Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-04 / 3. szám
VOM PROLETÁBM, ^uiUÜLJETEKl > DUNÁNTÚLI A MAI SZAMBÁN: A franciaországi választások eredményei. (2. o.) — Szovjet államférfiak üdvözlőtávirata Wilhelm Pieck-hez. (2. o.) — Törvényerejű rendelet a mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadójáról. (2. o.) — Az oktatási osztály 1956-os tervei. (4. o.) — Szerkesztői üzenetek. (4. o.) — Megyénk atlétikája 1955-ben. (4. oldal.) DP BARANYA M EGYE! BIZQTT/ÄG AN A K I APJA XIII. ÉVFOLYAM, 3. SZÄM ARA: 50 FILLÉR SZERDA, 1956 JANUÁR 4 Megkezdődtek a vezetőségválasztások Az új esztendő első napjaiban megkezdődtek és mintegy másfél hónapon át tartanak alapszervezeteinkben a beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlések. Nagy esemény ez alapszervezeteink életében. A párttagság meghallgatja a pártvezetőségek beszámolóját, véieményét nyilvánítja az alap szervezet munkájáról és határozatokat hoz a további tennivalókról; a taggyűlés újjá- vá'asztja a pártvezetőséget és megválasztja a pártértekezlet küldötteit. Ezzel nagy erőt adnak a Központi Vezetőség márciusi, júniusi és novemberi határozatának végrehajtásához. A taggyűléseket több mint egy hónapos előkészítő munka előzte meg. Taggyűléseken, pártcsoportértekezleteken, személyes beszélgetések alkalmával vitatta meg a tagság a választás jelentőségét s azt, hogy milyen elvtársakat szeretne látni az új vezetőségben, mit vár tőlük az elkövetkező években. Fellendült a pártmunka: az alapszervezetek egy részében új tagjelölteket vettek fel, emelkedett a tagdíjfizetés, a népnevelők magyarázták a választás elveit. A kommunisták példamutatása megélénkítette a versenyt, különösen falun, és ez sok helyen az állampolgári kötelezettségek teljesítését eredményezte. De most a taggyűlések küszöbén nem árt egykét olyan alapelvre felhívni a figyelmet, amelytől függ a választás sikere. A taggyűlésektől, a vezetőségek újjáválasztásától azt várja a párt és a kommunisták, hogy megerősödjenek, megszilárduljanak az alapszervezetek, növekedjék a kommunisták öntudata, aktivitása. Nagy szükség van erre. A második ötéves terv első évében tovább kell fokozni erőfeszítéseinket az ipar, elsősorban a szénbányászat technikai fejlesztésében. A mezőgazdaságban már most készülni kell a tavaszra, a három százalékos termésnövelésre, a termelőszövetkezetek további fejlesztésére, — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Mindez el sem képzelhető erős pártszervezet, megfelelő képzettségű pártvezetők, egységes kommunista aktíva nélkül. A taggyűlés a legjobb alkalom arra, hogy a kommunistákban elmélyítsük a felelősségérzetet az 56-os tervek végrehajtása iránt, mindenkinek megszabjuk kötelességeit. Nem arról van szó, hogy a taggyűléseket termelési értekezletekké tegyük. Nem, szó sincs erről. A taggyűlések akkor lesznek sikeresek, ha a végzett és a további gazdasági teendőket a párúriunka szemszögéből vizsga'ják, elemzik. Csak ez növeli a kommunisták aktivitását a pártmunka megjavításában. A választások egyik legfőbb elve: a pártonbelüli demokrácia következetes érvényesítése. A párttagság dönti el, kik legyenek vezetői, kik azok az elvtársak, akik képesek a pártszervezet vezetésére. A választás — a párttagok joga, de ez a jog kötelességekkel is jár. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: olyan vezetőket válasszanak meg, akik hűek a néphez, a párthoz, ingadozás, megalkuvás nélkül követik a párt politikáját, végrehajtják határozatait, s akiket éppen ezért tisztelnek, becsülnek a párttagok és pártonkívüliek egyaránt. Újra és újra el kell mondani, hogy a régi, kipróbált, harcedzett elvtársak mellé friss erőket is válasszanak meg, hogy a pártvezetőségben a helyük a kiváló mérnököknek, technikusoknak, or vosoknak, agronómusoknak, pedagógusoknak, egyénileg dolgozó parasztoknak. Már most sok jel arra mutat', hogy a párttagság — helyesen — nem küldi a vezetőségbe azokat akik semmibevették a