Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-29 / 25. szám

DUNÁNTÚLI Vf LAG PROLETÁRJA! ECYC/SlJETEKI r A MAI SZÁMBAN: Jelentés a frontbrigádok versenyéről. (2. o.) —« Támogassuk népművészeinket. (3. o.) — Uttft- rő-rovat. (4. o.) Munkás segítség a falunak 5. o. — Nyilatkozik két tsz-elnök. (6. o.) — A me­gye termelőszövetkezetei 1955. évi gazdálkodá­sának tapasztalatai. (7. o.) — Harmincnégy és félmillió forint megtakarítás. (8. o.) — Ered­ményes tíz esztendő. (9. o.) MDP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁG AN AK LAPJA X1U. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM ARA: 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1956 JANUÁR 29 S%eniél;hez szóló, Iisilói* bírálatot! A ■ pécsváradi gépállomás p-^ vezet ének vezetőségvá- 1í z ó taggyűlésén Dékány Ist­ván elvtárs a többi között eze­ket mondotta: „Sokszor nem volt összehangolva a vezető s ervek munkája, az agronó- rr. sok és a műszaki elvtársak irrézkedései keresztezték egy- mart. Zsibriken például mind­össze három hold szántás volt vissza, amikor az ekét a gépál­lomásra szállították, mondván: javítani kell. Az ottani elvtár­sa •< reklamálására néhány nap rr.űva visszavitték. Tervszerű, átgondolt vezetéssel megaka­dályozhatták volria ezt, termé­szetesen az önköltség alakulá­sának javára...” Hz' a példa nem egyedülálló. A 7 űmúlt hónapokban örven- d;-■■ en fejlődött a kritikai szel fém. A pásti..gok nem rej­tik véka alá véleményüket; bátrán, sokszor élesen, az ügy írén ti szeretettől vezérelve tár­ják fel a fogyatékosságokat, adnak tanácsokat, útravalókat az uj pártvezetőségnek. A párt ta rokat sérti, ha a vezetők nem üfveinek a termelés za vártá­it) tára, a dolgozók munka- e .körülményeire, ha ma­g isuk nem párttaghoz il­h jvá is teszik ezeket. Ko­z lényben nagyon élesen ni i alták Kigyósi elvtársa* — ■, durván beszélt az embe­rt-. -tei. részegeskedett — s él­ve .ogaikkal, nem választották be h vezetőségbe. Jónéhány e-. oen azonban a legéleseob b rálát után is ismét bizal­mukkal tüntetik ki. „Hibát követtek el — mondják — de van erejük, akaratuk ezek ki­javítására.” A taggyűlések kri­tikai légköre a kommunisták m növekedett felelősségérze­té as érettségét bizonyítja. Mégsem mondhatjuk, hogy most már minden rendjén van. A kommunisták sosem le­helnek elégedettek, s a tag­gyűlések tapasztalatai azt iga­zolják, hogy a bírálat és önbí­rálat esetében különösen nem lehetnek nyugodtak. A taggyű­léseken van kritika, de zömé­ben általános, nem névhez szóló. Ebben elsősorban a be­számolók a ludasak. A Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat tag­gyűlésén szinte minden máso­dik mondatban elhangzott az „egyes” szó: egyes párttagok nem járnak szemináriumra, egye- párttagok nem vállalnak pá munkát... Végeredmény­be azonban senki nem tudta, m vonatkozik ebből személy- szerint rá. Ennek egyenes következmé­nye, hogy á felszólalók is „ál­talában vetik fel a problémá­kat Az említett kiskereské­de vállalat taggyűlésén so­ka vértek szót. De mondani ­valójukban, amelyik többnyire bírálatot tartalmazott — egyet­len néy sem szerepelt. Általá­ban a pártvezetőséget érte kri­tika. — gondolták — tanuljon belője mindenki. Az ilyen „ő sem bántott én sem bántom” légkör nem alkalmas alkotó, nevelő munkára, csak a hibák, fogyatékosságok elkenésére, a megalkuvásra. A párttagok csak akkor bírálják bátran és személyhezszólóan a párt- és