLNAI ZOLTÁN, a Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat, 9-es vasboltjá- nak üzletvezetője. II vezetőségrálasztás hírei A vasasi Petőfi-akna föld­alatti alapszervezete az agitá- ciós munka megjavítása ér­dekében tíz elvtárssal bővíti a népnevelőhálózatot. Még a ve­zetőségválasztás előtt vezetősé­gi ülésen napirendre tűzik a népnevelőmunka tapasztala­tait. * Az utóbbi hetekben Pécs te­rületén jelentősen javult a pártépítés. A novemberi 17- hez viszonyítva, decemberben 37 tagjelöltet vettek fel. Míg novemberben ugyanezekben az alapszervezetekben 15 volt a felvett párttagok száma, de­cemberben 40 — munkában, tanulásban kitűnt dolgozót vettek fel a párttagság so­raiba. * Főleg a bányaterületeken van a tagjelöltfelvétel terén javulás. István-aknán egész esztendőben jól foglalkoztak a tag- és tagjelöltfelvétellel és decemberben is hat tagjelöl­tet vettek fel a keleti bánya­mező pártszervezetében. Pécs- bányán, Béke-aknán és Vasa­son most kezdenek alaposab­ban foglalkozni a pártépítés­sel. Béke-akna földalatti alap­szervezete 3, Petőfi-akna föld­alatti alapszervezete 2 tagje­löltet vett fel december folya­mán. * Az MDP Siklósi Külvárosi Alapszervezeténél felülvizsgál­ják a pártcsoportbizalmiak és a népnevelők eddigi tevékeny­ségét. Azokat, akik nem vé­geztek megfelelő munkát, le­váltásra javasolják és he­lyükre más, szorgalmasabb, tevékenyebb elvtársakat je­lölnek. Ezzel akarják biztosí­tani, hogy a vezetőségválasz­tás előkészítésében minden pártcsoportbizalmi és népne­velő a lehető legnagyobb se­gítséget nyújtsa. Az alapszer­vezet vezetőségi tagjai, párt- csoportbizalmijai és népneve­lői a vezetőségválasztó taggyű­lés előtt minden kommunistát felkeresnek és . meghívják a vezetőség újjáválasztására. * Vezetőségi ülést tartottak a közelmúltban a megyei tanács I. sz. alapszervezetében. Az alapszervezet vezetősége azzal bízta meg a pártcsoportblzal- miakat, hogy adjanak munkát, feladatokat a párttagoknak. Néhány feladatot meg is je­löltek, mint például a pártok­tatásban való részvétel ellen­őrzése, az olvasókkal való fog­lalkozás a könyvtárban, a saj­tó népszerűsítése az osztályo­kon, stb. A pártvezetőség a feladatok végrehajtását a ké­sőbbiekben eílenSl-zi. Kovács István: Most lasztjuk újjá a villányi jáiás 19 kultúrotthonának vezetősé­gét. Az újjáválasztás célja az, hogy olyanok irányítsák a kultúrotthonokat, akik arra ér­demesek. A kultúrotthon-tana- csok választásával együtt a járási tanács népművelési csoportja valamennyi kultúr- otthonban felülvizsgálja a szakköröket, a színjátszócso­portokat, és leltár szerint el­lenőrizzük a kultúrotthonok berendezését. Ahol hiányt vagy rongálást észlelünk, ott megtéríttetjük a kárt Pollák Dezső: A komlói erő­mű kultúrtermében az MN- DSZ-szervezet karácsonyfa­ünnepélyt rendezett. Az üzem dolgozóinak gyermekei szava­latokat hallgattak, bábjátékot néztek, majd ajándékokat kaptak. Ezúton mondunk kö­szönetét az MNDSZ-asszonyok- nak, akik fáradságos munká­val, és az üzemvezetőségnek, amely anyagi támogatással le­hetővé tette, hogy örömet sze­rezzünk a gyermekeknek. Bokrétás András: A szentlő­rinci kultúrotthonban a helyi színjátszók bemutatták Jókai Mór: „A kőszívű