tagság véleményét, a dolgozók igényeit s akik nem tudták, vagy nem akarták kijavítani hibáikat. A kommunistákon múlik most az alapszervezel további sikere! Sokhelyütt gondosan készülnek arra, hogy ünnepélyessé emlékezetessé tegyék a taggyűléseket. Helyes ez — de mindez csak külsőség. A párttagság tanácskozása akkor lesz igazán ünnepélyes, ha a pártszervezet két éves tevékenységéről szóló beszámolót alaposan, mélyrehatóan, a bírálat és önbírálat alkalmazásával megvitatják. Ez a fegyver a legfontosabb a hibák, fogyatékosságok elleni harcban, az új feladatok megjelölésében. A kommunisták bátrán, s kivétel nélkül mondják el véleményüket a pártvezetőség munkájáról, személy szerint bírálják azokat, akik elhanyagolták kötelességeiket. Ne rejtse senki véka alá véleményét, hanem őszintén,.segítő szándékkal neveljék, tanítsák elvtársaikat! Ilyen légkörben lehet csak alkotni, hónapokra esztendőkre megszabni a kommunista kollektíva feladatait. Rendkívül sok munka hárul most a járási pártbizottságokra is. Csak úgy tudnak megfelelni a követelményeknek, ha idejük javarészét az alapszervezetekben töltik. Itt van most a munka dandárja! Vegyenek részt minél több taggyűlésen, s helyszínen segítsék az előkészítést. Felszólalásaikkal helyes irányba terelhetik az esetleg elcsúszott taggyűléseket, választ adhatnak a párttagok kérdéseire. — S mindjárt az első napokban nyújtsanak nagy • segítséget az újonnan megválasztott pártvezetőségeknek, hogy sikeresen tegyék meg az első lépéseket. Bírálatunk nyomában Peíél alá kerülnek a mezőgazdasági gépek ■ Lapunk december 11-1 számában „Mezőgazdasági gépek nyomában“ címmel cikket írtunk arról, hogy a Pécsi Bőrgyár udvarán 623 darab VL 6- típusú szecskavágót tárol a Mezőgazdasági Eszközöket Értékesítő Szövetkezeti Vállalat. Közöltük azt is, hogy ugyanott a gyárudvaron más mező- gazdasági gépeket is a szabad ég alatt találtunk. Cikkünkre válaszolt a Mező- gazdasági Eszközöket Értékesítő Szövetkezeti Vállalat. Közölték, hogy a gyár udvarán tárolt szecskavágók elszállítását megkezdték, a többi gépek elszállítására vonatkozóan a következő választ kaptuk: „Az ugyanott tárolt vetőgépeket bázisraktárba szállítottuk, a többi áruti (kerekesgereblyét, fűkaszálót) pedig napokon belül a Baranya Megyei MÉSZÖV, Terményforgalmi Vállalattól most átvett raktárban helyezzük el,“ A második ötéves terv első napjaiban Megkezdték a pacaltisztító sorozatgyártását Tréfás jelenettel kezdődött az új esztendő első műszakja a Sopiana Gépgyárban. A fiatal Gadó György esztergályos brigádjának tagjai, Garay Lajos, Bischof László, Rack István szilveszteri papírsapkában álltak a géphez. Persze, mindjárt el is hangzott egykét csipkelődő megjegyzés: — Na ezek jól festenek ... ma még a sóra valót sem keresik meg. Aztán csak ők nevettek utoljára. A műszak végére átlagosan 180 százalékot teljesített a brigád. Ez a 180 százalék azonban — ahogy Gadó Györgytől megtudtuk — csak a kezdet. —- Legkésőbb októberre be akarjuk fejezni a tervet — s még tréfásan megjegyzi — akkor újból felrakjuk a sapkát, mert elraktuk emlékbe ... Más érdekes esemény is lezajlott az első két napon a Sopiana Gépgyárban. Elkezdődött egy új gyártmány, a pacaltisztító sorozatgyártása. Egy óra alatt 600 liter szódavíz A Pécsi Szikvízipari Vállalat elismerésreméltó munkát végzett Szilveszter előtt. — 10.076 liter szódavizet és 2240 darab két és féldecis üveg ,,Bambi“-t készített, illetve szállított a vendéglátóipari vállalatoknak. Hétfőn az új esztendő első munkanapján természetesen csökkentek az igények, ekkor már csak 4327 liter szódavizet és 760 üveg „Bambi“-t kellett készíteni. A vállalat az új esztendőben is meg tud felelni a követelményeknek. Ezt az is elősegíti, hogy most kapott az üzem egy újtípusú szódatöltőgépet. Az új gép egy óra alatt 600 liter szódavizet présel az üvegekbe, míg azelőtt ugyanennyi idő alatt három „ gép csak ezer liter szódavizet állított elő. A vállalat vezetői már most