gazdasági vezetők munkáját, ha a pártvezetőség beszámoló­ja kendőzés, személyekre való tekintet nélkül feltárja a ma­ga és a párttagok hibáit. Ez ad alapot arra, hogy önkriti­kusan beszéljenek a maguk te­vékenységéről is. A párt nagyon sokszor hang­súlyozza az alulról jövő bira lat szerepét, fontosságát. Az alulról jövő bírálat a dolgozó tömegek ellenőrzése, a hibák kijavításának, az ellenség el­leni harc c -zköze. A taggyűlé­seken- is sokszor hallani ilyer .okát: „Már annyi­szor e...iondtam, hiába, úgy sem intézik el”... Van ennek alapja. Az utóbbi időben meg­növekedett az el nem intézett panaszok, javaslatok, bírálatok száma s ez joggal veszi el a dolgozók kedvét. Ugyanakkor néhány taggyűlésen, miközben az elnök bírálatra, javaslatté­telre serkenti a párttagokat — eleresztik fülük mellett ezeket, nem veszik figyelembe a hatá­rozati javaslatnál. Pedig a bí­rálatért fáradozni kell, pusz­tán szavakkal nem lehet ki­bontakoztatni s erre nevelni a párttagokat. A vezetők köte­lessége, hogy meghallgassák és gyorsan intézkedjenek a ja­vaslatok sorsáról, mert ez to­vábbi vélemény nyilvánításuk alapja. A bírálatnak ilyen csende­sebb fajta visszautasítása mel­lett — egyes kommunisták szégyenére — előfordul az is, hogy ugyan megfelelő „cso­magolásban”, de visszaverik a bírálatot. Két féle módon. Az egyik: „igaza van az elvtárs­nak — mondják az összefogla­lóban — de...” s ekkor követ­kezik a mosakodás, a felelős­ség elhárítása. S a másik: a bírálónak visszakérdezésszerű- en megjegyzik, hogy „de azért maga sem tett eleget köteles­ségének”. Az ilyesfajta mód­szer mérhetetlen károkat okoz, ellentétes a párt politikájával. És végül: személyhez szóló bírálatra van szükség a nyílt szavazásnál is. Sokat segíthet­nek ebben a jelölő bizottságok: indokolják meg részletesen, miért javasolják az illető elv- társakat, milyen erényeik, hi­báik vannak. Több bírálatot várnak a gazdasági vezetők is, hogy jobban megszervezhessék a pártszervezetek munkáját — valamennyien bőséges útra- valóval kezdhessenek a tag­gyűlés határozatainak végre­hajtásához. A vezetőségválasztástól azt várja a párt, hogy meggyor­suljon szocialista építőmun­kánk. Ehhez elengedhetetlenül fontos fegyver a bírálat és ön­bírálat. Minden kommunista funkcionárius és egyszerű párt tag kötelessége kifejleszteni, magasabb színvonalúvá tenni a kommunista bírálatot. Tizenkétmillió forint munkavédelemre és szociális beruházásokra r\ Pécsi Szénbányászati Tröszt ez évben 12 315 000 fo­rintot fordít munkavédelmi és szociális beruházásokra. Pécs- újhegyen és Széchenyi-aknán 1200—1200 személyes. Petőfi- aknán 300 és András-aknán 150 személyes fürdő építését fejezik be ezévben. A por­védelmet szolgáló vízcsőháló­zatot 665 ezer forint beruhá­zással bővítik, a munkahelyek szellőztetésére 55 darab ven­tillátort szereznek be. A szili­kózis elleni védekezésre 200 ezer forint értékben vásárol­nak műszereket, ‘amelyek nagy segítségére lesznek a jelenleg alakuló, 11 fősre tervezett an- tiszilikózis csoportnak. A Pe- tőfi-légaknán a közlekedés biz­tonságát növelő visszajelző berendezést szerelnek fei, — mindhárom bányakerületben jelentősen bővítik a telefon- hálózatot. További 932 ezer forintos ráfordítással befeje­ződik a jövőben 27 fős lét­számmal működő mentőállo­más építése. __ Vé gétért a Politikai Tanácskozó Bizottság prágai illése Prága (TASZSZ) A varsói szerződésben résztvevő