Dunántúli Napló, 1955. december (12. évfolyam, 282-303. szám)

1955-12-13 / 292. szám

1P55 DECEMBER 13 \' A P L Ö PÁtil ÉS fM RÍ ÉPÍTÉS « A tervteljesítés kommunista harcosai Felhasználjuk a forgácsolási bemutató tapasztalatait Hamarosan itt az év vége. Az üzemek dolgozói nagy erő­feszítéseket tesznek, hogy ha­táridő előtt befejezzék éves terveiket, felkészüljenek az üj ötéves terv első évére: takaré­kosabban, termelékenyebben, fegyelmezettebben dolgoznak. A falvak dolgozói a tsz-ek fej­lesztésén, az őszi munkák el- f végzésén fáradoznak, hogy megalapozzák a jövőévi jobb termést. Mindenütt az első sorokban küzdenek a kommunisták, megtaláljuk őket, amint most a vezetőségválasztás előkészü­letei során példát mutatnak, s felvilágosító szóval tanítják munkatársaikat. A sokszáz közül ismerjünk meg néhá­nyat. A csapat atyja Árvái László vájár már 53. évét tapossa, de még ő is „Jó­zsi bácsi'-nak szólítja és az egész csapat apjaként tiszteli Farkas József (6) elvtársat, a pécsbányai kommunista front­mestert. Nem véletlenül. Hu­szonhat éve dolgozik a föld alatt, úgy ismeri a bányász­munka minden csinját-binját, mint a tenyerét. De ez egy­maga még nem tenné a csapat atyjává, hiszen számos olyan tapasztalt frontmester van. mint Farkas József elvtárs; még sem tudott csapatában olyan tekintélyt és tiszteletet kivívni, mint ő. — A jó apa igazságos, gyen­géd is, meg szigorú is egyszer­re — szokták mondogatni Ilyen ember Farkas József elv- * táns is. Két hete például meg­rótta a fiatal Tóth Miskát, mert zsörtölődött, amikor kis­sé kedvezőtlen munkahelyre került. Később pedig már se­gített neki az ácsolásnál. Ki­veszi kezéből a fejtőkalapá­csot, segít a csúszdaszerelés­nél — erre különben is na­Akj októberben járta a sző­lőshegyeket s kérdezősködött a gazdáktól, panaszt és öröm­hírt vegyesen hallhatott. Pa- ^ naszkodtak az időjárásra, a sza­kadatlan esőzésre, s hogy meg- penészedik a szőlő, mert nem tudják időben leszüreitelná. De mindjárt a második mondat­ban elárulták, mert így volt, hogy..; — Soha nem volt ilyen jó termés a Mecsekben... Ha volt is, már elhomályo­sodott a gazdák emlékezetében, mert évek óta a Mecsek nagyon fukar kézzel mérte a hegy vér­piros vagy aranysárga levét. És üresen maradtak a hordók, s az italboltokban kémikusok készítette itókát árusítottak. — Idén meg annyi a bor. hogy a tárolóhelyek megtel­jr tek. Nehezen tudjuk időben át­venni a beütemezett s beadásra leszállított borokat — mondja Kurucsai József, a Mecsek- vidóki Borforgalmi Vállalat igazgatója. A hatalmas pincék zsúfolá­sig telve ... Forr, pezseg a vastag dongák között a világ­hírű villányi vörös, a szeder­kényi, amiből pezsgő és habzó bor készül s a pécsi hegyvidék kristálytiszta, világos leve. — Ha nincs hely. hát szer­zünk — mondja Molnár Ká­roly, az igazgatóság dolgozója. — Hogyan? — Hordókat veszünk bérbe • a gazdáktól és... De jöjjön csak s ezt nézze is meg — in­vitál az igazgató. A felvásárló osztályra me­gyünk. Többen álldogálnak az ajtó előtt — ügyes-bajos dol­gaik elintézésére várva. Van köztük egy fiatalasszony is. Sáids a cipője, látszik, hogy vidékről jött. Mikor rákerül a