Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-03 / 2. szám

2 NAPLö 1956 JANUÁR f N. A. Bulgcmyin és N. Sz. Hruscsov beszédének további világvisszhangja Készüljünk a vezetőségválasztásra! Tárjuk fel, segítsük kijavítani a hibákat! PÁRIZS Egyes lapok megkísérlik el­torzítani e baráti látogatás jelentőségét, amely újabb lépés volt a békéért és a nemzetkö­zi feszültség további enyhíté­séért vívott harcban. A Figaro például abban a tényben, hogy Bulganyin és Hruscsov elítélte a gyarmati rendszert, a Szovjetunió olyirányu szán- deltát látja, hogy az ázsiai or­szágokban „Nyugat-ellenes ér­zéseket szítson.“ Az Humanité N. A. Bulga­nyin és N. Sz. Hruscsov beszé­dét a Szovjetuniónak az egész világhoz intézett „békeüzene­teként“ értékeli. Hangsúlyozza hogy a szovjet államférfiak in­diai, burrnai és afganisztáni út­ja a Szovjetunió' és az ázsiai országok népei közti kapcso­latok és barátság elmélyítésé­nek szimbóluma volt. PEKING A Zsenminzsipao külön mel­léklettel jelent meg, amely Bulganyin és Hruscsov decem­ber 29-i beszédének teljes szö­vegét tartalmazza. Valamennyi lap közölte a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésszakának Bulganyin és Hruscsov indiai, burrnai és af­ganisztáni útjáról hozott hatá­rozatát. BUKAREST A román nép — írja a Scinteia — a világ valameny- nyl népével együtt örömmel fogadja Bulganyin és Hrus­csov elvtárs indiai, burrnai és afganisztáni utazását és ezen látogatás fontos és kedvező eredményeit. Az utazás során aláírt nyilatkozatok és egyez­mények ismételten és teljes nyilvánossággal elénk tárták azokat az elveket, amelyek a Szovjetuniót más államokkal való kapcsolataiban vezérlik. A Szovjetunió, miközben el­mélyíti más államokhoz fűző­dő barátságát, semminő elő­zetes feltételt nem diktál, nem keres a maga számára külön előnyöket, hanem abból indul ki, hogy egyenjogú tárgyaló­felekkel áll szemben, akiknek érdekeit tisztelni kell — írja a Scinteia. SZÓFIA A Rabotnicseszko Delo „Ha­talmas hozzájárulás a világ­béke megszilárdításához“ című szerkesztőségi cikkében Bulga­nyin és Hruscsov indiai, bur- mai és afganisztáni látogatá­sát az 1955-ös év legnagyobb eseményeként értékeli. DELHI A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov beszéde alap­ján hozott határozatát a Hin­dustan Times „A barátság és a béke ügyének megszilárdítá­sa — Jóváhagyták a szovjet vezetők ázsiai utazásának ered ményeit“ — címmel közli. KAIRÓ „Hruscsov — írja az A1 Ah- ram című lap — elítélte az imperialisták által Izrael szá­mára nyújtott támogatást. Bul­ganyin rámutatott, hogy az arab országokban erősödik a nemzeti felszabadító mozga­lom. A lap hangsúlyozza, hogy a szovjet vezetők „elítélték a bagdadi paktumot és más olyan katonai jellegű intézke­déseket, amelyeket az imperia­lista hatalmak agresszív cél­jaik érdekében foganatosíta­nak.“ Megyénk párttagsága az új pártalapszervezeti vezetőségek megválasztáséra készül. A ve­zetőségválasztó taggyűléseken a pártvezetőségek beszámol­nak működésükről, megjelölik azokat a főbb feladatokat, amelyeket pártunk Központi Vezetősége és kormányunk ha­tározatai alapján párttagsá­gunknak el kell végeznie, meg­határozzák azokat a helyes munkamódszereket, amelyek­kel e feladatok megoldhatók. Az új pártvezetőségeket ak­kor látja el hasznos útravaló- val a taggyűlés az elkövetke­zendő évek harcaihoz, ha minden párttag rész tv esz a pártszervezet munkájá­nak értékelésében, a fel- adatok meghatározásában. a jó módszerek kialakításában és természetesen a határoza­tok végrehajtásában is. Van miről beszámolniok alapszervezeti vezetőségeink­nek. A Központi