Dunántúli Napló, 1955. december (12. évfolyam, 282-303. szám)
1955-12-15 / 294. szám
1955 DECEMBER 15 N a p r: 6 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS * „Készülünk a vezetőségválasztásra“ Nemrég a mohácsi járási párt-végrehajtó bizottság megtárgyalta a gépállomás pártszervezetének munkáját. Arról szeretnék írni, milyen tanulságokat és feladatokat adott nekünk kommunistáknak az ülés vitája. A gépállomás pártszervezete ■as idén rendszeressé tette a Vezetőségi üléseket, taggyűléseket. Nem volt könnyű. Először is tartalmasabbá tettük a beszámolót. A taggyűlés előtti hetekben szinte minden párttagtól megkérdeztük, mi a véleménye, mit javasol. A beszámolót a vezetőség kollektíván készítette, csak alapos vita után terjesztették a taggyűlés elé. Minden brigádban megszer- . veztük a pártcsoportot, amelyek időközönként értekezletet tartottak, a vezetőség rajtuk keresztül mozgósította a kommunistákat így sikerült a politikai oktatás résztvevőinek létszámát tizennégyről, hu- 'Aszonötre növelni és elérni, hogy minden párttag rendszeresen fizeti tagdíját. A pártcsoportok néhány hónapos tevékenysége elsősorban a traktoros brigádokra volt jó hatással. A kommunisták példamutatása magával ragadta a dolgozókat. Egy-két évvel ezelőtt a tsz-ek gyakran panaszkodtak, hogy hanyagul szántanak, vetnek, csak a normálholdakat hajszolják. Mostanában elvétve hallani panaszt. A pártszervezet megerősítése érdekében meg kellett javítani kapcsolatát a dolgozókkal. Elintéztük azokat az ügyeket, amelyek visszatartották őket, hogy felvételüket kérjék a pártba. Bajai Ferenc brigádvezető már háromszor kérte tagjelöltfelvételét, a pártvezetőség azonban egyszer sem. tárgyalta meg. Mészáros József elvtársat viszont jogtalanul zárták ki a pártból. Ma mór valamennyi elvtárs megkapta tagijelölt igazolványát. Intézkedéseink óta a dolgozók bátran és szeretettel fordulnak a pártvezetőség- hez panaszaikkal, az értekezleteken bírálnak, jobbnál-jobb javaslatokat adnak a munka megjavítására. A járási párt-végrehajtó bizottság vitája azonban azt is megmutatta, hogy a párt- szervezet vezetősége még korántsem hozott mindent rendbe. Felelősség terhel bennünket az őszi munkában történt elmaradásért. Sok esetben öncélúnak tartottuk a politikai munkát: azt hittük, ha jó a politikai oktatás, látogatottak a taggyűléseik, kialakul a megfelelő bíráló szellem — akkor a pártvezetőség megtette a magáét. Nem mozgósítottuk eléggé a párttagságot, a pártonkívülüeket. Pedig mind- annyiunk számára tanulságul szolgálhatott volna a februári eset. Akkoriban vontatottan haladt a gépjavítás. A pártvezetéséig ennék láttán összehívta a kommunistákat, közösen megbeszéltük a feladatokat, mindegyiknek megbízatást adtunk, s munkaterv alapján dolgoztunk. Olyan lendületet vittünk a munkába, hogy még vasárnap is dolgoztunk, sőt az agronómusok is segítettek. A párt-végrehajtó bizottság helyesen állapította meg, hogy népszerűsítenünk kell az élenjáró Traktorosokat, munka- módszereiket, állandóan foglalkozni kell a dolgozók ellátásával. Felelősségre kell vonni a hanyagokat, akik nem hajtják végre a párt határozatait A párt-végrehajtó bizottság határozata alapján a pártvezetőség kidolgozta intézkedési tervét, a vezetőségválasztásra is. Most arra törekszünk, hogy a tanulságok figyelembevételével megerősítsük a gépállomás pártszervezetét és az őszi mélyszántás mielőbbi befejezésére, majd a téli gépjavításra mozgósítsuk a dolgozókat. Osztopányi Ferenc a mohács-szigeti gépállomás párttitkára. A gépesítés drágítja a tejet ? ! A pécsi állami gazdaság az ősszel levelet írt akkori felettesének a Kelet-Dunántúli Igazgatóságnak: »;••• kérjük a féjőgépek mielőbbi elszállítását, hogy ne terheljék gazdaságunkat Nagy oka volt annak, hogy a pécsi állami gazdaság meg akart szabadulni az új fejőgépektől. Még 1953-ban kapták a gépeket, de alig fél év múlva elkoptak, kitágultak a gumi fejőkelyhek, Míg a gumit kérő levelek megjárták az igazgatóságot és a minisztériumot, a tehenészek ismét hozzáfogtak a kézife- jéshez és így fejnek ma is. — Itt vannak a fejőgépek, de mit érünk velük — magyarázza Kiss Bálint törzs- állattenyésztő. — Kaptunk hazai gyártmányú gumi fejő kelyheket, de használhatatlanok. Tönkreteszik a tehén tőgyét. Durva gumiból gyártják és hamar kirepedezik. Aztán az egyik túl vastag, a másik vékony és így nem fejnek tökéletesen. Levelek sora tanúsítja, hogy a pécsi állami gazdaság több ízben kérte a minisztériumot: javítsák meg a hazai fejőkelyhek minőségét, gyártsanak az eredetinek megfelelő pótalkatrészeket, hogy ilyen filléres dolgok miatt ne heverjenek kihasználatlanul a több tízezer forintos értékű fejőgépek. Kérésük sokáig süket fülekre talált. Most azonban — amikor a fejőgépek mielőbbi elszállítását kérték, mert nem tudják használni azokat — megérkezett a vár- vavárt válasz: még ebben az évben megkezdik a jó fejőkelyhek hazai gyártását. De ha az ígéretekhez híven meg is érkeznek a régvárt és jó minőségű fejőkelyhek, még sok — a gépi fejőssel összefüggő — kérdést kell megoldani a pécsi állami gazdaságban, de szerte a megyében is, ahol a fejőgépek hasonló okok miatt csak leltári tárgyak. Ugyanis bármilyen furcsán hangzik — a jelenlegi körülmények között — a gépesítés drágítja a tejet. Mert a tehenészek bére kézi és gépi fejesnél ugyanannyi marad és ehhez jön a gép villanyáram fogyasztása, Valamint a természetes elhasználódás és az alkatrész- pótlás is. Nyilvánvaló, hogy itt rossz és elavult bérügyi rendelet akadályozza a gépi fejés alkalmazását. A gazdaság igazgatójának már vannak határozott tervei e lehetetlen állapot megszüntetésére: — Mindenekelőtt a dolgozók érdekeit vesszük figyelembe, hogy a gépesítés folytán ne érje őket anyagi károsodás. Ezért fél éxng jelenlegi bérezésük mellett gyakorolják a gépi fejest. Később, ha már megismerkedtek és megbarátkoztak a géppel, több tehenet fej egy tehenész, természetesen több géppel. Ekkor, majd csökkenthetjük az egy liter tej kifejése után járó egységbért, anélkül, hogy a dolgozók havi keresete csökkenne. Az előzetes számítások máris azt mutatják, hogy a tehenészek bére növekedik a gépi fejes bevezetésével. Hiszen ugyanannyi idő alatt kétszer- háromszor annyi tejet fejnek ki á korszerű fejőgéppel. A további gépesítés megköveteli, hogy csőrendszer segítségével úgy vezessék el a tejházba a tejet, hogy ne érintkezzék az istálló levegőjével. Ez nemcsak egészség- ügyi szempontból igen fontos de a tej többszöri, felesleges átöntögetését is elkerülik vele. A tervek megvalósításához mindenek előtt egy központi bérrendeletre és több fejőgépre van szükség, hogy a gazdaság a jóminőségü fejőkelyhek megérkezése után áttérhessen a teljes gépesítésre. Kodolányi János: VÉGRENDELET A Pécsi Nemzeti Színháza J % közelmúltban mutatta be Kodolányi János „Végirefide- Iet“-éí. A mű — emlékezetem szerint 1930-as években 'kelt, tehát nem mai, Az író mindössze annyit változtatott rajta, amit egykori felfogásával szemben ma már nem vállal. Mondjuk ki az elején, a „Végrendelet’“ — siker. Ebben nem kis része van a .jól rendezett, kitűnő előadásnak, de az elismerés mégis elsősorban az írónak szól. A kérdés, amit a szerző a maga keserű, moralizáló, támadó modorában felikavar, nem könnyű. Nem az mai szemmel sem. A mű már születése idején is iránydnámánök számított, ami írói szándéka mellett elsősorban a falu, közelebbről az Ormányság, társadalmi problémáit vetette fel és próbált azokra az akkori lehetőségek mellett feleletet adni. Kodolányi írói alkatba inkább az epikusé, mint a drámaíróé. Ezt kifogásolták benne egykori bírálói is. Köztük Schöp- fllin Aladár, így írt róla: „Kodolányi nem tudta megmarkolná a drámai formát, átjuttatni azon a keskeny hídon, amely az epikust a drámaírótól elválasztja.” Meséjét, figuráit nem drámaírói erények, hanem az epikai -bőség, hajlékonyság, árnyaltság teszik igazán hitelessé és izgalmassá. — Motívumai vissza-vissza,térnek, más-más oldaliról mutatkozva be, szintté körüljárják lehetőségeiket. Ilyen lényegében a feszültséggel telt első és második felvonás. Aj. elsőben a kapzsiság és szeretet járja egyre szélesedő mozdulatokkal csiábtáncát a haldokló ágya körül, a másodikban a tanúk sorakoznak fel a bíró előtt, elmondva nacionáléjukat és hazugságaikat. E vallomásokat csak az alakok jelleme és vér- mérséklete differenciálja, de árnyalatos finomságú változatosságukban végig izgatok maradnak, s oly megrendítő konfliktushoz vezetnek, mint az anya hamis-esküje. Ez egyben a darab csúcspontja is, tovább fokozni nem lehet, s ami utána, a harmadik felvonásban történik, már súlytalan és nem igaz. A harmadik felvonás leg- sikerültebb része — a vagyonát tékozló véniaisszony körül keletkezett komédia — mér kiesik a mű keretéből, s a többi — a vénasszony bölondozá- sa körül keletkezett bonyodalom pedig nem hihető. Kitől rettennek meg a rokonok? A falutól? Egy húron pendülmek velük. Éppen eléggé bebizonyította Kodolányi a darab során, hogy pénzért mindegyik mindenre hajlandó, még hamis esküre is. S a többi, akti esetleg fennmaradt? Sonkák és kiapcák után kapkod. Talán ez, vagy a kisebb merészség az oka, hogy nem jut el a megnyugtató megoldáshoz, s a végén «felcsillanó optimizmust kicsit happy-end-nek érezzük. Mi indokolja a vénasszony megtérését? A mazarénusok Bibliája? Hiszen az álszentséget pellengérezite három felvonáson át. -Ki hihet ezután ilyen csodákban? — Pedig az igazság, amelyhez elvezet, igaz: aki ebből a posványból szabadulni akar, tagadjon meg mindent, különben elvesz Miért mondott le a súlyosabb megoldásokról a szerző? Az anyai szeretet vagy valami sorsraébredés. mind- mmd lehetőség lett volna. A vénasszony hősnő nem ébredt fel, csak egyik bódulatból a másikba esett, s szinte furatán hangzanak szájából a mű igazságát kimondó végső szavak. kodolányi a maga világának mégis mesteri ábrázolója. Ha a dráma szigorú arányaival, s a társadalmi kérdés -nehézségeivel nem is tudott megbirkózni, biztos kézzel felrajzolt a,lakjaival kárpótol. A falut egykori társad-allmj rétegződésében állítja elénk, megtoldva néhány városi értelmiséggel, bíróval, ügyvéddel. Talán csak néhány népszínműhöz közeledő meliékelakjávatl és az el- in-telfektu-a Lizáit falusi kereskedő figurájával nem értünk egyet. Közte, ami van. kitűnő: a vénasszony. a testvérek,« a szomszédasszony, akj némán s mégis oly cselekvőén ott álll a színpadon. Zsuzsi szegé ly férje. s az ügyvéd kétféle típusa, s körülöttük a falu. A „Végrendelet“ tehát író műve, s önkéntelenül is felmerül bennünk, hogy mi lehetett volna belőle, lia a harmadik felvonás nem marad probléma- tik-ts és súlytalan? A játékért és rendezésért dicséret illeti a színházait. Jancsó Jolán vénasszony«. ákiről az első feth’on-ásba-n nem érezzük még. -hogy a darab hőse lesz, ízléssel és fokozatosa n bontakozik ki, megadva az este legdrámaibb pillanatát a ham» esküben. Vas Éva Zsm- zsiját egyszerű eszközökkel és szívvé? alakította, amiben csak Joó László múlta félül. .Mögöttük nem sokkal maradt le Bázsa Éva gyűlölködő paraszt- menyecskéje és Horváth Magda mulatságos keneskedőné karikatúrája sem. Tándor Lajos kereskedője a szerepében rejlő hibák eMiemére is kitűnő volt. akárcsak Arany Kató tartuí- fös szomszédasszonya.' Zárjuk le röviden: a színészek „apait- anyait’“ beleadtak. A nagyobb szerepekben egyedül Bakos László volt kissé szürkébb. Kívüliről közeledett szerepéhez, s a valóságosnál komckusabbra játszotta a ha,ldokló vénembert, Általában: a színház ré- genlátott jó előadást produkált A rendező sok felesleges •széles -gesztustól szoktatta *e színészeit, s helyesen éreztette a dráma fordulópontjait. GÉCZY JÓZSEF Válasz a kozármislenyi gépállomásnak A Dunántúli Napló december 13-i számában cikk jelent meg „A MEGYEVILL nem ijedős’’ címmel. Kelemen György elvtárs, a vállalat igazgatója a következőket válaszolta a cikkel kapcsolatban, A kozármislenyi gépállomás és a MEGYEVILL Vállalat között megkötött szerződés kezdési határideje valóban december 1, de .... A szerződés bejelentése még a mai napig sincs a vállalat kezében. Ki hát a hibás? A Magyar Nemzeti Bank járási fiókja« mert úgylótszik nincs -tisztáiban a pénzügyminiszter 10Í/1954 TGÉ (XII. 28) OÉHÉM számú körlevele tartalmával és nem tartotta szükségesnek a szerződés bejelentését. Ugyanakkor g bánik területi irodája véleménye szerint a 10 000 forinton felüli munkánál az építtető köteles a szerződést a banknak bejelenteni. Enél- kül a vállalat nem kezdhette meg a munkát, holott többször sürgettük a bejelentést — levélben. En-nek ellenére még most is vállaljuk, hogy a szerződésben előírt határidőre a munkát befejezzük. KELEMEN GYÖRGY, MEGYEVILL igazgatója Czuhor József fronimester sorra vette az arcokat. Melyikre mutasson rá, hogy „te mész... meg te .meg...” A kis Szekeres? — Fiattal házas még... Gyereke is van.; Fényes Pista? Szekeres neveltje, annak idején maga mellé vette albérlőnek, de mintha családtag lenne, úgy összeszoktak már. öt sem küldheti 4 roskadozó öregfejtésbe, miért ha valaki tiltakozna, az Szekeres lenne. Bukováczra is gondolt, de fiatal bányász még, alig egy hónapja került idea komlói Kossuth-bánya I-es üzemébe. Nem biztos, hogy kiállná a próbát... Nem gyerekjáték ez! Napról-napra zsugorodott a fejtés. A csúszdákat ugyan kimentették, leszerelték a légvezető csöveket is. csak a motor maradc alatta. Három-négy mázsás -gép, értéke 25—30 ezer forint. % Felmászna ő egyedül is, de negyvenegy néhány esztendejével már nem nagyon ugrálhat. De hát kit szemeljen ki? felelős valamennyi ük életéért és mi lesz, ha éppen akkor ros- kad össze a fejtés, mi-kor alatta vannak ? Hirtelen tette fel a kérdést, csak úgy általánosan az egész csapatnak. iól> ? — Nos fiúk? Ki tart velem? Ma délután ki kell hoznunk a motort. Szekeres János pártbdzal-. mi közbevágott: — Senki! Csak nem képzeled, hogy oda engedünk a fejtésbe! Nehezen mozogsz te már öregem Majd mi kirántjuk azt a motort! Igaz Fényes?! Buko- vácz?! Auer Pista?!... Mi? Szóljatok hát!... Fényes hümmögött vala- -miij;, neki mindegy, csak induljanak már. Bu-kovácz is bólintott. Csak Auer István aggodalmaskodott: — Először biztosítani kellene. — Arra már nincs idő! Elindultak. A többiek elkísérték őket a fejtéstől vagy 30 méterig. Onnét már csak Szekeres és a három csillés aaladt tovább görnyedten, majd az utolsó métereket csaknem ha- son-cs úszva tették meg. A párt- bizalmi előre világított a lámpával. Ott feketéiéit a gép beszorulva az összetörött ácsolatok közé. Csak egy keskeny rés sötéttétt. ahol esetleg egy ember átbújhatna és a gép mögé kerülne. Fényes ajánlkozott: — Engedj engem, én átférek ... Szekeres pillanatig töprengett, aztán intett: — Indulj ... De csajc addig maradsz ott, amíg a láncot ráakasztod és utána visszajössz! Érted? — És ha hátulról emelni kell a gépet? Szekeres ráförmedt: — Visszajössz! Ha a gépet megmozdítjuk, lehet, hogy az egész ácsolat összeroppan. S tudod te, mi az bennrekedni a fejtésben? Én 53-ban egyszer 18 órát feküdtem a szén alatt Gondatlanságból ránk rogyasz- tották a fejtést. Tudod, hogy mi volt ott? Téptük le magunkról a ruhát ... Azt hittük soha többé nem látjuk meg a napvilágot. Fényes elsőnek bújt a fejtésbe. Alig tudta átpréselni magát a gép és a gerendák között Beakasztotta a láncot, majd visszamászott Szekeres mellé. — Eredj hátra a többiekhez! — Itt maradok .. . — Eredj míg jól vagy! Minek ide két ember? — Na látod — felelte egykedvűen Fényes. — akkor miért pont én menjek. Szekeres szeme villámokat szórt, legszívesebben nyakon csapta volna a gyereket. De Fényes nem mozdult. Már feszült a lánc, meg-meg rántották, húzták a motort, ők pedig ketten egyengették az útját. Néha támfát vertek, hogy csak addig tartson a fal, amíg a gépet áthúzzák alatta. Hogy hány óra telt él ezidő alatt? — nem is tudták. Ez a nyomasztó, fülledt Levegő szinte elviselhetetlenné vált. Pattogtak a gerendák, deréknyi vastag fenyőfák me-gcsavarod- tak a nyomás alatt. A rrtotor nehéz teste azonban Irrsam, nagyon lassan csúszott kifele. Na még egy húzás ... ! Még egy ...! Az utolsó! Végre! Szekeres feltápászkodott, Fényes ráült ü lámpájára, remegett a keze-lába a fáradságtól, Bukovácz Lajos és Auer István is megizzadtak, de egyikük sem szólt egy szót sem. Kiverte őket a verejték, csak most döbbentek rá, hogy tulajdoniképpen mit csináltok. A motor itt fekszik előttük, áthúzták olyan keskeny résen, aftol egy ember is alig fért el. Szekeres az ujjait nézte. Itt- ott felszakadt a bőr, ahogy utat kapart a gépnek. De jól lekapja Fényest, most van rá idő. — Idefigyelj! Ha mégegy- szer nem azt teszed, amit mondok ... És feleselsz ... .. . Nem folytathatta. Hangját elnyomta az öreg fejtésből hirtelen előtörő morajlás, a felszálló szénportól még a lámpák is elhomályosodtak. Mire észbekapiak eltelt néhány másodperc. Valamelyikük a lámpával előre világított, oda, ahol Szekeres és Fényes még az imént feküdtek... Az öregfejtés összeomlott... Fényes — aki leghamarabb elf elei tette, milyen veszélyben voltaic hárem-négy órán át — t-réfá’lkozva fordult Szekereshez: — No látod komám, a bányászok ezért köszöntik egymást „jószerencsével”! RAB FERENC Még 8000 hold van vissza A Megyei Tanács V. B. Mezőgazdasági Igazg-aitóéágánatk legutóbbi jelentésé szerint megyénkben még 8000 hold hiányzik a vetésterv teljesítéséhez. Főleg az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknál kell meggyorsítani és .. miinél előbb befejezni a vetésit, mert eddig csak 31.216-én jelezték, hogy minden kötelező területet elvetettek. A termelőszövetkezeteknek csrk a siklósi (1.2%), a mohácsi (1.8). a villányi (3.7) és a ságdl jánásben van vissza kenyérgabona vetésük. A sáisdi járás tsz-aj 91.3 záza-lékra állnak. Az egyéni gazdák járásonként, a következő mértékben teljesítették eddig kenyérgabona vetéstervüket: 1. Pécsi járás 100 százalék. 2. Pécsvárad (97), 3. Mohács (93.4). 4. Villány (84.5), 5. Sely- lye (832), 6. Siklós 78.5, 7. Sásd (69.4), 8. Szigetvár (63.3). öt gépállomás teljesítette traktormunka- tervét Tizenöt gépállomásunk közül eddig csak öten teljesítették az őszi traktormunkák tervét. Különösen nagy a■ harkányi, sásdi, szentlőrinci és vajsz- lói gépállomások elmaradása — terveiknek még háromnegyedét sem érték el. Sorrend: 1. Palotabozsok Í5Ö százalék, 2. Pécsvárad 111.31 3. Mágocs 110.8, 4. Ocsárd 100.8, 5. Szent- lászló 100, 6. Sellye 98, 7. Szigetvár 95.8, 8. Boly 95.3, 9. Villány 80, 10. Kozármisleny 77.8, 11. Mohács-sziget 76.1, 12. Harkány 69,7, 13. Sásd 68, 14. Szentlőrinc 63.3 15. Vajszló 60.2. A nyú jtott műszakos traktorvezetők versenyének első három helyezettje továbbra is a pécsvá- radi gépállomás három traktorosa: Simonfi Sándor. Zom- bár József és Hochrein Ferenc.