államok politikai tanácskozó bizottsága január 28-án tar­totta második ülését Prágában. Az ülésen folytatták a varsói szerződésből adódó kér­dések és közös intézkedések megvitatását. A második ülésen felszólalt V. M. Molotov, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának első elnökhelyettese, külügyminiszter, vala­mint Václav David, a Csehszlovák Köztársaság külügy­minisztere. Felszólalt még Nie Zsun-csen marsall, a hon-> védelmi bizottság álelnöke, aki a Kínai Népköztársaság megfigyelőjeként vesz részt az ülésen. Az ülésen egyhangúlag elfogadták a varsói szerződés­ben résztvevő államok barátsági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási deklarációját. A deklarációt szom­baton 19 órakor írták alá Prágában, a Waldstein palotában. Elhatározták, hogy a politikai tamácskozó bizottság üléseiről záróközleményt hoznak nyilvánosságra, V. M. Molotov elvtárs felszólalása Elnök elvtárs, Küldött elv­társak! A barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés, amelyet államaink tavaly ’májusban kötöttek ^Hamok bizonyos körei tanu­gyorsítják Nyugat-Németor- szág újrafelfegyverzését. Fi­gyelemreméltó, hogy Nyugat- Németorszóg remilitarizálásá- ban különösen az Amerikai meg Varsóban, előírja, hogy a szerződés résztvevői tanács­kozzanak egymással minden fontos, a résztvevők közös ér­dekeit érintő nemzetközi kér­désben. Evégett, valamint a szerződés végrehajtásából adó­dó néhány más kérdés és in­tézkedés megvitatása céljából ült össze a politikai tanács­kozó bizottság mostani ülés­szaka is. Államaink, a varsói szerző­dés résztvevői a béke és a biztonság érdekeit tartják szem előtt és nem kis erő­feszítést tettek annak érde­kében, hogy egészségessé váljék a nemzetközi helyzet, megerősödjék az államok közötti bizalom, az agresszív imperialista erőknek ezzel ellentétes cselekményei és katonai tömbalakító politi­kája ellenére. A nemzetközi feszültség eny­hítésében óriási szerepet ját­szik a Kínai Népköztársaság, amelynek nemzetközi tekinté­lye mindinkább növekszik. Döntő jelentőségű az a tény, hogy a nagy kínai nép szilár­dan a szocialista átalakítás út­jára lépett. Nagy szolgálatot tettek a békés együttműködés fejlesz­tése ügyének a többi békesze­rető államok is, különösen'In­dia, ez az ázsiai nagyhatalom. A tavaly júliusban Genfben megtartott négyhatalmi kor­mányfői értekezlet megerősí­tette, hogy a különböző társa­dalmi rendszerű államok együttműködése reális dolog, ha az érdekek kölcsönös fi­gyelembevételén alapszik és a béke megszilárdítására ve­zet. A genfi szellem minden országban támogatásra talált a nép széles rétegeiben Mindamellett, elvtársak, szá­mot kell vetni azzal, hogy a békeszerető erők sikerei és a nemzetközi feszültség enyhü­lése nem tompíthatja ébersé­günket. Nem lehet azt mondani, hogy már megszűnt az új háború veszélye. Nem sza­bad megfeledkezni arról, hogy az agresszív imperialis­ta körök továbbra is kalan­dokra törekszenek és ezek­ben a körökben az utóbbi időben fokozódott a félelem a nemzetközi feszültség eny­hülésétől és az államok együttműködésétől. Mint ismeretes, az Atlanti Tanács még 1954 végén az atomháború előkészítése mel­lett foglalt állást. A dolog nem maradt ennyiben. A múlt év decemberében a Észak­atlanti Tömb elhatározta, hogy atomfegyverrel látják el NATO hadseregét, egyharma- dával növelik a N VTO nyu­gateurópai légi haderejét, meg­sítanak türelmetlenséget. I