Vezetőség 1955. évi márciusi határozatá­nak végrehajtása során nagy­szerű eredményeket ért el me­gyénk dolgozó népe. Bányá­szainkkal az élen, egymásutón fejezték be határidő előtt évi tervüket ipari üzemeink; a zárszámadások eredményei tsz-mozgalmunk megszilárdu­lásáról beszélnek, javult az ál­lampolgári fegyelem, alapszer­vezeteink egyre jobban irá­nyítják területük életét, mun­káját. S az elért eredmények mögött látnunk kell alapszer­vezeteink, minden egyes kom­munista munkáját — ez az el­ért eredmények egyik fő for­rása. De a vezetőségválasztó tag­gyűléseken fel kell tárni a fo­gyatékosságokat is. A hibák elleni szentedé­lyes és engesztel heteden harc legfőbb eszköze: a hí­rálát és önbírálat bátor alka’m^áca. A Központi Vezetőség határo­zataiban példát mutat arra, hogyan kell helyesen alkal­mazni a bírálat és önbírálat fegyverét. Lenin és Sztálin elv­társ azt tanította: a párt le­győzhetetlen, ha nem fél fel­tárni munkája fogyatékossá­gait; a párt elpusztul, ha tit­kolja hibáit, ha nem tűri meg a kritikát és önkritikát, ha átadja magát az önelégültség érzéseinek. A vezetőségválasztó taggyű­lésekre készülő pártvezetősé- geknek a lenini-sztálini' taní­tás szellemében az eredmé­nyek számbavétele mellett meg kell mutatniok a fejlődést gátló akadályokat, a pártmu Il­kában meglévő fogyatékossá­gokat is. Nem azért, hogy ön­magukat igazolják, hanem azért, hogy megmutassák a hibák kijavításának útját, harcra szervezzék a kommu­nistákat a hibák kijavítására. A pártnak nem akármilven kritikára van tehát szüksége. Csakis elvi, pártszerű kritikát, — önkritikát fogadhat el, mely javítja a munkát, segíti a fel­adatok megoldását, erősíti a vezetést, hozzájárul a párt megszilárdításához. Ilyen bí- rálatot-őnbírálatot kell gyako- rolniok pártvezetőségeinknek és párttagjainknak. Szép pél­dája volt a pártszerű bírálat- önbírálat alkalmazásának az István-aknán nemrégiben tör­tént eset. Az egyik három­harmados fejtés két csoportja jó munkát végzett, a harma­dik állandóan lemaradt. A pártvezetőség felfigyelt a je­lenségre. Lantos elvtárs, a nyugati bányamező párttitká­ra összehívta és megbírálta a csoport tagjait. A lemaradás­ban ugyan más okok is közre­játszottak, s a bányász elvtár­sak bírálata helyénvaló volt. Azt azonban elismerték, hogy nem szervezték meg jól a munkát, gyakran később kezd­tek a szeneléshez. A megbe­szélés eredménye mindenkit megnyugtatott: feltárták a fo­gyatékosságok okait, minden párttag a feladatok ismereté­ben láthatott a munka meg­javításához, A bírálat és Bnbfr&lat a káderek és tömegek nevelé­sének eszköze, a párt és a tömegek közt! kap­csolat elmélyítésének legfon­tosabb módszere. Hogy ez mennyire így van, mutatja a következő példa is: Lassányi Lászlót, a mohácsszigeti gép­állomás volt műhelyvezetőiét a gépállomás dolgozói, a párt­vezetőség többízben bírálták a műhelyben uralkodó fejetlen­ség miatt. Miért? Nyilván azért, hogy a munka jobb megszervezésére neveljék. S mit tett Lassányi László? Sem­mit. Igaz: szóban nem utasí­totta vissza a bírálatot, de kell-e durvább visszautasítás, mint az, hogy a segítőszándé­kú szavakat eleresztette a fü­le mellett. Végül a műhelyve­zetőt leváltották, s azóta a fe­jetlenség is megszűnt a mű­helyben. A párt&zerű bírálat őszinte segíter.iákarással párosul, s időben hangzik el, amikor a bajok még nem hatalmasod­tak e\ Erdei Gyula István­oknál motorszerelőt megbírál­ták, meit nem szállított elég ürescsillér. A hibának két oka volt: Erdei elvtárs kényelmes­kedése és tapasztalatlansága, mert kt?dő motoros. Azóta .óbban igyekezett, a pártveze­tőség pedig többször elbeszél­getett vele, s az aknászt is megbízták: segítse munkájá* ban. Ma már nincs baj az ürescsillékkel. A dolgozók észrevétele!, jogos bírálata — a munka megjavításának egyik el­engedhetetlen feltétele. Párttagjaink és dolgozóink nagy többsége felelősséget érez munkájáért, nem tűri a hibá­kat. Szívesen mondja el, ha azt látja, elhangzott szavának van eredménye. Nagy István és Fuczur László bányászok arra hívták fel a pártvezető­ség figyelmét, hogy többet kell foglalkoznak a műsza­kiakkal. A pártvezetőség egyetértett a bírálattal, javí­tott munkáján s Nagy István közel 10 százalékkal termel többet, Fuczur László Is Jobb műszaki feltételek mellett dolgozik. Nagyon helyes a komlói Béta-akna pártvezető­ségének módszere Is. A párt­vezetőség minden taggyűlé­sen beszámol arról, hogy mit tett az előző taggyűlésen el­hangzott javaslatok végrehaj­tása érdekében; Az Ilyen tag­gyűlésekre szívesen járnak párttagjaink és véleményüket nem rejtik véka alá. Jól tud­ják: bírálatuk, javaslatuk se­gíti a párt előtt álló feladatok jobb megoldását i Annak ellenére, hogy sza­vakban elismerjJk a bírálaté önbírálat fontosságát, nem egy párttagunknak ez a véleménye: nem szólok, hogy ne szerezzek magamnak hara­gost. Az ilyen véleményt han­goztató elvtársak éppen a hi­bák elhallgatásával gátolják egyesek fejlődését, akár veze­tőkről, akár nem vezetőkről van szó, A bírálat éppen annak a kifejezése, hogy törődünk azzal, akit megbírálunk. Azt akarjuk. Javítsa ki a hibá­ját, fejlődjön, holnap már jobb munkát végezzen, mint tegnap. A kommunistákra az Jel­lemző, hogy mindenért fele­lősséget éreznek és vállalnak, ami az országban, vagy szű- kebb értelemben: ami munka- területükön történik. Ez a fe­lelősség kötelez minden kom­munistát arra, hogy a bírálat és önbírálat fegyverét forgas­sa, s ezt mindennapi munkája szerves részévé tegye. Az Igazi kommunista nemcsak példa- mutatásával neveli munkatár­sait, hanem bíráló szavakkal is. S különösen a vezetőség­választó taggyűléseken fontos, amikor új vezetőségeket bí­zunk meg az alapszervezetek ügyeinek intézésével, hogy a párt ügyét, a párt érdekét szem előtt tartó bírálatunkkal segítsük az új vezetőségek munkáját Lemle Géza Ratifikálták a Szevfeiunió és Afganisztán sem'erességi és kö'csonös megnemtámadási szerződésének meghosszatibitásáról szóló jegyzőkönyvet Moszkva (TASZSZ) A Szov­jetunió Legfelső Tanácsának elnöksége 1955. december 31- én megjelent törvényerejű rendeletével ratifikálta a Szovjetunió és Afganisztán 1931 június 24-én kötött sem­London (TASZSZ) A Reu­tet közli: „londoni politikai' körökben január 1-én kijelen­tették, hogy Anthony Eden konzervatívpárti kormányát ni2y politikai botrány fenye­geti a Közép-Keletre irányuló angol hadianyagszállítás miatt.“ A hírügynökség szerint ezt a botrányt „nem enyhíti a k i i' í i gym i n i sztár) u mnn k az a de -ember 31-1 közlése, hogy jelenleg semmiféle engedélyt som adnak ki hadianyag-kivi­tel"'.* \ liverpooli kikötőmun/ká- r - december 31-én megkér­dették Braddock asszony munkáspárti képviselőt, be- r."'-tök-e nyilván Egviptomba szánt fegyvert. Braddock asz- R/r»nv elment a kikötőbe és Lapította, hogy ott hu­szonegy vasúti kocsi rakomány hadianyag — a többi között legességi és kölcsönös meg­nemtámadási szerződése ér­vénytartamának meghosszab­bításáról 1955 december 18-án Kabulban aláírt jegyzőköny­vet. A jegyzőkönyvet a Szov­jetunió Minisztertanácsa már előzőleg jóváhagyta. harckocsi lánctalpak, géppisz­tolyok, harckocsi lövegcsövek, — hajóba rakására készülnek. Minden egyes vagonban tizen­két tonna hadfelszerelési cikk volt.“ A hírügynökség hozzá­teszi, Londonban a hadügymi­nisztérium képviselője beis­merte, hogy e szállítmányokat Egyiptomnak szánták. Franciaországban megkezdődött a szavazás Párizs (MTI): Hétfő reggel nyolc óra óta folyik a szava­zás Franciaországban. A nap folyamán csaknem 27 millió szavazásra jogosult 544 kép­viselőt választ az anyaország­ban, a tengerentúli területeket is beleértve pedig összesen 589 képviselőt választanak. Algé­riában — mint Ismeretes, — most nem tartanak választá­sokat. Kulfdldi hírek HELSINKI J. K. Paasikivi, a Finn Köz­társaság elnöke január elsején újévi beszédet mondott. Be­szédében hangsúlyozta, hogy a finn nép számára az elmúlt év jó esztendő volt. Mindenek­előtt — mondotta — megelé­gedéssel állapítjuk meg, hogy keleti szomszédunkkal, a Szov­jetunióval való kapcsolataink a bizalmon alapultak és jók voltak. Rendkívül fontos eredmény Porkkala-Udd kiürítése, to­vábbá barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződésünk húszéves meghosszabbítása. Paasikivi másik kedvező kül­politikai eseményként emlí­tette meg, hogy Finnországot a Szovjetunió javaslatára a 16 állam között felvették az Egyesült Nemzetek Szerveze­tébe. VARSÓ Boleslaw Bierut, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára új­évi rádióbeszédében többi kö­zött ezeket mondotta: Ma összegezzük a nagy hatéves terv utolsó esztendejé­nek eredményeit. A lengyel dolgozók ma megérdemelt büszkeséggel mondhatják el, hogy dicső módon és sikere­sen teljesítették a párt által a hatéves tervben eléjük tű­zött egyik legnehezebb fel­adatot, a népi Lengyelországot nagyipari országgá tettük, utat nyitottunk hazánknak a to­vábbi fejlődés felé, megsokszo­roztuk Lengyelország erejét. Á középkeleti angol fegyverszállítások nagy politikai botránnyal fenyegetnek A jó bor Idelátszik a göntéri hegy hosszú, egyenes sorokban, tele tűzdelve szőlőkaróikkal. Ott terem a zamatos ka­darka. Messziről a decem­beri ködön át is ide zöldéi­nek a permetleves beton­kádak ... Kocsi fordul a vesszőfel- dolgoró-pnjta elé, hozza a vesszőt. A tágas pajtában, sok szó kíséri az egyhangú munkát. Császár bácsi olyan szaporán szedi, rak­ja a barna vesszőt, mintha csak ettől függne az olasz rlzling jövő évi bő termé­se. De van is benne valami. Híre van a göntéri dugvá­nyoknak, különben nem rendeltek volna 208 ezer simavesszőt a villányiak. A balatonboglári állami gaz­daságban is hallották hírét, kóstolgatták izét a gontér- hegyi mézes fehérnek, mert egyszerre 8 ezer vesszőt kö­töttek le belőle a tavaszra. Ezért jár olyan fürgén Biczó Istvánná és Stocker József keze is. Ezer vesszőt is kiszabnak navorita. Csat­tog a metsző-odó szüntelen és egyre szaporv/Jnak a cen ­tire egyforma hosszú vesz- szök, a kötepek. Ebből itt, jófajta Leányka lesz har-. bölcsője mad esztendőre. Amott Fu­tó bácsi mellett a Hársle­velű, vesszeje puposodik nagy halomban. Emlegeti is az öreg: elkelne egy pohár­ral, csak úgy előlegbe az Idei termésből, de Kauder Jóska a munkacsapat ve­zető, olyan mint a molnár ősszel, nagyot hall. Így az­tán a beszéd kanyarodik, egy merész fordulattal a borospince mélyére, a hor­dók mellé. No de nem kell mitől tar­tania, Futó bácsinak, az idén sem termett kevés, jö­vőre pedig 12 holddal több lesz a gazdaság szőleje, összesen — ahogy eldicse­kedtek vele — 76 holdról szüretelnek majd. Újra kocsi áll a pajta elé. Hozza a vesszőket és viszi a kész, frissen metszett kö- tegeket, a pince homokjába, téli pihenőre. Mert nem olyan egyszerű dolog az, míg a barna vesszőből oltvány, tőke, szőlő majd aranyosan csillogó bor lesz. Mert jó bor terem majd azon az 50 