gondolnak a nyárra. Szerződést kötöttek a mohácsi, a kaposvári jéggyárakkal, hogy minél jobban ki tudják elégíteni a város igényeit. Nem lesz feslett papíru szivarka Rajz fölé hajolva, számolgatás közben találjuk Perlaki elvtársat, a Pécsi Dohánygyár főmérnökét. Kilenc darab csaknem új Skoda-gyártmányú szivarka- gyártó gépet kap az üzem a közeli napokban. Ezeknek a helyéről kell gondoskodnia. Bár az új gépek nem készítenek több szivarkát mint a régiek, az a nagy előnyük, hogy ezután megszűnik a feslett papiru szivarka, a cigarettáknak szebb, tetszetősebb lesz a külsejük. Az év első műszakján a dohánygyárban is jó eredmények születtek. Mindjárt az első napon 107,1 százalékra teljesítették a tervet az üzem dolgozói. Igen kiemelkedő Kelemen Józsefné, Szőke Ilona és Huber Sándorné első napi teljesítménye. Az előírt 1 590 000 szivarka helyett 1 710 Ö00-et készítettek. Téli karbantartás a téglagyárakban Az új esztendő első munkanapján megkezdték a karbantartást a Baranya Megyei Téglagyári ES valamennyi üzemében. A mohácsi I. és II. számú üzemekben a hibafelvétel már a múlt hónapban megtörtént. A kazánokat, gépeket Kovács László TMK-lakatos brigádja javítja. Az esztergályosok hétfő óta három műszakban dolgoznak, hogy a szükséges munkákat — a két esztergagép teljes kihasználásával — időben befejezhessék. Ugyanis terv szerint február tizedikére az összes üzemekben el kell készülniük a karbantartással. A téli gépjavítások ideje alatt folyik a nyerstéglagyártás is. Az 1956-os tervévben jelentékenyen növelniök kell a termelést. Az első negyedévben — a múlt év hasonló időszakához viszonyítva —■ 50 százalékkal az égetett tégla, 25 százalékkal a nyerstég’a- termelését növelik, hogy a tavasszal országszerte meginduló építkezéseket kellőképpen el- 1 áthassák anyaggal. Ezért szorgalmazzák már most még a gépjavítások idején is, — a nyerstéglagyártást, hogy aztán március elsején, a Téglagyári ES tíz üzemében egyszerre begyújthassák az égető kemencéket. Sajnos, már az év elején jelentkeznek akadályok is. Az egyesülés üzemeinek területén mintegy 9 millió tégla van felhalmozva. Nincs szállítás, s ezért az üzemvezetőségnek már most gondot okoz, hogy az ezután folyamatosan gyártott téglamennyiséget hol tárolják. Pedig a téli hónapok I idején elegendő munkaerő állna az üzemek rendelkezésére, Tíztonnás húzószilárdságú szigetelőket gyártunk A Porcelángyár festőműhelyében az év első napjaiban Kovács István művezető irányításával újból hozzákezdtek az egykor közkedvelt „fondos“ teáskészletek gyártásához. Halász István porcelánfestő keze nyomán indiánvörös finom pasztellsárga; kék mázba öltözik a hét darabból ' álló teáskészlet. A készletnek igen ízléses és elegáns külsőt nyújt a kis teáskánnák „csőrei“-nek, „fülei“-nek, a kis csészék széleinek, alátétjeinek aranyozása. Az új esztendő sok újdonságot tartogat. Eddig az ÉS 3. típusú függőszigetelőt 6000 kilós huzószilárdsággal gyártották, most már 10 000 kilós hu- zószilárdságu szigetelőket is készítenek, ami igen keresett cikk külföldön. Tökéletesedik a kályhagyártás is. Jelenleg egy új borító-máz kísérleteivel foglalatoskodnak, hogy az elkészült kályhacsempékröl eltűnjenek a pórilsok. Az üzem dolgozóinak régi. óhaját elégítik ki azzal, hogy befejezik az ezer személyes fürdő és öltöző építését. A Baranya Megyei Építőipari Vállalat építi a fürdőt. A gyár dolgozóinak most már csak az az óhaja, hogy lehetőleg már januárban kezdjenek a munkához. Meghosszabbították párosversenyüket Megkezdték a fényezett bútorok gyártását A Hangszer- és Asztalosáru- gyárban tavaly még többnyire festett bútorokat készítettek ebben az évben azonban már túlnyomó részben fényezett bútorok készülnek. Már hozzá is kezdtek az első sorozat gyártásához. Jó ígéret az üzem terveinek valóraváltásában az a szép eredmény, amit már első nap felmutattak. Pednár János szabász 180, Szendrő Béla, László György és Major László 150 százalékot ért el. A Szabad Nép szombati