Dunántúli Napló, 1955. december (12. évfolyam, 282-303. szám)

1955-12-25 / 303. szám

4 NAPLÓ 1955 DECEMBER 25 Hett&m&s sziÍMctot! A péesudvardi gyerekeknek ugyan felesleges ez a jókíván ság. Kellemes, szórakoztató, hasznos lesz a kicsiny falu 66 tanulójának szünideje minden jókívánság nélkül is. A jó szünidőről Miklósi Gyula, az iskolaigazgató gon­doskodott. Hogyan? Könnyű elmondani. • Pénteken a Pécsi Rádióban szerepelték a gyerekek, kará­csonyi népszokásokat adtak elő a mikrofon előtt. Karácsony napjának délutánján színes, tarka műsort adnak elő a fa lunak. Lesz ebben jelenet, dal, tánc és szavalat — ez utóbbi délszláv nyelven, hiszen az is­kolások javarésze sokác, illő hát, hogy anyanyelvükön is szót kapjanak a színpadon. És alig csapódik össze majd előt­tük a függöny, máris új szere­pet próbálnak: a Csudakarikás című mesejátékot. Hétköznap, ünnepnap próbálnak, gyakorol­nak majd, hogy a szünidő utol­só napján már ezzel is közön­ség elé állhassanak. De ezzel még nem merült ki a gazdag program. Hatodikén kirándul a társaság Pécsre. Ta­lán színházba is mennek... Egyesek — például Molnár Jancsi résztvesznek a helyi DISZ-szervezet próbáin, mert szerepet kaptak a „Sári bíró“- ban... Azután Szőkédre men­nek, meglátogatni az ottani úttörőpajtásokat..; 30-án raj­Tudad-e, Ubfyp ;.. a világ legmagasabban fekvő fővárosa La Paz (Bolí­via), 3694 méter magasságban van a tenger színe felett. ... a legmagasabb testhő­mérséklete a fecskének, 44 Cel­sius tok, a galambé és a ka­csáé 42 fok, a libáé 40,5 fok, míg a nyulé 39,9 Celsius fok. ... az oroszlán testhosszának háromszorosát, a kenguru öt­szörösét, a sáska harmincszoro­sát és a bolha kétszázszorosát tudja átugorni. gyűlés lesz, a KIMSZ meg­alakulásának évfordulójára ... Végül — és ez nem szórakoz­tató, de annál hasznosabb el­foglaltság — 29-én, 3-án, 5-én, 10-én és 12-én ismétlési nap lesz az iskolában. Nos, ez a közös mulatság, a közös szórakozás és tanulás terve. Ezenkívül vannak ter­mészetesen egyéni tervek is. Iveszics György például már elhatározta, hogy nagy sakkmérkőzéseket rendez Mol­nár Jancsival... Azonkívül használatba veszi a légpuskát is.. ; — De nem hasznos madara­kat lövünk — ígéri — hanem verebeket, vércséket, varja­kat ..; $ A katona-játékról sém fe- ledkezik meg. Ennek a szerve­zője Portig Matyi, az őrsveze­tő... Blaskovits Matyi sokat akar (| olvasni, alig várja már, hogy hozzájusson a „Dzsingisz kán“- hoz. Édesanyjától is ezt kérte karácsonyra. Az igazgató elv- f társ azonban lebeszéli: — Ne azt vegyétek meg, Matyi, azt megtaláljátok az is­kolai könyvtárban is! Hanem inkább a Mondák könyvét... \ Az a történelemtanuláshoz is]( segít... De akár ezt kapja, akár azt > Blaskovits Matyi, mindenkép­pen jó könyvet kap. Jó köny­vet a jó szünidőre... Ez az igazi! Megdicsérjük ítolovics Ivót és Kováé;' ‘.cat, a Pécsi Délszláv Á mi Általános Iskola VII. or. iályos tanulókat, akik szór galmasan tanulnak és odr, adóan segítenek pajtásaik­nak. Petőfi utcai általános isko­la VII. B. osztályának ta­nulóit, mert a fegyelmet a Jubileumi Év tiszteletére megjavították. * /arró Évát, az Ágoston téri is­kola VIII. A. osztályos ta­nulóját, aki órák alatt fe­gyelmezett és rendkívül fi­gyelmes, szorgalmas, kitűnő tanuló. A technika csodái Az embernek, a sündisznónak vagy a zsiráfnak van-e több nyakcsigolyája? Szinte látom, hogy moso­lyogtok: ilyet kérdezni, hisz ezt még az óvodások is tud­ják. Egynémelyiktek rá is vág­ja: nyilvánvaló a zsiráfnak. Hohó gyerekek, álljunk csak meg egy szóra! Mit is tanul­tunk a biológia-órán? — Az emlősállatoknak s az embernek is hét nyakcsigolyá­ja van. Nos? Csodálkozva kérdezitek: hét? A zsiráfnak, a sündisznónak és Melyik kötelező olvasmányból való? ... A nagy lábas-óra mutatója tizenegyen állott, mikor belé­pett egy őr és az ajtóban megállva jelentette: — Kapitány uram, a törik már Makiáron van. — Csak az rleje fiam ... % A kérdésre választ ad a re't vény. v_ w- r J 1 T~ n n 4 5 \ __ L 2 fel 6| ír 8 Li ESS W_ W 10 11 12 iff Y J 14 r* N ni 15“­\ __ 16 Ti !7 V 18 Í9 m ▼20 21 22~ 23 1 N 25 j d 26 2Y~ 28 w □r _L. 31 3T'­\ 33 34 1 5T" * 35 ki 37 38 39 W (I ki 43 44 81 45 46 ""«I 1 53 hé, _L 49 8 W~---- 51 52 1 > ♦ 54 1/ i 1 55 u 56 57 rí Y —n W ÍJ JL_ 59 1 60 y l\rz( 1 V LmmJ B jí Vízszintes: 1; A regény egyik főhőse, 6. Ruhát tisztít, 7. Vissza: hullott, 9. Levest „szed”, 11. L-el lassan, 13. A regény elme és írója, 15. A 25. oldalon lehet egy.. i (Ifjúsági Könyvkiadó példányában) 17. Több évig termő növény, (he­lyesírási hibával) 1». Maga magán­hangzói, 20. Rónád Péter, 22. ZTE, 24. Nem lde+zászló teszi, 2« ...... Tolsz toj, a nagy orosz író, 27. Végnélkül! pity ke. 29. Vissza: be­cézett lánynév. 30. Orvosságot ívott, 32. így kezdődik a regény második része, 33. DGE, 35. A jó felelet, 37. A Duna mellékfolyója Romániában, 39. Látó: keverve, 40. Németül- van, 41. Két szó: réz- gállc-tettek elindítója, 45. Tag: ke­verve, 46. Vissza: egyszerű gép, 47. Állóvíz (ék hiba), 48. Vissza: kubikos szekere. 50. Biztató szócs­ka, 51. Bányavájat; keverve, 55. Majdnem ország! 57. Lel, 58. Hin­tő, 60. Kannibál közepei Függőleges: 1. ... knak való. Balassa B. verse! 2. Vissza: étel fcesítő (ék hiba), 3. Nagy Tamás, 6. Leányr.év, 5. Mese, mese . .. kenyeret, 6, Vissza; kitüntetés, 8, A függ. 4 magánhangzói Ismételve, 9. Mezőgazdaság rövidítése, 10. Szigetország, 12. Neki mássalhang­zói, 13. Ezt hallgatják a gyere­kek lefekvés előtt, 14. Ded kever­ve, 16. Török lovasok, 18. Vajon ő? 21. Eső, hulló, 23. Étkezéskor teszik az asztalra, 25. NB, 26. Két szó: nem fel — ez (oroszul, nőnemben) 28. Két lpszilon között egy C, 31. V. G. L. 34. Elrendelt, 36. Vissza: kötőszó, 38. Hozzátenné, 43. Kicsinyítő képző, 44. Ez a porcelángyártás alapanyaga, 47. Együtt tart vele, 49. Fordítva: bán­talmaz, 52. Mint a vlzsz. 50, 53. ...i tenger (g—v), 54. Y. L., 56. Kereskedelem foglalkozik vele, 59. Fordított állóvíz. Beküldendő: Vlzsz: L 13, 15, 32, 35. Függ: 16. Beküldési határidő december 31. December 1M rejtvényünk he­lyes megfejtése a következő: Víz­szintes 1: Párizs-Bordeaux, SÍ: Gottlieb Daimler, 48: Feledi Pál, Norton, 72: Csepregl György, az embernek is? Hogyan le­hetséges? Valamennyiem láttatok már ásatásokat, vagy legalább is hallottátok, hogy a tudósok ka, hanem környezetének, életmódjának megfelelően olyan rövid lett ez a testrésze, hogy kívülről nézve szinte nincs is. Az embernek is csak 7 nyak- csigolyája van, s mivel nem kutatnak a földben régi korok élővilága után. A föld ugyanis megőrizte a nagyon régi ko­rok, amikor ember még nem is volt — élővilágának nyo­mait is. Ilyen ősi maradvá­nyok mutatják meg azt is, hogy valamennyi emlősnek hét nyakcsigolyás közös őse volt. Ezért hét nyakcsigolyás mind­három élőlény. Dehát akkor miért nem egy­forma a nyakuk? — kérdezitek. Gondolkozzatok csak! Hol és hogyan él a zsiráf? Afrikában él, ahol a magasranyúlt fák leveleit, hajtásait fogyasztja. Ehhez a környezetihez alkal­mazkodott. Ezért nyúltak meg a nyakcsigolyái és alkotnak hosszú zsiráfnyakat. A kis sündiszmó nálunk is jól ismert. Földbeásott vacoklyuk- ban van az otthona. Rovaro­kat, gyíkot, egeret, kígyót, né­ha gyümölcsöt és magvakat is ropogtat tűhegyes fogaival. Nem nyújtózkodik, inkább különösen veszély esetén össze­gömbölyödik, behúzza a fejét. Nem fejlődhet hát hosszú nya­nyújtogatta fejét tápláléka után hanem kezével szerezte meg, se pedig nem húzta be a nya­kát a természet viszontagságai között, hanem szembenézett ezekkel, hát se hosszúra nem nyúlt, se meg nem rövidült, hanem szép formássá alakult. A szél volt az első termé­szeti erő, amit vitorlás csóna­kok és hajók mozgatására, munkára fogott az ember. De ez csak parányi morzsácska volt a levegőmozgás hatalmas erejéből. A tudósok új, meg új módszereket keresnek a szélenergia hasznosítására. A számítások alapján 80—700 méteres tornyokra szerelt kü­lönálló légcsavaros áramfej­lesztők építése a legcélsze­rűbb. Képünkön egy ilyen óriás-szélmotor egy részletét láthatjuk. Az emberek régi vágya a napfény-energia közvetlen hasznosítása is. A háttérben „napfény-antennát“ láthatunk. Ez nem egyéb, mint a fény­képezéshez használt fénymé­rőnek a foto-elektromos ele­mek (röviden: fényelemek) működésére alapozott, óriásira növelt rokona. Ha szélmotoro­kat és „napfényantennát” kap­csolnak egy hálózatba, oz áramellátás viszonylag egyen­letes. Az időjárásváltozások- okozta hullámzásokat akku­mulátor-telepekkel egyenlít­hetik ki Hli taüéhik a szuniclMm ? 6000 facsemetét ültetnek el a szün­időben az újme- szesi iskola úttö­rői. Remélik, be­fejezik a stúdió építését, szerelését is és a szünidő végeztével már műsort közvetít­hetnek az egyes osztályokba. Szilveszteri jel­mezes karnevált rendeznek de­cember 31-én a Bártfa utcai is­kola tanulói. A gyerekek már ké­szítik a jelmeze­ket. * Hét budapesti út­törőt lát vendé­gül a Szabadság­úti iskola. Három, négy napra jön­nek Pécsre a pesti gyerekek. Megné­zik Pécs tességeit mondják, dolgozik csapatuk. neveze- és cl­hogyan úttörő­oáiuLűi'iitia Vidor Miklós meséje Az erdőt vastag hó borította. Mély- séges csend és kékes ködpára go- molygott. Dermedten roskadoztak a fák szikárzó-fehér prémes terhük alatt. Egyszerre csak suttogás támadt közöt­tük. — Valaki jár az erdőn! — adta to­vább egyik a másiknak. S a magasab­bak már azt is látták, hogy a túlsó erdő- szélen hatalmas szál ezüstfenyő lépked s amerre elhalad, nyomában elindulnak a fenyőfák. Izgatott mozgolódás tá­madt. — Mi az? — kérdezgették öregebb társaikat a fiatal fenyőcskék. — Most indultunk a városba a kará­csonyfák — felelték azok nyugodt, mél- tóságos hangon. A menet egyre nőtt. — Mindjárt ideérnek, — suttogta lázasan egy apró lucfenyő a társainak. — Ti úgysem kelletek — dörmögött rájuk egy sudár, szép ezüstfenyő. — Pedig de szeretnék én is karácsony­fa lenni, ott ragyogni az ünnepen! — sóhajtott fel sóvárogva a törpe lucfenyő. — Te, te csöppség, hiszen nem bimld az utat a városig! Az ágad mind letörne a gyertyák alatt, — vágott közbe a gő­gös fenyőóriás. — Látod, én nem is megyek. Pedig tudom, szívesen vinné­nek, de én nem akarok az emberek közé kerülni! A menet odaérkezett eléjük. Legelői bn,a Imas, mindnyájuknál magasabb, au ayos termetű fa haladt. A vezérfenyő — susogták egymásnak áhítattal a helyükön rostokoiók. Az öre­gek tudták, hogy minden esztendőben végighalad az erdőn és kiválogatja az újonnan felnövekedett legszebb szál fá­kat, hogy elvezesse őket az emberek ünnepére. Nagy tobozszemével csak vé­gignézett egyik-másik fenyőfán, erős ágkarjával intett neki s az könnyedén, alázatosan odaáttt a sor végére s indult a többi után. Ahogy a vezérfenyő rá­pillantott a törzsekre, mindegyik fa tud­ta már, mi a dolga. A szép, egyenes- dereku fák rendre bekerültek a menet­be, a kicsinyek helyükön maradtak, hadd erősödjenek még jövő karácsony­ig. S a meleg, barna toboz-szempár egy­szerre csak végig simogatta a sóvár qó kis törpefenyőt is. A kis fenyő érezte, hogy ráfft el gyökere a földtől s ahogy repesve oda­lépett társai közé, minden lépéssel meg­nőtt egy fejjel, ügy, hogy mire a sorba ért, már majdnem akkora lett, mint derekabb fivérei. Boldogan nézett vissza a helyükön maradt fákra s csodálkozva vette észre, hogy a gőgös ezüstfenyő fölött elsiklott a vezérfenyő tekintete s az lehajtott fővel, szégyenkezve áll az út mentén. „Érdekes — gondolta ma­gában a kis törpefenyő — hiszen őrül­nie kellene! Nem is akart a városba menni.. .* A csapat kiegészült. Az utolsó fákat is elhagyták már a kiválasztottak s az erdőn tiíli réten megindultak vezetőjük nyomán, a város felé. Hanem a kis tör­pefenyő egyszerre csak úgy érezte, el­nehezül a szíve. Hirtelen előresietett a menet legelejére, s megszólította a mél- tóságosan haladó vezérfenyőt: — Bocsáss meg, kérlek —kezdte aka­dozva ... t szépen elmondta neki a szépszál■ ezüstfenyő dolgát... hogy ő úgy látta, a végén mégiscsak elszomoro­dott, amiért nem lehet karácsonyfa . — Aki nem akar velünk jönni, itt maradhat az erdőn — felelte halkan a vezető s mélyen, figyelmesen rátekin­tett. — De hátha már megbánta, és most fáj a szíve.., — szólalt meg újból bá­tortalanul a kis fenyőfa. A vándorfenpő fölemelte karját s a légen át a távolból vékonyan, tépett zokogást hozott utá­nuk a szél. Es mindnyájan érezték, hogy a daliás ezüstfenyő sír. — Akarjátok mégis? — kérdezte a szelíd vándor s ők egyszerre bólintottak valamennyien. — Akkor itt megvárjuk. Es alig mondta ki, már látták is közt- ledni az erdőszél felől, sietősen, szinte futva a hatalmas ezüstfenyőt. Olyan magas volt, mint közülük a legerőseb­bek. S ahogy elébük ért, minden lépés­nél kisebb lett egy fejjel. Mire a sót végére lépett, már ugyanakkora volt csak. mint a legtöbbjük. Szótlanul iga1 zodott a jószívű kis törpefenyő mellé: a válluk é”"' eny vonalba került. — A1-’- •• ’uIhatunk — szólt a vezérf .. c. menet nekivágott az útnak.

Next

/
Thumbnails
Contents