holdon, me­lyet a siklósi állami gazda­ság idei oltványaival tele­pítenek be. (GALDONYl) Kultúrotthonról-kultúrotthonra is lesz kultúrcsoportjuk Kerti Henriket, a pécsbányatelepi kultúrotthon igazgatóját Horváth Lajos nyugdíjas bányász helyettesíti. Panasz­kodik, hogy náluk bizony gyenge a kultúrélet. Csak 850 kötet könyvük van, Tizenegytagu tánccsoportjuk működik, de színjátszócsoportjuk már nincs. De nem mindegy, kik szerepelnek a tánccsoportban: bányászfiatalok, legény otthoniak, vagy olyanok, akiknek vajmi kevés közük van a bányához. — Hagyja csak a bányászotthonlakat! — legyint Hájek János. — Jártak ide azok is, de ketten meglógtak a kultúr­otthon hangszereivel... Szerencsére az egyiket sikerült elcsípni, mielőtt még vonatra szállt. Hát ezért maradnak távol a legény- otthoniak. Egy-két magáról megfeled­kezett vagy éppen züllött ember miatt elítélik a becsületes fiatalokat is. Vajon mi Mánfai Ferenc, DlSZ-tit- kár véleménye minderről? — Százötven DISZ-tagunk van, még­sem tudunk kultúrgárdát alakítani — mondja. — Vonakodnak a fiatalok, ar­ra hivatkoznak, hogy elfáradtak a mun­kában. Ezek után együtt megyünk a legény­otthonba Mánfai elvtárssal. Hallja meg Ö is, hogy valójában miért maradnak távol a kultúrotthontól is mit szeretné­nk a fiatalok. Találomra benyitunk egy szobába. Az egyik fiú háttal az aj­tónak ponyvaregényt olvas. A DISZ-titkár odaszól: — Miért nem olvasol becsületes köny­vet? — Olvasok én azt is, de most ez akadt a kezembe, — válaszolja a szőkehaju fiú és az asztalra hajítja a ponyvát, mint aki valóban csak kényszerűség­ből olvassa. Megnézzük, mit olvasnak a többiek. Kecskés János az asztalra polcolja a szekrényből kiszedett könyveket. Szám- szerint harminckét kötetet. Olvassuk a címeket: „Távol Moszkvától”, „Donye- ci bányászok”, „Rózsa Sándor” ... — Ezeket olvasd —1 biztatja most már Kecskés János is a szőkehajut. — Kölcsönkönyvek? — kérdezzük. — Dehogy! Mind az enyém. Honnan is kölcsönöznénk? Nincs itt könyvtár! Nem tud a könyvtárról, pedig május óta a legényotthon lakója. Egy sereg kérdés tolakodik a nyelvünkre: miért nem foglalkoznak ezekkel a fiatalokkal? Van-e a legényotthonban kultúrotthon- vezetőségi tag? Hogyan szórakoznak ezek a bányászfiatalok? Tollár József elmondja, hogy legutóbb is 1800 forin­tot kapott. Kecskés János meg 1600 forintot. Farkas Sándor vájár havi 2000 forintot is megkeres. Ezzel elégedettek, de a szórakozási lehetőséggel már nem. Es igazuk van, 11a új filmet, színdara­bot akarnak látni, be kell menniük a városba, Pécsre. Pécsbányán még a leg­elemibb szórakozási lehetőségeket sem lelik meg. — És ha lenne színjátszócsoport, el­járnának-e a kultúrotthonba? — Nős ember vagyok, — mondja Kecs­kés János, de azért szívesen elmennék a próbákra! — Most sok a munkám, mégis eljár­nék — így Farkas Sándor. A DISZ-titkár zavarban van. Csodá­latos, de a fiúk nem szólnak egyetlen szót sem arról, hogy elfáradnak a napi munkában! És a lányok? A bányaüzem irodájában Fonyódi Jolánnal, az egyik bérelszámolóval beszélgetünk: — Nyolcán vagyunk a lányok közül tagjai a Pécsbányatelepi Bányász Sport­körnek — dicsekszik. — Rendezhetnénk tomabemutatót a kultúrházban is.... — És résztvennének-e a kultúrcsoport munkájában? — érdeklődik Körösi elv­társ párttitkár. — Persze, hogy résztvennénk. Játszot­tunk mi már szinpadon. De most nincs kultúrcsoport. — Majd lesz! — feleli a párttitkár, de ezt inkább a DISZ-titkárnak mond­ja. Bízunk benne — és a pécsbányai fia­talok is bizakodnak — hogy foganatja lesz Körött hajót elvtára szavának. F. E,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents