Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-29 / 25. szám

4

NAPLÓ

1956 JANUÁR S»

liä&&£€'diU & i; ui^du&uiau \ a

Csengetnek. Vidám, hangos gyermeksereg önti el az udvart. Végre itt a tél! Gyerünk hóiab- dázni! A sokszínű ruha egyszerre fehér lesz, mert a tél öröméből kijut mindenkinek. De meddig?!

Ennyi gyereknek mi egy udvarra való hó!

Az osztályokban is forr-pezseg az élet, mert nem mindenki ment le az udvarra.

A kíváncsiak körül- állják a tanár rténit.

Mindenki kíváncsi, milyen is lesz a félévi bizonyítványa. Az alsó tagozatban már megvolt a konferencia és bizony több, mint harmincat „elhúztak”, és így az alsó tagozat átlaga hajszálpontosan hármas lett.

— Milyen lett a 'dolgozatom? — kérdi Kis koztatja ki Haupert János Nagy György a Vl 'á-ból, Csi- kupaktanács véleményét.

Bencze Nándor, az Ágoston téri iskolA tanárának szénrajza.

kor Kálmánná tanárnőtől.

— Hát nem a legjobb! — válaszol a tanárnő és mindjárt odaszól egy virgonc gyereknek, Mihályi) Péternek:

— Ej. ej, Mihályfi! Hogy csináltad ezt? Ilyen rossz dolgozatot még nem írtál. — A gyerek lehajtja a fejét és még akkor is így marad, amikor a tanárnő kimegy az ajtón. Az ajtó becsukódik és összeül a kupaktanács, hogy megvitassa az esélyeket.

— Mihályfi zutty! — nyilat— Megálljatok! — és majdhogynem elpityerediik ez a gyerek. Az ígéretek hete ez! Mindenki ígér, hogy így meg úgy. Lám, Szabó Marika a nyolcadik á osztályból is fémipariba szeretne menni, de hát a hármas ide nem éppen jó ajánlólevél. Milyenek is ezek a tanárok! Épp most nem .feleltetik, amikor kijavíthatná a jegyét és nem kellene szégyenkeznie otthon. Vagy itt van Maikucz Marika, ö a VI/a-ban tanul. Mindenből jeles, csak az a torA kis eveifne-stec

ItuÍHHÍca János

Szép, száraz kukoricaszárnak kivágjuk egyik legvastagabb két közepes vastagságú é>. két vékonyabb izét, azaz ké kél bütyök közé eső darabjai A legvastagabból lesz a törzs és a fej, a közepes vastagságúból a lábak és a legvékonyabból a karok. A szárdarabok külső, kemény héjját késsel lehámozzuk, majd kiszabjuk a testrészeket. Fej: körülbelül felével hosszabb, mint a vastagság. Törzs: két és egy- negyedszer olyan hosszú, mint a fej. Comb és alsó lábszar: 2—2 fejhossz. Felső- és alsódat- egy és fél fejhossz. Kézén ábfej: 1 fejhossz. A kiszabot’ darabok . vegét fareszelővei vagy késsel legömbölyítjük majd üvegpapírral lesi- mitjuk

JÍí Vila?

<96

fh'Vi

hh

fí C e

Dl

ba

na ne volna! Mert- hát gyakorolna ő otthon is. A talajtomát , egészen jól lehetne gyakorolni a díványon, vagy a reka- mién. Persze, nem engedik.

— Neked viszont ;ó lesz a bizonyítványod, Jóska, — fordul a kis Farádihoz a tanárnő, kint a folyosón. — Látod, látod. Tudsz te tanulni még akkor is, ha néha a testvéredre kell vigyáznod.

— Nem vigyázok én a testvéremre! — ütődik meg Jóska.

— Nem? Hát a múltkor azt mondtad az órán, hogy a testvéredre vigyázol...

— Hát valamit kellett mondani!...

Vége a szünetnek. Ficsendesedi/C a Mátyás Király utcai általános iskola. A százötven éves falak között — ' ahol nagyapáik, apáik is tanultak — kis kócos gyermekfejek hajolnak a könyv fölé, figyelnek a tanár, a tanárnő szavára Erős az elhatározásuk: év végén nemcsak Böhönyei Ida. Farádi Jóska és a többi jói tanuló, hanem valamennyien megörvendeztetik a szüleiket.

Szalai János

... Gőbel Károlyt, a mohácsi belvárosi fiúiskola VIII. osztályának csapattanácselnökét, aki évek óta kitűnő tanuló, segített a selyemhernyótenyésztés, vas- gyűjtés, valamint a rádiós- és lövészkör szervezésében. Már belépett a DISZ-bc, de továbbra is vezeti úttörő- csapatát.

... az Istenkúti általános iskola VII. osztályának úttörőit, mert szép eredményeket értek el a számjátékban és segítettek az „Uttörőfal” díszítésében.

*

... Nagy Juliskát, a bari ált. iskola VI. oszt. úttörőjét, mert kitűnő tanuló és pajtásait sikeresen szervezi társadalmi munkára.

*

H-M Z056MI

... Horel Magdolnát, a pécsszabolcsl általános iskola VlI/b. osztályos úttörőjét kitűnő tanulmányi eredményéért, példás magatartásáért, kiváló úttörőmunkájáért és azért, hogy ebben az évben még egyetlen órát sem mu- . lasztott.

Ötvzá* pítsi tcitfiií és Uisíán^ tanul <z&nél

(^szeépítés: két és fél fej- hossznyi, 1 milliméter vastag, könnyen hajlítható drót egyik végén kis karikát hajlítunk, a drótot keresztülszúrjuk a fejen, aztán a törzsön. A következő darab drótot akkorára vágjuk, mint a két teljes kar együttes hossza, hozzáadva a törzs vastagságát és még 3—4 centimétert. Egyik végén kis karikát hajlítunk, ráfűzzük az egyik kézfejet, alkart, felkart, aztán vállmagasságban átszúrjuk a drótot a törzsön, szorosan hozzáhúzzuk a felfűzött kart a törzshöz, tovább ráfűzzük a másik kar darabjait és a végére ismét karikát hajlítunk. A lábakhoz olyan hosszú drótot veszünk, hogy kétszeres lábhosszúságon és törzsvastagságon felül, a talpazatot adó csigavonalhoz Is elég legyen. A lábak felfűzése úgy történik, mint a karoké, de a második láb felfűzése után a drótot nem csípjük le. hanem csigavonalban meghajlítva talpazattá alakítjuk.

Vízfestékkel, temperával, testszínt, kabátot, nadrágot festhetünk, hajnak kis prémdarabot ragaszthatunk a fejre. Lecsípett színes gombostűk fejéből szemet, orrot alakíthatunk, majd szájat festünk. Selyem, vagy krepp papírral fel is öltöztethetjük. Kukorica Jancsit tetszésszerinti mozdulatra állíthatjuk be, több alakból jelenetet állíthatunk össze (futball csapat).

Klug K. György

A múlt év novemberében új épület be, a Rákóczi út ra költözött a pé csi zeneiskola. A városi pártbizottság volt épületét mintegy 100 eze< forintos beruhá zással átalakították, úgyhogy most 500 fiú és leány tanulhat kényelmesen a barátságos tantermekben.

Kislányok és kisfiúk járnak ide a különböző általános ból, hogy a tanáruk vei első évben megtanulják a szolmizálást. Második évben

Kafalszky Zsuzsa, a Szabadság úti általános iskola VI. osztályos tanulója.

iskolákvezetésémár valamelyik zeneszerszámon játszanak és hét év alatt általános zenei műveltséget szereznek.

2055-ben indult első útjára a „Bumerang” nevű magyar űrhajó s az első expedíció sikerei lehetővé tették, hogy a kutató szakembereken kívül meghívottak is részt vehessenek egy- egy „kiránduláson”. A rádiók, televíziós adások, képes folyóiratok, sőt a napilapok is részletesen ismertették a Bumerang élményekben gazdag útját, így érthető, hogy na,gy izgalommal várta az egész ország — ki lesz az a három szerencsés ember, akik mint vendégek beülhetnek a Bumerang kényelmes kabinjába és kirepülhetnek a világűrbe.

A fiatalok közül is többezren jelentkeztek és szorgalmas tanulással készültek a felvételi vizsgára. Csillagászat, fizika, földrajz, matematika és az űrhajózással kapcsolatos műszaki ismeretek képezték a felvételi vizsga tudományos anyagát. Természetesen alapvető feltétel volt az egészséges szerkezet és legalább három sportágban való alapos jártasság.

A szerencse nekem kedvezett! Jöttek az üdvSzlő levétek, táviratok és az úttörő pajtások szerencsekívánatai közepette vonultam be az ürhajóállomás- hoz közel eső balatonszéplaki táborba, hogy ott megismerked jem a Bumerang szerkezetével, az útitervvel. A kéthetes tábor napjai gyorsan teltek. Naponta két-három órára „beöltöztünk”, hogy szervezetünk megszokja azt a különleges öltözetet, amely légmentesen elzárta testünket és védelmet nyújtott a hőingadozások és légnyomáskülönbségek ellen.

A Bumeráng ezüstösen csillogott a több emelet magas hangárban. Alsó, szélesebb, hengeralakú részén, négy kormánylapát biztosi* tóttá a kilövés utá ni forgásmentes helyzetét, fent, az elkeskenyedő orrában helyezték el a műszereket, felszerelési tárgyakat, többek között egy terepjáró tankot és természetesen az utasok kabinjait is. Testében raktározták el a mintegy ezer tonna súlyú szerkezeti és hajtó-anyagokat, amelyre szükség volt az utazáskor. A Bumerang motorjait a Föld és az űrállomások között kémiai robbanóanyagok, s a bolygók között pedig atomenergia működtette.

2056. június 2.

Végre elérkezett a nagy napi Ragyogó nyári hajnalon a sokszáz összesereglett néző jelenlétében hatalmas daruk tolták ki kilövőhelyére a Bumerángot. Felvettük utazóruháinkat. A nagy pillanat hatása valamennyiünkön látható volt. Idegességében ki vörös, ki sápadt lett. Már jöttek is értünk. Beszálltunk a Bumerang me’let- ti hengertorony felvonójába, amelynek kabinja pillanatok alatt az űrhajó orránál termett. Itt szálltunk át az űrhajóba. Még egy pillantás, kendölobogtatás, búcsú a vén Földtől és bezárult mögötíiink a kabin ajtaja. Karórámra néz tem — még két perc az indulásig. Tompa morgás, zúgás jelezte: már működnek a gépek. Hirtelen éles süvítés, sistergés, majd mély dübörgés jelezte — elindultunk. Mintha egy nagy kéz nyomott volna süllyeszthető rugós székemhez, szivem a bokámban éreztem, de csak pár pillanatig. Utána a Bumerang testének remegése kellemes bódulatba ejtett. Az órám 5 óra harminc percet mutatott. Vajon milyen élményben lesz még részem? — gondoltam eb1 ben a pillanatban.

(Folytatjuk)

(TTIT, Bicskay György?

cA pécsi mecsetek árnyékában

Isudód-i Uagy

,,, Puskás Tivadar, a telefonhírmondó világhírű feltalálója nem volt mérnök és nagy tudását önképzéssel szerezte.

... egy széntüzelésű mozdony a beletáplált hőenergiának mlndösz- sze 8 százalékát hasznosítja, s mintegy 92 százalék energiameny- nylség a kazánban, a kéményen át és a mozgással Járó súrlódások során megy veszendőbe.

... a magasban szálló repülőgépek nyomában látszó kondenz- rsik a gép kipufogó gázaitól keletkezik. amelvek a körülbelül

8000 méter magasságban még nyáron Is uralkodó — 20 fokon felüli hideg miatt légkristály alakjában lecsapódnak.

OOIA éve lesz az idén, hogy a rom- " halmazban álló török Pécs visszakerült Magyarországhoz, és ezzel végétért a másfélszázados török elnyomatás. Városunk még ma is zsúfolva van e kor emlékeivel, mégis ha elsétálunk például a mai Széchenyi téren, a Kossuth Lajos utcán, még* elképzelni is nehéz e helyek törökkori mozgalmasságát és változatosságát.

Pécs a közeli eszéki átkelőhely révén a török uralom átjáróháza volt. Az előkelő pécsi katonai intézmények, mint szultáni tüzérségi tisztiiskola, fegyver- készitő üzemek létesítése arra mutat, hogy a várost katonai központtá akarták kifejleszteni. A színeket kedvelő, nagy gyümölcskultúrával bíró, virágot szerető törökség minden téren átalakította Pécsnek azt a középkori magyar városképét, amelyről pápai oklevél is megállapította, hogy az ország egyik legszebbtke volt. A magas falakkal körülvett városban mecsetek, fürdők, kék, zöld. sárga kupolái; erkélyek, párkányok szeszélyes arabvonalú kőcsipkéi sorakoztak. Számtalan -nyilvános kút márványmedencéje, kőből faragott lótuszszirmok, anatóliai bivalyfejek ontották a vizet, e az éjszakák csendjében több mint negyven ilyen kút vízcsobogása hangzott a mai belváros területén.

A mai Széchenyi tér volt már ékkor a központ. Itt állottal? a színes kövekkel díszített házak, ablakaiból kicsüngő színes szőnyegekkel. Itt állottak a téren a kereskedőik rikító sátrai, éneklő hangon kinálgatva, amit csak lehetet’

pénzért kapni, itt, a falakon belől lakott a pasa. a bég, a városparancsnok dizdár, arab művészettel felépített házukban, az elmaradhatatlan tulipámker- tekkel, paradicsommadarakkal és csalogányokkal, melyek a törököknek szinte apró háziállatai voltak.

Pécs új, hangulatos kópét mégis a városon átvonuló Idegenek alkották. Damaszkuszi kardgyártók, szmirnai szövők, tareusi olajkereskedök, niceai aranyművesek, bagdadi ópiumkereskedők, aleppói csillagjósok mellett a megállapíthatatlan nemzetiségű és foglalkozású szerencselovagok, bűvészek, ku- ruzslók, koldusok nyüzsögtek. Nem szólva a városon folyton ide-oda vo- nulgató katonaságról, a janicsárokról (gyalogosok), uiufedzsi'kről (lovasság), a topcsik (tüzérség) színes, örökké lármás seregéről és a gyalogsághoz számítható rabló, harácsoló martolócokrol.

A biztonság hiánya állandó félelemben tartott mindenkit. Egy híres tö- ők utazó írta: „Ebben a tartományban a zene, az evés-ivás, elfogás, fel- akasztás, elnyomás, öe>6zevag<laláa ncan

szégyen." Ugyancsak ő írja, hogy a? állandó veszély tudatában Pécsett még alvás közben is magukon tartották a fegyvereket. Az állandó nyugtalan ,ú.?ot csak fokozta az akkori török alvilág élete. Pécsnek már akkor hatalmas szőlőterületeinek borát csak védett helyen, a városfalakon belőll pincékben őrizhették meg s így kialakult a váró« mélyén még ma is meglévő, de csak kis részben használt pincerendszer. A lakosság számát még megközelítően serr lehetett megállapítani, mert a naponként százával, ezrével átvonuló ideig- óráig meghúzódó katonaság, az ezl n.vo- monkövető sötét elemek nyüzsgése állandó hullámzásban tartotta a pécs népmozgalmat. A XX. században Pé esett végzett alkalmi ásatások nyomár sokszor talált 3—400 éves csontok, melyek nem török temetőkből kerültek elő, emlékeztetnek a török Pécs emberéletet nem értékelő korszakára Élenjártak a magasrangúak. Elég, ha í mai főposta közelében huszonöt év előtt feltárt török sírüregre gondolunk (a MazaJi-féle ház telkén), amelyben finom márványlapök között egy fejnél- küli fiatal nő csontváza feküdt. A telken egykor egyik pécsi aga villája állott.

Á RorK*z indulatoktól parázsló időkben néha mégis akadt rejtelmes ünnep. Amikor a Balatonon túli magyar végvárakból török ruhába öltözőt végvári vitézek, többnyire a kockázat* tói nem félő fiatalok, bejutottak Pécsre, ,könnyök tábortüze mellett izze magyar szóra”. A pécsi magyarságnak ezek az a'ka’mak voltak az ébresztge- tő, virrasztó feleszméié« ünnepei, s üzenetei, hogyha nem is áll Buda, de él magyar még.

VÖRÖS MARTON