ember fiai“ című négyfelvonásos színmű­vét. Az előadás tiszta bevéte­lét a Vöröskereszt céljaira for­dítják. Véleményem szerint helyes lenne, ha a Vöröske­reszt megyei vezetősége felfi­gyelne erre a kezdeményezés­re és segítené a szentlőrinci és esetleg a többi kultúrcsoportot is hasonló előadások megtartá­sához. Várnai László: A fűtőházi csarnokban a füst és a szén­gáz veszélyezteti a vasutasok egészségét. Füstcsövekkel a szabadba lehetne vezetni ugyan a képződő füstöt és gázt, de mégsem történik semmi, mint ahogy évek óta nincs a fűtőház 400 dolgozójá­nak megfelelő fürdője sem. Az alagsorban ugyan van egy szükségvetkőző, amely azon­ban az idei magas talajvizal- lás miatt hónapok óta hasz­nálhatatlan. A fűtőházi csar­nok emeletén lévő másik szükségöltözőt viszont a für­dőtől való nagy távolság miatt nem lehetett használni. Mind­ezeket dr. Bánki József igaz­gatósági főorvos és dr. Tere­mi Gábor ellenőrző főorvos állapította meg. Fodor Irén: A bogádmind- szenti úttörők nevében köszö­nöm a szederkényi növényvé­dő állomásnak a nékünk kül­dött futball, röplabda és asz­talitenisz felszerelést. ígérjük, hogy az új évben is jól kivesz* szűk részünket a burgonyabo­gár felkutatásában. Jól sike­rült 23-i fenyőünnepélyünk, ahol minden pajtás félkilós csomagot kapott. 25-én este pedig műsoros estet tartottunk, A Csipkerózsika című hérom- felvonásos meseoperettet és „A három erős legény“ című egyfelvcnásos meseoperettet adtuk elő. Kladiva József aknakovács, Komló: December 17-én boka­töréssel kerültem a pécsi I, sz. sebészeti klinikára. Illés Tibor doktor kezelés alá vett és este 8-tól 11-ig operálta sé­rült lábamat. Nagyon jól esett, hogy ilyen lelkiismeretes or­vos adta vissza az egészsége­met. IlApzönöm Illés doktor odaadó munkáját és sok sikert kívánok hivatása gyakorlásá­hoz. Egy pécsi olvasó: Az elmúlt héten több utcában a hiány­zó fák helyére csemetéket ül­tettek. Egyik reggel azonban azt láttam, hogy az Alkot­mány utcában, a laktanyával szemben az egyik facsemetét darabokra törték. Nem egye­düli eset ez. Néhány duhajko­dó az éjszaka sötétjében rend­szeresen rongálja a sétatér hintáit, görbítgeti az autójelző táblákat, rongálja a mecseki sétányok madárházait. Helyes lenne, ha a szórakozóhelyek zárórájakor megerősített rend­őrjárőrök figyelnék az italos vagy részeg embereket, hogy végre lakat alá lehessen ten­ni azokat, akik a dolgozó nép vagyonát rongálják, akik kárt tesznek a város szépségében. Kurucz Sándor kultúrotthon­igazgató: Az Építésügyi Mi­nisztérium és az Építők Szak- szervezete a TTIT közremű­ködésével novemberben meg­kezdte az Építők Szabadegye­temének előadássorazatát. Az előadássorozaton kitűnő elő­adók ismertetik az Ybl Mik­lós Kultúrotthon fűtött termé­ben az építőmunkások számá­ra nagyon értékes tudnivaló­kat. Kár, hogy a Baranya Me­gyei Építőipari Tröszt mind­össze 13 szakmunkással kép­viselteti magát, mikor a sok­kal kisebb Tatarozó Vállalat­tól legkevesebb 25—30-an je­lennek meg egy előadáson. — Varga elvtárs, a Tatarozó Vál­lalat igazgatója is megjelenít? az előadásokon. A legközeleb­bi előadás január 5-én lesz délután fél 6 órakor az Ybl Miklós Kultúrotthonban. Hív­juk és várjuk az építőipari szakmunkásokat. Levelezőink írják vá­A közönség bírál Kritikapályázatunkra érkezett müvek / A Dunántúli Napló szeptember 29-i számában pályázatot hirdetett színház-, film-, valamint könyvkritikák írására, ezenkívül a falusi és városi öntevékeny művészeti csoportok előadásainak megbírálására. A pályázatra érkezett művekből itt közlünk szemelvényeket. Szelistyú as&Mhyalc Az ifjabb Johann Strauss Denevér című operettjéből ké­szült ez az osztrák film. Szá­mos elődjét ismerjük már mind filmen, mind színpadon, fekete-fehér és színes változat­ban, a legkülönbözőbb rende­zői felfogásban s így a közön­ségnek, mely Strauss muzsi­kájára szomjasan, de a jó is­merős bizalmasságával ül be a nézőtérre, bőven van alkalma az összehasonlításra. A téma úgynevezett siker téma. A cselekmény rendkívül sek lehetőséget nyújt, a pazar, ötletes megoldások számára, vagyis a siker minden bizto­sítéka rendelkezésre áll annak a rendezőnek, aki a Denevér­hez nyúl, mégis kissé csalódott érzéssel léptünk az utcára az előadás után. Eisenstein alakí­tója nem tudta elhitetni ve- ünk, hogy nagyvonalú szók- lyavadász, néha túlságosan (yermeteg, másutt (például a börtönben) túlságosan hangos és közönségesen goromba. Fe­lesége ugyancsak túlzásokba esik, néha gyermekkori olvas­mányaim „hullámzókeblü“ múédiáU hölgyére emlékeztet. Jó viszont az Örlovszky estélyén leját­szódó jelenetekben. Bántotta szemünket azonban az estély „magyar táncosnőinek műma­gyar ruhája, világoskék köté­nye. Örlovszky nem keltett csalódást, Frank sem, dr. Fal­ke azonban túlon túl hercegi lakájnak tűnt fel. Adéllal szemben az a kifogásunk, hogy kissé hosszú nővérével való „haragszomrád“ jelenete. To­vábbi sorsára sem utal a for­gatókönyv írója. Froschon ren­geteget derültünk. Bőven kárpótol azonban a hiányosságokért Strauss fülbe- . mászó kedves muzsikája. Végezetül: hogyan lehet gra- mafont szerepeltetni a Dene­vérben, amikor a darabot 1874-ben mutatták be először, a fonográfot pedig csak 1877- ben találta fel Edison és csak rá tíz évre készítette el Ber­liner az első gramafont? De azért: nézzük meg és ka­cagjunk, mulassunk jói 1 Budavári Gábor Pécs, Surányl Miklós U, 20, A múltban az operett igen népszerű műfajjá vált, mert néhány órára elfeledtette a munkában fáradt ember gond- ját-baját és a gyorsan megta­nult dallamok elhessegették a rossz álmokat. Ezt a népszerű­séget használta ki a kapitaliz­mus és faragott az operettből színpadi ponyvát. Kialakultak az úgynevezett operettsablo­nok: főhercegi bál, pezsgőzés, a grófkisasszony szerelme, — vagyis a kisember álomvilága, így degenerálódott az operett, amelynek ezt a kificamodott formáját, kialakulóban lévő új társadalmunk jó Ízlése halálra­ítélté. Vérátömlesztésre volt tehát szükség s ezért mint minden művészetet, az operettet is a nép realitásából frissítették fel. A jó hagyományokhoz, jó írótól, egészséges témát és mondanivalót kerestek. Ezt megtalálták Mikszáth Kálmán Szelistyei asszonyok című novellájában, ami igazol­ta is a gyógymód helyességét: a nép ereje minden igaz ügyet megvéd és győzelemre visz, az igaz szerelem is megoldást talál és győz, ha az emberek őszintén, érzéseik szerint, vagyis a nép módján cseleked­nek. Sárközi György jó érzék­kel, népi dallamkincsből írt zenét — a színpad kívánta át­alakításokkal. Zeneileg Kezdi Zoltán Pál vezeti az előadást, igen jó színpadi érzékkel. Mindig a dráma sodrában, azt mélyen átérezve vezényel. A rende­zőknek — Tatár Eszternek és Boross Jánosnak — is érdeme az összefogott előadás. A ze­neszámok közötti részek nem nyújtják, nem teszik vonta- tottá az előadást, egyedül a Mujkó-Mária-Marini hármas sikerült aránytalanul hosszú­ra. A rendezők érdeme, hogy bátran használták fel az ope­rett hagyományait. A közön­ség nem akadt fel azon, hogy Mujkó a sugóiyukból mászik elő, mintegy a liszteskamrából. De nem haladóak az efajta „bemondások“: „kivisz a cúg“, „liszteszsák vagyok, mégpedig nullás“, vagy „kívánnék pap­rikáscsirkét nokedlivel“. Bo­ross János efajta színpadi já­tékából azt a következtetést lehet levonni, hogy a két ren­dező közül ő képviselte erő­sebben a régi operettet. Ez a rossz múlt kísért a kocsmai összeesküvés jelenetéoen is. Az oporettben sem szabad gyengíteni a negativ figurákat. Ez a kérdés az irodalomban és a prózai színpadi művek­ben már eldőlt és ez a törvény vonatkozik az operettre is, mert mint színpadi műfaj, megköveteli az éles konflik tus ti Nem könnyű megbirkózni a múlttal. Ez látszik Karola Bé­la díszlettervező munkáján is. A népi mese hangulatát sike­rült üde, friss színeivel ábrá­zolni, de nagyon messzire ke­rült a realitástól, túlzó stili­zálása miatt. Az utolsó két díszlete például gyermekkifes­tő könyvet juttat eszünkbe, erőszakolt leegyszerűsítése, perspektívátlansága miatt. Ugyanakkor Bocskor Judit jel­mezeiben nagyon kellemes lát­Kodolányi János „Végrende­let“ című színművéről Géczy József írt a Dunántúli Napló­ban kritikát. Azzal, amit a harmadik felvonásról írt, nem értek egyet. Én nem úgy lát­tam, hogy komédia a vénasz- szony körül keletkezett bonyo­dalom. Nem kell Kodolányi szemével nézni a dolgokat, hogy észrevegyük: a család félrelökte az öregasszonyt, nem törődött vele, amikor már véglegesen kezében érezte őt. Senkinek jó szava sem volt hozzá. Hová menekülhet ilyen­kor az ember? Ahol vigaszta­lást talál, ö a bibliához mene­kült. Ha férfi lett volna, való- uínűleg borban, pálinkában keresi bánata felejtetőjét, ványt nyújtottak a szereplő művészek. Mindent összevetve: a szín­ház nehéz feladatra vállalko­zott, csatlakozott az új magyar operett megteremtőihez. De e2 az új magyar operett — bár néhol kis szívzörejei vannak — talpraállt, egészséges, lükte­tő vére átsüt a rivaldán és estéről-estére megtapsoltatja a pécsi közönséget. Rcpászky Ernő Ped, Főisk. II. évf. Hogy az öregasszony egyik bódulatból a másikba esik, azt elhiszem, hiszen akarat nélküli báb és így mindig ar­ra tér ki, ahonnan kevesebb fenyegetést érez, Nem találom erőszakolt happy endnek, hogy végül jó gyermekéhez megy. Láttam már fáradt meggyötört édes­anyákat, akik boldogan men­tek akár egy szál ruhában is, hogy hátralévő napjaikat uno­káik mellett tölthessék. Azt azonban vártam volna, hogy egy pillanatra visszaforduljon az anya és ha nem is kezével, de szemével megslmogassa ••ossz gyermekét is. Mczey Emilné a ,,\/ítyWtdetet" UiiUUa{áiát

Next

/
Thumbnails
Contents