száma közölte Oravecz György tatabányai frontbrigádvezető- nek az ország összes frontbrigádjaihoz intézett felhívását. Vörös János Béta-aknai brigádja a múlt évben is versenytársa volt az Oravecz brigádnak és most is az elsők között csatlakozott a felhíváshoz. Megfogadták, hogy esedékes havi tervükön felül 500 csille szenet termelnek s így az első negyedévben 1500 csillére növelik a terven felüli csillék számát. ígéretet tettek arra is, hogy a megengedett palatartalmat 0.5 százalékkal csökkentik s a kiadott szén 70 százaléka gázszén lesz. Vörös János brigádja vállalta a továbbiakban, hogy a brigád három fiatal csilléséből még az első félévben vájárt nevel. Hasonló vállalást tettek, a Béta-aknai csapatok közül még Dicső Ferenc, Lemle Henrik és Takács István brigádjai is. Űj árufajtát gyárt a bőrgyár A bőrgyár az idén Angliából kapott megrendelésre új árufajtát gyárt. Még a múlt hónap utolsó napjaiban elkészült sertésbőrből az első kísérleti tétel: női táska, aktatáska és más áruk. Másodikétól kezdve már folyamatosan gyártják az új exportcikket. A bőrgyár dolgozói már tavaly is kiváló eredményeket értek el az önköltség csökkentésében. 1955-ben, 1954-hez viszonyítva 4.7 százalékkal lett olcsóbb az áruk előállítási ára. A második ötéves terv első esztendejében még 1.6 százalékkal akarják csökkenteni az önköltséget. Tanácsiatok Mikor az elnökasszony szobájába léptem, ketten ültek nála. Két asszony, egyszerű ruhában, kabátban, az egyiknek őszes haját fejkendő takarta. Aki régen — vagy 15—20 évvel ezelőtt — városatyai körökben forgott, bizony nem gondolná, hogy ezek az asszonyok — városunk vezetői, tanácstagok. Pedig rendjén van ez így. Ha valaki, hát ők megértik az egyszerű emberek gondjait, bajait és ha megértik, igyekszenek is segíteni azokon. Bedő elvtársnő, az elnökasszony bemutatja őket: — Makiári Bál né és Faubl Józsefné... összeismerkedünk, azután ők folytatják, ahol abbahagyták. — És képzeld! — pirosodik neki a haragtól Faublné — az a Johann Viktor, az a kulák elcsábította azt az embert a bőrgyárból, azzal fenyegette, hogy ha nem jön a szőlőjébe segédvincellérnek, havi 700 forintért, hát kiteszi a szűrét a lakásból! — Miféle lakásból? Hiszen azt mi utaltuk ki neki! M t V- M — Hát abból! Az a szegény ember meg elhitte! Hogy ne kerüljön az utcára, otthagyta a gyárat, ahol 1300— 1400 forintot keresett és beállt Johann Viktorhoz! — Honnan tudtátok meg a dolgot? — Onnan, hogy a kulák a havi 30 forint megállapított bér helyett nyolcvanat követelt... Erre a mi emberünk se hagyta magát, valahogyan megtalált bennünket és kért, hogy segítsünk a baján. — Hát majd segítünk! — így Bedőné és már jegyzi is a fura históriát. — Hamarosan segítünk. Most Makiári Pálné szólal meg: — Nekem is van egy ügyem. A Segédipari Vállalat felmondott egy száz- százalékos hadirokkantnak. Gyalázat! Nem lehet egy ilyen embert kitenni az utcára! Ez nem helyezkedhetik el akárhol! Nem igaz? Olyan felháborodással beszél, mintha nem egy idegenről, hanem a saját apjáról vagy közeli rokonáról lenne szó. — Mit tegyünk hát? er- Keresd fel a vállalat igazgatóját — tanácsolja Bedőné — és beszélj vele. Mondd meg, hogy mint tanácstag tiltakozol az embertelen eljárás ellen. — És ha nem lesz foganatja? — Akkor majd segítünk! Nyílik az ajtó, új tanácstagot kínál meg hellyel az elnökasszony: — Üljön le Czopf elvtársnő... Mi jót hozott vagy mi rosszat? És Czopf Ferencné beszélni kezd... És miközben elmondja nem saját, hanem mások, választóinak sérelmeit, orvoslásra váró panaszait, eszembe jut József Attila verse, amelyben így ír a szegényemberekről „gondoskodó“ úri emberről: .......Szagos kis dorong éde s szivarja s míg mi morgunk, ő langyos vízben ül s borong, hogy óh, mi mennyire nyomorgunk! Ha pincéjébe szenet hordunk, egy pakli „Balkán“-t is kibont! Szívére veszi terhűnk, gondunk. Vállára venni nem bolond...“ Nos, ők szívükre is, vállukra is veszik ui ök; a mi tanácstagjaink. (Garami) tnsu