sor, belép a szobába: — Nem tudom, jó helyen já­rok-e? Azt olvastam az új­ságban, lehet bortárolási szer­ződést kötni. Nem jöhetett volna jobb helyre, éppen itt intézik ezt az ügyet. Azaz átveszik a gazda gyón kényes — mindig oktat­ja a fiatalokat. De másként is tanít Farkas József elvtárs. Elmondja tár­sainak, hogy mit tanult a marxizmus-leninizmus tanfo­lyamon, továbbadja a népne- velőértekezletek hasznos ér­veit, jó munkára agitál a párt- vezetőségválasztás tiszteletére. A hatás nem is marad el. A csapat 116 százalékra teljesí­tette esedékes havi tervét, 500 csillés tervenfelüli vállalásából 300 csillét már kiadott. A to­vábbi cél? — Teljesíteni a vállalást, elsőnek,, vagy másodiknak len­ni a pécsbányai csapatok kö­zött — mondja Farkas József elvtárs — s megnyerni az ezzel járó négyezer forintos jutal­mat. Erre törekszik most csa­patunk. A dolgozók javaslataival Az emberek többfélék. Van aki zord és morcos arccal jár- kel üzemében. Van olyan, aki mosolygós és jókedvű, nem azért, mert így akarja, hanem mert ilyen a természete. Az. utóbbiak közé tartozik Balázs József elvtárs, a Baranya Me­gyei Állami Építőipari Válla- Lat segédipari részlegének kommunista vezetője is. Emellett azonban van még egy érdekes tulajdonsága. Mindig notesszel és ceruzával jár s' ha valami hasznos ja­vaslatot hall, azonnal feljegy­zi és ami a legfontosabb, gyor­san intézkedik. így volt ez két hónappal ezelőtt is, amikor egyszerű munkásból műszaki vezető lett. A dolgozók hóna­pok óta panaszkodtak fürdő­jükre és mosdójukra, de a ré­gi műszaki vezető, Marsai An­dor nem csináltatta meg. Nem is lehetett csodálkozni rajta. Marsai nevelőapja — Máro- vics Andor — Pécs egyik leg­nagyobb vállalkozója volt és aranyrejtegetósért ült a feleza­borbeadási kötelezettségét, az érte járó pénz 80 százalékát kifizetik, s mégse kell mind­járt leszáUítaniok. Otthon ma­rad nála a pincében. A teli hordókat nem kell tehát meg­kezdeni, együtt kezelheti a ma­gáéval, de a pénz nagyrészét mégis már előre megkapja. — A bort majd csak a jövő °f?ztendő első hónapjaiban szál htjuk el — magyarázza Balá­zsi Imre, felvásárlási előadó. — És mi addig éppen olyan gondosan kezeljük majd, mint­ha a miénk lenne — ígéri a iatalasszony Wagner József­fé, aki Bicsérdről jött be Pécsre az újsághír nyomán. Wagner Józsefné Bicsérd­ről jött, Krisztián Béláné itt. Pécsett kötött szerződést a vállalattal, s szerte a megyé­ben sokan mások a vidéki pin­cészetekben kötnek szerződése­ket. Csak pár napja jött ki a rendelkezés, de már futótűz­ként terjedt el híre a megyé­ben. S a szőlősgazdák szívesen is fogadták, s nemcsak a be­adási, de a már korábban le­kötött szabadfelvásárlási borai­kat is otthon tárolják — míg a Borforgalmi Vállalat pincéi felszabadulnak. Segítenek a vál'lelatnak, se­gítenek, hogy ne legyen fenn­akadás a begyűjtésben, vi­szont határidőre így is telje­síteni tudják beadási kötele­zettségüket. Mert ha bor van is elég. a megye mégis utolsó helyen áll a borbegyűjtésben, a legeslegutolsó helyen!... Nemcsak a tárolóhelv-hiánv ennek az oka, sok gazda még mindig húzza az időt, az. utolsó másodpercekig vár a beadás 'eljesítésével. Pedig a magya: népgazdaság igen sok árut kap cserébe külföldről a borért, F szőlősgazdák is rézgálú’Ot, ó? raffiál, s ha késlekednek, nem- 'sak törvényes kötelezettségük nek nem tesznek eleget, de akadályozzák a szőlővidékek ^port-anyagainak beszerzé­sét is. badulás után. Balázs elvtárs intézkedett, hogy elkészüljön a fürdő. Azelőtt ráfizetéssel dolgo­zott az üzem, szinte örökös volt a béralaptúllépés, mégis keveset kerestek a dolgozók. Most a segédipari részleg már november 30-án teljesítette évi tervét 107 százalékra, ráfize­tés nincs, a dolgozók többet keresnek. Az év végéig 40—50 000 fo­rint értékű többletet akarnak még termelni a segédipari részleg dolgozói. Balázs József elvtárs vezetésével ez egész biztosan sikerül is. Aki a minőségért harcol Ulveczki Józsefné külsőleg semmiben sem különbözik tár­saitól. Középmagas, barna, kékszemű asszony. Szereti a mozit, és zenét, otthon kézi­munkázik és olvas egyszerre, vagy pedig kicsiny házát csi­nosítja férjével — mint sokan mások. Ulveczki Józsefné még­is más ember. A Pécsi Kesztyűgyár gépi- varrodájának kettes műhelye mindig az elsők közölt van. Teljesítménye felülmúlja a 130 százalékot. A minőség? Nos ez nála sohasem száll a 97 szá­zalékos sztahanovista szint alá, — A minőséget tartom a legfontosabbnak — mondja Ulveczki elvtársnő. — Amikor idekerültem, elhatároztam, hogy addig nem is törekszem magas százalékra, míg a mi­nőség nem lesz megfelelő.... Ezt a szorgalmas és törekvő Ulveczki Józsefné hamar el is érte. Három éve dolgozik még csak a gyárban, de alig akad a kesztyűgyártásnak olyan fortélya, amelyet ne ismer­ne. Augusztusban megszerezte a sztahanovista csillagot és oklevelet, most pedig a „szak­ma kiváló dolgozója” címet akarja elnyerni. E mellett még segít is társainak, ő tanította be Pöttendi Jánosnét, újab­ban pedig Máté Józsefnével foglalkozik. Nyáron, amikor Máté Józsefné odakerült, gyakran 100 százalék alatt tel­jesített, a minőségi munkában is akadt hiba többször. Ma egyre jobban megközelíti Ul­veczki Józsefné 97 százalékos sztahanovista szintjét, meny- nyiségileg pedig -120—130 szá­zalékot ér el. A MEGYEVILL nem ijedős A kozármislenyi gépállomá­son eskü alatt vallják, hogy a Baranya Megyei Villany­szerelő Vállalat — december elsejére ígérte — és ma sem kezdte meg a műhelyben a villanyszerelési munkát. Milyen kicsinyes emberek a kozármislenyi traktorosok! Hiszen december elseje óta csak két hét telt el... csu­pán két rövid hét. Ezért iga­zán nem érdemes úgy hábo- rogni. Mert olyan nagy vala­mi az, ha a rosszul biztosított gépek agyonütik a gépállo­más (tévedés ne essék, nem a MEGYEVILL!) dolgozóját? Vagy ott van a fürdő. Éppen egy éve várnak az ipari áramra, most már igazán ki­várhatják azt a néhány he­tet, míg a vállalat szíveskedik kiküldeni a szerelőket. Ami pedig a Gépállomások Megyei Igazgatóságát illeti, egy pilla­natig se gondolja, hogy meg­ijeszti a MEGYEVILL-t. ha újév után visszavonja a be­ruházásra szánt 21 ezer fo­rintot. Sőt, legalább nem kell elvégezni az ipari áram beve­zetését. Türelem hát kozármislenyi- ek! Ha szerelőket nem is, de ígéretet kaptok. Utóvégre ez is valami, ha másra már nem telik a MEGYEVILL Válla­lattól. Kínai teakóstoló A Kossuth Lajos utcai Cse- megeboltban négy kivilágított- ■jszlop tartja a „teaház“ tető­zetét. Pultján kínai vázák, kö- reskörül szőnyegek. A leány, aki gőzölgő csészéket nyújt a vendégeknek, kínai hajvisele­tet hord, kínai ruhát visel. — Még a szeme állása is kínai Szívesen kínálja a teát, igaz; kínai vendégszeretettel. — ízleljék meg a teánkat... Ha jónak találják, lehet vásá­rolni. Tizenöt forint egy doboz — Nagyon jó, én is veszek belőle — kap rajta egy őtz- hajú néniké, aki Kovács Jo­lánt, az Imént még kínainak vélte. Ki-ki a maga ízlése sze­rint készítheti a teát. Kéznél van a cukor és citrompótló, de lesz rum is. Kinek-kinek ízlé­se szerint... Papp Antal boltvezető elé­gedett. Büszke arra, hogy itt rendezték meg az országban először a kínai teakóstolót, minden nap délután 4-től este 9-i‘g. A kositoló-hét szombat este fejeződik be. Az éknúüit héten nálunk, a Sopiana Gépgyárban forgácso­lási bemutatót tartott a Gép­ipari Tudomány Egyesület pécsi csoportja. Az ilyen szak­mai fejlődést elősegítő bemu­tatónak igen nagy szerepe van az üzem életében, a szakmun­kások és a műszakiak minden­napi munkájában. Elsősorban azért, mert olyan új technikai módszerekkel és eszközökkel ismerkedhetünk meg, amelye­ket méltán követ a nagy ér­deklődés mellett a gyakorlati alkalmazás is. Ennek a bemutatónak is az volt a célja, hogy ismertesse a résztvevőkkel a fejlettebb meg­munkálási módszereket, ame­lyeket a kutató intézeteink és a szakma legkiválóbb dolgozói a korszerű és új technológia fejlesztésében elértek. Most, a bemutató után feladatainkat röviden így foglalnám össze: ismertetni, mindenki számára elérhetővé tenni a kísérleteket ás az eddigi gyakorlat szerint jól bevált módszereli elsajátítá­sát. A Komáromi-féle nagy me­netemelkedésű szár-maró rend­kívüli forgácsoló teljesítménye vonta magára vállalatunk dol­gozóinak figyelmét. E maró 40 milliméteres fogásimélység és 25 milliméteres marási széles­ség mellett percen,kánt 70—125 milliméteres asztal előtolással’, dolgozott. Nem csoda, hogy legjobb marósunk, Szili Jáno.;. elv társ is azzal a kéréssel for­dult hozzánk: készítsünk neki is ilyen szár-marót. Azóta már megtettük a szükséges intéz­kedéseket. A kölcsönös gazdasági segít­ség tanácsa december hetedi­kétől december tizenegyediké­ig Budapesten ülésszakot tar­tott. amelynek munkájában a tanácsban részvevő valameny- nyi ország — az Albán Nép- köztársaság, a Bolgár Nép- köztársaság, a Magyar Népköz- társaság. a Német Demokrati­kus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Nép- köztársaság, a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetsége és a Csehszlovák Köztársaság — képviselői résztvettek. A tanács ülésszakán véle mónycsere folyt a résztvevő országok népgazdasága fej­lesztésének a legközelebbi évekre vonatkozó fő irányai­ról és ez országok lakossága életszínvonalának további eme­léséről. Nagy dfcmeeést váltott ki a Kuaovkán-íéie leszúrófkéB toL jesítménye is. Az új éllkikéip- zés ennél a késnél nagyon jó forgácsvezetést biztosít s ez eredményezi a nagy teljesít­ményt. Meg kell azonban mon­danunk, hogy ez nem új dolog a Sopianában. Egy folyóirat le­írása alapján már régebben el­készítettük és sikerrel ki is próbáltuk ezt a leszúrókést. A kísérlet után elkészített leszu- rókéseket azonban nem alkal­maztuk. E hiba abból ered, hogy nem szenteltek nagyobb figyelmet ennék a késnek technológusaink sem, s ennek következtében az esztergályo­sok sem igyekeztek, ök is ide­genkedtek az újtól. Ahhoz, hogy elérhessük, sőt túl is {haladhassuk a fejlett technikával rendelkező álla­mokat. elsősorban ezt az ide­genkedést kell megszüntet­nünk. Technológusaink legye­nek üzemünkben is az elsők az új, fejlett módszerek ter­jesztésében. de ehhez kell a dolgozók munkája, megértése és támogatása is. Megkönnyíti munkánkat az is, hogy a bemutatott módsze­rek leírásait, rajzait a Gép­ipari Technológiai Intézet do­kumentáció formájában ren­delkezésünkre bocsátotta. Eze­ket a leírásokat, rajzokat ki­adtuk szénszál nszerkesz tőknek, akiknek irányítása mellett zerszámműhelyür.k hamaro­san elkészíti a szükséges ké­szülékeket, forgácsoló szerszá­mokat. Mi így kívánjuk meg­valósítani a bemutatón látotta­kat. CAKÖ JÁNOS a Sopiana Gépgyár főmérnöke. Tekintettel arra, hogy a ta­nácsban részvevő országok kö­zötti kölcsönös áruszállításokra vonatkozó hosszúlejáratú meg­állapodások többsége ebben az évben lejár, a tanács megtár­gyalta a részvevő országok kö­zötti — a soronkövetkezö idő­szakra vonatkozó — hosszúle­járatú kereskedelmi megálla­podások megkötésével kapcso­latos kérdéseket. A tanácsban további véle­ménycsere folyt egyes gép- és berendezésfajták gyártásának szakosítására és kooperálására vonatkozó kérdésekről, abból a célból, hogy az új technika fokozott alkalmazása alapján növeljék a gyártás sorozat- nagyságát, emeljék a minősé­get, csökkentsék az önköltsé­get. F. E. Wlen+iifi tesz a Szerintem nem Is az a kérdés, lesz-e birság, vagy sem. Szerintem ugyanis olyan bizonyos, hogy lesz bírság, mini ahogyan kétszer kettő négy. Szerintem akár be se kellene várni a december 31-et, a bírságot máris kivethetnék, mert a határidő olyan közel van, de olyan közel, hogy rossz rá gondolni, — mármint annak rossz rá gondolni, akit az előbb említett bírság fenyeget. Ja, hogy kit és miért bírságolnak meg? Igaz, igaz, ezen kellett volna kezde­nem. Vagyis még előbb. Azon hogy március 30-án megjelent egy úgyneve­zett szabályrendelet. Ezt a szabályren­deletet a városi tanács adta ki, az el­nöktől kezdve minden illetékes rendre aláírta és^ ugyancsak a városi tanács, mint szülő, el is keresztelte első egész­ségesen született szabályrendelet csecse­mőjét Műem-lékvédelbii Szabályrende­letnek. A csecsemőnek azonban gondo­zás, ápolás, táplálkozás kell, hogy gya­rapodjék. A városi tanács szegény sza­bályrendelet-csecsemője is elvben el volt látva mindennel, még egy külön bizottság is alakult szolgálatára (ezt el­nevezték műemlékvédelmi bizottság­nak), mégis, miután születését öles pla­kátokon meghirdették, azóta senki sem törődik vele. Sem. édes szülője, a ta­nács, sem a gondozására kirendelt bí­zott’'ig. Pedig még biztonsági szahóhnü/i‘ is hoztak az újszülött *endr1nt , az is lehet, hogy ezek a biztonságsza­bályok tulajdonképpen a műemléke1' g védik — ezt majd a történek’m álla­pítja meg ... A biztonsági szabály azon­ban megvan és így szól: „Szabálysértést követ el és 500 forint­ig terjedhető pénzbírsággal sújtható az, aki a jelen szabályrendelet rendelkezé­seit megszegi vagy kijátssza." Lám, lám, közeledünk a bírsághoz, már itt is vagyunk a bírság kapujánál, már felemeltük a kezünket, hogy ko­pogtassunk, hogy megnyittassék ne­künk ... Félreértés elkerülése végett: nem kell attól tartani, hogy a városi tanács vagy aki illetékes az ilyen szabálysér­tési ügyekben, megbírságolja esetleg Sárics elvtársat, az épületkarbantartók igazgatóját, aki rendre megszegi a ren­delkezést és úgy épít, úgy alakVja át a műemlékházakat, hogy nem kéri a szakemberek véleményét, sem a mű­emlékvédelmi bizottság segítségét ... Attól sem kell tartania senkinek, hogy a tanács azért húzza rá valakire a vizei lepedőt, mert egy pótolhatatlan értékű műemlék-házat megrongált, összefir­kált, ledöntött vagy a föld színével egyenlővé tett és felszántotta a helyét, hogy pázsit extra fűmagkeverékkel ves­se be azt... Nem ... Mi, amikor bír­ságról beszélünk, amikor a felajzott érdeklődésű emberek min d kevésbé barátságosan az iránt érdeklődnek, hogy hát kit bírságolnak meg végső soron és miért, szóval mi egyszerűen és tömö­ren ezt mondjuk: most eljő az a törté­nelmi íVHmikor a városi tavics, a váres* tané"s által kiadót* szabály­rendelet megsé.rtise miatt megbírságol­ja — a városi tanácsot... Olyan lesz ez. mint amikor jobbkéz­zel medrünk egy tilalmi táblát: mond­juk tilos a szeszesital fogyasztása.... Ugyanakkor vagy valamivel később bal­kézzel ajkunkhoz emeljük a habzó sör­rel telt poharat, hogy a következő pil­lanatban saját előbb említett jobbke­zünktől egy hatalmas pofont kapjunk — a törvény nevében. De ha már itt tartunk, el kell mon­danunk azt is, hogy miért bünteti majd december 31 után a városi tanács ma­ga magát. Azért természetesen, mert megszegte a saját szabályrendeletét. Ebben ugyanis benne van az, hogy az összes pécsi műemlék épületeket egy­öntetű táblával kell megjelölni. Határ­idő: Szilveszter napja. Nem 1970 szil­vesztere azonban, hanem 1955 decem­ber 31-e. És ha a városi tanács megbo­csátó és elnéző is más szervek iránt, magával szemben mégsem lehet az ..... Mo st csak az a kérdés, hogyan és mint fizetik be azt a bírságot, amit holtbiztos, hogy kiszabnak (ott leszünk egyébként mi is). A tanács fizeti a ta­nácsnak? így nem sok teteje lenne a dolognak... A város és községgazdál­kodási osztály fizeti a tanácsnak? Így sem valami okos dolog — az egyik zseb­ből a másikba. Mi azt javasolnánk — és ez az ésszerű eljárás — hogy az osz­tályvezető fizesse ezt a saját zsebéből vagy az, akit a végrehajtásával megbí zott____ Sz óval szerintem nem az a kérdés, hogy lesz-e birság vagy sem. hanem az. hogy ki fizeti a bírságot. Kedves vá­rosi tanács, ugye hamarosan megkap­juk a választ. Nagyon, nagyon, de iga­zán nagyon kíváncsiak vagyunk! G. L. Lesz helye a bornak Á kölcsönös gazdasági segítség tanácsa ülésszaka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents