Dunántúli Napló, 1955. december (12. évfolyam, 282-303. szám)
1955-12-11 / 291. szám
1855 ftECEiUHER 11 iN a P L Ö 5 'SZEMMEL 4 P4Z/WLOX A takarékosság egyike a legszebb emberi tulajdon■**- Ságoknak. A nehéz munkával előállított termékek, a Föld, a természet adta kincsek megbecsülése azonban a mi társadalmunkban már nemcsak egyéni érdek, hanem egyre inkább a közösség érdekévé is válik, A közösség iránti szeretet, a közösség érdekének védelme a mozgató ereje annak, hogy ma már egyre több öntudatos dolgozó követeli a takarékos gazdálkodást, a pazarlás elleni harcot. Nem véletlen tehát, hogy üzemeinkben, gyárainkban mind több szó esik a takarékosságról. Az 1955-ös év eltelt tizenegy hónapjában az üzemek többségében nagyon szép eredményeket értünk el a takarékos gazdálkodás terén is. A Pécsi Bőrgyárban, a Dohánygyárban, a komlói és pécsi bányaüzemeknél az önköltségcsökkentésben elért kezdeti sikerek a takarékos gazdálkodás eredményei is. A jövő évi célkitűzések megvalósítása, a beruházások 30 százalékos növelése, az iparosítás továbbfolytatása, a lakáshelyzet megjavítása azonban szükségessé teszi, hogy a takarékosság terén elért eredményeinket továbbfokozzuk, hogy igazi fordulatot teremtsünk e téren is. Mert sok még a hiba, sok még a tennivaló. Szinte naponta értekezünk, írunk* beszélünk a takarékosságról és az önköltségcsökkentésről, versenymozgalmakat, ötletnapokat rendezünk s közben nem vesszük észre a szemünk előtt történő felelőtlenségeket, a pazarlást, a hanyagságot. Ez a figyelmetlenség pedig súlyos forintjaiba kerül népgazdaságunknak. Róluk, a pazarlókról szól ez az oldal, az erények helyett főként a hibákról írunk, hogy a jövőben megyénk egyik üzemében se tűrjék meg a pazarlást, a dolgozó nép pénzének az elherdálását. l&bfo Ucbiit/ ínitot £0 •• Ha a vazarlasról, 1 gondat- ........................ lanságról beszélünk, feltétlen szét kell néznünk a vasúton is. A raktárak környékén, a rakodóknál mindenütt törött tégladarabok, kifolyt cement, szétszórt folyamkavics, ládák, elszállításra váró rozsdásodó alkatrészek, szemét. Ezért persze nem a MÁV, hanem az illető vállalatok a felelősek, akik rakterűidet bérelnek a vasúttól. Az 6 hibájukból, hanyagságukból adódik mindez. Szinte hetenként érkezik szerkesztőségünkbe levél, vagy telefonjelentés, amely ezt a tűrhetetlen állapotot panaszolja, s orvoslást kér. M i a leggyakoribb hiba? A vállalatok sok esetben bár tudomásulveszik, hogy megérkezett a szállítmány, nem gondoskodnak, hogy idejében kirakják a vagonokat s szabaddá tegyék a rakterü- letet. A pécsi igazgatóság kereskedelmi osztálya így ír például a pécsi állami gazdaságról: „ ... a küldemények kirakásáról legtöbb esetben nem gondoskodik. Ezért kényszerrel kell az árut kirakni, természetesen bírságjellegü ösz- szeggel. Előfordul, hogy a kényszerkirakás után az áruját hetekig a rakterületen tárolja, s emiatt a többi vállalatok rakodási munkáját zavarja. Az elmúlt hónapban Ci 200 forintot fizetett kötbér címén..." Nemcsak a pécsi állami gazdaság követi el ezt a hibát, hanem még nagyon sokan. Például a komlói Vízvezetékét Fűtésszerelési Vállalatnak november 2-án 15 000 kiló viz- vezetékcső érkezett a komlói állomásra. Az anyag több mint egy hétig ott hevert, rozsdásodott, s közben naponta 1125 forint fekbért fizettek. így csaknem többekerült a fékbér, mint az áru. Ehhez hasonló a Baranya Megyei Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalat esete is. Pár héttel ezelőtt egy péntek este 15 tonna hengerel t áru jött címükre. Tizennégy munkás még akkor éjjel kirakta a szállítmányt, de nem vitték el a küldeményt, csak hétfőn. Hétfőn pedig sokan nem dolgozhattak anyaghiány miatt. Ugyanígy jár el sokszor a Pécsi Épületkarbantartó Vállalat is. A címükre érkező téglaküldeményeket 8—9 óra alatt kirakják ugyan, de az elszállításról már nem gondoskodnak. Ezekután szinte természetes, hogy novemberben 9 000 forint kötbért kellett kifizetniök. Ilyen okokért fizetett az Agrária Keményítő- gyár is 15 381 forint fekbért. Olvan vál'alafoh | isakad--------------------------------------nak, akik an nyi fáradtságot sem vesznek, hogy kirakják áruikat. A Pannónia Sörgyár vezetői például szívesen feledkeznek meg arról, hogy az éjszaka érkező maláta és daraszállítmányaikat kirakassák és elvitessék. S természetesen kötbér a következmény, meg kényszerkirakás! November végén őrjáratot tartottunk a meszesi építkezéseknél. Feltűnően sok törött téglát és egyéb elpocsékolt anyagot találtunk. Az elvtársak arra hivatkoztak, hogy már a vagonokba törötten érkezik a szállítmány jelentős része. Ez igaz! Ezért a téglagyár rakodóbrigádja a felelős. De annak már nem a téglagyár az oka, hogy a Baranya Megyei Építőipari Vállalat emberei csak úgy a vagon mellé szórják a téglát. Azért sem lehet mást okolni, hogy elhanyagolják a kirakást s a vasútnak kell a vagonokat kiürítenie. Hogy ez a munka milyen minőségű, azt minden vállalat tudja, amelyiknek kényszerkirakással került sínek közé a szállítmánya. Amikor ennyi felelőtlenséggel és hanyagsággal találkozunk, önkénytelenül is felvetődik bennünk a kérdés, hogyan számolják el a vállalatok ezeket a ráfizetéseket? Gazdasági életünk \ f,snproblémája az önköltségcsökkentés és a takarékosság. Terveket készítünk ezzel kaipcso- latban, takarékossági napokat, fémgyűjtési hónapokat rendezünk. De mindez hiábavaló munka akkor, ha egyik kézzel sárbaszórjuk azokat az értékeket amelyeket másik kézzel megtakarítunk. 36 mázsa uMskíz A pécsi Bádogos KTSZ easévi fémgyűjtésével elsők között van a megyében. Műhelyük és raktáruk példás rendben van, mert minden felesleges fémhulladékot összegyűjtöttek és leadták a MÉH-mefc. November hónapban 1100 kiló vashulladék leadását kérték tőlük az előre megállapított tervek szerint, ezzel szemben 3000 kilót adtak le, s terven felül összegyűjtöttek még 8,5 mázsa vörösréz hulladékot is. Ezzel egész évi rézgyűjtésük elérte a 38 mázsát. JHéfUen Mp&múH bzteulUáziink... „Az nincs... de ., .** Váltalaiba ink egy részében még mindig hatalmas anyag- készletek hevernek féllhasználaüiairvul. Van olyan raktár, ahol — mint mondani szokás — a koponsószegtól, az exkavátorig, mindent tartanak, függetlenül attól, hogy azok az anyagok a népgazdaság más területein mint hiánycikkek jelentkeznek, így van ez valahogy a komlói tröszt anyag- és árufor- gafaní osztályának raktárában is. — Hiába kénnek fogaskereket például a szászvári mozdonyokhoz, azzal válaszolnak: Az nincs ... de .; és hozzáteszik, hogy kábelt, bányászlámpát, kaparó- teknőt azt adhatnak annyit, hogy győzzék elcipelni. Nem tenne célszerű, ha a fältele ges árut felajánlanák más vállalatoknak? lÁRÚRAk TA'fíj Az úJfUzfytyi Nemrég egy értekezleten felháborodva beszéltek arról, hogy a pécsi aknákból szénnel együtt még sok minden más is érkezik a szénmosóba, többek között fejtőkalapács, csákány, gépalkatrészek és más értékes tárgyak. A napokban ellátogattunk a pécsújhegyi szénmosóba, hogy megtudjuk, érkezik-e még szénnel gépalkatrész, vagy egyéb értékes tárgy? Jókor érkeztünk. Éppen együtt találjuk Bálint János elvtársat, a párttitkárt, Bencze Andrást, a délutáni műszak vezetőjét és Schwarcz Tibort, a délelőttös művezetőt. Alig hogy megpendítjük jövetelünk okát, egymásután sorolják az elvtársak: — Nálam három bányászsapka fekszik az irodában. Újabban már a lakatosaink is kezdenek rászokni erre a sapkára, annyi érkezik a szénnel. — A párttitkár szavát Bencze elvtárs szakítja meg! — Igaz, már gépet nyár óta nem találunk a szénben, de a sapka meUett fúrószár, réselö- gép-rúd és főleg kő, az mindig akad. A napokban küldtünk vissza két lámpát az egyik aknára. Elmegyünk oda, ahol a vagonokat ürítik. Itt már látnivaló is akad bőven. Schwarcz elvtárs hosszú emelövasat mutat. Az egyik ablakpárkányon párosával hevernek a csille- kampók, csilleláncok, ezek is mind az aknáról kerültek ide. — Sok bajt okoznak a kövek — szólal meg Bálint elvtárs s a két művezető elmeséli, hogy a hét szerdáján egy kő miatt elszakadt az elevátor- lánc, s ez két órás üzemállást okozott. Ez alatt a két óra alatt 500 tonna szenet lehetett volna osztályozni s ezen kívül még külön mintegy 50—60 tonna gázszenet. Ezt tudják a bányákban, s ezért sürgősen határozottabb intézkedésre van szükség! ,»örfll az asszony ennek«.«** Bár mindenki tudja, hogy a bányafát többnyire importáljuk, mégis sok bányász szívesen megfeledkezik erről. Gyakori eset a fejtésekben, alapvágatokon, hogy 20—50 centiméteres darabokat vágnak le a bányaiakról, bár ez sokkal több fáradsággal jár, mint ha a tárotóhelyről megfelelő méretűt hoznának. — Ennek nemcsak a kényelmesség az oka, hanem az te, hogy a bányászok egy része még úgy gon dolkodik — hazaviszem, örül neki az asszony. Hogy mennyi kár származik ebből, Béke aknán is el tudnák mondani, ahoi megtörtént, hogy az egyik fejtés közelében több köbméter ilyen faanyagot találtak. ■Aa- épíitUpaú és tntzsg&zdasÓQi HpOtná&CM* Dicséretet écckme-ÍMk... Tévedés lenne azt hinni, hogy csak pazarlók és gondatlan anyagkezelők vannak. — Nem! Vannak olyan dolgozók is, — és ezek vannak többségben — akik dicséretet érdemelnek Importanyag helyett hazai fém Jászó Antal, a Sopiana Gépgyár szerszámszerkesztője fontos újítást dolgozott ki, amely lehetővé teszi, hogy drága importanyag helyett hazai fémet használjanak fel. A pacaltisztító gépeknél használatos tálcánál méretcsökkentést alkalmaz, s a bordáknál pedig külföldi saválló acél helyett közönséges hazai acélt javasol, kemény krómozással, A megtakarítás egy szériánál (30 darab) 45 ezer forint. A gondos tárolás megóvja az anyagot A meszesi lakásépítkezésen úgy védik a beépítésre váró téglát a tél nedvessége ellen, hogy Domsics János építésvezető utasítására lapjával rakják szabályos négyszögekbe. — így csak a felső egy-két sor ázik át. s a fagy nem árt a többi téglának. Rend a lelke mindennek Sok vállalatnak olyan az udvara és a raktárhelyisége, mint a hulladékgyűjtők teitepe. Az ilyen üzemek vezetői elmehetnének Mohácsra tapasztalatcserére. A Mohácsi Gépes Fémárugyár arról híres, hogy telepén olyan rend és tisztaság van, mint a patikában, pedig meglehetősen kicsi a rakodási helyük. Gömbvas és lemezanyagukat egy akko- laud varon tartják, amelyen egy parasztszekér sem tudna megfordulni, s rend van. A kohóba kerülő vasanyagokat pedig az öntöde előtt tárolják szabályos négyszögekbe rakva s tetejére táblát tesznek, amelyre felírják, hogy a szállítmány mikor érkezett, milyen súlyú, s mikor kerül felhasználásra. Az üzemet nemrég bővítették. Szerelőműhelyt és ikohó- előtért építettele, de az udvaron nem talál senki egy törött tégladarabot Kerítéssel védik a felvonulási épületet A Deák utca folytatásában társasház épül. A januárban kezdődő munkához már most szállítják a téglát és más anyagokat, hogy ne tegyen majd fennakadás a jövő hónapban. A nagymennyiségű anyagot és a felvonulási épületet kerítéssel védik, s a téglát gondosan tárolják, hogy megóvják épségét, jó minőségét. A gyors koesifordulóért A Sopiana Gépgyár jól szervezte meg érkező áruinak és elszállításra váró késztermékeinek vasúti ki- és berakásait. A .vállalat rakodómunkásai munkaszüneti napokon és éjjel is rakodnak, ha éppen úgy szükséges. A gépgyár nem is fizet kötbért, s soha nem kerül kényszerkirakásna a címére érkező szállítmány. Rakodási idejüket átlagosan három órám csökkentették. Ezzel segítik elő a vasutasoknak a gyors kocsifordulóért vívott harcát. P yakran veri fel élénk csatazaj, gyermek ováció a Deák utca folytatását. Ugyanis 1954 tavasza óta az Építésügyi Minisztérium gépkölcsönző vállalata 450 borít- hátó raktárfelületű csillét tárol itt. S a vállalat a kerítés elkészítését is saját erejéből oldotta meg úgy, hogy mintegy 50 darab 5—6 méteres daruállvánnyal barikádozta el a csilléket. 1954 tavasza óta járnak ide a gyerekek játszani s talán azt mondani sem kell, hogy a fémgyűjfőhónapok idején a „játszótér“ különösen nagy népszerűségnek örvend. Lába nő ilyenkor a csillehorgoknak és más alkatrészeknek. De meddig lehet még ezt a játékot folytatni? Jogosan teszik fel a kérdést az arra járó felnőttek, járókelők. És sokunkban — más gondolatok is felmerülnek. Ha ezekre a csillékre nincs szüksége az építőiparnak, miért nem adiák át más iparágaknak, más vállalatoknak? S egyáltalán miért kell olyan eszközöket felhalmozni, amiből két esztendő alatt a me- gve építőinarának pótlásként csak hat darabra van szüksége? A tervszerűtlen irányitó- munkára. az előrelátás hiányára vall ez ^ ha már itt tartunk, ne ^ sajnáljuk a fáradságot, nézzük meg, vaion ott hevernek-e még a Pécsi Bőrgyár udvarán a Sopiana Gépgyárban készült szecskavágók? A szabad ég alatt „tárolt“ mezőgazdasági gépeiéről már írtunk egyszer. Csak néhány száz méter az út, felérünk a vasúti felüljáróra s innen már hamar elválik, volt-e hatása a bírálatnak. Amint felülről látjuk, nem. A gyár udvarán még ott sorakoznak a VL 6-os típusú szecskavágók, összesen 623 darab. Egy középtermetű szőke fiatalember tesz-vesz a gépek között. Törjék! Árpád, a Sopiana Gépgyár lakatosa. Szerelésre küldték ide. Azért került erre sor, mert az időjárás tönkretette a festést s a leszerelt, átmázolt gépeket most újból össze kell szerelni. Hogy milyen „olcsó mulatság“ volt, arra elég néhány számot említeni. A szerelés több, mint 500 forintba került, a festés viszont már ezresekre rúg. Egy kiló olajfesték 70 forint, s ebbe még nincs beleszámítva a munkabér. Eddig a szecskavágó története. Ez a történet azonban komoly figyelmeztetőül kell. hogy szolgáljon a ME- ZOSZÖV vezetőinek, akik a gépeket megvásárolták. Legutóbbi látogatásunk óta a gépállomány még tovább gyarapodott. A szecskavágók közelében 49 darab vadonat- úi vetőgép, hét lógereblye, három fűkasza s egy csomó egymásradobált kerekes ké- zigereblye törött alkatrészekkel. Félő, hogy mielőtt a gépeket használni lehetne, ezek is a szecskavágók sorsára jutnak. Máshol lenne a helyük azoknak a boronáknak is, melyeket a MEZÖSZÖV- höz tartozó földművesszövetkezeti központi raktár udvarán tárolnak. Többszáz darab fekszik az udvaron. A földművesszövetkezet raktárában más szerszámokat és gazdasági felszereléseket is találni. Ezek nagyrésze igen hasznos és szükséges a munka megkönnyítése, meggyorsítása érdekében. Vannak azonban olyan szerszámok és gazdasági felszerelések is, melyekből évek óta nem igényel semmit a kereskedelem. A 15 literes almaprés, — melyből 30 darabot látni a polcokon, — három éve porosodik, de a paprikakapák, sarabolóknak is ez a sorsuk. Időszerű lenné ezeken a dolgokon elgondolkodnia a MEZÖSZÖV-nek, s azoknak, akiknek a hanyagságán múlik, hogy a drága mezőgazda- sági gépek kint hevernek a szabad ég alatt. Kemény kézzel kell rendet teremteni s felelősségre vonni azokat akik könnyelműségből, nemtörődömségből nem vigyáznak a gépekre, herdáliák a nép vagyonát!