Az agresszív katonai tömbök yomán és a német imperia­lizmus talpraállítása nyomán fenyegető veszély arra indít bennünket, hogy a nemzetközi béke és a biztonság fenntar­tása érdekében megvitassuk azokat az együttes intézkedé­seket, amelyek a varsói szerző­désből adódnak és céljuk a varsói szerződésben résztvevő államok védelmi képességének fokozására irányuló erőfeszíté­sek széleskörű összehangolása. Amikor ezeket az intézkedé­seket tervbe vesszük, továbbra is abból indulunk ki, hogy az európai államok bizton­ságát a legjobban az európai kollektív biztonság megte­remtése szolgálná, olymódon, hogy ebben a rendszerben minden európai állam részt- venne, tekintet nélkül társa­dalmi és államrendjének különbségére. Az európai biztonság biztosítá­sának kérdése az európai né­pek legégetőbb és legéletbevá­góbb problémája. A nyugati hatalmak kor­mánykörei elutasítják az euró­pai biztonságra vonatkozó szovjet javaslatokat, mert nem csak Nyugat-Németországot hanem Kelet-Németországot is katonái csoportosulásaik tagjá­vá akarják tenni. Ezek a tervek természetesen nem valósulhat­nak meg, mert semmi közük sincs az európai biztonsághoz, sem Németországnak békesze­rető és demokratikus állam­ként való egyesítéséhez. Ideje lenne már megérteniök azt szemmellátható tényt, hogy Németországban két állam van.* Németország egységét nem lehet másként helyreállí­tani, mint a két német állam között létrejövő megegyezés alapján. A Német Demokratikus Köz­társaság kormányának az össz- német tanács megalakítására tett javaslata ezt a célt szol­gálja és a szovjet kormány maradéktalanul támogatja ezt a javaslatot. A Német Demokratikus Köz­társaság az egész német nép demokratikus erőivel együtt a béke, a demokrácia és a hala­dás németországi bástyája. A Német Demokratikus Köztár­saság megszilárdítása és meg­védése az esetleges agresszió­val szemben a r'émet népnek és Európa valamennyi béke­szerető népének egyaránt' ér­deke. Természetes, hogy a nyugatnémet hadsereg megte­remtése és Nyugat-Németor- szágnak agresszív tömbökbe való felvétele miatt a Német Demokratikus Köztársaság újabb intézkedéseket tesz biz­tonságának biztosítására. A Német Demokratikus Köz­társaság nemrég határozatot hozott nemzeti néphadseregé­nek megalakításáról. Mi vala­mennyien teljes egyöntetűség gél elismerjük, hogy szükség volt erre az elhatározásra. A Szovjetunió miként min­den állam, amely a béke fenn­tartására és megszilárdítására törekszik, fáradhatatlanul har­col a fegyverzet csökkentésé­ért és az atomfegyver eltil­tásáért. Mi következetesen ki­tartunk valamennyi ország bé kés egymás mellett élésének lenini alapelve mellett. A né­pek tudják, hogy kormányaink nem akarják őket a szakadék szélére vinni, nem akarják or­szágukat esztelenül a háború veszélyébe sodorni. Mi abban látjuk feladatun­kat, hogy elősegítsük a béke megszilárdulását és a nem­zetközi feszültség enyhülését, szívünkön viseljük a kollek­tív biztonság megteremtését. Európa és az egész népei számára. világ Országaink népei bíznak erőikben, fellelkesülnek a szo­cializmus építésében aratott nagyszerű győzelmeiktől és nem hagyják magukat meg­félemlíteni. Valamennyi nép lebirhatatlan béketörekvésére, egyesült és növekvő erejükre és összefogásukra támaszkod­va biztosan folytatják békés építő politikájukat. Ékes bizonyíték erre a Szov­jetunió hatodik ötéves terve. Ez a terv a szovjet nép anya­gi és szellemi erőinek még so­hasem látott növekedését bi­zonyítja. Ugyanezt bizonyítják más államok népgazdasági ter­vei is, azoké az államoké, ame­lyeknek népei új társadalmu­kat építik. E tervek megva’ó- sítása kétségtelenül újabb hatalmas tényezővé válik a vi­lág békéjének megszilárdítá­sáért’ folyó harcban. Ugyanakkor országaink né­pei tudják: ha megfe’elő színvonalon tartják védel­mi képességüket, azt a kész­ségüket, hogy teljes fegyver­zetben fogadják és verik vissza az agresszív erők minden olyan kísérletét, amellyel meg akarják bon­tani békés munkájukat, ez a béke fenntartásának és megszilárdításának egyik legfontosabb és leghatéko­nyabb biztosítéka. Erőfeszítéseink egyesítése a béke ügyéért és a nemzetközi együttműködés fejlesztéséért folytatott harcban elősegíti a béke erőinek további izmoso­dását az egész világon. Ugyan­akkor elősegíti azt is, hogy létrejöjjenek a legkedvezőbb feltételek békés gazdasági és kulturális építést célzó terve­ink valóraváltásához. Ezek a tervek virágzó életet és bol­dogságot hoznak népeikre, megszilárdítják minden or­szág népeinek biztonságát. Nie Zsun-csen marsall nyilatkozata Prága (TASZSZ): Nie Zsun- csen marsall, a Kínai Népköz- társaság honvédelmi bizottsá­gának alelnöke, a Kínai Nép- köztársaság megfigyelője töb­bek között a következőket mondotta: — A békeszerető országok és népek nem szemlélhetik kö­zömbösen az úgynevezett „erő­politikát“, amely az agresszív tömb fegyverkezési hajszájá­nak fokozásában, háborús előkészületeiben és abban a törekvésben nyilvánul meg, hogy akaratát ráerőszakolja más népekre. Ezért az egész világ békéje és a szocialista tá­bor országainak biztonsága ér­dekében nagyonis szükség van a varsói szerződés szervezeté­nek további erősítésére, a szer­ződésben résztvevő felek ba­rátságának, együttműködésé­nek és kölcsönös segélynyújtá­sának fokozására. E tekintet­ben nagyjelentőségű az az ese­mény, hogy a Német Demok­ratikus Köztársaság elhatá­rozta, megteremti néphadsere­gét és résztvesz a varsói szer­ződés tagállamainak egyesített parancsnoksága alá tartozó fegyveres erőkben. Mindenki tudja, hogy a Né­met Demokratikus Köztársa­ság békeszerető állam. — Az Egyesült Államok agresszív körei azonban erőteljesen foly­tatják Nyugat-Németország felfegyverzését, bevonják az Észak-Atlanti Tömbbe és nyíl­tan arra törekszenek, hogy a demokratikus Németországnak Nyugat-Németország általi an- nektálása útján egész Német­országot bekapcsolják ebbe az agresszív szervezetbe. Sür­gető szükségesség írja elő azo­kat az intézkedéseket, ame­lyeket a Német Demokratikus Köztársaság tesz, hogy min­den módon megóvja biztonsá­gát és védelmezze a dolgozók vívmányait, . A Kínai Népköztársaság kor­mánya és népe teljességgel támogatja a Német Demok­ratikus Köztársaságnak azt a döntését, hogy néphadse­reget létesít. Úgy véli ugya­nis, hogy ez nemcsak a né­met nép érdekeinek felel meg, hanem az európai kol­lektív biztonság érdekeinek is. A Német Demokratikus Köz­társaság kormányküldöttsége, élén Otto Grotewohl minisz­terelnökkel, 1955 decemberé­ben ellátogatott Kínába, őszin­te és baráti tárgyalások ered­ményeként országaink barát­sági és együttműködési szer­ződést kötöttek. Németország békés egyesítése kérdésének megoldása magának a német népnek az ügye. Ehhez mirv denekelőtt a fennálló két né­met állam közeledésére van szükség. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents